Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-07 / 11. szám

1962. február 7. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 3 A szocialista műhelyért A Salgótarjáni Tűzhelygyár TMK központ lakatosműhe­lyének dolgozói néhány hét­tel ezelőtt elhatározták, hogy versenyt indítanak a szocia­lista műhely cím elnyeréséért. A műhely néhány dolgozójá­ról készült alábbi képes ri­portunk. Lengyel Sándor csoportvezető, egyben pártcsoportbizalmi, a műhely egyik leg jobb dolgozója. Kálmán Ambruzs a szocialista brigád tagja, a kiváló dol­gozó jelvény tulajdonosa. Kövei M. Árpád, a műhely egyik szocialista brigádjának vezetője, kiváló dolgozó. Eged Ferenc, a műhely KISZ vezetőségének tagja a szocia­lista brigád jó munkása. Búza József .szintén jó mun­kájával érdemelte ki az el­ismerést, a brigádtagságot. Id. Molnár József, hosszú évek óta dolgozik már a mű­helyben, szorgalma elismerést szerzett számára. És végül bemutatjuk Végh Gyulát, a lakatosműhely ve­zetőjét, valamint Klenoczki Istvánt, a műhely párttitkárát. ü, népi, nemzeti egységért z elmúlt öt esztendő a nagy tanulságok öt esz­tendeje volt. Tanulság arra vonatkozólag, micsoda erő van abban, ha minden lép­tünket a népi nemzeti egy­ség, a kölcsönös bizalom je­gyében tesszük. Nagy tanul­ság volt, mégis szakadatlan hangsúlyozni kell: a kölcsönös bizalomról nem elég csak ki­nyilatkoztatásokat tenni. A kölcsönös bizalom nagy je­lentőségét meg kell érteni, hogy átjárja az ember min­den porcikáját. Valahogy úgy kell nekünk a kölcsönös bi­zalom, mint az eledel: nél­küle egyszerűen elsorvadunk. Nekünk, nógrádiaknak meg különösen el kellene ezen gondolkodni. Mennyi idő el­telt már a VII. kongresszus óta, ahol ez a kérdés úgyszól­ván vezérfonalként húzódott végig. Számtalan országos ta­nácskozás helyezte a közép­pontba, legfelsőbb vezetőink nem mulasztják el erről sza­badabban beszélni, szeminá­riumok központi gondolatai, méeis az egyik gazdasági ve­zetőnk nemrégen így nyilat­kozott: „Mire feleszmélnek, majd megint késő lesz.. Arra vonatkozott ez a kije­lentés, hogy nálunk is, az emberek megítélése a mun­kán keresztül történik. Ennek következtében sok olyan sze­mély került fontos vezető helyre, aki nem párttag és bi­zony a régebbi időkben talán még rosszallását is kifejezte egyes intézkedésekkel szem­ben. A véletlenek játéka, hogy ugyanez a vezető nemrég ki­tüntetésért kilincselt egy olyan ember számára, akit néhány évvel ezelőtt azzal bocsátottak el egy nagy vál­lalattól: politikailag megbíz­hatatlan. Nála talált menedé­ket és 1962-re az örök defi­cittel dolgozó. vállalatot, mint műszaki vezető segítette nye­reségessé tenni. A vállalatve­zető szerint nagy érdeme van az illetőnek ebben a munká­ban. Gyakori, mindennapos történet ez. Irodalmi feldol­gozásban talán meggyőzőbb lenne De ez esetben azért ér­dekes, mert egy olyan em­bernél ütközött ki az ellent­mondás. aki — és ez nem rossz szándék nála(!) — szí­vesen kacsingat még ma is balra. Valahogy ez nyugtatja meg a lelkiismeretét. Pedig ez a kis példácska mutatja, akit tegnap még megbízhatat­lannak bélyegeitek, az ma, a társadalom nagyon hasznos tagjává válhat. De akkor ki­derül az is, hogy aligha volt is valaha ellenség, csak más elképzelése volt az életről és ebből a képzeletéből, ha az helytelen volt, nem vezették ki, ha meg helyes, akkor nem értették meg. Azt is bizonyít­ja ez a kis példácska, hogy mindazok, akik párhuzamot vonnak az emberek megbíz­hatósága és meg nem bízha- tósága között, milyen retten­tő ellentmondásba kevered­nek. így pedig nem lehet él­ni, alkotó tevékenységet ki-1 követelmények, amelyek a fejteni. És ezt Nógrádban sem. nem lehet N1 incsenek negyvenöt előtti emberek, nin­csenek ötvenhatosok, nincse­nek megbízhatók és megbíz­hatatlanok, hanem emberek vannak, dolgozó emberek és a fokmérőjük: ki végzi el jobban, becsületesebben mun­káját az ország javára. Mert azért mégis csak lehe­tetlen, hogy ma még valaki azon aggályoskodjék, hogy egyre többen és többen kap­csolódnak be a mindennapi munkába, értenek egyet a párt, a kormány politikájá­val. Ismert dolog az, hogy ebben az aggályoskodásban túlrészt nincsen rossz szán­dék, sőt, szándék, aggodalom cseng belőle az ország ügyéért. De szükségtelen ez az aggodalom annál is inkább, mert ez végsőfokon a bizal­matlanságba fullad. És ak­kor már egyenesen káros. Elriaszt egészen jószándékú embereket is a munkától. Sokan azt mondják szélső­ségeskedés ennyire szabadjá­ra engedni a dolgokat. A szél­sőségeskedés az, amikor a párttag azt képzeli, hogy majd maga is felépítheti a szocializmust. A dolgozók szé­les tömegeinek, a munkába való teljes részvételének biz­tosítása, a marxizmus—leni- nizmus érvényre juttatása, ez pedig az emberiség érdekei­nek legteljesebb szolgálata. A párt álláspontját tolmácsol­ta Kádár elvtárs is, amikor erről a következőket mondta: „Politikánk azért lenini po­litika, mert mi is úgy dolgo­zunk és úgy is kell dolgozni, hogy az összes dolgozó osztá­lyokat tömöríteni tudjuk a szocialista társadalom építésé­re ... Mi az egész nép javát akarjuk ... Akik megértik, hogy politikánk az egész né­pé, az egész népnek szól, ak­kor azt is megértjük, ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyakorlat­ban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel.” Pártunk VII. kongresszusán egyszerűen, de nagyszerűen fogalmazódtak meg azok a kommunistákra hárulnak. Ha ezeket betartjuk, nem kell aggodalmaskodni a teljes né­pi, nemzeti egység megvaló­sulásáért. Párttagok, párton- kívüliek összekovácsolódnak, egyenértékű, alkotó emberek­ké nőnek. És most erre van szükség. Hogyan is hangza­nak azok a gondolatok? A lenini párt tagja nem félis­ten, hanem ember. Olyan em­ber, akinek embersége teljes, magas hőfokú, mert a társa­dalmi haladás szolgálatának forradalmi szándéka fűti. A kommunista nem megváltó, hanem a dolgozó emberek vezetője, nevelője, szervezője és segítőtársa. A kommunista nem aszkéta, aki szenvedés­re született, hanem boldog­ságra, mint minden ember, de addig nem lehet boldog, míg körülötte is nem lesz mindenki boldog és nagyon megelégedett. A párt határo­zottan vallja, hogy a párttag­ság nem lehet a felemelkedés eszköze. Minden becsületes ember, aki hű a rendszerhez és megfelelően képzett, bár­mely állást betölthet. 'agyon érdekes folyamat­nak lehetünk szemta­núi. Pártunk, kormányunk semmiből sem csinál titkot, ami ebben az országban tör­ténik. Dolgozó népünk tudja mi történt és mi fog történni. Mindenki előtt világos, hogy merre tartunk. Dolgozó né­pünk ezt szereti. Ez a nyílt őszinteség és a holnap teljes ismerete, ezreket mozgó­sít munkára. Nemrég a Ha­zafias Népfront Salgótarján városi titkára azzal dicseke­dett, — és nem is jogtalanul — mintegy 25—30 műszaki ember vállalkozott, hogy tár­sadalmi munkában segíti Sal­gótarján rendezését. Ez a tár­sadalmi munka több millió forint értékű lesz, mert mű­szaki terveket dolgoznak ki, parkosításra, kábellefektetés­re, vízvezetékhálózat bővíté­sére, egyszóval a város szépí­tésére, modernizálására. Má­sok arra válllakoztak, hogy házról-házra járnak embere­ket felkérni munkára. Hát nem ez a nagyszerű? Nem jobb az, hogy ezrek és ezrek dolgoznak, mintha egynéhány* a munkát magának kisajátító ember. A kommunista tekintélye egy fikarcnyit sem csorbul azzal, ha a dolgozók legszé­lesebb tömeged vesznek részt a munkában. Vezetni, irányí­tani, lelkesíteni, a munkában példát mutatni, ez az igazi kommunista magatartás. Soha ilyen nagy szükség nem volt arra, hogy párttag azonosuljon pártonkívülivel, mint most. Nekünk azért is kiemelkedően szükségünk van erre, mert még itt-ott kísért a régi. Még sokan nem értik, milyen káros a balrakacsin- gatás. Még vannak, akik el­nézően mosolyognak egyes „kemény” megnyilvánuláson és azzal nyugtatják magukat: inkább balra, mint jobbra. Az igazság pedig egy: se jobbra, se balra és itt nincs engedmény. Nagy szükség van az azonosulásra, mert nagy feladatokat kell megol­danunk. Az ország fejlődésé­ben nem maradhatunk el. Az állam olyan anyagi bázist biztosított előrehaladásunk­hoz, amilyet még soha. Mil- liárdokat. De az előrehaladá­sunkat nemcsupán a milliár- dok határozzák meg, hanem elsősorban az emberek, akik a milliárdok segítségével egy­re boldogabb, szebb életet teremtenek. Ezeknek a meg­becsülése, ez a legfőbb fel­adatunk. Ez most a párt leg­főbb kívánsága. Ez hatja át minden intézkedését. Ha ez töretlenül meglesz, akkor az előrehaladásunk is töretlen lesz. De ehhez messzemenő bizalom kell. nógrádi emberek sok nehéz harcban bizo­nyították hűségüket a néphez, a párthoz. Most is bizonyíta­ni fogják. Munkájuk, maga­tartásuk a párt és a tömegek bizalmának, termékenyen kap­csolataink elmélyítéséhez fog vezetni. És ha ez a legki­sebb tanyáktól, falvainkon keresztül városainkig elvezet, ez hatja át egész lényünket, akkor már elmondhatjuk, hogy a párt tanításának meg­felelően élünk. Bobál Gyula TÖBB MINT 72 EZER MÉTERRE NO A KORSZERŰEN BIZTOSÍTOTT VÁGATHOSSZ. ÚJABB KÍSÉRLETEK A FEJTÉSI ACÉLTÁMOKKAL Csaknem 38 millió forint a korszerű biztosításra A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben az 1962-es évben is mind na­gyobb gondot fordítanak arra, hogy biztonságossá tegyék bá­nyászaink munkáját. A sok közül ennek egyik formája a korszerű biztosítás, a front és kamrafejtések acéltámmal, acélsüveggerendákkal történő biztosítása. A népgazdasági tervek alapján szenmedencénk bányaüze­meinek ebben az 38 millió korszerűsítésére évben csaknem forintot költe­nek. Igen jelentős az a tevé­kenység, amelyet a nyitott vágatok korszerű biztosítása érdekében kifejtenek. A ter­vek szerint 1962-ben 16 394 méteren végzik el a korszerű biztosítást, elsősorban TH- gyűrűkkel, vasbeton Moll- ívekkel, és betonidom-fala­Elégítse ki jobban a helyiipar a szolgáltatási igényeket A NÉPI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG VIZSGÁLATA HELYIIPARI VÁLLALATOKNÁL A Nógrád megyei Népi El­lenőrző Bizottság ez év ja­nuárjában megvizsgálta a ta­nácsok felügyelete alá tartozó helyiipari vállalatok gazdál­kodását A vizsgálat megállapította, hogy a Salgótarjáni Vegyes­ipari Vállalat a lakosság ré­szére történő javítási mun­kák érdekében az előző vizs­gálat óta nem intézkedtek kel­lően. Ezért a szolgáltatás 1961. első félévi részaránya csupán 0,4 százalékos emelkedést mu­tat 1960. második félévéhez viszonyítva. Eredmény, hogy rövidült a javítások átfutási ideje, javult a termelékeny­ség, a társadalmi tulajdon vé­delme, a munkavédelem. A vállalat teljesítette termelési tervét. Lényegesen javult a pénzkezelés, a számvitel. A Nógrád megyei Kézmű­ipari Vállalat a lakosság ré­szére végzett munka fokozá­sára tét ugyan lépéseket, de azok még nem kielégítőek. A központi telep termelése és termelékenysége mögött a vidéki kihelyezett részlegek tevékenysége elmarad. Ezért a vállalat termelési tervét nem teljesítette negyedévi bontásban sem. Nincs kedvező arány a bérek és a termelé­kenység alakulásában sem. A Balassagyarmati Bútor­gyártó Vállalat munkájából csaknem teljesen kimaradt a szolgáltató tevékenység. Igaz, hogy anyagellátását a Köny- nyűipari Minisztérium bizto­sítja, s ilyen értelemben meg­kötöttségei vannak, ezzel a helyzettel mégsem lehet ki­békülni, hiszen a vállalat lakosság Hasonló elsőrendű feladata a igényeit kielégíteni, pótolni valót tártak fel a Ba­lassagyarmati Vasipari Vál­lalat munkájában is. A Szécsényi Vasipari és Ja­vító Vállalat a lakosság ren­deléseinek eleget tesz. A ter­melési érték aránya a lakos­ság számára történő munkák szempontjából viszont lehetne magasabb. Ennek érdekében propagálni kellene az itt vég­zett javítások, szolgáltatások előnyeit. A vizsgálat általános követ­keztetésképpen leszögezte, hogy a tanácsi vállalatok szol­gáltatási tevékenysége az igé­nyeknek nem megfelelő, s ja­vaslatokat tett az észlelt hi­bák és hiányosságok kiküszö­bölésére. zással. Ilyen munkát több üzemben, többek között .Há­nyáson, Tiribesen, Nagybá- tany Katalin bányában és Szorospatakon végeznek. Az ez évi korszerű biztosítással elérik, hogy a tröszt bánya­üzemei nyitott vágatának mintegy 33,8 százaléka már TH-gyűrűvel, Moll-idom- mal és vasbetonlemezek­kel lesz biztosítva, ami nem kevesebb, mint 72 600 folyóméter vágatnak fe­lel majd meg. A munka biztonságosságát szolgálja az a törekvés is, hogy ebben az évben több acéltámot és acélsüveggeren- dát építenek be elsősorban a frontfejtésekben, de több kam­rafejtésnél is kísérletet végez­nek az acéltámos biztosítás­sal. Az acéltámok segítségé­vel lehetővé válik a kí­sérleti munka a kisíere- nyei bányaüzemhez tarto­zó, Tordas II. és a zagy­vai bányaüzemhez tarto­zó Forgách bányaüzem­ben. Tordason 300, Forgácson pe­dig 140 fejtési acéltámot épí­tenek be ebben az évben — kísérletképen, kamrafejtések­ben. Nagybátonyban a P—3-as kaparóberendezéssel kísérle­teznek, éppen az acéltámok segítségével. Az új, kísérleti munka­helyek mellett segítik a már gyakorlatban is jól bevált munkahelyeket is acéltámok- kal. Mizserfa például 460, Ka­zár 300, Mátranovák pedig 210 új acéltámot kap ebben az esztendőben a meglevő be­rendezésének felújításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom