Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-16 / 101. szám
1961. december 16. nógrádi népújság 3 § s §Az 1962-es feladatoké § teljesítéséért § A szorospataki bánya-| üzem dolgozói már szer S §dán éves tervük maradék-§ § tálán teljesítését jelentet-£ ,ték. E nagyszerű munká-z § ban nagy szerepet játszót- § S tak a bányaüzem KISZ- K c brigádjainak tagjai, akikr S hónapról hónapra rend-9 § szeresen túlteljesítették 5 előirányzatukat A szoros-£ pataki fiatalok az ez évig § eredmények után újabb j £ harcot indítanak a máso-& % dik ötéves terv sikeres ^ S teljesítéséért. S § Barabás István KISZ-§ í- brigádja a szorospataki c S bányaüzem Szeptember 6.g § aknájában dolgozik. A haí§ f fős brigád — amely elő- S ^ vájáson dolgozik — az £ S elmúlt napokban brigád- S S értekezletet tartott, ahol § r elhatározták, hogy azé S 196?-es tervévre munka-g §versenyre szólítják a tröszt § e területén dolgozó KISZ-(\ J brigádok tagjait. A. brigád r § b vállalásában ígéretet tett j § arra, hogy 1962-ben éves^ í átlagban 105 százalékosé S teljesítést érnek el. A szén- | ^ elővájásban 0,5 százalék-§ ekal csökkentik a palaszá-e £ zalékot. Munkájuk során ? S 5 köbméter bányafát ta- j ^ karítanak meg úgy, hogy $ ; a visszarablásból nyert fát l ; újból beépítik. ígéretet tét- ) § tek arra is. hogy meg- ^ t felelően betartják a tech-z g nológiai szabályokat, s ez-1 j Által a minimumra csők- j Ikentik a balesetek számát. § l A gépek jobb kihasználá- £ i sa érdekében a munka- \ § helyen működő gépek /ö-§ lőtt védnökséget vállalnak. £ g A Barabás-brigád tag- S jai közül hárman részt % S vesznek a Szakma Ifjú S í Mestere cím elnyeréséért ^ i folytatott versenyben, hár- i (man politikai oktatásban § l is részt vesznek. £ Hasznosítsuk az újítómozgalomban rejlő nagy lehetőségeket Tanácskozást tartottak a me{.ye legjobb újítói Az újító mozgalom, amelynek Nógrád megyében nagy hagvamiánvai, mély gyökerei vannak, ebben az évben is eredményesen segítette a termelési feladatok végrehajtását — állapította meg a megyei újítóiknak szerdán tartott második tanácskozása. Ebben az évben már egyre több olyan brigád és egyéni vállalás született, amelyben helyet kapott az újító és ész- szerűskési tevékenység. A munkások, a műszakiak sokszáz javaslatot nyújtottak be az ez évben is megrendezett újítási hónapok során. A tanácskozás beszámolója, amelyet Jaku.bovics Gyula elvtársi, az SZMT titkár- helyettese terjesztett elő számszerűleg is kimutatta a fejlődést. Ebben az évben megyénkben több mint 2 ezer újítási javaslat született, amelyben élenjárnak a szénbányászat, az Acélárugyár, egynéhány mezőgazdasági üzem és előrehaladás tapasztalható a helyiiparban is. Mind a beszámoló, mind a vita aláhúzta annak jelentőségét, hogy az újítómozgalom azon az úton halad megyénkben, hogy tömegmozgalommá váljon. Ez évben is több százra nőtt azoknak a fizikai munkásoknak, műszála és szellemi dolgozóknak a .száma, akik bekapcsolódtak a mozgalomba. A műszaki fejlesztés, az üzem és munkaszervezés olyan szakaszában élünk, amikor a munkások tömegei részt kémek e feladatok megoldásából, igénylik, hogy á gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők minél jobban vonják be őket a munkába. Annak ellenére, hogy az újítómozgalomban eddig elért fejlődést jónalk értékelhetjük, még mindig számos akadály nehezíti munkájukat — állapította meg felszólalásában Alics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Még vannak olyan vezetők, akik az újítóikat nem szeretik, csak anyagias embereket látnak bennük. Pedig az újítók rendes munkájuk után sok fáradtságot fordítanak arra, hogy létrehozzák elgondolásukat, javaslataikat. Nagyon fontos, hogy a vezetők mindenütt álljanak az újítók mellé, megtalálják a módját az újítási ügyek gyors és megnyugtató intézésének és annak, hogy rendszeresen értékeljék: a vállalat évi eredményének eléréséhez milyen mértékben járul hozzá az újítók tevékenysége. Számos példa igazolta ennek a megállapításnak a helyességét. A beszámoló például utalt arra, hogy nem egy helyen még mindig magukra vannak hagyatva az újítók, a velük való foglalkozást az újítási előadók fel- ''detén^k tekintik. Az ilyen szemlélet eredménye, hogy nem mindenütt folyik állandó, céltudatos politikai felvilágosító tevékenység az úiítómozgalom szélesítése érdekében. Az újítók kedvét szegi az is, hogy gyakran még nagy a bürokrácia, a huzavona a javaslatok elbírálásánál. A beszámoló ezért joggal bírálta a szénbányászati frösztöt, ahol jelentős újítási javaslatok elbírálása húzódik már évek óta. Ha— mint ahogy a vonaton beszélgető ember mondta —, segítették ledönteni Sztálin szobrát, akik fegyverrel a vállukon szedték le a Sztálin utcatáblákat a házak faláról. Nem, ilyesmiről szó sincs. Akik a Sztálin szobrot ledöntötték, azok ledöntöttek Lenin szobrát és égették Gorkij könyvét, lerombolták József Attila szobrát is. Ne tekintsenek el ezek az emberek tértől, időtől. Emlékezzenek csák vissza arra az időre! Akkor amikor ma a fejlődés törvényszerű következményeként elitéljük a sztálini személyi kultuszt a maga íejlődéstgátló tényezőjével együtt, ugyanúgy elítéljük azokat is, akik akkor megrohamozták és ledöntötték a Sztálin szobrot, és lefeszegették az utcák házairól a Sztálin névtáblát. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a XX. és a XXII. kongresszus és a mi pártunk KB-a is határozatokban élesen elítélte a személyi kultuszt. Abban az időben Sztálin szobrának a ledöntése egyet jelentett a proletárdiktatúra elleni támadással. Foggal és körömmel, tűzzel-vassal, a fegyverek erejével kellett volna megvédenünk azt a szobrot, amely akkor még a munkáshatalom, a proletár- diktatúra szimbóliuma volt. Ezt így kell látni és aki ezt másképpen magyarázza, az téved, félremagyarázza rosszindulatúan, tudatosan vagy jóhiszeműen tudatlanul. Kádár elv.társ a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az ülésén a következőket mondotta: „...ők a hibák elleni harc örve alatt a munkáshatalmat támadták, a szocializmus ellenségeinek uszályába kerültek ...” Nem lehet szó tehát itt semmiféle rehabilitációról és nem igazolhatja magát az ilyen a XXII. kongresszus elvi tételeivel. Ma, amikor pártunk cikk-cakkok nélkül szilárdan a marxizmus—leninizmus elvei alapján vezeti népünket a szocializmus felé, becsületesen megmondja ezeknek az embereknek, ha jól dolgoztok. megtaláljátok számítá sótokat szocializmust építő országunkban. Senki nem zaklatja őket múltbeli viselt dolgaikért, hiszen a párt az ellenforradalom ügyét régen lezárta. A szocialista humanizmus figyelembevételével rendezte a bűnösök és megtévedtek ügyét. A párt és a kormány vezetésével a dolgozó milliók megtalálják számításaikat, hiszen a Szovjetunió Kommunista Pártjának húszéves kommunizmust építő programja már sejtetni engedi nekünk is a nem is olyan távoli jövőt, ahol megvalósul az ember évszázados álma, a kizsákmányolástól mentes társadalom, a kommunizmus. Van-e valairr értelme a múltat hánytorgat- ni olyanféleképpen, hogy hát „mi már akkor... így, meg úgy.. meg hogy a rehabilitáció stb., stb.”. Nincs semmi értelme ennek. Nem a múltba kell kacsingatni, és rágódni dolgokon, vélt hamis igazságot bizonyítani, hanem teljes mellel a csatasorba állni, nagyszerű ötéves tervünk megvalósításáért és képességeinket ott gyümöl- csöztessük a társadalom javára, ahol éppen vagyunk. A párt számít minden becsületes emberre a szocializmus felépítésének harcában és az emberek megítélésében ma már az a döntő, hogy mit és mennyit tesz a szocializmus nagy családjának az asztalára. Úsak a munka, a jól végzett, becsületes, „a jutalomra való sandítás nélküli munka az, amelynél a megjelelő anyagi ösztönzők mellett az erkölcsi ösztönzők a dnrr/nálók”, csak az ilyen becsületes munka végzése után „rehabilitálódik” a múltban hibákat elkövető ember. Célunk, a munkásosztály, a marxista—leninista párt politikájának célja tiszta, mint a hegyi forrásvíz: a szocializmus, majd a kommunizmus felépítése. Annak a társadalomnak a felépítése, amely a világon először megszünteti az embernek az ember által való kizsákmányolását Amilyen tiszta ez a cél, ugyanolyan tiszta eszközökkel valósítjuk meg ezt. Ez az eszköz a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes, határozott. a marxista pártosságból fakadó humánus politikája. Kádár elvtárs a következőket mondotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén: „Politikánk azért igazságos, mert az egész dolgozó nép érdekeit fejezi ki és éppen ezért ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyakorlatban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel.” Van tehát tennivaló mindenkinek. Vannak olyanok, akik valamiféle szem ellenzővel járva kispolgári módon értelmezik a szocializmus építését. Otthon megteremtik a maguk kis szocializmusát és nem törődnek másokkal, nem törődnek a társadalommal. Ezeknek a nyárspolgároknak csak a maguk kényelme a fontos és nem tesznek semmit a köznek, úgy gondolják, hogy mindent megtesznek akkor, ha a maguk kényelmét megteremtik. Pedig volna ezentúl is tennivaló. Nevelőmunkánk során egyik igen fontos feladatunk az ilyen nézetek ellen harcolni, tudatosítani mindenekelőtt annak a jelszónak a jelentőségét, hogy „mindenki a társadalomért, és majd a társadalom mindenkiért”. Meg kell teremtenünk népünk, az egész dolgozó nép, „az emberek jobb életét, a haza, és a nemzet virágzását. Ha ez a szemlélet érvényesül százezrekben ... akkor erősödik a nép egysége”. Ebben a munkában mindenkinek van helye, minden hazáját szerető munkásembernek. Így, csakis így értékelünk mi mindenkit, még a múltban hibákat elkövető embert is. A jól végzett munka lesz a rehabilitáció ezek számára! Godó László sonló példákat mondott el Soós elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyárból. Számos jó javaslat hangzott el a vitában az újítási munka .meggyorsítására. Szálai János elvtárs, a Vasötvö- zetgyár főmérnöke például elmondotta, jól beválik, ha a TMK műhely havi programjában megfelelő időt biztosítanak az újítások kivitelezésére. Mások arra tettek javaslatot, hogy legyen külön csoport, megfelelő műszaki vezetés mellett, amely ezzel foglalkozik. Fellendítené a mozgalmat, ha az egyes vállalatok kölcsönösen ismernék egymás újítási feladatterveit, jobban kicserélhetnék javaslataikat. Sőt más megyékkel is együtt kellene működni, hogy a jó tapasztalatok minél szélesebb körben elterjedjenek. Ezekről a kérdésekről szóltak a vitában Riba Pál, Ondrék László és Longauer József elvtársak. A szénbányászatban például különös gondot kell fordítani a szénfalnál dolgozó bányászok bevonására. A Salgótarjáni Üveggyárban erkölcsileg és anyagilag is külön ösztönzik azokat a dolgozókat, akik első újítási javaslatukat nyújtják be. Szóvá tették azt is többen, hogy a javaslatok elbírálásánál a gazdasági vezetés különböző szintjein egységes legyen a szemlélet, megfelelő mércét alkalmazzanak és egyes vezetők ne essenek túlzásba. A tanácskozás számos fontos feladatot is meghatározott a mozgalom fejlesztése érdekében. Kimondotta például, hogy az újítási feladatterveket a munkások bevonásával, tevékeny közreműködésével készítsék a vezetők. Ugyanakkor negyedévről negyedévre adjanak számot a termelési tanácskozásokon az újítási feladattervek végrehajtásáról, a beadott és elfogadott újítások sorsáról. A műszakiak, a szakemberek tapasztalt újítóik bevonásával szervezzék meg a kezdő újítók segítését, patronálását, az újítókóröket. A nagyobb üzemek önállóan, a kisebb üzemek pedig közösen hozzanak létre újítóműhelyeket, A tanácskozás a mozgalom fejlesztésében különösen két területre hívta fel a figyelmet. Az egyik az, hogy az éves versenyvállalások elkészítésénél tudatosan törekedni kell arra: mind az egyének mind a brigádok újítási vonatkozású vállalásokat is tegyenek. Különösen nagy szerep hárul ebben a tekintetben -a szocialista brigádokra, illetve e cím elnyeréséért küzdő kollektívákra. Segíteni kell őket abban, hogy az ilyen brigádoknak jelentős javaslat kidolgozása szerepeljen vállalásában. Támogatni, bátorítani kell őket abban, hogy minél több szocialista brigádtag, rendszeres újító is legyen. A másik ilyen fontos nagy lehetőségeket magában rejtő terület, a mezőgazdaság. Itt sajnos nem kielégítő az előrehaladás. A kis- terenyei és a sziráki állami gazdaságokban például ebben az évben még egyetlen újítási javaslatot sem nyújtottak be. Az újítók második megyei tanácskozása felhívta a figyelmet: eddig is és a jövőben is a rekonstrukció útján hajtjuk végre a műszaki. fejlesztést. Ebben pedig fokozottabban fontos és nélkülözhetetlen a munkások, a műszakiak alkotó tevékenysége. aktív közreműködése. Ugyanekkor ezt kívánja meg a második ötéves tervben előttünk álló fokozottabb feladatok végrehajtása is. — A nevem már tudja. Brigádvezető vagyok, azt is tudja. Szocialista brigádvezető. De azt még nem tudja, milyen nehezen adtam rá a fejeme■■ hogy szocialista brigád vezetője legyek. Ugye most csodálkozik? Pedig így volt. Tudja, én is szerettem a „folyékony szórakozást". És hát egy szocialista brigád vezetőjének inni nem szabad. Attól féltem, hogy nem állom meg, s a nyolctagú brigád éppen én miattam, a vezetője miatt fog lemaradni. — így aztán nagyon sokat törtem, a fejemet, mikor a vállalásokat magam elé tettem: no, Sarló elvtárs, hogy fogsz ezzel megbirkózni. De úgy látszik, sikerült, mert a brigádok közt egy egészen fiatal társasággal, ha nem is az elsők, de a negyedikek lettünk. — Persze, ne higyje, hogy azért, mert és korábban ittam — de még mennyit ittam —, azért én léha ember voltam. Sokszor elgondolkoztam én a világ során. Igaz, most többet gondolkozom. Például arról, milyen nagy jelentősége van annak, hogy én szocialista brigádvezető f, lettem, meg, hogy a fiúk szocialista brigádban dolgoznak. Ezt maguk, ugye, szólamnak nevezik, de higyje el, amióta nálunk ilyen brigádok vannak, mert nem mi vagyunk egyedül, valahogy sokminden megváltozott. Hogy messzire ne menjek, a vezetőség november—decemberre célprémiumot tűzött ki, ha megnyomjuk a gombot. Ezután, ha valaki 1—2 percet késett műszakkezdéskor, olyan füttykoncertet kapott, amilyet talán még a Népstadionban sem hallott. Most persze maga azt gondolja, hogy igen, a pénz miatt. Fenéket! Hiszen mennyi jut egyre-egy- re? Azért még nem érdemes fütyörészni. Hanem a becsület. Hogy a vezetőség segítséget kért tőlünk: mérnökök, meg az igazgató, meg a többi. Tőlünk, egyszerű munkásoktól. El tudná maga képzelni egy munkásról, hogy nem segít, mikor kérik tőle? — Tudja, van nekem egy lovam, amin mindig lovagolok: a rejtett tartalékok. Néha annyit beszéltem róla. hogy meg is mosolyogtak egyes tudatlan emberek. De azt látnák most, mennyi rejtett tartalék tárult fel a szocialista brigádmozgalomban. Itt volt például a normarendezés. Hát nem mondom, eleinte mi is sziszegtünk, mert kimondták: mától kezdve csak a jó árut fogadják el tőlünk, vagyis csak azért fizetnek. Máskor kaptunk az üveg-rosszért, meg a szalag- szakadásért is. Most egy vasat sem. Pedig azért nem mi vagyunk leginkább felelősek. No, de rendben van. Megértettem én azt, hogy így helyes. En ha az üzletbe bemegyek, nem veszem m^g a hibásat. Nem érdekel engem az, hogy a hibáért az eladó nem felelős. Az én pénzemben nincs hiba, az áruban se legyen. Hát valahogy így kell lenni a munkában is. — Hanem beütött a baj. Kezdeti zötyögni a szekerünk.. Rengeteg lett a selejt. Tudhatja. nem minden ember gondolkozik egyformán. Velem könnyű szót érteni, mással nehezebb. No, száz szónak is egy a vége, azt mondták, azért sok a selejt, mert rossz az anyag. Tudtam én, honnan fúj a szél, meg úgy látszik más is tudja, mert jön hozzám Gritz elvtárs, az üzemvezető és azt mondja, te Béla, be kéne bizonyítani, hogy nem igaz az, hogy rossz az anyag, meg az új norma. No, kar a szót erre vesztegetni. A lényeg az, hogy bebizonyítottuk. — Lássa, sok a kötelessége egy szocialista brigádvezetőnek. Mert például az nem minden, ha az én brigádom jól dolgozik, az üzem, meg az egész vállalat pedig nem. — Aztán itt van a kulturális kérdés. Nem is tagadom, én a mozinál jobban szerettem a fröccsöt. Ha az asszony el is ment, mert nagyon szeretett mindig moziba járni, csak a fiammal mehetett, mert ér. inkább elmentem a kocsmába. Az az egy-két fröccs — az volt az én igazi szórakozásom. De most... Csak %zt csodálom, hogy az asszony nem vitt még egy virágcsokrot a szakszervezetnek, mert most már harmadmagával jár a moziba. Hiába, megkedveltem én is ezt a kultúrált szórakozást, — ahogy maguk az újságban nevezik. Arra persze nem mernék megesküdni, hogy ezek után én már hibátlan ember leszek. Mert ugye a lónak négy lába van. mégis megbotlik. Azt nem mondom, hogy ezután már nem lesz fröccs. Nem is kívánja tőlem senki. De hát még az is megtörténhetik, — pedig most már vigyázok, elhiheti —, hogy felöntök a garatra. Remélem, hogy nem. de látja. még vannak bennem ilyen maradi gondolatok. Azért aztán nemrég, hogy a rádió közvetítette Kádár elvtárs beszédét, s csépelt benne egyet- mást, mondtam is magamnak: hát tudod Béla, te is tanulhatsz ebből, bár jó úton haladsz. — Tessék? A, minek az? Hát ha akarja, meg is írhatja, bár szerintem nem olyan nagy dolog ez. Igaz, persze .. az ember változik ... Csizmadia Géza Több mini- kétszáz újítás A Salgótarján Vasötvözetgyár- ban dolgozik Vág völgyi .József he geszté, sokszoro1 újító. Eddig töb? mint 200 újítás javaslatot nyújtót be, közülük 130-a fogadtak el, s kö zel félszázat ve zettek be. A meg takarítás több tíz ezer forintra te hető. Képünkön Vág völgyi József r legújabb újításár dolgozik. • i FEJLŐDIK AZ EMBER...
