Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-21 / 85. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1961. október 21. Megkezdődik a pártoktatás Október 23— 24-én megyénk egész területén megkezdődik a szervezett párt- oktatás. A pártoktatás megszervezése és megindítása pártszervezeteink munkájának mindig fontos állomása. pártszervezeteink és propagandistáink előtt nem kis feladatok állnak. A szervezett oktatás indulása fontos nemzetközi és belső eseményekkel esik egybe. Propagandamunkánkban nagy szerepet kell biztosítani az SZKP XXII. Kongresszusának. A korszak, amelyben élünk, forradalmi események korszaka. Nagy átalakulások szemtanúi vagyunk. A szocializmus, kommunizmus eszméi százmilliókat hódítottak már meg. S ma, amikor az emberiség jövője szempontjából a kérdések kérdésévé vált a béke megőrzése, a termonukleáris háború elhárítása, egyre többen döbbennek rá, hogy a szocializmus békét, az imperializmus háborút jelent. Az imperializmus, amelynek napja leáldozóban van, rendkívüli erőfeszítéseket tesz gazdasági, politikai pozíciói megtartására. Többek között ezzel függ össze a német kérdésben kialakult helyzet is. A Szovjetunió és a béke összes többi erői a német békeszerződés megkötésével kívánják és bizonyosan elejét is veszik annak, hogy Európa e térségében kialakult helyzet tovább fenyegesse a népek nyugalmát, békéjét. A népek szerte a világon nagy küzdelmet vívnak a béke megőrzéséért. Ezekkel az erőfeszítésekkel esik egybe a mi munkánk, harcunk, amelyet az új társadalom, a szocializmus felépítéséért folytatunk. A közelmúltban az országgyűlésen megtárgyalt és törvényerőre emelt második ötéves terv' elénk vetíti országunk, népünk távlatait. Az új ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása népünk nagy hozzájárulása lesz a béke ügyéhez. A szocializmus és kommunizmus megvalósításáért folytatott harcunk már nem elvont elméleti tétel, hanem népünk jelene, s jövője. Nincs messze az idő, amikor kemény munkánk eredményeként befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását. A szocializmus alapjai lerakásának befejezése magasabb szintre emeli társadalmunkat, erősebbé, gazdagabbá teszi népünket. Az előttünk álló tervidőszakban továbbra is célunk az ipar szerkezetének megjavítása. Országunk nyersanyag helyzetét figyelembe véve, erőnket a kevésbé anyagigényes és magas képesítésű munkát megkövetelő modern technikai eljárásokkal gazdaságosan előállított és jó minőségű termékek gyártására összpontosítjuk. A jövőben is mindent meg kell tennünk, hogy a termelésnövekedést döntően a munka termelékenységének növelése adja. Megyénk tapasztalatai is igazolják, hogy reális az a célkitűzése második ötéves tervünknek, miszerint a termelés emelkedésének legalább 70 százalékát a munka termelékenységének növekedése által kell elérni. A mezőgazdaság szerkezetében bekövetkezett gyökeres változások alapvető feltételeit képezik annak, hogy meggyorsítsuk a mezőgazda- sági hozamok növekedését. A tervidőszakban nagy erőfeszítéseket kell tennünk a korszerű gazdálkodás megvalósítására. Az állam ezt több műtrágyával, a gépesítés színvonalának emelésével, az öntözési területek jelentős növelésével segíti elő. Propagandánknak a szövetkezeti parasztság öntudatának növelésével, az új, tudományos eljárások széleskörű népszerűsítésével, a szövetkezeti közösségi gondolat elmélyítésével maximálisan részt kell vállalnia e feladatok végrehajtásából. A/l ind a nemzetközi hely^ zet, mind a szocialista építés belső céljai alapvetően a gazdasági építőmunka fokozását és javítását állítja a központi helyre. Marxista—leninista propagandánk is csak úgy szolgálhatja legjobban népgazdasági tervünk célkitűzéseit, s ezzel népünk érdekeit, ha a dolgozók figyelmét a gazdasági élet, a termelés problémáira irányítja, ha hatékonyan segíti iparban, mezőgazdaságban egyaránt a termelés eredményeinek növelését. Propagandánk állandó feladata, hogy leleplezze a termelést akadályozó helytelen szemléletet és gyakorlatot, s következetesen fellépjen a társadalmi érdekek megsértőivel szemben. A tervben előirányzott célkitűzéseket csak az eddiginél is jobb, szervezettebb munkával és még fegyelmezettebb kötelességteljesítéssel érhetjük el. Ugyanakkor tudatosítsa propagandánk azon összefüggéseket is, amelyek gazdasági, társadalmi előrehaladásunk és népünk biztonságos élete között vannak. Mindezek megvalósítására irányuló törekvés egyben harcot jelent a propagandában, a sablonok, az elméleti dogmatizmus ellen is, harcot jelent a marxizmus—leniniz- mus alkotó alkalmazásáért. Oktató-nevelő munkánkban akár a nemzetközi kérdések, akár belső társadalmi, gazdasági életünk fontos kérdéseiről van szó, törekednünk kell hitelesen bizonyítani a marxizmus—leniniz- mus igazságát, tételei tudományos megalapozottságát. Mind a konkrét tényéktől elvonatkoztatott, általánosságban mozgó, mind az elméleti indokolást nélkülöző szűk prakticis- ta propaganda nem előbbre viszi pártunk gyakorlatának megértését, inkább kárt okoz. Oktatómunkánk színvonalát kell emelni tehát, hogy javítsuk propgandamunkánk hatékonyságát. Ehhez pedig propagandistáink nagyobb felkészültsége . szükséges. A propagandista kulcshelyzetét foglal el a propgandamun- kában. Személyén, felkészültségén sok múlik, hogy a reá bízott hallgatóság milyen eredményességgel és színvonalon dolgozza fel a tanfolyam programját. Az egész propagandamunkával szemben támasztott növekvő követelmények nagyobb igényességet követelnek mind a propagandistáktól, mind 'a pártszervezetektől. A most napirenden lévő vezetőségválasztásoktól is azt várjuk, hogy szervezeteink megerősödve a pártmunka e fontos területén is előre lépjenek. Pártszervezeteink az 1961—62-es oktatási évet jól készítették elő. Ezt és egyben dolgozóinknak a politikai kérdések iránt megnövekedett érdeklődését bizonyítja, hogy csak a szervezett pártoktatásba mintegy 17 000 dolgozót vontak be megyénk területén. propagandánk akkor lesz eredményes, ha marxista alapon ad magyarázatot minden felmerült kérdésre, nem kerüli meg az úgynevezett kényesnek tűnő problémákat sem. A mi propagandánk a marxizmus— leninizmus elveinek megren- díthetetlen igazságán nyugszik. Ezért propagandistáink megtisztelő feladata, hogy a marxista elméletnek és politikánknak hű és meggyőző tolmácsolói legyenek és így segítsék történelmi célkitűzéseink megvalósítását, s egyúttal pártunk tömegbefolyásának növekedését, népünk erkölcsi, politikai egységének megszilárdítását. Bandur Károly Gimnazisták társadalmi munkában A balassagyarmati Szántó Kovács Gimnázium tanulói nagy lelkesedéssel és szép eredménnyel vettek részt a város határában készült vízvezeték-csatorna ásásában. Dalos Sándor és Badó János III. c. osztályos tanulók munka közben Szemerédi László, Kovács A ndrás és Szomszéd Imréné tanárok többször felkeresték a tanulókat, hogy segítsenek munkájukban, figyelemmel kísérjék tevékenységüket. Az eredményben nekik is részük van Hasznosat tenni, csak szoros egységben lehet Nyugtalanok a forgácsi elvtársak. Ha jól meggondolja az ember, meg is van rá az okuk. Itt az ősz, másutt már sorjába rakták a téli tennivalókat: a tanulások sokféleségét, a szórakozást, náluk viszont megállt az ilyen irányú tevékenység. A nemrég épített művelődési ház is tátong az ürességtől, leszámítva azt a néhány embert, aki a televíziót és a filmvetitést jár oda nézegetni. Balga József, a ház igazgatója is lehangolt. — Nem jönnek a fiatalok — dörmögi, s keserű ráncok barázdálják arcát. A takarító néni is erről sopánkodik, miközben látható büszkeséggel mutogatja, milyen szép művelődési házuk van. Aki ismeri a forgácsiakat, az rendkívüli körülménynek tartja ezt az állapotot. Hiszen Forgácson mindig pezsgett az élet és tevékenységükről nagy elismeréssel szóltak a legkülönbözőbb szintű vezetők is. Ha külföldiek jöttek Salgótarjánba, aligha kerülték el a forgácsi bányászokat. Az igazat megvallva, meg is érdemelték ezt a nagy figyelmet. A munka iránti szeretet- ben, kötelességtudásban, áldozatkészségben mindig az elsők voltak. A forgácsi fiatalok bányászbrigádja nyerte el néhány évvel ezelőtt a KISZ megyei bizottságának zászlaját is. Abban az időben sehol a bányászfiatalok körében nem tudtak olyan eredményt elérni, mint a forgácsiak. Vagy itt van a művelődési házuk. Azt is társadalmi erővel építették. Dolgozott érte az egész telep. Amikor elkészült, úgy jártak oda tanulni, okos dolgokat cselekedni, mint a szomjúságtól kiszáradt ember a kútra. Messze környékben ismerték színjátszó gárdájukat. Elmentek a falvakba előadásokat tartani, az etesi termelőszövetkezetnek pedig a munkában nyújtottak segítséget. Egyébként az etesiekkel — legalábbis úgy látszott — egy életre szóló szövetséget kötöttek. Ilyenek voltak mindig ezek a forgácsi keménykötésű bányászok. Hát ki ne hajolt volna meg előttük elismeréssel. De szép is ez a városrész. Szinte ráhajol az erdő. Nem rontja a benyomást, hogy a halda tetején még a régi bányászházak sorakoznak egymásba kapaszkodva. Ez inkább amolyan igazi munkástörténelmi hangulatot teremt. Az öreg háztetőkön egyébként, mintha az eget támasztanák a televíziós antennák. Egyébként is a telep környékén, ahol csak egy talpalatnyi hely is volt, egész az erdő aljáig, új, nagy házak épültek. Forgácsról a tekintetet elragadja a hegyek sűrűje, csak a Karancs elrozsdált nyergén akad meg, amelynek vigyázó szeme örökké rajtuk van. Hát csoda-e, ha a forgácsiak minden elismerésből kicsikartak maguknak egy jó marékkai? Most meg nyugtalankodnak, veszekednek. Erejüket mintha ízekre szaggatta volna az egyenetlenség. Aki ismerte a forgácsiakat, annak most fájdalom őket nézni. Egyik a másikra szórja a rágalmakat. És elvtelenül, csúnyán, bányászemberhez nem méltóan. Lehet, nem tudják, mit tesznek. Mert ha tudnák, nem tennék, hiszen mérget hintenek, pusztítanak, a közös akaratban rejlő erőt pusztítják. Semmi helye nincs a siránkozásnak. Forgácson rendet kell tenni! Nem megengedhető, hogy egy ilyen nagymúltú bányásztelepen a meg nem értés, egymás elleni gyűlöletet fakasszon. Annál inkább pontot kell tenni — és pontot is lehet tenni —, mert nem elvi ellentétekről van szó, hanem meggondolatlan, nem kis mértékben hiúságból fakadó ellentétekről. Lehet, sokak számára kényelmetlen lesz ez a rendteremtés, de át kell rajta esni, tekintet nélkül arra, hogy valakinek milyen fájdalmat okoz. Miről is van szó ezen a Forgácson? A párt, a KISZ-szervezet mindig jelentős szerepet játszott Forgácson. A telep lakói közül csak egynéhányon vannak, valamelyik szervezeten kívül. Többek között a KISZ munkája határozta meg, hogyan alakul a művelődési tevékenység. És ez helyes is. Igen ám, de amikor a KISZ-szervezeten belül már egy jó másfél esztendeje is lappangva terjedt a nézeteltérés, mi sem természetesebb, a művelődési házban is megrekedt a munka, sőt megbolygatta az egész telep békés alkotó életét. Két csoportra szakadt az ifjúság. Lehet, egyik sem akarta, hogy megálljon az élet, csupán az egyik, az ifjúság tevékenységét kizárólag a művelődési házon kívül, a másik csoport pedig csak a művelődési házon belül tudta elképzelni. Arról nem is beszélünk, hogy ilyen nézet, akár az egyik, akár a másik helytelen, mert mindkettő csak szorosan együtt alkothat egy egészet, az ifjúság tevékenységét. Ez a kettészakadt nézet olyan bonyodalmat okozott, hogy a „kultúrharcosok” nem mentek társadalmi munkára, meg ehhez hasonló tevékenységet végezni, amazok pedig bohócoknak, ugrótoknak nevezték a „kultúrosokdt”. A vitának nem tudták elejét venni, mert a művelődési házon kívüli csoport élén Pis Karcsi a titkár, a művelődési házon belüli csoport élén pedig Párosi Laci szervezőtitkár áll. Tehát mindketten vezétöségi tagok. Ez már mutatja is, hogy a KISZ-vezetőség szakadt ketté. Ennek következtében a vezetőségen belül nem is maradt erő, amely rendet teremthetett volna. A veszekedő felek — tévesen — nagy erőket tudtak maguk mögött. Valójában pedig sem az egyiknek, sem a másiknak nincs követője. A fiatalok elfordultak tőlük, de sajnos, ezt egyikük sem látja, talán még a mai napig sem. Mint ahogy ez már lenni szokott, egyikükben is, másikukban is felvillannak a gondolatok: intrika. A KISZ-titkár arról van meggyőződve, hogy a szervezőtitkár akar helyére kerülni, a szervezőtitkár, pedig arról, hogy a titkár el akarja útjából távolítani. Ahogy gyülemlett a nézeteltérés, úgy kapcsolódtak be a vitába asszonyok, akik még tovább szélesítették a civako- dást. Amikor már annyira feszültté vált a viszonyuk, hogy a harag eltiport minden józanabb gondolkodást, szinte szórták egymásra a rágalmakat. Hogy ezekből mire illik a valóság, azzal most ne időzzünk. Vádoljuk mindazokat, akik tudták mi történik a KISZ-vezetésen belül, mégsem segítettek rendet tenni. Felelős a KISZ- titkár, hogy nem fordult a tagsághoz azzal a kéréssel, oldják meg közös erővel a nézeteltéréseket. Valamikor az év elején tartottak vezetőségi ülést és talán májusban taggyűlést. Nem fogadható el a titkár men- tegetődzése. — A személyeskedés, a rámnehezedő intrika elvette az erőmet . . . De az sem, amellyel a másik csoport akarja a felelősségét kisebbíteni. — Azért nem tudtunk dolgozni, mert a titkár nem fordított gondot a vezetésre, a kezdeményezéseket gátolta. Az erre való hivatkozás is olcsó dolog. Akiben egy kis felelősségérzet is van, annak tudnia kellett volna, hogy bomlik náluk az ifjúság rendje és vannak, akik már könyvüket is visszaadják. És ezt ne akarják azzal elkenni, hogy a progresszív tagdíj miatt történt, mert alátámasztható a fiatalok elfordulása azzal a példával is, hogy a legutóbbi szüreti mulatságot is az idősebb korosztály rendezte meg, s a fiatalok még táncolni sem nagyon mentek el. Ez az igazság! Az embert elfogja a szégyenérzet. Forgács bányatelepen, társadalmi rendünk vezető osztályának egyik fő helyén ilyen dolgok történjenek. Nem lehet sem az egyik csoport, sem a másik csoport mellett szövetséget vállalni. Sőt mindenki, aki ismerte ezt az ellentétet, bűnös, ha nem küzdött ellene. Bűnük: a dolgozni akaró fiatalok munkájának meggátl&sa. Ide vezet a minden elvi alapot nélkülöző vitatkozgatás. Akik segíthettek volna — ha eddig csak messziről figyelték, mi történik Forgácson —, most már lássanak munkához, mert még nem késő. A civakodókat helyes útra lehet téríteni, hiszen mindahányan nagyon hűséges támaszai társadalmi rendünknek. Ha feleszmélnek, nagy-nagy hasznot hoznak még az országnak. Az illetékes pártalapszervezet már túlesett a választás nagy munkáján, megerősödött. Ha élére áll a rendteremtésnek, nagyon hasznos munkát végez. A fiatalok már nagyon hiányolták segítségadását. De a KISZ-tagság maga legyen a legfőbb rendcsináló és a helytelen nézetek ítélő bírája. Senki olyan illetékes nem lehet erre, mint ő. Minden bizonnyal ebben a munkában ott lesz velük a járási párt- és a KISZ- bizottság is. Megfogják kezüket és vezetik őket, pótolják, amit eddig elmulasztottak. Pia mindannyian akarják, rend lesz Forgácson, megindul a munka és nagyobb lesz hírnevük, mint volt. Rend lesz, mert hiszen rendnek kell lenni. A forgácsi hírnevet nem szabad megcsorbítani. No, meg azért is rendnek kell lenni, mert szorítanak az alkotó, dolgos hétköznapok, sok a tennivaló és hasznosat tenni csak szoros egységben lehet. Bobál Gyula
