Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-20 / 102. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. december 20 Tegyük tömegmozgalommá a szocialista brigádok tevékenységét Tanácskoztak a szénmedence szocialista címért küzdő brigádjai Vasárnap Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Otthon nagytermében egész napos tanácskozást tartottak szén­medencénk szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádok vezetői, tagjai, a szénmedence mozgalmi szer­veinek képviselői, műszaki és gazdasági vezetők. A ta­nácskozáson Pothomik Jó­zsef elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt igazgatója tartott vitaindító beszédet. Részt vett a tanács­kozáson Kómár András elv­társ, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára és Sípos Ferenc elvtárs, a Ne­hézipari Minisztérium kép­viseletében. Torják János elvtárs, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete Nógrád megyei Tröszt­bizottsága titkára megnyitója után Pothomik elvtárs emelkedett szólásra. Pothomik elvtárs beveze­tőül szólott a szocialista brigádimozgalom létrejöttének feltételeiről. Megállapította, hogy ez a mozgalom a szo­cialista munlkaverseny egyik leghatékonyabb formája. A mozgalom kiemelkedő je­lentősége elsősorban abban áll, hogy még hatékonyab­ban mozdítja elő a maga­sabb termelési eredmények elérését, a termelőerők fej­lődését. Ezzel párhuzamosan gondot fordít a dolgozók szakmai és erkölcsi neve­lésére, az új szocialista embertípus kialakításá­ra. A szocialista brigádok fon­tos szerepet töltenek be a munkásosztály átformálásá­ban. A továbbiakban arról szó­lott a tanácskozás előadója, hogy a brigádok már na­gyobb igénnyel lépnek fel, hogy vállalásaik teljesítéséhez a gazdasági, műszaki vezetők biztosítsák a szükséges felté­teleket. Ugyanakkor maguk a kollektívák is részt vállal­nak a népgazdaság, az üzem előtt álló feladatok megoldá­sából. Ezért törekednek a munkaszervezés javítására, új technológiai eljárások be­vezetésére, a munkafegyelem betartására, a munkavédelmi és egészségügyi körülmények javítására, a társadalmi tu­lajdon védelmére, az egyes dolgozók továbbtanulásának elősegítésére. Az ilyen célkitűzések, valamint azok teljesítése biztosítja, bogy a bri­gádoknak tekintélyük van, példamutató mun­kájukkal és életmódjuk­kal megszerezték maguk­nak a vezetők és dolgozó társaik megbecsülését. Ezek az emberek azok, akik a legtöbbet teszik azért, hogy meggyorsítsuk a fejlődést, ki­alakuljon az újtípusú, maga­sabb erkölcsi és politikai tudattal rendelkező ember. Ezek után Pothomik elv­társ szólott arról, hogy a szénmedence szocialista bri­gádjai, illetve e cím elnyeré­séért versenyző kollektívák milyen eredményeket értek el a termelésben, a minőség javításában, az anyagtakaré­kosságban, a technológiai utasítások megtartásában, a balesetek csökkentésében és a munkafegyelem szilárdítá­sában, valamint a politikai és szakmai oktatásban. Kü­lön szólott azokról a sikerek­ről, amelyeket felmutatnak a brigádok kollektív szellemé­ben egymás fokozottabb meg­becsülésében, a harmonikus családi életben. Példákat említett olyan brigádokról, amelyek maguk közé fogadtak fegyelmezetlen dolgozókat és sikerrel biztosították azok fejlődését, kedve­ző változását. A szocialista brigádmozga­lom további fejlődésének feladatairól szólva minde­nek előtt arra utalt, hogy helyes, ha a termelőmunkát közvetlenül irányító műszaki és gazdasági vezetők maguk is résztvesznek a brigádok munkájában, mind a terme­lésben, mind az oktatásban segítséget nyújtanak e kol­lektíváknak. A gazdasági és mozgalmi vezetők kisérjék figyelemmel a brigádok fej­lődését, rendszeresen népsze­rűsítsék eredményeiket, biz­tosítsák vállalásaik teljesíté­sét és mindenkor támaszkod­janak véleményeikre, javas­lataikra. A második ötéves terv­ben megnövekedett fel­adatok állnak megyénk szénbányászai előtt, amelyek végrehajtása csakis a szocialista bri­gádok fokozottabb közre­működésével biztosítha­tó. A beszámolót értékes vi­ta követte. Brigádvezetők, brigádtagok, mozgalmi, mű­száléi és gazdasági vezetők mondták el véleményüket a szocialista brigád cím el­nyeréséért folyó mozgalom­ról. Egyöntetűen állapították meg, hogy jó irányban ha­lad, fejlődik szénmedencénk­ben is ez a mozgalom. Az eredmények azonban jobbak is lehetnének. Ezért mindent el kell követni a mozgalom fejlődése útjában álló aka­dályok elhárításáért. Meg kell oldani például a műszaki dolgozók pat­ronáló tevékenységét. A műszakiak ne csak név- leg vállalják a brigádok patronálását, hanem le­gyenek ők is tagjai a brigádoknak, s tevékeny munkájúikkal se­gítsék a mozgalom fejlődését. Meg kell oldani — elsősor­ban a vidékről járó dolgozók szakmai és politikai tovább­képzését, az egyének kultu­rális fejlődését. Kimondotta a tanácskozás, hogy a szocia­lista brigádok isi reális vál­lalásokat, feladatokat tűzze­nek magúik elé, nemcsak a termelékenység fokozásában, a mennyiségi tervek teljesí­tésében, hanem az anyagta- karókosságban, a tanulás­ban és a közösségi élet ki­alakításában is. Több hozzászóló — mint Sándor István ifjú Kazárról, vagy Hegedűs Aladár Margit- táróról, Bakos Sándor Món- kesről — hangsúlyozta, hogy minden tekintetben bát­ran lehet a szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádokra tá­maszkodni. Szebényi Ferenc főmérnök, Mrázik János bányavezető a műszaki és gazdasági veze­tők felelősségéről szólott. De valamennyi hozzászóló hang- súlyozita, hogy tömegmozga­lommá kell tenni a brigád­mozgalmat, ki kell terjeszte­ni körletekre, aknákra, — csakis így hozhatja meg a mozgalomtól várt nagy ered­ményt. A tanácskozás után igen gazdag, magasszínvonalú kultúrműsor következett. n társadalmi bíróságokról A társadalmi nevelés ■í*’ fontos eszközei a tár­sadalmi bíróságok. Munká­juk eredményességét bizo­nyítja, hogy számos válla­latnál hozzájrultak a fegye­lem szilárdulásához, a tár­sadalmi tulajdon védelméhez. Az Erőműben például 80 az Acélárugyárban több mint 50 százalékkal csökkent az utóbbi években az ilyen okokból lefolytatott fegyel­mi eljárások száma. A tár­sadalmi bíróságok igen alkal­masak arra, hogy fejlesszék a dolgozókban a szocialista erkölcs követelményeit, a be­csületességet, tisztességet. Több megtévedt dolgozótól hallhattuk már, hogy inkább a rendőrség, vagy a bíróság büntette volna meg, mint megérni azt a szégyent, hogy dolgozó társaik előtt kellett elmondani vétségüket és azok ítélkeztek felettük. Munkájuk színvonalának emelkedéséhez hozzájárult, hogy a társadalmi bíróságok elnökeinek és tagjainak egy része a bírósági ülnökökből tevődik össze. Egyes vállala­toknál külön tanfolyamokat is szerveztek az elnökök ré­szére. A vállalatok jogászai­nak nagy része is segíti a tár­sadalmi bíróságok munka- módszerének és munkastílu­sának kialakulását. Azonban bármilyen nagy lehetőségek is rejlenek a társadalmi bíróságok tevé­kenységében, nem mindenütt és nem mindenkor haszno­sítják azt a mozgalmi és gazdasági vezetők. Az utób­bi időben többszörösen esett szó arról, hogy a megnyug­vás, az elbizakodottság egyik jeleként egyes vezetők az egész vállalatot érintő fon­tos kérdésekben nem kérik ki a munkások véleményét. Nyilvánvaló, hogy a fegyel­mi vétségekben, a mulasztá­sokban is könnyebb meghoz­ni és aláírni egy igazgatói döntést, mint megszervezni a társadalmi bíróság tárgyalá­sát, a tárgyalás lefolytatását. A Salgótarjáni Acélárugyár­ban fordult elő, amikor az egyik dolgozó megdézsmálta a társadalmi tulajdont és ezért felelősségre vonták, fö­lényesen visszavágott: „Adják ki a munikakönyvemet, akár elbocsájtással is!,, És sajnos megkapta a munkakönyvét anélkül, hogy az ügyet a társadalmi bíróság elé vitték volna. Szorospatakon az egyik bányász a szigorú ti­lalom ellenére cigarettát és gyufát vitt a bányába és ott rágyújtott. Ezzel sok dolgo­zótársa életét tette kockára. Mégis az igazgató személye­sen intézte el az ügyet, nem vette igénybe a munkáskol­lektíva nagy elítélő erejét. A Karácsony előtt az ifjúsági könyvtárban Olajtüzelésű fürdőszoba­kályha Gyors! Kényelmes! Tiszta! Üzembiztos! Kapható a vaskereskedelmi szaküzletekben, áruhá­zakban, szövetkezeti boltokban. 597 Halk, szinte nesztelen lép­tekkel lép a könyvtárba Oláh Margit, a kis cigány­lány. Otthonosan mozog, az asztalra teszi a jegyet és a behozott könyveket, aztán mohó érdeklődéssel válo­gatni kezd újabb olvasni­való után. Ezalatt Fodor Eleonóra, az ifjúsági könyvtár dolgo­zója elmeséli, a kislány törzs­vendég a könyvtárban, magá­nak és nyolc testvérének hordja az olvasnivalót, ő szo­kott esténként felolvasni a nagy családban. Nagyon sze­reti a könyveket. Minden szombat délelőtt jön, és szinte mindig dél előtt pár perccel, úgyhogy ilyenkor ő az időjelzőjük. Aztán beszél­getni kezdünk másról is. Pa­naszolja, és érezni is, mi­lyen hideg van itt ebben a könyvtárban, “vhová pedig elsősorban gyermekek jár­nak. A játékdélutánok meg­szokott forgalmát is éppen a hideg barátságtalansága rontja le. Ide bizony nem ártana egy jobb, embersége­sebb meleget árasztó kály­hát betenni. Majdnem négy­ezer könyvből válogathat­nak itt az ifjú olvasók. Szá­muk — mármint az ifjú olvasóké — megközelíti az ötszázat. A téli napok legnépsze­rűbb részlege itt mégis a filmkölcsönzés. Itt csinálják karácsony előtt a legnagyobb forgalmat, 2386 mese-, já­ték- és oktató-film várja napról napra újabb és újabb gazdáját. Van úgy, hogy 50 —60 gyermek is megfordul itt náluk. A nagyobb gyermekek már szabályszerűen segítenek a kölcsönzésben, Szirácsik László, Varga Jenő, Jakab László és Szabados István önállóan elégítik ki igényei­ket, sőt nagy forgalom ide­jén segítenek is a könyv­tárosoknak. Leltározás ide­jén is lehet számítani rájuk, annyira ügyesek. így van aztán, hogy egé­szen könnyedén ki tudják elégíteni a környező és messzebbi községekből érke­zők igényeit is. De azért a teljes őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy még nincs teljesen rendben min­den ebben a könyvtárban. Különösen a 13—14 évesek számára nem tudnak meg­felelő választékot adni a fil­mekből. sőt a felnőttek film igényeit is nehezen tudják kielégíteni. Salgótarjáni Üveggyárban 1960 és 1961-ben mindössze két ügyet tárgyalt a társadalmi bíróság. A fegyelmi vétsége­ket szinte kivétel nélkül az igazgató intézi el. Nem állíthatjuk azt, hogy a mozgalmi és a gazdasági ve­zetők nincsenek tisztában a társadalmi bíróságok elméleti fontosságával. Sakkal inkább baj van a gyakorlattal, a kényelmességgel, a munkás- kollektíva véleményének le­becsülésével. A gazdasági ve­zetők például helyesen járná­nak el, ha megfelelő statisz­tikát készítenének a fegyel­mi határozatokról és dönté­sekről, amelynek alapján a szakszervezeti bizottságok meghatározhatnák a társa­dalmi bíróságok munkájának irányát. Különösen sok fi­gyelmet fordíthatnának a jel­lemző és visszatérő esetek­re. Szükség van arra is, hogy a társadalmi bíróságok idő­közönként beszámoljanak munkájukról a dolgozóknak. A szocialista együttélés szabályainak megsértése igen sok alkalmat kínál arra, hogy a társadalmi nevelés­nek ezek a fontos szervei jól betöltsék hivatásukat. Eh­hez természetesen az is szük­séges, hogy a törvényben előírt keretek között mű­ködjenek, ne lépjék túl ha­táskörüket, nagy gondot for­dítsanak a megelőző vizsgá­latra, a tárgyalás megfelelő előkészítésére. Azért, hogy az utóbbi időben ezek a fontos társadalmi szervek nem működtek megfelelően, első sorban a szakszervezeti bi­zottságok a felelősek. Egy részük nem látta megfe­lelően a társadalmi bí­róságok jelentőségét, nem lépett fel azzal az igény­nyel, hogy az igazgató he­lvett a bíróságok intézzék a fegyelmi vétségek többségét. Nem látták, hogy az igazga­tói döntésnek a büntetés jel­lege, a társadalmi bíróság tárgyalásának nevelő jellege domborodik ki. Semmi két­ség, hogy elsősorban erre a nevelő hatásra van szüksége társadalmunknak. A társadalmi bíróságok munkája az élet minden te­rületén hozzájárulhat a fe­gyelem, a társadalmi tulaj­don védelmének javulásához, általában a szocialista irá­nyú neveléshez! Az államhatalmi tevékenység társadalmi aktívái Az államhatalmi tevékeny­ség gyakorlása közben a ta­nácsok rendkívül sokat szá­mítanak és támaszkodnak a különböző állandó bizottsá­gokra. A választókkal meg­lévő közvetlen eleven és szoros kapcsolat egyik pillérei éppen ezek az állandó bizott­ságok Megalakulásuk óta bizonyos fokú fejlődés történt az ál­landó bizottságok tevékenysé­gében. Ezt elősegítette töb­bek között az is, hogy a múlt esztendőben oktatáson vettek részt, amelyen a ta­nácsi munkából rájuk háruló feladatokat beszélték meg. De a fejlődés egy másik, ennél lényegesen fontosabb bizo­nyítéka, hogy ebben az évben 18 esetben számoltak be VB és tanácsüléseken és 8—10 esetben a különböző szakosz­tályok mellett működő állan­dó bizottságok. Ez a fejlődés eleven, haté­kony munkában kristályoso­dott ki. A tanácsülés és VB is -űrön megbízza egy-egy feladat elvégzésével. Az év folyamán különösen a pász­tói járás, Balassagyarmat vá­ros és a salgótarjáni járás egyes állandó bizottságai te­vékenykedtek hasznosan, eredményesen. A sikeres tevékenység tit­ka, hogy nagyobb mértékben támaszkodnak a lakosságra, munkájukhoz aktívák egész sorát kérik fel a segítésre. Salgótarján városban 40 ta­gú akuvahálózat segíti pél­dául a kereskedelmi állandó Lizottság tevékenységét. És bár megállapítottuk, hogy egy-két járásban és a két városban sikeresen tevé­kenykednek az egyes állandó bizottságok, azt is meg kell állapítanunk, hogy nincse­nek még megfelelően felhasz­nálva ezek a szervek. A me- zőgazaaság átszervezésével ugyanis megnőtt a községi — és különösen a járási — ta­nácsok feladatköre, jellegük­ben még más tartalmú fel­adatokat kell elvégezniük A kulturális munka közép­pontjába is a tsz-ek politi­kai és gazdasági megszilárdí­tása, általában a gazdasági szervező munka került. E fontos feladatok megvalósítá­sába a lakosságot is fokozot­tabban be kell vonni és erre jó fórum lenne a mindenütt működő állandó bizottság. Az állandó bizottságok az eddiginél sokkal jobban se­gíthetnék a tanácsokat a fel­adatok megoldásában. Sajá­tos, különleges szerepkörük­nél fogva szinte nélkülözhe­tetlen segítő tevékenységük. Hiszen az állandó bizottság a népből nőtt ki, és a néppel együtt valósítja meg az álla­mi irányítást. Nélkülözhetet­len fogaskerék tehát az állam gépezetében. Nélküle egyol­dalúság volna az állam irá­nyításában. A kommunizmus építésé­nek egyik távlata hogy majd a lakosság önigazgatása vált­ja fel az államgépezetet. Eh­hez máris egy láncszem az állandó bizottság, hiszen elő­segíti ezt a folyamatot, mert keretein belül közvetlenül a választók, a dolgozó nép gyakorolják az államhatalmi tevékenységet. Sajnos, sok még az értet­lenség és a közöny ezzel a munkával kapcsolatban. Pe­dig azt kellene látni, hogy ezeket, az első lépéseket na­gyon sok újabb lépés követi m&jd. Ezen túlmenően nélkülöz­hetetlen munkájuk a máso­dik ötéves terv .végrehajtásá­ban is. A második ötéves terv olyan nagyszabású fel­adatokkal bízza meg az ipa­ri és mezőgazdasági vezető­ket, amelyek megoldásához nélkülözhetetlen a lakosság támogatása, ebből adódóan elengedhetetlen, hogy a taná­csot ne segítsék az állandó bizottságok és a soraikban egyre gyarapodó aktívák is. A tanácsok működésénél érvényesül az alá- és fölé­rendeltség, történetesen az, hogy az alsóbb szervek köte­lesek végrehajtani a felsőbb szerv határozatait, utasítá­sait. A\ állandó bizottságok­nál nincs meg ez az aláren­deltségi viszony, önálló ha­táskörük van, egymástól füg­getlenül végzik tevékenysé­güket. De a jó kapcsolat a községi, járási és megyei ál­landó bizottságok között itt is fonti s, különösen az azo­nos szakmai problémákkal foglalkozó állandó bizottsá­gok hasznosíthatják jól egymás tapasztalatait. Ha a jól tevékenykedő áb-k munkaprogramját megismerik a feladatuk fontosságával még kevésbé tisztában levő állandó bizottságok is, feltét­lenül hasznossá, lényegesen eredményesebbé válna a la­kosság önigazgatásának az állandó bizottságok keretei­ben való megvalósulása. Van még olyan téves felfo­gás is0 hogy az egyes szak­osztályok ellenőrzik az állam- dó bizottságokat, ők szabják meg, hogy mit hogyan végez­zenek el ezek a szervek. Ez ellenkezőleg igaz. Az egyes szakoszályoknak kell kiszol- gálniok az állandó bizottsá­got. Megteremteni a feltéte­leket ahhoz, hogy dolgozhas­sanak, hasznosan tevékeny­kedj eneK a tömegek e képvi­selői. De az állandó bizott­ságnak jogában áll ellen­őrizni is a VB munkáját. Szakmai javaslatok mellett elméleti útmutatást is adja­nak, ha az élet úgy követeli meg E feladatok megoldását csak úgy tudják elvégezni "az állandó bizottságok, ha tag­jaik állandóan képzik magu­kat, ha nem maradnak el a fejlődésben, a feladatok által megszabott helyzettől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom