Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-14 / 83. szám

4 NÖGRÄDI NÉPÜJSAG 1961 október 14. TANÁCSKOZOTT AZ Meggyőződésem, hogy szorgalmas népünk továbbra is támogatja a kitűzött célok megvalósítását Részletek Bódi Jánosné, Nógrád megyei képviselő országgyűlési felszólalásából Tisztelt országgyűlés! Amikor megkaptam a má­sodik ötéves népgazdasági fejlesztésről szóló törvényja­vaslatot, érdeklődéssel tanul­mányoztam. Miután elolvas­tam, az a gondolat jutott eszembe, ho^” ötéves ter­vünkben megvalósulni' látom a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának azt a gondolatát, mindent az embe­rért, mindent az ember ne­vében. Ezt a mondatot ötéves ter­vünk törvényjavaslatában így nem találhatjuk, de azok a tények, amelyek fejlődésünk biztató számait mutatják, bizonyítják, hogy népgazda­ságunk fejlődése ezen az úton jár, Mint hallottuk a vitában is, az iparban nagyarányú rekonstrukció, műszaki fej­lődés megy végbe. E munka során a gyártási 'eljárások tökéletesítésével, szociális, egészségügyi beruházások megvalósításával lényegesen javulnak az iparban dolgozók munkakörülményei, jobb lesz a munka- és egészségvéde lem. Vajon nem az emberről való gondolkodást, az embe­rért folyó nagyszerű munkát mutatja-e, hogy az ötéves terv ideje alatt a géppel fel rakott szén aráhya jelentő­sen növekszik. Vajon az a hatvankétezer traktor, amely- lyel második ötéves tervünk végén rendelkezünk, nem az emberi munkát könnyíti-e? Már most elmondták a vitá­ban résztvett képviselőtársak hogy az aratás derékfájás nélkül történt. A több trak­tor, a több munkagép köny nyíti a mezőgazdasági mun­kát is, de azt is jelenti, hogy a több termés az egész ma­gyar nép jólétét, előrehala­dását biztosítja. A törvény- javaslatnak az oktatásról, a népművelésről, a lakosság anyagi helyzetéről, a lakás­építésről szóló részeinél me­gint csak az tükröződik, hogy a több általános, közép­es felső iskola, a sok ezer porszívó, hűtőszekrény, televízió, a 250 ezer la­kás —r mind az emberért való munkát, az emberről való gondoskodást bizo­nyítják. Ezek a csak hevenyészetten is felsorolt tények szocialista rendszerünk humanizmusát, békés alkotó tévékenységét bizonyítják. Mégis lehetnek, akik úgy vélekednek, hogy a célkitűzések elsősorban a fia­talabb generáció boldogulá­sát, könnyebbségét jelentik. Mondhatják, hogy az öregek­ről való gondoskodás nem kap megfelelő helyei. A rosszindulatúnk még azzal is vádolhatnak, hogy csak addig kell az ember, amig dolgozni tud. Valóban mi a szocializ­must nem csak az unokák­nak. hanem a mai generáció­nak is építjük. De a képvi selői munkából vett számta­lan példa is azt bizonyítja, hogy az idősebbek érzik a ró­luk való gondoskodást, lát ják a társadalmunkban végbe­ment hatalmas fejlődést és a leghűségesebb szószólói a népi demokratikus rendsze­rünknek. ök azok, akik a múlt min­den keservét, nyomorát is­merték és ma elmondják a fiatalságnak a régi világ szenvedéseit. megváltozott életünk szépségeit, örömeit. Az idősebbek nagvra értéke­lik azt, hogy egy esztendő alatt megkétszereződött az alacsony nyugdíjak összege. Népi demokráciánk nagy :vív- mánya, hogy kormányzatunk intézményesítette a termelő­szövetkezeti tagok nyugdíja­zását, öregségi járulék fizeté­sét és évente több mint két­százmillió forinttal segíti az idős dolgozó parasztokat. Tisztelt országgyűlés! Vannak társadalmunknak olyan öregjei is, akik más és más okok miatt nem élnek, vagy nem élhetnek családi közösségben. Ezeknek nyu­godt biztonságát az állam vállalja magára és biztosítja nekik a nyugodt öregkort. Ezekről szeretnék szólni néhány szót és javaslatot előadni. Az elmúlt esztendőben kö­zel kilencezer szociális ott­honbeli férőhely fenntartását biztosította az állam. A má­sodik ötéves terv törvényja­vaslatának 87. paragrafusa rögzíti az egészségügyi in­tézményekre vonatkozó főbb teendőket. Ennek egyik része a szociális otthonok működte­tése, munkájuk megjavítása. Tudomásom szerint az or­szágban mintegy 200 szociális otthon működik. Az ottho­nokban elhelyezett idősek gondozásával is bizonyítjuk, hogy hazánkban az emberről való gondoskodás mindennap megvalósul. Ezer tény bizo­nyítja, hogy milyen gyökere­sen más & kapitalista szo­ciálpolitika és hazánk szoci­ális politikája. A szociális otthonokban elhelyezettek megfelelő ellátásban és gon­dozásban részesülnek. Államunk sokat fordít az öregek helyzetének meffiaví tására és. a gondozottak éle­tének biztosítására. Mégis szükségesnek tartom, howy az elismerés szavai mellett szó­vá tegyem azokat a gondokat és1 problémákat, amelyek a szociális otthonok működésé nél és fenntartásánál tapasz­talhatók. Az első ilyen dolog, amit szóvá teszek a szociális ott­honok helyének megválasz­tása. A szociális otthonok lé­tesítése rendszerint ott tör­tént, ahol erre alkalmas épü­let volt. Leggyakrabban rtigi kastélyokban, vagy időköz­ben felszabadult épületekben helyezték el a rászorulókat. Annak idején a szocialista iparosítás nagy alapvető kér­déseit kellett megoldani, ami felszámolta hazánkban a munkanélküliséget. Ez szük­séges volt. E'e ebben az idő­ben lefoglaltak olyan épüle­teket is, amelyeket más cé­lokra gazdaságosabban, hasz­nosabban lehetett volna, vagy lehetne fenntartani. így most más célra nagyon alkalmas ' épületeket használ­na^ szociális otthonnak és nem tudunk olyan bajokat megoldani, ami a vita eddigi részében már többször és jo­gosan elhangzott: a jobb fog­lalkoztatottságot. Nem arról van szó, hogy a szociális ott­honok elhelyezését a megyék, vagy járások ketegórikusan elleneznék. Felelősségből és emberségességből e°varánt a rhegyék és járások vezetői szívesen tárgyalnak a szociá­lis otthonok elhelyezéséről, de Törvénybe iktatták az oktatási rendszerről szóló törvényjavaslatot Felemelték a tankötelezettséget, szakközépiskolák, felsőfokú technikumok létesülnek a hováteiepítés eldönté­sénél ne csak az öregek szociális ügyeinek megol­dását, hanem a munka­erő foglalkoztatottság gazdasági és politikai kérdéseit is vegyék figye­lembe. Feltétlen helyes lenne, ha az Egészségügyi Miniszté­rium a megyékkel közösen olyan megoldást keresne, egy-két kivételes esetben, ami sok fájó dolgot szüntetne ’meg. Már említettem azt, hogy a szociális otthonok jelentős része nem a cél­nak megfelelően épült, éppen ezért sok átalakítás, bővítés szükséges rendeltetésszerű működésülíViöz. Tudom, hogy nem lehet máról-holnapra mindent biztosítani. Lehet, hogy nem is helyes egyik vagy másik helyen pénzt kiadni, de vannak olyan esetek, ami­kor a késedelmek, a huza­vona miatt több százezer fo­rint kára származik a nép­gazdaságnak. Mi tíz éven keresztül kér­tük Ludányhalásziban egy raktár létesítését, mert eddig évente több százezer forint kárunk származott a helyte­len tárolásból. Hosszú után­járással az Egészségügyi Mi­nisztérium, és elsősorban az Építésügyi Minisztérium köz­belépésére ezt a problémát megoldottuk. Azonban' nem tudtuk meg­szerezni a transzformátor biz­tosításához a megfelelő pénz­összeget. Ezért évente több tízezer forintot adunk ki vil­lanymotor leégések miatt. Ez bizonyos fokig a gondozói munka rovására megy, nem beszélve arról, hogy nincs olyan üzemünk, ahol a leé­gett motorokat újratekercsel­hetnénk. Amikor ilyeneket említünk, sokszor türelmetlennek mon­danak bennüket és nem min­denben nézik meg az érem két oldalát, mielőtt döntenek ki­csinynek látszó, de az inté­zetben nagyot jelentő kér­désekben. A Mátraverebélyi Szociális Otthonban például a telefonhiány és az orvosi ellátás biztosítása okoz még mindig gondot a vezetőség­inek. És mindez nem egy esetben a minisztérium ille­tékes főosztályának nem elég célratörő munkája miatt van. A következő probléma, amelyet szóvá teszek és ren­dezését javaslom, a szociális otthonokba való beutalás. Manapság találkozunk olyan eléggé el nem Ítélhető ten­denciával, amelynél vélemé­nyem szerint szigorú közbe­lépés is szükséges. Arra gon­dolok, hogy a gyermekottho­nokban éppúgy, mint a szo­ciális otthonokban, találunk olyan gyermeke­ket. illetőleg öregeket, akiknek szüleik, hozzátar­tozóik a kényelmet el­sőbbnek tartják, mint a gyermeknevelést, vagy a szülők megbecsülését. Ma sajnos előfordul, hogy a gyermekotthonba látogató szülők autóval érkeznek, vagy vannak a szociális otthonok­ban olyanok, akiknek gyer­mekei jól tudnának gondos­kodni a szülők eltartásáról. Szükséges lenne egyes ~ esetekben még bírói dön­téssel is megakadályoz­ni, hogy az arra rá nem szorultak hozátartozói, gyermekek, vagy öregek állami intézményekben legyenek, állami pénzen. Előfordul, hogy a szociális otthonokban beutaltnak nyug­díja, vagy más jövedelmi forrása is van, tehát azt sem az állam gondjainak csökken­tésére, hanem egyéni célokra fordítja. Számtalan ilyen példa van. Ilyen esetekben az ügyészség­hez fordulunk és a törvény­telenséget felfedjük Tisztelt országgyűlés! •» Ismétlem, jóleső érzés volt elolvasni az előttünk lévő törvényjavaslatot, mivel nagy­szerű célokat tartalmaz, ame­lyeknek megvalósítása nép­gazdaságunk fejlődését bizto­sítja. Meggyőződésem, hogy szorgalmas népünk továbbra is támogatja a kitűzött cé­lok megvalósítását. Éppen Az országgyűlés szerdai ülésén Straub Gyula előadó ismertette a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeré­ről szóló törvényjavaslatot. A beterjesztett törvényjavaslat­hoz elsőnek Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólott. Beszé­dében ismertette oktatási rendszerünknek azokat az ered­ményeit, amelyeket a felszabadulás óta értünk el. A reformterv a próbát kiállta — A Magyar Népköztár­saság oktatási rendszeréről most elfogadásra ajánlott tör­vényjavaslattal, amely — ha­zánk történetében először — az egész közoktatást, annak minden láncszemét érinti, azt a célt tűzzük ki, hogy a korábban létrehozott alapokra építve megte­remtsük a szocialista tár­sadalom szocialista isko­larendszerét. Az iskolai oktatás rendszeré­nek további fejlesztése meg­érett társadalmi szükségszerű­ség. Népünk szocialista for­radalma olyan körülmények között, folyik tovább, amikor döntő jelentősége van a gaz­dasági és kulturális építő­munkának. Az ipar műszaki színvonalának emelése a ha­zai adottságoknak és a szo­cialista nemzetközi munka- megosztásnak leginkább meg­felelő iparszerkezet kialakítá­sa; a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megszilárdítása, a tudományos mezőgazdálko­dás széleskörű elterjesztése, a szocialista kultúra felvirá­goztatása, az emberek szocia­lista tudatának fejlesztése — íme ezek a szocialista for­radalom mai feladatai. E feladatok végrehajtása magasfokú általános művelt­séget, széleskörű szakmai is­mereteket, s nagy szervező erőt követel. Az iskolareform megvaló­sítása — folytatta Kállai elvtárs — közvetlen ha­tást gyakorol az egész népgazdaság fejlődésére, élőre lendíti az ipari és mezőgazdasági termelést. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése például ugrássze­rűen megnövelte az igényt az agrártudományokra. Az 1960—61-es tanév az ok­tatási rendszer reformjának próbaéve volt. Nyugodt lelki­ismerettel állíthatjuk, hogy a reformterv a próbát kiállta, annak minden elképzelését az élet igazolta. Az a három alapelv, amelyre egész iskola- reformunk épül — az élet- és iskola kapcso­latainak megerősítése; a műveltség színvonalának emelése és korszerűsítése; a hatékony kommunista nevelés — osztatlan elismerésre és egyetértésre talált a szülők; a pedagógusok és az ifjú­ság soraiban. Az üzemekben eltöltött munkában, az iskolai tanműhelyekben, a termelő- szövetkezetek és állami gaz­daságok földjein, az önkéntes ifjúsági táborokban és más helyeken, ahol a középiskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét be­bizonyosodott, hogy a mi ifjú­ságunk túlnyomó többsége be­csületes, munkaszerető, élet­vidám ifjúság, az épülő szo­cializmus ifjúsága, amelyre népünk mindig számíthat. Majd arról beszélt, hogy azok a szülők, akik ellenez­ték a munkaoktatást, az egy év alatt felismerték, hogy a munka jó hatást gyakorol gyermekeik fejlődésére. Az iskolareform alapgon­dolata, a munka és a tanu­lás összekapcsolása teljes elismerést nyert. A reform helyessége már a gyakorlatban is bebizonyo­sodott. A munkásosztály ma már, mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. Nemcsak a szakma fogá­sait igyekeznek elsajátít­tatni a fiatalokkal, hanem elősegítik emberi, jellem­beli fejlődésüket is. Változások az általános és középfokú oktatásban ezért a törvényjavaslatot a magam, valamint a Nógrád megyei képviselőcsoport ne­vében elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. A nyolcosztályos általános is­kola kitűnően bevált, s így hazánk oktatási rendszerének továbbra is szilárd - alapja marad. Iskolarendszerünk mindenkinek lehetővé teszi és mindenkitől megköveteli, hogy elvégezze a nyolc osztályos ál­talános iskolát. Az új törvény a tan­kötelezettséget felemeli, s ezt a hatodik életévtől számított tíz tanévre ter­jeszti ki. Ez egyrészt azt a célt szol­gálja, hogy minden gyermek befejezze az általános iskolát, másrészt pedig szélesíti a to­vábbtanulási lehetőségeket. Azok a fiatalok, akik az ál­talános iskola nyolc osztályá­nak elvégzése után azonnal nem iratkoznak be sem kö­zépiskolába, sem iparitanuló­iskolába. s munkába sem áll­nak, ’a kétéves továbbképző iskolákban folytatják tanul­mányaikat. Hazánkban évről évre több fiatal tanul tovább az álta­lános iskola VIII. osztályának elvégzése után. Tavaly az ál­talános iskolát végzettek 43 százaléka tanult tovább a kö­zép-, 23 százaléka a tovább­képző és 30 százaléka az iparitanuló-iskolákban. Az ál­talános iskolát végzettek 96 százaléka tehát valamilyen formában már tovább tanul. Lassan érlelődnek a felté­telei annak is, hogy a tan­kötelezettséget még jobban ki terjesszük, s bevezessük az általános kötelező középiskolai oktatást. A legnagyobb változásokat a középfokú oktatásban hajt­juk végre. A középiskola két alap­vető típusát akarjuk ki­alakítani: a megreformált gimnáziumot és a telje­sen új szakközépiskolát. A gimnáziumban a tanulók valamely szakmában olyan — a heti egynapos üzemi gya­korlatokon szerzett — előkép­zettséget nyernek, amelyne birtokában az adott szakmá­ban az érettségi után rövid idő alatt magas kúlturájú szakmunkások lehetnek. A szakközépiskola megteremtése a magyar oktatási rendszer­ben forradalmi jelentőségű tény. A szakmunkásképzés a kö­zépiskolában valósul meg), s ezzel a munkásosztály szak­mai és műveltségi színvonala gyorsan emelkedik. A szak- középiskolában a tanulók 4 év alatt érettségit, s egy szakmában teljes képzettséget nyernek. A törvényjavaslat a ma működő középiskolák kö­zött felsorolja a' technikumo­kat is. A fejlődő ipar és mezőgazdaság igényeit azon­ban a középfokú technikus képzés nem elégíti ki. Ezért a törvényjavaslat a tech­nikusképzés továbbfejlesz­tését és főiskolai szintre emelését tartalmazza. Az elmúlt évben megkezd­tük a felsőfokú technikumok létrehozását is. Jelenleg két ipari és tizenhat mezőgazda- sági felsőfokú technikum van az országban. Az egész társadalom felelőssége A továbbiakban Kállai elv­társ azt fejtegette, hogy a felsorolt feladatok megvaló­sítása érdekében nagy felelős­ség hárul az értelmiségre. Egyetemeink alapvető felada­ta : kommunista szakembere­ket képezzenek. Majd a fel­nőttek oktatásáról beszélt, s elmondotta: a törvényjavaslat a felnőtt dolgozók oktatását az iskolarendszer szerves, az ifjúság oktatásával, nevelésé­vel egyenértékű részévé emeli. Az iskolareform hosszú időre szóló célkitűzéseket állít a kormány és a társadalom elé. Meg kell szüntetni a túl­terhelést, amely ma még a tanulók és pedagógusok vállait egyaránt nyomja. A pedagógiai tudomány min­den eddigi eredményének mozgósításával hozzá kell lát­ni ahhoz, hogy a munka be­vezetésével nyert óriási ne­velő. erőt megfelelően hasz­nosítsuk az oktatás és neve­lés egész folyamatában. A társadalom és az iskola kap­csolatainak megszilárdításá­ban döntő szerepük van a tanácsoknak, de a KISZ is te­gye a tanulóifjúság soraiban végzett munkája központi fel­adatává az oktatási rendszer reformjában foglalt képzési és nevelési célok megvalósításá­nak elősegítését. Az iskola és a társadalom legközvetlenebb kapcsolatát a pedagógus és a szülő, az is­kola és a szülői munkaközös­ség alkotja. Kállai elvtárs az egész társadalom elismerését fejezte ki a Magyar Nők Országos Ta­nácsának a szülői munka- közösségek szervezésében és irányításában végzett odaadó munkájáért. Külön köszönetét mondott a pedagógusoknak nagyszerű munkájukért, majd így foly­tatta: — A pedagógusok szün­telenül képezzék magukat, is­merjék szaktárgyuk és a pe­dagógia legújabb eredmé­nyeit; világnézetben és kul­turális ismeretekben együtt haladjanak az általános fej­lődéssel. Meg vagyunk győ­ződve róla, hogy nevelőink most már az új oktatási rend­szerről szóló törvény segít­ségével, a társadalom erőinek közreműködésével, méltóan a nemzet bizalmára továbbra is becsülettel fogják teljesíteni nagyszerű hivatásukat. Kállai Gyula a következők­kel fejezte be beszédét: — Abban a mély meggyőződés­ben, hogy az új oktatási rend­szerről beterjesztett törvény- javaslat elfogadásával nagy nemzeti ügyet szolgálunk, ké­rem az igen tisztelt ország- gyűlést: a törvényjavaslatot fogadja el, s iktassa törvé­nyeink sorába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom