Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-03 / 10. szám
2 NÖGRÄDI NÉPÜJ8AG 1962. február 3. A társadalmi munkások megbecsülése Nagyon meg kell becsül- nünk a társadalmi munkásokat. Ennek azonban nem szabad kimerülnie abban, hogy szónkolatot tartunk a társadalmi munka jelentőségéről és kész! Szükségtelen hangoztatni, hiszen mindenki tudja, de azért vannak, akiknek újólag és újólag el kell ismételni: a társadalmi munkások a megélhetésükért végzett munka után vállalják a társadalmi munkát és ezért a tevékenységükért nem várnak fizetést. Ezt a munkát azért végzik, mert szeretik hazájukat, népüket, mert az ország ügyét a maguk ügyének tekintik. A társadalmi munkások, a dolgozók magas öntudattal rendelkező tagjai. Ez. a társadalmi munkás. Az csak természetes, ha tevékenységéért az egész társadalom messzemenő erkölcsi elismerését élvezi. Vannak azonban, akik megfeledkeznek a társadalmi munkások megbecsüléséről. Pedig kötelességük is volna a társadalmi munkásokkal foglalkozni. Senki nem állítja, hogy emögött rosszindulatú szándékosság van, de az tagadhatatlan, hogy nagyfokú hanyagság, Miről van szó? A Hazafias Népfront Salgótarján Városi Bizottsága és a városi tanács közös egyetértésben megkért, vagy jó két esztendővel ezelőtt neves orvosokat, hogy vizsgálják meg a város egészségügyi helyzetét és juttassák el észrevételeiket az illetékesekhez. Ez az illetékes a városi tanács végrehajtó bizottsága volt. Az orvosok nagyon lelkesen eleget is tettek a vállalt kötelezettségüknek, de mindmáig egy árva szó nem sok, annyit nem kaptak munkájukról. A múlt év őszén megismétlődött a dolog azzal, hogy a Hazafias Népfront és a városi tanács közös egyetértésben kértek fel embereket társadalmi munkára, de most neves műszakiakat. Azt a feladatot kapták: vizsgálják meg a város fejlesztésének lehetőségét és erről adjanak tájékoztatást. A műszaki emberek kb. 12 oldalon foglalták ösz- sze észrevételeiket, és az elmúlt év őszén átnyújtották az illetékeseknek, ök sem kaptak mind a mai napig választ, de még köszönetét sem. Megvizsgáltuk, a népfront a városi tanács vb-hez továbbította a jelentéseket, a jelentések itt sikkadtak el. Nem tettük volna szóvá, de napjainkban óriási feladatok várnak megoldásra Salgótarján város fejlesztését illetően. Ügy tervezik, hogy társadalmi erők bevonásával segítik elő a megvalósítást. Ha azonban így néz ki a társadalmi erők munkájának megbecsülése, ez a terv kevésbé fog sikerülni. De nem is csupán erről van szó. A társadalmi munkások megbecsülése erkölcsi kötelessége mindenkinek. Kötelessége, mert olyan emberekről van szó, akik önként vállalták a munkát életünk mgeszépítéséért. — Bobál — Szórakozva művelődni TŰZHELY GYÁRI KISZ SZERVEZET HELYES KEZDEMÉNYEZÉSE Minden héten szerdán színvonalas klubestet rendeznek a tűzhelygyári kiszesek. Az érdeklődő egyre több, s úgy látszik e több hónapra szóló program elkészítőinek valóban sikerült olyan témákat megragadniok, amelyek a fiatalság legszélesebb rétegeire gyakorolnak vonzó hatást. Január 24-én előadást tartott a megszólításról Simon József, utána filmet vetítettek, amely 15 éves fejlődésünket dokumentálta. 31-én Kovács József beszélt a nyugatnémet revanstisták úirafelfegvverzési szándékairól, s szavait ugyancsak filmkockák képeivel tette meggyőzőbbé. Február 7-re az eddigieknél is nagyobb szabású klubestre készülődnek. Megkérték a gyár régi dolgozóját, Sztankovics Istvánt, a Moziüzemi Vállalat igazgatóját, hogy vezesse le tervezett filmankétjukat. A Búcsú című antifasiszta nyugatnémet filmet fogják vetíteni. Erre az alkalomra meghívják a szomszédos üzemek és a város más KISZ szervezeteinek tagjait is. Bizonyára sokan eleget is tesznek e baráti meghívásnak, hiszen már eddig is több alkalommal szerveztek közös rendezvényeket a nyomdai, üveggyári fiatalokkal. Sok üzemi KISZ szervezet tanulhatna a tűzhelygyári fiatalok példájából. Az új vezetés új színt hozott Egy pártvezetőség néhány hónapos munkatapasztalataiból Minden traktoros ismerje 1962. évi feladatát Megyebizottsági ülést tartott szerdán délelőtt Balassagyarmaton a MEDOSZ, hogy megtárgyalja azokat a rendkívül fontos feladatokat, amelyek a mezőgazdaság ez évi munkájának segítése terén az elkövetkező hetekben gyors és eredményes megoldásra várnak gépállomásainkon és állami gazdaságainkban. Az értekezleten elsőként Szomszéd József, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője azokat a javaslatokat ismertette, amelyek az 1962. évi versenyvállalások eredményességét segíthetik. Hangoztatta, hogy a gépállomások részére elkészült, az SZMT propramjával egyeztetett és jóváhagyott terv, amely a gépi kapacitás maximális kihasználását tartja elérendő követelménynek. Azt, hogy a gépállomások a tsz-ek- nél az összes fontos munkát elvégezzék. Rámutatott arra, hogy a termelőszövetkezetek birtokában lévő gépekkel együtt ebben az esztendőben az aratás 69 százalékát sikerül gépesíteni. Ez országos viszonylatban nem éppen a legjobb, éppen ezért az aratógépek és kombájnok kapacitásának növelésére van szükség. A termelőszövetkezetek 1962 végére 460 traktoregységgel rendelkeznek a megyében. Ezekkel kapcsolatosan felelősségteljes i feladata a gépállomásoknak a gépek üzemképességének bizosítása, a gondos és gyors javítómunka. A gépek teljesítő határának kihasználása érdekében a kettős műszak növelése legyen a legfontosabb cél. Az elmúlt! évben a gépeknek 49 százalékát tudták kettős műszakban üzemeltetni; Hogy ezt a számot. l növelni lehessen, nagy súlyt kell' helyezni a trakto- rosképzésrac Ebbe a képzésbe egyes gépállomások körzetében mintegy 25—30 főt sikerült eddig bevonni, mint üj munkaerőt, akik alapfokon tanulják meg a traktorral \ aló bánást s nagyrészt a termelőszövetkezeteknél helyezkedjek el. A nagy cél az idén, hogy a kettős műszakot 80 százalékban lehessen biztosítani. Ennek elérése versenyvállalások útján lehetséges. A verseny kibontakozásának segítésére minden gép megkapja tervfeladatát s általában a tervfeladatokat le kell bontani brigádokra, műhelyekre és traktorosokra. Fontos kötelesség a vállalások értékelése, nyilvántartása és nem csupán a tervteljesítés felmérése. A gépállomások versenyvállalását tíznaponként, a dolgozók vállalását pedig havonta értékelik s a rendelkezésre álló lehetőségekkel élve, gondoskodni kell az élenjárók jutalmazásáról. Tolnai István, a MEDOSZ Megyei Bizottságának titkára az állami gazdaságokra vonat-, kozó feladatokról tájékoztatta a bizottság tagjait. A tájékoztató szerint február közepéig ki kell dolgozni és le kell egységekre bontani az 1962-es terveket. Meg kell tárgyalni ezeket a technológiával egyetemben. Ki kell dolgozni az egyes üzemeknek megfelelő szocialista brigádfeltételek tervét, mert több helyen, például a bujáki erdészetben is ennek hiányában nem tudnak kellő formában dolgozni. Február 15-ig meg kell szabni a premizálási és egyéb jutalmazási követelményeket, úgy, jhpgy a verseny az anyaggal, energiával való gazdálkodást fejlessze, Azt kell szem előtt tartani, hogy a versenyt ne csak egyéni, vagy vállalati, hanem népgazdasági érdek vezesse. A versenyvállalások • között szerepeljenek olyanok is. melyek az ismeretek gyarapítását tűzik célul. Ennek érdekében tanfolyamok szervezésére van Szükség elsősorban a gépesítés és az állattenyésztés átszervezése terén. Az értekezleten a feladatokkal kapcsolatosan számos hasznos hozzászólás hangzott el. Alig egy hete volt Szalma- teresen a zárszámadó közgyűlés. Tizennyolc forintot fizettek munkaegységenként, de ebben az összegben még a közgyűlés kezdetén sem bíztak a tagok. Persze, ez sem sok, kicsit jobb munkával, a bajok korábbi megszüntetésével elérhették volna a 28 forintot is. De azért az előző évi nyolc forinthoz képest mégis nagy fejlődést mutat ez az eredmény. Még jelentősebb az összegszerűségnél az a bizalom, amit az alig pár hónap óta működő új pártvezetőség az alapszervezet és tsz vezetőség iránt kialakított. A bizalom, amelyen ma jövőt formáló reális terveik, a nagyobb eredmény eléréséért harcba indító kollektív akarat épül. Miért lehet az előrehaladást túlnyomórészt az új pártvezetőség munkájának tulajdonítani Szalmatercsen? Sokat mond az is, hogy az előzővel szemben, amelynek döntő többsége a faluból távoli üzemben dolgozókból állt, a mostani pártvezetőségi tagok között van a tsz-el- nökön kívül a főkönyvelő és a tsz egyik asszonytagja. A titkár, Hanzélik Ferenc elvtárs is a faluban él, a földművesszövetkezet ügyvezetője. Rajtuk kívül még egy nyugdíjas dolgozik a vezetőségben, aki szintén együtt él a kollektívával. A pártszervezetnek megnőtt a tekintélye. Párttagok és pártonkí- vüliek egyaránt bizalommal mondják el problémáikat, akár egyénit, termelőszövetkezetit, vagy községit. Mert a határozati javaslat központi célkitűzése a tömegkapcsolat erősítése, szélesítése volt. És a szalmatercsi kommunisták ez elhatározásukat türelemmel, ■ fáradhatatlanul váltogatják apró pénzre a gyakorlatban nap mint nap azóta is. A titkárról mondják, hogy újév napján egyik barátja házánál jöttek össze csendes iszogatásra. A délután folyamán még itt is négyen keresték fel különböző ügyekben segítségét, tanácsát kérni. Ez a huszonkilenc éves, égő szemű, józan gondolkozásé ember szerényen mondja: „néha szinte furcsa érzést okoz nálam sokkal tapasztaltabb emberek gondjaiban segíteni.” Most volt a téli tanfolyam a községben. Az érdeklődők száma naponta nőtt. Egy-két éve még taggyűlést, szemináriumot is ritkán lehetett tartani, mert képtelenek voltak összeszedni az embereket. Most olyan volt középparasztok, mint Tőzsér Lajos, Juhász László, Juhász Albert, Balázs János — akik talán soha nem voltak közös rendezvényeken — szorgalmas és aktív résztvevői voltak a tanfolyamnak. Közgyűlésükön is éppen Balázs János felszólalásából csendült ki, hogy mennyivel szervezettebb, mennyivel lelkiismeretesebb munkát kell végezni minden tsz-tagnak fel- emelkedésük érdekében. De a pezsgés, mozgalmasságuk tükröződött a decemberi és januári párttaggyűlésen is. A XXII. kongresszus anyagát tárgyalták mind a két alkalommal. Kaposvári József, meg Juhász Gyula, a tsz elnök ezzel kapcsolatban mondották el, hogy a kommunizmus építésének programja a szalmatercsi dolgozók feladatait is megszabja. Az új pártvezetőség munkastílusa kétségtelenül közelebb hozta egymáshoz az embereket. Nyílt, őszinte légkör erőteljes formálódása van folyamatban Szalmatercsen. A közgyűlési beszámoló keményen bírálta a munkából elmaradókat, a közös tulajdon herdálóit. Egy-két éve még a rossz vezetési módszerek példájaként emlegették ezt a községet. A párt, a tsz, a tanács, e három fontos vezetőszerv külön-külön, gyakran egymás tekintélyének rovására dolgozott. Most már más a helyzet. Belátták, hogy helytelen úton haladnak. A tsz és a pártszervezet minden gazdasági, társadalmi ügyet aprólékosan megtárgyal. Egyre sűrűbben vesz részt az ilyen tanácskozásokon a tanács vezetője is. Bárány elvtárs most jelentkezett át a helybeli pártszervezethez, ezzel is azt fejezte ki, hogy nem kenyere a régebbi áldatlan állapotok fenntartása. Ä jómúltkor Hanzélik elvtárs közös ülésre hívta meg a KISZ, a nőtanács a népfront, az MHS, a tanács vezetőit és a kultúrigazgatót. Sokat vitáztak, de végül megállapodtak abban, hogy minden szerv cselekvő munkájára szükség van, mégpedig egységes terv alapján. Azóta sokat javult a KISZ és az MHS munkája. Most azt tervezik, hogy az elmaradóknak konkrét segítséget nyújtanak, úgy, hogy egy- egy kommunistának pártfeladatként adják a tömegszervezetek talpraállítását. E kis községben a 22 kommunista rövid idő alatt bizonyította munkájával, hogy jó vezetéssel, a vezetők iránti bizalommal a falu minden problémáját rendes kerékvágásba lehet terelni. Hogy a tömegek szívesen veszik, ha a párt irányít és bármiről legyen szó, elsőnek hallatja szavát. Ezért határozták el azt is, hogy a termelőmunkában ezentúl a párttagok járnak az élen, ne mondhassa senki — mint ezelőtt néha és jogosan —, hogy „ne csak beszéljenek, hanem cselekedjenek is”. Elindultak ezen az úton. A bányatelepi általános iskolában Czene Gyulát kerestem. Az itteni ifjúsági szervezet titkárát. A tanári szobában fiatal, csinos pedagógus, Papp Anna intett türelemre: öt percet várjak még, akkor lesz vége az órának, s akit keresek, annak éppen lyukas órája lesz, nyugodtan beszélgethetek vele. Különben, — tájékoztat, jó maga is egyik vezetője a telepi KISZ-szervezetnek, a József Attila olvasómozgalom szervezője s még egy harmadik pedagógus, Nagy Franciska is együtt dolgozik velük a vezetőségben. Az említett jön is már, nevetve fog kezet velem: — Maga az az újságíró, aki riportot készít rólunk? — kérdi nevetve —, na, csakhogy minket is észrevették már. Hát igaz is. Később, mikor a titkárral a közelben levő KISZ-helyiségbe átsétáltunk s szemügyre vettem mindazt, ami otthonossá, bájos-hangulatossá teszi e termet, meghallgattam történetüket, holnapi terveiket, akkor döbbentem rá, mennyiszer jártunk erre s nem vettük észre kívülről is integető mozgalmas életüket. A műútról látni pedig. A még töretlen vörös salakot a készülő kézilabda pályán, a mozgalmi helyiség környékének feltűnő rendezettségét, de főként a délutáni órákban odaáramló fiatal leányok, fiúk tömegét. Úgy volt, hogy még két évvel ezelőtt inkább kártyaklub számba ment ez a hely. Alkalmi tanyája volt az unatkozó, idejükkel kezdeni mii sem tudó telepi fiataloknak. Az ifjúsági szervezet akkor inkább cégérül szolgált dühé j és nyerészkedő hajlamú fiatalok számára. Egyik titkár a másikat váltotta, de a rengeteg energiát, elfojtott Hangulatos ifjúsági otthon Kisterenyén jószándékú igyekezetét nem golt, gondozatlan, berendezés sikerült hasznosítaniok. Pe- nélküli helyiség már nem dig akkor is többen voltak, elégítette ki igényeiket. Dobakik helyes irányba töreked- rócsi Istvánná, a kultúrigaz- tek. gató is azt mondotta: Aztán Fekete István vette kezébe az irányítást. Komoly, megfontolt fiatalember, a bányánál dolgozik. A hetven- kedőknek sarkára lépett, a bátortalanokat munkával bízta meg. Akkor nagyobbítot- ták meg egy fal áttörésével kétszeresére a helyiséget is. Egyre többet jártak a helybeli termelőszövetkezetbe segíteni a kezdeti nehézségekkel küszködő tagságnak. Megszervezték a KISZ politikai oktatást, amelynek vezetője a fiatal pedagógus, Czene Gyula lett. A viták, mindennapi életük kisebb és nagyobb problémáinak nyílt, őszinte megtárgyalása mind több fiatalt vonzott a politikai körbe. A végén úgy határoztak — s ezzel az üzemben jobban elfoglalt Fekete István is, egyetértett —, hogy legyen ez a lelkes, fáradhatatlan fiatal tanár a KISZ- szervezet titkára. Egy éve sincs ennek. Most megnézheti bárki, mit tettek pár hónap alatt, milyen példás szervezeti életet élnek a Kistere- nye bányatelepi fiatalok. Negyvenketten kapták meg az Ifjúság a szocializmusért első évfolyamának próbajelvényét. E mögött az itteni KISZ-tagok csaknem ezer társadalmi munkában végzett órája van, amit a kis- térényei és környéki tsZ-ek- ben ■teljesítettek. Meg az, hogy novemberben egy teljes hónapon át naponta 15—20 fiatal dolgozott e mostani gyönyörű KISZ-helyiség megteremtésén. Mert az elhanya— Csak a fiatalokra támaszkodhatunk, ezért segíteni kell őket, hiszen meg is érdemlik. Pénzt adtak, a fiatalok pedig serényen dolgoztak. Üjra vakolták a falakat, lemeszelték, kifestették. A kopott ablakok, ajtók ma ragyogó fehérek, a teremben színes falilámpák árasztják a . hangulatot. Négy személyes, színes abroszokkal terített asztalok, rajtuk vázában virágok, az ablakokban dús levelű muskátlik, képek a falon: fiatal hősök, illegális ifjú kommunisták arcképei. — A kályhánk lenne jobb, ez a mostani kicsi a nagytermünk befűtéséhez. A bányai üzemi konyha raktárában van egy évek óta használaton kívüli cserépkályha, amit kértünk, de a tröszt nem adta. Pedig nekünk nagyon kellene, jelenlegi állapotában pedig csak tönkremegy — mondja a KISZ-titkár. Házirendjük van. Kifüggesztve lóg a falon. Hétfőn politikai foglalkozás, szerdán sakk- és asztalitenisz-verseny, pénteken értekezletek, taggyűlés szerepel a programon. A hét többi napján is nyitva a KISZ-terem. Ilyenkor szabadfoglalkozás van: hanglemezjátszó, rádió, romi, sakk, asztali futball, különböző társasjátékok. De minden este zsúfolt a helyiség. Hetenként két KISZ-tag ügyeletes szolgálatot lát el; takarítanak, fütenek, rendet tartanak. A faliújság cikkei alig párnaposak. A különböző versenyek legfrissebb eredményei. ’igehirdetések, a fegyelmezetlen- kedők megrovása. Itt tanulják a mozgalmi dalokat, az egyfelvonásos színdarabokat, itt gyakorol a női és férfi tánccsoport, s itt készítik a vasárnapra tervezett álarcosbál jelmezeit. Decemberben a másik bányatelep, Mizserfa fiataljai hívták meg a terenyeieket szellemi vetélkedésre. A versenyt megnyerték. Egy héttel ezelőtt itt látták vendégül a mizserfaiakat és a Kis- terenye falui fiatalokat: hát tehetnek róla, hogy megint ők lettek az elsők e hármas viadalban? Terveik lelkesítők. Komolyak. Példamutatók. Négyszáz óra a tsz-ben, a mozgalmi helyiség környékének parkosítása, az úttörők kézilabda pályájának megépítése, úttörőpark létesítése, MÁV Vasúti megállónál, váróterem építéséhez segítség, szabadtéri táncdélutánok szervezése, túra Sálgóra, Ágasvárra, röplabda, kézilabda csapat alakítása. Színházlátogatás a fővárosban, további találkozók a környékbeli ifjúsági szervezetekkel. S még egy nagyon fontos dolog: a már fél éve működő KISZ tánczenekar tagjai hamarosan vizsgát akarnak tenni, hogy engedélyt kapjanak. Miért sikerült ennyi minden a Kisterenye bányatelepi fiataloknak? Mert üzemi dolgozók, középiskolások, bányászok, pedagógusok, ipari tanulók, háztartásbeli leányok és fiatalasszonyok, kereskedelmi alkalmazottak különbség nélkül együtt dolgoznak, itt mind egyfórmák. Orosz András, a párttitkár minden gondjuk-bajuk legfőbb oldozgatója, a fiatalok tapasztalt, nagyszívű segítője. S mert e kellemes otthonban szeszmentes környezetben, szórakozva tanulnak, művelődnek valamennyien. K.
