Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-23 / 103-104. szám
1961. december 23. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 15 Tanganyika független V7Z7N, 1961. december 9-ére virradóra a független afrikai államok tábora a 29. taggal: Tanganyikával gyarapodott. A közel egymillió négyzetkilométer nagyságú, de csupán 9,5 millió lakosú Tanganyika 1834-től az első világháború befejezéséig a császári Németország gyarmata, majd 1918—1946 között Nagy-Britannia népszövetségi mandátuma, illetőleg napjainkig ugyancsak kormányzása alatt álló ENSZ gyámsága volt. A területéhez viszonyítva kis lélekszámú új állam kétharmadrésze jóformán lakatlan. Az alacsony népsűrűség — 10 fő négyzetkilométerenként — alapvető oka az ország közel nyolc évtizedes gyarmati sorsában keresendő. Tanganyika gazdasági életére is rányomta bélyegét az ország gyarmati helyzete. Az új, független állam tipikusan monokulturá- lis mezőgazdaságú ország. Intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területei az északi részén kialakult számos vulkán alacsonyabb lejtőin, az állam határait övező afrikai Nagy-tavak, valamint az Indiai-óceán partv.ueK.en összpontosu'nak. Az utóbbi körzetben Tanga városa a központja a kon linens legnagyobb szizál ültetvényeinek. Az ország e rostnövény termelésében évi 190 000 tormával a világranglisla első helyezettje, s egyúttal a Föld legnagyobb szizál expo tőrje is. A Viktória-tó partvidékén és a Kilimandzsáró lejtőin jó minőségű kivé terem. A trópusi ültetvényes kultúrák közil a tengerparti sávban termelt cukornád emelkedik ki. Az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut a gyapot és a dohány termelése is. Az ültetvények legnagyobb részét az Unilever angol-holland világtröszttöl függő United Africa Company birtokolja. Tanganyika ásványi kincsének jelentősebb méretű kiaknázását a közelmúltban kezdték meg. Az ország gazdasági életének szempontjából bár fontos a gyémánt, arany-, ólom-, horganyérc **bányászat} kon- tinentális viszonylatban nem jelentős. A krónikás, aki össze akarja foglalni a búcsúzó év nemzetközi eseményeit — zavarban van. Hogyan is fogjon hozzá, milyen módszert használjon? Hogyan mutathatja meg az olvasónak a legszemléletesebben, milyen eseményekkel gazdagította az emberiséget a történelem futószalagjának ez a darabkája, amelyet 1961-es esztendőnek nevezünk? Fusson talán végig az év napjain időbeli sorrendben januártól decemberig? Vagy vegye sorra mind az öt világrészt egymás után Európától Ausztráliáig? Válasszunk tehát a kettő közül — egy harmadikat! Ne aprózzuk el magunkat sem térben, sem időben, hiszen ez az 1961-es esztendő is oly gazdag volt nemzetközi eseményekben, hogy teljességre amúgy sem törekedhetünk. Próbáljuk meg tehát sokoldalúan bizonyítani, alátámasztani annak az elemzésnek a helyességét, valódiságát, amelyet az SZKP XXII kongresszusa még nagyobb nyomatékkal húzott. alá, mint például az egy évvel korábbi, 1960-as Moszkvai Nyilatkozat — hogy tudniillik korunk fő jellemvonása: a szocializmus erőinek állandó előretörése. LÁSSUK HÁT A TÉNYEKET! I „Ez az év is jól kezdődik” — mondhatták nyugodt lelki- I ismerettel a szovjet embe- | rek, hiszen 1961 január 1-én i vezették be az új aranyalapra helyezett rubelt, amely i tízszerte értékesebb a korábbinál. Az év első napja óta a szovjet rubel értékesebb valuta az amerikai dollárnál, hiszen most már 90 kopejka felel meg 100 centnek, azaz egy dollárnak. Az új rubel aranynál is értékesebb sziklaszilárd alapja: a szovjet nép odaadó alkotó munkája, amelynek eredményeképpen — előzetes adatok szerint — a Szovjetunió ipara kilenc százalékkal termelt többet az idei év végén, mint tavaly ilyenkor. A Fenyőfadíszek anyagának elkészítése Fél kilogramm cukorra annyi vizet Öntünk, hogy ellepje. Addig főzzük, mig hólyagos lesz. Ekkor kiveszünk belőle egy evőkanállal és a már előre elkészített márványlapra, vagy sima deszkára kb. fél méter magasról balkézzel hajszálvékonyam csurgatjuk a szirupot, jobbkezünkkel pedig — egy főzőkanállal — keverjük. Ha a kevert massza néhány perc múlva hófehér lesz, akkor a szirupot levesszük a tűzről és az egész mennyiséget nagyon vékonyan csurgatva, hófehérre keverjük, majd kemény késsel simára dolgozzuk. Mire kihűl — kézzel gyúrható masz- szát kapunk. Ezt a masszát tetszés szerint használhatjuk különböző díszek vagy szaloncukor készítésére. * Vajas csokoládékrém töltelék Hozzávalók: 25 dkg vaj. 20 dkg cukor. 6 dkg csokoládé, 2 dkg kakaó. 2 db tojás. Egy tálban a porcukrot, vajat, a langyosra melegített csokoládét és kakaóport jól összevegyítjük egy tojás sárgájával, 1 egész tojással, kis vanlllaízzel és az egészet habosra keverjük, Csipetnyi rummal ízesítjük. KÉMÉNY ERZSÉBET: Fejförő Vízszintes: 1. Minden gyerek örül ennek (folytatása a függ. 9. sz. sorban). 10, Füzetébe másolt. 11. így kezdődik az első űrrepülő neve. 13. Magyar hegység. 14. Icce ‘fele! 15. ALM. 17. MOÓ. 18. Azonos betűk. 19. R-rel az elején: ijesztők, szörnyetegek. 21. Karácsonyi beszélgetés Ugye Pisti, karácsonyfánk szánkón hozta Télapó? El is fáradt. Lábanyomán besüppedt a puha hó. Dehogy szánkón^ te kis csacsi! Az autó mire jó? A hegyekből a fenyőfát azon hozta Télapó. Hát a sok szép ajándékot, ki tette a fa alá? És a fényes díszt a fára, ugye angyal rakta rá? Angyal bizony! — Erzsi húgom. Szeme csillag, arca hó; keze bársony, szava szelíd, gyermekszívet nyugtató. Jó anyánk az, ugye Pisti? Ö ad mindent, tudom én! Fussunk hozzá, köszönetünk suttogjuk el hű szívén. A biliárd játékhoz kell. 22. Lábbelik. 23. Könyvben vannak. 24. Leány becenév. 26. Kikötő 27. Keresztül-e? 28. Tekintetes röviden. 30. Téli ruhadarab. 31. Re párja. 32. öregek. 34. K. 35. Ilyen betegséget is lehet kapni. 37. Ide kerül a sok szép ajándék. Függőleges: 1. Két női név. 2. CB. 3. Tagadószó. 4. Csodálkozást jelentő szó. 5. Építési anyag. 6. Igazságot tesz. 7. LRA. 8. És idegen nyelven. 12. Szovjet város. 14. A tudás fellegvárai. 16. Helyhatározó kérdőszó. 18. Ilyen az út, ha esik az eső. 20. KUI. 21. Nagy templom. 25. Lobogó. 28. Megtörtént eset. 29. Kefe betűi keverve. 32. Hetven fele! 33. KRA. 35. Személyes névmás. 36. IE. Az oó illetve az öő betűk kö- zött a rejtvényben nem teszünk különbséget. Szovjetunió tehát újra egy nagy lépéssel jutott közelebb ahhoz a célhoz, hogy miután erőfölénye nyilvánvalóvá vált az Egyesült Államokkal szemben, immár az egy főre jutó ipari termékmeny- nyiség tekintetében is utolérje, majd megelőzze a világ legfejlettebb kapitalista országát. Az .idén július 30-án tették közzé az SZKP új programtervezetét, s októberben ezt ‘ kisebb változtatásokkal egyhangúlag fogadta el az SZKP XXII. kongresszusa. Szovjet és külföldi felszólalók egyaránt úgy jellemezték a kommunizmus felépítésének ezt a programját, mint korunk Kommunista Kiáltványát, amely nemcsak c szovjet népnek és nemcsak a szocialista országoknak, hanem az egész emberiségnek megmutatta a boldogsághoz vezető utat. A már ismertetett termelési eredmény is azt igazolja, hogy a szovjet nép „teljes gőzzel” rákapcsolt, s a kommunizmus építéséhez méltó sebességgel látott hozzá úttörő és megtisztelő feladatának teljesítéséhez. KÉT SZOVJET EMBER AZ ÚRBEN A tudomány és a technika két igen fontos ágában minden eddiginél világosabban megmutatkozott a Szovjetunió lenyűgöző fölénye, április 12-én, amikor is az emberiség arról értesülhetett, hogy a Szovjetunióban fellőtték az első embert szállító űrhajót. Jurij Gagarin nevét ekkor ismerte meg a világ, de semmi kétség, hogy j kozmosz hősének, az elsőszámú űrhajósnak a nevet .késő százak után” is visszhangozni fogja a hálás utókor. Augusztus 6-án pedig újabb nagyszerű hőstettről zerezhettünk tudomást: German Tyitov, a Vosztok—2 utasa ekkor indult el a világ űrbe, hogy 15 és fél fordulat után minden baj nélkül visszatérjen bolygónkra. A két hős azóta bejárta úgyszólván a Föld minden táját (Gagarint hatalmas lelkesedéssel és nagy szeretettel köszönthettük hazánkban isj), s Brazíliában éppúgy, mint Kubában. Berlinben ép- úgy, mint Uj-Delhiben határtalan ovációval üdvözölték a kozmosz két utasát és általuk hazájukat, a világ legnagyobb és legerősebb államát: a Szovjetuniót. ESEMÉNYEK A MÁSIK VILÁGBAN Ami a másik világot illeti, kezdjük azzal, hogy január 20-án tette le a hivatali esküt Kennedy, az Egyesült Államok új elnöke. A Szovjetunió — a békés együttélés lenini politikájához híven — számos gesztusával megmutatta, hogyha az Egyesült Államok hivatalos körei a hidegháborús irányvonal helyett — a világon kialakult reális erőviszonyok alapján — józanabb politikát folytatnának, ezt a Szovjetunió a maga részéről csak őszintén helyeselné. Gondoljunk például arra, hogy Hruscsov elvtárs még 1960 szilveszterén mondott pohárköszöntőjében bejelentette: a Szovjetunió nem ragaszkodik hozzá, hegy az ENSZ-kc?- py ülése megtárgyalja az U— 2-es kémrepülőgép ügyét. 1961 január 23-én pedig a szovjet kormány szabadon bocsátotta az amerikai RB— 47-es kémrepülőgép elfogott pilótáit. F cikk keretében természetesen nem lehet megvonni Kennedy csaknem egy esz- tendős elnöki működésének mérlegét. Röviden csak any- nyit hadd jegyezzünk meg róla, hogy számos rendkívül fontos kérdésben ő is makacsul ragaszkodik a szégyenteljes vereségeket szenvedett korábbi Eisenhower— Dulles-féle vonalvezetéshez. Kennedyé például a „dicsőség”, hogy tovább srófolt;: felfelé a fegyverkezési kiadásokat, úgyhogy 1961-ben csaknem 46 milliárd dolláros rekordmagasságot ért el a hivatalos költségvetés keretében fegyverkezésre fordított összeg. Ezenkívül: Kennedy továbbra is az amerikai imperializmus hitbizományának tekinti az egész amerikai földrészt. Ahogyan ő mondja: „A nyugati féltekén a kommunizmus nem tárgyaló partner”. A történelem kerekét azonban Amerikában sem lehet visszafelé forgatni. Illetve, aki ezt megkísérli, annak beletörik a bicskája. Hiába próbálkoztak az amerikai pénzzel és legmodernebb fegyverekkel bőségesen ellátott zsoldosok április 15- én indított inváziójukkal megdönteni Kuba forradalmi kormányát, a kubai nép jóformán órák alatt a Giron öböl mocsarába szorította a betolakodókat: Havannában pedig az egész nép újjongása üdvözölte Fidel Castro miniszterelnöknek azt a bejelentését, hogy Kuba hozzálát a szocializmus építéséhez. Kennedy kegyetlen leckét kapott Kubában a világ realitásairól. Csak nagy kérdés, hogy levonja-e a szükséges tanulságokat? Vegyük például Európának, de az egész világnak egyik legégetőbb és nagyon is időszerű problémáját: a német kérdést, illetve ennek két legfontosabb részét: a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének dolgát. NYUGAT TAKTIKÁJA: SZABOTÁLNI A MEGEGYEZÉST immár negyedik éve, hogy a Szovjetunió 1958 november 27-én felvetette e két egymással szorosan összefüggő kérdés megoldásának szükségességét, s a Nyugat taktikája azóta egyértelműen az volt: szabotálni a megegyezést, konzerválni a második világháború végén kialakult helyzetet. Kétségtelen, hogy Kennedy vajmi kevés újat hozott magával a német kérdést illetően. Igaz, hogy vannak az Egyesült Államokban igen befolyásos körök (például a Pentagonban, az amerikai hadügyminisztériumban), de az Egyesült Államokon kívül is (főleg Nyugat-Német- országban és Franciaországban), amelyek ridegebb politikát követelnek a német kérdésben, mint amilyent jelenleg Kennedy képvisel. Ezek a legagresszívabb nyugati körök például az NDK kormányának augusztus 13-i sikeres lépése után — amellyel végre a Német Demokratikus Köztársaság a Kelet-Berliut Nyugat-Berlintől elválasztó vonal mentén is állami határokkal rendelkezik — erőszakos megtorló intézkedéseket követeltek. De Kennedy legfeljebb csak annyiban különbözik ezektől, hogy belátta: képtelen megváltoztatni a megváltoztathatatlant, s bárhogyan is keresztezi ez az Egyesült Államok Nyugat-Ber- linnel kapcsolatos politikáját, a berlini államhatárt immár senki el nem törölheti. VALÓSÁGGÁ VÁLIK A NÉMET BÉKESZERZŐDÉS Ebben az új helyzetben, a sikeres augusztus 13-i berlini akció után a Szovjetunió természetesen nem ragaszkodik mereven ahhoz, hogy még az idén okvetlenül meg kell kötni a német békeszerződést. Hruscsov' elvtárs október 17-én, az SZKP XXII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában bejelentette: „Ha a nyugati hatalmak hajlandóságot mutatnak a német probléma rendezésére, akkor a német békeszerződés aláírásának időpontja már nem lesz olyan jelentőségteljes kérdés, akkor nem fogjuk követelni, hogy a békeszerződést okvetlenül 1961. december 31-ig alá kell írni. Az a lényeg, hogy meg kell oldani ezt a kérdést”. Ezzel a hajlékony, de elveinkből jottányit nem engedő taktikával egyrészt kihúztuk a talajt az alól a hamis nyugati érvelés alól, hogy tudniillik a Szovjetunió a december 31-i dátumhoz való ragaszkodással lényegében ultimátumot intézett a Nyugathoz. Ezek után még világosabb, hogy a Nyugat-Ber- linnel kapcsolatos feszültségnek nem az állítólagos szovjet ultimátum, hanem a nyugati hatalmak, különösen Nyugat-Németország agresz- sziv politikája az oka. Másrészt pedig — amint a legutóbbi hetek eseményei is igazolják *— ez a szovjet lépés csak segített megosztani a nyugati hatalmakat, s ebben a kérdésben erőteljesen kiélezte a köztük levő ellentétet. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a német béke- szerződés megkötése hamarosan valósággá válik. KÉT ÚJ FÜGGETLEN ORSZÁG AFRIKÁBAN Nem volna teljes a kép, ha nem szólnánk arról, hogy az idei esztendő is közelebb hozta a gyarmati rendszer végleges eltűnését. Az idén ugyan „csak” két új afrikai ország vált függetlenné: Siera I.eone és Tanganyika. De hát a tavalyi, 1960-as év, „a fekete földrész mágikus esztendeje” már letarolta a nagy diadalt: akkor 15 új ország lett független Afrikában. Tegyük azonban hozzá: napjainkig befejeződött Goa indiai portugál gyarmat felszabadítása. s Sukarno is éppen a napokban jelentette be, hogy Indonézia hamarosan fegyveres akciót indii Nyugat-Irián felszabadítására. Itt nemcsak az önálló államiságról van szó. Gondoljunk csak arra, hogy egyre több ország példája mutatja, mennyire helyes volt az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat elemzése a nemzeti demokratikus államról. Erre nemcsak Kuba szolgáltat példát hanem Ghana, Guinea es Mali is egyre határozottabban járja a függetlenség útját. Különösen örvendetes, hogy az év folyamán Ghana volt angol gyarmat kikergette hadseregéből az angol tiszteket, s erőteljes intézkedéseket hozott gazdasági függetlenségének biztosítására is. A krónikás tisztában van vele. hogy nagyon sok olyan lényegtelen, de lényeges kérdés is szerepelt az idén a nemzetközi élet napirendjén, amelyet még csak meg sem említett Ha az olvasó úgy gondolja, hogy e néhány vázlatszerű fejtegetéssel, egy-egy eseménv rövid kommentálásával sikerült bebizonyítani, hogy a most záruló 1961-es évben hogyan „készült” a világ, hogyan tört előre a szocializmus és szorult egyre hátrább a kiven- hedt kapitalista rendszer — ha csak ennyit sikerült elérnie, a krónikás boldogan és elégedetten teszi le kezéből golyóstollát. Pinczési Pál Ha jól akar szórrkozni, keresse fel újjáalakított Nemzeti éttermünket. Az étteremben úi presszórészl-'g nyílott, ahol minden este táncolni lehet. Kifogástalan krémkávé, tejszínes gesztenyepüré készítmények, egyéb különleges cukrás^készítmények, ételek és italok, újjászervezett zenekar, figyelmes és gyors kiszolgálás várja kedves vendégeinket. Nyitás: december 25-én. 1961 külpolitikai krónikája
