Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-18 / 84. szám
1961. október 18. nógrádi népújság 5 Érik a szőlő, hajlik a vessző . .. Szirákon az állami gazdaságban, ebben az esztendöNem várhatunk tovább Brigádszálláson ben 67 holdon szedik a vidámkedvű lányok, legények az édes fürtöket, amelyek, ha mennyiségben az idén sem túlságosan bőségesek, cukortartalomban jóval felülmúlják az előző évi termést. Finom mustból magas szeszfokú lesz a bor. A nógrádi táj nem bővelkedik túlságosan nemes szőlőkben, de az itteniek azt mondják, hogy a sziráki bort, az 1961-es évjáratút, ha eljön az ideje, akárki megkóstolhatja. Fürge leányujjak gyűjtik a fürtöket a puttonyba a Sziráki Állami Gazdaság szőlőjében. Vidám a déli pihenő. Vajon miről tárgyalhatnak a szüretelő lányok? Csak nem a puttonyos legényekről? A kisbágyohi Petőfi Termelőszövetkezet október 20- ig befejezi a kenyérgabona vetését. A szövetkezet elnöke, mezőgazdásza, a brigád és munkacsapatvezetők nap, nap után megbeszélik a tennivalókat. Az elnök, a mezőgazdász mindig oda irányítják a munkaerőt, ahol arra a legnagyobb szükség van. A brigád és munkacsapatve-' zetők aztán közük a szövetkezeti tagokkal, mi lesz a másnapi tennivalójuk, mert a vetési munkálatokkal folyamatosan párhuzamosan folyik a kapásnövények betakarítása is. A szövetkezeti tagok így minden reggel, még a munka megkezdése előtt tudják, mi a tennivalójuk aznap. Tervszerűen, szervezetten, jól halad a munka. A nagyüzemi gazdaságok irányítása ezer-kétezer holdon, vagy annális nagyobb területen, a munka megszervezése nagy hozzáértést, nagy tervszerűséget kíván. A megnövekedett őszi feladatok végrehajtása csak úgy képzelhető el valamennyi termelőszövetkezetben, ha az elnök, a mezőgazdász, a brigád és munkacsapatvezetők egy nyelven beszélnek a munka menetét illetően. így van ez rendjéif mert ők vezetik, irányítják a közös tevékenységet, hiszen a szövetkezeti gazdák őket választották a közösség élére. Kis- bágyonban a közgyűlés, a szövetkezeti tagok összessége vitatja meg a soronkövetkező munkákat. így az őszi munkák megkezdése előtt a szövetkezeti tagok összessége bízta meg a szövetkezet vezetőit, az élnököt, a mezőgazdászt, a brigád és munkacsapat vezetőket, mozgósítsák a gazdákat a közös munkára, hogy a termelőszövetkezet vállalásának eleget téve, október 20-ig végezzen a kenyérgabona vetésével. A munkák időbeni befejezése követeli meg ezt a szervezettséget, a szövetkezeti tagok irányítását Kisbágyon- ban. Az elnök, a mezőgaz-----------------^ dá sz, a brigád, vagy munkacsapatvezetők szava amikor munkára hívják, a vetés- heZj vagy a kukorica szárvágásához irányítják a termelőszövetkezeti gazdákat, nem parancsolgatás. A tagok munkájának irányítása ez, tervszerűen, oda összpontosítva mindig a legjobb erőt, ahol arra a legnagyobb szükség van. Vezetés, amely nélkül zűrzavar lenne úrrá a szövetkezetben. A tervszerűtlen, szervezetlen munka oda vezetne, hogy nem szakszerűen, nem időben kerülne a földbe a gabona, s már eleve kizárná azt, hogy a következő évet eredményesebben zárják a szövetkezetiek, mint az idei esztendőt. S mivel a szövetkezetben a közösségi és egyéni érdek szorosan ösz- szefügg, kevesebb lenne a szövetkezeti gazdák részesedése is. Ezért nem lehet ezekben az őszi napokban a szövetkezeti gazdáknak késlekedni a munkával, halogatva, jobb időre várva, a vetést, A terméskiesés, ami ebből adódik, — s' amely jóval nagyobb, mintha más választás nem lévén gabonát gabona után vetnek a szövetkezetben, — éppoly érzékenyen érinti az egyént, a szövetkezeti tagot, mint a közösséget. Kevesebb gabona jut kiosztásra a ledolgozott munkaegységekre, s ha kevesebb menyiséget értékesít a termelőszövetkezet, mert nem termett meg a betervezett gabona, kevesebb lesz az ebből származó jövedelem, a munkaegység pénzértéke is. így kapcsolódik elválaszthatatlanul össze a közös és az egyéni érdek, valamennyi termelőszövetkezetben. Ezért van szükség arra, hogy tervszerűen, szervezetten menjen a múnka és a szövetkezeti tagok maradéktalanul vérehajtsák ezekben az őszi napokban a szövetkezeti vezetők, a brigád és munkacsapatvezetők határozott intézkedéseit, amikor azok az őszi munkák, a gabonavetés meggyorsítására szólítják fel a szövetkezeti tagokat.-------------Vé gre felépül a hajtatóház Amit a szövetkezetekről tudni kell Hasznos, érdekes könyv jelent meg a termelőszövetkezetről a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Címe: Amit a szövetkezetekről tudni kell. A falusi élet nemrégiben lezajlott nagy változásai megnövelték az érdeklődést a szövetkezeti gazdálkodás, a termelőszövetkezetek munkája iránt. Most ez a könyv a termelőszövetkezeti tagok tanácsadója, választ ad a mindennapos élettel kapcsolatos kérdésekre. Foglalkozik a termelőszövetkezetek munkaszervezésével, a tagok anyagi és szociális ügyeivel. Ismerteti a szövetkezés fontosabb elvi kérdéseit, továbbá a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságával, jövedelmének alakulásával kapcsolatos legfontosabb problémákat. A könyv tanulmányozása elősegíti, hogy a termelőszövetkezeti tagok olyan elvi és gyakorlati kérdésekre tegyenek szert, amelyek segítségével hatékonyabban vehetnek részt a szövetkezeti életben. A könyv megvásárolható a szövetkezeti/ könyvesboltokban, a falusi könyv- terjesztőknél és könyvbizományosoknál is. Nem valami rózsás hangulatot szült, mikor a jobbágyi Új Otthon Termelőszövetkezetben félbehagyták a 120 négyzetméteres hajtatóház munkáit, amelynek már a második félévben üzemelni kellett volna. Annyit tudtak a szövetkezetiek, hogy nincs kazán, emiatt nem dolgozik a Tanácsi Építőipari Vállalat, s ebből különféleképpen vonták le a következtetést. Az az igazság, hogy a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda már február elején megrendelte a szükséges kazánt, a Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatától. A válasz augusztusban érkezett meg: a tervezett kazánt nem tudják biztosítani. Helyette viszont javasoltak más típust. Erre azonban engedélyt kellett kérni az AGROTERV-től, hiszen a szabály az szabály, s a tervezőé a hatalom. Egyik hónap sodródott a másik után. A jobbágyiak hajtatóháza meg félbemaradva állt, kihasználatlanul. A termelőszövetkezet tagjai egymás között azt számolgatták, mennyi pénzt veszítenek el havonta a hátralévő munkák késése miatt. Ez az áldatlan helyzet erősen befolyásolta a jövő évi tervezésiben is a jobbágyiakat. Egyszerűen nem mertek számítani arra, hogy az idén még megépül a nagyon várt létesítmény. Időközben döntőbizottsági tárgyalás is kerekedett a dologból, mert a feépi szerelés alvállalkozója, a Villany- és Épületszerelő Vállalat, nem tudta határidőre tejesíteni a munkáját. Növelik a csökkent termőképesség ű földek termékenységét 2500 HOLDON VÉGEZNEK TALAJJAVÍTÁST JÖVÖRE Évente több ezer hold terméketlen, illetve csökkent termőképességű földet javítanak meg megyénkben. A megjavított földeken növekszik a terméshozam, s a talajerő biztosításával egyre igényesebb kultúrnövények is termelhe- tők ezeken a területeken. A termelés bizosításának és a hozamok növelésének céljából kémiai javítást eszközölnek, mert az egyszerű agrotechnikai eljárások csak hosz- szabb idő után eredményeznék a termelékenység fokozását. Ebben az évben 3600 holdon javítjuk meg nagyobbrészt savanyú talajainkat. Az első félévben már csaknem 2000 holdon végezte el a Talajjavító Vállalat ezt a munkát. A talajjavításhoz meszező anyagokat, elsősorban cukorgyári mésziszapot, lápi-me- szet, illetve mészport használnak fel. Jól halad a második félévben is ez a munka. A talajjavító munka üteme lehetővé tenné — némi beruházási póthitel biztosításával/— az idei 2 700 000 forintos terv túlteljesítését. Ismeretesek már a jövő évi tervek is. Legnagyobb területen — ezer holdon — a pásztói járásban kerül sor erre a munkára. A balassagyarmati járásban 700, a rétsági és a salgótarjáni járásban 300—300, a szécsényi járásban 2000 holdon végeznek talajjavító munkát. A munka megkezdése előtt az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet talajvizsgálatokat végez. A talajvizsgálat alapján készített részletes műszaki leírás segítségével állapítják meg a szükséges talajjavító anyag minőségét és mennyiségét, illetve a javító anyagok keverési arányát. A jövő évi és az idei vizsgálati eredmények között előreláthatólag nem lesz nagy eltérés, így a következő évben is legnagyobb részt meszező anyagokkal végzik a kijelölt földterületeken a talajjavítást. A .kazán és a szükséges radiátorok a napokban megérkeztek. Kijelölték a létesítmény befejezésének határidejét is, amelyet remélhetőleg most már megtartanak. Ennek ellenére is felvetődik azonban, hogy miért terveznek olyan kazánt, amelyet nem tudnak beszerezni, s miért kell a szervek egész sorát igénybe venni az időre való szállítás érdekében? Elkerülhették volna a négy hónapos kiesést, ha körültekintőbben indítják meg a beruházási munkát. Mert az ilyen módszerek nem növelik a mezőgazdasági beruházások hatékonyságát. Szürkül. A kozárdi kaptató felől erőlködő motorzúgás hallatszik. Szántanak. A szál- lás udvarára az imént érkezett két gép. Egyenletesen jár a DT motorja. A két vezető a másik gépet fürkészi. Az idősebbik Vincze Feri bácsi a porlasztóra panaszkodik. No, majd kérnek pótlást a gépállomástól. Ehhez a brigádközponthoz, az ecsegihez, három község — Ecseg, Csécse, Kozárd — tartozik. Tizenkét erőgépet helyezett ide a Pásztói Gépállomás, hogy ezen a területen is időben elvégezzék a betakarítási és az őszi szántási, vetési munkákat. — Legnagyobb ellenségünk a száraz föld — jegyzi meg Feri bácsi. — A kormos is kirúgja maga alól a talajt, ha kapaszkodik... Errefelé a domboldalak még nehezebbé teszik a munkát. Már csak a lánctalpasok bírják az ekét. Vetőgépet meg alig mernek ráengedni a földre. — Vetni pedig kell — szól Simon Feri a DT vezetője, aki a váltótársát várja. — Többször kell gyürűshenge- rezni, meg diksztillerezni. Most jöttem meg~én is, az előbb gyűrűshengereztem. Feri bácsi meg vetett. A fiatalember a gépét tisztogatja. Átvizsgálja alaposan, mert éjszakéra újra munkára viszik. A kisebb hibákat azonnal kijavítja, mert váltótársa nagyon szigorú ember. — Vo.jon ki ül éjszaka Simon Feri gépén? — Az apám, idős Simon Ferenc megy mélyszánlani... így érthető a nagy igyekezet, de ugyanígy tesz az apa is mielőtt reggel átadná fiának a gépet. Az eredmény nem marad el, hiszen a jól karbantartott géppel kevesebb a baj. A kihelyezett szálláson most csak a két DT dolgozik kettős műszakban, de biztosítottak még két UTOS- í ra is embert, azonban ezek nem birnak a talajjal. Moravcsik Ferenc brigádszerelő és a tanuló a körzetet járják, s helyben végzik el a kisebb javításokat, Maguk a vezetők is elősegítik ezt a munkát, hogy minél előbb üzemképes legyen a meghibásodott gép. Érthető az igyekvés, mert nagy a tét: szeretnék elnyerni a szocialista brigád címet. A brigád rendszeresen túlteljesíti a tervét. Eső nélkül azonban egyre nehezebb a munka. — Mi azonban nem hagyjuk magunkat — mondja Feri bácsi. Az igyekezet megvan, s ha az erőket ésszerűen csoportosítják, sikerül legyőzni a nehézségeket. — pádár — Aki tíz forintért utazott MOSZKVÁBA Újhelyi Gábor megderesedett, maga mögé gyűrt 59 esztendőt, de a 43—44-es hadimeneteléseket leszámítva nem igen látott eddig egyebet a világból, mint szűk hazáját, Nagyoroszit. Ott is inkább az erdők, fák világa volt az övé, er- dészkedő ember lévén még háború után is jónéhány esztendeig. Nagyobb emberi közösségbe igazán csak azután került, hogy tagja lett az Úttörő Tér. melöszövetkezet- nek. A magányossághoz szokott ember valósággal újjá született ebben a sokadalomban, s mert szorgalmához, hasznosságához józan, okos fő ad serkentést a közösségért való cselekedetekben, a gazdák bizalmából a vezetőség soraiba is bekerült. Azóta is kezdeményezője minden újnak, ami jó s nem kis része van abban, hogy a gazdaságban létrejött a Termelőszövetkezeti önsegélyező Csoport. Az a hasznos ösz- szefogás, amely havi 10 forint tagsági díj fejében születési, házassági, halálozási, baleseti, s mégannyi más szociális segélyhez juttatja az embert, üdülési lehetőségeket biztosít, külföldi társasutazásokra viszi az érdemeseket. S mert a nagyoroszi Úttörő Tsz közössége egy emberként úgy találta jónak, hogy az első kínálkozó úton Újhelyi Gábor nézzen szét egy kicsit a világban, szeptember elejeit ö is beszállt abba a TU—104-es gépmadárba, amely ezúttal hatvan termelőszövetkezeti parasztot röpített alig több, mint kétórás úton egészen Moszkváig. Színes élményekkel gazdagabb Újhelyi Gáborral beszélhetünk most a szövetkezeti irodában, aki egy hét ezer benyomását úgy rendezgeti magában, hogy amögött a lényeget is láthassa. — Moszkvában az Örmény Hotelban szálltunk meg. Este 11 körül érkeztünk, s bár a város még rendkívül mozgalmas volt, feltűnt, hogy egyedül kószáló nőket, fiatalkorúakat sehol nem látni. Olvastunk már sokat arról is, milyen fegyelem, rendszeretet, tisztaságféltés jellemzi a moszkvai embereket, s ezekről most saját szemünkkel bizonyosodhattunk meg. A Metrónál, busznál, árusító pénztárnál a sortállók rovására senki nem próbál előnyhöz jutni. A soronkívüliség csak a külföldi vendégeknek jár, de ezt mindenki magától értetődőnek ■ tartja. Cigaretta- csikket, de még gyufaszálat sem dob el a moszkvai ember — a hulladékgyűjtők egymást érik. Ezek voltak számunkra az első észrevételek. S az, hogy a mi arányainkhoz minden nagyméretű. Nagy élmény volt mindnyájunk számára például a 200 hektár területet betöltő nép- gazdasági kiállítás, ahol a hatalmas ország minden nagyszerű eredményével megismerkedhettünk. Számomra a legszebb élményt talán a Kreml fegyvertárának megtekintése jelentette, ahol elképzelhetetlen értékben sorakoznak az 1800-ig használatos fegyverek. — Az emberekről azt figyeltem meg, hogy minden kínálkozó időt tanulásra használnak. Olvasnak a buszon, trolin. Metrón — mindenütt. Ilyenkor bizony sokat gondoltam a mi parasztjainkra, mennyire messze tartanak még ettől! .. Pedig ezeknek a szovjet embereknek legalább 100—150 esztendős elmaradást kellett pótolniuk. — Most, amióta újra itthon vagyok — folytatja csendesen —, ezekről az élményekről beszélek társaimnak. Nyitott szemmel jártam kint, sokmindent láttam, amit hasznunkra fordíthatnánk, s én azon leszek, hogy az általam tapasztaltak minél több , gazdatársam tapasztalataivá legyenek.