Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-05 / 89-90. szám

1961. november 5. NÓGRÁDI NÉPÜJ8AO 9 A Szécsényi Mezőgazdasági Technikumban A napos, őszi délutánok egyikén iskolájuk udvarán — az egykori szerzetes kolos­tor ma annyi vidám örö­met magába foglaló kertjé­ben — beszélgettünk mező- gazdaságunk jövendő szak­embereivel. Rövid ideig ugyan, mert azt a néhány per­cet is a csoportonkinti KISZ megbeszélésekre szánt más­fél órából loptuk el. Százharminc diák, a leg­többen a megyéből, de van itt azért hevesi, borsodi, al­földi is. Ebben az iskolai évben már végez az első ne­gyedik osztály, technikumi ok­levéllel csaknem harminc fiú és leány távozik innét. Var­ga Lajos, aki Káliéról kerüli ide — tavaly általános né­gyes vodt — a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen akar tovább tanulni. Sirkó Tibor községében, Etesen érezné leginkább jól magát a ter­melőszövetkezetben. Édes­anyja él már csak, aki tsz- tag, s ő azt szeretné otthon bebizonyítani, hogy nem hiá­ba tanult négy évig Szécsény- ben. A nógrádmarcali Tóth József ugyancsak Nógrád me­gyében akar dolgozni vala­melyik termelőszövetkezetben. Bolcsó Ligia, akinek szülei Litkén még egyéni parasz­tok, a továbbtanulást tűzi ki célul. A fiúk között itt olyanok­kal találkoztunk, akikről nyá­ron a DCM építkezéséről, a lányok között pedig olyanok­kal, akikről nyáron a Mező- falvai Állami Gazdaság tá­borából írtunk lapunk hasáb­jain. Ezeket a kedves élmé­nyeket is felelevenítjük, de Fehér János KISZ-titkár azt is elmondja, hogy már az is­kolai év megkezdése óta szin­tén végeztek a technikumi hallgatók komoly társadalmi munkát. A helybeli gazda­ságban 40 holdról, Borsos- berényben pedig három héten át 80 holdról törték le a ku­koricát. Fent: Érdeklődéssel veszik körül Bacsa Mi­hály mezőgazdasági mérnököt, aki a helybeli állami gazdaság új módszereit ismerteti Oldalt: — Én mérnöknek készülök mondja a negyedikes Bolcsó Ligia lljics lámpái mellett A magyarszakos nevelő, ® Erdős Barna, másod­hivatásra nézve községi könyvtárosa Nógrádmarcal- nak. Abban, hogy ma műve­lődési otthona van az embe­reknek itt, talán övé a leg­nagyobb érdem, mert néhány esztendővel előbb, amikor a falubeliek már nagyon érez­ték hiányát egy olyan hely­nek, ahol szívesen tölthetik hasznos szórakozással, tanul- gatással az estéiket, Erdős Barna volt, aki tollat fogott és szép indokokkal magyaráz­ni kezdte mindenfelé küldött leveleikben, milyen helyes lenne, ha az egykori Srtrn- nyavszki kastély a művelő­dés szolgálatába szegődne. A Szügyi Tangazdaság, amely akkor az épületet irodának bírta, végül is engedett; a ta­nító akciója eredménnyel járt. Igaz, láttam díszesebb és impozánsabb otthonát már a falusi művelődésnek, de eny- nyi lelkes buzgalommal meg­szerzettet keveset. Ez az ott­hon a termelőszövetkezeti székház közvetlen szomszéd­ságában mintha fekvésével külön hangsúlyozni akarná, kiket szolgál, ha magvas tar­talmú ismertetőkre, szórakoz­tató estekre invitál, vagy a betű kedvelőit hívogatja. Az egyik boltíves szobában he­lyezkedett el a könyvtár is. A karonülőktől legkorosab­bakig mindössze 970 lelket számontartó községben még nem egészen két évtizede a pap bibliája, az évi kalen­dárium, meg az iskolás ábécé volt jóformán az egész könyvállomány. Ee kinek is lett volna kedve az esti ol­vasgatáshoz, a drága petró rossz fényénél. Az ábécét, ha észbe is írták az iskolapad­ban, kikerülve abból, men­ten el is feledhették. A bib­liát felmondta nekik a pap, a kalendáriumnak meg ha­mar végére ér az ember. 1/ örülbelül ezek fogal- ^ imazódtak beszélgetés­sé a könyvtárszoba hétközi csöndességében a múltról. Aztán csak mellékesen megemlít valamit a könyv­táros : — A tiszteletdíjon' felül utóbb két alkalommal száz forintot kaptam 'a munkámért a járási könyvtártól. A szerény közlés arra en­ged következtetni: Erdős Barna nem eredmény nélkül fáradozik a faluban, hogy keresett legyen a könyv, te­rebélyesedjék az olvasók tá­bora, a szellemi világ köve­tei rendszeres vendégek le gyenek a nógrádmarcali ott­honokban. A könyvtárnak jelenleg 785 kötete van. Bizony, nem sok ez, de a könyvtárosban és a községi vezetőkben minden szándék megvan a szellemi kincsestár növelésére. A ne­gyedévi hitelkeretből, vala­mint a községfejlesztési pénzből a hetekben is .1140 forint értékben lettek új kö­teteikkel dúsabbak a polcok. S jellemző az ügy szolgála­tára, hogy a földművesszö- vetkezeti vezető a fejlesztés segítésére mondott le a könyveladás után megillető tíz százalékról. Raskó József ez az ember, érdemes, hogy feljegyezzük. — A könyvtárfejlesztést, — mondja Erdős Barna — ma már szívügyének tekin­ti a termelőszövetkezeti kö­zösség is és Ígéretet tett, hogy anyagi támogatást biz­tosít a rendelkezésre álló alapból. A z olvasómozgalom r ösz- ** tönzésére minden kí­nálkozó alkalmat, lehetőséget megragad a könyvtáros. Jó szolgálatot tesz például a hangos híradó, tagtoborzásra alkalmasak a különféle ösze- jövetelek, esti tanfolyamok, ahol időnként köyvismertetők hangzanak. Ebben a munká­ban hasznos segítőként áll a könyvtár oldalán a Hazafias Népfront titkára is. A vezetők példamutatásáról esik szó s ügy látszik, a mar­cali vezetőknek nincs mit szégyenkezniük ezen a té­ren, mert a kartotékokból szinte teljes a lista. Ez így derül ki a társalgásnál: — Olvas-e a mozgalom se­gítője, a községi népfront titkár? — Tóith József? Olvas. — Hát a tantestület? — Hét nevelőnk van, vala­mennyi beriatkozott tag. — A tanácselnök? — Sisa József VB elnök, magasra vonta a szemöldö­két. Miért? Miért? Most már a diákok is forogtak a pad- ban. Mintha megtöltötte vol­na a termet: Lakatos Béla miért nem lép fel? Kapori Liának úgy tetszett, hullá­mok csapkodják. A fiú pe­dig porig sújtott zavarában mint egy törékeny csónak és segítséget vár. Ahogy nézte a gyereket, gondolatába nyi­lait. Csak nem?... De nem, az nem lehet, ezek a gyere­kek? ... — kergette a rossz sejtelmet. Már harmadikos a fiú, de nem tud arról, hogy még csak megjegyzést is tet­tek volna Lakatosra, hogy cigány. Miért is?! Most is milyen szép a zavartól pi­rosra sült arcával. Hogyan is gondolhatott ilyet? — ví­vódott és odaállt a fiú elé. Egyetlen lépést tett csupán, a teremben máris elült a zaj. Hirtelen jött most is a csend és megijedt. Gyorsan a fiú felé fordult, hogy foly­tatja vele a beszélgetést, de a hangja száraz maradt. — És miért?... A gyerek pírja elszökött és elsápadt. Pelyhei felbor- zolódtak, tágult tekintettel meredt a tanárnőre. Mozgott a szája, de hangja alig hal­latszott: — Nekem... — megrán­totta a vállát, mintha ezzel is segítené a szót — ... ne­kem nincs olyan ruhám — azután kétségbeesetten szá­guldott tekintete a többiek­hez, mintha ezzel mindent megértetne. Aztán mintha meggondolta volna magát. — Mi hatan vagyunk testvérek és még mind kicsik — töb­bet egy szót sem szólt, te­kintetét sem emelte fel, de az arcán már a harag forrt. A csend, mintha diadalt ült volna. Kapori Lia össze­csapta tenyerét, hogy el­űzze, mert úgy érezte, meg­fojtja. A hangja is idegesen pattant: — Folytassuk a munkát! A tantestület is, a diákok is megszokták, hogy Kapori Lia zárkózott, soha egy mo­soly nem puhítja vonásait. Azt is tudták, semmi más nem érdekli, csak a fizika és a matematika. Ezért min­denkit megdöbbentett, hogy egyre többet érdeklődik a seregszemle iránt. Egy alka­lommal valósággal kérdőre vonta a kultúrost, hogy vég­leges-e már a műsor. Me­rev, mosoly nélküli arca megrándult, amikor tudomá­sára hozták, hogy csak két nap múlva tudják megmon­dani. Később már összesúg­tak mögötte kollégái, mert tőle szokatlanul, magánbe­szélgetést kért az igazgató­tól. Senki nem tudta meg, miről beszéltek, csak a ta­nári értekezleten derűit ki... Ott felállt és nem azért vesze­kedett, mert másodrendű sze­repet kap az iskola életében a fizika és matematika. Nem is magyarázta, hogy milyen következményekkel jár, ha a fizika és matematika tu­dása nélkül lépnek az életbe a gyerekek. Arról beszélt, tudják-e a tanárok, hogy van az iskolában egy diák, aki­nek nincs olyan ruhája, amelyben ünnepi alkalmak­kor megjelenhet. Értetlenül néztek rá, de őt ez nem zavarta. Úgy érezte, átforrósodik a teste, amikor elmondta a tanuló­szobán történteket. Aztán a rendezésért felelős tanár felé fordult. Volt a hangjában valami diadalmas, de valami maró is. — Látja kollégám, a ma­tematikában ilyen hibát nem lehet elkövetni. Ez a különbség az ön és az én tan­tárgyam között. Az igazgató elnéző mo­solya oszlatta el a gyülemlö feszültséget és adott magya­rázatot. — Az intézet jóléti alap­jából kétszáz forintot tudunk adni. Magam pedig — s mijitha bocsánatot kéme — ötven forintot — és leszá­molta a pénzt az asztalra. Hétszáz forintot gyűjtöttek össze. A próbákon már részt vett Lakatos Béla is. Kapori Lia estéről estére oda tévedt a próbákhoz, egy pillanatig megállt, hallgatód- zott és máris ment tovább, merev, apró léptekkel, ma­gasra tartott fejjel. A pénz pedig egyre gyarapodott. Már adtak a diákok is. De egy szót sem szóltak, mintha egyikük sem tudna róla. Az osztálybeliek vették meg a ruhát. Sötétkéket. Halk zsongással gyüleke­zett a közönség. Az előcsar­nok szőnyege, a ruhák suho­gásának adott helyet. Meg­teltek a széksorok, a csillár lehunyta fényes tekintetét, csak az oldalsó lámpák ba­rátkoztak a sötéttel. Felcsen­dült a fiatalok seregszemlé­jének nyitánya. Kapori Lia a harmadik sor közepén ült. Fekete, ma­gasnyakú ruháján egyetlen tű csillogott. Ügy érezte láng­vörösen izzik az arca, pe­dig sápadt volt. Igyekezett mozdulatlan maradni, csak akkor biccentett egy kurtát, amikor köszöntötték. Volt ebben amolyan visszautasí­tás: nekem is van jogom ide jönni! Amikor széthúzódott a függöny, már senkit nem látott, csak a gyerekeket. Az izgalom mintha megmereví­tette volna testét. Nagyokat nyelt. Számtalanszor megfor­dult agyában: milyen szé­pek. Ütemesen peregtek a műsorszámok. Egyszer aztán teljesen elsötétült a színpad, csak egy kerek fénypont rez­geti középen, amelyben ott ált sápadtaln, álla alatt he­gedűjével Lakatos Béla. Fe­hér zsebkendő védte ruháját. Amikor Kapori Lia meg­látta a fiút, úgy érezte, mintha egy hosszú út után megpihenne. Felengedett a feszültsége, és ez olyan jól­eső volt. Amikor, pedig a vonó elindult a húrokon, azt érezte, mintha édesanyja si­mogatná arcát. Arra riadt, hogy taps veri fel a csendet és a nagy csil­lár fényesen ragyog. Lakatos Béla már ott állt a függöny előtt. Ügyetlen mozdulatokat tett, s ez mintha ingerelte volna a hallgatóságát, még élesebben zúgott fel a taps. Kapori Lia mozdulatlan ma­radt. Nem is tapsolt, arca sem árult el semmit érzései­ből. Pedig ilyen könnyűnek talán sosem érezte magát. Csupán azért borzolta a gon­dolat, hogy miért oly fél­szeg ez a fiú, hiszen mint egy óriás állhatna a szín­padon. Az izgalomtól meg­rándult az arca és felkapta a fejét. Lakatosnak pont ak­kor esett rá a tekintete. A fiú mintha! megmeredt volna, már nem hajolt meg. Tágra- nyílt szemét le nem vette a tanárnőről, és amikor látta, hogy az mozdulatlan, a fáj­dalom meggyűrte az arcát. Fejét lehajtva fordult a függöny mögé, de otthagyta fájdalmas tekintetét. Kapori Liát mintha megrázták vol­na, eszmélt fel. Fel akart ugrani, de még senki nem mozdult. Türelmetlenül kap­kodta fejét. A szünetben topogott a fo­lyosón, míg a forgatag beszo­rította az egyik sarokba. De áttörte magát és elindult az öltözőbe, ahol tort ült a si­ker hozta jókedv. A gyere­kek közrefogták Lakatos Bélát, elkapták és felemel­ték. A fiú a magasból nem, látta meg a tanárnőt és talp­ra ' erőszakolta magát. Ha­raggal nézte Kapori Liát. A többiek is mind rámeredtek, tanárnőnek ijesztően merev volt az arca, hangja pedig zavart. — Mit... mit csinálnak? — szólt rájuk és elindult fe­léjük. A szíve mintha a torká­ban dobogott volna. Már ott állt a félkör közepén, előtte Lakatos, körülötte a többiek, Kovács Mari, Kiss Béla, Lányi Magda, Balogh Pista, így mondta magában a ne­veiket. Nézte őket mereven. De minél közelebb ért hoz­zájuk, annál jobban melege­dett a teste. Mosolyogni akart, de csak zavartan meg- rántódott a feje. A tekin­tete, amely 'mindig oly ke­mény volt, most lassan, las­san ellágyult. Remegett a keze, amikor felemelte. Csendesen kibuggyant a szá­jából: — Édes gyerekeim... — és alig érintve megsimogatta az arcukat, mintha vala­mennyit magához akarná ölelni. Bobál Gyula amellett, hogy most végzi a nyolcadik általánost és a ta­nácsakadémiát, rendszeres látogató, kölcsönző. — Most például?.. Nézzük csak a kartont: A kartonon jelenleg há- ” rom könyv szerepel. A magyar nép története, az Idegen szavak szótára és a Svejk. Változatos, széles ér­deklődési területre vall. A könyvtáros tovább sor­jázza: — Holczer Dezső VB tit­kár... gimnazista fiával. Ná­luk most Szőnyi Sándor: Ál­arcos istenek című könyve, Rideg Sándor Sámson című regénye és József Attila kö­tete van kint. — És a fiatalok? \ — Bernáth Károly kiszista már csaknem az egész anya­got végigolvasta. Ha válasz­tani jön, egyszerre négy, öt kötetet visz. Most például A párizsi Notre-Dame, A sze­relem szentsége, A csodálatos ősz és a Régi jó táblabírák van a nevén, Gáspár István KISZ fiatal pedig, amellett, hogy egyik legszorgalmasabb olvasó, a kölcsönző munká­ban is nagy segítségemre volt elköltözéséig. Ma már igen sóik az olyan könyv- igénylő, aki iskolás gyerme­ke révén kapott^kedvet az olvasáshoz. Ilyen többek kö­zött Sipos István, aki leg­inkább klasszikusokért és mezőgazdasági szakköny.ve- kért üzen gyakran a gyerek­kel. — Mik a legkeresettebb írások? — Érdekes tapasztalat, hogy a korosabbak általá­ban gyermekirodalommal kezdik megkedvelni az olva­sást, a 18—20 évesek vi­szont elsősorban a mai írók munkáit kérik. — S a legszorgalmasabb ..kincskereső”?.. — Az, — a hatvankét esz­tendős Ubrankovics Mihály bácsi. Nagyon szereti a tör­ténelmi regényeket. Erdős Barna szavait ő, maga, a szíves beszédű Ub­rankovics bátya erősíti meg, mert keresés nélkül is be- lébotlunk a szomszédos szö­vetkezeti portán: — Most Prus: A fáraó cj- mű könyve van nálam —• számol be mindjárt, hol tart jelenleg olvasmányaiban. — Amióta eszemet tudom, min­dig olvastam, ahogy szerét ejthettem, pedig öt gyereket neveltem fel, s az egyik ve­gyészadjunktus a veszprémi egyetemen. Sembery Imre, a termelő­szövetkezet mezőgazdásza csatlakozik a diskurzushoz, ö a szakkönyveket kéri szá­mon rendszeresen a könyv­tártól, mert úgy vélekedik, hogy nemcsak a jó pao, de a jó agronómus is holtig ta­nul. A tanya udvaráról me- "gint csak a könyvtár- szobába kanyarodunk vissza az öreg Ubrankovics kedvé­ért. Sötét már a helyiség a kormos őszi délutánban. Vil­lanyt kattint a könyvtáros, ránk árad a fehér fény. — lljics lámpája, — jelez az olvasottak tudásával a fénvlő búrára Ubrankovics. S magvarázóan fűzi hozzá: — .. .így mondták a szö­vetkezetben annak idején a villamosítást. Mert Lenin volt az úttörő. S míg válogat az írások kö­zött. még annyit jegyez meg csendben: ( — Bizony már mi is lljics lámpái mellett olvasunk. Barna Tibor SZLOVÁK KULTURÁLIS NAPOK A MEGYÉBEN A megyében élő szlovák nem­zetiségűek háromnapos kulturá­lis eseménysorozatot szerveztek. A mai nápon nyitották meg a november 7-1 ünnepségek jegyé­ben a kulturális napokat, amely­nek keretében a szlovák kultúr- csoportok és tánccsoportok be­mutatják a szlovák népi kultúra legnépszerűbb darabjait. A kulturális napok szervezé­sében a Hazafias Népfront me­gyei Bizottsága tevékenyen köz­reműködött. Percze Bertalan diáktársaival a DCM építkezés nyári él­ményeiről beszél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom