Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-23 / 103-104. szám

NÓwrtLilDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÖGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA és a MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVF., 103—104. SZÁM. ÁRA: 1,20 FORINT 1961. DECEMBER 23. A béke megvédésének programja A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sa mélyreható és sokrétű vá­laszt adott a világot foglal­koztató kérdésekre. Szovjet testvérpártunk eddig lezajlott kongresszusai nagy szerepet töltöttek és töltenek be a nemzetközi munkásmozgalom­ban, a világ ügyéinél? alaku­lásában. Azok a gazdasági tapasztalatok, amelyeket a szovjet kommunisták, a szov­jet nép a hatalom meghódí­tásában, az új szocialista rend építésében, most pedig a kom­munizmus építésében szerez­tek, illetve szereznek, olyan általános törvényszerűséget foglalnak magukban, amelyek érvényesek mindenütt a vi­lágon. Szovjet testvérpártunk kongresszusai közül is külö­nösen kiemelkedik a három programot alkotó nagy ta­nácskozás: az 1903-as, az 1919-es és az 1961-es kong­resszusok. Ezek a tanácsko­zások mindig egy-egy nagy társadalmi forduló időszaká­ban ültek össze: az első prog­ram a kapitalizmus megdöv- tésének, a proletárdiktatúra kivívásának dokumentuma volt; a második program a szocializmus egy országban történő felépítésének kérdé­seit határozta meg, míg a mostani a kommunizmus elvi és gyakorlati feladatait fog­lalta történelmi okmányba. Az egész emberiség méltán várta a XXII. kongresszus állásfoglalását, amely feltárta azokat a hatalmas társadalmi erőket, amelyek a ma és hol­nap történelmét mozgatják, kimutatta, hogy az emberi­ség fejlődésének útja a bé­ke, a szocializmus, a kom­munizmus irányúban halad. A párt új programja a kommunizmus építésének, an­nak az időszaknak a prog­ramja, amikor a Szovjetunió a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó sza­kaszába lépett, amikor a Marx, Engels és Lenin által felhalmozott gazdag tanítások és a Szovjetunió eddigi építő munkájának tapasztalatai alapján a legfejlettebb társa­dalmi rendszer felépítésé­hez látnak hozzá. Ez volt az egyik fő kérdés a kongresz- szuson. A kommunizmus építőinek nagy tanácskozása egyben a béke kongresszusa is volt. A kommunizmus építésének programjával elválaszthatat­lan szerves egységben adott választ' a kongresszus a béke és háború kérdésére. Leszö­gezte: ma már megvan min­den lehetőség a béke meg­őrzésére, a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett élésére, felvírra- dóban a nap, amikor örök­re száműzik az emberiség történetéből a háborúkat és a teljes béke, a társadalmi fel­virágzás. a hallatlan fejlődés időszaka köszönt be. „A szo­cialista országok és az ösz- szes békeszerető erők harca egy újabb agresszió és há­ború előkészítése ellen, a je­lenlegi világpolitika fő tar­talmát alkotja” — mondotta Hruscsov elvtárs az SZKP XXII. kongresszusán tartott előadói beszédében. E tétel szellemében adott és alkotott történelmi jelentőségű béke- programot a kommunizmus építőinek tanácskozása. Abból az éleit által teljes egészé­ben beigazolást nyert lenini tételből indult ki, hogy le­hetséges és szükséges a bé­kés egymás mellett élés a különböző társadalmi beren­dezésű országok között. Egy­ben leszögezte és kimondot­ta, hogy az ellentétes társa­dalmi rendszerű államok és államcsoportok együttélésé­nek azon az alapon kell megvalósulnia, hogy minden politikai, állami és katonai csoportosulás lemond a há­borúról, az államközi kérdé­sek fegyveres rendezésének módjáról. Az SZKP legutóbbi kong­resszusa leszögezte: a mai kö­rülmények között megnyílt a távlat, hogy kivívható a bé­kés együttélés, abban az egész időszakban, amelyben meg kell találni a világot jelen­leg megosztó társadalmi és politikai problémák megoldá­sát. A kommunisták a béke legkövetkezetesebb és legáll- hatatosabb harcosai — a Szovjetunió és a szocialista tábor hatalmas és élenjáró fegyveres ereje mellett — a néptömegek történelemfor­máló és alkotó ereiére, sze­repére támaszkodnak. Abból indulnak ki, hogy maguktól a népektől, a népek elszánt­ságától és aktív kiállásától függ: béke lesz-e a földön, vagy százmilliókat elpusztító borzalmas termonukleáris há­ború? A világ fejlődése ed­dig teljés egészében a kom­munistákat) a világ béke­szerető népeit igazolták. Amíg 1919-ben a világ területének 44.5 és lakosságának 48.1 szá­zaléka tartozott a nagy im­perialista hatalmakhoz, addig 1961-ben már egészen más a helyzet. Ezek az imperia­lista nagyhatalmak ma már a világ területének közel há­rom és félszer, lakosságának háromszor kevesebb részét tudhatják magukénak, mint negyvenkét évvel ezelőtt. A második világháborúban a fasizmus felett aratott győ­zelem. az utóbbi tizenöt év­ben a világ különböző pont­jain kirobbantott helyi há­borúk visszavetése és vissza­verése szintén ezeknek az erőknek a nagyságát, a világ fejlődését meghatározó sze­repét igazolják. A béke, a békés egymás­melleit élés a szocializmus rendszeréiuk lényegéből fa­kad. A szocializmus elítél és elvet mindenféle hódító politikát, az ember boldogu­lásáért és, békéjéért küzd. Ezért emelte magasra az SZKP XXII. kongresszusa a tárgyalások, a vitás nemzet­közi kérdések békés úton tör­ténő megoldásának zászlaját. A Szovjetunió állandóan kez­deményező, kemény és kér­lelhetetlen harcot folytat azokkal a háborúra törekvő agresszív körökkel, amelyeket a tények sem térítenek ész­re, és amelyek, ha módjuk­ban állna, belekergetnék a világot egy mindennél pusz- títóbb fegyveres összeütkö­zésbe. Amíg létezik az impe­rializmus, a háború veszélye is fennáll. Ilyen körülmé­nyek között nincs helye sem­miféle jóhiszeműségnek és nemtörődömségnek a hábo­rúra törekvő körökkel szem­ben. Az imperialisták kény- szeri tették rá a Szovjetuniót arra, hogy újabb intézkedé­seket tegyen fegyveres erői hatékonyságának növelése, az atomfegyver-kísérletek fel­újítása érdekében. Ezzel pár­huzamosan bátran és határo­zottan leleplezi azokat a ka­landor elméleteket és gya­korlatokat, amelyek napjaink­ban elsősorban az albárj ve­zetők részéről jelentkeznek. Ezek az elemek nem veszik figyelembe a népek alapvető létérdekeit, nem látják, hogy a haditechnika kolosszális fejlődése a legnagyobb elvi következetességet és gyakor­lati rugalmasságot kívánja meg a nemzetközi politiká­ban Ma nincs más válasz­tás, vágj7 békés egymás mel­let élés, vagy százmilliók pusztulása. A szovjet béke­politika — amelyet a szocia­lizmus országainak és a bé­keszerető erőknek túlnyomó többsége támogat — erejét, nagyságát éppen abban talál hatjuk, hogy a diplomácia a tárgyalások minden eszkö­zét felhasználja e cél érde­kében. Nem tesz elvi en­gedményt. nem hátrál meg, de nagy megfontoltsággal, ru­galmas politikával igyekszik biztosítani a békét a világ számára. A Szovjetunió két fronton is küzd a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért. Rendreuta- sítja és visszatartja a há­borúra törekvő imperialista köröket, leleplezi és vissza­utasítja a szocialista táboron belül jelentkező kalandor­politikusok terveit. Ez vál­tozatlan folytatása annak, a lenini békepolitikának, .amely már 1917-ben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmét követő második na­pon világos megfogalmazást és kihirdetést nyert. Ezt a po­litikát támogatják száz és százmilliók szerte a világon, ez a politika ad erőt és bá­torságot a szocializmus or­szágaiban, a függetlenségüket kivívott vagy azért harcoló gyarmati országok népeinek, a tőkés országok dolgozóinak. Ez a politika d béke győ­zelmének politikája, az em­beri felemelkedés, a boldog és békés emberi társadalom megvalósulásának nagyszerű politikája. Győzelme egyre közelebb, ereje annál na­gyobb, minél gyorsabban ha­ladnak előre a Szovjetunió a kommunizmus, a szocialista tábor többi országai pedig a szocializmus építésében. Távlatai ragyogónk és — szemben egy maroknyi há­borúra uszító csoporttal — maga köré tömöríti a világ dolgozóinak döntő többségét. Egy évvel a mandátum lejárta előtt Országgyűlési képviselőink hároméves munkájának mérlegéből Három éve, 1958 novem­ber 16-án az Országos Vá­lasztási Elnökség szűkszavú jelentése közölte csupán, hogy Nógrád megyében elsők között fejeződött be a vá­lasztás. Két nappal később, az országgyűlési képviselővá­lasztások hivatalos eredmé­nyei közzétételekor már meg­tudtuk, hogy megyénkben a 156 804 választásra jogosult személy 99,4 százaléka élt Választójogával, s már e tekintetben is csupán egyetlen megye, a paraszt­mozgalmak és forradalmak őszi fészke, Somogy előzte meg megyénket. Ezek a választási eredmé­nyek önmagukért beszélnek. Mindenekelőtt azt jelentik, hogy képviselőiket mgauké- nak vallják megyénk dolgo­zói, s a választópolgárok és képviselők közt sem gaz­dasági, sem politikai célkitűzéseket illetően nincs lényeges különbség. Az egy nyelven beszélés és az egy akarattal cselekvés tekintetében tehát az előlege­zett bizalom teljes tudatában kezdhették négy évre szóló mandátumuknak megfelelően munkásságukat képviselőink. És hogy az elmúlt három év során milyen eredménye­ket értek el a képviselők, azt a megye számos helysé­géből küldött levelek százai tanúsítják, számos szociális­kulturális és egyéb' létesít­mény is ékes bizonyítékai ennek. Amikor képviselőcsopor­tunk alakuló ülését tartotta, kilenc képviselőnk egy igen sokoldalú és nagyszerű „programban” határozta meg a mandátum lejártáig esedékes munkássága célját. Többi közt elhatározták, hogy a választók és köztük lévő emberi kapcsolat eddig nem tapasztalt légkörét, közvetlen, ba­ráti viszonyát alakítják ki, s a régebbi idők fehér folt­jait megszüntetik a megyé­nek. Ez utóbbi azt jelentet­te, hogy Nógrád számos hely­ségében nem fordult meg országgyűlési képviselő ed­dig, s ezt az állapotot éppen ideje volt felszámolni. Per­sze a megye százötvennél több települését figyelembe véve ez egy komoly progra­mot jelentett. Választott kép­viselőink azonban már most, egy évvel a mandátum le­járta előtt arról adnak szá­mot, hogy célkitűzéseiket va­lóra váltották. Képviselői be­számolókon, látogatások, fo­gadónapok és — ezt most külön alá kell húzni — bél­és külpolitikai tájékoztató gyűléseiken majdnem két­szer találkoztak már vala­mennyi választójukkal. Az elmúlt 3 év alatt több mint kétszázötvenezren vettek részt* a képviselők beszámo­lóin. tájékoztatóin és fogadó­napjain. Jakab Sándor az MSZMP Nógrád megyei Bizottságá­nak első titkára, a képviselő- csoport elnöke mondotta . el, hogy a képviselők kivétel nél­kül élnek a választóik­kal való találkozások adta lehetőségekkel: a megye szűkebb területei­nek, egyes helységeknek, vá­lasztóik bizonyos rétegének problémája alaposabb meg­ismerésével. Czottner Sándor nehézipari miniszter, Schuch- mann Zoltán iskolaigazgató, Mihályfi Ernő az Elnöki Ta­nács tagja, Krizsanyikné, Bódiné és a többiek gyak­ran töltik hétvégi pihenőjü­ket, vasárnapjaikat a megye egy-egy távoli, kieső közsé­gének lakói közt. Egy ilyen nemrég lezajlott vjisárnapi képviselői beszámolóról mondotta el Zsidai Béla elv­társ, Karancskeszi község ta­nácsának elnöke, hogy a la­kosság véleménye szerint a törvényes rend es az igaz­ságérzet a választók és kép­viselők közti sikeres munka alapja. Karancskesziben az történt, hogy az egyik új település, a Palicák-telep kö­zel tíz éve várja hiába a villanyfényt. Harminc taka­ros kis ház épült itt a ter­melőszövetkezeti és munkás családok szorgalma nyomán. Ennek az új településnek a ( villamosítását már saját erő­ből meg akarták oldani a községbeiiek. Nemrég társa­dalmi összefogással sudár akácfanszlopokat termeltek ki a községi erdőből, sőt fel is állították az oszlopokat. Csupán c fényt továbbító há­lózat felszerelése volt hátra, amit községfejlesztési alap­ból és hozzájárulásból akar­tak fedezni. A lakosság szor­galmában és a népgazdaság megterhelését illető igazság- érzetében tehát nem voit hiány. Az Áramszolgáltató azonban anyag és egyéb műszaki feltételek hiányában nem vállalta ezt a munkál. Nemrég újból napirendre került ez a tíz éve húzódó probléma, amikor Czottner Sándor nehézipari miniszter tartotta ott képviselői beszá­molóját. A karancskesziek kérését megvitatta a megyei képviselőcsoport vezetősége is és úgy foglalt állást, hogy a kérést támogatja. Az or­szággyűlési Képviselők köz­benjárására, végül is decem­ber 19-én megkezdődött a hálózatbővítő munka Ka­rancskesziben. De ott vannak a régebbi esetek is. Nagybátony mű­velődési házat kapott a képviselők támogatásával. Balassagyarmat két nagysze­rű üzemet, a nagy fejlődés előtt álló kondenzátorgyá­rat és a kézműipari vállala­tot kapta most egy éve az országgyűlési képviselők köz­benjárására. A mátraszelei bányászok! is képviselőik se­gítségével építhették fel mű­velődési házukat. Itt van például a megye egész gazdasági és politikai arculatát átformáló, a szo­cialista építés egyik legna­gyobb vívmányát- jelentő termelőszövetkezeti mozga­lom nagyszerű győzelme megyénkben. A parasztság döntéséhez szükséges legége­tőbb problémák, megoldásá­ban, vagy kérdések megvála­szolásában segítettek éjt nap­pallá téve az országgyűlési képviselők is. Csupán az idén mintegy hetven terme­lőszövetkezeti községben jár­tak megyénk képviselői, « most a zárszámadáskor is sok közös gazdaságban lesz­nek jelen. Elöljáróban is szó-esett a bizalomról. Ezzel kapcsolat­ban Jakab Sáncfor elvtárs mondotta még el, hogy le­velekben és személyesen is a választók százai keresik fel havonta képviselőiket. A ’ képviselők közül többen is vannak, akik 20—25 levelet kapnak havonta választóiktól, de előfordul, hogy távolabbi megyékből is választ, vagy segítést kérnek problémáikhoz egyes em­berek és családok. Csupán az idén mintegy 90 képviselői beszámolót és kb. 70 tájékoztató gyűlést tartot­tak a nógrádi kénviselők, 20 vállalatot, intézményt és me­zőgazdasági üzemet látogat­tak meg és közel 50 fogadó­napot tartottak az idén. Kellemes karácsonyi ünnepeket" kívánunk minden kedves olvasónknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom