Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-22 / 94. szám
1961. november 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Központi Bizottságának határozata ni. (Folytatás a 2. oldalról.) A Magyar Szocialista Munkáspárt fenntartás nélkül, teljes mértékben egyetért a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XXII. kongresszusának irányvonalával. A kongresszus egész anyaga, a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja hosszú időre nagy értékű eszmei-politikai segítséget nyújt az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak s a testvérpártok sorában pártunknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. A Központi Bizottság saját feladataként napirenden tartja és egész párttagságunkat, a tömegszervezeteket, a közfunkcionáriusokat, a szocializmus, a béke ügyével szolidáris minden honfitársunkat felhívja a XXIi. kongresszus anyagának tanulmányozására azzal a céllal, hogy annak hatalmas eszmei fegyverzetét, viszonyainak figyelembevételével, szocialista építőmunkánk, népünk boldogulásának előmozdítására hasznosítsuk. A magyar dolgozók átérzik a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának történelmi jelentőségét. Erről tanúskodik a kongresszus iránt országszerte megmutatkozott nagy érdeklődés, a kongresszushoz küldött, s az emberek igazi érzéseit és tettrekészsé- gét kifejező üdvözletek, a kongresszus tiszteletére vállalt számos munkafelajánlás. A Központi Bizottság üdvözli az öntudatos dolgozók e szép kezdeményezéseit, amelyek fontos szerepet töltenek be népünk eszmeipolitikai fejlődésében, szocialista építőmunkánk újabb fellendítésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt immár több mint öt esztendeje, 1956 november eleje óta a marximus—leninizmusnak a XX. kongresszus által továbbfejlesztett eszmei fegyverzetével vívja harcát, végzi munkáját. E politika helyességét nálunk maga az élet, a magyar népnek az ellenforradalom felett aratott győzelme, az azóta elért hatalmas szocialista eredmények bizonyítják. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának eszmei-politikai irányvonala igazolja és megerősíti pártunk irányvonalát. A XXII. kongresszus eszmei tanulságai a gyakorlat által igazolt politikánk folytatására adnak új erőt, a pártunk VII. kongresszusán jóváhagyott eszmei-politikai irányvonal még következetesebb folytatására lelkesítenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt harci tapasztalatai bizonyítják, hogy csak a minden torzítástól mentes marxismus—leniniz- mus alapján lehet a helyes bel-és külpolitikát, a megfelelő gazdasági és kultúrpolitikai irányvonalat kidolgozni és az életben megvalósítani. Mi, harcunkat a revizioniz- rnus és dogmatizmus ellen egy időben vívott kétfrontos harcnak nevezzük. E harccal tudtuk kijavítani a régebbi hibákat, leküzdeni a revizionista irányzatot, elsöpörni az útból a személyi kultusz maradványait. Ezt az irányvonalat követve erősítettük a párt és a nép kapcsolatát; népünk odaadó munkájával létrehozta a szocialista építés új alkotásait. Ezen az úton járva született a magyar nép új, történelmi győzelme; a falu szocialista átszervezése. Pártunkban a személyi kultusszal leszámoltunk, a kollektív vezetés elve, a pártélet lenini szabályai érvényesülnek, a párt és a tömegek kapcsolata erős, a szocialista törvényesség biztosított. Hazánkban a népköztársaság alkotmányán és törvényein nyugvó rend van. Ez nagy győzelme pártunknak és nagy érdeme kormányzatunknak, amit egész közvéleményünk elismer. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának tanulságait fel kell használnunk arra, hogy az elért nagy vívmányokat e téren is tovább szilárdítsuk, a régi hibáknak még a nyomait is eltöröljük, és visszatérésük elé áthághatatlan sorompókat állítsunk. Mindazoknak, akik régebben a szektás szemlélet rabjai voltak, s e szemlélettel és az abból fakadó módszerekkel még nem tudtak teljes mértékben leszámolni, a XXII. kongresszus fényénél meg kell szabadulniok e hibáknak még az árnyékától is. A pártnak lankadatlan, soha nem szűnő harcot kell folytatni az önteltség, a gondolkozás konzervativizmusa, a szellemi tunyaság, a hatalomvágy, a bírálat elfojtása és minden olyan jelenség ellen, amelyből a személyi kultusz időszakából ismert hibák újra sarjadhatnának. Fel kell számolni azt a még meglévő szemléletet, amely a mérhetetlenül káros baloldaliaskodást valami bocsánatos, elnézhető hibának tartja. Pártunk egysége felett az egész tagságnak őrködnie kell s mint eddig is tettük, minden egységbontó csoportosulással még idejében le kell számolni. Ha akadnának olyan jobboldali, revizionista elemek, akik azt hinnék, hogy mostanában,* amikor a „baloldali” elhajlásról több szó esik, nekik talán szabadabb a vásár, tapasztalni fogják, hogy súlyos tévedésbe estek. A jobb- és „baloldali” hibákért pártunknak drága árat kellett fizetnie. Egységünk harcban született, s arra pártunk jól vigyáz ezután is. Pártunk eszmei tisztasága, politikai egysége, vezető és irányító, szervező és mozgósító feladatának jó megoldása egész népünk érdeke; szocialista építőmunkánk eredményességének elengedhetetlen feltétele. Szocialista építőmunkánk általános közvetlen feladata most az ötéves terv végrehajtása. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nyomán megnövekedett politikai érdeklődést, alkotási vágyat és munkalelkesedést ötéves tervünk teljesítésére és túlszárnyalására, a terv gazdasági mutatóinak javítására kell összpontosítani. Az országgyűlés ez év októberében elfogadta az új ötéves tervet, mely nagy célokat tűz népünk elé, ipari termelésünk 48—50 százalékos növekedését írja elő. Jó irányítással, jól szervezett, odaadó munkával ez túlszárnyalható, s túlszárnyalása üdvös olyan termékek termelésével, amelyeknek gyártása a leggazdaságosabb, és értékesítése a nemzetközi és hazai piacon biztosított. Mezőgazdasági termelésünk ötévi átlaga a tervidőszakban az előző öt év átlagát a terv szerint 23 százalékkal fogja felülmúlni. E feladat a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas mtínkájával, egész társadalmunk hathatós segítségével, a mezőgazdaságban rejlő nagy tartalékok mozgósításával nemcsak teljesíthető, hanem ugyancsak túlszárnyalható. Termelési terveink helyes irányú, gazdaságos túlteljesítése gyorsítja egész fejlődésünket, s egyben lehetővé teszi, hogy a lakosság fogyasztási alapjának tervezett 22—23 százalékos emelkedését és az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növekedését is túlhaladjuk. Ötéves tervünk teljesítése az ipar dolgozóitól megkívánja, hogy a munka termelékenységét az előirányzott 32—33 százalékkal a mezőgazdaság dolgozói ennél is nagyobb mértékben emeljék. A munkatermelékenység emelése döntő tényezője termelőerőink továbbfejlődésében, s a két világrendszer gazdasági versenyében. Ennek eszközei: a műszaki fejlesztés, a gépek, a meglévő termelőkapacitások gazdaságosabb kihasználása, a munkaszervezés tökéletesítése, a technológiai folyamatok és a gyártmányok korszerűsítése, a mezőgazdasági hozamok növelése, a munkaidő teljes kihasználása s a munka minőségének állandó javítása. ' Iparunk további erősödésének alapvető fontosságú feladata a gyártási költségek csökkentése, az anyag-, energia- és munkaerő-takarékosság, a beruházási feladatok leggazdaságosabb megvalósítása. El kell érni mind az exportgyártmáyoknál, mind a hazai fogyasztásra kerülő termékeknél a világpiacon megkövetelt minőségi színvonalat, s olyan költségszintet, amely megfelelő nyereséget biztosit a népgazdaságnak. Népgazdaságunk és társadalmunk továbbfejlesztésének kulcskérdése jelenleg a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Segíteni kell, hogy a szövetkezetek tagsága jól összeforrott kollektívákká, gazdaságaik pedig korszerű szocialista nagyüzemekké fejlődjenek. A Központi Bizottság felhívja egész társadalmunkat, elsősorban a mezőgazdaság dolgozóit, hogy fi mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó munkában a második ötéves terv alatt a következő legfontosabb feladatok megoldására összpontosítsa erőfeszítéseit: — teljes mértékben fedezzük az ország megnövekedett kenyérgabona-szükségletét; — fejlesszük állattenyésztésünket, növelve főleg sertés-, szarvasmarha- és baromfiállományunkat, és teremtsünk szilárd takarmánybázist állattenyésztésünk fejlesztéséhez. Szocialista fejlődésünk megvalósítása nagyrészt attól függ, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodásában állandóan erősödjenek a szocialista vonások. A tagság rendszeresen vegye ki részét a közös munkából, szilárduljon a munkafegyelem. Rendkívül fontos feladat a közös vagyon jobb megbecsülése: a szövetkezeti tagság a közös gazdaság gyorsabb megerősödéséért tegyen az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket a közös vagyon növelésére; emelje a szövetkezeti alapokhoz való hozzájárulását, növelje a saját erőforrásokból történő beruházásokat. A mezőgazdaság fellendítéséért és a termelőszövetkezetek megszilárdításáért folyó munka és harc során el kell érnünk, hogy a különböző rétegekből Összetevődő termelőszövetkezeti tagság mielőbb szocialista szellemű, egységes szövetkezeti parasztsággá forrjon össze. Növekvő feladatok hárulnak a tudomány művelőire az anyagi javak nagyobb bőségéért, a szebb és jobb életért folyó harcban. Gyorsabb fejlődésünk igen fontos követelménye, hogy a magyar tudomány művelői, a szovjet tudomány fejlődésének tapasztalatait is jobban hasznosítva, erősítsék kapcsolatukat a gyakorlattal, és jobban összpontosítsák erőiket azoknak a tudományos feladatoknak a megoldására, amelyek népgazdaságunk és egész társadalmunk gyorsabb fejlődését segítik. Nagyok a tennivalók mind a hazai kutató munka, különösen a műszaki tudományok továbbfejlesztésében, mind pedig a tudományos kutatás eredményeinek kölcsönös cseréjében, a tudomány nemzetközi eredményeinek, különösen a testvéri országok eredményeinek átvételében és értékesítésében, saját fejlődésünk gyorsítására. Népünk kultárális és politikai fejlődésében igen fontos szerepet tölt be a művészet, az irodalom fejlődése, a sajtó, a rádió és a televízió munkája. A művészek, írók, újságírók a kommunizmus építésének nagy programját megismerve és tanulmányozva, merítsenek új ihletet az új társadalom felépítéséért folyó küzdelemhez. Elmélyültebben és lankadatlanul tanulmányozzák népünk építőmunkáját, országunk fejlődését, az újért, a magasabbrendűért folyó mindennapi szívós küzdelmet: a hétköznapok munkáját, mely a nagy győzelmeket megérleli és kivívja. Az új, magasabbrendű társadalom nagy ügyéhez méltóan emeljék munkájuk eszmei és művészeti színvonalát, segítsék meggyorsítani a szocializmus felépítését hazánkban. Országunknak van reális és szép feladatokat megszabó népgazdasági terve, harcedzett kommunista pártja, pártunknak és kormányunknak kipróbált jó politikája. Kiváló, élenjáró dolgozók százezrei támogatják e politikát az iparban, a mezőgazdaságban, a magyar tudomány, a kultúra, az alkotó munka minden területén. A gyorsabb előrehaladásnak megvan minden alapvető feltétele. A Központi Bizottság felhívja az ipar, a mezőgazdaság és egész népgazdaságunk ösz- szcs dolgozóit — a munkásokat, parasztokat, alkalmazottakat, műszaki és gazdasági vezetőkét —, hogy a munkaverseny továbbfejlesztésében, különösen a szocialista brigád, s magasabb fokon a szocialista munka műhelye, a szocialista munka gyára, a szocialista munka gazdasága címért is vetélkedjenek. Érjenek el új sikereket az ország szocialista építésében. A második ötéves terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért folyó harcban fő figyelmüket most az 1961-es ipari tervek befejezésére és a folyó mezőgazdasági munkák jó elvégzésére kell összpontosítaniuk. A Központi Bizottság felhívja a tudomány és a kultúra művelőit, a közoktatás, közegészségügyünk munkásait és mindazokat, akik bárhol tevékenykednek társadalmi életünkben, még jobb munkával járuljanak hozzá ötéves tervünk teljesítéséhez és népünk gyorsabb fejlődéséhez. * * * Pártunk és népünk, új erővel gyarapodva, a szocializmus és a béke zászlaja alatt halad tovább a szocializmus teljes felépítése, s majd a kommunista társadalom, az emberiség nagyszerű jövendője felé. Pártunk Központi Bizottsága e nagy feladatok végrehajtásában számít a kommunisták, a pártmunkások példamutatására, áldozatkész munkájára. Ezen az úton járva, a közös munkában és harcban, a közös gondban és örömben forr össze még jobban pártunk és munkásosztályunk, egész népünk, új, szocialista nemzetünk. Együtt megyünk a szocialista országok népeivel, mindenekelőtt a kommunizmust építő, élen haladó nagy szovjet néppel, a forradalmi munkásmozgalommal, a béke egész világot átfogó, mindjobban növekvő frontjával. Megoldjuk a belső és a nemzetközi élet síkján adódó feladatainkat. Nemzedékünk kivívja és élvezni fogja a munka szabad, minden elnyomástól és fenyegetéstől mentes világát. Ezt hirdeti, ennek az útját mutatja meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XXII. kongresszusa, ennek megvalósításában segít' a szovjet népnek, minden népnek — a magyar népnek is. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Elemezzük a termelékenységi összetevőket N emcsak módszer, hanem szemlélet, politikai hozzáállás kérdése is, hogy egy-egy ipari vállalatnál mennyire ’ elemzik azokat az összetevőket), amelyek hozzájárulnak a termelékenység szakadatlan emeléséhez. Nagy általánosságban elmondható, hogy a gyárak és a bányák vezetői több -olyan intézkedést tettek, amelyek biztosítják a ''termelőerők nagyobb hatékonyságát. Ez abból fakad, hogy nemcsak elméletileg. hanem a gyakorlatban is mind nagyobb területet hódít a termelékenység emelése, történelmi szükségességének felismerése. Az általánosan kedvező kénen belül azonban — éppen a tények, az adatok alapján — érdemes vizsgálat tárgyává tenni mennyire válnak valóban gyakorlattá azok a módszerek és eszközök, amelyek a termelékenység emelésének szocialista követelményeiből fakadnak. Ismeretes, hogy népgazdaságunk jelentős anyagi eszközöket biztosít megyénk számára is a termelőerők állandó fejlődéséhez. Maga a szocialista társadalmi rend pedig eleve biztosítéka, hogy a munka hatékonysága minél nagyobb legyen. Azok a rekonstrukciós beruházások, amelyek két üveggyárunkban, az Acélárugyárban, a szén- bányászatban és az ipar más területén megvalósulnak, bizonyítják: pártunk és kormányunk milyen nagy gondot fordít a sokoldalú műszaki, technikai fejlesztésre. A technikai színvonal emelése, a villamosítási, a kemizálás, nagyteljesítményű gépek és gépsorok alkalmazása, a komplex gépesítés,, a fél- és teljes automatizálás kibontakozó jövője, a munkások és mérnökök szakmai képzettsége színvonalának emelése, valamint az anyagi érdekeltség elvének jobb alkalmazása — sok más összetevővel együtt — jelentősen járulnak hozzá a termelékenység emeléséhez. A munkanormák felül- ** vizsgálása és szükséges rendezése igen szemléltetően igazolták, hogy a termelés gazdaságosságának fokozásában számos kihasználatlan lehetőség rejlik még. Ez a munka, amely a gazdasági vezetés más egyéb intézkedéseivel is párosul, gazdag tanulságot szogáltatott arra vonatkozóan, hogy hazánknak és benne megyénknek is minden lehetősége megvan a többi baráti országokban elért termelékenységi színvonalhoz való felzárkózásra, a gyorsütemű fejlődésre. A normák felülvizsgálása, illetve az ezzel kapcsolatos más munkák eredményeinek gyakorlati hasznosítása során azonban nem minden esetben és nem mindenhol járnak helyes úton. XT étségtelen, hogy a vesz- ^ teségidők felmérése a munkások és a műszakiak hibájából eredő kieséseket tárt fel. Egyes gazdasági és műszaki vezetők azonban köny- r.yebben hajlottak a kisebb ellenállás felé. csak azokra a veszteségidőkre fordítottak különös figyelmet, amelyek a munkások hibájából eredtek. Ezért azután mellőzték a termelékenység emelésének fő és elsősorban járható útját, a munka intenzitásának tokozását helyezték előtérbe. Igaz az, hogy egy normális intenzitást, munkaütemet minden üzemben szükséges elérni. Egyes gyári műhelyekben a 6,5—7 órás. a bányászatban, az építőiparban még ennél is kisebb munkaidő- kihasználás nem elfogadható. A fegyelemnek, a munkaidő kihasználásának egy olyan fokára van szükség. amely biztosítja a termelés állandó fejlődését, a dolgozó munka- képességnek megőrzését, az ütemes és egyenletesen felfelé ívelő termelést. A munka intenzitása azonban véges, mert nem jelent egyebet. mint azonos idő alatt minél több és nagyobb izom- és ideaenergiát elhasználni, a munka sűrítettségét és fe- szítettségét fokozni. Ez természetesen számos szempontból káros. A Salgótarjáni Acélárugyárban például egy 4,4 százalékos termelékenységi növekedést csak 30 százalék erejéig biztosítottak technológiai és szervezési intézkedésekből, a többit a munka intenzitásának növeléséből. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban az elmúlt évhez viszonyítva az ez év folyamán bekövetkezett termelékenységi növekedésnek több mint 67 százaléka ered a normák felülvizsgálásából és csak a többi kisebb rész technológiai, illetve munkaszervezési intézkedésekből. Ilyen és hasonló példákat a szén- bányászatból és más iparágakból is hozhatnánk. Ismételten hangsúlyozzuk* egy normális munkaintenzitáshoz szükség van, azonban a termelés emelésének fő útja a munka termelékenységének növelése, amit pedig műszaki-technikai intézkedésekkel, munkaszervezési és technológiai eljárások tökéletesítésével kell biztosítani. A termelékenység emelésének a párt és a kormány által kijelölt és követett útja nemcsak a népgazdaság erősítésének és fejlesztésének elengedhetetlen követelménye, hanem szoros összefüggésben van a legfőbb érték az ember jelszavával is. Az új gépek, a fejlettebb technológia, a korszerű munkaszervezés megkönnyíti a nehéz fizikai munkát, kíméli a munkások erejét. Ezzel függ össze például az a nálunk már sokat emlegetett, de még nem kellően és következetesen végbe nem vitt gyakorlat, amely a kisgépesítés színvonalának emelését lenne hivatva szolgálni. Még mindig nem találkozunk elegendő és megfelelő törekvéssel arra vonatkozólag, hogy az egyes gyárakban szinte már hagyományossá vált igen nehéz fizikai munkát mechanizálják, a technika atkáim ázásával megkönnyítsék. A mi redszerünkben a ** termelékenység emelése abban áh hoav minél kevesebb munkával, az anyagi javak minél nagyobb tömegét állítsuk elő pedig úgy kell megvalósítani, hogy az élő, eleven munkaráfordítás még ennél is kisebb legyen, tehát minél kevesebb fizikai erővel, izom és idegenergia felhasználásával hozzuk létre az új termékeket. A vezetők általában tisztában vannak a marxista közgazdaságtannak ezzel a sarkallatos tételével. Azonban az életben, a gyakorlati munka során nem mindig követik ezt az elvet. Megyénk iparának műszakitechnikai fejlődése, a veszteségidőknek műszaki hibából eredő nagyobb hányada, a munkások erejének kímélése pedig éppen azt kívánja meg, hogy szakítsanak az ilyen hibás gyakorlattal és egyértelműen munkálkodjanak azoknak a feltételeknek a megteremtésén, amelyek a termelékenység emelkedésével együtt a fizikailag köny- nvebb munkát is biztosítják. Balogh Gyula
