Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-11 / 82. szám
1961. október 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Hozzánk igazodik a világ Hagyomány, hogy a magyarok a történelem minden időszakában elsők voltak valamiben. Egy évezrede rettegésben tartották Európát: rólunk beszéltek félelemmel. Később a tatárok végig perzselték az országot: minket sirattak. Nándorfehérvárnál szétzúztuk a pogány törököt: a harangok szava bennünket dicsér azóta. A legostobáb Virtuskodói voltak vezetőink két vesztes világháborúnak: mindenkinél többet szenvedett a nép. A világ legjobb labdarúgó nemzete voltunk: tőlünk tanultak sporthatalmak. Sehol olyan szárazság nem volt a nyáron, mint hazánkban: ebben is elsők voltunk. S hogy valamivel most is felhívjuk a figyelmet, rádiónk a minap ' bejelentette, hogy hozzánk igazítják szerte a világon az időmérő órákat. Október 4-én ugyanis a reggeli hírekben a következő bejelentés röppent szét a négy Világtáj felé: „Az ENSZ közgyűlés tárgyalása tegnap a késő esti órákban ért véget. Az elnök bejelentette, hogy az általános vitát ma a magyar időszámítás szerint 15 óra 30 perckor folytatják.” Ki mondja még, hogy nem tudnak rólunk!? Egy majdnem félre sikerült vasárnapi kirándulás Négy óra tájban az egyik felhőcske felkapta, a fejét. — Pszt, mintha vekkercsörgést hallanék... — Hallucinálsz — düny- nyögték a nagy felhők, ki kel fel vasárnap ilyen korán. De aztán itt is, ott is felpattantak az ablakok, s borzas lányfejek fürkészték az eget: Vájjon milyen idő les? ma? A házakból vízcsobogás, majd pohárcsörgés hallatszott, gyors lépések koppantak, s öt óra előtt mindenünnen fiatalok siettek a pályaudvar felé. Türelmetlenül várták az 5,20-as személyvonatot. OTP-s kiszesek voltak, akik már a hét elejétől szüretelni készülődtek — s bizony nehezen várták már, hogy kigördüljön velük a szerelvény. A kis csapat a pásztói állomáson szállt le. Kíváncsian szemlélődtek körül — vajon merre vannak a szőlőskertek? Aztán — némi kérdezősködés után — elindultak a Béke Tsz irányában. Vidáman masíroztak be a tsz udvarába: — Mi vagyunk a tarjáni társadalmi munkások. — Ti? — hangzott a csodálkozó válasz. — A járási tanáccsal beszéltünk telefonon és azt mondták, jöjjünk szüretelni, mert a termelőszövetkezetben szívesen fogadják a dolgos kezet. — Szüretelni? Nem szüretelünk mi még, legfeljebb csak egy jó hét múlva. A leányok most már komolyan megijedtek. — De hát mi dolgozni szeretnénk. Ha nincs szüret, valamilyen más munkát adjanak. Ne menjünk haza így, szégyenszemre. — Munka — az van, ha igazán dolgozni akartok. A szilvát kellene leszedni. Egy óra múlva furcsa rakománnyal gördült ki egy kétlovas kocsi, ötven üres láda körül tizenhárom vidám fiatal kuporgott. Jutott belőlük még a bakra is. Negyedórás kocsikázás után a szilvásba értek. Folyt a tréfa, szállt a dal, s a szorgos munka közben röpült az idő. Tizenegy órára megtelt a ládák fele. A 25. láda után előkerült az elemózsia, s délben a kis társaság az egyórás pihenőtől megújult erővel fogott a munkához. Háromnegyed négykor diadalkiáltás üdvözölte az 50. tele ládát. A Zagyva-parti szép sárga virágokból kötött üde csokrokkal indultak haza a kiszesek a jól sikerült társadalmi munkából. S még aznap elhatározták, két hét múlva újra eljönnek — a szőlőszüretre is. Rapacki az ENSZ közgyűlésen: „H Németországgal kapcsolatos veszélyes helyzetért a nyugatnémet imperializmus telelés“ Hétfőn délelőtt ismét ösz- szeült az ENSZ közgyűlés plénuma, hogy folytassa ai általános politikai vitát. Carlos Morales Guillen bolíviai küldött állást foglalt a leszerelés megvalósítása mellett és hangoztatta, hogy a fegyverzetek csökkentésével a kormányok az eddiginél nagyobb összegeket fordíthatnának gazdaságfejlesztési és szociális célokra. Végül sürgette, hogy mielőbb töltsék be a megüresedett ENSZ főtitkári tisztséget, nem foglalt azonban állast a főtitkárhelyettesek kinevezésére vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban. Ezután Rapacki lengyel külügyminiszter mondott beszédet. Megismételte azt a javaslatát, hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezetet Közép- Európában. Ez — hangoztatta — nemcsak közvetlenül befolyásolná az európai helyzetet, hanem elősegíthetné az általános és teljes leszerelés megvalósulását célzó tárgyalásokat is, mivelhogy gyakorlati Csúcsponthoz érkezett a szovjet-amerikai tanácskozások első szakasza Az elmúlt hetek lázas diplomáciai tevékenysége után most csúcspontjához érkezett a szovjet—amerikai tanácskozások első szakasza. Gro- miko szovjet külügyminiszter angol és amerikai kollégáival folytatott sorozatos eszmecseréi után Washingtonban létrejött a szovjet és az amerikai elnök magasszintű tanácskozója. Már a külügyminiszterek összejöveteleit remén,ytkeltő jelnek tekintették világszerte a béke sorsáért aggódó százmilliók. Érthető, hogy ez az érdeklődés most, megsokszorozódik. Gro- mikó és a nyugati államférfiak első eszmecseréitől azt várják, hogy azok a vitás nemzetközi problémák megoldását szolgáló nagy kelet— nyugati párbeszédek bevezetői lesznek. Ezeknek a megbeszéléseknek a főtémája természetesen a német kérdés, elsősorban a békeszerződés és Nyu- gat-Berlin problémája. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának határozott intézkedéseit, a békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet bejelentést követő háborús hisztéria úgy tűnik, kezd alábbhagyni Nyugaton. Vezető nyugati sajtóorgánumokban egyre több szó esik az érdemleges tárgyalások szükségességéről, s bizonyos kompromisszumos megoldás lehetőségéről. Erre vallanak egyébként az amerikai elnök személyes megbízottjának Clay tábornoknak kijelentései, vagy például Fulbright és Humphrey szenátoroknak nemrégiben elhangzott nyilatkozatai. Milyen megoldás lehetséges? A Szovjetuniónak a német kérdésben elfoglalt álláspontja egyértelmű és világos. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még az idén megköti a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A békeszerződés nem változtatja meg Nyugat-Berlin társadalmi rendszerét és a Szovjetunió hajlandó hozzájárulni ahhoz is, hogy a város területén jelképes nagyságú idegen csapatok maradjanak. Persze nem megszállóként, nem az agresszív Északatlanti Szövetség beékelt előőrseként. Ami a Nyugat- Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság közötti összekötő utakat illeti, itt az ellenőrzés joga teljesen az NDK hatóságainak kezébe megy át. Nyugat-Berlin légi és szárazföldi kapcsolatait a nyugati' világgal nem lehet többé a Német Demokratikus Köztársaság illetékes szerveinek kiiktatásával fenntartani. Természetesen nem várható, hogy a nyugati hatalmak a közeljövőben de jure (azaz: jogilag) is elismerjék a Német Demokratikus Köztársaságot és diplomáciai kapcsolatra lépjenek vele. Az a tény azonban, hogy a jövőben az NDK hatóságaival kell tárgyalniok a légifolyosók és a többi közlekedési útvonalak használatáról: a fiatal munkás-paraszt állam de facto (azaz: tényszerű), elismerését jelenti. Ezt pedig ma már nyugaton is kezdik belátni és kezdenek ebbe beletörődni. Megegyezés lehetséges továbbá, az Odera—Neisse határ elismerésének kérdésében és bizonyos leszerelési intézkedésekben. Egy ilyen megállapodás magában foglalhatná például a lengyel Ra- paczki-tervnek és az angol disengagement (kölcsönös visz- szavonulási) javaslatnak bizonyos elemeit. Megkönnyítené a kelet—nyugati megállapodást az is, ha a nyugati hatalmak egyszer s mindenkorra lemondanának a bonni revansiszták atomfelfegyverzéséről. Akik ellenségei mindenfajta megegyezésnek Alighogy megindultak a szovjet és a nyugati diplomaták tájékozódó jellegű megbeszélései, máris élénk manőverezésbe kezdtek a hidegháború bonni stratégiái. Ade- nauerék mindent megmozgatnak azért, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis késleltessék a német kérdés mindenki számára elfogadható, békés megoldását. A bonni kormány közvetlenül a szeptember 17-i választások után bejelentette hadseregének újabb létszámemelését. Mind hangosabban követeli az atomfegyvereket: nem rejti véka alá, hogy politikájának egyik alapvető célja az Odera— Neisse határ revíziója, az úgynevezett „keleti területek” visszaszerzése. A Szövetségi Köztársaságban rendre-másra tartják a revansiszta gyűléseket, „bajtársi találkozókat”, folytatják az eszeveszett uszítást a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. Érthető, hogy- ilyen körülmények között még a megegyezés lehetőségének halvány körvonalai is páni félelmet keltenek Bonnban. A nyugatnémet kormánysajtó most az amerikai elnök és a szovjet külügyminiszter találkozójával kapcsolatban aggodalommal írt arról, hogy „Rusk és Gromiko megbeszélései a jelek szerint nem voltak eredménytelenek”. A Die Welt pedig annak az értesülésnek adott hangot, hogy Bonn egy újabb nyugati külügyminiszteri értekezlet létrehozásán fáradozik. Ennek a célja nyilvánvalóan az, hogy elodázza az érdemleges kelet— nyugati tárgyalások megindulását. Kard és olajág A Szovjetunió és a többi szocialista ország egész sor konstruktív javaslatot tett már korunk égető problémáinak megoldására. Az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer felszámolása, a népek békés együttélésének és együttműködésének megvalósulása soha nem látott távlatokat nyitna meg az egész emberiség előtt. A vezető nyugati hatalmak ennek ellenére sorra elvetették ezeket a javaslatokat, elferdítették értelmüket, s a békés kezdeményezésekre a hírhedt „erőpolitikával”, katonai intézkedésekkel, nem egy helyütt pedig nyílt agressziós lépésekkel válaszoltak. Most, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország is megtette kényszerű védelmi intézkedéseit, a nyugati táborban is egyre többen látják be, hogy az „erőpolitika” a szocialista országokkal szemben hasztalan, eleve kudarcra ítélt próbálkozás. Erővel erőt, mégpedig az esetleges agresz- szorénál jóval nagyobb erőt képesek felsorakoztatni ezek az országok. A Szovjetunió és a szocialista országok egyre növekvő befolyása, politikai, gázdasági és nem utolsó sorban katonai ereje volt eddig is az, ami féken tartotta a háborús kalandok kedvelőit. S ez az erő kényszerítette most is a zöld asztal mellé a nyugati világ vezető politikusait. A most megindult tárgyalás-sorozaton a Szovjetunió képviselői ismét a béke olaj- ágát kínálják nyugati partnereiknek, mindent megtesznek azért, hogy a tanácskozások ne váljanak üres szócsépléssé, s konkrét megegyezésekhez vezessenek. A tárgyalási, a megegyezési készség azonban nem a gyengeség jele, a szocialista országok jellegéből, lényegéből fakad. És mindaddig, amíg az imperialista nagyhatalmak nem nyugszanak bele a meg- változtathatatlanba. nem hagynak fel kalandor terveikkel, az „egyik kézben kard, a másikban olaj ág” politikáját kell folytatni. A békéért folytatott ernyedetlen harccal egy- időben mindent meg kell tenni a szocialista tábor erejének, egységének megszilárdításáért. Reméljük, hogy a tőkés világ vezető államférfiai végre belátják, hogy az emberiség számára az egyetlen lehetséges, járható út: a békés együttélés, a békés gazdasági versengés útja. Nincs az a bonyolult probléma, amelyet kölcsönös jószándékkal, kölcsönös jóindulattal ne lehetne elmozdítani a holtpontról. A világ népei, társadalmi rendszerünktől függetlenül azt várják, hogy a kelet— nyugati tanácskozásokat a megegyezés szelleme hassa majd át. Azt várják, hogy nyugaton is felülkerekedik majd a józan ész és az amerikai, angol, francia államférfiak a béke olaj ágát, nem pedig a kardot választják. tapasztalatokkal szolgálhatna. A német kérdéssel foglalkozva Rapacki rámutatott, hogy a Németországgal kapcsolatos kialakult veszélyes helyzetért elsősorban a nyugatnémet imperializmust terheli a felelősség. A NATO ütőkártyának szánja a nyugatnémet imperializmust a szocialista táborral szemben, de a valóság az, hogy éppen a nyugatnémet imperializmus használja ki egyre inkább a maga céljaira a NATO-t, — hangoztatta a lengyel külügyminiszter. Rapacki ezután bírálta az európai közös piacot és rámutatott, hogy ez a gazdasági csoportosulás Európa kettéosztottságának elmélyítését és a gazdasági hidegháború szítását célozza. Bonn folytatja az offenzívat a tárgyalások gondolata ellen „Kennedy és Gromiko megbeszélése nyomán nem állt elő új helyzet” — jelentette ki hétfőn délután Eckhardt államtitkár, a bonni kormány szóvivője, majd washingtoni jelentésekre hivatkozva azt mondta: „Továbbra sem jött létre tárgyalási alap Nyügat-Berlin kérdésében”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a „puhatolózó tárgyalások” színhelye most Washingtonból Moszkvába helyeződik át: Thompson amerikai nagykövet fontos utasításokkal tér vissza állomáshelyére s ott folytatja majd a megbeszéléseket Gromikóval, aki New Yorkból szintén visszatér a szovjet fővárosba. A nyugatnémet vezető politikusok legutóbbi kijelentései és a kormánysajtó kommentárjai alapján diplomáciai megfigyelők Bonnban úgy vélik, hogy a nyugatnémet kormány a puhatolózó megbeszélések közben teljes erővel folytatni akarja offenzíváját mindennemű „engedmény” gondolata ellen. Ebbe az offenzívába tartozik Adenauer kancellárnak Kennedy elnökhöz intézett levele is, amelyről a kormánypárti Rheinische Post hétfőn azt írta, hogy „A kancellár barátságos, de határozott formában emlékeztette az amerikai elnököt arra: nem szabad lemondani a németországi politikának azokról az alapelveiről, amelyek tartópillérei az egész nyugati politikának”. Újabb kalózkodás az algíri rádió hullámhosszán Az algériai ultrák újabb húszperces kalóz-adását hallgatták a France—5 rádió- állomás hallgatói. A déli híreket váratlanul a „Francia Algéria” jelzése szakította meg, majd közleményt olvastak fel, miszerint megkezdődik a fiatal algériaiak fokozatos mozgósítása és év végére az OAS — az algériai ultrák titkos szervezete — százezer ember fölött rendelkezik majd. Ezután Sálán tábornok, az április lá-i ultra-puccs távollétében halálra ítélt vezetője mondott rövid beszédet. Élesen támadta de Gaulle-t, s kijelentette: „pusztán az a .tény, hogy a hivatalos rádió hullámhosszán beszélhet, bizonyítja, hogy a francia kormány haldoklik.” A hétfői kalóz-adás immár a negyedik eset, amikor az OAS „ráállt” műsorával a francia rádió hullámhosszára. Katonai felkelés Szíriában Az Egyesült Arab Köztársaság Szíria tartományában 1961. szeptember 28-án katonai felkelés tört ki azzal a céllal, hogy elszakítsa Szíriát az EAK-tól. Szíria területe 184 920 négyzetkilométer - tehát hazánk területének mintegy kétszerese —, lakossága 4?5 millió fő. Éghajlata száraz és meleg, a tengerparton mediterrán. Gazdasági életében a mezőgazdaság játssza a döntő szerepet; fő terményei: búza, árpa, gyapot, dohány, füge, olajbogyó. Kevéssé fejlett iparának fontosabb ágazatai: textil-, malom-, szesz-, szappan-, üveg-, bőr-, dohányipar; világszerte ismert a kiváló minőségű szőnyeg-, fém- és bőrárukat előállító kézműipar. Térképünk az Egyesült Arab Köztársaság eddigi két tartományát mutatja.
