Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-18 / 84. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÜJSAS 1961. október 18. Elég-e nekünk Liliomfi í ? ís I Szigligeti Ede Liliomfi című népszínművének másodvirág­zása, színpadi és filmesített játszása, ha különösképpen nem túlzottan indokoltan is, annak tudható, hogy haladó színpadi hagyományaink sorá­ban az író közel félszázados munkásságából ez a műve van még legközelebb érdeklő­désünkhöz. A történés naivi­tása az írói szándékon túl­menő derűt áraszt a cselekmé­nyek körül, de csakis úgy, ha az anyag fölényes köny- nyedséggel komédiázók kezé­be kerül. Ez a fölényes könnyedség az, amit leginkább hiányolunk a Déryné Színház előadási együtteséből. Azt, amit az előadástól várunk, valahogy sehogysem fedi az, amit kap­nunk kellene. A hőskor szí­nésze, Liliomfi nem forradal­mas eszmei úttörő, ahogy szándéka kívánná, csupán va­lami szószátyár, olcsó széltoló, amolyan ingyenélő-féle, aki a csepűrágó, színészi rangig soha nem növő Szellemű ha­sonszőrű párja. Az előadásnak ez a hely­telen vetülete érzésem sze­rint rendezői félrefogásból ered, mert a hős jellemfogya­tékosságainak hangsúlyossá tétele torzító optikáit;. Li­liomfi formálója, Kiss László alkatilag ugyan fedi a néző­képzelte alakot, a játék köny- nyedségét azonban inkább va­lami beszéd- és mozgásbeli há- nyavetiség pótolja. Pályatársa, Szelleműi komédiás voltát Rónaszéki András ötletbő eszközökkel fejezi ki. Szilvái professzor személyében Diósi Ferenc jóval oldottabb játék­kal szolgálná sikeresen a vígjátékot, amelynek alapta- nusát Kamillában legszeren­csésebben Jurik Julcsi keveri ki. Igen tehetséges, fiatal szí­nésznőt ismertünk meg Ma­riska, Szilvái nevelt lánya­ként Téby Katalinban, orgá­numának ki-kiütköző bántó keménysége azonban kendő­zésre vár. Schwartz pesti fo­gadós egyetlen jelenetében Honffy József jól áll helyt. Adolf, a fia, Tassy Tamás megszemélyesítésében igen mulatságos karikatúrája a múlt század illemkódex-hab- zsoló, divathóbortos pesti né­met polgárának. Fóti Fülöp Sándor Kányái fogadósa csak külsődlegesen hiteles, indu­latokban, mozgásban azon­ban befejezetlen. Ha néző­térről rendezhetnénk a sze­reposztást, akkor a darab két naiva szerepénél külső és belső alkat szempontjából egyaránt cserét végeznék Ká­nyái lányát, Erzsikét az igen dekoratív megjelenésű, já­tékban szeriőz Kiss Erzsébet nem tudja életszerűvé tenni, viszont Téby Katalin Maris­kájából éppen ezek a voná­sok hiányoznak leginkább. Gyuri pincér alakja is mar­kánsabb, mint ahogy Zana József művészi alkata meg­teremteni képes. Kertész László rendezéséről már dicsérőbben is szólhat­tunk, mint most. A játék, dal, tánc nem eléggé össze­kötött, a folyamatosságban zökkenők vannak. Szót kell végül ejtenünk arról, hogy a színház jelen­legi műsorpolitikáját éppen e színház sajátos kötelezett­ségének szemszögéből egyál­talán nem mondhatjuk meg­nyugtatónak és kielégítőnek. Az évadkezdés óta bemuta­tásra került egy kétes ér­tékű zenés vígjáték, igen gyenge produkcióban, egy kel­lemes öreg operett, egy múlt­ban turkáló, középszerű ro­mán komédia — ezúttal a százesztendős Liliomfi, s ahogy tovább tudom, a Ki­lóg a lóláb és a Vándordiák októberi reprizei után az új darab Bródi Sándor ötven- esztendős színműve: A tanító­nő lesz. A kérdés ezek alapján fel­tétlenül jogos: lépést tart-e a faluszínház a falu szellemi igényével. A színház az egy idő óta mutatkozó érdeklő­déscsökkenés okait keresi, hát érdemes gondolkodni, hogy az egyik ok nem a műsorpolitikában, s az elő­adások színvonalsüllyedésében van-e? Barna Tibor Felkészült az őszi, téli forgalomra az iparcikk kiskereskedelem Az őszi és a téli árufor­galom lebonyolításáról érdek­lődtünk a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalatnál Kérdéseinkre az aláb­bi választ kaptuk: A vállalat legfontosabb fel­adatának a dolgozók áruellá­tása állandó javítását, a vá­laszték bővítését, jobb minő­ségű termékek biztosítását tartják. Ennek alapján a ru­házati cikkekben az áruellá­tás a tavalyihoz viszonyítva tovább javult. Nagy válasz­ték áll a vásárlók rendel­kezésére férfi őszi sportöltö­nyökből, 480—660 forint kö­zött. Többféle színben hoz­tak forgalomba női téli ka­bátokat. A finom konfekció ugyancsak biztosít női téli kabátokat 1450 és 2090 forint között. Amíg az elmúlt szezonban csak korlátozott mennyiséggel volt kapható férfi sima bőrkabát, most már nagy választékkal rendelkeznek az árudák. Igen komolyan javult az ellátás fehér és színes flanell­Hány vége van a botnak? Munkavédelmi őrjáraton az Épületszerelő Vállalatnál T izenkilenc megyei vil­lany- és épületszerelő vállalat van az országban, olyan, mint a balassagyar­mati. Félévi termelési ered­ményei alapján — panaszolta Szabó József elvtárs, az igaz­gató — az övék lett volna az elsőség. Csak azon az egyen múlott, hogy sok a baleset... — Én már nem tudok mit csinálni. Meg is mondtam, a dolgozóknak a termelési ér­tekezleten: itt van. ezért nem nyertük el az élüzem címet, ezért az egyért, a balesetek miatt — háborog. Ismerik azt a közmondást, hogy a botnak két vége van. Ha ez igaz, akkor a balassa­gyarmati bot kész természeti csoda, mert neki kettőnél jó­val több jutott. Ha csak a baleseteket veszem, ott is le­het számolni legalább négyig: akit ért a baleset, az szen­ved; ha betegállományba ke­rül, a rendes fizetésénél ke­vesebb pénzt kap, esetleg gyógyszerre kell költenie; köz­ben a gyárban kiesett egy munkaerő, zökken a termelés. Aztán a balesetet be kell ve­zetni a nyilvántartásba, ha több van, mint amennyit az előírás megtűr, a vállalat nem kapja meg az élüzem címet, elmarad a jutalmazás. Várjunk csak, hiszen éz már­is több négynél... S most fordítsunk egyet a boton, ott is lehet számolni. Mi az oka a balesetnek? Itt egészen pon­tosan háromig juthatunk. Az egyik: a vállalat korlátozott lehetőségei munkavédelmi szempontból. S még mielőtt tovább szá­molnánk, itt álljunk meg egy szóra. Lakóházak közé szo­rítva szűkösködik ez a vál­lalat, hősi- harcban a hely- lyel, lehetőségekkel. S egye­lőre nem is számíthatnak új, tágas gyártelepre. így aztán Gyarmaton az az elv: addig takarózz, ameddig a taka­ród ér! De, mert ez a ta­karó rövid, hát próbálják megnyújtani, ahol és ahogy lehet. Az igazgató, a műszaki vezetők, minden munkása a vállalatnak büszke rá, hogy nem sikertelenül. Négy esz­tendővel ezelőtt, mikor az igazgató átvette a vezetést, a vállalat évi terve 4 és fél­milliós volt, össze-vissza 86-an dolgoztak itt lakatosok, épi- tőmunkások, műszakiak, s mindehhez volt néhány roz­zant, kiérdemesült masinájuk. Ma 265-en dolgoznak itt. Az idei terv már 130 millió fo­rint. A műhelyek földesek voltak, saját erőből lebetonoz­ták. Nem volt a munkások­nak mosdója — építettek. Be­levágtak villamos kapcsoló­szekrények gyártásába. Java­részt saját erőből létesítet­tek egy aluminium öntödét, amely ma már 25 százalékos haszonnal dolgozik. A rozzant masinák helyett szereztek jó gépeket. Amennyit lehetett, terjeszkedtek is — nyúlt a takaró ie közben szakad is! Mert például arra is figyelni kellett, hogy a ne­héz körülmények között véd­jék a munkások egészségét, testi éppségét, s őket is ok­tassák, neveljék erre. S ez nem mindig járt sikerrel, mert valóban nehezek a kö­rülmények. Sajnos. Hivat­kozni lehet is rájuk. De le­het néha alaptalanul is. Ott kezdődik, hogy a vál­lalatnak nincs munkavédelmi intézkedési terve. A munka- védelmi intézkedéseket a mű­szaki intézkedési tervbe épí­tették. S ez nincs rendjén. A Minisztertanács és a SZOT együttes határozata nem vé­letlenül írja elő a kettő kü­lön választását. Az, hogy a kettő között ugyanakkor szer­ves kapcsolatnak kell lenni — nem ellentmondás! — Hát, ha az elvtársak kimennek a gyárba — mond­ta Szabó elvtárs, még az irodájában — meglátják, hogy itt tervszerűen ellátni a mun­kavédelmet nem is lehet. És ez nem igaz. Még ak­kor sem igaz, ha a körül­mények valóban nehezek. Megnéztük a havi biztonsági szemle jegyzőkönyveit. Am,it oda beírtak az ellenőrök — becsületére váljék a vezetők­nek — pontról pontra végre­hajtják, mégpedig tervsze­rűen! De ami elkerüli az el­lenőrök figyelmét, vagy amit nem írnak be a jegyzőkönyv­be? A vállalat vezetői annak is utána néznek, de valami mindig kimarad a „szórás­ból”. Éppen a vállalat nehéz körülményei tennék elmarad- hatatlanul szükségessé a mun­kavédelmi intézkedési terv nagyon gondos összeállítását., amely számol még a várható­val, sőt még a sejthetővel is. S hogy ezt elmulasztották, ebből egy sor baleseti lehető­ség és megtörtént baleset szár­mazott. Hadd bizonyítsak. Körül­néztünk a gyárban. Ahogy a lakatosműhelybe belépünk, hirtelen vakító ívfény hasít a szemembe. Néhány pilla­natig hunyorgok, míg elmú­lik a hatása. Eszembe jut, hogy még az irodában emlí­tette az igazgató: nagyon sok a szemsérülés. Főleg a fia­talok között, mert felelőt­lenül belenéznek a hegesztő ívfényébe. Akkor gyorsan ösz- sze is számoltuk: 1960 utolsó negyedévében tizenegy ebből származó szemsérülés volt. Az idén augusztusig szintén tizenegy. Most én is majdnem pórul jártam. Remélem, ró­lam nem gondolják, hogy be­tegállományba akarok men­ni ... — Már megmondtam ne­kik, hogy a lábuknál fogom őket odakötözni, hadd néz­zék, ha a figyelmeztetés nem használ — mondta az igaz­gató. A z a gyanúin, hogy ez az odakötözés nem fog segíteni. A hegesztőket el­látták védőfelszereléssel, az arra járókat állványra sze­relt lemezfalak óvják a fény­től, Tehát minden megvolna, ha ... Figyeljék csak! Mikor Jelen István, a vállalat nor­mása észrevette hunyorgáso- mat, rászólt a hegesztőre, Ko­vács Lászlóra: — Miért nem teszel oda még egy falat? — Minek? — Hogy-hogy minek? S ezzel már megyünk is tovább. El van intézve. De figyeljék tovább. Az egyik satupadnál az ellenőr a kézi- szerszámok állapotát firtatja. Egy kalapácsot forgat a kezé­ben: nincs beékelve, lötyög a nyele. Jön a segéd, Faragó Lajos, megragadja a kalapá­csot és addig üti a kovács­satut, míg a kalapács las­san csúszik lefelé, végül le­törik, s repül. Diadalmasan néz rám, hogy nem lecsú­szott hanem törött. Közben dühösen mormogj a: — A vállalati statisztikában kalapács miatt még nem volt baleset. Melyiké volt? — villan a körülöttünk álló ina­sokra a szeme. — Egyiké sem? Jó lesz nekem — s viszi ma­gával. Már mennénk is tovább, mikor egy lépéssel odébb ész­revesszük, hogy a kétezer milliméteres gyalu motorjá­nak sem az ékszíjtárcsája, de az áttétel nagy szíjtárcsája sincs védőráccsal ellátva. „Nem volt mivel elkeríteni; csinálni nincs miből, mert kell másra az anyag, át is ad­ják hamarosan a gépet más vállalatnak, mert nekik nem, lesz szükségük rá” — így az igazgató. Három példa a bizonyítás­ra. Volna több is, de eny- nyi elég. Az egyik a bal­esetek sorozatát okozta már, a másik kettő pedig okoz­hatott volna. Még a kalapács is, pedig ez kicsiségnek lát­szik. Észrevehették, hogy nem mindig jogos a nehéz körül­ményekre hivatkozni. De ész­revehették azt is, hogy né­ha nem ártott volna eré­lyesebbnek lenni egy-egy munkással. Mert a munka- védelmi rendelkezések nem­csak a művezetőkre és az igazgatóra, a munkásokra is kötelezőek ám! A kör bezá­rult: íme a harmadik ok: egyes munkások felelőtlen­sége. A zzal kezdtem, amivel az igazgató: a munká­sokhoz apellált, mert a bal­esetek — a sok vigyázatlan­ság — miatt ném kapták meg az egyébként kiérdemelt él­üzem címet. Dehát ugye a botnak két vége van. Sőt, mint kiderült. Gyarmaton még annál is több ... Csizmadia Géza neműkből, valamint fekete cérnabarhend áruból. A női szövetek választéka is javult. Mintegy 40 százalékkal több szintetikus áru került forga­lomba, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Az idén már jobb a gyermekcipő el­látás is. Az ajándékozási sze­zonra már most felkészült a vállalat. Nagy választékot biz­tosít nyakkendőkből és sál­kendőkből. Már kapható a régen keresett Mappa bőr­kesztyű. A vegyesiparcikk ellátásban is történik változás. Játék­áruból elsősorban az össze­tételt javítják. Sok külföldről beszerzett új játékkal bővítik a vá­lasztékot. Karórából az ellátás mind mennyiségben, mind válasz­tékban már most kifogásta­lan. Megfelelő választékot biz­tosítanak kínai árukból, va­lamint külföldről beszerzett finom, apró bőrdíszmű áruk­ból. A választékot növeli majd az NDK-ból importált eloxált aluminium áruk for­galomba kerülése: likőrös és kompótos készletek, dohányzó garnitúrák, vázák stb. Bútorból több mint 10 szá­zalékkal több kerül forgalom­ba, mint a múlt év hasonló időszakában. Javul az ellátás kárpitozott bútorokból is. Az átmeneti hiány után ismét kapható lesz a mosógép. Vi­szont nagyképernyős televí­ziókból a kereskedelem egye­lőre nem képes kielégíteni az igényeket. A jobb áruellátást bizto­sítja majd a szakosítás is. Ennek keretében például Do- rogházán a vegyes áruház­ból kivonták az élelmiszer árusítást és bővitették az ipar­cikkek választékát. A szako­sítás eredménye, hogy a bá­nyásznap alkalmával több mint 200 ezer forint forgal­mat ért el az áruda egy nap alatt. Kisterenyén a dolgozók régi kívánságának tesznek eleget, amikor az ősz fo­lyamán megnyitják a ru­házati boltot. Ezzel egyidejűleg a vasbolt nagyobb helyiséget kap, az áru­dát szakosítják, bővül a vá­laszték. A vásárlás megköny- nyítése érdekében több áru­dában rendezik a nyitvatar­tási időt. így például Salgó­tarjánban az egyik ruházati bolt reggel 7-től este 6 óráig lesz nyitva. Kétségtelen, hogy Szigligeti Ede drámaírói munkássága a maga korában több vonatko­zásban bátor és újszerű szí­nekkel vonta magára a szín­házpártoló közönség figyel­mét, vívta ki rokonszenvét, támogatását. Üj, a mai érte­lemben is modernnek mond­ható színpadot teremtett, bra­vúros ügyességgel szőtt frap­páns fordulatokat, s amiben érdemeit ma is leginkább számon tartjuk még, az az, hogy a népet drámaíróink között elsőként vitte szín­padra művei főalakjaként s helyet teremtett a színpadon a népdalnak. Javítják szolgáltató tevékenységüket a kisipari termelőszövetkezetek ' A lakosság igényeinek egy­re jobb kielégítése érdeké­ben megyénk kisipari szö­vetkezetei újabb részlegekkel bővítik szolgáltatási hálóza­tukat. Ebben az évben már egy építőipari részleg kezdte meg működését Kálló községben, Karancskesziben pedig építő­ipari szövetkezet. Mindkét szövetkezet teljes egészében a lakosság számára végez munkálatokat. Salgótarjánban egy férfi, két női fodrászrészleget és két kozmetikus részleget nyi­tottak meg Átadtak rendel­tetésének egy férfi szabó­műhelyt. Bővült a szövetke­zetek tevékenysége Zagyva- pálfalván és Kisterenyén is. A szécsényi járásban Litke, Nógrádmegyer és Nagylóe községekben javult a szol­gáltatás női, illetve férfi fod­rászattal Ludányhalásziban építőipari. Szécsényben órás, fényképész és képkeretező, a pásztói járásban építő, illet­ve cipész részlegeket nyitot­tak meg. A balassagyarmati járásban Nagyoroszi község ellátása bő­vült: a helybeli szövetkezet keretében műszerész részle­get létesítettek. Tovább ja­vult a szolgáltató tevékeny­ség Balassagyarmat városában is. Enyém a borravaló | Járva a megye különböző vidékein, sohasem tudhatja 4/ az ember, hogy szakállának hosszúsága mikor és hol teszi 4/ kellemetlen beszédtárggyá embertársai előtt. Még kellemet- f lenebb ez azoknál, akik valamivel közelebb állnak őseik- £ hez, mint egyesek és ezért gyorsabban nő szőrzetük. 4 4 Nagyon üdvös dolog volt tehát, hogy az emberiseget £ valamikor erőszakolták: időnként hajat kell vágatni és 4 borotválkozni. [Kár, hogy egyesekre ez az erőszak ma 4/ már nem hat). Még nagyobb hála az emberiség részéről 4/ azon „teremtök” jelé, akik létrehoztak külön e célra szak- 4, mailag képzett embereket és ezek, vagy külön-külön, vagy 4/ csoportokat alkotva végzik feladatukat. 4 4 Felhasználva mindezeket a lehetőségeket, alkalom- ^ adtán élek is vele. Legyek vidéken, vagy itthon, be- £ betérek jodrászüzletekbe. Azt nem tudnám megmondani, | hogy közös megegyezés alapján ki mikor soros a vendég 4 fogadásában, de nem, egy helyen előre köszönnek, azon- 4/ nal hellyel kínálnak. Állítom, hogy kedvesebbek, mint akik ^ nem ezt teszik. í . ? — Tessék a következő — hangzik a felszólítás és £ azon nyomban ugrik is a soros, a várakozók pedig ol- 4/ vasnak, beszélgetnek, mások kissé elgondolkoznak. 4 4 Közben rám kerül a sor és hangzik az illedelmes £ kérdés. 4 y — Mit tetszik parancsolni? 4 y — Borotválást kérek! — s már pamacsolnak is az ^ ügyesen mozgó kezek. Egy csattanás erre, egy csattanás £ arra, az élesre fent borotva is működésbe lép és pillana- g tok alatt sima az arc. Es ami ezután jön. . 4 4 — Kölnit, szeszt, púdert... 4 4 — Nem kérek, csak egy kis krémet. Azt is nagyon £ vékonyan. Igen. 4 y — Púdert tetszik kérni? — mégegyszer megismétli. 4. 4 — Nem kérek. 4 4 — Hajvágást nem parancsol? ^ — Nem. ^ y — Pedig már tarkóban elég nagy. Akkor talán egy % kis szesszel bedörzsölhetem. 4. 4 — Nem kérem, hisz tegnapelőtt mostam. 4 — Érdekes, pedig elég korpás. 4. y — Nem, nem kérek semmit — és már kezdem szé- £ gyellni magam ennyi nemnek a kimondása után. Ennyi 4 nemet nem mondok három hónapig, mint ott egyszerre ró- 4 vid percek alatt. S látom, hogy kissé haragos. Ki sem szó- 4 lit a székből. Úgy kelek ki, minden biztatás nélkül. Csak 4/ azért, hogy „visszavágjak”, tízessel fizetek, hogy ő adjon % vissza, így nem várhat tőlem borravalót, mert azt még- £ sem mondhatom, hogy a többi marad. Levonni termé- 4/ szetes nem meri és így a sok nem-ért én is megkaptam 4/ a fizetségem. Enyém a borravaló 4 , , 4 Vagy hogyan gondolják egyes borbély bácsik! Ahhoz í mit szólnának, ha egy rossz foguk húzása közben, az 4 orvos arról akarná meggyőzni őket, hogy a gyomruk is % rossz, a májuk is rossz, vegyük ki ezeket és csak igy me- 4/ hetnének haza. í 4 Vagy mit szólna feleségük, ha egy pohár sör elfogyasz- 4/ tása után az italboltos néni arra is rábeszélné, hogy bo- 4/ runk is van, pálinkánk is van, ezekből is tessék inni. Azt 4 hiszem lenne belőle egy kis családi probléma. 4 ' Hege 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom