Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-06 / 72. szám

4 NÓGRÁDI NEPÜJSAG 1961. szeptember 6. ÜHNEPI AJÁMDÉK Ünnepélyesen nyitották meg az 1961-62. iskolai tanévet ÚJABB JÓ FÉNY gyulladt a nógrádi községek sorában a bányászok ünnepnapján. Az ezerkétszáz lelket szám­láló Mátrasaelén művelődési otthont avattak. Két eszten­deje készült erre az ese­ményre a falu apraja, nagy­ja. Ennyi idő telt attól, hogy az első ásónyomok utat je­leztek a fundamentumnak, amelyre a falusi kultúra leg­frissebb hajléka megépült. Ha a valóságos képet tekint­jük, az otthon helyett inkább a kultúra palotájának tekint­hetnénk azt a külső és belső szerkesztésében egyaránt im­pozáns épületet, amely a mátraszeleiek akaratának és szorgalmának eredménye. Mert a falakba remekelte tudását két esztendő során szinte a falu egész közössége, de abból is különösen az a jónéhány, akinek nevét az otthon első emlékkönyve örö­kíti majd meg díszes oldalon. Bányászok közül például Sza­bó Ferencét, Handó Jánosét, Dér Istvánét, Hegedűs Józse­fét, műszakiak sorából Krá- lik Jánosét, Handó ceredi Jó­zsefét, szakmunkások elejé­ből Kazinczi bordás Lász­lóét, Tóth matyi Sándorét, példatevő asszonyok sokadal­mából Radios Károlynéét, Karcag Jánosnéét. Érdemesek rá valamennyien, sőt, kivü- lük is sokan. Két esztendő múlásában nehéz volt kivárni az öröm­teli napot, de az otthon olyan lett végre, amilyennek megálmodták. Kétségtelen valóság, hogy kevés olyan okosan, célszerűen elrendezeti művelődési otthona van je­lenleg a megyének, mint a mátraszelei. ahol különösen az arányok helyessége vonja magára minden tekintetben a figyelmet. A tervezés itt a hodályszerű előadótermet in- timebbbre zárta, amivel kü­lön tágas részt biztosított az épületben a tánckedvelő fia­talságnak. Ez a nagyon okos elgondolás kizárólagos hasz­nálatot biztosított a nagyte­remnek előadások, filmvetíté­sek céljára, ahol annak meg­felelő speciális kiképzés lehe­tősége nyílt meg. A nyolc­méteres nyílású, mély szín­pad, Orchester színházi igé­nyeket kielégítő s bizonyára örömére szolgál majd a Dé­ryné Színház társulatainak is. Helyet kapott az épület­ben, a táncterem szomszédsá­gában egy korszerű büfé-he­lyiség, televíziós klubszoba, A HARMADIK tanévet kezdték meg az idén a lu- dányhalászi gyönyörűen be­rendezett, modern iskolában. A pedagógusok már a nyá­ron melengették magukban az ötleteket arról, hogyan kezdjenek hozzá az új tan­évhez. Azon is töprengtek, mik azok a feladatok, ame­lyeknek megoldásához nekik is be kell kapcsolódni. így született aztán egy csomó egészséges ötlet, amely sze­rint igazítják az idei tan­évet­Kedves arcú igazgatónőjük, Horváth Irén szívélyesen be­szél ezekről a tervekről. Ar­ról, hogy náluk már sike­rült megvalósítani az egyen- köpenyek viseltetését. Már a kiselsesök is, virágcsokorként virítanak sötét köpenyükben, fehér gallérosán, hószín sza­lagjaikkal. Rengeteg probléma szűnt meg ezzel, a felesleges és nem kívánatos vetélkedé­sek éppúgy, mint az egész­ségtelen irígykedés. Még a szülők is így kerültek köze­lebb egymáshoz. Az iskola pedagóguMi azon is fáradoznak — és Horváth Irén igazgatónő meséli is a terveket — hogy miként jut­nának közelebb a dolgos élet­hez, a termelőmunkához a gyerekek. Van egy bekerített gyakorló kertjük, amelyben naphosszat szívesen dolgoz­gatnának. De még egyelőre csak az ötödikesek és hato­dikosok vesznek részt a mun­kában. Baranyi Béla nevelő párt- és KISZ-helyiség s min­den a legpraktikusabb elren­dezésben. AZT MONDJÁK az itte­niek, hogy a felszabadulás előtt mindössze egyetlen öreg iskolája volt Mátraszelének. Valamilyen művelődési helyi­ség-félét is csak a felsza­badulás után, 15 esztendővel ezelőtt sikerítettek egy árván maradt gazdasági épületből s azóta mindmáig az szolgálta a méltóbb keretbe kívánkozó célt. Már áll a célhoz méltó szép alkotás, s ha azt kérdezzük bárkitől: mire becsüli érté­két, ne várjunk rá pontos feleletet. Többmilliós kincs ez puszta anyagában • is, hát még tartalmi jelentőségét il­letően. Így vélekedtek azok a ragyogó szemek, amelyek va­sárnap este zsúfolásig töltöt­ték meg a termeket, amelye­ket ezentúl második ottho­nuknak tekinthetnek. Emelkedett szellemű volt az avatóünnepség nemcsak azok számára, akik szorgos munkásai voltak az építés­nek, de azoknak is, akik avatni jöttek, osztozni az örömben. Ott ült az ünnep­lők között Czottner Sándor nehézipari miniszter, Jakab Sándor, pártunk megyei bi­zottságának első titkára, Hankó János, a Nógrád me­gyei Tanács VB elnöke és a megyei, járási pártbizottsá­gok, tanácsok számos más tisztségviselője, akik előtt Géczi János, a megyei ta­nács elnökhelyettese méltatta szocialista kulturális építé­sünk eddigi eredményeit, a mátraszelei művelődési ott­hon megteremtésének jelen- tőségét. — EBBEN A KÖZSÉGBEN — mondotta többek között — most már jóval nagyobb le­hetőség van, hogy a párt művelődéspoltikáját eredmé­nyesebben, gyorsabb ütem­ben hajtsuk végre, hogy a megyei párt VB 1961—62. évi művelődési irányelveinek szellemében a községi műve­lődési terv gazdagabb, színe­sebb legyen. Ennek érdeké­ben. a községi művelődési ál­landó bizottság tanulmá­nyozza állandóan a művelő­dési munka irányítása mel­lett a bányászok, munkások, termelőszövetkezeti parasz­tok igényeit, hogy felmér­hesse, milyen formában le­het ezeket legjobban kielégí­teni. Géczi János megyei tanács­igen sokoldalú munkát vég­zett a mezőgazdasági termelés megszervezésénél. Az elmúlt tanévben három kislány: Nagy Mária, Rubint Eleonóra és Kelemen Erzsébet a VIII. általános után a helybeli tsz- ben a konyhakertészettel je­gyezték el magukat. Nagyon egészséges dolog, hogy a gyermekek szocialista szellemben történő nevelése érdekében közelebb került az iskola már a múlt évben a falu nagyüzeméhez, a terme­lőszövetkezethez. Papírra le­rögzített és az életben meg­valósult szerződés is bizonyít­ja ezt. A két tsz-szel kötött szerződés szerint az őszi és tavaszi munkában segítenek a gyerekek munkaegység fejé­ben a sürgető munkák meg­gyorsításában. így indulhattak el Ludányhalászi történetében az idén először táborozni, így vettek méhészeti felszerelést, szereztek szerszámokat, kez­denek kisállattenyésztést majd a gyakorlati órák számára. Szép fejlődés előtt áll tehát ez az iskola. BÜSZKESÉGGEL újságol­ják többször is a pedagógu­sok, hogy a községi tanács vezetői, dolgozói szívesen ál­doznak. költenek az iskolára. Itt nevelődnek a lelkes pe­dagógus együttes lelkiismere­tes munkája nyomán a jövő szocialista emberei, leendő termelőszövetkezeti, növény- termesztési és állattenyésztési szakemberei és az értelmisé­giek, akik szintén a fal« szo­elnökhelyettes után Czottner Sándor, nehézipari miniszter tolmácsolta Kádár János( üd­vözletét a mátraszelei kultu­rális építőknek s a község egészének, majd azt hangoz­tatta: ahhoz, hogy a mátra­szelei dolgozók ezt az ott­hont a kultúra érdekében hasznosítani tudják — béke kell. Minden itt elhangzott műsornak azt kell mondania, hogy a békét nemcsak óhajt­juk, de meg is tudjuk vé­deni, érette harcolni is tu­dunk. Köszöntő szavak után a község kultúrcsoportjai adtak színes, változatos műsort s az ünnep résztvevői vidám hangulatban a hajnali órá­kig élvezték a közös otthon­ban rendezett első együttlét emlékezetes eseményeit. Barna Tibor A kulturális tervek készí­tése Nagylóc községben is napirendre került már, s a kulturális bizottság olyan programot akar összeállítani, amely az eddigieknél jóval nagyobb mértékben számíthat majd a község dolgozóinak érdeklődésére. — A tervkészítésnél, — mondja Simon János, a mű­velődési otthon igazgatója, — az a törekvésünk, hogy a hasznos szórakoztatás mel­lett a dolgozó parasztság szkamai műveltségét biztosít­hassuk. Ennek érdekében szoros kapcsolatot teremtünk a termelőszövetkezet vezető­ségével, s munkánk kialakítá­sánál számítunk az agronó- mus javaslataira, közreműkö­désére is. Már az előző esz­tendőben az volt a törekvé­sünk, hogy termelőszövetkeze­ti gazdáink körében kedvet teremtsünk a továbbtanulás­hoz, az általános iskola hete­dik, nyolcadik osztálya elvég­zéséhez. Reméljük, az idén már semmi akadálya nem lesz az esti iskola megindítá­sának s ezen a téren is je­lentős lépést tehetünk az ál­talános műveltség fejlesztése terén. — Nagyon fontos feladat­cialista átalakulásáért dolgoz­nak majd. A pedagógusok közül Hor­váth Irén igazgató és Bara­nyi Béla is lelkesen beszélnek ilyen terveikről. És a beszél­getés során vázolják az is­kola pedagógusainak felelős­ségteljes munkáját, elképze­lését, a szocialista kultúra terjesztésével kapcsolatosan. Sokat beszélgettek a terme­lőszövetkezeti parasztokkal, utána gonddal és válogatás­sal mérték fel az igényeket és most már megvalósítani igyekeznek ezeket a terveket. A tsz akadémiát a múlt év­ben annyira megszerették a faluban, hogy az idén is to­vább folytatják a sikeres elő­adássorozatot. Most is me­zőgazdasági, világnézeti, po­litikai és irodalmi, művészeti feladatokat beszélnek . majd meg. Külső előadók mellett vállalkoztak erre a munkára a pedagógusok, az orvos, az állatorvos és a tanács ve­zetői is. Érdemes itt is megörökíte­ni azt a felelősségtudattal megmunkált elképzelést, amely szerint hadba indul­nak a pedagógusok a falu­beli emberek műveltségének fejlesztéséért. Minden peda­gógus1 vállalt olvan területet, amelyen a legtöbbet tudja nyújtani. Horváthné, az igaz­gatónő tagja a tanácsnak, pártvezetőségnek és a járási úttörő elnökségben is tevé­kenykedik. Kelemen Gyula a kultúrotthon igazgatója és a Ifjúsági vöröskeresztes szervezetek az iskolákban A tanév megkezdésével új­ra munkához kezdenek az ifjúsági vöröskeresztes szer­vezetek. Az ifjúsági vöröskeresztes szervezet tagjai házi betege ápolási, elsősegélynyújtási tanfolyamokon képzik magu­kat, hogy az iskolában elő­forduló egészségügyi problé­mákban segíteni tudjanak. Az iskolában történő egészség- ügyi nevelésben jelentős sze­repük van az egészségügyi heteseknek. A szécsényi járásban már 19 iskolában működik ifjúsá­gi vöröskeresztes szervezet, a tervek szerint még két isko­lában szervezik meg az ifjú vöröskereszteseket. nak tekintjük, hogy a továb­biakban szorosabb kapcsola­tot teremtsünk a KISZ-szel s hogy a földművesszövetke­zet segítségét is biztosítsuk a munkához mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban. A község kultúrcsoportjai közül már megkezdte készü­leteit az őszi-téli idényre a színjátszó gárda, amely első­ként „A halottak nem fizet­nek” című olasz színművet akarja bemutatni, a termelő- szövetkezet zárszámadási ün­nepségére pedig az „Igazi boldogság” című falusi egy- felvonásost szemelte ki. Meg­élénkül a közeli napokban a bábcsoport munkája is, amely eddigi eredményei jutalma­ként most új, 3 ezer forint értékű felszereléssel láthat a feladatokhoz. A községi báb­csoport a „hazai” szereplések mellett azt tervezi, hogy a bábmozgalom fejlesztése érde­kében segítséget nyújt a já­rás többi községének is. A nagylóciak bíznak abban, hogy a kulturális bizottság előkészítő munkája nyomán az őszi és téli hónapokban hasznos és kellemes esteket tölthetnek művelődési ottho­nukban. Hazafias Népfront Bizottsá­gának titkára. Baranyi Béla úttörővezető és a sportkör el­nöke. Pozsonyi Mária KISZ lányfelelős, a járási sport­tanács tagja. Varga Mária táncot tanít. Kiss László, a kiszesek politikai vezetését segíti elő, Meleg Ernő a könyvtár vezetője az olvasók táborába gyűjti a könyvek barátait és a két asszony: Pusztai Imréné és Baranyi Béláné a nőtanácsban vállal­tak tevékeny szerepet. Igen nagyszerű eredménye­ket igér ez a szervezett hadi­támadás az iskolánkívüli munka fellendítéséért. Azt igazolja, hogy itt Ludány- halásziban a pedagógusok megértették: a nagyüzemi gaz­daság alapjait lerakó pa­rasztemberek igénnyel nyúl­nak az ő segítő kezük után. A MÚLT ÉVBEN még la­punkban is bíráltuk azt a passzív tevékenységet, aho­gyan itt a népműveléshez ér­tő emberek — köztük a pe­dagógusok is — egyszerűen nem értették milyen részi kell vállalniok a paraszt- emberek művelődésének irá­nyításából. Azóta lényegesen változott a helyzet Ludány- halásziban. Furcsa talán így első hallásra, mert még szo­katlan, hogyha az ember hírt akar adni a tanév első nap­jaiban az iskola pedagógu­sainak munkájáról, azt kép­telen elszakítani a falu ál­talános kulturális munkájá­tól. Mert ma már a peda­gógusok, iskolai munkájukkal és az iskolán kívüli művelő­dés szervezésével, irányításá­val igaz alapozói a szocialis­ta kultúrának. Ujlaky Mária Az elmúlt hét végén me- gyeszerte ünnepélyes keretek között nyitották meg az ál­talános és középiskolákat. A megnyitók alkalmából benső­séges ünnepek voltak, ame­lyen a nevelőkön és a diá­kokon kívül nagy számban részt vettek a szülők is. Sal­gótarjánban, a Gépipari Technikumban Borsos Gábor, az intézet igazgatója mon­dott üdvözlő beszédet, a megnyitón részt vett diákok, valamint vendégek előtt. Ezt követően felolvasták a KISZ városi bizottságá­nak levelét, amelyben a KISZ üdvözölte a fiatalo­kat. Az általános gimnáziumban az iskolai évnyitó ünnepség egyúttal az újonnan kineve­zett igazgató, Versényi György bemutatkozása is volt. Az új igazgatót a diá­kok nyíltszíni tapssal köszön­tötték. Az általános iskolákban is ünnepségek voltak. A Rá­kóczi úti iskolában Jobbágy Gusztáv igazgató mondott beszédet. Balassagyarmaton a középiskolákban mindenütt kisebb műsorokkal tették színesebbé az iskolai évnyitó ünnepséget. Emellett azon­ban az igazgatók ünnepi, be­szédek keretében méltatták az 1961—62-es tanév jelentőségét, ame­lyet már az iskolareform szellemében végeznek. Nagyon érdekes kiállítás nyílt meg a Salgótarjáni Bá­nyász Kultúrotthonban szep­tember másodikén, Százéves a nógrádi szénbányászat, címmel. A kiállítás sokféle módon és oldalról mondja el a látogatónak ezt az ese­ményekben, harcokban és dicsőségekben gazdag törté­netet. Néhány tabló rövid áttekin­tést nyújt a szénmedence földtani képződéséről, és az első, őskori bányászkodásról Sok idő telt el ezután, míg a múlt században megindult a szén nagyipari kitermelése. A látogató érdekesebbnél- érdekesebb, jól áttekinthető tablókon láthatja, olvashatja: hol, mikor alakultak ki az első bányatelepek, hányféle ország munkásai jöttek ide, hogy dolgozzanak magyar társaikkal a föld mélyében. A kiállítás végigvezet ben­nünket a széntermelés első, kezdetleges eszközeitől a legmodernebb szénfejtő kom­bájnig. Ez az út nemcsak a technika, a bányaművelés, és ezzel együtt a kitermelt szénmennyiség óriási fejlő­dését jelzi, hanem azt is, hogy az ember fizikai erő; kifejtésének, a megerőltető munkának a helyébe mint lép fokozatosan és egyre gyorsuló tempóban a gépek ereje. Azt is bizonyítja a kiállítás, hogy é fejlődés tör­ténetének lényeges, donto szakasza hazánk felszabadu­lásával kezdődött. Megrázóak a kiállítás do­kumentumai, rajzok, fényké­pek, levelek, archívumokban megmaradt akták, amelyek a bányászok életét, sorvasztó munkáját, anyagi helyzeté­nek nyomorúságát demonst­rálják. „Nem pénzt kérek, csak egy adag morfiumot, ami örökre megszüntetne minden fájdalmat” — írta a bányaigazgatóságnak né­hány évtizeddel ezelőtt öz­vegy Kuna Ádámné, egy bá­nyász özvegye. „Aki mindig jóllakott, nem tudja, mi az éhség” — kiált fel kétségbe­esetten és vádlóan a szeren­csétlen bányászasszony. Düledező viskókban lak­tak, rongyokban jártak a bá­nyászok a kapitalizmus ide­jén, a munkanélküliség réme állandóan a fejük felett le­A községi iskolákban a dél­előtti és a délutáni órákban került sor az évnyitó ünnep­ségekre. Hont községben az iskolások az udvaron gyüle­keztek és itt hallgatták az iskola vezetőjének megnyitó szavait. Mindenütt szerte a megyében bensőséges ünne­pek voltak és ezzel kezdetét vette az 1961—62-es iskolai tanév. Ma már az iskolák­ban elmélyülten folyik a munka. TSZ EGÉSZSÉGÜGYI FELELŐSÖK SEGÍTIK A FALUSI EGÉSZSÉGÜGY FEJLESZTÉSÉT A szécsényi járásban is te­vékeny részt vállalnak a falu egészségügyi fejlődésének elő­segítéséből a nemrégiben munkába állított tsz egész­ségügyi felelősök. Három napon át képezték őket orvosok és egészségügyi szakemberek, hogy közegész­ségügyi, szociális és elsőse­gélynyújtási munkában kel­lően részt tudjanak venni majd a faluban. A szécsényi járás termelő- szövetkezeteiben már a bri­gádvezetők is mentőtáskával járják a határt, s minden termelőszövetkezetben men­tőláda segíti elő baleset ese­tén a parasztság egészségügyi ellátását. begett. Aztán néhány más fénykép a nagybátonyi bá­nyász lakóházakat, a mén- kesi kultúrházat, az új, bá­nyászokat szállító autóbuszt ábrázolja. Elmaradhatatlan, hogy a látogató következte­téseket ne vonjon le a két világ közti különbségből. A kiállítás legizgalmasabb része kétségkívül a bányá­szoknak a tőkés elnyomás el­len folytatott harcának törté­nete képekben, dokumentu­mokban. A tőkés az első pil­lanattól kezdve — ha nyu­galmat is erőszakolt magá­ra — remegett a bányászok megmozdulásaitól. A csend­őrséggel szövetkezve igyekez­tek elszigetelni a bányász- településeket egymástól, hogy a mozgalomnak útját állják. Hiábva'ónak bizonyult azon­ban minden óvintézkedés, fe­ketelista, csendőrterror. A tablók tanúskodnak a nóg­rádi bányászok helytállásá­ról a Tanácsköztársaság, a fehérterror és a Horthy- fasizmus idején. Cikkek, do­kumentumok, illegális röp- iratok, visszaemlékezések^ be­szélnek a bányászok, elsősor­ban a kommunista bányá­szok harcáról, az 1929. no­vemberi nagy sztrájkról, a kommunista bányászok ha­lált megvető illegális tevé­kenységéről, mártírj aikról: Laczkó Mátyásról, Lukács Sándorról és a többiekről. Híven tükrözi a kiállítás azt a nagy utat, amelyet a nógrádi bányászkodás meg­tett százéves története folya­mán. Híven tükrözi azt a döntő változást, a termelés­ben és a bányászok szociális viszonyai tekintetében egy­aránt, ami a felszabadulástól napjainkig bekövetkezett. Mindez dicséretére válik a kiállítás rendezőinek, akik a Salgótarjáni Pártbizottság, a Bányász Szakszervezet Terü­leti Bizottsága és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt véd­nökségé alatt politikusán, át­tekinthetően, és ízlésesen vá­logatták és rendezték a gaz­dag anyagot. Hogy munkájuk nem hiá­bavaló, bizonyítja, hogy a kiállítást — amely szeptem­ber 10-ig megtekinthető — már az első két napon mint­egy ötszázan látogatták meg. Csizmadia Géza « Megvalósulóban a ludányhalászi iskola pedagógusainak „haditerve' a Nagylócon már készül a kulturális terv--------------^ ------------------­Ki állítás a bányászat történetéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom