Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)
1962-01-31 / 9. szám
4 NÖGRADI NÉPÚJSÁG 1962. január 31. Támaszkodjunk a falusi í")lyan államban, ahol már megteremtették a proletárdiktatúrát, az állami és társadalmi szervek a dolgozók széles «osztályszövetségére, elsősorban a munkásparaszt szövetségre támaszkodva fejtik ki tevékenységüket annak érdekében, hogy a dolgozók társadalma állandóan szilárduljon. Pártunk népfrontpolitikájának egyik jelentős célja a szocialista demokratizmus általános kibontakoztatása, minden dolgozó bekapcsolása a politikai, gazdasági és kulturális építésbe. Ehhez szükséges a tanácsok, mint államhatalmi szervek és tömegszervezetek szerepének növelésével a lakosság legszélesebb tömegeinek bevonása valamennyi közügy intézésébe. Népfront bizottságaink sokat tettek és tesznek ma is az új szocialista falu kialakításáért. Aki ismeri a falusi életet, tudja, hogy a falvak értelmiségi dolgozói sokat tehetnek a termelőszövetkezetek megszilárdításáért, az új_ szocialista falu kialakításáért. Nem véletlen, hogy a kongresszus külön hangsúllyal az értelmiséghez fordult. Vállaljanak részt ebben a nemes munkában, mert tény, hogy a falusi emberek mindig közel állónak érezték magukhoz az értelmiségieket, a falusi ember mindig tisztelte és becsülte a pedagógust, azt, aki betűvetésre tanította őt és gyermekeit. Ha bajban volt, akkor bizalommal fordult az orvoshoz, ha pedig valamelyik állatát fenyegette betegség, akkor az állatorvost kereste fel. Ha visszagondolunk az utóbbi évek falusi eseményeire, az új paraszti életforma ki- álakulásának napjaira, amikor a földművelő emberek százezrei választották a szövetkezést, olyan élmények elevenednek meg előttünk, amelyek azt bizonyítják: a falusi értelmiség most is a nép mellett állt, segítette az új élet keresésében. Az egyre erősödő politikai meggyőződés, a szocializmus győzelmébe vetett hit új és új erőfeszítésekre serkenti a falusi értelmiségieket. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy az öntevékeny társadalmi munkában milyen mérhetetlen sokát tesznek a falu művelődéséért, gazdasági, társadalmi, politikai felemelkedéséért. Szakemberek százai álltak az ezüstkalászos tanfolyamok, könyvbarát mozgalom, népfront estek, ismeretterjesztő előadások dobogóira. Műszaki akció-csoportunk a termelőszövetkezeti bekötő utak tervezésénél 321 560 forint értékű munkát végzett — ingyen. Mintegy 39 vállalat, illetve üzem könyvelője patronálja a termelőszövetkezeteket rendszeresen. Jogászok tartanak előadásokat a szövetkezetek tagjainak. Orvosok végeznek^ általános egészség- ügyi vizsgálatokat és felvilágosító munkát falvainkban. A z értelmiségi dolgozók falvainkban részt vesznek az új élet szépítésében. Persze ma már nemcsak az értelmiségiek száma növekedett meg, de megváltozott szerepük is. Nem elég ma az, hogy a pedagógus csak a betűvetésre és számolás alapismereteire tanítsa a gyermekeket, az orvos bezárkózzon a rendelő négy fala közé, az állatorvos csak az állat- egészségüggyel törődjön. A szövetkezeti parasztok azt kívánják tőlük, legyenek velük a termelőszövetkezetek megszilárdításában, ar új paraszti életforma kialakításában is. Ennek a forradalmi változásnak tevékeny részesei az értelmiségiek, szinte minden faluban. S mi ez, ha nem az értelmiségi munkások elismerése, amelyet a párt következetes népfrontpolitikája teremtett meg, amely az alkotás nagyszerű lehetőségeit adja a kezükbe, és nélkülözhetetlennek tartja a tudást, értelmiségre a szakértelmet, az új falu szépítéséből. Nagy szerepe van a Hazafias népfront-bizottságoknak abban, hogy a falusi értelmiségiek hivatásuk magaslatán állnak. Sokat tesznek a szövetkezeti parasztságért, a közös gazdaságok megszilárdításáért. Mint a népfront aktivistái a népfrontmozgalomba tömörülve végzik társadalmi munkájukat. Többségük jól dolgozott, a megszilárdítás időszaka alatt naponta beszélgetett a falu lakosságával, megismerte a parasztság sok ágú problémáit, s ezzel szorosabbá vált kapcsolata a falvak lakóival. Dicséretes kezdeményezés, hogy a megye legtöbb községében az iskola és a szövetkezetek között gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki, jöttek létre. Ez is elsősorban a pedagógusok jó munkájának köszönhető. Nincs talán egyetlen község sem a megyében, ahol a hazafias népfront-bizottságok mozgósításával, a pedagógusok vezetésével ne vennének részt a tanulók közhasznú társadalmi munkában. Megyénkben a falusi értelmiségiek zöme a népfront kongresszusának szellemében dolgozik, mert tudják, nagyon sokat tehetnek azért, hogy ne öregedjen el falunk, maradjanak otthon a fiatalok. Találják meg anyagi számításukat és mindennemű szórakozásukat saját községükben. A falusi értelmiségiek tisztában vannak azzal is, hogy nemcsak gazdálkodási formát választott a szövetkezeti útra tért parasztság, célunk ennek következtében az egységes paraszti osztály kialakítása. A párt helyes rétegpolitikájának megvalósítására a Hazafias Népfront hivatott, melynek aktivistái a községek lakói között legjobb ismerői a ma még itt- ott fennálló elkülönült társadalmi rétegek káros tevékenységének. Ezen helyzetismeret folytán a községi bizottságok feladata azoknak a legkedvezőbb módszereknek az alkalmazása, melyek az elkülönült rétegeket, csoportokat a széles tömegekhez közelebb hozzák, és azokkal egyesítik, gondolkodásában egységes, cselekvő készséggel, a feladatok végrehajtásában. A Hazafias Népfront 1961. december 8-i Országos Tanácsa ülésén megállapítja, hogy az utóbbi esztendőben a párt zászlaja alatt a Hazafias Népfrontmozgalom keretében száz és százezrek vettek részt forradalmi feladataink végrehajtásában. Az Országos Béketanács hívja mindazokat az újabb százezreket, akik hazánk felvirágoztatásáért készek részt venni a n épf ront-munkában. IT ádár elvtárs a decem- bér 8-i Országos Tanácsülésen elmondott hozzászólásában többek között azt mondotta: „Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, felelősséget vállalni és cselekedni, a köz javára, terveink megvalósításáért. Politikánk az egész népnek szól, ezt a politikát az egész nép valósíthatja meg a gyakorlatban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel — e munkához kérjük a falusi értelmiség még fokozottabb támogatását, hogy minél előbb le tudjuk rakni a szocializmus alapjait.” Pálkerti János Hazafias Népfront megyei munkatársa PAROCZAI GERGELY: Együgyű ének Gyöngyvirág-harangok, hajladozó hangok összekondulnának, ha egyetlen egyszer, ‘ csak egyetlen egyszer megcsókolhatnálak. Szép hűvös nyakadban, hajlongó nyakadban i fehér gyöngysor égne: Magas égről hullott puha számról hullott csillag-csók füzére. Ha egyetlen egyszer, csak egyetlen egyszer megcsókolhatnálak, | gyöngyházfény-szememből, síró szép szememből elnyitna a öánat. Aztán mindörökké ... aztán soha többé nem mennék utánad, S a gyöngyvirágok is, harangvirágok is mind elnémulnának. Községfejlesztési tervek a szécsényi járásban A szécsényi járásban több mint négy és fél kilométer út felújítására kerül sor ebben az esztendőben a községfejlesztések céljaira fordított összegből. Ezenkívül 8710 négyzetméter járda építését is tervükbe iktatták a járás községi tanácsai. Ebben az esztendőben létesült egy vegyesbolt, és egy kilométer hosszúságban bővítik a villanyhálózatot. Ezenkívül egy körzeti orvosi rendelő szolgálati lakással beépítve készül el majd, négy új tantermet és két művelődési otthont is kap a járás. Tollfosztás Szentlvánon A szentiváni téli esték nem jelentenek unalmas tétlenséget a többszázas lélekszámú kis faluban. A Cserhát-hegység nevéről elkeresztelt kis községben még dívik a régi szokás, esténként összejönnek jó .szomszédok, fiatalok,' leányok. és asszonyok, hogy a tere-fere időt szalasztó élvezése mellett szorgos kezük nyomán gyarapodjon a munka. Ez a munka nem más, mint a hagyományos tollfosztás. Csakhogy ennek megszervezése is másként alakult már itt, mint hajdanában, régen. Az igényes leányoknak, asszonyoknak az sem mindegy, hogy melyik napra teszik a tollfosztást. Merthogy amikor valami jó tévé-műsor van, akkor inkább a képernyő elé ülnek. És ez jól is van így, mutatja ez is; hogy a hagyományokat is a mai kor szellemének megfelelően veszik át a cser- hátszentivániak. Éppen ezzel kapcsolatban van aztán egy bánatuk. Kihirdették a napokban, hogy a televíziót csak tanács-, meg párttagok nézhetik?! Abszurdum is az ilyen. Az sem megfelelő indok, hogyha sokan vannak, nagyon besározzák a termet. Két megoldás is adva van inkább, mintsem kizárjanak művelődni vágyó embereket e sokoldalú kulturális vívmány élvezéséből. Az egyik az. hogy szívesen összeadnának egy-két forintot a lelkes nézők a takarítónőnek fáradság díjul. Másrészt az ilyen elítélendő adminisztratív intézkedés helyett menynyivel korszerűbb lenne a meggyőzés és tisztaságra nevelés kicsit hosszabb, de feltétlen eredményesebb útját járni. Bizony ilyesmik is felvetődnek és joggal, az egyébként hangulatos tollfosztásokon. A péntek esti fosztóban Sándor Istvánéknál az előző napi élményeket tere-ferélik. Hogy Balázs Pistáéknál, a tsz-elnök nagy portáján milyen sokan voltak meghívottak. És erre különösen azok fülelnek, akik kimaradtak ebből a meghívásból. Merthogy hagyománya van már itt a segítségkérésnek is. Elsősorban fiatal leányok-asszonyok kerülnek előtérbe, barátnék és jó pajtások, akikkel egyébként is jóban van a tollfosztó ház. Miután az előző napok élményeit jól „kiértékelték”, újabb és újabb témák kerülnek az ujjaikkal ügyesen munkálkodó leányok, asszonyok ajkára. Egyik újságolja kissé hivalkodó büszkeséggel, hogy férje-ura otthon maradt pesztrának. Node egyéb sem kellett, ezek a pergő nyelvek szinte csak arra vártak, hogy valaki szót ejtsen a teremtés koronájáról, máris kezdik piszkálgatni az ékes koronásokat. Hogy manapság ezek a legények felhagytak a régi jó szokással. Egyiknek sem kell a faluból feleség, máshová kacsingat asszonyért. (Közben a menyasz- szony-házilány szerényen mosolyog az orra alatt, mert ő még a szokás szerint kapta szíve választottját.) Szó szót követ, hadicselt terveznek, hogy majd megtréfálják a falubeli legényeket. Érthetnek a jelből, ha majd reggelre virradóra fosztókát lelnek ablakuk alatt. Nagy csúfság az a legényre, és ők most megcselekszik e nagy huncutságot. És kötényük zsebei dagadozni kezdenek a fosztókától. És közben sok kacagás és szóvita dacára körbe-körbe jár a háziasszony, tömi a pehellyel, megfosztott tollúval megtermett papírzsákjait. Meddig is maradnak, mikorra végeznek, előre senki sem tudja. De a szokás hatalma nagy azért ebben, és nem illik fosztatlan tollat hagyva indulni búcsúzni. Lehet. hogy éjfél, egy óra is lesz majd, mire hazatérnek. Mikor aztán az utolsó fosztatlan tollú is puha selymes pihévé alakul, kezdődik a jutalom-invitálás. Kinek hogy adja módja, meg éléskamrája, aszerint rukkol elő a meglepetéssel. Laktató főtt kukorica, mézes-cukros mákkal, vagy finom sütemény, esetleg torta kerül az asztalra, és vonakodó hagyományos kéretés után jóízűen eltüntetik ezt is a fosztok. Azután, többnyire az alvó falut felverő nótaszóval indulnak a fosztott tollas, pelyhes, pap- lanos ágyba. Derűsek, kedvesek és hasznosak ezek a téli fosztókás beszélgetések. Néha egy-egy olvasottabb könyvről mesél a többieknek, esetleg vitáznak, vagy más témáról csevegnek. De ennél is hasznosabb, fejlődést segítőbb lenne, ha a nőtanács is bekapcsolódna a hangulatos, hagyomány tartalmasabbá tételébe. Adva van tíz-húsz, helyenként több tucat asszony, hogy közösség utáni vágya kielégítéseként segítsen a szomszédoknak. És van úgy, hogy nehezen indul a beszéd, egyik-másik a televíziót említi, az előző esti műsort, a többi hallgat, helyeslőn bólogat. Milyen szívesen hallgatnák, elmésen vitatnák a rázósabb, izgatóbb témákat is. A kül- és belpolitika legújabb eseményeit, a legfrissebb híreket, szenzációkat. És van egy-két asszony, aki azt sem tudja, van-e a faluban nőtanács. Nagyon helyes lenne mai életet, lüktető izgalmakat vinni ezekbe a múltból öröklött, évente igényelt tollfosztó estékbe. Mennyit fejlődnének, szórakozva tanulnának, ha ehhez segítené őket tudatosan és szervezetten mozgalmi képviselőjük. — UJLAKY — ' A NAGYMAMA Kovalcsik András balassagyarmati tanár felvételeiből. Megjegyzések egy jobb sorsra méltó témáról Csizmarek Mátyás új vígjátéka, az Apja lánya, azzal teremt jogot magának a színpadon, hogy eléggé elfogadható történetét a falu mai hétköznapjába ágyazza. Jó az alapgondolat, de ennél mesz- szebb már nem igen tud menni a szerző, mert a „belépjek, ne lépjék-”nek mindössze egy új variánsát, a melyikbe lépjek problémáját állítja elénk vígjátéki szándékkal, de inkább bohózati megvalósulásban. A mulattatni akarás a hajtó eleme a darabnak, s ebben nem lelhetünk kivetnivalót, ha a nevetést az események görgetege hozza magával, a jellemek visszássága teremti.' Ami az Apja lányáról ezzel kapcsolatban elmondható, az annyi, hogy az eszközökkel félig-meddig rendjén lenne itt a dolog. A ravaszdi öreg paraszt, az ájtatos, faluszája özvegy vígjátéki alakként kínálkozik. csakhogy Csizmarek ezúttal a könnyű ellenállás felől közelíti meg ábrázolásukat. Enged az olcsóbb siker vonzásának s érezhetően keveset fárad, hogy az elkopott patronfigurákat legalább némileg megtámassza benső tartásukban. Felületi jellegzetességük persze így sem téveszt célt, csak az okoz zavart a nézőben, hogy ugyan, mikor találkozott már az alakok pandanjával régebbi színpadi miliőkben. Nem típusokat, csupán előregyártott sablonokat mutat a jóval többre képes szerző a cselekmény humorát hordozó Sombor Zsigában, Kocorinéban és Fülesnében, s ez utóbbiban meglehetősen gusztustalannak hatót is. Az egyébként egészséges — bár nem nagyigényű mese, két szomszédos termelőszövetkezet keresztmetszetében valóságosan meglévő, eleven problémákat tár elénk komolykodás nélkül, a derűsebbik oldalról. Éppen ezért kár, hogy a téma nem kapott humorában eredetibb megfogalmazást, s írói mű helyett mindössze ügyes színpadi iparmunkát láthatunk. A készítmény így is elég mutatós ahhoz, hogy tessen a nézőnek, s ennél többre, úgy látszik,- most nem pályázott Csizmarek. A téma mélyül- tebb és pedánsabb tárgyalása e vígjáték keretei közt is hasznára lett volna a darabnak, de ha már így van, legalább a vállalkozó szándékért, a témaválasztásért dicséret jár. Most, falusi tárgykörű színpadi irodalmurüc hét sovány esztendejében különösen. A Déryné Színház Váradi György figyelmesen átgondolt rendezésében mutatta be a darabot. Az igen jó erőkből álló együttes megtette a magáét s nagyobbára nem ezen múlott, hogy az alakok mégsem bírtak kétlábra állni. Bokor Mihály szőlősgazda Szép Zoltán formálásában is egysíkú. Eszti a lánya is meglehetősen elmosódott portré s az marad Kádár Flóra minden igyekezete ellenére, Pedig Eszti kulcsszerepe a darabnak. Sem az apja, sem a lánya nem sokat mutat abból, amire a cím következtetni enged s ez kizárólag az írói elnagyoltság következménye. Szanda Gábor tsz-elnök is csak árnyrajz marad, — és nem Tapasztó János fogyatékosságából, mint ahogy vértelen, élettelen Sza- lontainé elnökasszony is s ez ismét nem Balogh Ilona képességein múlik. A hálásabb és mutatósabb szereplehetőségek Fülesné, a falusi hírharang és a ravaszdi Sombor Zsiga figuráiban testesülnek meg. A színpadi iparban jól bevált patronok nem tévesztenek óéit s ezt Sándor Böske, illetve Derecskéi Pál nem is mulasztja el kiaknázni. Miska jellegtelen súlytalan szerepét Bán István kapta hálátlan feladatul, Siménfalvi Ida Koczorinéja pillanatnyi villanás az előadásban. % Hogy az apja lányának közönségsikere van, az — ismételten leszögezve — az alaphelyzet valószerűségét igazolja, a mese megtörtén- hetőségét adott viszonyaink között. Éppen ezért nem győzzük hangsúlyozni, menynyire kár volt szerzőtől és színháztól egyaránt ilyen vázlatszerű felvetésben útjára bocsájtani a darabot. (barma)
