Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-04 / 80. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I 1961. október 4. Egy nap a pártvezetővel Harmincöt évvel’ezelőtt fá­radt lábú fiatalember kopog­tatott be az egyik szécsényi ház kapuján. Erdélyből indult akkor, mögötte már idegen ajkú országok városainak ro- botos emlékei keveredtek az út porával. RÉGI EMLÉK — ÜJ BENYOMÁSOK Még nem volt egészen húsz esztendős, még szemének élénk csillogását nem törték meg a kudarcok, pedig tizen­két éves korában már illatos cipókkal terhelt kenyeres ko­sárral fütyörészett a hajnali válnak, megszűnik a határo­zatlanság, őszinte, nyílt vi­szony _ alakul ki az emberek között. „A dolgozókkal min­dig egyenesen kell beszélni, akkor is, ha elismerjük ered­ményeiket, akkor is, ha töb­bet várunk tőlük, csak így építhetünk bizton a tömegek alkotó erejére” — mondotta Marosán elvtárs. VIDÁM ASSZONYOK KÖZÖTT A Szécsényi Háziipari Szö­vetkezet messze földön híres szőnyegeket, térítőkét, függö­nagyon megfontoltan, egymás iránti megbecsüléssel, világos fejjel kell együtt haladnunk — mondja. — Ezt a világot nem iste­nek, császárok teremtették, hanem mi, a nép és nem gró­foknak, bankároknak, gyáro­soknak teremtettük, hanem magunknak, a népnek. A mi demokráciánk az élet, a há­rommillió koldusból, a ki­zsákmányoltak millióiból ma­gára talált, jövőt építő em­berekhez méltó élet. A nagygyűlésnek vége van, körülveszik Marosán elvtár­MA TANÁCSKOZNAK A NEMZETKÖZI DEMOKRATIKUS NÖSZÖVETSÉGET KÖSZÖNTŐ ASSZONYOK Salgótarjánban ma tanács­kozásra jönnek össze azok az asszonyok, akik a Nógrád me­gyei nők nevében köszönteni fogják az NDNSZ budapesti ülésének résztvevőit. A Nőszövetség köszöntésé­re Nógrád megyei munkás, termelőszövetkezeti paraszt és háziasszonyokat, értelmiségi, kisiparos feleségeket és hiva­tali dolgozó nőket kért fel a megyei Nőtanács. Az asszonyok október 7-én utaznak Budapestre a Nő­szövetség ülésére. Huszanicza Jánosné bemutatja a Szé- ' esényi Háziipari Szövetkezet munkáját és dolgozóit Útban a nagygyűlés színhelyére, ahol hat­ezer ember várja Marosán elvtársat Hatezren tettek hitet a párt és a kor­mány határozott intézkedései, az ötéves tervprogram végrehajtása mellett. BÉKEGYÜLÉSEK SALGÓTARJÁNBAN ÉS A TARJANI JÄRÄSBAN Salgótarjánban kezdődtek meg először a megyei Nő­tanács kezdeményezésére szer­vezett békegyűlések, csopor­tos megbeszélések és kisgyű- lések. A városi Nőtanács háztöm­bönként szervezte meg a nő­bizottságokkal egyetértésben az asszonyok mozgósítását ezekre a békebeszélgetések­re. A csoportos megbeszélé­seken kívül Salgótarjánban békegyűlést is tartanak majd, a járásban pedig hat helyen kerül sor nagyobbszabású békegyűlésre. KISKÖRZETI TAPASZTALATCSERÉK a pásztói járásban utcákon. Abból is a nyűg, s az illat volt csupán az övé. És fütyörészve dugta zsebbe a kezét akkor is, amikor két hónapi kísérletezés után me­gint csak új városokat vett célba: hátha másutt sikerűi munkát találnia. Mert Szé- csényben, ahol az anyja és nővérei laktak — hiába volt a kedves emlékű tanár segítő szándéka is — a helybeliek sem igen leltek kereseti lehe­tőségre. * * Marosán György, az egy­kori ifjú, a munkásmozgalom bátor szívű, olyan hamar ön­állóságra edzett katonája most ott sétál a szécsényi ut­cákon, deres hajjal, arcára írt kemény vonásokkal, még­is mosolyogva s a régi tűzzel szemében. Szerényen eleveníti fel a régi, oly távoli messze­ségbe tűnt emlékeket és ar­ról beszél, hogy alig ismer rá a helyre, de úgy mondja: „Csodát műveltek maguk, elvtársak.” A dolgos kezű, új arcú emberek gazdag jövőt építenek itt, mint másutt is ebben a hazában: rendezett, tiszta utcák, a sárfalú kuny­hók helyén büszke palotának ható, sziklaalapra épült há­zak sorakoznak. A VEZETÉS KRITÉRIUMA: A SOKOLDALÜ TÁJÉKOZOTTSÁG A szécsényi járás és Szé- csény vezetőivel találkozott minap Marosán György elv­társ. Ezt a baráti beszélgetést * sokáig nem felejtik el azok, akik részt vettek rajta. Hogy mit kell érteni a második öt­éves tervben célnak jelölt ve­zetői munka tökéletesítése, erősítése alatt, abból példát nyújtott ez a két óra hosz- szás együttlét. Mennyi a lé- lekszám a járásban, mennyi a szervezett munkás, hány a párttag, a KISZ-tag, egy-egy akció végrehajtásához meny­nyi női aktíva mozgósítható? Milyen kulturális lehetőséget tudnak biztosítani a dolgo­zóknak. hogyan törődnek a nyugdíjasokkal, milyen a könyvtári ellátottság és for­galom, hány ipari üzem van a járásban, honnan helyes irányítani a gépállomást: a megye, vagy a járás székhe­lyéről? Miben mérhető le a különböző társadalmi szervek együttműködésének hatása, milyen a pártszervek és a ta­nácsok közötti kapcsolat? És a kérdések, a velük való mindennapi foglalkozás min­den vezető alapvető feladata: ezeken át a bonyolult problé­mák egyszerűbbé, világosabbá nyöket gyárt. Csupa nő, vagy hetvenen, köztük összesen négy férfi. — Na, itt a gyártmányok művészi formáin, e temérdek gyönyörű holmin is lemérhető a mi nőink nagyszerű alkotó készsége. Miért van az, hogy néha nem ismerjük el ezt, mi férfiak? Én szívesen lennék igazgató egy ilyen kis üzem­ben, ahol a sok mosoly, az állandó jókedv megfiatalítja az embert, — mondja nevet­ve Marosán elvtárs, mialatt végigmegy a szövőnők között. El is beszélget velük: Dovi- csin Irénnel, Méhész Ferenc- nével, Lajkó József névéi, Ko­vács Józsefeiével, és Hörögi Máriával. Megkérdi keresetü­ket, munkakörülményeiket, terveiket, azután jóízűen eszik az elnökasszony, Huszanicza Jánosné saját készítésű, friss tepertős pogácsájából: „En­nek a kínálásnak nem lehet ellenállni.” Még egy epizód. A könyv­tárt • szemléli Marosán elv­társ az elnöki irodában. Be­lelapoz némelyik könyvbe. S egyszercsak int a titkárának, hogy jegyezze fel az egyik könyv címét: Balzac: Chabert ezredes-e ragadta meg a fi­gyelmét. IZZÓ HANGULAT A SZTÄLIN-LIGETBEN Már Balassagyarmat felé száguld a gépkocsi: ott nagy­gyűlésre várja többezer em­ber. Mit mond az országos vezető, hogyan ad választ a ki nem mondott kérdésekre, milyennek látják az ország szívében élő, munkálkodó ve­zetők az egyszerű emberek munkáját, hogyan ismerik vágyaikat. A Sztálin-liget szabadtéri színpadán áll a szónok, aki azzal kezdi, hogy most be­szélgetni szeretne, olyan té­mádról, amelyek egyformán gondjai minden becsületes embernek. És lelkesen verőd­nek össze a tenyerek, amikor életünk nagyszerű jelenét, távlatait jellemzi szenvedélye­sen: hogy ezt minden kalan­dorpolitikával szemben meg­védelmezzük. — Hogy asszonyaink nyu­godtan aludjanak, gyerme­keink, az enyémek és mind­annyiunké zavartalanul sajá­títhassák el az egeket ost­romló tudományt, hogy mun­kás a gyárban, paraszt a föl­deken és orvos, meg minisz­ter, ki-ki a maga helyén tel­jes figyelemmel dolgozni, al­kotni tudjon, ezért nekünk sat diákok és felnőttek, asz- szonyok és férfiak, a legkü­lönbözőbb foglalkozású em­berek: mindenki akar még vele pár szót váltani. Egy dejtári parasztmenyecske fe­jezi ki leginkább, hogy mit ért ez a találkozás: „Köszön­jük, hogy időt szakított szá­munkra, jöjjön el megint hozzánk, Marosán elvtárs.” Kondorost János A Zagyvái Bányaüzem 1961-re kidolgozta a műsza­ki intézkedési tervét, éppen úgy, mint az előző években. Természetes, a műszaki . in­tézkedések hatása sok esetben nem azonnal érezteti ered­ményességét a termelésben, illetve a gazdasági mutatók­ban. A műszaki intézkedések eredménye azonban rövidebb- hosszabb távlatokban feltét len jelentkezik. Ha visszaforgatunk az 1959-es mutatóinkhoz és fi­gyelemmel kísérjük azokat napjainkig, akkor a fejlődést világosan érzékelhetjük, amelyben igen nagy szerepe van a műszaki fejlesztésnek. Az egy napra eső termelés alakulása például a követke­zők: 1959. évi napi termelés 972,4 tonna, 1960. évi napi terme­lés 1070,0 tonna, 1961 augusz­tus hóig a napi termelés 1169,7 tonna. A termelés növelésének a legfontosabb útjai egyrészt a létszámnövekedés, másrészt a termelékenység emelése. Az utóbbi számunkra igen fon­tos kérdés, ezt jelölte meg pártunk kongresszusa, ezt a célt tűzte ki a ötéves terv, Ezért a műszaki fejlesztési tervben igen nagy szerepet kell kapjon a termelékenység növekedése. A teljesítmény jelentőségének megfelelően kapott helyet a Zagyvái Bá­nyaüzem műszaki fejlesztési tervében a gépesítés, amely egyik emelője a teljesítmé­nyeknek s néhány éve indult meg. Gépi rakodás 1959-ben na­pi 249,2 tonna, 1960-ban 351,2 tonna, 1961 augusztus hóig 391,8 tonna. Gépi szállítás 1959-ben napi 331,1 tonna, A pásztói járásban a ne­gyedik negyedévben megren­dezik az állandó bizottságok ankétját. Az ankétok megrendezésé­re körzetenkénti tapasztalat- cserék formájában keiül sor, ahol az állandó bizottságok vezetői és tagjai megbeszélik egymás módszereit, kicserélik tapasztalataikat és meghatá­rozzák egy-egy állandó bi­zottság számára a legfon­tosabb feladatot. 1960-ban 430,0 tonna, 1961 augusztus hóig 439,4 tonna. Természetes a gépesítés nem egyedüli feltétele — ha­bár fontos — a teljesítmények növelésének. A gépesítés nö­velése érdekében kísérleteket folytatunk a másodlagos mű­velésben P—3 típusú páncél­kapar óra való rárobbantással és amennyire a főteviszonyok és egyéb körülmények a pán­célkaparó üzemeltetését lehe­tővé teszik, üzemszerűen kí­vánjuk alkalmazni. Teljesít­ményt befolyásoló tényezők a fejtési rendszer lehető leg­jobb megválasztása az adott bánya viszonyainak megfele­lően. Kísérleteket folytatunk a fejtési homlokhossz növelé­sére és a fejtési fogásmély­ség növelésére. Műszaki és munkásszerve­zés terén figyelemreméltó, hogy csökkent az improduk­tív1 munkaidő az új normák bevezetésével. Mentünk előre a munkahelyek közvetlen anyagellátásában is. E felté­telek és egyéb más feltételek teljesítésével emelkedett a zagyvái üzemnél az összüze- mi teljesítmény, amely a kö­vetkezőképpen alakul: 1959 évet 100 százaléknak véve, 1960-ban 104,8, 1961 augusztus hónap 109,6 száza­lék. Fontos helyet kapott a mű­szaki fejlesztésben a bánya­vágatok korszerű biztosítása. Az összes nyitott vágatnak 1959-ben 25,7 százalék, 1960- ban 28,0, 1961 augusztus Kőig 32,3 százaléka lett korszerűen biztosítva. A korszerű bizto­sítás igen fontos tényező a vágatok élettartamának nö­velésében, látszólag ugyan drágább a megépítése, tartós­sága azonban hosszabb életű, A MŰSZAKI FEJLESZTÉS FÓRUMA Műszaki fejlesztés a műszaki és gazdasági mutatók tükrében i Köszöntjiik a világ asszonyainak ülését Ma és a hét következő napjaiban nagyszerű esemény színhelye Budapest. Nyolcvan ország, 200 millió asszo­nya küldte el képviselőit, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség fővárosiakban tartandó ülésére. Nagyon örülünk, hogy Budapestet választották ese­dékes ülésük színhelyének. A magyar asszonyok, a ma­gyar nép elismeréssel adózik a békéért, az emberiség haladásáért hősiesen küzdő Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség tevékenységének. Eddigi munkássága során az NDNSZ irányította a nők harcát, politikai, gazdasági jogai­nak megvédéséért, vagy megszerzéséért. Hirdette és védte a nők jogát, a jobb élethez, szabadsághoz, a kulturális fejlődéshez. Kitartóan küzdött a gyermekek védelméért és biztonságáért, jobb életéért és tanulási lehetőségéért. A nők millióit ösztönzi cselekvésre, kiterjesztve ezzel saját területén és sajátos módon a népek akaratát, hogy nem engedik sorsukat akaratuk ellenére irányitani. Az elmúlt fél évszázadot két nagy véres háború és sok más összeütközés jellemezte, amelyek gyászba borí­tották az egész világot. A háborúkban most is, mint min­dig, a nők veszítettek a legtöbbet, fiaikat, férjeiket, gyer­mekeik apját rabolta el tőlük a tragikus vérontás. Ért­hető tehát, ha a nők élvonalban állnak a háború elleni küz­delemben, a béke megvédésében. A háború fenyegetése ma is fennáll, sót súlyosbítja az atomfegyverek létezése, amelyek veszélyeztetik az egész világot. Éppen ezért szük­ségesebb most, mini eddig bármikor, hogy a nők egye­süljenek a háború elleni küzdelemre, hogy a háborút mindörökre megakadályozzák. Mi is tudjuk és örömmel gondolunk arra, hogy nincs és nem is volt olyan akció a béke védelmére, amelyben ne lett volna része a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet­ségnek. Számos kiváló békeharcost számlál soraiban ez a nemzetközi szervezet, köztük olyan hőslelkű asszonyt mint Eugéne Cotton asszonyt a szövetség titkárát, Nina ,Fopüvát a szovjet nők harcos képviselőjét és még a sok bátor asszonyt, akiket most igaz szeretettel és meleg­séggel köszöntünk a mi hazánkban. Köszöntjük a példa­mutató szovjet asszonyokat, a szocialista tábor országai­nak nő képviselőit, a fáradtságot nem ismerő áldozat­kész kínai asszonyokat és a Német Demokratikus Köz­társaság asszonyait, lányait is. örülünk, hogy hazánkban üdvözölhetjük Afrika és Ázsia asszonyait, a gyarmati és elnyomott népek nő képviselőit, akik nagy bátorsággal és önfeláldozással vesznek részt népük harcában. Most, amikor fontos ülését tartja az NDNSZ a jelenlegi nemzetközi helyzetben van egy és más olyan fontos ese­mény, amely minden bizonnyal itt is szóbakerül. A mos­tani kongresszusnak éppen ezért van különösen jelentő­sége. A világ asszonyai is hallatni fogják szavukat, amely- lyel tiltakoznak a háborús gyújtogatok újabb és újabb, a népeket veszélybe sodró tettei éllen. És elszántan áll­nak majd a német békeszerződés megkötésének fontos ügye mellé. Mi hisszük, hogy éppúgy, mint fennállásának eddig eltelt másfél évtizedében most is elszántan és rendület­lenül állnak a legsürgetőbb nemzetközi eseményeknek, a népek érdekében történő megoldása mellé. A békés, alkotó munka, az emberiség boldogsága lelkes harcosainak mun­kájához mi is sok sikert és gazdag eredményeket kívá­nunk. kevésbé szorul javításokra és biztonságosabb. Annak elle­nére, hogy megépítése drá­gább, a tartósságával megté­rül a belefektetett költség és végeredményben távlatokban, mint önköltségcsökkentési té­nyező jelentkezik. Ezért a korszerű biztosítást tovább kívánjuk fokozni, a jövőben még nagyobb mértékben. Műszaki intézkedések kö­vetkézéiben javult a baleseti gyakorisági szám is. Amíg 1959-ben 53,3, 1960-ban 39,0, 1961 első felében 34,1 volt a baleseti gyakoriság. Nagy súlyt helyezünk a biztonsági berendezések és a munkahe­lyek biztonság-technológiai előírásainak betartására. E kér­désben az említett eredmé­nyekkel nem vagyunk meg­elégedve, további erőfeszíté­sekre van szükség, minden műszaki és minden dolgozó részéről, a balesetek csök­kentése érdekében. A műszaki fejlesztés jelen­tős befolyással van az üzemi önköltség alakulására is. Az anyagköltség alakulása egy tonna kitermelt szénre 1959- ben 47,07 forint, 1960-ban 45,41, 1961 augusztusig 39,97 forint volt. Az anyagtakaré­kosság az anyagok kétszeres, vagy esetleg többszörös fel- használása. — ahol arra mód van — és más egyéb műsza­ki és szervezési intézkedések következtében az üzemi ön­költség kedvezően alakult: 1959-ben 187,24 forint, 1960- ban 181,52, 1961 augusztus hóig 170,13 forint. Kevésbé értünk el eredmé­nyeket a minőség javításában. Feladatunk az, hogy a ter­melés mennyiségét a kalória terv figyelembevételével el­toljuk a Forgács-lejtős és Ki­rálytáró felé, hogy e két em­lített bányaüzem — mivel ezek magasabb kalóriát kép­viselnek —, nagyobb mérték­ben vegyen részt a tervek teljesítésében. Minőséget be­folyásoló tényező negatív irányban még, hogy a gépi­rakodás következtében ke­vésbé van lehetőség a mun­kahelyi kézi palaválogatásra, ezért a válogatás az osztályo­zó felé tolódik el. Ami a munkahelyi tisztántermelést illeti, leginkább elérhető a robbantási technológia betar­tásával, vagyis a robbantó lyukak feltétlen szénbe való telepítésével, mellyel elérhető, hogy a szénréteg közé be­ágyazott pala, a robbantás következtében nagyobb dara­bokban jelentkezik, így job­ban látható és kiválasztható A Zagyvái Bányaüzem 1961-es műszaki fejlesztési terve konkrétan magában fog­lalja azokat az intézkedése­ket, melyek elősegítik a ter­melékenység növelését, a mi­nőség további javítását, a gé­pesítés fokozását, anyagtaka­rékossági intézkedéseket, költ­ségek csökkentésére vonatko­zó terveket, a műszaki beosz­tottak és a dolgozók oktatá­sára, egészségvédelmére és a biztonságos munkára vonat­kozó terveket, melyek végre­hajtásában már az év augusz­tus hónapjában megvannak az eredmények. A hátralévő időben fontos feladat, hogy a folyamatban lévő, vagy végre nem hajtott intézkedé­sek bevezetést nyerjenek. E feladatokat csak úgy lehet eredményesen végrehajtani, ha az üzem valamennyi dol­gozója — műszaki és fizikai egyaránt — a saját munka­helyén la tudásának legjavát állítja a cél szolgálatába. Az üzemvezetőség arra törekedik, hogy a párt és szakszervezet és az összes dolgozók segít­ségével a kidolgozott tervnek érvényt szerezzen a gyakor­latban. Takács Vilmos bányavezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom