Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-03 / 1. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. január 3. i fl széles tömegek bevonásával Üj történelmi dokumentum-kiadvány az MHS feladatok megvalósításáért Békés építő munkánk meg­követeli, hogy egyre fokoz­zuk védelmi képességeinket is. Ebben a munkában nagy szerep hárul a Magyar Hon­védelmi Sportszövetségre A legutóbb lezajlott megyei ér­tekezleten a Nográd megyei MHS tagjai egyöntetűen val­lották, hogy minden erővel támogatják a párt és a kor­mány intézkedéseit. Azért dol­goznak, hogy Nógrád me­gyében is erősödjön védelmi képességünk. Eredményesnek mondható az MHS megyei elnökségének tevékenységé­ben, hogy erősíti kapcsolatát a KISZ megyei végrehajtó bi­zottságával. Ez a szoros együttműkö­dés azt célozza, hogy megalakítsák az MHS ál­tal szervezett kiképzési körökben a KISZ csopor­tokat, és biztosítsák a KISZ-tagok példamutatását a jobb nevelő munka kialakításában. El­mondhatjuk: javul az MHS kapcsolata más tömeg- és tár­sadalmi szervezetekkel is. Mindez azt eredményezi majd. hogy a honvédelmi tömeg­munka társadalmi üggyé lesz megyénk területén is. Az 1962-es esztendő a Ma­gyar Honvédemi Sportszövet­ség Nógrád megyei szerveze­ténél is még jobb munkát kíván. A megyei elnökség munkaterve arról tanúskodik, hogy a vezetés igyekszik el­mélyíteni kapcsolatát a tö­megekkel és törekedik a szer­vezet tevékenységének a se­gítésére. Munkaértekezlete­ket tartanak rendszeiesen ahol a járási elnökök és klubvezetők beszámolnak az általuk végzett tevékenység­ről. Ugyanezt a járási veze­tők megismétlik a községi szervezetek vezetőivel, vala- 'v-íitíht a klubok vezetőivel is. Hogy még eredményesebben tudjanak dolgozni az alap­szervezetek elnökei, rendsze­res továbbképzést kapnak. Mindezek mellett azonban rendszeressé teszik az ellen őrzést. Nagyon jelentősnek Ígér­kezik az MHS megyei ak­tívaértekezlete. Itt tárgyal­ják meg az 1961 62-es ki­képzési évben végzett mun­kát. A munkájuk eredmé­nyét kiállításon is dokumen­tálni fogják. A kiállítások feladata, hogy az egész me­gye területén végzett munkát összesűrítve mutassák be. Tovább folytatják a megye területén az új alapszerveze­tek létrehozását. Az alapszervezetekben el­sősorban a sorkötelesek kapnak helyet és egyút­tal kiképzést is. hogy mire elérkezik a be­vonulásuk ideje, már bizo­nyos előképzésük legyen. Amellett, hogy az MHS Nógrád megyei szervezetei­nek munkáját a határozott javulás jellemzi, még igen sok fogyatékossággal is meg kell birkózniok. Biztosítani kell többek között a kol­lektív vezetés érvényesülését. Szélesre kell tárni a kapu­kat, a dolgozók legszélesebb rétegei előtt. Nem elegendő, hogy az alapszervezetekben csupán a vezetőség tagjai közül egy-két ember fejt ki aktív munkát. Ilyen helye­ken nem tudják biztosítani a szervezeti szabályban le­rögzített elnökségi ülések és taggyűlések rendszeres meg­tartását sem. Nagy figyelmet kell fordítani ennek a hiá­nyosságnak a megszüntetésé­re a szécsényi járásban, ahol az alapszervezetek nem min­denütt tartották meg a tag­gyűléseket sem. Az ne.n meg­oldás, hogy egyes járási szer­vek, amikor azt tapasztal­ják, hogy valamelyik köz­ségben nem jól megy a mun­ka, egyszerűen meg akarják szüntetni az alapszervezetet. Végezzenek ezekben az alapszervezetekben a já­rási elnökség tagjai szé­leskörű felvilágosító mun­kát. Vizsgálják meg miért rossz az illetékes alapszervezet te­vékenysége. Az MHS tevékenységében nagy jelentőségű a tartalé­kos tisztek munkája. Ennek ellenére a tartalékos tisztek­nek még 30 százaléka sem tagja az MHS-nek. Ebben az évben már ezt a hiányossá­got teljes egészében fel kell számolni. Probléma jelentkezik a me­gyei. járási függetlenített dol­gozók felkészültségénél is. Részt vesznek ugyan politikai oktatásban, de elmaradnak a szakmai képzésben. S ennek következtében a munka hiá­nyos. A megyei elnökség ki­bővített ülése elfogadta, hogy az MHS tevékenységének igen nagy a jelentősége az ország védelmi képességének foko­zása szempontjából. Ennek a felelősségnek a tudatában kell, hogy végezzék az MHS szer­vezetek Nógrád megyében is a munkát, mert ha a dol­gozók széíes tömegei látják az eredményeket, szívesen vállalnak abból a feladatból, amely az MHS-re hárul. Az 1961—62-es iskolai évben a dolgozók iskolai hallgatóinak létszáma minden eddigi ered­ményt felülmúlt. Az általános iskolák esti tagozatán 84, a le­velező tagozaton 56 dolgozó vesz részt. Balassagyarmaton igy 140 dolgozó tanul munkája mellett, közülük mintegy 60 százalékban munkások sajátítják el a leg­fontosabb ismereteket. De a dolgozók itt sem elé­gedtek meg a" nyolc általános iskola elvégzésével. Tömegesen jelentkeznek a középfokú isko­lákba és örömteli dolog, hogy szinte minimális a lemorzsoló­dás. A Balassi Gimnáziumban a dolgozók esti tagozatán 40 A „Magyarok és a Risorgi­mento” című kötet a Magyar Risorgimento Emlékbizottság, a Hazafias Népfront és a Szabó Ervin Könyvtár közös kiad­ványa. Az 1959—1961. években ünne­peltük a Risorgimento, azaz az olasz egységért és függetlensé­gért folytatott küzdelem 100 éves évfordulóját. Az olasz sza­badságküzdelemben Graibaldi oldalán számos magyar vett részt. A kötet első tanulmányá­hallgató vesz részt, a levelező tagozaton pedig több mint 390-an tanulnak. De sokan je­lentkeztek a kereskedelmi tech­nikumba, ahol 74 felnőtt tanul, a pénzügyi technikumban 28, a mezőgazdasági technikumban pedig 30 hallgató gyarapítja tu­dását. A középiskolai és általános iskolai továbbtanulók számának összehasonlítása azt is jelenti, hogy az általános iskola nyolc osztályát már csaknem minden dolgozó elvégzi és a súlypont a továbbtanulás terén a középis­kolákba tevődött át. Hiszen itt majdnem 500 felnőtt tanul mar az idén. Ülést tartott a képzőművészeti csoport A napokban ülést tartott a Képzőművészek Nógrád megyei Csoportja. Az ülésen értékelték eddigi munkájukat, s megbeszélték a következő évre szóló feladatokat is. Több hasznos ötlet és meg­állapodás született a Nógrád megyei művészemberek ta­nácskozásán. így például el­határozták, hogy a jövőben évente legalább két műteremmel ellátott művészlakás építésére tesznek javaslatot. Tervbe vették azt is, hogy 1962-ben a csoport művészei bemutatkoznak a fővárosi kö­zönség előtt is valamelyik budapesti kiállítási terem­ben. Králik Andor felajánlotta, az eddigi eredmények kiegé­szítéseként valamennyi kép­zőművész műterméből hely­színi filmfelvételt készít majd, amelyeket díjmentesen a cso­port rendelkezésére bocsát. Munkájukat egyébként úgy értékelték, hogy különösen a kiállítások lá­togatottságát illetően szü­lettek szép eredmények, országosan a negyedik he­lyezést érte el a csoport ilyen vonatkozásban. Az eredmények további nö­velése elősegítésére szerepei a tervben, az is, hogy vala­mennyi képzőművész belép a TIT-be és a jövőben kép­zőművészeti tárgyú ismeret- terjesztő előadásokkal segíti elő a lakosság ízlésének for­málását, művészetek iránti érdeklődésének fokozását Többen közülük termelőszö­vetkezetekben is rendeznek kiállításokat, illetve művész­paraszt találkozókat. --------------­T anulnak a balassagyarmati dolgozók ^.\/llV.'/'l|V.\Ar,V.\A^.v',llV.VTV.\AlrV.'/fV.V^VA/TVA/*PVAATV.\/;'V.\/ÍV.\/TVA/^V»'/VV.\/'llV»\/lllV«'/TV»\/TV»'/¥ S’ Uj kedvvel — UJJ HÁZIBA Tűzhelygyári baráta­imtól hallottam még az ősz elején. Felírtam ma­gamnak, ha arra járok, megnézem Gazsi Boldi­zsár házát Nagylócon. Most került rá sor és éppen szerencsém volt, mert otthon leltem az egész családot. Gazsi Boldizsár, a gyár egyik legjobb szocialista bri­gádjának tagja, a dél­utáni műszakba készü­lődött, szép arcú, fiatal felesége a két éves Klá­rival karján, jó illatú pörköltet kavargalott a tűzhelyen. Jancsi, az öt­éves, az iskolai szüne­tet élvező bátyjaival. az elsős Sándorral és a harmadikos Boldizsár­ral a ház mögött levő patak befagyott jegén iszánkodott, meg még vagy húsz kisebb na­gyobb. jókedvű, zsivaly- gó cigánygyerek. Igen, a patak alig pár méterre a ház hát­só falától. Ez a közel­ség okozta a tragédiát július 13-án. — Még igy is szeren­csének mondhatom, hogy azon a héten éj­szakai műszakba jár­tam. s így nappal itt­hon tartózkodtam — emlékszik vissza a ma­gas termetű, izmos, okos tekintetű munkás. — Aludtam a prics­csen. nem is vettem észre, hogy hirtelen mi­lyen nagy vihar kere­kedett. — En meg még a külső ajtót is behúz­tam — szól közbe a feleség — mert fél­tem a villámlástól. — Az asszony kel­tett föl, de akkor már az ablakon ömlött be a víz. A gyerekek együtt jajgattak a fe­leségemmel, s hogy ki­nyitottam az ajtót, lát­tam, hogy már az ud­varon is térdig érő víz van. — A kapun nem tud­tunk kijutni a felduz­zadt patak, s a szemben levő útról lezúduló víz­tömeg miatt. A hátsó udvaron menekültünk hát a szomszédokhoz, akiknek háza magasab­ban állt. — Még dühöngött a vihar, amikor a ház­ból a közben érkező se­gítséggel mindent ki­hurcoltunk, persze a szabad ég alá. De így is sietnünk kellett, mert a ház hátsó fala már bedőlt és olyan volt mÁnden, mint a ten­ger. — Higgye el, sírtam én is. Kétségbe voltam esve. hiszen azt a há zat egy hónappal előbb vettem huszonnyolcezc r forintért. Mi lesz be­lőlünk, arra gondoltam. S ha a tetőt alá nem támasztjuk, ripityára törve omlik össze az egész. — Az öcsémhez köl­töztünk aztán. Képzelje el, egy szoba-konyhás lakásban három család, nyolc gyerekkel. — Iszonyú gondokkal mentem be másnap a gyárba. Társaim már előbb értesültek a ba­jomról. Krátki János, a larigádvezető össze­hívta az embereket és megbeszélték, hogy min­denben segítenek a ház rendbehozásánál. — Már ez a bizta­tás is nagyon boldog­gá tett. Furcsa volt, hogy én nem is kér­tem. maguktól ajánlot­ták. Meg az is, hogy bár soha nem éreztet­ték velem cigány vol­tomat, ebben a nehéz helyzetemben is olyan természetesnek vették, hogy közéjük tartozom. — Jöttek velem az igazgató elvtárshoz is, hogy szóljanak az ér­dekemben. Ez is olyan szép volt. Háromezer téglát kaptam, teher­szállításhoz fuvart, s iavasolta a gyár, hogy kölcsönt adjon a taka­rékpénztár. Tizenhárom- ezer forintot vettem fel. A megyei tanács el­nöke: Hankó elvtárs kétezer forint segélyt utalt ki. Soha nem gon­doltam azelőtt, hogy a munkával ennyi meg­becsülést szerezhetek. En, a volt csóró, a muzsikus cigány. — Aztán egy nap vagy huszonötén kijöt­tek ide és teljesen le­bontották a lakhatatlan házat. Utána kezdtük az építést. Ebben már a rokonaim, jóformán az egész telep segített. És mintha megérez­ték volna, miről van szó, egymásután nyit­nak ajtót. A két test­vér: Gazsi László és Sándor, apjuk, Gazsi Jenő, az asszony apja: Baranyi István. Berki Ignác a sógor, nyomuk­ban a sok gyerek. Mindannyian úgy be­szélnek, úgy mutatják a ragyogó fehér falú, fris­sen vadolt szobát, mint a magukét. Büszkék arra, hogy benne van a munkájuk, hogy nem hagyták cserben egyik szerencsétlenül járt tár­sukat. — Én. közben kór­házba kerültem Balas­sagyarmatra — mond­ja Gazsiné. — Egy hó­napig voltam ott, stru- maval operáltak. Ha meglátogatott az uram, mesélt a házról, de nem hittem el neki. Csak mikor hazajöttem és megláttam, akkor csap­tom össze a kezem. Szentisten, de szép a házunk! Mégsem kell hát másutt telelni. A falon felakasztva két hegedű lóg. Az egyik kisebb. Megkér­dem. — Muzsikál .még Ga­zsi elvtárs? — Igen, én vagyok a prímás, ilyenkor télen sok helyre hívnak ben­nünket. Kell ez a mel­lékes kereset is, látja mennyien vagyunk. Már a nagyobb fiam is he­gedül, övé a kisebb. — Igaz, kétezren fe­lül keresek, mert jó a mi brigádunk, de hát eb­be a szép lakásba most már majd egy-két új bútordarab is kell — magyarázza még, és sietve teszi hozzá: — nehogy azt gondolja, hogy a zenélés miatt mulasztok a munkából. A gyárból én még nem hiányoztam. De társa­im megértenek, s min­dig akad, aki műsza­kot cserél, ha éppen ar­ra van szükség. Kifelé indulok. A konyhában szembe tű­nik a teli bödön zsír s mellette még egy vaj- linggal, teknőben a só­ban ázó hús és sza­lonna. Elkapja a te- kitentetem. — Tegnapelőtt vág­tunk. látja, milyen ügyetlen vagyok, jöjjön még vissza néhány perc­re. asszony, hozz egy kis friss tepertőt — kiált az udvar felé. Derekasan jól lak­tunk s én még Salgó­tarján felé jövet is arra gondoltam. mennyire szép dolog ismerkedni az emberek lelkivilá­gával. Mennyi tanulság minden ember! Kondorosi János 1 ban Ács Tivadar megkísérelte összeállítani mindazoknak az életrajzát, akik 1849-ben a pie- monti Magyar Légió, vagy az 1859- es olaszországi Magyar Lé­gió, az 1860-as Garibaldi-féle Lé­gió és az utána 1867-ig fenn­állott, a reakciós bandamozgal­mak ellen harcoló olaszországi magyar segélysereg tagjai vol­tak. Mindezen katonai alakula­tok tagjai között magyarok, de más nemzetiségűek is voltak. A nagyhírű hősök: Türr István, Tiiköry Lajos mellett 1800 kis­ember, ismeretlen harcos élet­rajzát állította össze a szerző. A harcosok nagyrészt a Kos- suth-emigrádó tagjai közül ke­rültek ki, de számos lelkes fia­tal hagyta el az országot 1859­1860- ban, hogy a közös zsarnok, az elnyomó Ausztria ellen har­colhasson Garibaldi seregében. Az elmúlt -évtizedek reakciós tartalmú családtörténeti kutatá­saival ellentétben, ez az élet­rajz-gyűjtemény nagyapáink ge­nerációjának, lehaladóbb forra­dalmi szabadságharcos tagjai­nak állít emléket. Külön érde­kessége, hogy a Risorgimento sikeres harcai után számosán az ott harcoló magyarok közül Észak-Amerikába hajóztak és tovább harcoltak a rabszolgalel* szabadító háborúban. A kötet második része „A Ri­sorgimento magyar bibliográ­fiája”, melyet Gátiné Pásztor Mária állított össze. A bibliogró- fia tartalmazza az 1848—1867-es időszakra vonatkozó magyar- nyelvű kiadványokat, amelyek a Risorgimento-mozgalom magyar vonatkozásaival foglalkoznak, Garibaldi hallatlan népszerűsé­gét tükrözik az egykorú ma­gyar folyóiratcikkek. Az erős határokkal, cenzúrával és szi­gorú útlevéltilalommal körülvett Magyarországon Garibaldinak szinte minden lépéséről tudtak, számon tartották a környezeté­ben harcoló magyar katonákat Népdalok születnek és legendák szállnak ezekben az években Garibaldiról. Jelen kiadványban közölt do­kumentumok nemcsak az olasz nemzet legfontosabb korszaká­hoz adnak kiegészítő képet, de a magyar nemzet életének je­lentős szakaszára is rávilágíta­nak. Szülőotthonban A modernül felszerelt, szépen berendezett berccli szülő­otthonban minden kényelem az anyákat szolgálja. Az egészségügyi létesítmény dolgozói nagy szeretettel fogad­ják, tisztasággal várják a kismamákat A nap legkedvesebb percei közé tartoznak azok a percek, amikor a kismamákhoz hoz zák a kis „kosztosokat”. Anya és gyermeke örömmel tölti el a boldog félórát egymással TAMÁS ISTVÁN: Apám levele Az utcasarkon, hol messzire Üjjaztam a cigarettavéget, — Mert éreztem, hogy éget — Borotválatlan, barna emlékek Jöttek sorban, Sáros gyertyánlevél tapadt sarkunkon ... Csak álltam a belesápadt novemberi ködben, S félig-csukott szemem komoly arcukon Apám nehéz- betűit tördelte, S zsebem mélyén izzadt ujjaim Elkenték a sorok kék betűit. Ügy írj, fiam, hogy...! — Görcsölt torkomon, szorítással telten Apám levele: És széttéptem egy tegnap írott versem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom