Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-10 / 3. szám

4

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1062. január 10.

A Nagybátonyi Zeneiskolában

Zenél tanulni, zeneileg művelődni nem megy ma már ritkaság számba. Nemcsak a megyeszékhelyen, Salgótarjánban, hanem a megye több pontján is tanulnak zenét, zeneirodalmat a művészeti ág iránti érdeklődő, tehetséget

Politechnikai oktatás, vagy szakmunkás-képzés?

és kedvet érző fiatalok.

Nagybátonyban is nagy sikere van a nem régóta működő, de annál több eredményt felmutató zeneiskolának. Legfiatalabbak és idősebbek egyaránt szívesen hallgatják a zeneiskola óráit, szívesen gyakorolnak, tanulnak, hogy minél többoldalúbb műveltséget sajátítsanak el.

Közel kétszáz nagybátonyi fiatal — fiú és lány — hallgatja, tanulja a zenét. Nemcsak a hagyományos hegedű és zongora tanulásához éreznek kedvet a bányavárosi fiatalok, érdeklődnek a cselló, trombita és egyéb hangszer iránt is.

Fényképezőgépünk lencséjével a Nagybátonyi Zeneiskolába látogattunk el, hogy megörökítsük három óra egy-egy pillanatát. Mindenütt azt tapasztaltuk, szívvel-lé- lekkel, kedvvel és tehetséggel tanulják a fiatalok a zenét. A kamarazeneórán éppúgy, mint a trombita, vagy cselló órán tehetségről, elmélyült tanulási kedvről gyűjthettünk tapasztalatot.

A kamarazene óra összhangot, komoly figyelőkészséget és sok-sok gyakorlást igényel

A hajdan nagyon elmaradott településen a ma még kevesek által ismert és népszerű cselló is egyre közkedveltebbé vált. Szűcs Pál zenetanár, a zeneiskola igazgatója kíséri a tehetséges kislány csellószámát

Mások inkább a fúvós hangszer iránt éreznek kedvet és tehetséget. Képünkön: Královszky János zenetanár trombita-órájának egy momentumát örökítettük meg

Salgótarjánba látogat a Magyar Néphadsereg Vöröscsillsg Érdemrenddel kitüntetett művész együttese

A Magyar Néphadsereg Művész Együttese 1962. január hó 18-án Salgótarjánban mutatja be nagysikerű műsorát. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének „Takarodó előtt’’ című műsorában fellép az együttes

énekkara, szimfonikus zenekara, tánckara, szólistái és a népi zenekar.

Az előadás a József Attila Művelődési Otthonban ajándékként kerül bemutatásra Salgótarján dolgozóinak.

Czéleskörű vita előzte ^ meg az 1961. évi III. törvény megjelenését az iskolareformmal kapcsolatban. A viták ellenére is tapasztaljuk, hogy vannak még tisztázatlan fogalmak, kérdések, problémák. A pedagógusok mellett elsősorban a szülőket érdekli gyermekeinek sorsa, fejlődése, tanulása. Ezúttal egy ilyen, nem egészen tisztázott problémát szeretnék megvilágítani. Az idézett törvény többek között a következőket mondja: „Váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a ter- ■eMéssel. Minden iskola készítse elő tanulóit a termelő- munkában való részvételre”.

Iskoláinkban pár év óta folynak már ilyen irányú gyakorlati foglalkozások, melyeken a tanulók szívesen veszmek részt, a szülők pedig már megbarátkoztak ezzel, hasznosnak tartják, igénylik és segítik. Nincsenek azonban tisztában a különböző iskolatípusokban folyó gyakorlati, politechnikai oktatás céljával. A gyakorlati oktatás mind az általános, mind a középiskolákban politechnikai oktatás, tehát nem egyirányú, hanem sokirányú szakmai képzés még abban az esetben is, mikor a gimnáziumban az 5-j-l-es oktatás keretén belül egy szakmát tanul a tanuló 4 éven keresztül. Politechnika azért, mert az általános iskolában sokirányú szakmai előképzést kapnak: a szerszámok ismeretét, kezelését, egyszerűbb munkagépek ismeretét, a munkafogásokat, alapvető technológiai ismereteket. Politechnikai oktatás mindkét iskolatípusban a gyakorlati oktatás azért is, mert a természettudományos tárgyakban a tanulók megismerkednek a termelés tudományos alapjaival, s nem kizárólag a választott szakma tudományos alapjaival. Politechnika azért is az 5-j-l-es oktatás, mert a rokon szakmák irányában is áttekintést kapnak a tanulók, sőt a szakközépiskolákban ezt programszerűen kapják.

Nézzük meg most külön iskolatípusonként a gyakorlati oktatás célját. (Idézetek az 1961. év III. törvényből vannak.)

„Az általános iskola biztosítja az általános alapműveltséget; megalapozza a tudományos világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelést; elméletben és gyakorlatban bevezeti a tanulókat a termelőmunkába, illetve előkészíti őket a társadalmilag hasznos munka végzésére. Az általános iskolák gyakorlati oktató-nevelőmunkája iskolai tanműhelyben és a kijelölt gyakorló területeken folyik”. (7. §. 1. és 2.)

Ttt a feladat: a termelő- munka alapelemei, egyszerű munkafolyamatok megismertetése az ipar és mezőgazdaság területén, a társadalmilag hasznos munkára felkészítés. A termelő- munka elemeinek elméleti és gyakorlati megismertetése az általános műveltség elválaszthatatlan része. Az egyszerű munkafolyamatokat a tanulók a gyakorlati foglalkozási órákon ismerik meg és gyakorolják be. A termelés tudományos alapjainak oktatása pedig a tantárgyak rendszerében valósul meg. Ezért a kettő szoros kapcsolatban kell, hogy legyen egymással. Mindezt kiegészítik a termelési kirándulások és termelési gyakorlatok (üzemben, mezőgazdaságban). Az általános gimnáziumokban az 5+1-es tanítási hetet vezetjük be (5 nap tanulás, 1 nap gyakorlati munka). „A gimnázium elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi

nevelést és valamely szakmában előképzést nyújt (11. §.). A gimnázium tanulóinak gyakorlati oktatása, szakmai előképzése az iskolai tanműhelyben, vagy a gimnáziummal együttműködő üzemben folyik”. (12. §. 2.)

Az első, amit itt le kell szögeznünk, az, hogy a gimnáziumi gyakorlati oktatás szakmai képzést nem ad (nem ad szakmunkás oklevelet). Csak szakmai előképzést ad valamely szakmára. „A gimnázium Utolsó évfolyamának sikeres elvégzése után a tanuló érettégi vizsgát és szakmai minősítővizsgát tesz.”

j, A vizsgáztató bizottság állapítja meg a tanuló előrehaladásától függően — hogy az illető szakmából a tanuló a megfelelő gyakorlat, illetőleg tanulmányok sikeres elvégzése után mikor tehet szakvizsgát. A szakmai — gyakorlati képzéssel elsősorban nevelési céljaink vannak: a tanulókat a fizikai munka szeretetére és végzésére neveljük, az oktatást gyakorlatiasabbá tesszük, közelebb visszük napjaink életéhez, problémáihoz. Mindennek hasznát veszi akkor is. ha nem az illető szakmát választja életcélul, hanem tovább tanul bármilyen szakon egyetemen, vagy főiskolán. A gyakorlati foglalkozásokat segítik a természet- tudományos, a reál és a humán tárgyak is egyaránt, kölcsönösen szoros kapcsolatban állnak egymással.

A tanulók a nyári szü- netben termelési gyakorlaton vesznek részt. Megyénkben a következő tanévtől kezdve akarjuk megvalósítani a szakközépiskolák megszervezését.

„A szakközépiskola elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzettv ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti erkölcsi, esztétikai és testi nevelését és valamely szakmában képzést nyújt. (14. §.)”

A szakközépiskola utolsó évfolyamának sikeres elvégzése után a tanuló érettségi vizsgát és szakmai képesítővizsgát tesz. A sikeresen letett szakmai képesítő vizsgla a tanult szakmában a jogszabályban meghatározott munkakörök betöltésére képesít.” (15. §. 1. és 3.)

A szakközépiskolákat üzemhez és intézményhez kapcsoljuk. Tehát ez az Iskola képez szakmunkásokat, de a továbbtanulás lehetőségé itt is biztosítva van.

Ezt az iskolatípust nem szabad összetéveszteni a mindenki által ismert középfokú technikumokkal. Szakmunkás képzéssel foglalkoznak a továbbiakban is a szakmunkás tanulóintézetek is (MTH iskolák). Uj felsőfokú oktatási intézmények a felsőfokú technikumok.

„A felsőfokú technikumok feladata a népgazdaság egyes ágai, valamint az egészségügy számára meghatározott munkakörök betöltésére alkalmas műszaki (mezőgazda- sági, egészségügyi, kereskedelmi), szakemberek, felsőfokú technikumon képzése”. (20. §. 1.). Felsőfokú technikumokba érettségi és gyakorlati munka után lehet jelentkezni. Szakmunkásképesítéssel rendelkező jelentkezők felsőfokú technikumba középiskolai végzettség nélkül is felvehetők, ha a külön meghatározott felvételi vizsgát sikeresen leteszik.

T iskoláinkban tehát

'*■ mindinkább az oktatásnak a termelőmunkával való összekapcsolására kell törekednünk, amelyben az oktatás színvonala emelkedik — tudományosabbá és gyakorlatiasabbá válik~-~aar£-_ velés pedig valóban sokoldalú, az ember minden képességét (igy munkaképességét is) fejlesztő lesz.

NÉMETH LÁSZLÓ

A százesztendős „földosztás“

i.

Hej, régi, régi napokban levő Záhorszky Mátyás uram, ki volt valaha, a számlált idő 1867. évében a tágas iérségű Ersekvadkert becsületes bírája — de bölcs dolgot cselekedett kend midőn emlékezést tett nekünk, késeieknek, érdemes helysége históriájáról! ...

Lapozom a pennába diktált történelmet, mit reánk hagyott örökül... török, labanc, kuruc világot éleszgetnek az ódon cirkalmú betűk. Rákóczi lovasokat, Kossuth seregeket, s jelentést, értelmet nyernek* általuk dombos hajlatok, zsombékos rétek, hidak és patakmedrek.

Mert, hogy is tudhgtná a szépunoka — aki ha van, ma tán a gazdák közösségében szánt, vei arat —, hogy a Sírpatak-dűlö ingoványában vitéz kurucok pihennek ... hogy a Búcsúhídról Rákóczi köszönt el ütközni menő seregétől ... hogy a Doboldal dűlő rohamra szőlő dobok, dalok emlékét őrzi.

Kend hagyta ránk mindezt, akár a temérdek panaszt — okulásra és tanulságra. Mert ahogy most olvasgatom kendet, egyre inkább érzem, okulásra szánt minden betűt. S ennél több jótéteményt nem is hagyhatott volna. A régi árnyak a ma fényében csak élesebben hatnak.

Éltek itt — írja kend — Soókyak, Zichyk, Beitnerek,

Fischerek, érseki helynökök, övék volt: erdei vad, réti fű, mezei kalász. konda, gulya — ember. Hogy miként is? A kend szavát idézem:

n

„Legnagyobb birtok a prímásé volt, úgy jött sorra a Zichy, a Soóky uradalom. Én magam Soókyéknál szolgáltam, itt jól bántak a néppel, volt munka állandóan, rendesen megfizettek. Zichy- ékn,él dicsekedtek a cselédek a jó dolgukról, a prímásnál meg olyan is akadt, aki házat vett az ottani keresetéből. Homolya Sándor például házat, földet szerzett az élete, során, igaz, ritka volt az ilyen.”

... Homolya Sándor ... az élete során” — vallja kend. S legjobb tudása szerint is ez egyetlen a számbavett harminc jobbágy *és zsellércsaládból.

Pedig ugyancsak megszolgálhatták a vadkerti földnek, amit juttatott a faeke barázdáin, míg sarló alá érett az élet, s a cséphadaró elvégezte rendeltetését. Kenyér is csak akkor lett a szorgalomból, ha rendjén volt a dézsrna. Dehogy nyúlhatott addig valaki a javakhoz. A guzsaly is tiltott volt az asz- szonynépnek a dézsmafizeté- sig, nehogy boldoguljon valamiből a szegénység. S ez még a jobbik sorú, a földes jobbágy nyűge volt, a tizedet fizetőé. Hát hogyan élt

a földtelen, a részre dolgozó, kinek a veríték után a tizedik félkereszt, cséplésből a tizenkettedik «véka jutott?

Felírta az emlékezés: néhány lopva szedett kalászért, engedelem nélkül sütött krumpliért, kukoricáért deresre húzták a vadkerti Ti- borcot, jobb esetben templom elé vitték, hogy ott árulja szégyenszemre a nyomorától hajtva szerzett holmit.

Bedig az egyházi javak intézői tudhatták leginkább, zsíros lakomáiknál ülve, hogy nemcsak igével él az ember és különösen nem, ha hajnaltól hajnalig vágja a rendet a többhetes aratásban. A szonográdi tótnak ehhez a munkához csak üres kenyér járt reggelre az uradalomtól, szalonnát otthonról vá- •g|ott mellé — ha volt. Mert szonográdiak jártak ide nyaranta. azoknak a sovány gönc is megtette délre, vacsorára — ha a vadkerti nincstelennel nem egyezett az uradalom.

Az 1866-os esztendő — Záhorszky Mátyás tudósítása szerint — mégis reményeket ébresztő lett a község életében. Birtokrendezésre került sor, mégpedig tetszetős és csábító formák között. A földéhes, koldus falu azonban csak a biztató, ígéretes holnapig látott, a holnap- utánig nem. Pedig az árnyak már a „nemes” akció kezdetén megmutatkoztak.

Hogyan is volt ez a birtokrendezés? A papi fortélyú földosztás.

A jótéteményt, úgy adta tudtul a dob, hogy megválthatja bárki az eddig munkált földet. S hogy az ajánlat még csábosabb legyen: kapható azon felül is, ameny- nyit megművelni bírnak.

Hát kell-e ennél szebb áldozat, megértőbb gondolkodás? Szabad-e szóvátenni olyan apróságot, hogy a községi elöljáróságnak a terület kimérésekor maga felé hajlik a keze, mint a szenteknek? Hogy a mozgóvonalakat a parcellák szélén nagyobbra mérik a kelleténél s a paraszt által fizettetett sávokat maguknak hasznosítják a birtokrendezők. A fontos, hogy jut valami, anyagi tehetőség szerint, amit sajátjának vallhat az ember. Hát így lett akkor birtokos gazdák községe Érsekvad- kert, 1366-ban, fertály os parasztok újabb változatú nyomorúságának helye.

Egy fertályjal rendelkezni, a föld minősége szerint általában hét holdat jelentett errefelé. Ilyen emberből 101 gazdát és 40 zsellért tartott számon akkortól a falu. A birtokrendezés, a „földosztás” itt is különbséget tett, mert a nagyobb és hasznosabb részeket éppen a mó- dösabbnak adta. a rászorulónak már leginkább a maradékból jutott.

Azért a káptalant, s az uradalmakat ezután sem kellett szánni. A prímásnak még két birtoka maradt erdővel, tovább virult a Soóky birtok, iZichy uradalom, amelynek csak az erdőterülete elérte az ezer holdat, s Beitner Ötté gazdasága is virágzott.

Hogy ' a birtokrendezés, a vágyott föld az még alig ho-