Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-30 / 105. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XVII. ÉVF. 105. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1961. DECEMBER 30. UJabb százezrekkel nagy nemzeti céljaink felé IRTA: DR. BART A RÓBERT, A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI TITKÁRA Eredményekben gazdag év­ként 1^-ül megyénk történe­tébe M 1961-es év. Dolgozó népünk becsületes munkájá­nak eredményeként üze­meink, vállalataink döntő többsége túlteljesíti éves ter­vét, csökken az önköltség és javul a minőség. Termelőszövetkezeteink je­lentős része most zárja le első éves munkáját, s a nagy aszálykár ellenére jelentős eredményeket értek el pa­rasztjaink. A jó gabonater­més, a rendkívül nagy nehéz­ségek közepette, de időben elvégzett őszi vetés, a mély­szántás utóbbi években nerr tapasztalt terjedelme még azok véleményét is megvál­toztatták. akik a szövetkezeti mozgalmat képtelennek tar­tották a bőséges áruellátásra, népünk fokozott anyagi igé­nyének kielégítésére. Eredményekben gazdag évünket nem annyira az új gyárak és létesítmények, mint inkább azok a nehéz milliók és milliárdok bizonyítják, amelyeknek során könnyebb lett a munka, kultúráltabbá vált életünk és ragyogóbb a jövőnk. Neonfényeáöves vá­rosaink. villanyfényes fal- vaink, egyre több új lakás, gyönyörű parkok, rendezett és tiszta utcák, kultúrházak, orvosi rendelők, naoközi o,+|ho- nok és iskolák, népünk élet- színvonalának növekedése bi­zonyítja. hogy a munkásosz­tály. szövetségben a dolgozó parasztsággal, együtt mene­telve az értelmiséggel, az el­múlt tizenhét év alatt — o párt útmutatása alapján — sikeresen oldotta meg felada­tát. Emlékszünk: voltak nehéz évek. Volt idő. amikor a sze­mélyi kultusz, a helytelen vezetési módszerek ellen kel­lett harcolni, s ez nem volt könnvű Ma már' bátran mondjuk, hogy ezen régen túl vagyunk. — éonen a párt helves nolitikáia piapián. Az 1961-es évről azt állí- toftzm ho»v pvckiménvekben gazdag volt. Valóban az volt. mert gazdasági eredményeink mélyen párosultak politikai eredményeinkkel. s ennek köszönhető, honu erősödött népünk nemzetünk egysége, felelőssénérzete nz épülő szo­cialista haza iránt. Mi hatott népünk, nemze­tünk egységére, mi az az erő. am»lv összekovácsolia. egy­ségbe forrasztja a dolgozók széles rétegét? Nehéz e kérdésre egv cikk keretén belül választ adni, de ha méeis válaszolnunk kell. a felelet ígv hangzik: nyíltság őszinteség, megbe­pjSffJTöC vY-i£1iroóo-<Yo vo1'r>irr* ----­a párt és a kormány részéről —. támogatás, segítés és meg­értés a nép részéről Igen. ezek a tények — s a követ­kezetes gazdaságpolitika — kovácsolja eggyé népünket. Kell-e erről az új, a mé- lyenfekvő kapcsolatokról, az őszinteségről, az egymás iránti bizalomról, népünk, nemzetünk összefogásáról be­szélni? Ügy gondolom, kell: mégpedig két okból. Először: nem mindenki érti meg. hogy a népi összefogás, — a pár- tonkívüliek legszélesebb tö­megeinek aktív részvétele nélkül — képtelenség erőin­ket úgy összpontosítani, ahogy azt egész népünk ér­deke megkívánja. Másodszor: még mélyebben, még alapo­sabban meg kell érlelődni az emberekben — elsősorban a párt tagjaiban és a vezetők­ben —, hogy szerény, áldo­zatkész munkával s a fentről lejött határozatok következe­tes végrehajtásával lehet a: emberek tíz- és százezreit mozgósítani, szervezni. Bizalom, őszinteség, megbe­csülés, ez az, ami megalapoz­ta ez évi sikereinket, ez az, ami döntő mértékben hozzá­járult a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséhez is. Bízott a munkásosztály szö­vetségesében, a dolgozó pa­rasztságban. A parasztság a nyílt, egyenes és meggyőző beszéd alapján bízott a mun­kásosztályban, a pártban, és a kormányban. Bízott az ér­telmiség, mely megyénkben is tíz- és százezrek megtaka­rításával, jó műszaki tervei­vel, jó elgondolásaival és újí­tásaival, sok-sok társadalmi munkával segítette hazánk erősödését. Ez a kölcsönös bizalom ott ült a családok meghitt — és most igazán elmondható, hogy — meleg karácsonyi otthonaiban. Igen. ez a bi­zalom kötelez, mert tudjuk, hogy ma még nem minden­ből tud annyit adni a társa­dalom, mint amennyire az embereknek szüksége volna. A soha nem tapasztalt mé­retű karácsonyi vásárlásnál nem hiúnvzott a na.«v kéoer­nvősTV a modern szotehiWw, sokaknál a munkát megköny- nyítő mosógép, de a szocializ­musba vetett bizalom az em­berekben mélyen él. Mutatja ezt a november hónapban megszervezett takarékossági hónap, mely során közel hat­millió forintot tettek be dol­gozóink a takarékba, figyel­men kívül hagyva a nemzet­közi helyzetet, s a karácsony előtti vásárlást. Az új év küszöbén szám­vetést kell tennünk. Mérle­gelni kell, megtettünk-e min­dent, méltóképpen fejeztük-e ki népünk óhaját. Ücy gon dolom, nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy közösei — párttagok és pártonkívü- liek — jelentős munkát vé­geztünk. Ámde nem mond­hatjuk még el, hogy a nem­zeti e<?vség már befejezett tény. Sok. isen sok tennivaló van ezen a téren. S ha már ezt látjuk, vessünk fel né­hány gondolatot. Vajon megvan-e mindenütt, minden pártszervezetnél a kellő bizalom a pártonkívü- liek iránt? A vezetőségvá­lasztó taggyűlések bizonyít ják az előrelépést, de még mindig nem egyedül álló eset, amit Legénd községben tapasztaltunk, hogy a jóindu­latú bírálatra úgy vágott vissza az egyik vezető funk­cióban levő elvtárs, hogy „ha én ott leszek, vegye tudomá­sul, magára nem lesz ott szükség”. Nyilván az ilyen légkör elsekélyesíti, elfojtja az egészséges bírálatot, ront­ja a közhangulatot és igen sokat árthat fejlődésünknek. Fel kell hát készülni a bírá­lat elfojtóival szemben és ki kell alakítani olyan lég­kört a tsz-ben, a községben éppen úgy, mint az üzemek­ben, amely elítéli, félreállítja a jóirányú fejlődés útjából az ilyen embereket. Vagy hány értelmiségi dol­gozó- van megyénkben, aki­hez szólni kellene: „jöjjön közénk, szívesen fogadjuk, kapcsolódjon be ön is azok közé, akik a jólét, a béke, a szocializmus érdekében — a mindennapi munkán kívül — részt vállalnak a nagy közös­ség, a nemzet feladataiból. Sok, igen sok becsületes, munkában meggörnyedt, de hazáját igen szerető értelmi­ségi dolgozót ismerek, aki nyugdíjas kora ellenére, vagy a fiatalabbak más irányú el­foglaltsága ellenére is szíve­sen jön munkálkodni, alkotni. És ugyanezt lehetne elmonda­ni megyénkben arra a több­ezer kisiparosra is, akik őszinte baráti szóra szívesen közreműködnek terveink meg­valósításában. S ha már a legkülönbözőbb rétegeket említem, hadd em­lítsem meg a különböző egy­házak papjait, képviselőit, ők is itt élnek velünk, s bi­zony sokszor csak akkor ke­resik fel őket a falu vezetői, ha valamilyen rendezvény miatt kérésük van hozzájuk. Pedig köztük is vannak szép számmal, akik a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­ben, vagy éppen a soronlevő feladatok megoldásában segí­tettek. Nem egy van közöt­tük, aki nyíltan hangoztatta és hangoztatja, hogy ő akkor is itt maradt, amikor mások elmenekültek, akkor is itt maradt, amikor az útlevéllel a kézben a határ nyitva volt előtte. Ügy gondolom, nem jelentéktelen azok száma, akik meggyőződésből, az egy­ház és vallás hívei, s ennek alapján hallgatnak papjukra S ha ez így van, akkor az egyház és az állam között levő megegyezés alapján kér­jük fel őket, hogy hassanak a hívőkre, hogy velük is nö­vekedjék, erősödjék a béke, a haza, a munka frontja, őszinte szóval, emberi közel­séggel a legvallásosabb töme­geket is meg tudjuk nyerni erre a célra, s ha ez így lesz, nem gyöngül, hanem erősödik a proletárdiktatúra állama. Igen, erről beszélt Kádár elvtárs a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén, amikor azt mondotta: „Igen ez a mi politikánk lényege.” Persze ma még sokan nem értik meg e politika lénye­gét, s hol balra, hol jobbra húznák a szocializmus szeke­rét. Sokan nem értik még a XXII. kongresszus új, s az eddigieknél is éltetőbb suga­rait. Nagy megnyugtatás szá­munkra, hogy e politika kö­vetésében velünk vannak a szocialista világrendszerhez tartozó testvéri, baráti népek milliói, s népünk, nemzetünk erejét sokszorozzák. E poli­tika népünk jólétének és a béke védelmének politikája. Erre hív fel minden becsüle­tes embert — pártfelfogásra, vallásra, vagy egyéb elvi fel­fogásra tekintet nélkül — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívása, amikor újabb százezrek mozgósításá­ra hívja fel figyelmünket. Jöjjenek hát a munkások, parasztok, az értelmiségiek, jöjjenek népünk minden ré­tegei, győzzük meg a még ma is félrehúzódókat, azokat, akik talán még az elmúlt évben sanda szemekkel néz-1 ték a vízvezeték-fektetésre, parkok, iskolák és városaink szépítésére felvonuló munká­sokat, a munka, a béke ak- ‘-V harcosai* Igen, meg kell értetni ezekkel az emberek­kel, hogy ma a „békesség a földön a jóakaratú emberek­nek” tartalmában és alapjá­ban megváltozva nem lehet csupán jámbor emberek óha­ja. Ma e nemes gondolat a béke kérdése harci feladatot, / / Ooőldő-g. 0Á4 Sn Az új tervév első napjai Felkészültek az üzemek az 1962. évi indulásra Még néhány nap és kez­dődik. az új termelési évad, a második ötéves terv má­sodik esztendeje. A zavar­talan átmenet, az új év in­dulásával kapcsolatos prob­lémák és intézkedések hely­zetéről érdeklődtünk néhány ipari vállalatunk gazdasági, műszaki vezetőjénél. Lesz elegendő alapanyag az acélárugyárban A Salgótarjáni Acéláru­gyár 1962-es tervfeladata már megközelíti az 1,3 milliárd forintot. Teljesítésének egyik döntő feltétele a zavartalan anyagellátás. A gyárból nyert értesülések szerint a helyzet most már kielégítő. A huzal- mű termeléséhez szükséges készlet megközelítően fedezi az első negyedévi igényeket. Egyedül a hengermű okoz még gondot, bár január első felére már biztosították az anyagot. A rendeléssel való ellátottság is kedvezőbb, mint a korábbi években. Időben megkapta a gyár a hazai megrendeléseket, biztatóak az expert kilátások is. A hu­zalműre váró nagy feladatok, a most már teljes egészében gyorsított eljárással dolgozó gépek viszont megkövetelik, hogy Őzdról jobb minőségű alapanyagot kapjon a gyár. Január első napjaiban terv­ismertető értekezleten beszé­lik meg a dolgozókkal az első negyedév feladatait. Jelentősebb, nagyobb termelékenységi feladat a Tűzhelygyárban A Tűzhelygyárban már tel­Eredmények — tervek Szécsényben és Jobbágyiban Az idei évben termelőszö­vetkezeteink jelentősen előre­haladtak a korszerű mezőgaz­dálkodás, a nagyüzemi üzem- szervezés megvalósításában. A termelőszövetkezetek megszi­lárdultak, jól gazdálkodtak, amit tanúsítanak az állat- tenyésztési, növénytermesz­tési és egyéb eredmények. Ilyenkor év végén — a szám­vetés idején — leszűrik a tanulságokat, mérleget állíta­nak az eredményekből és hi­bákból, hogy a jövőben még céltudatosabban formálják a holnapot. . Hogy milyen gyümölcsei voltak az idei évnek és mit várnak az újtól, csak két vá­laszt erre példaképpen: — A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet — álla­pítja meg a szövetkezet fő­könyvelője — 1961-ben sem torpant meg a fejlődésben. Ezt elsősorban nagyarányú építkezéseink igazolják. Pon­tos adataink még nincsenek, de becslés szerint a termelő- szövetkezet tiszta vagyona több mint 1 millió forint ér­tékben gyarapodott. Az új esztendőben 30 vagonos mag­tárt, 20 vagonos kukorica- górét, 50—50 férős borjú­nevelőt és növendékistállót, építünk. Teherautót, erő- és munkagépeket, s hídmérleget veszünk, és sor kerül a má­sodik major villamosítására. Tagságunk bízik terveink si­kerében. A bizakodás pedig már maga is fél eredmény. A jobbágyi Üj Otthon Ter­melőszövetkezet elnöke ezt mondja: — Az elmúlt esztendőben 50 férőhelyes növendékistál­lót, 120 négyzetméteres üveg hajtatóházat, 120 férőhelyes hizlaldát, átalakítással 2 ezer férős csibenevelőt, 40 férős lóistállót, terven felül 150 férőhelyes süldőszállást épít­tettünk, valamint új szövet­kezeti székházba költöztünk. Mindez nem lebecsülendő elő­rehaladás, ha ráadásul még a gépvásárlásokat is figyelembe vesszük. A szárazság ugyan sok mindent elrontott ná­lunk, de azt mondhatjuk, hogy sikerült megteremteni a fejlődés legfontosabb felté­teleit. Épület ellátottságunk kielégítő, minden fontos szük­séges gépi felszerelés birto­kunkban van ahhoz, hogy új terveink alapján az eddigi­nél jobb eredményeket érhes­sünk el. Az eredmények egyik mércéjének említhetjük, hogy jövőre 38 forintra terveztük a munkaegység értékét. Hogy tervünk való lesz-e vagy sem, az elsősorban mi raj­tunk múlik. jesen elkészült a bővebb, gazdaságosabb 1962. évi mű­szaki intézkedési terv. A tervben foglalt pontok tel­jesítéséhez kötik a műszakiak premizálását is. Ezzel ka- csolatban január első felében kézhez kapják a dolgozók a gvár újítási íeladattervét is. Az egész évre vonatkozó feladatok közül kiemelkedik, hogy két év múlva teljes egészéten át kell térni a gyártmányok szabványos ké­szítésére. Ennek előkészíté­se már januárban megkezdő­dik. Az év eleji induláshoz meg­felelő anyag és. félkés.zter- mé-k áll a gvár dolgozóinak rendelkezésére. December 30-án külön műszaki érte­kezleteken is megbeszélik az indulás konkrét feladatait. A gyárnak egyébként jövő­re mintegy 2 százalékkal ma­gasabb termelési és 6—7 százalékkal magasabb ter­melékenységi feladata lesz, mint az idén volt. Megkezdik a legnagyobb kemence javítását az Üveggyárban A Salgótarjáni Üveggyár munkájának kimelkedő ese­ménye, hogy 29-én leállt a leg­nagyobb. a 2-es kádkemence. A tervek szerint 46 napig tar­tó nagyjavítást, felújítást rendeznek mind a kemencén, mind a hozzá csatlakozó két szovjet és egy lengyel au­tomata gépeken. Számos olyan műszaki intézkedést, módosítást hajtanak végre, amelyek nyomán a kemen­cénél eddig elért . tényleges kapacitás a jövőben mintegy 30 százalékkal lesz magasabb. A felújításon dolgozó gyári kőművesek és más vállalatok dolgozói elhatározták, hogy a javítási időt hat nappal megrövidítik. A többi kemencéknél már megtették azokat az intézke­déseket. amelyek az év eleji zavartalan induláshoz szük­ségesek. munkát, alkotást követel mindenkitől. Mikor e sorokat írom, ér­zem és látom, hogy sokasod­nak soraink, hiszen . rólunk, családunkról, népünkről, s a XXII. kongresszus program­jában lefektetett elAek sze­rint egyre szebbé, ägyre ra­gyogóbbá váló életünkről van szó. Van mit tenni az új évben. Fel kell építeni országosan 470 ezer lakást, és 168 na­gyobb létesítményt. 8 száza­lékkal emelni kell az ipar, 9—10 százalékkal a mezőgaz­daság termelését. Megyei szinten a második ötéves tervünk idején több mint 3 milliárd forintot kell felhasz­nálnunk az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra fejlesztésére. E feladatok megoldására ke­vésnek bizonyul a kommu­nisták harcokban keményre edzett tábora. Ehhez a tá­borhoz, ehhez a munkához újabb tíz- és százezrekre lesz szükség, s ha közös céljaink még jobban eggyéforraszta- nak bennünket — párttago­kat és pártonkíviilieket — úgy nem csupán megszokott és kedves köszöntésünk lesz a „boldog újesztendőt”!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom