Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-05 / 89-90. szám

1981. november 5.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

13

EMLÉKEZNEK

vvvVww V v^vwww vw V wv

Fáradhatatlanul - az igaz ügyért

Már több évvel elhaladta a hatvanat, a munkásmozgalomban, a pártban kezdődő ifjúkori tevékenységének eseményei mégis úgy élnek emlékezetében mintha csak napokkal ezelőtt élte volna azokat végig.

Sukarek Lajos bácsi, aki a pártnak már 1918 óta tagja az első világháború és az azt közvetlenül követő forradalmi események tiizében nevelkedett, ismerkedett meg a munkásmozgalom harcával.

— Akkor fejeződött be az első világháború, a forradalom szele már a frontokon is érződött. Kiéhezett katonák várták a békét Magyarországon is . . . Az 1918-as Őszi Rózsás Forradalom nem váltotta be reményünket, pedig mi azt hittük ugyan úgy lesz mint Oroszországban. Ehelyett újabb korosztályokat mozgósítottak, a frontról hazajött katonákat lecsukták, mert elmondották az igazságot, — emlékszik a régi időkre.

Amikor november 24-én 43 évvel ezelőtt Budapesten megalakult a párt, a fiatal Sukarek Lajos ott volt az elsők között. Azután Esztergomba került, ahol az ott állomásozó egyik ezred főbizalmija lett. Hiába küldték ellenük a burzsoázia legmegbízhatóbb katonai egységeit, ők ötezren voltak. 40 géppuskával felszerelve és ami a fontos: igazuktól fűtött harci elszántság uralkodott közöttük. Az új esztendő, 1919 újabb har eokat és újabb győzelmeket hozott. Ott találjuk a ma idős veteránját az első sorokban, amikor a munkásosztály legjobbjai fegyvert fogtak a cseh intervenciósok ellen. Fel- világosító szavai, bátor kezdeményezései már akkor ismertté tették a fronton harcoló kc.tonák között. Járja végig a falvakat Szobtól Zagyvarónáig. Hirdeti a párt., a munkásosztály igazát és lelkesítő szavai nyomán 100- 150 katona áll a harcolók sorai közé, egy-egy községből.

A villanásnyi emlékek, a nagy forradalmi időszak epizódjai úgy elevenednek meg és forrnak egységes történetté, mint ahogy annak idején valóban eggyé lett a nagy áradat, az új társadalmi rend, c szocializmus kivívására . . . Azután börtön. üldöztetés, sok szenvedés, hűséges élettársával együtt. 1945-ben az elsők között indul a nagy országépítő munkába . . . 1956- ban idős kora ellenére is fáradhatatlanul védi a munkáshatalmat. Közben szerencsétlenség éri, jobb keze megbénul, de alkotó energiája, életereje ma is töretlen. Nem rég ünnepelte hatvanadik születésnapját. Megemlékező levelek, ajándékok egész sora jelzi azt a méltán kiérdemeli társadalmi megbecsülést,

amelyben akkor és azóta is részesül...

Október füzében edződött

Egy esztendő híján hetven esztendős, negyvenkét éve tagja a kommunista pártnak Kaszás rőfös József.

Mikor? Valamikor 1917-ben kezdődött, hogy a frontról hazajött Kisterenyére. Azt mondja neki egy napon a bátyja: — Te, Jóska! Szervezkedni kell, hallod-e?

— Minek? Mire lesz a szervezkedés?

— Hát, hogy több katonát innen a frontra ne vigyenek.

— Az jó, abban benne voltam, — néz messzire Józsi bácsi, — tudtam én már akkor, mi az katonának lenni, ázni, fázni, vérezni idegen érdekekért.

Majd egy évvel később, 1918 május elsején esett át a munkásmozgalmi tűzkeresztségen. A felvonulás után visszatérőben csendőrökkel csapott össze. Hat csendőr kellett hozzá, hogy legyűrjék. Bevitték az őrszobára, s másnap újra behívták katonának. Akkor jött vissza, mikor a forradalom kitört.

Bizalmi lett és termelési felelős a kisterenyei bányaüzemnél. A Tanácsköztársaság kikiáltása után belépett a kommunista pártba.

A kommün bukása után rendőri felügyelet alá került, ellenőrizték minden lépését. De a forradalmár nem maradhatott tétlen. A József- akna bányászai 1920-ban sztrájkba léptek. Egyik fő szervezője a megmozdulásnak Kaszás bácsi volt. Keresték a szervezőiket, szűkült a kör, s Józsi bácsi, hogy a többieket mentse, magára vállalja az egészet. A különítményesek borzalmasan összeverik, felhurcolják a páncélvonatra, ahol folytatják az ütlegelést, majd csupa seb-testét kavicsokra fektetik. A vonattal Salgótarjánba, börtönbe szállítják. Egy hétig magatehe- tetlenül fekszik. Négy hónapig van a börtönben. Szabadulása után néha hetente rohanják meg a lakásán, házkutatást tartanak, s közben feldúlják a lakást, bántalrúról, a győztes sztrájkokról, s arról, hogy ott volt 1956- ban is a proletárhatalom megvédésénél, akkor is fegyvert fogott az öreg veterán.

A kis lakásban összeszorul a történelem. Egy ember, az egész magyar nép története. A múlt és jelen, mind a kettő megtalálható Kristóf Józsefben, aki 1920 óta szíve alatt hordja a párttagsági könyvét, aki még akkor sem vált meg tőle, amikor a bíró előtt állt. Néhány nappal ezelőtt gyógyulás végett a balatonfüredi kórházban talált gyógykezelésre, oda is elvitte.

Az árnyékról és a napfényről beszél, ő, Kristóf József, aki bejárta a fél világot, aki sokat tett azért, hogy itthon is valóra váljon Lenin akarata, a kommunizmus építése.

v.

mázzák Kaszást és családját.? Az állandó bizonytalanság^ felőrli nem is annyira Ka-^ szás, mint hozzátartozóinak, ^ rokonainak az idegeit. —^ Menekülj ki külföldre — ké-^ rik — itt nem lesz maradá-á sod, a végén elemésztenek! ^

Végül rászánja magát az ^ útra. Kölcsönt vesz fel ' a^ bankból apja, s egy roko-^ na házára, s nekiindul Ame-| rikába. — Rítt az asszony, ^ ríttak a gyerekek, én is rít- ^ tam nagyon. Már Pestről ? jöttem volna vissza, de nem? lehett, már akkor nem. .. — ^ meséli fátyolos hangon. Ka-^ nadában telepedik meg bá-^ nyamunkásnak. De munka ^ alig csurran-cseppen. ^

Szegény embert még az ág^ is húzza — Kanadában is. ^ S mennyi ág! Csak kínlódva^ tartja fenn saját életét, ha- ^ za is küldeni kell a pénzt, ^ mert az asszony nyögi otthon £ a kölcsön részletét. De még^ arra is kell maradni erőnek.^ hogy mikor kitör a spanyol^ polgárháború a szervezet tá-? mogatja a köztársaságiakat

— heten közülük a fronton, ^

— a többiek pénzzel, élelem-^

mel, ruhaneművel. Mikor a^ németek megtámadják a^ Szovjetuniót, annak szerve-^ zik a segítséget, pedig a pár-^ tot betiltották, illegalitásban £ dolgoznak. ^

Mire haza jöhet — a há- ^ ború után — más világ vár- ^ ja. Azonnal bekapcsolódik a £ pártmunkába, ez már az ^ eleme, enélkül nem élet az? élet. Érdemeire váló tekin-? tettel nyugdíjazzák, de csak^ egy évig bírja a tétlenséget,^ visszamegy a bányába dolgoz-^ ni. Mikor másodszor is nyu-^ galomba vonult, akkor is ^ csak a bányamunkát hagyja^ abba. Ma is a községi párt-^ szervezet vezetőségi tagja, í

?

Az öreg kommunista háta ^ már meghajlott — őrizve a ^ munkában töltött évek és a ^ fehérterror nyomait — de ^ gerince, tevékeny pártmun- £ kás kedve töretlen, mint a^ jó tűzben — Október tüzében ^

— edzett acél. ?

Ezen a télen már együtt lesz az egész család maguknál, Sztráska Ferenc. Nem kell összepakolni a négy gyereket és átadni őket a nagyszülőknek tavaszig, amikor bejönnek a hideg, szeles idők, attól való félelemben, hogy a huzatos szobában megfáznak és valami betegséget szednek fel. Rossz, kellemetlen emlék ma már a Bányász utca 3. szám alatti, egy szobából álló, betonpadlózatú volt kocsmahelyiség, ami szükségből a maguk lakása volt jó pár évig. Hamar el is felejtik majd, hiszen néhány nappal ezelőtt annál sokkal különb kétszobás lakásba költőiek a Sztahanov útra, acélárugyári munkahelyéhez közel.

De azt hiszem, arról még sokáig beszél, hogy miként jutott ehhez a lakáshoz. Ugyanis lakásokat más üzemek és hivatalok dolgozói között is osztanak, mégiscsak egyre jobban ki lehet elégíteni az igényeket s az nem csodálatos dolog, hogy valaki kézhez kapja a kiutaló írást, a kulcsot és búcsút mond a régi lakásnak. Az az említésre méltó és sok más szerv részére ajánlható példa, ahogyan ez a lakásügy elintézést nyert.

Amikor köztudomásúvá vált, hogy megürül egy gyári lakás, megindult az ostrom érte. Különböző és a legtöbb esetben méltányos indokok alapján tizen pályáztak rá. Volt közöttük, aki 4—5 tagú családjára, más idős korára, a harmadik betegségére, a gyárban szerzett érdemeire hivatkozott. Volt olyan is, aki azért törtetett, mert ez a szóbanforgó lakás még régi bérű, egyharmadát kell fizetni érte az új lakások házbérének. Az igazgató, a párt- bizottság, a szakszervezet vezetőinél sorban megjelentek ezek az emberek, mindegyik a saját problémáját tartotta a legsúlyosabbnak. Volt olyan variáció is, amely szerint kilenc ember cserélt volna lakást egymással, ha az az igénylő jut hozzá a magának kiutalt lakáshoz.

Mert maga kapta meg, Sztráska Ferenc. Pedig nem tolakodott. Nem is szólt senkinek, végezte becsülettel a munkáját az üzemben. Még meg is lepődött, amikor megtudta, hogy esélyes erre a lakásra. A kérvények közül ugyanis kiemelték a magáét és még néhány dolgozó társáét, akik hasonló nehézségekkel küszködnek. Aztán megkérdezték magukat, hogy most már egymás között döntsék el, kié legyen a lakás. És nem volt vita, a többiek mind azt javasolták, hogy maga kapja meg azt. Mert ismerték a helyzetét, mert azt is tudták, hogy szerény, csöndes ember, aki becsületesen dolgozik.

Így jutott ugye lakáshoz, Sztráska Ferenc? Az a tíz másik erre nem is gondolt, ilyesmire nem is számított. De egy sem reklamál közülük, egyik sem háborog, szó sincs arról, hogy ez a döntés igazságtalan volt. Sőt, azt mondották aztán már nevetve, mikor megismerték a határozatot, hogy „ezt aztán tényleg alaposan elintézték az okosak”. A kijelentésben benne van, hogy hasonló körültekintéssel várnak ezután is, ha ilyen kényes ügyekben mond ítéletet a felettes szerv. Magának pedig gratulálnak és együtt örülnek magával, hogy ilyen csöndesen, ilyen észrevételenül megelőzte őket.

Így van ez jól, ez a helyes s most már lássák majd vendégül minél gyakrabban — viszonzásul — a télen is a nagyszülőket egészséges, tágas, meleg lakásukban.

Vegyiipari óriás a kremencsugi tenger partján

A cserfcasszi műszálgyár, amelynek óriási épülettömbjei a kremencsugi tenger partján emelkednek a magasba, az idén állította elő első termékét.

A gyáróriás fiatal kollektívája eddig már több mint 250 tonna műselymet gyártott, amelyből a moszkvai, a kievi. a rigai és a jereváni textilüzemek több mint 2

nak” nevezték őket, s bizony nem igen jöhettek emberszámba. „Hol volt akkor a becsület?” De sokszor beszélnek nekem erről.

— Nagyon szeretem ezt a jószívű, dolgos cigány fajtámat, amelyből még mindig sokan tartják magukat másokkal szemben alacsonyrendűnek. Tudja, én ezeket akarom tanítani, nevelni. Szeretnek is, büszkék rám az egész telepen,, hogy ilyen szép jövő áll előttem. És olyan megható, hogy a szomszédbeli kisebb iskolások néha megtöltik ezt a lakást, tanulni jönnek hozzám s én boldogan segítek nekik.

— Én soha nem tapasztaltam azt, hogy az iskolában a tanáraim, vagy a tanulótársaim megkülönböztettek volna más gyerekektől. Nem is éreztem kevesebbnek magamat másoknál. Nekem az apám és az édesanyám keserves múltbeli élete, az őket ért lenézés már olyan történet, mint amit iskolában tanultam, amikor a nemesem- berek úgy tartották számon jobbágyaikat, mint azt, hogy hány lovuk meg birkájuk van.

Egy szónok sem beszélne különben, mint Baranyi Elza. minden feszélyezettség, a legkisebb póz nélkül. Tizennégy esztendejének szívből fakadó, igazán hamisítatlan lelkesedésével.

... Mert biztos a dolgában!

—x—

Két példa csupán az életünkből. De hányat lehetne sorolni még annak bizonyítására, hogy a tegnapi kisemmizettek, a lenézettek, a meggyalázottak, az állati sorba degradáltak — ma emberek.

Árnyék után napfény

Egy egész történelem szorul össze abban a karancsaljai kis lakásban, amelyben Kristóf József elvtárs lakik. ö maga már 70 esztendős, s ez a hét évtized éppen elegendő volt ahhoz, hogy megismerje az élet árnyékát és napfényét.

Kristóf József alacsony ember. A hetven esztendő minden nyoma rajta van. Vékony keze éppen a duzzadó erekkel a nehéz munka nyomát hordja magán. S ha beszél, akár a múltról, akár a jelenről, szeme állandóan csillog. A múltról szóló beszélgetésnél azért, hogy ezzel is tiltakozását fejezze ki az akkori elnyomókkal szemben. A máról szóló elbeszéléseinél már az öröm ragyog szemében: ezt is megérhette.

— Ügy kezdődött az egész, hogy már 12 esztendős koromban meg kellett a bányával ismerkedni, Kellett a pénz, s ezért mentem el. Sók emberrel találkoztam. Ilyennel is, meg olyannal is. Mint fiatalembert azért mégis az új szavak ragadtak meg. Szocializmus... Emberi élet... Ne legyen kizsákmányolás... meg a többiek. Nekem ez tetszett jobban.

Vékony, fáradt kezét mor- zsolgatja, ahogyan beszédét folytatja. Egy egész történelem tárul az ember elé. Szavai után peremek az események. Amikor először találkozott a Kommunista Kiáltvánnyal, aztán az első világháború, a sztrájkok és IpfoT.tA-.i-.tásuk Több nap a börtönben, a csendőrségen, mint a család körében, vagy mint a munkahelyen. Nógrád. Borsod, Heves megye, Tatabánya bányái.

— De mindig a Lenin vezette forradalom adott életerőt számunkra. Még akkor is, ha a bíró előtt kellett állni — mert abban bőven volt részünk.

Az élő lexikon Kristóf elvtárs. S milyen boldogan beszél a győztes 19-es hábomillió méter szövetet készítettek. Ugyanennyi szövet természetes selyemfonalból való. elkészítéséhez csaknem félmilliárd selyemhernyóra lett volna szükség.

A csenkaszi vegyipari dolgozók vállalták, hogy a XXII. pártkongresszus megnyitásának napjáig több tíz tonna műselymet adnak az

országnak terven felül.

Baktatnak az avaron. Vadászfegyver a vállukon. Már hazafelé a deres, derengő hajnalban. Az alacsonyabbon kopottas pufajka. ö beszél.

— .. .És mindig eszembejut, ha erre visz az utam a határban. Kidobolták, hogy haj tónak jelentkezhet a vadászmesternél minden tizenkét évnél idősebb gyerek. Az uraság egy hétre hazajött a tengerpartról, külföldi vendégeket is hozott magával.

— örültem, hogy anyám gondjain segíthetek a néhány pengővel, apánkat úgyis csak februárban várhattuk haza. Megint Gyarmaton ült a börtönben, mint mióta eszemet tudtam, minden esztendőben 2—3 hónapig. Ha közeledett november 7, már vártuk a csendőröket, mikor jönnek érte. A vád valahányszor ugyanaz: izgató, felforgató tevékenység.

— Otthon maradt anyám velünk, a hat éhes, rongyos gyerekkel a gőzben. Mert állandóan mosott s a konyha sűrű volt a gőztől, hogy alig láttuk egymást. Én voltam a legnagyobb, már kimaradtam az iskolából s hetek óta roppant izgalommal készültem erre a vadászatra: életemben először hajtó lehetők. Titkos tervem is volt, amire a nagyobb. 17—18 éves suhancok elszólásai ösztönöztek, akik már rutinos hajtótonak számítottak: a megsebzett, vagy lelőtt nyulak közül legalább egyet elrejteni a haraszt alá s majd két-három nap múlva milyen jó paprikást főzhet belőle anyám.

— Már harmadik napja jártuk a határt, rengeteg apró vadat kergettünk az urak puskája elé, s én elhatároztam, hogy ezen a napon megrendes ember jólétéért küzdenek.

... A faluszéli kútnál nagyokat kortyoltak a friss hideg vízből...

Itt van ez a széparcú, értelmes szemű kis cigánylány, a kisterenyei Baranyi Elza. Halkan, megfontoltan peregnek ajkáról a szavak. Tiszta, jól berendezett lakásukban oly otthonosan érzi magát az idegen.

— A nyolcadik osztályba járok. Mindig jeles tanuló voltam. Nagyon szeretem az irodalmat meg a történelmet. Jókait, Móriczot, Vernét, Du- mast olvasom legszívesebben, éppen befejezem a Három testőr-t. A történelemből megismerem az országok és a népek fejlődését.

— Azt mondják a szüleim, hogy anyám öccsének a tehetségét örököltem, aki Losoncon építészmérnök, ötven- ben végezte el az egyetemet. Szüleim örülnek annak, hogy gimnáziumba akarok menni, azután meg a pedagógiai fő- skolára. Azt mondják, értem dolgoznak, hogy tanult ember lehessek.

— Apukám a felszabadulás óta a Zagyvapálfalvi Üveggyárban dolgozik, a keverőüzemben 1500 forintot keres, anyu pedig Mizserfán a kőművesek mellett segédmunkás, a havi fizetése ezer forint. ö is már nyolc éve dolgozik. Mondják, hogy az előtt nem ment így. Tollal kereskedtek, tehát a cigányok jobb rétegéhez tartoztak, mégis becsukták orruk előtt az ajtót, ha valahová mentek. „Rongyos cigányokszerzem azt a bizonyos fazekunkba szánt tapsifülest. De

ügyetlen voltam a lopáshoz. Az egyik dáma — nyílván első találata volt a vadászaton — távcsövén figyelte, hogy az általa megsebzett nyulat követem, a bokrok között ráhasalok és sietve rejtem el. S hogy üres kézzel megint a sorba álltam, integetett, hogy menjek hozzája, aztán az egyik erdészt küldte értem, aki fülön fogva cipelt eléje. Ekkor már többen voltak ott, az ispán is s én nagyon féltem, hogy pofont kapók tőle. „Gazember ez” — mondta — „olyan az egész famíliája, a szüleitől sem tanulhat mást.” „ Az én apám és az ón anyám rendes emberek” — suttogtam én megszégyenültem „A te apád nem is ember, te fattyú, hanem egy piszkos kommunista, azért ül most is a börtönben” — kiált rám az erdész is. Aztán a nőre való tekintettel verni mégsem mertek, de elzavartak, hogy többé ne is próbálkozzam hajtónak jelentkezni. Fuccs lett a kétnapi keresetemnek is. Csak anyám sírt otthon, mi többiek mind bőgtünk, hogy mégsem eszünk nyúlpaprikást.

— Ez mindig eszembejut ha puskával erre cserkészge- tek és sajnálom, hogy nem mondhatom meg azoknak az uraknak — mert ki tudja, merre tekeregnek azóta — amit a fiam mesélt a minap. A technikumban jegyezték meg az osztálytársai, hogy büszke lehet rám, mert én, az apja kommunista vagyok, s a kommunisták minden

M A — EMBEREK