Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-17 / 5. szám

1962. január 17. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG Befejeződött a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának moszkvai ülése 1962. január 9-től 11-ig Moszkvában ülést tartott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Külkereskedelmi Állandó Bizottsága. A bizottság ülésének mun­kájában a KGST tagállamai­nak delegációit G. Kumbiliev, a Bolgár Népköztársaság kül­kereskedelmi minisztere, In- cze Jenő, a Magyar Népköz- társaság külkereskedelmi mi­nisztere, W. Nüttenrauch, a Német Demokratikus Köz­társaság kül- és belnémet- kereskedelmi miniszternek első helyettese, W. Tramp- czynski, a Lengyel Népköz- társaság külkereskedelmi mi­nisztere, G. Radulescu, a Ro­mán Népköztársaság keres­kedelmi minisztere, N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió kül­kereskedelmi minisztere, F. Krajcir, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külkeres­kedelmi minisztere vezették. Az ülésen megfigyelőként résztvettek a Vietnami Dde­mokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság képviselői. A bizottság megvizsgálta a KGST tagállamok egymás- közötti kereskedelmében szállításra kerülő gépek és berendezések általános szere­lési feltételeit és jóváhagyta a feltételek tervezetét. Az el­fogadott általános feltételek nagy jelentőségűek a tagálla­mok közötti kereskedelemben mindinkább bővülő gép- és berendezés-szállításoknál, amelyek növekedése felül­múlja a kölcsönös összcsere- forgalom emelkedését. A KGST tagállamok köl­csönös kereskedelmében a gép- és berendezés-szállítá­sok jelenleg több mint 75 százalékát teszik ki a tagál­lamok összes gép- és beren­dezésimportjának. A hosszú­lejáratú egyezményeknek megfelelően a KGST tagálla­mok közötti gép- és berende­zés-szállítások még tovább nőnek és az 1960. évi szállí­tásokat több mint másfélsze­resére fogják felülmúlni. A bizottsági intézkedéseket irány­zott elő a KGST tagállamok­nak a multilaterális clearing elszámolás-keretében bonyo­lódó kölcsönös . kereskedelme további bővítésére. Az ülésen megvizsgálták a bizottság 1961. évi munkájá­nak eredményeit — a KGST fejeztem be a disszertációt. Utána sokáig nem hallottam róluk. Megnősültem, kiegyen­súlyozott életet élek, Klára nagyon jó párom. — De miért is magamról beszélek? Kaszásék elég nagy társadalmi életet éltek. Kül­földet is bejárták. Hat éve most, hogy megrepedt a ke­hely. A férj nagyon közeli barátságba került egyik is­merősükkel. A neve nem szerepelt a tárgyaláson. A férfi mindennapos lett ná­luk. Idát kezelte is, mert orvos volt. ök pedig min­denáron gyermeket akartak. Kaszás leginkább. — VoZt ennek az ismerő­süknek egy jellegzetes tulaj­donsága. Nagy ínyenc volt. Jobban kultiválta a különle­ges ételrecepteket, mint az orvosi recepteket. Ida tőle tanulta meg a háziasszony­kodást. Hárman együtt örül­tek egy-egy remekül sikerült halászlének, süteménynek. _ASZÁS EGY ALKA­15. ülésszakának határozatai­ból kiindulva — meghatá­rozták tevékenységének to­vábbi irányát és jóváhagyták 1962. évi munkatervét. A bizottság megvizsgálta még egyéb, a KGST tagálla­mok külkereskedelmének fej­lesztésével kapcsolatos kérdé­seket is és megfelelő ajánlá­sokat fogadott el. A bizottság ülése a részt­vevők teljes egyetértésének és a testvéri együttműködé­sének jegyében zajlott le. Holland hadihajók támadása indonéz hajók ellen HÁGA: (MTI) A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint a Nyugat-Irián déli partvi­dékein cirkáló holland hadi­hajók hétfőn helyi idő sze­rint 21,30 ' órakor tüzet nyi­tottak a „holland felségvi­zekre” behatolt három indo­néz torpedónaszádra. Az üt­közetről még nem érkeztek megbízható közlemények. A holland hadügyminiszté­rium szóvivője, Reeser ellen­tengernagynak a Nyugat- Irián térségében lévő hol­land tengerészeti erők pa­rancsnokának a jelentésére hivatkozva megerősítette a fegyveres összeütközés hírét. Hétfőn délután a holland kormány rendkívüli ülést tartott. Ezen tájékozott körök szerint azt a lehetőséget mérlegelték, hogy Hollandia felhívással fordul a Bizton­sági Tanácshoz. A kormány döntéséről 24 órán belül közleményt adnak ki. A holland hadügyminiszté­rium szóvivője megerősítette, hogy a Karel Doorman hol­land repülőgépanyahaj ó, a Limburg és a Groningen tor­pedóromboló, valamint a Zeeland tengeralattjáró hét­főn elindult a Holland-Antil- lákra. Amikor a szóvivőt megkérdezték, tekintettel az Indonéziából érkező jelenté­sekre, az említett hajókat nem irányítják-e az indonéz vizekre, a szóvivő kijelentet­te: „elvben lehetséges ez.” DJAKARTA: Nasution tábornok, indonéz honvédelmi miniszter hétfőn Soediono vezérkari tisztet In­donézia polgári védelmének parancsnokává nevezte ki. Sukamo elnök ugyanakkor különbizottságot létesített a nyugat-iriáni közigazgatás megszervezésére. KözépAJávában az autó­busz és tehergépkocsi tulaj­donosok minden járművüket felajánlották a hadseregnek a nyugat-iriáni felszabadító harcra. II. Vilmos, Lübke és az afrikai üveggyöngyök A francia társadalom az OAS ellen K> LOMMAL három nappal előbb érkezett haza Koppen­hágából, mint ahogy előre jelezte, és este tizenegykor már nem akarta telefonon felhívni a repülőtérről Idát. Nesztelenül nyitott ajtót, hogy ne zavarja alvónak hitt fe­leségét, akit a jó barát kar­jai közt talált. Az asztalon a legújabb recept szerinti hi­degre merevedett túrósrétes, felbontott pezsgősüveg. — Nem, nem volt botrány. Az idegen bocsánatot kért a P^IZS: (MTI) A francia ellenállási moz­galom részvevői közül szá­zan — nagyrészt ismert sze­mélyiségek — közös felhí­vást adtak ki, amelyben ál­lást foglalnak az OAS és cin­kosai ellen felszólítják az egykori ellenállási harcosokat, egységesen vegyenek részt az OAS elleni nagy harci nap megrendezésé­ben. A nyilatkozat aláírói kö­zött van Benoit Franchon, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, Pierre Cot, volt miniszterelnök, Claude Bourdet, Etienne megtévesztő látszatért és el­távozott. Azóta sem látták, annyit hallottak róla, hogy ötvenhatban disszidált. — Ida sírva könyörgött, hogy higgye el a férje, nem követett el házasságtörést. Őszintén megmondta, hogy hálás a sorsnak, amiért ép­pen akkor érkezett meg Ka­szás. Megfogadta, hogy soha többet nem barátkozik sen­kivel a férje távollétében. — Ügy tűnt, megúszták ennyivel. Újra fellángolt a régi szerelem. Kaszás elintéz­te a hivatalában, hogy egy évig ne kelljen külföldre utaznia. Hónapokig együtt jártak mindenüvé. Felkeres­ték az ország legszebb he­lyeit s a méreg hatása, úgy látszott, ' végleg elmúlt. Aztán otthonukban támad­ta meg őket végzetesen. Ida bármit készített, csak olyan­nak tudta csinálni, ahogy ba­rátjuk receptjéből megtanul­ta. Az első kanál leves után félretolta a tányért a férje, az első harapás után szemét­be dobta az ízletes süteményt. — Később mind gyakorib­bak lettek epés megjegyzései: „mikor ennek a kotyvasztá­sára oktatott, milyen árat fizettél?”, a viták veszeke­déssé fajultak. És már étte­remben sem tudtak nyugod­tan megebédelni. — Mit mondjak még? Po­kollá vált az életük. Kaszás néha félévig sem tért haza külföldről. Rövid néhány év alatt megöregedett, összetört, kedvetlenné vált. Ida kétszer Gagnaire, a degaulleista Bil- lotte tábornok, Francois Mauriac író, Paul-Boncour, valamint mások. A demokratikus erők anti­fasiszta összefogása mellett foglaltak állást vasárnapi gyűlésükön Rhone megye polgármesterei is. A közös nyilatkozatot, amelyben a fasiszta ösz- szeesküvők elleni erélyes fellépésre szólítják fel a kormányt, a pártállásra való tekintet nélkül valamennyi polgár- mester aláírta. volt idegösszeroppanással sza­natóriumban. Végül beadta a válókeresetet. —Itthon is vagyunk — fe­jezte be. Csak akkor tűnt föl, hogy barátja egész úton nem szólt egy szót sem. — Na gyere, Edém, leöblítjük a torkunkat egy pohár egri bikavérrel. — Nem, nem — tiltakozott Klára, a felesége — üljetek csak le az ebédlőben, szívja­tok el egy cigarettát, addig ne igyatok semmit, meglepe­tést tartogatok a számotokra — és már el is tűnt a kony­ha felé. — Mit tegyen az ember, ahol asszonyuralom van? — nevetett az ügyvéd. — De­kát lehet egy ilyen helyre kis feleségnek ellene szól­ni?... Még annyit az előző történethez, hogy ma, amikor vége volt a tárgyalásnak, Ida azt mondta nekem: „a volt férjem állandó beosztást ka­pott Brüsszelben, a konzulá­tuson és megígérte, hogy ki­állítást rendez ott a képeim­ből a nyáron.” Parancsolj, egy Kossuth, vagy Szimfó­niát szívsz inkább? Dr. Lübke, a Német Szö­vetségi Köztársaság elnöke a közeljövőben afrikai köruta­zásra indul. Szándékában áll felkeresni a fekete kontinens tucatnyi országát, hogy még szorosabbra fűzze a kapcso­latokat hazája és e területek között. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója, aki ezt a hírt világgá röpítette, Lübke útjának jelentőségét alátámasztani, megjegyezte, hogy II. Vilmos császár óta német államfő nem tett ek­kora körutazást Afrikában. A II. Vilmos—Lübke pár­huzamra érdemes felfigyelni. Éppen a legutóbbi hetekben publikálta egy nyugatnémet történész kutatásainak ered­ményeként azokat a hiteles dukomentumokat, amelyek fekete-fehéren bizonyítják, hogy II. Vilmos nagyszabású világhódító terveinek megva­lósulását várta az első világ­háborútól, s egyebek között az afrikai kontinens tetemes hányadának meghódításáról szőtt hagymázos álmokat. Lübke 7cörútja aligha szolgál­ja kevésbé a német imperia­lizmus elképzeléseit, mint annak idején II. Vilmosé szol­gálta. Nem is a tartalomban kell a különbségeket keres­ni, hanem a módszerekben. Bonn ma büszkén hangoz­tatja, hogy semmi köze a gyarmatosításhoz, mert az első világháború óta nincse­nek gyarmatai. Való igaz, hogy a huszas évek óta Né­metország és így Nyugat-Né- metország sem számít a gyarmattartó hatalmak közé, de az már a legkevésbé sem fedi a valóságot, hogy Bonn antikolonialista politikát foly­tat; ellenkezőleg, az újgyar­matosítás egyik élharcosa. Az újgyarmatosítás, vagy másként neokolonializmus fo­galma annyiban különbözik a hagyományos kolonializ- mustól, hogy míg az utóbbi len eszközeinek alkalmazását jelentette, a mai változatban a nyílt elnyomást az ellenőr­zés és uralom közvetett for­mái váltották fel. A Német I Szövetségi Köztársaság neo- kolonialista törekvései abból j az ellentmondásból táplálkoz- ; nak, amely egyrészt a dina­mikus nyugatnémet gazdaság, másrészt a vesztett második világháború következtében csökkent tevékenységi köre között fennáll. A nyugatné­met ipari termelés volume­ne az 1937. évi állapotot 100- nak véve, 1958-ban 216 szá­zalékot tett ki az 1948. évi 56 százalékkal szemben. Ez azt jelenti, hogy egyrészt módfelett megnőttek a nyers­anyag igények, annál is in­kább, mert a háború követ­keztében Nyugat-Németország nyersanyagbázisa nagyon szűkre szorult, másrészt az ipari termékek mennyiségié­nek gyors növekedése egyre újabb piacok megnyitását követeli. Az elmaradott afri­kai országokba való gazdasá­gi behatolás abból a szem­pontból is kifizetődik a nyu­gatnémet monopoltőkéseknek, hogy a hazai géppark rend­szeres megújítása révén se­lejtezésre kerülő technikai felszerelések' zömét jó pénzért átadhatják „a szegény párt­fogóitoknak”, akiktől ezért még külön hálára is számí­tanak. Ezenkívül a felhalmo­zódó tőkefeleslegek is befek­tethetők ezekben az orszá­gokban, s kettős hasznot haj­tanak. Részint profitot, még- pediglen eléggé magas száza­lékban, másrészt politikailag is „jövedelmeznek”, mert a befektetési csatornákon ke­resztül politikai befolyást is gyakorolhatnak ezeknek az országoknak a vezető köreire. A nyugatnémetek gazdasági tevékenysége Afrikában az üzleti hasznon kívül arra irányul, hogy lassítsa az im­az elnyomás nyílt és közvet- perializmus gyarmati rend Gromikó ebédel adott a Genlbe utazó laoszi, vietnami és kínai személyiségek tiszteleiére Moszkva: (TASZSZ) Szufanovong herceA a lao­szi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke, Hoang Van Hoan, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­döttségének tanácsosa és Csan Han-Fu, a Kínai Nép- köztársaság küldöttségének vezetője a laoszi kérdésben folyó genfi értekezletre ve­zető útja során hétfőn Moszk­vába érkezett. Gromiko szovjet külügy­miniszter ebédet adott a fent említett személyiségek tiszteletére. Az ebéden jelen volt Koszigin, a szovjet mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese, Kuznyecov és Fir- jubin külügyminiszterhelyet­tes és több más hivatalos személyiség is. Szűzföld feltörési terv a népi Koreában E BBEN A PILLANAT­BAN jelent meg az ajtóban az asszony, a fatálcára tett tepsiben még sistergett az il­latos túrósrétes. Odaszólt a férjének: — Dinikém, a vitrinben egy üveg Reservé, bontsd már fel! Ilyet még úgyse ittál, drágám. Ede, kóstolja csak, és mondjon őszinte véleményt Sajtójelentések szerint az elkövetkező tíz esztendőben egymillió hektár szűzföldet törnek fel és állítanak a me­zőgazdasági termelés szolgá­latába a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban. A koreai minisztertanács a közelmúltban megtartott ülé­sén határozatot fogadott el a mezőgazdaság gyorsabb fej­lesztését célzó intézkedések­ről. A határozat egyebek kö­zött kimondja, hogy bár a fő cél a terméshozamok eme- lése a jelenleg megművelt me­zőgazdasági területeken, emel­lett azonban egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a szűzföldek feltörésére és hasz­nosítására. A népi Korea te­rületének nagy részét ugyanis hegyek és dombok borítják. Ezek képezik a mezőgazda- sági területek 80 százalékát. Döntő feladat tehát minden talpalatnyi hely kihasználása. Számítások szerint tíz év leforgása alatt a hegyes és dombos vidékek szűzföldjei­nek jó részét meg lehet mű­velni. A tervbe vett egy­millió hektár területből hat­százezer hektáron kenyérga­bonát, négyszázezer hektáron pedig egyéb mezőgazdasági növényeket, illetve gyümölcs­fákat szándékoznak megho­nosítani. A szűzföldek feltörésének nagy munkájában a parasz­toknak komoly segítséget nyújtanak majd a munkások, a diákok és a katonák is. A szűzföldek megművelésé­ben a fő szerepet a már meg­levő állami gazdaságok fog­ják játszani. Nemzetközi szállodák építése Tekintettel az egyre növek­vő idegenforgalomra, Cseh­szlovákiában az elkövetkező években több szállodát épí­tenek a külföldi turisták szá­mára. Prágában az idén meg­kezdik egy 800 férőhelyes szálloda építését, s 1965-ig további két szállodát építe­nek, összesen 1600 férőhely- lyel. Az elkövetkező öt év­ben ezenkívül Bmoban, Kar- Íovy-Varyban, Pozsonyban, Kassán és Magas-Tátrában építenek szállodákat külföl­diek számára. szerének széthullását, illető­leg az állami • függetlenség birtokába jutott népeket a kapitalizmus érdekkörében tartsa és megakadályozza, hogy ezek a fiatal nemzeti államok közelebb kerüljenek a szocialista világhoz. A nyugatnémet monopoltő­ke afrikai behatolásának rendkívül sokrétűek a mód­szerei. E behatolás szolgála­tában áll a Német Szövetsé­gi Köztársaság külkereskedel­me, amelyben nagy szerepe van a protekcionizmusnak: kvótákkal, magas vámokkal és egyéb pénzügyi terhekkel korlátozzák a behozatalt az afrikai országokból, s kímé­letlenül lenyomják az árakat, mihelyt a mezőgazdasági ter­ményeket és ásványi nyers­anyagokat exportáló afrikai országok a konjunkturális változások következtében eb adási problémákkal kerülnek szembe. A terjeszkedés leg­főbb emelője azonban: tőkék befektetése. 1959-ben a gaz­daságilag gyengén fejlett or­szágokba összesen 956.1 mil­lió márkányi tőke áramlott, ebből Afrikába 152.9 millió, azaz kereken 16 százalék. A legutóbbi két esztendőben a nyugatnémet konszernek ér­deklődése megnőtt Afrikla iránt, amit jól mutatnak a tőkebevitel adatai is. Ebben az időszakban a „hagyomá­nyos” érdeklődési körben, Latin-Amerikában 22 1%-kal, Ázsiában 25 százalékkal, Nyu- gat-Európában 35,1 százalék­kal, ezzel szemben Afrikában 55,6 százalékkal emelkedett a kivitt tőkék összege. Az afrikai tőkeexport me­redek felszökését elősegítették azok a kedvezmények és szé­leskörű biztosítékok, amelyek­ről a nyugatnémet állam gondoskodik. A külföldön be­ruházott összeg egyharmada például .mentesül a jövedelmi adó alól. 1956 márciusában Kölnben megalakult a „Kül­földi Beruházások Védelmét Előmozdító Társaság”, amely legfőbb feladatának azt tar­totta, hogy a külföldi — fő­ként afrikai — befektetések részére állami védelmet sze­rezzen. 1957 novemberében a társaság / nyilvánosságra hozta tervezetét, amely a kö­vetkező címet viselte: „Kon­venció a külföldi magánva- gyonokra vonatkozó jogok kölcsönös védelmére.” S még e hónapban sikerült jóvá­hagyatni a tervezetet, amely­be felvettek bizonyos szank­ciókat is, államosítások ese­tére. Nincs mit csodálkoz­nunk a gyorsaságon, ha tud­juk, hogy az Afrika Társa­ságban, amely az afrikai terjeszkedés fedőszerve, a nyugatnémet nagytőke leg­reprezentatívabb személyei kormányzati potentátokkal egyetemben képviseltetik ma­gukat. Ez a társaság Gersten- maiernek, a parlament elnö­kének vezetése alatt műkö­dik. A kormányt Erhard al- kancellár, az Adenauer-pár- tot Brentano képviseli. Vajon Lübkének hosszú tá­von több szerencséje lesz-e, mint II. Vilmosnak volt? A Süddeutsche Zeitung rabati tudósítója erősen kételkedik! ebben. Szerinte Marokkóban még nem felejtették el II. Vilmos „tangeri színvallását” és a nyomában Agadirban partralépő német tengerész- gyalogosokat, jóllehet azóta hosszú évtizedek teltek el. S bár ma Bonn óvatosan bánik a színvallással, s hívatlanul egyelőre nem küld más föld­részekre katonákat sem, az idézett tudósító mégis kény­telen megállapítani, hogy „a Német Szövetségi Köztársasá­got mindazonáltal azon ha­talmak közé sorolják, ame­lyek közvetve, vagy ahogy mondani szokták, „neokolo- nialista módszerekkel” gaz­dasági elnyomásra kárhoztat­ták Afrikát”. Ügy látszik, ma már Afri­kát sem lehet gyarmatosítás­ellenes szónoklatok csillogó üveggyöngyével elkápráztatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom