Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-07 / 81. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1961. október 7. Pártszervezeteink a művelődési munka sikeréért c ikereink egyik elenged­^ hetetlen feltétele, hogy a kulturális munka területén is fokozottabban érvényesül­jön pártszervezeteink irányí­tása, segítsége, ellenőrzése. Szocialista társadalmunk életében egyre nagyobb je­lentőségű tényezővé válik az egyszerű emberek műveltsé­ge, a társadalom minden tag­jának tájékozottsága, meg­felelő képzettsége. A dolgo­zók növekvő tudása, hozzáér­tése feladataik megoldásához jobb munkát, több és jobb terméket, tehát végső fokon egyre jobb és szebb életet jelent mindannyiunknak Különösen nagy feladatok hárulnak ránk e téren az előttünk álló művelődési é- vadban. Hiszen ez az év má­sodik ötéves tervünk teljesí­tésének nagyon fontos idő­szaka. Lényegében befejező­dött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, meg kell szi­lárdítanunk termelőszövetke­zeteinket, egységes paraszti osztályt akarunk létrehozni. Megkezdtük, s következetesen tovább folytatjuk az iskola- reformot. A bekövetkezett nagy változásoknak megfelelő világszemlélet kialakítását kell segítenünk az emberek­ben. It! indezek a feladatok csak a kulturális ne­velőmunka fokozásával, ható­körének szélesítésével, szín­vonalának javításával oldha­tók meg eredményesen. Mit tesznek és mit tehet­nek pártszervezeteink a mű­veltség emeléséért megyénk­ben? A párt megyei Végrehajtó Bizottsága idejekorán, még július elején kidolgozta a me­gye egész éves kulturális prog­ramját és ennek alapján ké­szítette el a munkát minden vonalon. A járási és városi bizottságok mindenütt össze­hívták a művelődés ügyéért felelős községi és üzemi ve­zetőket és megtárgyalták ve­lük a jövő év tennivalóit. Je­lenleg már a községekben és üzemekben folynak az egész éves kulturális terveket elő­készítő megbeszélések. Ez a művelődési munka előkészítésének egyik legfon­tosabb szakasza. Nagyrészt a jó, vagy rossz terveken mú­lik, hogy mennyi kultúra jut el egy-egy üzembe, vágy községbe a jövő évben. Párt- szervezeteink a művelődési bizottságokon belül irányítsák és segítsék a helyi kulturális tervek elkészítését. Több köz­ségben már elkészültek ezek a tervek, s így szólhatunk néhány tapasztalatról is. Ott ígérnek érdekes és kiegyen­súlyozott munkát a tervek, ahol a pártszervezet vezeté­sével valamennyi tömegszer­vezet és kulturális intézmény helyes elképzelései helyet kapnak, s így az kollektív munka eredménye lesz. Nem sok jót lehet várni viszont ott, ahol az évek óta kiala­kult sémáktól nem mernek elszakadni, s új formákat, módszereket alkalmazni an­nak érdekében, hogy a tava­lyinál több emberhez juttas­sák el a műveltséget. A jó tervek elkészítéséhez biztos alapul szolgál a párt megyei végrehajtó bizottságának már említett határozata. Termé­szetesen azonban az ebben megjelölt feladatok különfé­leképpen jelentkeznek min­den egyes helyen. Nem az a helyes tehát, ha üzemi, köz­ségi terveinkben szó szerint másoljuk az egész megyére szóló általános célkitűzéseket. A határozat szellemét a helyi igények és helyi lehetőségek elemzésén alapuló konkrét célkitűzésekben kell érvénye­síteni. A tervek készítőit leginkább az a kérdés foglalkoztatja, vajon érdeklődéssel fogad­ják-e az emberek a tervezett rendezvényeket, lesz-e azok­nak sikerük. A siker sok té­nyezőtől függ. A legfőbb té­nyező azonban — s ennek megállapítására az elmúlt év elég tapasztalattal szolgált — az, hogy kulturális munkánk az emberek számára szüksé­ges, az őket foglalkoztató problémák megoldását előse­gítő ismereteket nyújtson. Ezért hangsúlyozza a megyei pártbizottság határozata: „Fontos feladatunk: erősíteni a kulturális munka kapcsola­tát az élettel, céltudatosan a helyi konkrét gazdasági és politikai feladatok megoldá­sára irányítani a tömegkul­turális munka ágát. Ebből a szempontból kell elbírálni az egyes községek és járások kulturális programját.” \ tervek elkészülte után ** meg kell azokat tár­gyalni, vitatni az üzem, köz­ség dolgozóival, kikérni véle­ményüket, javaslataikat. Csak így lehet biztosítani, hogy őszi-téli művelődési progra­munkat mindenki megismer­je és támogassa. Fordítsanak pártszervezeteink különös gondot a helyi értelmiség vé­leményére. Kérjék segítségü­ket, tanácsaikat a dolgozók kulturális neveléséhez. He­lyesen tették azok a párttit­károk, akik összehívták a község pedagógusait, agronó- musát, gyógyszerészét, a gép­állomás mérnökét, tanácsi dolgozóit és velük együtt ala­kították ki a jövő évi mun­ka körvonalait. Ilyen körül mények között szívesen vál­lalnak az értelmiségiek konk­rét feladatokat is a művelt­ség terjesztéséből. A községi művelődési terveket a taná­csok nyilvános üléseken tár­gyalják meg és emelik hatá­rozattá. Biztosítani kell, hogy ezek a tanácsülések az aktív véleménycsere légkörében, a közvélemény érdeklődésétől kí­sérve folyjanak le. Az igazi erőpróba azonban még ezután következik. A határozatokat pontosan végre kell hajtani, folyamatosan biztosítva a városi és falusi lakosság művelődését.- A párt- szervezeteknek fontos szere­pet kell játszaniuk ebben az időszakban is. Segítenünk kell a kitűzött célok megvaló­sítását, elsősorban a pártta­gokat mozgósítva a művelő­désre, tanulásra. Gondoskodni kell időnként az egyes tö­megszervezetek és kulturális intézmények vezetőinek be­számoltatásáról, a kulturális feladatok végrehajtásáról. Az egész év folyamán igénylik pártszervezeteink figyelmét a műveltség terjesztésének tar­talmi és módszertani kérdései, a kulturális munkások esz­mei nevelésének problémái és számos más teendő. TVT em könnyű feladat áll 1' pártszervezeteink előtt a művelődés irányításának területén. Elvtársainknak — különösen alapszervezeti szin­ten — nincs még elég jár­tasságuk ebben a munkában. Népünk további felemelkedé­sének érdekei azonban meg­kívánják, hogy erősítsük irá­nyításunkat, javítsuk meg a munkát ezen a területen is. A szükséges ismereteket ta­nulással, a munka rendszeres elemzésével kell megszervez­niük. A nógrádi bányászok, nu(inkások, parasztok és ifjú­ságunk műveltségének emel­kedése lesz a jutalom fára­dozásaikért. Boros Sándor Néhány ezó a tiidőgümőkór gyógyításáról Szeptember 26—28-án zaj­lott le Budapesten a XXXIII. tüdőgyógyász nagygyűlés a Magyar Tudományos Akadé­mián. Ennek a nemzetközi ér­tekezletnek fő tárgya a gü- mőkor gyógyszeres kezelése volt. Szovjet, olasz, német, osztrák, csehszlovák és ma­gyar tudósok és szakemberek fejtették ki véleményüket és folytattak értékes eszmecse­réket. Talán nem érdektelen, hogy ebből az alkalomból magunk is végigtekintünk a tbc-elle- nes küzdelem fegyvertárán, hisz amíg a tuberkulózis nép­betegség, ez a kérdés közér­deklődésre tarthat igényt. Nem is olyan régen a gümőkornak még nem volt eredményes gyógyszere. Csak 1944-ben fedezték fel a Strep- tomycint, ami döntő fordula­tot jelentett, de gyakorlatilag nehéz előállíthatósága még jó ideig nem tette közkinccsé. Még további nyolc évnek kel­lett eltelni, hogy egy másik gyógyszer, az Isonicid is meg­szülessék, ami hatásában nagyhírű elődjét is felül­múlja. Egyszerű előállítható­sága és alkalmazhatósága pe­dig lehetővé tette a járóbe­tegek körében történő széles­körű felhasználását is. Az a körülmény, hogy a gümőkór — bár még mindig népbetegség —, de már nem arathat kénye-kedve szerint, nagyrészt az Isonicidnek kö­szönhető. A kórházi-szanató­riumi kezelés ugyan ma is nélkülözhetetlen a tüdőbete­gek gyógyításában, de mivel a betegség évekig elhúzódik, érthető, hogy ‘ ezt össze kell kötni a kellő orvosi felügyelet Még egy művelődési autót kap , a megye Az eddig működő egyetlen művelődési autó nem tudja már kielégíteni az egyre nö­vekvő igényeket. Ezért a Művelődésügyi Minisztérium még egy mű­velődési autót biztosít rövi­desen Nógrád megyének. Az új autó célja lesz 20 tanya bekapcsolása a művelődési mozgalomba, olyan tanyáké, amelyek eddig még keveset tudtak részt venni a művelő­dési munkában, a könyv és film nem igen jutott ki hoz­zájuk. A tervek szerint a műve­lődési autóban zenei, képző­művész, irodalmi felkészült­ségű szakemberek járják a tanyákat s községeket, hogy a művészet minél több ágá­ban tudják elősegíteni a falusi emberek fejlődését. Ünnepi1 békenagygyűlés Salgótarjánban A Nemzetközi Demokrati- tikus Nőszövetség ülésén résztvevő külföldi asszonyok néhány csoportja Nógrád me­gyébe is ellátogat október 9— 10-én, hogy békenagygyűlésen találkozzon a megye leányai­val, asszonyaival. A gimnázium életéből (Tudósítónktól) Mozgalmas az élet a ba­lassagyarmati Szántó Kovács János Általános Gimnázium­ban. A tanulás mellett a diákok különböző rendezvé­nyeket tartanak. Legutóbb a néphadsereg napját ünnepel­ték, melynek keretében ma­gas színvonalú műsort adtak. A műsor keretében a gimná­zium tanulói léptek fel. Eredményesen működik az iskolán belül a KISZ akadé­mia is. Legutóbb a nemzet­közi helyzetről tárgyaltak a KISZ akadémián. A legköze­Naponta látom reggelenként, amint egy motoros befor­dul a földek felé. Porfelhőt kavar a kanyarban, s mire elül a porfelleg, a motoros már messze jár. A minap is, mi­kor láttam, azon töprengtem, ki is lehet ez az asszony, aki kora reggel a földek felé motoro­zik. Valamelyik nap aztán találkoztam vele. Kinn, a földeken szorgalmas szövet­kezetiek szedték a burgonyát. Amikor az asszonycsoporthoz érkeztünk, azonnal megpillantottam az ismerős motorkerék­párt. Nem telt bele néhány perc és megismerkedtem az addig ismeretlen motorossal, Zólyomi Józsefnével is. Ez a vékony bar­na asszony a pász­Asszony a motoron tói Béke Termelő- szövetkezet egyetlen női munkacsapat ve­zetője. Még csak az év elején lett szövetkezeti tag, de rátermettsége, mun­kaszeretete vezetőt csinált belőle. Te­kintélyes csapatot irányít, 22 nőt és 6 férfit. A csapat tag­jai jól ismerik Zó- lyominét, hiszen olyanokból áll a csa­pat, akik egy köz­ségrészben, közel laknak egymáshoz. Reggelenként, indu­lás előtt az ő laká­sánál gyülekeznek össze. Már hat éve mo­tortulajdonos, de legjobban most tud­ja kihasználni a kis gépet. Munkakezdés­kor ő, meg a soros utas a legelsők a földön. Ilyenkor megszemléli a mun­katerületet, s mire a többiek megérkez­nek, már végiggon­dolta a napi mun­kát. Nincs mezőgaz­dasági végzettsége, de hosszú évekig maga művelte a csa­lád néhány holdját, tgy aztán nem ret­ten meg, ha valamit meg kell mutatnia. Munka után siet a családjához. Férjé­vel ritkán találko­zik. s akad olyan hét, hogy csak va­sárnap . látják egy­mást. Ö a 33. sz. Autóközlekedési Vál­lalatnál dolgozik. Gépkocsivezető. Es­ténként a kisebbik fiával foglalkozik, vagy a csapat gond­jainak megoldásán töpreng. Szórakozás­ra kevés idő jut. Néha egy-egy mozi­előadás, esetleg meg­nézi a televízió mű­sorát valamelyik is­merősnél. Szürkének tűnik az élete. Ö azonban tiltakozik ez ellen, mert szereti a mun­káját, s azon igyek szik, hogy egyre szebb legyen az éle­tük. Rendet tart a csapatában.» Szeretik is, mert igyekszik mindig lenni... igazságos lebbi programjuk pedig „Az erkölcs és a vallás” című előadás lesz. • Salgótarjánban október 9-én, hétfőn este 6 órakor rendezik meg az ünnepi béke- nagygyűlést, amelyre német asszonyok ígérték részvételü­ket. Ugyancsak 9-én, hétfőn rendeznek román vendégek részvételével Szécsényben is ünnepi nőgyűlést. 10-én pe­dig a rétsági járásban, Nő­tincsen és a pásztói járásban, Jobbágyiban fogadják az NDK képviselőit a termelőszövet­kezeti parasztasszonyok. mellett folytatott tüdőgondo­zói ambuláns gyógyszeres kezeléssel. Ennek az alapját képezi éppen az Isonicid. Az Isonicidet szedő beteg fertőzőképessége csökken és kedvező esetben megszűnik. Hosszas szedése sem okoz kel­lemetlen melléktüneteket Ugyanakkor kedvező hatás­sal van a közérzetre és ét­vágyra is. - A beteg környe­zetében élő veszélyeztetett gyermekeknél idejében és he­lyesen alkamazott szedésével meg lehet akadályozni a fer­tőzést, illetve annak veszélyes szövődményeit. Természetesen nemcsak az Isonicid áll ren­delkezésünkre. A jól bevált Streptomycin és az új alkal­mazásában (de csak intézet­ben!) meglepően nagyhatású PÁS mellett a kutatók több jól bevált, illetve sokat ígérő gyógyszert állítottak elő, mint a Viomycint, Pyrazinamydot, Cykloserint, Kanamycint és Trécatort, hogy csak a legis­mertebbeket említsük. Ezeket azonban csak gondos orvosi, laboratóriumi és bakterioló­giai vizsgálatok mellett, tehát csak intézetben lehet meg­felelő eredménnyel alkal­mazni, ellenkező esetben töb­bet árthatunk velük, mint használnánk. Ma már mindenesetre el­mondhatjuk, hogy nem állunk tétlenül a betegséggel szem­ben. Természetesen ilyen idült lefolyás mellett, mint amivel a gümőkórnál számol­nunk kell, a beteg és orvos tü­relmes együttműködésére van szükség. A legtöbb esetben a gyógyszeres kezelés egymagá­ban is elegendő a gyógyuláshoz. Más esetben ezek a nagyhatású gyógyszerek csak egyengetik az utat a végleges megoldást jelentő műtét felé, amennyi­ben műtétre alkalmas álla­potba hozzák a beteget. A gyógyszereknek köszönhető az is, hogy műtét utáni szö­vődménnyel ma már gyakor­latilag nem igen kell szá­molnunk. Természetesen nem szabad azt hinni, hogy bármely gyógyszer is önmagában cso­daszer, amely pótolná akár az orvosi ellenőrzést, akár a be­teg türelmét. Viszont szakér­telem és szótfogadó együtt­működés a legreménytelenebb esetben is gyógyulást hozhat. A baglyasi .kultúra háza Közben odaérke­zünk a kis motor­hoz, amely a fa ár­nyékában pihen. Ke­délyesen megpaskol- ja a benzintartályt és a férjét okolja, mert a kis jármű bizony nem a leg­tisztább. Tudniillik a férj feladata a motor karbantartása A krumpliföldről asszonyok integet­nek, hívják a csa­patvezetőt. Zólyomi- né elbúcsúzik és to­vább végzi a mun­káját. — Pádár — Tiszti kaszinó volt valaha a mostani baglyasaljai szak- szervezeti kultúrotthon, a ki­választottak találkozóhelye. Akik annak idején építtették, vigyáztak rá, hogy lehetőleg még a parkjába sem tehesse be a lábát egyszerű munkás­ember. Ezt persze mindenki tudja Baglyason, máshol is, nem árultunk el vele titkot. Mégis el kellett mondani, hogy lássuk, mi a különbség. Egy egyszerű, úgynevezett szürke adat: fél év alatt több mint huszonkét ezer lá­togatója volt a kultúra tt- honná lett szép épületnek. És van mit látogatnia, tanulnia,, szórakoznia nemcsak a köz­ség, de a környék lakosságá­nak. Színjátszó, fotó, népi tánc szakkör tevékenykedik itt állandóan, télen a nőta­nács kézimunkaszakkört szer­vez, két előadássorozat is fut: Nők Akadémiája, egy pedig általános jellegű ismeretter­jesztő tematikával. Az őszi szezontól már a Déryné Színház is tart havonta elő­adásokat itt. A hét négy napján pedig mozielőadáson szórakozhatnak. A kultúrotthon irodájában beszélgetünk az igazgatónővel és a gazdasági felelőssel. A nehézségekről, problémákról is szó kerül, természetesen. Egyik legfájóbb pontja a baglyasi kulturális életnek, hogy jóhírű kórusa — vala­mikor 80—90 tagú vegyeskórus működött itt, sőt utazott ven­dégszereplésre. dalosverse­nyekre — néhány évvel ez­előtt feloszlott. Azóta már próbálkoztak, hogy újra meg­szervezzék, sikertelenül. Az idén megint nekifogtak, hi­szen Baglyason hagyományai vannak a dalolásnak. Zsig- mond Gyula bácsit emlegetik, aki nem is olyan régen, a Bányász Művelődési Otthon férfikórusának egy szereplése alkalmával, ott állt az ének­kar mögött, s a szájával né­mán követett minden szót, minden hangot. Milyen jó is lett volna teli torokból újra énekelni. Csak a fiatalok, azok is jönnének! Rögtönzött parázs kis értekezlet alakult ki: hogyan kéne hozzáfogni a szervezéshez. Kárpáti Fe­renc, a kar vezetője, helyi pedagógus, ma is szíves-örö­mest tanítaná, vezényelné a kórust. Beszélni kell a KISZ- szervezet vezetőivel, ha kell, járják végig a házakat, ahol énekelni tudó és szerető fia­talok vannak. A régi kórus­tagok kö^ül is bizonyára so­kan eljönnének. A nőtanács- csal pedig megbeszélik, hogy helyiségét ossza meg az ének­karral: legyen ez a terem az énekkar, otthona is. Az igazgatónő végigveze­tett bennünket a kultúrott­hon helyiségein. A nem nagy, de barátságos előadóterem a tanúja a színjátszók forró színházi estjeinek. Most az a terv, hogy szervezett mozi­látogatáson és a tanulságok, tapasztalatok megbeszélésén kívül még rendszeresebbé teszi a szakkör foglalkozásait. A versmondás művészetéről, a kisszínpad technikájáról, beszédtechnikai oktatásról, az emberábrázolás titkairól fog­nak beszélgetni, egyben meg­teremtve az alapját az Iro­dalmi Színpadnak is. Van itt egy szép könyvtár és olvasóterem — havonta mintegy 600 könyvet kölcsö­nöznek ki; és egy olyan szép táncterem, amilyent nem egy fővárosi mulató­hely megirigyelne — a gics- cses girlandok és festmények, táncterembe nem illő felira­tok kivételével persze, ame­lyeken már volt is vita, s le is vesznek sürgősen. Ebben a táncteremben van vasárna­ponként ötórai tea. Csupa fiatal a vendég, és remekül viselkednek. Hát még ha a kocsma nem ékelődne bele a kultúrotthon testébe! De bi­zony ott van az az épület kellős közepén, s ráadásul a kötelező négy százalékos bért sem fizeti. A kultúrott­hon vezetői most azt szeret­nék elérni, hogy a .kocsmát alakítsák át cukrászdává, vagy eszpresszóvá és — fi­zessék a törvényben előírt bért. Az a néhány • esztendő, mióta a ma is működő lelkes kultúrmunkások irányítják a kultúrotthon tevékenységét nem volt eredménytelen. Megteremtették kulturális, és anyagi bázisát is a to­vábbi fejlődésnek. Ha vannak még nehézségeik, problémáik: tudják mit és hogyan akar­nak. Lelketnemesítő művelt­séget adni a dolgozóknak. Cs. G. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom