Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-25 / 95. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 25. Teremtsünk valóban várost Salgótarjánból a második ötéves terv időszakában! A városi pártbizottság és a tanács közös ülésen tárgyalta meg a megyeszékhely második ötéves tervét A megyei tanácsülés elfogadta az 1962. évi költségvetés tervezetét A költségvetésben 78 millió forinttal szerepel több mint ez évben Salgótarján történetében nagy jelentőségű, forró hangulatú tanácskozás volt a párt- bizottság és a tanács kibővített, közös ülése, amely e nagy múltú város fejlődésében fordulat, mérföldkő a felemelkedés szocia­lista útján. A több mint nyolcórás tanács­kozás magas elvi színvonala, a beszámoló és a vita mindenre kiterjedő részletes elem­ző módszere, a megnyilatkozások alaphang­ját jellemző felelősségérzet, a közös ügyért való határtalan lelkesedés — mindez azt n frissítő, új szellemet sugározta, amely társadalniunk minden rétegét magával ra­gadta az SZKP XXII. kongresszusa után. A kommunizmust építő szovjet emberek csodálatra méltó vállalkozásai, alkotó ter­vei itt, ezen a jövendőt formáló meg­beszélésen is nagyszerű elhatározások ih- letői lettek. Az együttes ülésen megjelent Jakab Sán­dor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsá­gának első titkára és Hankó János, a me­gyei tanács VB elnöke is, részt vettek a városi pártbizottság és a városi tanács tagjai, az üzemek és vállalatok, társadal­mi szervek és intézmények vezetői. Sándor Elemért a városi tanács VB elnökének megnyitó szavai után Jedlicska Gyula, a városi pártbizottság titkára ismertette Sal­gótarján fejlesztésének tervét a második ötéves tervben. Elöljáróban méltatta az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségét, az MSZMP Központi Bizottságának ezzel kapcsolatos november 17-i határozatát, majd a következőket mondotta többek kö­zött beszámolójában: Célunk: az első osztályú, kiváló minőségű áruk mennyiségének növelése — Második ötéves tervünk első esztendejének, 1961-nek eddigi eredményei biztatóak. Elértünk oda, hogy ma már a terv teljesítésének méré­sében nem a mennyiség a fő szempont, előtérbe kerül­tek a vezetés, a műszaki fej­lesztés, a gazdaságos ter­melés kérdései — kezdte be­számolóját Jedlicska elvtárs. E kérdések további tanulmá­nyozása során szerzett tapasz­talatok gyakorlatban való al­kalmazása segít minket tör­ténelmi jelentőségű célkitűzé­seink realizálásában. — Lényegében a második ötéves terv során válik vá­rossá Salgótarján, létrejön­nek azok a kulturális, kom­munális, városi jelleget adó létesítmények, amelyek a múlt mulasztásai miatt ed­dig elmaradtak. Több üzem­ben jelentős rekonstrukciós folyamat megy végbe, ezért akik e feladatok gazdái lesznek, minden körül­ményt alaposan vizsgál­janak meg, olyan jó mi­nőségű terveket készít­tessenek, amelyek szerint a kivitelező is pontos, lelkiismeretes munkát vé­gezhessen, erre elegendő ideje legyen. Helyes fenntartani és tovább fejleszteni a szocialista szer­ződések módszerét. Igénybe kell venni az adott gyár nagy tapasztalatokkal rendel­kező műszaki és szakmunkás törzsgárdájának segítségét, így azok már menetközben megismerkednek az új lé­tesítménnyel és hozzánőnek ahhoz. — Ahol nincs lehetőség re­konstrukcióra, ott a fejlődés motorja a műszaki fejlesztés, ahol pedig rekonstrukció tör­ténik, ott éppen annak gaz­daságos hasznosítása, a fizi­kai munka könnyítése, a ter­melékenység emelése érdeké­ben van rendkívüli jelen­tősége. A műszaki fejleszté­sen belül komplex kérdés­ként vetődik fel az áruk minőségének problémája: ja­vasoljuk, hogy dolgozóink indítsanak mozgalmat a mi­nél több, jó minőségű első­osztályú áru előállításáért. E célkitűzés fő eszköze a gyárt­mányfejlesztés, új profilok, típusok kikísérletezése, szé­riába állítása, aminek jó pél­dáját tapasztalhatjuk a Tűz­helygyárban. Ezután az új gépi beren­dezések tipizálásának, a mű­szaki fejlesztési terv adta le­hetőségek maximális kihasz­nálásának jelentőségéről, vég­rehajtásáért való széleskörű felelősségről beszélt Jedlicska elvtárs. Hangsúlyozta a tech­nológiai fegyelem következe­tes betartásának, az anya­gokkal való takarékos gaz­dálkodásnak a fontosságát. Beszélt arról, hogy a nép­gazdaság anyagi lehetőségei adottak, a beruházások nö­velésének határai vannak. Éppen ezért a tudományos szintű munkaszervezésnek kell előtérbe kerülnie. A munkaszervezés renge­teg tartalékot jelent, s nemcsak az üzemek veze­tőinek ügye, hanem min­den dolgozóé: itt a kon­zervativizmus. a megszo- kottság és kényelmesség ellen kell következetes harcot indítani, amely igen gyakran nem is a munkás, hanem a műve­zetők, csoportvezetők szemléletében jelentkezik. A vezetés színvonalának emelésével kapcsolatban szó­lott arról, hogy Salgótarján ipari üzemeinek műszaki el­látottsága tekintetében a má­sodik ötéves terv folyamán fel kell emelkedni az or­szágos átlagig. Beiskolázás­sal, szakmai képzéssel, a kö­zépkáderek számának növelé­sével, egyetemi ösztöndíjak létesítésével kell javítani az irányító munkát. Ismertette ezután Jedlicska elvtárs a nagyobb ipari üze­mek fejlesztésének terveit. Az Acélárugyár a második ötéves tervben — a most be­fejezett 250 millió forintos hideghengerműi rekonstruk­cióval együtt — háromnegyed milliárd forintot kap rekonst­rukcióra, ezen belül legjelen­tősebb lesz az új huzalmű megépítése. A Salgótarjáni Üveggyár termelése 1965-re 33 százalékkal nő a kapacitások bővítése, új készítmények, eljárások bevezetése, az auto­matagépek ütemének növelé­se folytán. A Tűzhelygyár­ban 15 millió forintos beru­házással megépül az új hl- degüzemi csarnok, amely már az új technológia megvaló­sítására lesz alkalmas. A Magyar Vasötvözetgyárban 19 millió forint értékű beruhá­zás történik, amely túlnyomó- részt munkavédelmi jellegű lesz: a füstelszívás megvaló­sításával kiküszöbölik a szi­likózis veszélyét. Havonta egy napot Salgótarjánért! — A városfejlesztés má­sodik ötéves tervünk egyik legszebb, leglelkesítőbb cél­kitűzése — folytatta beszá­molóját Jedlicska elvtárs. — A tervezésnek nagy szerepe van e feladat végrehajtásá­ban. De megnő a tanácstag­ság, minden kommunista ak­tív, szervező munkájának a jelentősége is. 1965-ig 1166 lakást épí­tünk városunkban, első­sorban bontási területen. Ez a körülmény külön ne­hézséget jelent, nagyobb fi­gyelmet igényel, mint az ed­digi szabad területen történt építkezések. Már az első lépéseknél akadályokkal ál­lunk szemben: egyes válla­lati, kereskedelmi, ktsz-i szűk praklicista szemléletek miatt nem megy tervszerűen a bon­tási munka. Az ilyen jelen­ségekkel szemben a közérdek szempontjait érvényesítjük és határt szabunk a türelemnek. — Azért is, mert célul tűz­tük ki az Építőipari Vál­lalattal egyetértésben, hogy 4 év alatt megvalósítjuk az ötéves lakásépítési ter­vet. így biztosítjuk a harmadik ötéves tervre való zökkenő- mentes átmenetet és már 1965- ben elkezdhetjük az 1966- ra tervezett építkezése­ket. — A lakásépítés jelentős mennyiségét szövetkezeti mó­don oldjuk meg, amely igen nagy népszerűségre tett szert az utóbbi időben, s ma ott tartunk, hogy elosztási gond­jaink vannak a készen álló szövetkezeti lakásokat illetően — Az állami építésen kí­vül hatszázra becsüljük az 1965-ig magánerőből építen­dő lakások számát, amihez te rületet, kommunális beruhá­zást kell biztosítani, amit ol­csó építési technika alkal­mazásával, ingyenes tervek rendelkezésre bocsátásával se­gítünk. A területproblémá­kon azzal is enyhíteni igyek­szünk. hogy 6—7—8 emele­tes házakat építünk. — A második ötéves terv időszakában épül az új kór­ház, a szállodai, kultúrház és gimnázium, hozzákezdünk a regionális vízmű építésé­hez és felszámoljuk azt a tarthatatlan állapotot, hogy bővülő, növekvő városunk strand nélkül legyen: állami és társadalmi erők összefogá­sával még ebben az ötéves terv­ben elkészítjük a városi strandot. „ A megyei tanács csütörtö­kön rendkívüli tanácsülésen vitatta meg az 1962. évi me­gyei költségvetési tervezetet és fogadta el. Miután az 1962. évi költségvetés terve­zetét a megyei tanácsülés el­fogadta, jóváhagyásra to­vábbította a kormányhoz, amely a legközelebbi ország- gyűlés elé terjeszti végleges jóváhagyásra. A megyei ta­nácsülésen megjelent Jakab Sándor, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának első titkára, Hankó János, a me­gyei tanács VB elnöke, meg­jelent megyénk több ország- gyűlési képviselője, de ott voltak a járási, városi ta­nácselnökök, valamint ta­nácsi osztályvezetők és kü­lönböző intézmények, intéze­tek vezetői is. A végrehajtó bizottság be­számolóiát Tóta Ferenc, a Pégrehajtó bizottság elnök helyettese terjesztette a ta­nácsülés elé. Mint az a be­számolóból is kiderült, a költségvetés készítésében résztvettek a községi, járási, városi és megyei pénzügyi állandó bizottságok tagjai­nak nagy része és munká­jukkal, különösen a dolgozók igényeinek feltárásával, a takarékosság érvényesíté­sével, sok segítséget nyúj­tottak a költségvetést ké­szítő végrehajtó bizott­sági vezetőknek. A megyében a tanácsok az 1962. évi költségvetés össze állításánál arra törekedtek, hogy az ötéves terv második évéből a tanácsokra háruló feladatok eszközeit és for­rásait a költségvetésben már megtervezzék. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a mezőgazda­ság termelő erőinek fejlesz­tése, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítása érdekében szerve­zeti feltételek megteremtésé­re a szükséges előirányzato­kat biztosítsák. A párt és a kormány mű­velődéspolitikai irányelvei és az új oktatási reform végrehajtása érdekében az általános és szakirányú mű­veltség további emelését, a szakirányú iskolai nevelés további tervszerű fokozását kellett tanácsainknak bizto- sítaniok. Az egészségügyi szo­ciális előirányzatok megte­remtésénél tanácsaink figye­lemmel voltak arra, hogy a mezőgazdaság szocialista át­alakulása következtében ma már a lakosság 95 százaléka a társadalombiztosításba be­vont. Az 1962. évi költségvetés magasabb, mint az 1961. évi volt. Mert amíg ez évben a költségvetés 299 millió 305 ezer forinté addig az elkövetkezendő évben 377 millió 956 ezer forintot terveztek. Tehát 78 millióval többet, mint ebben az évben. Ebből az összegből kell gazdál­kodni, amelynek megoszlá­sát tanácsaink a következő­képpen tervezték el: gazda­sági ágazatra fordítanak 12.9 százalékot. Szociális ágazat­ra — ebben jelentős a lakos­ság közvetlen ellátása — 33,5 százalékot, a kulturális ága­zatra — amely kihatásaiban szintén a lakosság igényei­nek kielégítését szolgálja — 36,2 százalékot fordítanak. A rendbiztonságra 0,7 száza­lékot, az igazgatási ágazatra pedig 16,7 százalékot. Érdemes néhány tételt köze­lebbről is megvizsgálni. Többek között szerepel a költségvetésben a város- és községgazdálkodási feladatok ellátása, amelyre 11 millió 319 ezer forintot fordítanak. Az itt jelentkező feladatok mind a lakosság szükségle­teinek kielégítését szolgálják. Mint például a köztisztaság, közvilágítás, közfürdők, te­metők, parkok stb. A kór« házak működésének biztosí­tására 1962. évben 50 millió 254 ezer forintot fordítanak, szemben az elmúlt évi 47 millió forinttal. Nagyon jelentős a dolgo­zók munkakörülményeinek megkönnyítését szolgáló böl­csődék üzemeltetésének biz­tosítása. A költségvetésben erre a célra az 1962. év­ben 4 millió 611 ezer forint szerepel. Ebből biztosítani tudják a fenntartott bölcsődék­ben egész éven át a gyer­mekek ellátásúk hat hó­napon keresztül pedig a mezőgazdasági munkában résztvevő szülők gyerme­keinek gondozását. Az általános iskolák fenn­tartására 1962. évre 44 mil­lió 219 ezer forintot fordíta­nak. Az iskolák felújítására pedig 3 millió 870 ezer fo­rintot. így sorolhatnánk a megyei költségvetés összegeit, amelyek mind azt szolgálják, hogy megkönnyítsék a dolgozók életét. — Komoly akciót indítunk Salgótarján széppé, kulturált­tá tételéért, ezért a par­kosított, virágos, tiszta me­gyeszékhely létrehozása ér­dekében a felnőtt lakosság körében megszervezzük a „ha­vonta egy napot Salgótar­jánért” társadalmi munka mozgalmat. — Szép céljaink megvaló­sításában nagy szerepet szán­tunk az ifjúságnak, s bí­zunk abban, hogy lelkesítő terveink végrehajtása során fiataljaink bebizonyítják rá­termettségüket. alkotó kész­ségüket — fejezte be be­számolóját Jedlicska elvtárs. A vitában 13-an szólaltak fel, a nártbizottság, a vá­rosi tanács tagjai és az üze­mek vezetői közül. Mind­annyian a terv végrehajtásá­ra, nagyarányú társadalmi munka szervezésére tettek ígéretet. Felszólalt Jakab Sán­dor elvtárs is. Részletesen elemezte az SZKP XXII. kongresszusának társadal­munk fejlődésére gyakorolt hatását, beszélt azokról a tanulságokról, amelyeket a párt egységének szilárdítása érdekében saját viszonyaink­ra is alkalmazni kell. Majd így folytatta: — Komoly feladataink van­nak. A mi nagyszerű ter­vünk sikere akkor biztosí­tott, ha azt megértetjük és elfogadtatjuk az emberekkel. Az emberek tudatának for­málása, finomítása jelentő­sebb ügy, mint egy gyár re­konstrukciója. Városunk la­kosainak a kulturált, váro­sias élet stílusát is meg kell tanítanunk és ezt csak az irányító, szervező munka ma­gas szintre emelésével érhet­jük el. — Nagyon szép dolog, büsz­keség Salgótarján várossá emelésében közreműdödni, mert e munka szárnyakat ad az alkotó képességek kibon­takozásához, mert e munka szerves része annak a cél­kitűzésnek, amelynek homlok terében a kommunizmus meg­teremtése van — fejezte be hozzászólását Jakab Sándor elvtárs. Az együttes ülés Salgótar­ján fejlesztésének második öt­éves tervét egyhangúlag jóvá­hagyta. 4 dolgosók aktivitásának felkarolása a ssaksservesetek fontos feladata Kibővített ülést tartott az SZMT A Szakszervezetek megyei Tanácsa kibővített ülésén be­szélte meg azokat a sajátos feladatokat, amelyek a má­sodik ötéves terv végrehajtá­sából megyénk szakszervezeti szerveire, aktíváira há­rulnak. Az SZMT elnökségé­nek beszámolóját előterjesztő Nádasdi András elvtárs töb­bek között szólt a szocialista munkaversenyről, mint a meglévő tartalékok kiaknázá­sának fontos eszközéről, té­nyezőjéről. Elmondotta, hogy erre az évre megyénk dolgo­zói mintegy 70 millió forint értékű vállalást tettek. En­nek értékét növeli, hogy megfelelő helyet kapott a gazdaságos termelés előmoz­dítása. A vállalatok többsége éves felajánlását jelentő­sen túlteljesíti: a várha­tó éves eredmény mint­egy 100 millió forint lesz. Ezzel kapcsolatban utalt ar­ra, hogy a munkások lelkese­dése, a tartalékok feltárása halomra döntötte a gazdasági és műszaki vezetők óvatos vállalását. A vitában felszó­laló Torják János elvtárs a Bányász Szakszervezet elnö­ke például elmondotta, hogy a nógrádi bányászkodás 100. évfordulójára indított munka­verseny bizonyította: a mű­szakiaknak nagyobb bátorsá­got kell tanúsítaniuk a mun­kások kezdeményezései iránt. Most az a feladat, hogy a jövő évi tervek elkészítése és ismertetése után haladék­talanul hozzáfogjanak min­denütt az éves versenyválla- lások elkészítéséhez. A vállalásokat mindenütt üzemi szinten összesítsék ! és forintosítsák, ezzel párhuzamosan készítsék el a műszaki intézkedést és újítási feladatterve­ket is. Mindenütt különös gonddal kezeljék a szocialista brigád­mozgalmat, mint a munka­verseny új, magasabb minő­ségi színvonalát elért formá­ját. Jelenleg több mint 450 brigád közel 4800 tagja har­col a megtisztelő cím elnye­réséért. Általában szükséges a mozgalom számiszerűségét tovább növelni, különösen a szénbányászatban, az építő- és építőamyagiparbain, vala­mint a helyiiparban és a me- zőgazdaságban. A megye második ötéves tervbeli fejlődéséről szólva a tanácskozás hangsúlyozta a szakszervezetek megnöveke­dett felelősségét. A tanács­kozáson felszólalt Alics Já­nos elvtárs a megyei pártbi­zottság titkára. E kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti munká­ban is nagyobb gondot kell fordítani a már ko­rábban hozott helyes, jó határozatok végrehajtá­sára, annak ellenőrzésére. Számos olyan, a megyei pártbizottság, vagy az SZMT által hozott határozatra, in­tézkedésre tért 'ki, amelyek még ma sem valósultak meg teljes egészében. így például a helyes anyagi ösztönzés, a lakosság szolgáltatási igényei­nek kielégítése a helyiipar részéről, a dolgozók kezde­ményezésének bátor felkaro­lása fontos feladatként szere­pel a szakszervezetek munkájában is. Az előter­jesztett beszámoló szintén több ilyen példát, említett. Különösen aláhúzta az újító- mozgalom fejlesztésének szükségességét. Annak elle­nére, hogy növekedett a munkásújítók száma, a be­nyújtót javaslatok gazdasági eredménye, még mindig ér­vényesül a céltudatosság hiá­nya. Az újítások nem mindig a legfontosabb népgazdasági feladatokra irányulnak. Igen sok az elutasított javaslat is. A legtöbb helyen még most is egy személy, a műszaki vezető foglalkozik a javasla­tok elbírálásával, amely meg­lassítja az ügy intézését. Ta­pasztalható az is, hogy sok belyiipari vállalatnál, az állami gazdaságokban és a gépállomásokon ez évben egyetlen újítási javaslatot sem nyújtottak be. Roppant fontos, hogy a vezetők na­gyobb felelősséggel, lelkiis­meretesen intézzék a dolgo­zók ügyeit. Vonatkozik ez a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatokra, a bejelentésekre, általában a munkajogi problémák gyors és a törvényeknek megfelelő elintézésére. Az SZMT kibővített ülése felhívta a figyelmet arra« hogy a második ötéves terv országos megyei és vállalati feladatainak isimertetése mel­lett a fő figyelmet az 1962. évi népgazdasági tenni­valók magyarázására kell fordítani, valamint arra, hogy jól megszer­vezzék a végrehajtást, biztosítsák a zavartalan átmenetet a jövő esz­tendőre. Nagy segítséget nyújt ebben a szakszervezeti bizottságok és aktívák számára a Minisz­tertanács és a SZOT leg­újabb közös határozata a munkaversennyel kapcsolat­ban. A szakszervezeti bizott­ságok mindenütt nagy felelős­séggel vegyenek részt a jö­vő évi tervek, feladatok elké­szítésében, érvényesítsék a dolgozók javaslatait, kezde­ményezéseit. A vita és a beszámoló alapján az SZMT kibővített tanácskozás? segítséget nyúj- m'i mrgvénk szakszervezetei­nek. hogv teljes egészében megoldják azokat a feladato­kat. amelyek megyénk to­vábbi fejlesztéséből, dolgo­zóink anyagi és kulturális színvonala emeléséből rájuk hárulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom