Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-13 / 100. szám
nógrádi népújság 7 Sok embernek dédelgetett vágya a külföldi utazás. Moszkvába szeretnének menni, Lipcsébe, vagy Drezdába, vonzza őket az idegen világ, s nem utolsó sorban a „költőpénz”, amin valami olyan tárgyat vásárolhatnak, amellyel azután itthon el lehet dicsekedni ... Külföldre menni...! — Mondogatják áhítozva és eszükbe sem jut, hogy még saját hazájukat sem ismerik. Saját hazájukat? — Elkoptatott frázisnak hangzik ez a pár szó. Pedig — úgy gondolom — különösen a falvak lakosai közül kevesen mondhatják el magukról, hogy voltak a Parlamentben és látták a Nemzeti Galériát. Ez pedig, akárhogy is vesszük, nem kis dolog! No és a Nemzeti Múzeum, az Operaház, a Bazilika, a Halászbástya megtekintése talán nem újdonság sokak számára? Vagy minden Nógrád megyei látta már Pesten a Hősök terét, a Margitszigetet, a Mezőgazdasági Múzeumot és ebédelt a Hungáriában, fővárosunk legreprezentatívabb éttermében? És fürdött a világszerte híres Széchenyi gyógyfürdőben? S vajon melyik asszony számára nem jelent élményt a belvárosi kirakatok megcsodálása és legnagyobb áruházaink bőséges készleteiben való válogatás?... És ki ne akarna egy estét az Operettszínházban tölteni? Pedig az, amit itt elmondtunk, csak a február 5—7-re tervezett különvonat utasainak programja. De mennyi érdekesség, hasznos és tanulságos dolog van még hazánkban, amit érdemes személyesen „megtapasztalni”. Más vidékek nagyüzemei, tsz-ei, történelmid nevezetességei, gyönyörű tájai ne érdekel- j nének bennünket? Sokszor — megfelelő tapasztalat hiányában — a legjobb akarat£ sem vezet eredményre. Nem árt megnézni, j hogy egy-egy gazdaságban miért fizet olyan ' jól a kukorica, vagy hoz olyan sok hasznot ‘ a baromfitenyésztés. Mennyi mesélnivalót - hozunk haza a tarisznyánkban a saját mun-\ katerületünkön való felhasználáson túl, egy-K egy útról az itthonmaradottaknak... ? Országjárás... 5 Hazánk nevezetességeinek megismerése Egy újabb lépése a falusi lakosságnaki a kultúra, a városi ember szélesebb látókörei felé. i Hogy nehéz ez a lépés?... Nem akar moz-y dúlni a falu?... £ Az IBUSZ mindent megtesz, hogy meg-f kedveltesse a társasutazásokat a falusiakkal. > Színes, változatos programokat állít össze, § de szívesen alkalmazkodik egy-egy csoport \ sajátos kívánságaihoz, igényéhez is. És teszi - ezt a lehető legkedvezményesebb áron. i> Törekvése azonban nem elég egymagában.§ Társadalmi és tömegszervezeteink: a Haza-t fias Népfront, a Nötanács, a MÉSZÖV ési a községek tanácsai közönségszervezőket je-y löltek ki, akik felvilágosító munkájukkal se- 5 gítenek minél több résztvevőt toborozni azc országjáráshoz megyénk községeiben is. ...Nehezen mozdul a falu?... De ha egy-\ szer megmozdul, ha „rákap” az utazás friss A mindig újat adó örömének ízére, ő lesz leg-% lelkesebb szervezője és részvevője a társas-)) utazásoknak! § 4 Szovjetunió Külügyminisztériumának közleménye Katangai hely set jelentés N. P. Firjubin szovjet kül- ügy miniszterhelyettes a napokban fogadta G. Masit, az Albán Népköztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivőjét és a szovjet kormány megbízásából nyilatkozatot tett előtte, amelyben egyebek között ez állt: Az albán kormány az albán—szovjet viszony kiélezésének politikáját folytatva — különösen az SZKP XXII. kongresszusa után — szovjetellenes rágalomhadjá- ratot indított az országban. Szántszándékkal olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek akadályozzák a Szovjetunió albániai nagykövetségének és kereskedelmi képviseletének normális munkáját. A szovjet nagykövet szamára olyan feltételeket teremtettek, amelyek között nem teljesítheti kormányának megbízásait. A szovjet nagykövetséget voltaképpen elszigetelték és vele szemben megszegik a nemzetközi jog legelemibb szabályait. A Tiranában működő szovjet diplomaták hivatalosan sem léphetnek érintkezésbe albán hivatalokkal és szervezetekkel. Az albán hatóságok provokációs célokból azzal rágalElisabethville, (MTI): Nyugati hírügynökségek közlése szerint Katangában folytatódtak az ENSZ-csapa- tok és a Csőmbe-íéle zsoldosok harcai. Indiai ENSZ-katonák Eli- sabethvilleben tisztogató műveleteket folytatnak, házról- házra haladva szorítják visz- sza a megbúvó orvlövészeket. Megkezdődött a harc a város közepén húzódó stratégiai útvonal birtokáért, amely jelenleg még a zsoldosok kezén van. A Dominikai Köztársaságban a Trujillo-család 3 évtizedes diktatúrájának megdöntését nemcsak az ország fővárosa nevének „Ciudad Trujillo”-nak „Santo DominIndiai és svéd vadászbombázók folytatták légitámadásaikat. Válaszul egy katangai repülőgép bombázta az eli- sabethvillei repülőteret, amelyet ENSZ-katonák tartanak megszállva. A Reuter értesülése szerin az ENSZ-csapatok megerősítésére fél zászlóaljnyi svéd katona érkezett Elisabeth viliébe. A közeljövőben újabb erősítéseket várnak, mert feltételezhető, hogy Csőmbe zsoldosai nagyszabású ellentámadást indítanak. Vasárnap ugyanis Csombéék is kaptak erősítést, erők erkölcsi és esetleges katonai támogatására az Amerikai Egyesült Államok haditengeri flottájának több hajója a Dominikai Köztársaság felségvizein, vagy két teherautón fehér zsoldosok érkeztek Jadotville- ből. Az AP jelentése szerint Csőmbe katangai diktátor hétfőn délután sajtóértekezletet tartott és ezen hevesen támadta az ENSZ-t. Azt állította, hogy az ENSZ-repíilő- gépek által végrehajtott légitámadások Katanga gazdasági életének megbénítását célozzák. Elmondotta, hogy az Union Miniere angol—belga konszern több feldolgozó üzeme megsemmisült. Kolweziben olyan súlyos károk érték az üzemet, hogy a munka csak hónapok múltán kezdődhetik ismét meg. Kolwezi — mint ismeretes — Katanga második legnagyobb városa és egyúttal a Csombéék légierejének legfontosabb támaszpontja. mazzak a szovjet képviseleti intézmények munkatársait, hogy albánellenes tevékenységet fejtenek ki. A szovjet fél több ízben felhívta az albán kormány figyelmét arra, hogy az albán hatóságok tűrhetetlen magatartást tanúsítanak a Szovjetunió tiranai nagykövetségével szemben. Az albán kormány azonban nemcsak, hogy nem kívánt semmilyen intézkedést tenni, hanem még nehezebbé teszi a szovjet intézmények munkatársainak Albániában tartózkodását. Az államok, különösen szocialista államok közötti viszonyban hallatlan az albán kormánynak az az alaptalan követelése, hogy majdnem egyharmadára csökkentsék a szovjet nagykövetség személyzetének létszámát. A szovjet külügyminisztériumot felhatalmazták, hogy erélyesen utasítsa vissza az albán kormánynak ezt a tűrhetetlen követelését. Mint ismeretes, a nemzetközi jog nem ismeri el egyetlen országnak sem azt a jogot, hogy önkényesen és egyoldalúan korlátozza a nála működő külföldi diplomáciai képviseletek személyzetének létszámát. Helyénvaló ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy Albánia nemrégiben még bizonyos nemzetközi értekezleteken szembeszállt olyan kísérletekkel, azzal az elitélendő gyakorlattal, hogy a diplomáciai képviseletet fogadó állam határozza meg a képviselet személyzetének létszámát. Most viszont az albán kormány folyamodik azoknak a kapitalista államoknak módszereihez, amelyek korlátozni igyekszenek a szocialista tábor országainak diplomáciai tevékenységét. A szovjet fél természetesen nem nézheti közömbösen, hogy milyen tűrhetetlen helyzetet teremtettek az albán hatóságok a Szovjetunió tiranai nagykövetségének és kereskedelmi képviseletének munkatársai számára. A Szovjetunió kormánya, figyelembcvéve mindezt, valamint az albán félnek azt az arcátlan kijelentését, hogy a szovjet diplomatáknak többé semmi keresnivalójuk Tiranában, elhatározta, hogy visszahívja Albániából I. V. Sikint, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, valamint a szovjet nagykövetség és a kereskedelmi képviselet egész személyzetét. A szovjet külügyminisztérium tudomást szerzett arról, hogy az Albán Népköz- társaság moszkvai nagykövetsége az utóbbi időben megpróbált terjeszteni különböző szovjetellenes anyagokat, amelyek gáládul rágalmazzák az SZKP-t és a Szovjetuniót. Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának ez év október 20-i nyilatkozatát és más rágalmazó szovjetellenes anyagokat például az általánosan elfogadott szabályok megkerülésével kezdtek küldözgetni közvetlenül a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságához. Az albán nagykövetség nemrégiben eljuttatta több moszkvai nagykövetséghez az AMP központi bizottságának október 20-i nyilatkozatát, Hodzsa november 7-i beszámolóját és más anyagokat, amelyek hazugságot és aljas rágalmakat szórnak pártunkra, a szovjet kormányra és az SZKP XXII. kongresszusának határozataira. Fel kellett figyelni arra is, hogy szovjetellenes célokra széltében-hosszában felhasználják a Szóvje unióban tartózkodó albán állampolgárokat. Az albán nagyköve.ség, visz- szaélve a Szovjetuniónak azzal az őszinte törekvésével, hogy színvonalas szakember- képzéssel segítse az albán népgazdaságot, szovjetellenes propagandára használja fel az albán diákokat. Ezek a szovjetellenes lépések méltán keltettek felháborodást a szovjet emberekben, minthogy azok egyetlen célt szolgálnak — az országaink és pártjaink közötti viszony kiélezését és megrontását, a nagy szocialista táborhoz tartozó országok egységének és összefogásának megbontását. A Szovjetunió külügyminisztériuma több ízben felhívta az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövetségének figyelmét arra, hogy megengedhetetlen dolog a Szovjetunióban szovjetellenes anyagokat terjeszteni és ebbe bevonni a Szovjetunióban tartózkodó albán állampolgárokat. Az albán fél azonban semmilyen intézkedést nem tett az ilyesfajta anyagok terjesztésének beszüntetésére, sőt mi több, az Albán Nagykövetség, amint ezt tények bizonyítják, az utóbbi időben igyekszik még élénkebben terjeszteni az SZKP-val és a Szovjetunióval szemben ellenséges anyagokat, ami ösz- szeegyeztethetetlen bármilyen diplomáciai képviselet normális feladatkörének betöltésével, különösen, ha olyan ország diplomáciai képviseletéről van szó, amely a szocialista tábor tagjának tartja magát. A szovjet fél véleménye szerint olyan körülmények között, amikor az albán kormány tudatosan élezi a viszonyt a Szovjetunióval, s szovjetellenes tevékenysége céljára moszkvai diplomáciai képviseletét is felhasználja, teljesen indokolatlan Nesti Nasenak, az Albán Népköz- társaság nagykövetének, valamint a nagykövetség személyzetének és az albán kereskedelmi tanácsosnak további moszkvai tartózkodása. A szovjet kormány követeli, hogy az albán nagykövet, az albán nagykövetség és a kereskedelmi tanácsos és egész személyzete hagyja el a Szovjetunió területét. go”-ra való visszaállítása jelzi, hanem egyúttal a forraűami tömegmozgalom nagyarányú fellendülése is mutatja. A demokratikus szabadság- jogok védelmezésére a 48 500 négyzetkilométernyi nagyságú köztársaság több városában tömegtüntetésekre, és a 300 000 lakosú fővárosban utcai harcokra került sor. Legutóbbi jelentések szerint a november 30-án kitört általános sztrájk teljesen megbénította a főváros gazdasági életét. A dominikai reakciós belső azok határán horgonyzott le. A négymillió lakosú Dominikai Köztársaság mezőgazdasági ország. E fő gazdasági ág foglalkoztatja a lakosság nyolctizedét. A mezőgazdaság legfontosabb növényei közé a cukornád, a kakaó valamint a dohány tartozik. A kis köztársaság ipara e termékek feldolgozására korlátozódik. A legfontosabb cukorgyárak és szeszfeldolgozó üzemek a déli partvidék városaiban települtek. A kis ország gazdasági életét az amerikai, főleg USA töke uralja. tó? dohány I 8R' ßräziUa j cukornád (Brif Nyl) '8/ cukorgyártás ^ rumgydrtas ■ (hr) - frunc/d (Holf) ‘Holland KANADA 17 fh‘o rt b / (e n (I' • • Orömtüzek a Kilimandzsárón örömtüzek gyúltak ki Afrika tetéjén, Kilimandzsáró legmagasabb csúcsán, hogy elűzzék a sötétségnek az emlékét is és a jövőbe világítsanak. A környék sokat próbált népének szíve csordultig tele boldogsággal. Ezért hordták nappalon és éjszakán, álló héten át a függetlenség napjának kikiáltásáig a fáklyákat fel a hegytetőre. Több mint félszáz kormány képviselői jelentek meg a Dar Es Saalam-i ünnepségeken, látták a fényeket, amelyek hirdetik: Tanganyika kiszakadt a gyarmati uralom láncaiból, megszületett Kelet-Afrika első független állama. Tanganyika függetlensége annyit jelent, hogy a gyarmati rendszer válsága a függetlenségükért harcoló népek győzelméhez vezet immár az afrikai földrész délkeleti vidékein is. A gyarmati területek mindegyike másként és másként fejlődött. Más a történetük, mások gazdasági körülményeik, népeik osztálytagozódása, szabadságmozgalmának ereje, különböző földrajzi helyzetben más és más a lehetőségük. Másképpen bontakozik ki a gyarmati rendszer válsága különböző imperialista hatalmak birtokolta területeken. De különbözőképpen mutatkozik meg a gyarmati rendszer válsága Anglia különböző gyarmatain, sőt Anglia más és más kelet-afrikai területein is. Kenyában például sok európai telepes él, ezek közül számosán már Kenyában születtek és azt hazájuknak tekintik. Ez kihat a kenyai afrikaiak szabadságharcának formájára. Ugandában volt a gyarmati rendszer megszüntetése előtt egész Kelet-Afrikában a legmagasabb a gazdasági fejlődőttség foka. Ebben az országban az osztálytagozódás is határozottabb és világosabb, mint például Tanga- nyikában. Sajátos módon alakultak a körülmények Tan- ganyikában, ahol a gyámsági terület státusa rendkívüli módon kihatott az antiimpe- rialista mozgalom formájára és eseményeire. Tanganyika angol gyarmatot, mint ismeretes, Viktória királynő adta át 1896- ban Németországnak. Az első világháború után a versail- lesi szerződés értelmében Tan- gamyikát a Népszövetség gyámsága és Nagy-Britannia kormányzata alá helyezték. A második világháború után, 1946-ban. az ENSZ gyámsága alá került, de a kórmányza- tot továbbra is Nagy-Britannia látta el. A függetlenségi, mozgalom az elmúlt évtized második felében bontakozott ki a maga - teljességében. Bár a különböző gyarmati területeken a harc feltételei egymástól eltérőek. Kelet-Afrika népei tudják, hogy célkitűzésük csak azonos lehet. Valamennyien a gyarmati rendszer igájában sínylődnek, s együtt kell fellépniök azért, hogy lerázzák ezt az igát, bármilyen legyen is annak formája. Valamennyi kelet-afrikai nép, amelynek hazájában az angol uralom akár gyarmatosító, akár gyámkodó alakjában lépett is fel, együttesen vívta harcát és vívja ma is nemzeti államuk létesítéséért Kelet-Afrikában, annak a lehetőségnek megteremtéséért, hogy végül is elsöpörjenek minden gátat, amelyet az idegen hatalom országuk gazdasági, kulturális és politikai fejlődése útjába torlaszolt. Az egyik kelet-afrikai nép szabadságmozgalmának Sikere győzelem volt a másik keletafrikai nép számára is. A Tanganyikával szomszédos Kenyában szerzett tapasztalatokon okulva, Nagy- Britannia szembe kerülve a jól szervezett és nagy tömegeket mozgósító tanganyikai mozgalommal, egymás után adott látszat, de egyszersmind valóságos engedményeket is a tanga- nyikaiaknak. Az elmúlt év augusztusában választásokat rendeztek, amelyeken győzött az afrikaiak nemzeti szövetsége. Szeptember elején megalakult Tanganyika „felelős kormánya”, élén Julius Nyérerével, akit hazájában az afrikai nacionalizmus egyik vezéralakjának, egyszersmind bölcs államférfinak ismernek. Alkotmányozó konferencián állapodtak meg Tanganyika vezetői és a gyarmatosítók a függetlenségnek 1961. december 8-án éjfélkor történő kikiáltásában. A függetlenséghez vezető úton jelentős állomás volt a már teljesen afrikai kormány megalakulása, élén Nyererével, 1961. május elsején. A függetlenség elnyerése minden volt gyarmati ország esetében: csaik első lépés. A függetlenség kikiáltása egyáltalán nem jelenti még a gazdasági függőség teljes felszámolását, az önálló politika biztosítékát. Nagy eredmény mégis, mert csak az első lépést követheti a második. Az utóbbi esztendőkben felszabadult afrikai területek példája bizonyítja, mennyire ragaszkodnak a konchoz az imperialisták és miként tesznek meg mindent azért, hogy megakadályozzák a már felszabadult országokban a szabad gazdasági, kulturális és politikai fejlődést. Számos afrikai országban sikerült az imperialistáknak a függetlenséget úgy készíteniük elő, hogy a hatalom a burzsoázia legreak- ciósabbb rétegeinek kezébe kerüljön át. Még ilyen országokban is érvényesül a fejlődés törvényszerűségének következtében az antiimperia- lista tendencia. UTAZNI JŐ - ÉS HASZNOS IS \ n Dominikai Köztársaság