Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-06 / 98. szám
1961. december 6. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Takarékosságból - ráfizetés Néha csuda erdekes dolgokról árulkodnak a számok. Morcos statisztikák jobban beszélnek a legékesebb szavú szónoknál. Mint az a rögtönzött kis statisztika is, amelyet a minap Mátranovákon csináltunk. De hogy sorjában menjünk, egy beszámolóban olvastam a következő adatot: A mátranováki bányaüzem dolgozói 1961 első felében 20 újítást nyújtottak be. Valameny- nyi elfogadott újítást eszmei díjjal jutalmazták. Az újítási ügyekben járatlanok kedvéért hadd írjam ide, hogy eszmei díjjal általában a munkavédelmet célzó újításokat szokták jutalmazni, mivel a konkrét termelésben nem, vagy nagyon nehezen lemérhető a hasznuk. Furcsa, — gondolhatná az ember —, Mátranovákon minden olyan jól megy» hogy már csak a munkavédelemmel kell törődni7 Vagy a kutya valahol máshol van eltemetve? Nos, a helyszínen aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy azt a bizonyos kutyát hol is ásták el. A húsz újítás között bizony volt nemcsak munkavédelmi természetű. Csak éppen nem számították ki, mennyi hasznot fognak hajtani. A statisztikát pedig éppen azért állítottuk össze, mert kíváncsi voltam: vajon véletlen kisiklás volt ez, vagy rendszer. Az újítási felelőssel, Böhm Gyula elvtárssal nem voltunk restek, és elővettük az újítási naplót, megnéztük azt visszamenőleg 1957-ig. Ebből kiderült a következő: 1957- ben nyolc elfogadott újítás közül egyet, 1958-ban 29 közül hatot, 1959-ben 47 elfogadott újítás közül tizenkettőt, 1960- ban 24 közül négyet kalkuláltak. S a főmérnök, akinek kötelessége kalkuláltaim az újításokból származó megtakarítást, 1961-ben úgylátszik már ezt is sokallta> mert az első félesztendő 20 újítása közül, — mint már említettem — egyet sem kalkuláltatott. Nyilvánvaló tehát, hogy szó sem lehet kisiklásról. Az első kérdés, ami önkéntelenül felötlik az emberben: Miért nem kalkuláltatta a főmérnök az újításokból származó várható megtakarítást? Kinek használt, vagy akart használni ezzel? Ha így fogjuk fel, mindenesetre használt önmagának, hiszen így megszabadult a kalkulációval járó vesződségek- től. Kifizetem az eszmei dijat, és kész. Használt, — tegyük fel, — a vállalatnak is, mert évek óta valószínűleg kevesebb pénzt kellett kifizetni az újításokért, mintha pontosan kiszámolják, mennyi jár nekik. Ohó• álljunk meg egy szóra! Itt valami nincs egészen rendjén. Mert ugyan ki gondolná, hogy a bánya pont az újítókon akar takarékoskodni? Éppen azokon, akiknek minden sikerült Ötlete száz- és százezer forintot fiadzik! Különös, mondhatnám, hálátlan takarékoskodás lenne. És persze esze ágában sincs a bányában senkinek efféle takarékoskodás. Hát ártani ártott-e a főmérnöknek ez az egyéni módszere? Az újítóknak alighanem. Hiszen, ha csak 1957-től összeszednénk azokat az újításokat, amelyeket eszmei díjjal jutalmaztak, mert nem kalkulálták, kiderülne: menynyivel károsította meg őket a főmérnök kényelemszeretete. Az már aztán a dolgok logikájából kövekezik. hogyha ártok az egyes újítónak, ha kedvét szegem az érdemen aluli jutalmazással, ártok az egész mozgalomnak. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen körülmények között sem a trösztnek, sem más, erre hivatott intézménynek nem lehet tiszta képe: voltaképpen mennyi hasznot hajtottak a népgazdaságnak a mátranováki újítók. Lám> a mátranováki bánya főmérnöke — akár a fukar kovács, aki sajnálva a tüzet a vastól, inkább hidegen kalapálta, — abban takarékoskodott, amiből csak ráfizetés lehet. CSIZMADIA GÉZA A tanulá&ban is mutassanak példái a műszaki vezetők Beszélgetés Dächer Béla elvtárssal, a HVDSz Megyei Bizottságának titkárával, a helyiipari dolgozók továbbképzéséről 5 I 5 A nógrádi helyipiari válla- £ latoknál 1571 ember dolgozik. } Közülük 1961 első felében >. 74-en tanultak. A többi, csak- ^ nem 1500 dolgozó, nem ké- £ pezte magát. Ha részletezzük }— általános iskolába 13-an, % gimnáziumba 9-en, techni- I kumba 2-en, felsőfokú isko- ilába egy, különböző szakmai | tanfolyamokra 49-en jártak % — a kép még elszomorítóbb, » különösen azért, mert ezek- £ nek a vállalatoknak egyik ) legégetőbb problémája a mű- \ szaki és szakmunkáshiány. | Lapunk munkatársa beszél- £ getett Dächer Béla elvtárssal, | a HVDSZ megyei bizottsága ^ titkárával. Arra a kérdésre i igyekeztünk választ találni, mi az oka a tanulás iránti közönyösségnek, milyen in- | tézkedéselckel lehetne a hely- í zeten változtatni. I A helyiipari dolgozók oktatásáról valóban nem sok jót | lehet elmondani, ha csak a l Patyolatnál, a Salgótarjáni | Kézműipari Vállalatnál és a >Nógrád megyei Csatorna- és í Vízműveknél nem. A többi i vállalatoknál sajnos sem a } vezetők, sem a felügyeleti % szervek nem szorgalmazzák a »dolgozók sem szakmai, sem £ egyéb továbbképzését. Másrészt ott, ahol többet törőd- % nek ezzel a kérdéssel, mint £ az általános, ott is hibákat tapasztalunk. Mint például a 1 Patyolatnál, ahol a szakmai ^oktatás nem ad lehetőséget a í dolgozónak, hogy szakmai ké- ? pesítést szerezzen. Dolgozik | itt például egy elvtárs, öt t,esztendeje, szakmai oktatásiban részt is vesz, de az öt ^esztendő leforgása alatt nem 1 találtak rá módot, hogy vala- % milyen, akár vasaló, akár más é szakmából vizsgát tehessen. 3 így van ez a Kézműipari | Vállalatnál. Egyedül a Víz- | műveknél oldották meg úgy, i hogy az oktatás lehetőleg } mindjárt képesítést is nyújtáson. Itt a felügyeleti hatósággal egyetemben úgy szervezték meg az oktatást, hogy a résztvevő mindjárt, például szivattyú-kút kezelési képesítést, illetve bizonyítványt kap. Ilyen körülmények között természetesen nagyobb súlya, tekintélye van — mert nagyobb haszna van a dolgozó számára is — a szakmai továbbképzésnek. Egyáltalán a szakmai oktatás céltudatos megszervezése nagyon fontos volna minden helyiipari vállalatnál. Mi tettünk is már ilyen irányú kísérletet. A nyár folyamán he- gesztőtanfolyamot akartunk indítani a gépipari technikumban. Sajnos, a vállalatok vezetőinek és a felügyeleti szervek érdektelensége miatt nem lett belőle semmi. Pedig volt olyan jelentkező is, aki hajlandó lett volna saját költségén eljárni, s megfizetni a vizsgadíjat. Tervünket természetesen nem ejtettük el, mert tudjuk, hogy a tanácsi vállalatoknál keresni kell vizsgázott hegesztőt, de a tanácsi felügyeleti szervek nagyobb, megértőbb támogatására lenne szükségünk. Persze, meg kell mondani, hogy a hiba gyökerei még mélyebbek. Mi beszélünk a dolgozók szakmai továbbképzéséről, ugyanakkor a vállalatok gazdasági és műszaki vezetői nem járnak elől jó példával. A helyiipari műszaki vezetők csupán 17,9 százalékának van műszaki szakképesítése, köztük három csak a mérnök. A végzett mérnökök közül csak egy járja a közgazdasági szakot, a technikusok sem nagyon törik magukat továbbképzésükért. Ennek a problémának a súlyossága akkor vetődik fel nagyon élesen ha figyelembe vesszük a helyiipar tevékenységének a fogyatékosságait, s vele szemben azokat a feladatokat, amelyeket az ötéves terv ír elő. A műszaki fejlesztés, az üzemszervezés alacsony színvonala a helyiipari vállalatoknál egyenes összefüggésben van a szakmai képzés alacsony fokával. A műszaki fejlesztés a legtöbb helyen abból áll, hogy egy- egy új gépet hol állítanak fel, s mennyit, hogyan fog termelni. Hogy a munkát, a munka megszervezését megjavítsák — mert ebben vannak a legnagyobb hibák, különösen, ami a szolgáltató tevékenységet illeti —, arról kevés szó esik ezekben a műszaki fejlesztési tervekben. Az újítási tervek: kész kívánsághangverseny; nem a lehetőségek s a dolgozók képességeinek felmérése alapján készültek. Pedig volna mit tenni valamennyi heliyiipari vállalat munkájának jobb megszervezéséért. Csak dicsérni lehet ezért a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalat vastömegcikk részlegét, ahol például az egyik gyártmány sajtolásához nem várták, hogy új gépet kapnak, hanem olcsó présszerszámot készítettek, amelynek a segítségével a régi gépen is sajtolni tudják. És még valamit: aki a műszaki vezetők közül tanul, legtöbben a könnyebbik oldalát választja, mint például a Balassagyarmati Bútorgyár igazgatója: faipari vagy köz- gazdasági technikum helyett gimnáziumba iratkozott, — aki meg nem tanul, azt mondja: ha nem felelek meg, váltsatok le. — Ez eléggé kényelmes álláspont, de gondolom, egyesek azért hangoztatják, mert biztosak abban, hogy a leváltás nem következik be. — Igyen, elég nehéz a helyzetünk képzett vezetőkben, s az ilyen álláspont egyáltalán nem könnyíti meg. Beszélgetésünk során néhányszor hivatkozott Dächer elvtárs a felügyeleti A közös összefogás eredménye Nagybátonyi tapasztalatok szervek érdektelenségére, meg nem értésére. — Igen. A legnagyobb hiba az, hogy a szakigazgatási szerv egyes dolgozóival állandóan hiábavaló hatásköri vitákba keveredünk. Van, aki úgy fogja fel a szakszervezet, érdeklődését, kérdéseit, tanácsait, mint valami illetéktelen beleavatkozást az állam- hatalmi szerv jogkörébe. Pedig erről szó sincs. Nekünk nincs szándékunkban sem megkerülni a felügyeleti szerveket, sem rájuk erőszakolni a magunk véleményét, fölösleges tehát presztízskérdést csinálni ebből vagy abból a vitás problémából. Mi együtt akarunk dolgozni velük, mert a célunk közös, s ehhez kérünk több megértést, érdeklődést és segítséget. Tavaly, de még az év elején is úgy beszéltek a szénmedence vezetői Nagybátony- ról, hogy ennek az üzemnek -a kollektívája képtelen a reá bízott feladatok Végrehajtására. Nem is egy esetben kéz- legyintéssel intézték el a nagybátonyi problémákat, s akár kéréssel, akár panasz- szal fordultak "KE illetékesekhez, a megjegyzés igen sok esetben az "Volt; ... ja, Nagy- bátony?... — s ezzel el is intéztek sók mindent. Volt is ebhen valami. A nagybátonyi ©Ívtársak gyakran megelégedtek azzal, hogy „objektív akadály nehezíti a tervek teljesítését”, a felsőbb vezetés pedig váltig állította: „A kiadott terv reális, annak ,teljesítheiősége kizárólag a bánya dolgozóin, nem utolsó sorban a Vezetésen múlik”. A sok vitának, egyezkedésnek meglett ;a gyümölcse. A bánya vezetése 'is belátta: termi kell valamit, a tröszt műszaki gárdája is rádöbbent arra, hogy több segítséget kell e bánya kollektívájának adni. Mi is történt Nagybátony- ban? 'Az, hogy ez az üzem ma már a szémnedence legegyenletesebben termelő bányái közé tartozik, s ’’valamennyi mutatója jó. Ez pedig a kölcsönös segítség- nyújtás, a sok hasznos műszaki intézkedés, a bányászok megváltozott viszonyának az eredménye. Ha az elért számokon vizsgálják "a nagybátonyi bánya mai életét, feltétlenül elismeréssel kell róluk megemlékezni. A műszaki szervezés, intézkedés egész sora következett be a bányánál. Első és legfontosabb az volt, hogy javítsanak a bányászok jogos kérésén, biztosítsák az üres csillét. Ezért átszervezték a szállítást, s a munkahelyeken tárolt csilléket kiadtak a külszínre. -A szállítási karambolok csökkentésére — emiatt korábban nem is egy esetben sokszor nyolc órán keresztül is állt a szállítás, a termelés —, nagy ütemben kezdtek a vágatok korszerű biztosításához. Csupán ebben az évben eddig a tervezettel szemben több mint 430 folyóméteren végeztek ezzel a munkával, s így egy év alatt csaknem 2300 folyómétert építettek át korszerű biztosítással. Törekedtek arra is, hogy a ’lefogyott munkahelyek helyett állandóan újabb szén vagyont ‘tárjanak fel. Ezért a vágat- íhajtási terv teljesítésében is kiváló eredményt értek el a nagybátonyiak. Míg az első félévben 158, addig a második félév eddig esedékes részében több mint 250 folyóméter vágatot hajtottak ki az előirányzaton felül. A bányászok hangulata, munkökedve is változott. Látták, hogy a tröszt segítségével a bánya műszak’ gárdája mindent elkövet a munkakörülmények javítása, a tervek teljesítése érdekében. Szinte hónapról hónapra emelkedett az egy dolgozóra jutó termelés, lényegesen nőtt a termelékenység is. ’Ott kezdődött, hogy a veszteségidők felmérésekor i tapasztalt hiányosságok megszüntetésére azonnal az intézkedések egész sora következett be. A korábbi 6,7 százalékos időveszteséget 4,2 százalékkal csökkentették. Ennek ;s eredménye, hogy míg az első félévben 30 kilogammal a tervezett össz- üzemi teljesítmény alatt voltak, a második félév eddig eltelt időszakában 37 kilogrammal teljesítették túl össz- üzemi teljesítmény tervüket. És ha már a számoknál tartunk, nem hagyhatjuk szó nélkül azft a nagy előrehaladást, amit a produktív teljesítmény alakulásánál mutatnak fel a nagybátonyiak. Az első félévi '9 kilogrammos emelkedéssel szemben a második félév eddigi átlagában 468 kilogrammos a növekedési Hiba lenne azonban ezekét az eredményeket csak a műszaki intézkedéseknek tulajdonítani. Igen jelentős ebben a bányászok tevékenysége, a bányászok versenylendülete. Nem kevesebb, mint 21 brigád kötött páros versenyszerzódést, a szocialista cím elnyeréséért pedig 6 brigád vetélkedik. Olyan kimagasló eredmények születnek ebben a versenyben, mirtt Bakos János és brigádja 116,8, vagy Matula József és brigádja. 111 százalékos teljesítménye. De valamennyi szocialista címért, i'küzdő brigád is 1Ü0 százalék felett teljesíti előirányzatát. Ha ma kérdezzük a vezetőket, a tröszt irányítóit arról, milyen a véleményük a nagybátonyi bánya kollektívájának munkájáról, a megelégedés hangján nyilatkoznak. Ügy mondják, hogy nem volt eredménytelen a korábbi vita. A bánya vezetői is elismerik a felsőbb segítséget, a bányászok pedig saját zsebükben érzik a kollektív munka gyümölcsét. Mert ahogyan emelkedett a termelés, nőtt a termelékenység, úgy emelkedett az egy munkás munkabére is. Míg januárban csak 90,36 forint volt az egy munkás műszakbére, fokozatosan, hónapról-hó- napra emelkedett és októberben már meghaladta a 99 forintot. 'Nem a véletlen műve a nagybátonyi eredmény. Kitartó munka gyümölcse ez. Mert a műszaki intézkedések sorozatta után valamennyi ’bányász azt látta, hogy rajtuk üs a sor. Egységes, eggyé ko- vácsolóddtt kollektíva lett a bánya gardája. Ma már titokban arra is gondolnak, hogy egész évi jó munkájuk gyümölcse az élüzem cím elnyerése is lehet. A nagybátonyiak — bányászok és műszakiak — bebizonyították hogy kölcsönös megértéssel, egymás munkájának segítésével lehet eredményeket elérni. Ez pedig tanulságul szolgálhat a szén- medencében, mert 1962 még nagyobb feladatok végrehajtását követeli nemcsak a nagybátonyiaktól, hanem egész szénmedencénfctől. A nagybátonyiak pedig — éppen ezeket az eredményeket figyelembevéve — képesek Is erre. Somogyvári László Több millió a bányák gépesítésére A nehéz fizikai munka könnyítése és a termelékenység fokozása érdekében ebben az esztendőben is tovább folytatták a nógrádi bányák gépesítését. Túlnyomórészt olyan gépek kerülnek le a bányákba, amelyek a jövesztés, a munkahelyi rakodás és a szállítás nehéz munkáját könnyítik meg, illetve gyorsítják ezeket a folyamatokat. Ebben az évben eddig több mint 26 millió forint értékű új bányagép érkezett a megyébe, jóllehet igen jelentős meny- nyiség — az év elején megkötött szerződések értelmében ebben a hónapban, decemberben kerül leszállításra. Az ez évi gépesítési beruházásból kiemelkedik az a törekvés, amellyel a bányászok jobb csille-ellátását és a külszíni szállítás problémáját kívánták megoldani. Ezért ez év elejétől napjainkig közel 1400 új csillét adtak át a bányászoknak, s több üzemnél, mint pél- dul Rónán és Forgácson teljesen felújították a régi, elavult csilleparkot. A külszíni szállítás javítása céljából 7 bányamozdonyt is üzembe helyeztek az idén. A bánya belső gépesítésénél ebben az esztendőben jelentős lépést tettek előre. További 7 Kóta-féle felrakógép segíti a bányászok munkáját. 24 kaparóberendezés, 18 rázó- csúzdaberendezés, 10 páncélkaparó, több gyűjtőkaparó és gumiszalag került már leszállításra, illetve beépítésre. Békés megyeiek tapasztalatcseréje Pénteken és szombaton két napos tapasztalatcserén vettek részt a Hazafias Népfront salgótarjáni, bizottsága meghívására ideérkezett békés megyei népfront-aktívák. A Békés megyei gyomai járás 35 tagú parasztküldöttsége munkás-paraszt találkozók egész során vett részt, hogy közelebbről is megismerkedjen a salgótarjáni munkások munka- és életkörülményeivel. A küldöttség látogatást tett a Salgótarjáni Üveggyárban és Acélárugyárban, hosszasan elbeszélgetett munkásokkal és munkás ve- vezetőkkel és Inászó-bánya- telepen bányalátogatáson is részt vettek. A második nap végén baráti beszélgetések formájában cserélték ki tapasztalataikat a parasztküldöttség tagjai és a vendéglátó salgótarjáni népfront-aktívák. Az új alóllomóson Nemrég adták át rendeltetésének az új salgótarjáni villamos alállomást, amely Salgótarján és a megye jórészének energiaellátását javítja meg. Tamási Tibor az állomás modern vezénylőtermében szolgálat közben
