Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-18 / 93. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 18. ASSZONYOKNAK rWWWVWVw\ A-'V VA ' vww w öt percet a kicsinyekről Számos nőolvasónk kérte szóban és írásban, hogy la­punk hasábjain adjunk hangot gyermeknevelési problé­máknak. Most e kérésnek eleget téve Asszonyoknak című ro­vatunkban bizonyos időközönként — az élet adta problé­máknak megfelelően — közölni fogunk gyermeknevelési ta­nácsokat nyújtó írásokat. Első alkalommal öt percet a ki­csinyekről címmel az egészen apró gyermekekkel kapcsola­tos nevelési problémákat fejtegetjük és néhány alapvető kérdésben igyekszünk tanácsot adni. örülnénk ha kedves olvasóink is elmondanák vélemé­nyüket, egyetértésüket, vagy ellenvéleményüket egyes ne­velési problémákkal kapcsolatban, hogy így bizonyos idő­közönként vitát tudnánk indítani egy-egy fontosabb ne­velési kérdésben. !^—Vasárnapi kitörő-^ Vízszintes: 1. Európai állam. 13. Hitelesíti az okmányt. 14. Nóg­Sok szülő áll tanácstalanul kicsi gyermeke egy-egy rend­ellenes cselekedete után, s töri a fejét, hogy vajon mit is tegyen. Igen nehéz e problémára válaszolni, hi­szen a kicsi gyermek felfogó­képessége még nagyon ala­csony. Mit is tegyünk hát? Előttünk totyog pici gyer­mekünk, s sokszor csak de­rülünk botladozásán, esetlen cselekedetein A pici gyermek azonnal közeledik a toaletthez a cse­csebecsék láttán. MIT TEGYEN ILYENKOR a szülő? — Ha megállítja? A gyermek bután bámul. Ha elrántja? Sírvafakad. Ha rákiált? Megijed. Mi hát e konkrét esetben a teendő? De vizsgáljuk előbb azt, hogy mi volt az indító ok. Az egészséges gyermek rea­gál a külső ingerre. A szí­nes pohárra, a családot áb­rázoló kép, a kerámia stb. mind-mind újszerűek számá­ra. Az érdeklődés már a pici gyermeknek is alapvető tu­lajdonsága, ami elsősorban a tárgyak, jelenségek felé for­dul. A gondolati társítás ek­kor még kezdeti stádiumban van. Igazolja ezt az is, hogy meg akarja fogni a tárgyat. Nem elégséges számára csu­pán a szem érzékelése. Ta­pintani, markolni akar. Az érzékszervek közül a bőrnek, a tapintás általi érzékelés­nek van nagy szerepe. KI KELL ELÉGÍTENI — De mit tegyek, ha gyer­mekem olyan akaratos, hogy nem tudom elhúzni a csecse­becséktől? — kérdi az egyik mama. Ha kárt tenne, akkor meg kell előzni, hogy ilyen­né váljék. „De hogyan előz­zem meg?” És hangzik a sok de. A gyermek igényét ki kell elégíteni! Azonban nem úgy, hogy mindenre rászabadítják. Érdekli őt a tükör? Akkor leveszem, megmutatom neki, de nem adom a kezébe, bár ő kapkod érte. A pamutból készült Bodrit is megmutatom, s tulajdonságait is ismerte­tem. A gyermekkel megértő­én, értelmesen kell beszélget­ni. Űzni kell az ilyen beszél­getésből a babusgatást, a selypítést és a valótlanságot. Nyílván a Bodri ugat, amit be kell mutatni a gyermek­nek. Az utcán kutya szalad­gál, s az asszociációt azonnal észre kell vetetni. A képes­könyvben csak látja a Bod­rit, amint a pipik között áll. „Igen ám, de Gyuszi mégis odamegy a vitrinhez és leve­szi a szobrot!” Valóban, ez így is van. Hiszen eddig még csak arra a kérdésre vála­szoltunk, hogy ne tiltsam el a gyermektől a tárgyak szem­lélését. Sőt, segítsem elő azt. De az ő korában az értelem­nek nincs még meg az a fo­ka, hogy beláttathassuk vele cselekedetének helytelenségét. Bár szoktatással ezt is ki LEHET ALAKÍTANI a következő módon, aminek alkalmazása nem egyértelmű­en helyes. Az apa például rendetlenséget teremt a vit­rinen, amit a gyermek ra­gyogó szemmel néz. Ott sün­dörög ő is az apa körül, s szeretne segíteni. Megrende­zésre bejön az anya, s hatá­rozott hangon kéri számon a rendetlenség okát. A gyer­mek jelenlétében rendet te­remt, s az apa is elmondja, hogy milyen csúnya is, ha valaki rendetlenséget te­remt. Az ilyenek megrende­zése is hatással van a gyer­mekre, s ezt nem meri csele­kedni, mert fél az erős hang­tól. Ennek viszont az az óriási hátránya, hogy a gyer­mek az apa és anya kapcso­latában tapasztalja a rendel­lenességet. Ezért — abból az elvből kiindulva, hogy e kor­ban még a szoktatásnak van nagy szerepe — határozott, de beláttató hangon tiltom meg e cselekedetét. LEGYÜNK KÖVETKEZETESEK mindig, ez nagyon fontos. Hiszen az a szoktatásnak alapvető követelménye. Per­sze, a gyermek kezdetben értelmetlenül néz szembe e ténnyel. Azonban látja a szülőktől a példát, hiszen az anya minden takarítás után gondosan helyére rakja a tárgyakat. Igen sok pici gyer­mek „segíti” szülei otthoni munkáját, bár az csak hát­ráltat valójában. Ezt a segít­séget akkor is igényelni kell. Azt, hogy kis seprőjével söpröget, hogy a padlózatra kicseppent vizet feltörli, hogy a játékait rendben el­rakja stb. mind-mind táplál­ni kell, szokássá kell alakí­tani. Tavasszal indul meg a nagy táblásítás Sok gonddal és fáradtság­gal folynak megyeszerte a táblásítási munkák. Köztudo­mású, hogy 1962 végére be kell fejezni ezt a munkát a községekben. Nagyon fontos, hogy minél előbb elkészülje­nek ezzel a munkával, ne legyen lemaradás, mert el­lenkező esetben ez akadályt jelent a szövetkezetek- nagy­üzemi gazdaságának kialakí­tásában. Az idei tervet előrelátható­lag csak a salgótarjáni já­rásban teljesítik.Ebben a já­rásban már elkészült 3 község mű­szaki kimérése, két köz­ségben most folynak ezek a munkák, műszaki át­adásra elkészült 7, s rövidesen elkészül még 4 község. A terveik szerint a táblásítás nagyobb részét a, következő év tavaszán végzik el, ennek ellenére nem kielégítőek az eddigi eredmények. Tekintet­tel arra, hogy ezt a munkát a termelőszövetkezeti agro- nómusoknak kellene irányí­tani, a lemaradás azért kö­vetkezett be, mert a szakem­berek a nagy szezonmunkák­kal voltak elfoglalva. A pásztói járásban 8 köz­ségben beindult a munka s jelenleg 3 község van készen: azonban ezekben is el kell végezni még a műszaki ki­jelölést, illetve egyéb hátra­lévő munkákat. A rétsági já­rásban egy községben már elkészültek a műszaki kimé­résekkel, s egy másikban a kimérésig végezték el a mun­kálatokat. Legrosszabb a helyzet a balassagyarmati és a szécsényi járásban. A táblásítás elvégzéséhez a járási tanácsok adnak segít­séget. Ezzel a szakirányítás­sal azonban még nincs megoldva a feladat. Az eredmény attól függ, hogy a termelőszövetke­zetek milyen gondot for­dítanak e munka elvég­zésére. rád megyei község. 15. Az oko­zat szülője. 17. Oda. 18. Fogkrém­márka. 19. Latin kettősbetű. 20. Német általános alany 21. ION. 22. Régi értékegység. 23. Közé­pen múlna! 24. Elektromosság. 27. Névelővel: nyelvtani fogalom. 28. Olaszországi város (utolsó koc­kába kettősbetű). 29. Ilyen a jó óra (folyt. függ. 26.) 30. Mondat része. 31. Innivaló. 34. Létezése. 35. Javakat állít elő (folyt. függ. 32.) 36. Földbe raktároz (folyt, függ. 33.) 37. Női név. 42. Tej­termék. 45. Házi állata. 46. Köl­temények (folyt. függ. 41.) 47. Nem ijed meg. 48. Rendben van - ism. id. szóval. 51. Duna mel­letti község. 52. Azonos betűk. 53. Az állóvíz. 55. A sav teszi. 57. Etelt ízesít. 58. Vissza': sze­mélyes névmás 59. Névelővel: szorgalmas állat. 60. A lom iker­szava. 62. Félig adnál 63. Az anyóka. 64. A Szovjetunió egyik népe. 66. Európai állam. Függőleges: 2. Egyiptomi nap­isten. 3. Középen halad! 4. Visz- sza: ázsiai állam. 5. Ipari nö­vény. 6. Lendület. 7. Hibáztat. 8. Jelzőberendezés. 9. Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. 10. Vissza: hőemelkedés. 11. Az árú­nak van. 12. Két európai állam. 14/a. Európai állam. 16. Az arany fokmérője. 19. A mélyben. 23. Európai hegység. 25. Vissza: lim ikerszava. 27. A folyadék. 38. Őszinte. 39. Semmi — id. szóval. 40. Hangszin. 42. Érték is van ilyen. 43. Utón van. 44. Nem idegen. 49. A megtörtént eset. 50. Kályha-fajta. 53. A paripa. 54. Áz USA egyik állama. 55. Alföldi város. 56. Élelmicikk. 59. Kanapé része! 61. Festék. 63. AP. 65. Betű kiejtve. Az oó, Illetve az öő betűk között nem teszünk különbséget. Beküldendő a négy hosszú sor megfejtése, valamint a VASÁR­NAPI FEJTÖRŐ szelvény novem­ber 22-ig. A múltheti keresztrejtvény he­lyes megfejtései: A közgyűlés — Esőcsináló - Tiszta égbolt - Két élet. Könyvjutalmat nyertek: Hegyi Ferencné Salgóarján, Tihanyi Ist­ván Romhány és Klucsik György Kisterenye. A könyveket postán küldjük ki! MIZSERFAI ÚJÍTÓK KÖZÖTT II. Nem lehetne egyetértésben...? Érthető, hogy az újító el­sősorban azokat az ezer fo­rintokat hánytorgatja fel, amennyivel nézete szerint ke­vesebbet kapott a jogosnál. Reménytelen vita. Huszár kapott 25 ezret az első da­rabokért — a nagybátonyi- akért már egy vasat sem. A tröszt „fedve” van: ez utóbbi gépek nem váltak be, köz­ben letelt az egy esztendő, a részesedési határidő. S hiába, hogy Huszár nem tehet ar­ról: Nagybátonyban elfuse­rálták a gépét, a paragrafu­soknak eleget tettek. Erre mondta valaki a trösztben, hogy Huszárnak pechje van. Pech? Kérem, én eleget tapasztaltam már ahhoz, hogy állíthassam: egy pa­ragrafusnak néha nagyon könnyű a kedvére tenni, né­ha nagyon nehéz. Esete vá­logatja. S ha valaki keresz- tűlbukott a paragrafuson, annak persze pechje van. Csak hát ebben az esetben, mint az előző alkalommal elvégzett számtani művelet is bizonyította, mindenek előtt a népgazdaságnak volt — hogy a kifejezésnél ma­radjak — pechje. És — bár ez már végképp nem ideillő kifejezés — pech­je van a raboló brigádnak is. Azt mondja Mecseki Já­nos az itteni raboló brigád „felügyeletes” brigádvezetője: — Sokszor ugrok én fel az ágyból éjjel . . . Mert azt álmodom, amit néha átél­tünk a bányában. Ma már a bányarendészet tiltja a kézi rabolást. De ki ad elegendő gépet ehhez a munkához? Mert aki adha­tott volna, nem adott. Sem a tröszt, sem a miniszté­rium. És a bonyolultan futó idegpályákról már soha nem lehet kitörölni a versenyfu­tás emlékeit a leroskadó fő­távé]. Ezért riad fel néha éj­jel az álmából rekedt kiál­tással Mecseki János. Vajon azoknak, akik miatt öt éven keresztül nem lett valóság akár a Huszár, akár másfaj­ta farabló készülékből, volt-e egyetlen ilyen éjszakája? Mecsekiék, miután három bányára most egy gépük van, hogy kíméljék, gyakran be­vágják, befűrészelik a fát. Pedig erős ez a kis masina. Mikor próbálták, vastag nyír­fát huzattak ki vele töves­tül. De van valami, ami úgylátszik erősebb nála, sok­kal erősebb. Ez az a valami, amin meg­feneklett a Máthé-féle kis- szivattyú ügye is. A bányá­ban nem ritka vendég a víz. Mindenhová nagyteljesítmé­nyű szivattyút beállítani nem lehet, nem is lenne gaz­daságos. Ezért vödrökkel me­regették ki a felgyülemlett vizet. Máthé Lajos szerkesz­tett egy kis hordozható szi­vattyút. Kipróbálták. Tetszett a bányásznak módfelett! Aki azt hiszi, hogy azóta tömegével gyártották a Mát­hé-féle kisszivattyúkat, az naív ember. De miért? Tény, hogy a hordozható kisszivattyú elvét Máthé vetette fel először nálunk. Azok a tervek azon­ban, amelyeket Máthé elké­szített: a korszerű kivitelezés, de főleg a hatásfok és az árambiztonság szempontjából nem voltak a legragyogób­bak. Józan paraszti ésszel, nem jól mondom: szocializ­must építő emberek gondol­kodásának megfelelően, ilyen­kor mit kellett volna csinál­ni? A mérnök, aki a kezé­hez kapta Máthé terveit, azt mondja: — Nézze Máthé, a maga ötlete jó, de a megol­dásban, a kivitelezésben van­nak hibák. Ami nem is cso­da, mert maga nem végzett egyetemet. Hát lássunk hoz­zá, közös erővel, hátha lesz belőle valami. De nem ez történt. A rajzokat először átterveztették a Zagyvapál- falvi Bányagépgyárban, de miután ebben is voltak hi­bák, a tröszt mérnökei új konstrukciót terveztek — fi- gyelembevéve már a külföl­di szakirodalmat is — és most pereskednek Máthéval, aki ragaszkodik a maga jo­gaihoz. Hogy a bíróság kinek ad igazat, az a bíróság dolga. De szabad-e idáig jutnia az újítási ügyeknek, ha szoci­alista módon gondolkodunk? Nem lehetett volna ezt más­ként? No igen, Máthéról azt tartják, rossz a modora, ma­kacs és ki nem állhatja a mérnököket. Pedig a fia is annak készül. Makacs is ve­szettül, ezt én is tapasztal­tam. De szót érteni azért le­het vele — ezt is tapasztal­tam. S ott van Huszár, an­nak a modorára igazán nem mondhat senki semmit, még­is hoppon maradt, éppúgy, mint Máthé. Tehát nem min­dennek a modor az oka. A tröszt egyik mérnöke azt mondta a műhelybeliek­nek: túl sokat foglalkoznak újításokkal, foglalkozzanak a bányai berendezések javítá­sával. Máthé, — mint ahogy Hu­szár is — vérbeli újító, ra­gyogó ötletei vannak, de mérnöki szaktudása nincs, nem műszaka rajzoló, nem szivattyúszakember, nem jut­hat hozzá olyan könnyen a külföldi szakirodalomhoz sem, mint a tröszt főmérnö­ke. Nem korszerű gépekkel ellátott műhelyben dolgozik, vízözön előtti esztergapado­kat, fúrógépeket dirigálhat csupán. Műszerek? Hisz mi­kor a szivattyújának a ha­tásfokát próbálgatta otthon, az asszonyt küldte fel a kör­tefára a gumicsővel, hogy lássa, meddig nyomja fel a vizet a gép. És mindez elég lenne ah­hoz, hogy lebeszéljük Mát- hét, s a vele egyivásúakat: ne foglalkozzanak újítások­kal? Ez lenne hát a megol­dás? Két újítás, két újító körü­li bonyodalmakat elevenítet­tem fel riportomban. Azért ezt a kettőt, mert jelentős, országos értékű újításba tört belé a bicskájuk. Veszett fej­sze nyele? Nem, mert ta­nulsággal bőven szolgálhat­nak. Kezdjük az imént em­lített „tanáccsal”, amit lefor­díthatnánk úgy is: „Suszter maradj a kaptafánál”. Nem, nem kérem. Ez nem megol­dás. És tanácsnak is felette rossz. Aki nem dolgozott a kapitalista rendszerben, az már csak könyvekből, bro­súrákból, cikkekből, de aki dolgozott, az tapasztalatból tudja, hogy más a szakmai becsvágy és más a dolgozók tudatos törekvése, hasznot hajtani üzemüknek, vállala­tuknak, a népgazdaságnak. Számunkra kedves, új vonás ez, amely 1945 óta fejlődött ki a munkástól a mérnökig, minden becsületes dolgozó­ban. S most, hogy kifejlő­dött, azt a tanácsot adják nekünk, hogy fejlesszük visz- sza? Hát erről ne is álmod­janak. És azok, akiket illet, legyenek elkészülve arra, hogy még jó ideig munkások is bele fognak „kotyogni” mérnökök dolgába. Mert en- gedelmet kérek, hordozható kézi szivattyút kitalálhatott volna először mondjuk Gor- dos, vagy Fazekas mérnök, vagy éppenséggel Csillag fő­mérnök is. S akkor most ugye nem lenne semmi probléma? Dehát véletlenül egy munkásnak, egy lakatos­nak jutott előbb az eszébe. S így, vagy úgy, de talán éppen ezért mégis csak lesz kisszivattyú. Ezt az érdemet Máthétól még akkor sem le­het elvitatni, ha nem lesz odaírva a gépre: „Máthé-fé­le”. Nos ezt Máthé el fogja viselni. Nem dől össze a vi­lág. Amit nehezebb elviselni az az, hogy ilyen tengeri kí­gyó válik annyi jelentős újí­tási ügyből. És valahogy nem tanulunk ezekből az esetekből. Pedig 16 esztende­je hányszor ismétlődnek és hányszor levonjuk újra és újra a tanulságokat. Mennyi pénzünkbe, elvesztegetett mil­liókba kerül ez nekünk! Nehogy azt higyjék, hogy a történetek miatt én csak a tröszt mérnökeit hibáztatom. Nem: hibáztatom például Máthét is. Máthéról azt ír­tam: vérbeli újító. Nos, ezt ő is tudja magáról. S egy kicsit nagyra is van vele. Ez aztán jelentkezik abban is, hogy a saját véleményét túl, a másokét — persze elsősor­ban azokét, akik vitába száll­nak vele — lebecsüli. Sok bosszúságot okoz ezzel saját magának is, s akaratlanul annak az államnak is, amelynek pedig a javát akar­ja. Egy másik tanulság sok újító számára megszívlelen­dő: túl kell jutni az ösztö- nösségen, saját szakmai tu­dásuk feletti elégedettségen, sokkal többet kell tanulniok, tájékozódniok: nekik is lé­pést kell tartamok a műszaki tudományok fejlődésével. E- nélkül a legjobb ötlet is el- sekélyesedik, vagy éppenség­gel a visszájára sül el. A mérnökben pedig a nagyobb műszaki képzettségű, tudású munkatársat lássák, ne az el­lenfelet. A mérnökök pedig vetkőzzék le a smkmai félté­kenység maradványait, hi­szen senki sem fogja őket rossz mérnöknek tartani, ha üzemüknél sok jó munkás- újító, újítás van. Azért sem, ha bevallják: tanulni is le­het egyik-másik munkásújító­tól. S a jó kapcsolatoknak, az együttműködésnek legye­nek ők, a mérnökök a kezde­ményezői. A mizserfai bányaüzemnél 1959. óta csökken az újí­tások száma. Kár lenne ebből messzemenő következte­tést levonni. Bár az itteni újítók balszerencséje nem múlt hatástalanul, nem lesz vész. A csökkenés átme­neti. Hiszen Huszár, Tótok művezetővel, Kaposi eszter­gályossal már egy másik újításon spekulál, Máthé sem nyugszik, a többiek sem: — Gyógyíthatatlan betegség ez — tréfálkoznak az újítók — nincs ez ellen orvosság. Lehet, hogy szükségük lesz mérnöki segítségre. Ne habozzanak kérni, elfogadni. S ha sikerült valami ügyes dolgot kisütniök, szívesen vállalkoznék, hogy elmond­jam olvasóinknak, mi lett a gyümölcse a munkásújító és mérnök közös munkájának, egyetértésének. Csizmadia Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom