Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-10 / 3. szám

1862. január 10. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 7 Harcban és munkában Két évtizeddel ezelőtt, 1942 lások útján keresi boldogulás januárjában alakult meg a sát. A Lengyel Munkáspárt Lengyel Munkáspárt. A fe- 1943 tavaszán kezdeményezte kete festékkel Varsó házaira a náciellenes Nemzeti Front festett betűk ma is láthatók, megalakítását. A párt akkori A Lengyel Munkáspárt- mint első titkára a „Wieslaw” ál- a kommunisták pártja, harc- nevet viselő Wladyslaw Go­ba hívott minden demokra- mulka volt. tikus és haladó erőt a náci Gomulka megá’lapodott a megszállók ellen. Kimondotta, radikális parasztpártiak cso- hogy a nemzeti lét parancsára portjaival« a lengyel szociális- elkerülhetetlen a fegyveres le- ták ellenzéki frakciójával és számolás az agresszorral és több más demokratikus szer­mcgállapította, hogy az eljö­vendő szabad Lengyelország­ban forradalmi jellegű átala­kulásnak kell végbemennie. vezettel, s így jött létre az Országos Nemzeti Tanács. A Lengyel Munkáspárt he­lyes politikájának hatalmas A lengyel burzsoázia Ion- vonzását bizonyítja a Nép­doni képviselői ellenezték a partizánharcokat, a demokra­hadsereg 50 ezres létszáma és a különböző fokozatú nemzeti tikus egységfrontot és a Honi tanácsok tömeges megalaku- Hadsereget a lábhoz tett fegy- lása is. És 1944 nyarán, a ver taktikájára kárhoztatták, nagy szovjet offenzíva idején. Nem akarták, hogy a szovjet a felszabadító szovjet csapa- hadsereg lengyel segítséget tokkal együtt a szovjet föl­kapjon. A tömegek megértet- dön megalakult I. Lengyel ték. hogy elvész Lengyelor­szág, ha nem ragadnak fegy­vert a megszállók ellen. A Hadsereg hadosztályai léptek elsőnek lengyel földre. Mérhetetlenül nehéz felada­Lengyel Munkáspárt által tok vártak a pártra. Az or- megszervezett Népőrség sorra szág romokban hevert. A re­felrobbantotta a hadianyagot akció nem adta fel a harcot. szállító náci vonatokat, a Mikolajczyk reakciós föld­partizán alakulatokba pedig a’atti mozgalmat szervezett, ezren és ezren siettek mun- Minden úton-módon akadá- kások, parasztok, értelmisé- lyozták az újjáépítést, a föld- giek — elsősorban a fiatalok, reformot — pedig a városok Volt idő — például 1942 őszén százai, köztük Varsó — a föld —, amikor Varsóban akasztó- színéig elpusztult. De a párt faerdőt rögtönöztek a nácik, mégis végrehajtotta alapvető — de a Lengyel Munkáspárt programját és biztos győzel­gránátokkal felelt hitlerista gaztettre. minden met aratott a tőkés-feudális reakció felett. A párt politi A náci fegyveresek szállá- káia a továbbiakban is roeg- sára, nyomdájára és egyéb győzte a népété amely vál- intézményeire — lengyel lalta a szocialista jövő építé- bombák potyogtak. És amikor sét, és a szovjet—lengyel a nácik egymilliós hadisarcot szövetséget, vetettek ki Varsóra, a párt Hatalmas változások követ­harcosai fényes nappal rohan- keztek be 1944—1948 között a ták meg a bank épületét. Bir- lengyel munkásmozgalomban fokukba vették a lengyel nép- is. A Lengyel Munkáspártból tői elrabolt pénzt, s azt fegy- tömegpárt lett s megérett a verekre, valamint a letartnz- helyzet a lengyel munkásmoz- tatottak és családtagjaik segé- galom egyesítésére. 1948-ban lyezésére fordították. Himm- került sor erre. Az egyesülési Ier ..partizán-területnek” nyíl- kongresszuson a Lengyel vánította Lengyelországot s Munkáspárt és a Lengyel 1942—1943-ban több tucat Szociáldemokrata Párt mar­hadosztályt vezényelt oda. Az xista—leninista alapon egyesí- 1844 júniusi erdei csatában tette erőit az új, Lengyel " SC fah ellenséges katona tá- Egyesült Munkáspártban, madt a lengyel partizánokra A Lengyel Munkáspárt lét- — eredménytelenül. re,jöttének huszadik évfordu­A fegyveres harcokkal egy- lóját nagy szeretettel ünnepli idejűleg a Lengyel Munkás- meg az egész lengyel nép. Ez párt nagyszabású politikai a párt óriási szolgálatokat tett munkát is végzett. Illegális Lengyelországnak a legnehe- lapokat és folyóiratokat adott zebb időkben és a szocialista ki. Megmagyarázta a népnek építés útjára vezette a len- az 1939-es szeptemberi vere- gyei milliókat. Bekapcsolta ség okait. Bebizonyította. Lengyelországot a szocializ- hogy Lengyelország csak ak- must építő népek nagy csa- kor lesz erős, független és ládjába és létrehozta az el­szabad, ha a munkásosztály szakíthatatlan, örök szövetsé- kezébe kerül a hatalom és ha get a világ első szocialista az ország demokratikus re- nagyhatalmával, formok és forradalmi átalaku- unióval. a Szovjet­Macmillan Bonnban Bonnból jelenti az MTI: Macmillan angol miniszterel­nök hétfőn este fél 10-kor ér­kezett repülőgépen Bonnba Lord Home külügyminiszter és több diplomáciai tanácsadó kíséretében. Macmillan ked­den délelőtt előbb négyszem­közt tárgyal Adenauer kancel­lárral, majd pedig a külügy­miniszter és tanácsadói bevo­nó ával szélesebbkörű megbe­szélésre kerül sor. Az angol miniszterelnök már kedden a késő délutáni órákban v ssza- utazik Londonba, Lord Ho­me külügyminiszter pedig Nyugat-Berlinbe látogat el. Diplomáciai források szerint a nyugatnémet—angol tárgya­lások középpontjában három kérdés áll: 1. a nyugat-berlini problé­ma és a Szovjetunióval foly­tatandó tárgyalások; 2. a nyugat-európai közös piachoz való angol cs.atlako- zás előkészítése; 3. az az angol követelés, hogy a bonni kormány na­gyobb összeggel — legalább évi 500 millió márkával — járuljon hozzá évente a Nyu- gat-Németországban állomáso­zó angol csapatok, az úgyne­vezett rajnai brit hadsereg fenntartásához. Bár • nyugatnémet politikai körökben nyomatékosan hang­súlyozzák, hogy az angol— nyugatnémet tárgyalásokra „rendkívül kedvező és szívé­lyes légkörben” kerül majd sor, Bonnban mindazonáltal alig titkolt bosszankodással veszik tudomásul, hogy az an­gol sajtó elsősorban a brit kormány pénzügyi követelé­seit állítja előtérbe. Vasárnap néhány angol lap arról cikke­zett, hogy „Macmillan Bonn­ban az asztalra fog csapni". Az angol kormány már régóta sürgeti Bonntól, hogy vállal­ja magára a rajnai brit had­sereg fenntartási költségeinek jelentős részét, a múlt év no­vemberében folytatott angol— nyugatnémet tárgyalások azonban eredménytelenek ma­radtak. Nyugatnémet részről azt hangoztatják, hogy „meg­értést tanúsítanak” az angol kívánságok iránt, de sokallják az angolok által követelt ösz- szeget. Ujévi üdvöslet Salasarnak A HETVENKÉT éves dik­tátor á meghatottságtól har­matos szemmel, elérzékenyülve emelte poharát — önmagára. Hogyisne. Ennyi gyengeséget csak megengedhet magának. Harminchárom éve uralkodik a szerinte ma is kiskorú por­tugál nép felett s úgy érzi, hogy hatalma szilárdabb, mint valaha. Az óra már elütötte az éjfélt, jelezve, hogy be­köszöntött az újesztendő. A diktátor álmosan tekintett körül fényűzően berendezett fogadótermében, amely a sok dísz és csecsebecse ellenére most olyan ridegnek hatott a feltűnő sietséggel távozó ven­dégek, a hatalom részesei és tisztelői után. Maga is arra gondolt, hogy jó lenne már ágyban lenni, amikor hirtelen kivágódott a terem szárnyas ajtaja és testőrségének egyik tisztje az est folyamán be- nyakalt töméntelen pezsgőtől akadozó nyelvvel jelentette: — Kegyelmes uram, rossz hírt kell közölnöm! A főváros- sunktól mintegy százhetven kilométerre dél-keletre fekvő Beja városban fegyveres pol­gári személyek megtámadták és elfoglalták hadseregünk gyalogsági laktanyáját. Ke­gyelmed utólagos engedelmé- vel csapataink útban vannak, hogy megsemmisítsék a láza­dókat. A diktátor e szokatlan új­évi üdvözlet hallatára per­cekig nem tudott szóhoz jutni. Mihelyt azonban meg­jött, a szava, szinte mecha­nikusan adta ki a környeze­tében immár megszokott pa­rancsokat: elrendelem a had­sereg azonnali riadókészült­ségbe való helyezését, minden stratégiailag fontosabb pont fokozott őrzését és minden gyanús személy letartóztatá­sát. Aki ellene szegül paran­csaimnak, főbe -kell lőni! Át­kozottak! így elrontani ezt a szépen induló újesztendőt! Nos, valahogyan így játszó­dott le az a bizonyos újévre virradó, hajnali jelenet Lisz- szabonban. A bejani esemé­nyek tökéletesen tönkretették Salazar szilveszteri mulatsá­gát. Magukról az ünneprontó eseményekről, sajnos, nincs tiszta képünk. A portugál fa­siszta diktatúra ugyanis rend­kívüli módon ügyel arra, hogy az országban történő kelle­metlen eseményekről csak a cenzúra által megszűrt hírek­ből értesülhessen a világ köz­véleménye. így azután meg­tudtuk, hogy a bejani 3. gya­logsági ezred megadta magát Kedves Nagy Főnök Elvtársak!. Kérem, ne tekintsék, hogy én csak egyszerű kis váróterem vagyok, hall­gassanak meg. Egy kis váróterem­nek is lehetnek érzései, gondjai, prob­lémái, lehet szíve és lelkiismerete. Én például világéletemben büszke vol­tam arra, hogy lelkiismeretes váró­terem vagyok. Nem haszonlesésből, önzésből lettem az, hanem éreztem, hogy ez az én hivatásom. Nem di­csekvésből mondom, de vittem is valamire a szakmában, s becsület­tel megálltam a helyemet. De most, de most... nehéz ezt kimondani... értsék meg ... meg akarok halni. Nem, ne értsenek félre, nem un­tam meg az életemet, nem vagyok reménytelenül szerelmes, nem vagyok gyógyíthatatlan beteg, nem csaltam, loptam, sikkasztottam, öltem — szó­val én nem menekülök az élettől. Én csak egyszerűen, csendesen, és — ne tartsanak hivalkodónak — önzetlenül meg akarok halni. Hogy világosabb legyen, miért óhaj­tom a halált, tudniok kell: mióta a világra jöttem az embereket szol­gáltam. Nyáron a rekkenő meleg elől, tavasszal, ősszel, ha esett az eső, télen a csikorgó hidegben hozzám hú­zódtak be az emberek — hová is men­tek volna, szerények, hisz resti nincs, mert azt tudom, sokan jobban szere­tik a magamfajta józan életet foly­tató váróteremnél. De bárki is jött én mindig megtettem, ami tőlem tel­lett. Aki megfáradt, akár le is ül­hetett a padjaimra. Szívesen láttam mindenkit. Mindenkit! Most próbálnám azt mondani, hogy mindenkit! Még tán ki is nevetnének. És ez fáj, kérem, ez fáj a legjobban. Hogy szidnak, ócsárolnak, kinevetnek. Engem, aki egész életemet erre a szolgálatra tet­tem fel. Hja, hiszen értem én ezt, nem is vádolok senkit. Lejárt az időm, kicsi lettem. Hiába követek el mindent, hogy néha az ajtómat sem tudják már kinyitni, annyian vannak bennem, s olyan a levegő, hogy már én szé- delgek tőle. Az embereknek, az év kedves barátaimnak mégis nagyobb része kintreked. És nem tehetek ér­tük semmit. Tehetetlen vagyok. Kép­zeljék el, kollégámnak és munka­társamnak, a vasútállomásnak ezer­nyolcszáz, kétezer ügyfele van naponta. Nem annyi volt, mikor megépítették! De most: két gimnázium, egy tech­nikum, iparitanuló-iskola, nem beszél­ve az általános iskolákról, aztán a kórház, a nagy SZTK rendelő, no meg a piac, a sok finom portékát Icínálgató üzletek, mit gondolnak, de még hogy vonzzák az utasokat! Reg­gel hét-nyolc óra tájt bezúdulnak, s délben mennek. Sokszor már nem bírtam, sanyarú időben kismamák áll­nak, topognak csöppségükkel a kar­jukon, meg öregek, betegek’ bottal, néha mankóval, átkopogtam az állo­másfőnökhöz. Az meg behívta magá­hoz őket, az irodájába, üljenek le, me­legedjenek. De még mindig mennyien maradtak kívül! Mondtam is neki, nem lesz ez így jó sokáig főnök, de széttárta a karját: ö is mondta már, de még csak nem is feleltek neki va­lami nagyfőnökök Pestről, akiktől függ ez a dolog. Ha mondanak is valamit, legfeljebb azt, hogy az uta­sok jöjjenek pontosan a vonat in­dulásához. Hitetlenkedve ráztam meg a padjaimat: Hogy-hogy, hát a nagy­főnökök ne tudnák: ez lehetetlen? Nem is vitatkozom, kár a szót vesz­tegetni ilyen kifogásra, — mert csak az, kifogás —, akkor engem is mi­nek építettek valamikor, meg a töb­bi testvéremet miért építették? És csak ettem magamat tovább. Dobogó szívvel figyeltem, ahogy az iskolás gyerekek futkároztak a sínek között, vesztegelő vagonokon ugrál­nak, s hiába zavarják őket a vas­utasok, ha elfogultak, már megint a tilosban járnak a nebulók. Nem is csodálom: nincs hova menniök, le­ülni, olvasgatni, felügyelet mellett. Mert kicsi, kicsi vagyok! Nem fémek el bennem. Most már nem bírom tovább. A lelkiismeretem, egész becsületes váró­terem-gondolkodásom fellázad ez el­len az állapot ellen. Sok mindennel leszámoltam, nehéz lemondani egy egész élet minden eredményéről, örömeiről. De én nem tudok másként cselekedni, hisz egész életművemet csúfolnám meg, ha nem így tennék: Építsenek helyettem egy másik vá­rótermet a vasútállomásnak, én zok­szó nélkül, sőt boldogan adom át a stafétabotot leendő ifjú testvéremnek. A várótermi élet múlandó. Szeret­tem élni, de nyugodtan halok meg, ha abban a tudatban tehetem, hogy van hivatásomnak nálam méltóbb folytatója, nagyobb, világosabb és szebb, mint én vagyok. A Közlekedési Nagy Főnökök vála­szát várva, maradok Balassagyarmat Vasútállomás. Vasutas üdvözlettel: egy elkeseredett kis váróterem negyven felfegyverzett polgári személynek. Ez. enyhén szól­va érthetetlen, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az említett polgári személye­ket egy Varela Gomez nevű e lenzéki tiszt vezette, s hogy katonái segítőtársa is volt, egy gazdasági tiszt. Sokan fel­tették a kérdést, s mi is fel­tesszük: vajon lehetséges-e, hogy negyven polgári személy fogságba ejtsen egy egész ál- lig felfegyverzett ezredet7 Vagy talán a felkelőknek az ezred tisztikarában is voltak híveik? EZT PERSZE az agg diktá­tor semmi esetre sem vall­hatja be. mert ugyebár ebből arra lehetne következtetni, hogy magában a hadseregben is megindult az erjedés, hogy itt is vannak ellenzéki cso­portok, amelyek készek a diktatúra elleni harcra. Mi természetesen csak következ­tethetünk. De következteté­sünk önmagától adódik: Por­tugáliában mind erősebben bontakozik ki az ellenállás Salazar diktatúrájával szem­ben, hogy ennek a népi ellen­állásnak a hatása alól az a hadsereg sem vonhatja ki ma­gát, amely a fasiszta rend­szer egyetlen támasza az or­szágban. A bejai lázadás a katonai ellenzék első nagyobb nyílt akciója Salazar ellen, s meggyőződésünk, hogy nem az utolsó. Sokat mondó jele volt ez az újévi támadás an­nak a súlyos belpolitikai és külpolitikai válságnak, amely immár megingatta Salazar harminchárom éves uralmát. KÖZHELY, de tény az, hogy a történelem kerekét még a diktátornak sem sike­rülhet visszaforgatni., Aki megpróbálkozott vele, bele­bukott. A történelem azoknak dolgozik, akik meg akarják szüntetni a bűnös gyarmati rendszert. Salazar viszont ma­kacsul kitart ama vágyálma mellett, hogy megmenti az or­szág területének mintegy húszszorosát kitevő portugál gyarmatbirodalmat. E tervé­ben az sem zavarja, hogy az elmúlt esztendőben Portugália elveszítette Goát. Diut és Damaot, s hogy fellángolt a gyarmatellenes harc Angolá­ban, Portugál-Guineában és Mozambiqueben. A portugál gyarmatbirodalom tehát foko­zatosan, de egyre gyorsabb ütemben morzsolódik le. Ez tehát szomorúsággal, sőt ádáz dühvei tölti el Salazart, de tény. hogy ezt a folyamatot nem akadályozhatja meg. Még abban az esetben sem, ha ha­gyományos szövetségesei, a gyarmattartó NATO hatalmak a segítségére sietnének. Dehát nem sietnek. Az ő gyarmatai­kon is felkeltek a népek, őket ugyanúgy szorongatják és verik, mint a portugál ka­tonákat. A BEJAI felkelést még le­verhették, s a diktátor zsol­dosai újabb terrorhadjáratot indíthattak az önkényuralom minden realitástól mentes belpolitikája és külpolitikája ellen küzdő erők letörésére. De már most. az új év kez­detén megjósolhatjuk, hogy 1962 semmi jót nem hoz a hetvenkét éves diktátornak. Rá is ugyanaz a sors vár, mint amely elérte mindazo­kat, akik szembeszegültek a történelmet formáló népek szent akaratával, — a dicste­len pusztulás. Gyilkossági kísérlet Szukarno ellen Mint az AP jelenti, vasár­nap este Makassarban bomba robbant, azon az útvonalon, amelyen Szukarno elnök és kísérete gépkocsin a sportsta­dionba hajtatott, hogy beszé­det mondjon. A robbanás az útvonal mentén felsorakozott tömegben három embert meg­ölt. A bomba alig száz mé­terrel Szukarno gépkocsija mögött robbant fel. Az Antara indonéz hírszol­gálati iroda részletes jelentés­ben számolt be az esetről. A hírügynökség szerint egy is­meretlen személy kézigránátot dobott Szukarno gépkocsija felé, amikor az elnök éppen a helyi sportpalotába hajta­tott. A gránát körülbelül száz méternyi távolságra robbant fel az autótól. Maga Szukar­no sértetlen maradt, a kö­szöntésére egybegyűlt tömeg­ből azonban két gyermek és egy felnőtt meghalt, harminc­egyen megsebesültek. Egy hivatalos közvélemény hírül adta, hogy a rendőrség már több személyt letartóz­tatott Jusuf Hasanuddiú ezredes, katonai körzeti parancsnok kijelentette: a merényletnek az volt a célja, hogy eltérítse az elszánt indonéz népet a holland zsarnoki uralom alatt levő Nyugat-Irián felszabadí­tásától. Javul a balassagyarmati ingatlankezelő munkája A Balassagyarmati Ingat­lankezelő Vállalat általános tevékenysége az elmúlt esz­tendőben örvendetes fejlő­dést tükrözött. Mind a bevé­teli, mind pedig a kiadási tervüket teljesítették, emel­kedett a termelékenység' és az egy főre jutó termelési ér­ték egyaránt. 1961-ben 1868 ezer forintot fordítottak a kezelésükben álló állami la­kóházak felújítására, javítá­sára. Ezen belül 530 ezer fó­rint értékű házilagos építke­zést valósítottak meg, míg a többi munkálatokat idegen kivitelezőikkel végeztették el. A múlt évben összesen 16 épületet kötöttek be a köz­ponti vízvezetékhálózatba, 7 lakóházhoz építettek új fásikamrát, 2 helyen új derí­tőt létesítettek, a többit pe­dig kitisztíttatták, illetve megjavíttatták. A vállalat kezelésében 143 darab ingat­lan, 685 darab bérlemény áll. Ez utóbbiak közül kizá­rólag állami tulajdont képez: 634, vegyes tulajdonú: 43 és személyi tulajdont képez: 8 darab. A vállalat javuló munkájá­nak kétségtelen bizonyítéka a lakók részéről beérkező panaszok számának állan­dóan csökkenő tendenciája is. 1959-ben például a beje­lentések száma még 1200 fö­lött volt, 1960-ban már csak 637-re rúgott, az elmúlt év végéig pedig 400 körülire fo­gyatkozott. Ebben közreját­szott az a tény is, hogy az igazgatóság nagy súlyt helye­zett a preventív, megelőző munkára, s igyekezett a szükséges intézkedések meg­tételével már eleve elejét venni a panaszáradatnak, így például 1961. márciusá­ban felülvizsgáltatták a vál­lalat kezelésében lévő összes kéményeket, s nem kevesebb, mint 708 darab javításáról rövid időn belül gondoskod­tak is. Akadnak persze még prob­lémák bőven. A lakbéríize- tési morál korántsem kielé­gítő, a bérlemények telek­könyvi rendezettsége is megoldásra vár, a központi gazdálkodás körébe tartozó egyes anyagféleségek be­szerzése még mindig nehéz­kes. A tervszerű, céltudatos vezetés azonban úrrá lesz ezeken a nehézségeken is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom