Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-27 / 8. szám

1962. január 27. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Mi az olcsóbb, mi a hasznosabb? Talán így is feltehetnénk lakon kénytelenek közleked- a kérdést mi gépkocsivezetők, Naponta teszi tönkre ez az Útfenntartó Vállalatnak. „ _ . , ~ . , ,, ,, ... az apró ko a gumikat, mert A mostanában síkos utakat , _ " . , ősi szokás szerint salakolni a futófelület réséi köze szo- szokták. Régi módszer az is, rul, és a kerék forgása köz- hogy a salakozást salakkal ben kivágja. Az amúgy is kell elvégezni. Igen ám, de rossz útviszonyokat tehát ezen valaki változtatott, még rosszabbá tették ezzel mert újabban a salakot ap- az „újítással”, tóra zúzott kővel helyettesi- Már többször kértak az Útfenntartó Vállalatot, hogy Mármost, azt bizonyítani változtasson ezen, térjen sem kell, hogy a kőnél ol- vissza az olcsóbb és az em- csóbb a salak. Az apróra lített szempontból veszelyte- Zúzotit kő pedig különösen lenebb sakkozáshoz, de ez- azoknak a vállalatoknak idáig nem tapasztaltunk drága. amelyek gépkocsival semmiféle intézkedést, rendelkeznek, s az így, kő- Mező Sándor zúzalékkal felszórt útvona- gépkocsivezető Tetszik - nem tetszik Kalla Sándomé nagybáto- minden ablaknál a mennye- tiyi olvasónk a következők- zettől a parkettáig végig ben foglalta össze észrevé- folyt az esővíz (rosszul záró teleit nagybátonyi dolgozók ablakok miatt), és lakók életkörülményeire vonatkozóan. Áz alábbi so- , ' hogy a bányászcsaládok raiban megírta azt is, ami elitül konyhakertiként _ hasz- tetsziík és őszinte hangot nalt földeken a hosszú ősz adott nemtetsző véleményé- ellenére is ott maradt a ku- nek js koricaszár. — hogy a 31 -es nagybáto­nyi húsáruda vezetője nem . vágja keresztbe a sertés fe­t. .' FH, t>. . ,, , , jét mondván: „vegyen ott, kor induló, Pásztó fele hala- ahoJ ü vágjá£r * (mindení do vorwt mar ki van világit- a vevőé£ jelszJóval _ nem?!) , — hogy a helyi járatú au­1 hogy ,a 'agyba onyba ^bbusz iíasszáját beszálláskor 19,10-kor erkezo vonathoz és általában pénzbedobáskor visszaadtak a napybátonyi bosszd helyi járatot. TETSZIK: percekig ütlegelni kell, mert nem „nyeli” a fo­rintokat. — hogy a helyi járaton nincs kalauz (van becsület). _ hogy a bányavárosi — hogy a bányavárost ut- hangszórók úgy vannak el­a helyezve, hogy a bemondott Cak a síkos időben is baleset szövegből jóformán csak a veszélye nélkül járhatók. bemondás helyén hallani va­lamit, az egyenlőtlen elhe- NEM TETSZIK: lyezés miatt, s így sokszor fontos közleményekről sem — hogy a bányavárosi kul- értesül a 10, 11, 12, 13. épü- túrház belső szép festésén let lakossága. Az angol parlament munkáspárti ellenzéke támadja lord Home-ot London, (TASZSZ): hord Home angol külügy­miniszter — mint ismeretes — Nyugat-Németországban tett látogatásáról hazaérkez­ve december 28-án beszédet mondott Berwick-Upon­Tweedben. Beszédében a külügyminiszter bírálta az ENSZ-et a gyarmatosítás el­len hozott határozata miatt. Az angol parlament mun­káspárti ellenzéke szerdán határozati javaslatot terjesz­tett elő a beszéddel kapcso­latban. A javaslat szerint, amelyet többek között aláírt Gaitskell, a munkáspárti el­lenzék vezetője, helyettese, G. Brown és Wilson, a munkás­párt elnöke is, — Lord Ho­me-ot feddésben kell részesí­teni december 28-i beszé­déért. A kubai fővárosban folytatja munkáját a latin-amerikai népek tanácskozása Fabricio Ojeda venezuelai küldött felszólította a latin­amerikai népeket, hogy szer­vezetten harcoljanak az ame­rikai imperializmus ellen. Ezért javasolta, hogy a ta­nácskozás válasszon állandó szervet, amely irányítja az amerikai imperializmus elleni harcot. Befejezésül hangsú­lyozta, hogy a venezuelai nép egy emberként Kuba védelmé­re siet, ha az amerikai im­perializmus újabb agressziót robbant ki. James Endicott a Béke-Vi- lágtanács nevében éles sza­vakkal elítélte a Punta del Esfe-i értekezletet. Teljes tá­mogatásáról biztosította a ku­bai forradalmat és síkra szálltj a latin-amerikai népek ön­rendelkezési ' joga mellett. A szerdai ülésen felolvas­ták Csou En-laj kínai és Pham Van Dong vietnami minisz­terelnöknek a tanácskozáshoz intézett üdvözlő táviratát. A tanácskozás bizottságot alakított a kibocsátásra ke­rülő nyilatkozat megszövege­zésére. fiz amerikaiak ki akarják csikarni Kuba kiközösítését Az amerikai államok szer­vezetéhez tartozó országok külügyminisztereinek értekez­lete csütörtökön délelőtt foly­tatta munkáját. Az ülésen felszólalt Rusk amerikai külügyminiszter. Durva kirohanást intézett a Kubai Köztársaság ellen és azzal vádolta Kubát, hogy „a világkommunizmus amerikai ügynökévé vált, s mint ilyen, állandóan veszélyt jelent a latin-amerikai országok sza­bad és demokratikus átala­kulása számára ...” Az amerikai külügyminisz­ter leplezetlenül fenyegető­zött, amikor azt állította, hogy „a nyugati félteke országai­nak pajzsra van szükségük a demokratikus folyamatok megvédéséhez, ha azt akar­ják, hogy a Kennedy-kor- mány által felajánlott gazda­sági segélyprogram eredmé­nyes legyen Rusk felszólította az érte­kezlet résztvevőit, hogy re- kesszék ki Kubát az ame­rikai államok szervezetének tevékenységéből: számolják fel kereskedelmi kapcsolatai­kat Kubával és létesítsenek „védelmi mechanizmust a Castro-rezsim részéről fenye­gető felforgatás veszélye el­len”. Ez az utóbbi javaslat arra vonatkozik, hogy az ame­rikai államok szervezeté­nek katonai bizottsága alakítson különleges bi­zottságot, amely javaslato­kat tesz a szükségesnek vélt egyéni és kollektív rendszabályokra. A UPt tudósítója Rusk be­szédét kommentálva kiemeli, hogy az amerikai külügymi­niszter arra szólította fel az értekezletet, hozzon elvi dön­tést Kuba kizárására. Rusk szerint egy ilyen döntés után az amerikai államok szerve­zetének tanácsára tartoznék majd annak meghatározása, hogy miként valósítsák meg a gyakorlatban ezt a határo­zatot Ez <— mint az UPI tudósítója rámutat — lényegében azt jelenti, bőgj’ egyelőre halasztást szenved Kuba tagságának felfüggesztése és valószí­nűleg újabb külügyminisz­teri értekezletre lesz szük­ség, mielőtt Kubát kizár­nák az amerikai államok szervezetéből. Az AP tudósítójának kommen­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­tárja szerint Rusk beszéde „abban a válságos időpont­ban hangzott el, amikor Bra­zília vezetésével több latin­amerikai ország arra törek­szik, hogy enyhítse a Kuba ellen tervezett intézkedéseket. A brazilok által kezdeménye­zett akció következetetni en­ged rá, kevés a remény arra, hogy az amerikai államok egyhangú határozatot hozza­nak Punta Del Esté-ben. Rusk javaslatai nyilvánvalóan azt a maximumot jelentik, ame­lyeknek elfogadását az ame­rikai kormány reméli”. Egy APF-jelentés szerint a brazil küldöttség egyik tagja újságíróknak kijelentette, hogy Brazília Kuba kirekesztése ellen fog szavazni, mert egy ilyen határozatot kvalifikált szankciónak tekintene. Dorticos kubai köztársasági elnök szerdán délután Punta Del Estében fogadta a Mon- tevideóból elindult uruguayi ifjúsági menet képviselőit. Mint ismeretes, az uruguay-i rendőrség megakadályozta, hogy a menetben részt vevő összes fiatalok eljussanak Punta Del Esté-be. A kubai elnök köszönetét mondott az uruguay-i ifjúság­nak a hősies menetelésért és hangsúlyozta, hogy a kubai forradalom sohasem hátrál meg. A* esküdtek nem mertek ítélkezni egy OAS merénylő fölött A Nimes-i bíróságnak csü­törtökön kellett volna tár­gyalnia egy fasiszta merénylő bűnügyét, aki az algériai Orleansvilleben fel akarta robbantani a városházát. Az esküdtek és a bírák szerdán levelet kaptak az OAS-tól, amelyben a terrorszervezet megtorlást helyezett kilátás­ba, ha elítélik a vádlottat. A tárgyalás megkezdése előtt három esküdt kijelentette: ilyen körülmények között nem tud lelkiismerete sze­rint ítélkezni. A tárgyalást el kellett halasztani. A kormány hír szerint ren­deletet készít elő, amely rög­tönítélő katonai bíróságok hatáskörébe utalja a merény­leteket. A myugaNiriáni kérdés •T-s^ Hollandia jrjr­f V ft HolijSfwsW"” ikopityviH SlVa v ■ 'Djakarta* nBandung c e n 1961. december közepe óta — között s 1961. végén kísérletet midőn Indonézia elnöke kiadta tett egy nyugat-iriáni bábállam parancsát Nyugat-Irián (Uj-Gui- létrehozására. Első lépéseként a nea szigetének nyugati része) fel- gyarmat nevét 1961. decemberében szabadasára - a közvélemény Holland Uj-Gulneáról „Nyugat­A MŰVELŐDÉS NYUGHATATLAN HARCOSA SW í! Mint nyugdíjas időmillio­H-árom GENERÁCIÓT tanított meg a betűvetésre Almási Miklós bujáki peda­gógus. Talán ezzel is ma­gyarázható szorgalmas önfel­áldozása, hogy most, amikor már pihenhetne, negyven év küszködése alatt összegyűjtött babérjain, most is nyughatat­lan harcosa a falubeliek mű ■ vetődésének. Először még az is kielégí­tette. hogy apró csemetécs- kéket vezetett be a művelő­dés birodalmába, és rendü­letlen buzgalommal ostromol- tatta velük a tudás várát. Aztán, hogy ó maradt, újra és újra csak maradt ebben a sárfészek faluban, és övé is lett a dolgozó emberek gondja, baja, problémájú, ö is részese lett eredményeknek és örömöknek, többre tört, nagyobbat akart, keveselte a csak iskolai munkát. Vala­hogy érezte, hogy szárnyaló képességeivel másokat is gaz­dagítani kéne. így került az­tán bele a népművelés áldo­zatos, sok szép sikert, de kudarcot is magával hozó for­gatagába. Lenditője lett az itteni kul­turális életnek, szervezője a művelődési álmok megvalósí­tásának. Különösen a felsza­badulást követő kultúrforra- dalmi években fáradozott so­kat azon. hogy országosan híressé váljon a háromnem- zedékes — öreg, ifjú és gye­rekcsoporttal dolgozó — mű­vészeti együttes. Megjárták a munkás-paraszt szövetség és barátság ápolásának jegyé­ben nemegyszer Pestet, pesti munkásoknak adtak ízelítőt a bujákiak különös zamatú népi művészetéből. Aztán, évek múltán vala­hogy alábbhagyott ilyen irá­nyú kedve, meg tán azt is gondolta, hogy hadd jöjje­nek mások, akik felváltják ebben a fárasztó Önfeláldo­zásban. közrejátszott vissza­vonulásában — csak kevesek által ismert — szívbetegsége is. Abbahagyta az éjszaka és nappal között szinte határt nem ismerő országjárásos kul- túrmunkát, hogy annál len­dületesebben kapcsolódjon az iskolai oktató-tevékenységbe. Meg aztán, ekkor volt az. hogy a községbeliek új fel­adattal bízták meg tanító­jukat. megválasztották szó­szólójukká a járási tanácsba. A JÁRÁSI tanácstagsági teendők egy egészen újat je­lentettek az emberek fejlő­désén fáradozó munkásságá­ban. Mint a népműveléshez értő tapasztalt szakember, itt is az emberek művelődésének elősegítését vállalta magára. Es ezt a munkát most. más­fél évvel nyugdíjba vonulása után sem tudta abbahagyni. Mini a járási — és a falu­beliek külön kérésére községi — művelődési állandóbizott­ság vezetője kifejezhctetlen mennyiségű társadalmi mun­kaórákban vizsgálja, kutatja a sok lelkes aktíva közre­működésével, hogyan halad jón, fejlődjön tovább a fes­tőién szép Buják szocialista útra tért parasztsága, miben is segítsen a járásban. Van egy irattáskája, benne 60—80 irkalap, erre jegyez mindent jártában, munkája közben. És innét e kis iroda mindent megörökítő birodal­mából figyelemmel is kíséri a dolgok haladását. Azt is, amit már sok utánjárással sikerült elérni, és azt is, amiért csak most kell tal­palnia. Itt tartja az áb. jegy­zőkönyveket. az elkészítendő beszámoló tervezéseket, helyi és járási munkaterveket, dol­gozóíz úton-útfélen elhangzott javaslatait, sérelmeket és problémákat, kis ügyeket és bajokat, amiknek orvoslása velejárója a tanácstagi teen­dőknek, amelyeket feltétlen tovább kell adnia. Arról az ember nem tud listát vezetni, tán még az agyában sem tudná megörö­kíteni, hogy hány emberrel, hol és miért, miről beszél­getett. Azt sem tudná a va­lóság hűséggel elmondani, mennyit kilincselt, hogy el­intézzen becsülettel tengernyi megbízatást. És még ezen­kívül. ö, a dolgozó nép ér­dekeinek képviselője csak az elmúlt esztendőben 31 ellen­őrzést folytatott, vezetett, a járásban óvodák, iskolák, kul- túrházak tevékenységének fe­lülvizsgálatára. Mennyi idő, mosnak, van módja épp elég az emberekkel való beszél­getésre. Járja a falvakat, szórja és hinti a megszerzett tapasztalatokat, hogy minde­nütt lendüljön előre a mun­ka. NEM O MONDTA EL, mélységesen hallgatott róla, hogy kormánykitüntetéssel, szocialista kultúráért érdem­éremmel és kiváló tanító ok­levéllel is kitüntették peda­gógusi múltjában, ő csak ar­ról mesélt nagy kedvvel és odaadással, hogy nincs még itt az ideje számára a pihe­nésnek, mert a falun forrong pezseg az élet és lüktető sod­rása nem hagyja nyugalomba vonulni. Ebben leltem eztán ma­gyarázatát annak, hogy miért is ragyogta be szerető mo­soly a fiatalember arcát, aki­től Almási Miklós pedagó­gus lakása után érdeklődtem. A közösség élete formálásá­nak e szívósan lelkes harco­sát három, sőt itt-ott már négy generáció tiszteli nagy megbecsüléssel. Mert a negy­ven éve, amelyet áldozatos munkával körükben eltöltött, kivívta számára az áhitatos szeretet bizalmát. És a ta­nítói hivatásnak szentelt élet, a társadalmi munkában tör­ténő tanácstagi teendők ma­radéktalan elvégzésében tel­jesedik be most a hatodik x után. Ujlaky Mária figyelme a Föld második legna- gobb szigete felé fordult. Uj-Guinea — indonézül Irián — szigetének nyugati fele a mai In­donéziával együtt „Holland Ke- let-lndia” néven több évszázadon át a holland gyarmatosítók bir­toka volt. 1945-ben, mikor a füg­getlen Indonéziát kikiáltották, Hollandia megkísérelte — Nagy- Britannia segítségével — az indo­néz függetlenségi mozgalmat fegy­veresen elnyomni. E harcban az indonéz nép győzelmet aratott és Hollandia 1949-ben Indonéziát szu­verén államnak kényszerült el­ismerni. Holland Keíet-India leg­nagyobb része ezzel felszabadult. Indonézia azonban személyi unió formájában (közös királynő) még kapcsolatot tartott Hollandiával. Indonézia 1949—1954 közölt, te­hát még a Holland-Indonéz Unió éveiben, többször is megkísérelte Hollandiával a Nyugat-iriáni kér­dést tisztázni, de Hollandia el­zárkózott a tárgyalások elöl. Nyugat-Irián, vagy akkori nevén Holland Uj-Guinea történelmileg, néprajzilag és gazdaságilag is Indonéziához tartozó terület, In­donézia szerves része. A holland gyarmatosítók ennek ellenére uralmukat továbbra is fenn kí­vánták tartani területén, s e vi­tás kérdések megoldatlansága ve­zetett a Holland-Indonéz Unió fel­bomlásához. 1954. óta Indonézia az ENSZ-en keresztül többször megkísérelte, hogy Hollandia Indonéziának Nyugat-Iriánra vonatkozó törté­nelmi jogait tiszteletben tartsa és e területet átadja, de kísérletei eredménytelenek maradtak. Hollandia a tárgyalástól elzár­Pápuara” keresztelte el. Ezek után Indonézia hathatós lépéseket tett Nyugat-Irián fel­szabadítására. Ez év £lején elren­delte, hogy a Hollandia által megszállt Nyugat-Irián Indonézia új autonóm tartománya legyen, nyugat-iriáni parancsnokság fel­állítását határozta élj megkezdő­dött az esetleges felszabadító hadműveletek végrehajtásának biztosítására a katonai szerve­zés is. Egyidejűleg Nyugat-Pápua, azaz Nyugat-Irián területére megérke­zett az Indinézia által kinevezett tartományi vezető, továbbá a tar­tomány fővárosának nevét, „Hol- landia”-t Xota Sarunak nevez­ték el. Indonézia jövő tartományának, Nyugat-Iriánnak - mely jelenleg még Hollandia fennhatósága alatt van — területe kereken 418 000 négyzetkilométer, lakosainak szá­ma 800 000 fő. A lakosság több mint fele pápua. Az új tarto­mány gazdasági jelentősége el­enyésző. A terület déli része mocsaras síkság. Nyugat-Irián közepén hú­zódó hegyláncot trópusi erdők borítják. A lakosság nagy része primitív, naturálgazdálkodást foly­tató - batátát, manlokot, rizst termelő — földműves, illetőleg halász. Manokwarl-tól délre, a Vogel- kop-félsziget területén Jelentékte­len mennyiségű kőolajtermelés folyik, a partmenti szigeteken nikkel és kobaltérc telepek fel­tárását kezdték meg. A világ haladó közvéleménye rokonszenwel kíséri Indonézia jogos harcát Nyugat-Irián felsza­badításáért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom