Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)
1961-09-02 / 70-71. szám
BÁNYÁSZUL... Ejy újonc viszontagságai a főid mélyén Alig voltam túl a 15. évemen, amikor először indultam a föld mélyére. Szerettem a bányát, csak arra nem gondoltam, hogy *nekem is a föld alá kell mennem. De mentem mégis, ösztönös félelemmel telve, kíváncsisággal. Igen, mert Pista bácsi fülembe dugta a darazsat. Sokszor elmondta a külszínen: Sose félj, gyerek. Van a bányában olyan nagy ablak, hogy egy döglött szamár beesik rajta. A bányát meg is találtam, csak az ablakot nem. Hónnan tudtam még akkor., hogy az ablakot a szellőző aknánál kell keresni . . . De talán nem is ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy előzőleg nem vettem részt egy bányászati nyelvtanfolyamon. Magas termetemnél fogva mindjárt csapatra kerültem, s legelőször a „kopni”-val ismerkedtem meg. Ekkor tudtam meg, azért hívják kopninak, mert a fejem minduntalan belekoppan. De „beugrottam” még egypárszor, amikor azt mondták: az van a fára írva, hogy hülye. Nosza, rögvest felnéztem, koppant a fejem, a többiek harsogó nevetése közben. Mert én voltam a hülye. De ez még csak a kezdet volt . . A csapaton így fogadtak: — No, Dodikám, tedd le a kabátod az ulmába, s eredj, hozd el a cajgot a zsomp mellől. — Keservesen bár, de a megbízást teljesítetttem, de szerencsétlenségemre éppen ácsolni kellett. Matyi bácsitól megtudtam, hogy kisöpörték az ortot, nincs forot egy szem se. Majd mint új embert, aktivizálni kezdett. — Ásd ki a pillokot, de úgy, ( hogy a stajgernak is jó legyen. j Utána keresd meg a pilvatert, s { hozz másfél slukkos fákat, mert j untercugot állítunk. Az abléz ( ugyanis nem ment a rajdán túl, j inkább a srámot hosszabbította ] meg. Am a cimbora sem akart el- J maradni, s mi sem természe-1 tesebb,, ő is utasítgatott. — Ha már hozod a fát, hozz < egy kutyát is, de a bikát tedd vissza a helyére, mert különben i a macskák elengedik a kutyákat. A fedrunghajtónak mondd meg, j hogy csak később jövünk fed- rolni, mert az untercug állítása | után amprekolni kell. De nehogy aztán lefeküdj valahol az ulmá-1 ra — fejezte be fenyegető hangon. Ha rám vártak volna, ma sem I készül el az unterzug, s ez — j bevallom, ennyi év után is -1 komoly érdemnek számít. Dobál-1 hattak volna lódunggal, verhettek , volna a zenkliző zsineggel, üt-( hettek volna a kaparóvesszővel,, akkor se leszek okosabb. S ek- < kor, jobb híján, nógrajzoláshoz ] küldtek, remélve, több hasznom i veszik. Bevallom, itt sem álltam meg helyem, s másnap urasági lettem. Nem is lett volna semmi baj, ha ismerem a distancot, a stájger fényes sugárzós lámpáját, s a rajb olást. Am ennek hiányában a csillék sokat mentek gyalog. Még az sem segített, hogy a flokkokat rendületlenül1 alkalmaztam. S mi sem természetesebb, harmadnap már megint i csapaton voltam. Nekem kellett a baligát írni, pincsizni, s ami nem lebecsülendő zajberolni, a szűk mitlákok között. Am az ácsolásnál szégyent | vallottam. Nem tudtam becsületesen swancolni, s már másnap a rablókhoz kerültem. Igen be-1 csületes rabló lettem. De a ha-j gyományokhoz híven itt sem fe-1 leltem meg. Bent hagytam a rákot, a flasencugot és a vasembert az omlasztásban. S hogy mégis mikor ismertem meg a szakmai nyelvet? Akkor, midőn megtudtam, hogy kevés a lóvé. Matyi bácsi szerint mindez érthető volt: kicsi nyelvtudás = kicsi lóvé. Hát igen, azóta beírom önéletrajzomba, hogy anyanyelvemen kívül beszélem a nemzetközi bányásznyelvet . . . H. A. A BARÁTI ORSZÁGOK RAGASZAINAK ÉLETÉBŐL Mezsdurecsenszk — a szibériai bányászok városa A város még csak ötéves, de híre már Szibéria határain túl, messzire eljutott. Körülbelül 100 milliárd tonnára becsült kolosszális szénkészleFejlődő szénipar Csehszlovákia szénipara az utóbbi években jelentős sikereket ért el. Az egy lakosra eső ‘szénkitermelés tekintetében már 1958-ban több fejlett kapitalista országot meg- i előzött. Míg Csehszlovákia egy lakosra jutó székintermelése 1958-ban 4 449 kilogrammot tett ki, addig az Egyesült Államoké 2 142 kilogrammot, a Német Szövetségi Köztársaságé 3143 kilogrammot, Angliáé 4 243 kilogrammot, Franciaországé pedig 1330 kilogrammot ért el. Az ország feketeszén termelése 1960-ban 1937-hez viszonyítva 68 százalékkal, barnaszén és lignit termelése pedig 215 százalékkal növekedett, öt év alatt a feketeszén termelés 19 százalékkal, a barnaszén és lignit termelés pedig 31 százalékkal növekszik. A harmadik ötéves tervben különösen figyelmet fordítanak a kokszo- sítható szén termelésére. Az egy lakosra számított fekete- i szén termelés 1965-ben 5 100 kilogrammra emelkedik, úgyhogy Csehszlovákia magasan túlszárnyalja a fejlett széniparral rendelkező tőkés országokat. tek rejlenek itt, s méghozzá a szén fele kokszolható. Ezért Mezsdurecsenszk, a Szovjetunió egyik első „szeneskamrájává” lépett elő. A „Tomu- szinszkaja 1—2” bánya — a Szovjetunió legnagyobb szénbányája — már ma 8 000 tonna szenet termel naponta. A közelben épül a „Tomu- szinszkaja 5—6” bánya, amelyet jövőre helyeznek üzembe. Ezt követőleg 2 hatalmas hidraulikus bányában indul meg a fejtés, minden bányából évente körülbelül 5 millió tonna szenet küldenek felszínre. ÓRIÁSI EREJŰ FÖLDALATTI ROBBANTÁS AZ URALBAN A napokban az Ural-hegy- ségben az egyik vasérc bányában óriási robbantást hajtottak végre. 212 tonna am- monit egyidejű felrobbantásával 800 000 tonna kőzetet emeltek a magasba. Ezzel egész évre elegendő vasérckészletet készítettek elő a kitermelésre. A legkorszerűbb robban- < tási eljárás alkalmazása mel-1 lett más olyan módszereket r is bevezetnek, amelyek jelentősen emelik a vasércbányá- j szat termelékenységét. 9±rf‘ Hatvani néni útja Új bányák Ukrajnában A Donyeci-szénmedencében épített új bánya évente töbi> mint 1 millió tonna kokszolható szenet ad az országnak. A bányában a szén fejtésével és szállításával kapcsolatos összes műveletet gépesítették és automatizálták. Az ukrajnai szénmeden(ékben jelenleg több mint 100 bánya építése ég rekonstruálása van folyamatban. A1 munkálatok befejeztével a 5 köztársaság széntermelése lé—'! nyegesen megnövekszik és I 1965-ben eléri a 211 milliói tonnát. Ez két és félszer meg-' haladja a köztársaságban a második világháború előtt termelt szénmennyiséget. Növekszik Románia vasérctermelése A romániai vasércbányák dolgozói ez év első négy hónapjában 20 000 tonna vasércet termeltek terven felül. A valamennyi bányában megalakított gyors vágathajtó ’ brigádok nagyarányban hozzá- \ járultak az elért sikerhez. A ghelari bányában például 5 brigád rendkívüli eredményt j ért el a vágathajtás gyorsaságában és ezáltal meggyorsí-1 tóttá a vágatok üzembehelye- j zését. Az elmúlt esztendőben például a vasérc kitermelés elérte az 1 460 000 tonnát (ami 37 százalékkal több, mint 1959-ben). A népi demokratikus rendszer idején különös figyelmet fordítottak a régi telicui és ghelari vasércbányák korszerűsítésére és fejlesztésére, s ugyanakkor fontos tervező munkát végeztek. A hatéves népgazdaságfejlesztési terv szerint az 1938. évi 139 185 tonnával szemben a vasérctermelés 1965-ben eléri a 4 millió tonnát. Ezért új bányákat és külszíni fejtéseket nyitnak, amelyeknek kapacitása évente eléri az 1,4 millió tonnát. Ugyanebben az időszakban új ércelőkészítő és érctömörítő berendezéseket helyeznek üzembe. Mintha maga a megtestesült szenvedés ülne előttem. Még hallgatni is nehéz ennek az idős asz- szonynak az éleiét, hát még átélni. A könyörtelenség vésözte mélyre a barázdákat Hatvani néni arcán. A haja lassan az őszbe fakul, hiszen túl van már jóval a hatvanon. Nehezen hagyják el ajkát a szavak. Nehéz, nagyon fájdalmas az emlékezés. Szavai nyomán kitárul előttem egy sors, küzdelmes életút, amelyen a megpróbáltatások súlyos betegre gyötörték a testet, de gyémántkeményre edzették az akaratot. Férjét, Hatvani Miklóst a volt Frigyes-akna bányászát 1919 augusztusában, halálra keresték a bányák urai. S mikor a szeme- láttára elfogták, meg sem csókolhatta, mert durván félrelökték a hitvesi öleléstől. Akkor még remélt, hiszen nem tett rosszat az ő Miklósa. Hiába. Már csak a véres testét láthatta viszont szeretett férjének, aki hetekig feküdt társaival temetetle- nül. meggyalázva. Az akkori ifjú asszonynak az el- hagyatottság, a számkivetés jutott osztályrészül. Fischer Ferenc bányaigazgató úr, férje gyilkosa á legnehezebb fizikai munkára küldte. Aztán „megtetszett” a méVóságos asz- szonynak, s azokra moshatott, vasalhatott, akik örökre megfosztották. legdrágább kincsétől. Kínzás volt ez a javából. Monoton hangon beszél ez a kis, alacsony, elfáradt asszony, aki abban a kegyeden időben is kitartott férje e zméi mellett. Emberfeletti küzdelmet vívott három, apró gyermeke életéért. A megpróbáltatások azonban újabb és újabb csapásként zúdultak rá, mikor 1944-ben kivégezték a nejét. Újabb mártirság az elvért, újabb árvák: az unokák. Meghalt a nagylánya, a 1956-ban a fiú unoka kiszédült nyugatra. Megtörik a hangja, mikor ezekről beszél. Évtizedek zúgtak el fölötte, s a viharok sokszor földre sújtották. Mindig gyűjtött azonban erőt, hogy felálljon, s menjen tovább. Beteg, idős asz- szony lett belőle, akit sosem hagy nyugodni a visz- szakísértő emlékek sora. Zagy vapálf alván a hegy alatt, az üveggyári kolóniában nagy a sürgés-forgás. Az egyik ajtó előtt kicsi asszony üldögél. Hatvani néni, aki korok emlékét idézi, s eltűnődik, hogy mennyit változott ez a világ. Különvonatok és autóbuszok a bányásznapon A kínai szénbányászok új élete A Pekingtől nyugatra fekve Csinghsi bánya körzetéber egyetlen látogatás meggyőzhel bárkit arról, mennyire megváltozott a kínai szénbányászok élete. A Csinghai bánya külföldi kapitalistáké volt akik olcsó munkaerő kisajto- lásával rendkívüli nagy profitra tettek szert a felszabadulás előtt. Ezzel szember a bányászoknak legfeljebb s nyomor jutott. A lakásviszonyok olyan rettenetesek voltak, hogy 120—150 bányász öreg és fiatal, egészséges és beteg zsúfolódott össze egyetlen lakásban. A három váltás munkásai egy és ugyanazon „ágyban” aludtak, he ugyan a lakásban levő deszke priccseket ágynak lehetett nevezni. Sok bányász azonbar még ezt a „kiváltságot” serr élvezhette, nyáron a folyóparton, télen pedig a támákbar aludt. A népi állam támogatásává' csupán az utóbbi két évber több mint 59 000 négyzetmétei területen épültek itt új bányászlakások. Ez tízszer annyi beépített lakóterületet jelent, mint amennnyinek az építését 1949-ben előirányozták. Az új munkástelepeken vannak áruházak, élelmiszer- boltok, éttermek, napközi otthonok, fürdők, kórházak és klinikák is. A bányaterületen levő 17 könyvtárban 130 000 könyv közül válogathat az olvasó. A bányászklubban rendszeresen tartanak tudományos, irodalmi, művészi és elméleti előadásokat. Minden tárnának van saját színjátszó és zenekari együttese. A téglából épült lakások takarosak, s nem ritka bennük a rádió, a varrógép és sok i más olyan tárgy, amelyről azelőtt egy bányászcsalád nem is álmodhatott. A házasság is ritka volt a bányászok között. A felszabadulás előtt csak igen kevesen alapítottak családot. A. Csinghsi terület házasságainak 70 százalékát a felszabadulás óta kötötték. Az élet i napról napra jobb a bánya 1 környékén. Minden iskolaköteles gyermek jár iskolába. Po Ten—lu 20 éve dolgozik i a Csinghsi bányaterületen. | Lakásában teli könyvespolcot, ! szép rádiót, teáskészletet, sőt 1 festőkészletet láthatunk. A ! hálószobában szép ágyneműk, 1 paplanok. „Családom három tagja dolgozott a szénbányában a feliszabadulás előtt — mondja ' Po Ten—lu — de nem volt | rendes lakásunk, sem elég i élelmünk. Ma pedig nemcsak A szerényen berendezett, csinos, tiszta lakást félhomály borítja. A tűző nap elől az árnyékba menekül a ház asz- szonya, Kocsis István vájár felesége. Éppen ebéd után kopogtat rá a riporter. Kedves,' mozgékony asszony, meg sem látszik rajta a 48 év, ami mögötte van. De a fiatalos arcra egyszeriben öreges ráncok borulnak, amikor a múltról kérdezem, az 1945. előtti évekről. Magába mélyed pár pillanatra, rendezgeti gondolatait, és aztán mesélni kezd. — Egészen mélyen emlékezetembe vésődtek azok a régi, keserves évek. Sztrájk, megélhetés, háromnapos munka, így tudnám egészen röviden jellemezni a régi korszakot. Nehéz, nagyon nehéz volt a bányász sorsa. A férjem rengeteget gürcölt, dolgozott. Nem voltak még gépek a bányában, mindent az emberek csináltak, a legnehezebbet is. Mégis meg sem fizették őket, és olyan körülmények között dolgoztak, hogy mi, asszonyok örökké retteghettünk az életükért. Röpke percre mosoly szalad az arcára, amikor előbbi pihenésére gondol, a nyugodt, ebéd utáni alvásra és aztán így folytatja: — Ügy segítettünk magunkon, ahogy csak lehétett. A Paptagban vállaltam harmados kukoricát, krumplit kapálásra. Kapáltam én annyit, hogy azt hittem, sohasem egyenesedik ki a derekam. De ha ezt nem csinálom, nem tudtam volna mit csomagolni az emberemnek a nehéz munkára. Ebből hizlaltam a disznót, és így tartottunk ki mindig újig. — Sóhajt, a visszaemlékezés szomorú vonással rajzolta be arcát. Kissé felélénkülve mondja tovább. — De rengeteget változott azóta az élet, igazán sokat. Nem is képzeltem volna én már, azt hittem, abban az embertelenségben telik el a sorsom. Simulnak a gondterhelt ráncok az arcán, szelidebbé válik a tekintete is. Csendesen meséli tovább: — Mindjárt az elején én is, meg az uram is kértük felvételünket a pártba. Azonnal, 45 után mozgalmi feladatot vállaltam én is. Nem is kellett, hogy mondják, magamtól rájöttem, az asszonyok körében kellene dolgozni. Azon lenni, hogy minél több nő eszméljen rá a felszabadulás adta lehetőségekre. — Szinte alapító tagja lettem az MNDSZ-nek itt a bányakolóniában. Dolgoztam ismét, de másképp, másért, értelme lett egyszeriben a munkámnak. Már nem volt szükség arra, hogy kapáljak. Pisti megbecsültebb ember lett, jobban is fizették, a bányász azóta is hős számba megy, úgy beszélnek róla, mint a széncsaták hőséről. Évek múltán vájár lett, egyre jobban keresett.. Napjainkban már 2 800—3 000 forintot is hoz haza. — Az első tanácsválasztás idején még a kislányomat is itthagytam, mentem az asz- szonyoknak megvilágítani ezt az egész megváltozott életet. Akkor a szobi járásban töltöttem egypár hetet. Azóta is sokszor voltam falun a falusi asszonyokkal beszélgetni. — Erezni kezdtem, hogy már nem elég az, amit én tudok. És egyre többet fordultam tanácsért, segítségért a könyvhöz. Olvasni kezdtem, szinte faltam a betűket. Beleéltem magam a könyvek világába. — Nem mondom, régen is olvastam én már könyvet. De milyet? Courts Mahlert ismertem csak, az ő hamis világa mindig kielégületlenül hagyott. Most már a régi klasszikusoknál tartok és a mai világot bemutató írókat is szeretem nagyon. A szekrényem teteje tele van könyvvel, megveszem mindig, ami érdekel. De ez is kevés. Beiratkoztunk a könyvtárba is, és esténként, különösen télen, sokat olvasunk. — Persze még a könyv is kevés az ember művelődési igénye kielégítéséhez. Mi is sokat járunk moziba és a színházban is mindig ott vagyunk, így jutottam el oda, hogy igazgatósági tag lettem a bányász művelődési otthonban. Elhallgat és én hozzáteszem még a többit, amit tudok róla. Kocsis Istvánné munkás életéről. Volt egy korszaka ennek a művelődési otthonnak is, amely viszonylag sok problémát hagyott megoldatlanul, rosszul ment a munka, nem volt feje a vezetésnek, és akkor őt bízták meg egy időre a kultúrház igazgatásával. Becsülettel tett eleget kötelességének ö, a bányászfeleség, a háziasszony. Egypár hónapig annak szentelte minden tudását, hogy a bányászoknak, a szomszédoknak, a kultúrház látogatóinak élményt szerezzen, programot adjon, amely szerint művelhetik magukat és szórakozhatnak. Kocsis Istvánná nagyon szeret tervezgetni is. Most a bányászünnep előtt kidolgozta magában a család továbbfejlesztési tervét. Eszerint a férje a soros, neki vesznek bőrJcabátot.ruhát, az 5 600 forintos hűségjutalomból, a többit meg takaréknak beteszik a bankba. Előrelátó, rendes asszony. Máris azért spórol, hogy a közelgő nyugdíjas korra — ami legalább hét év még — legyen nekik elegendő cipő, ruha, hogy arra már ne kelljen költeni. Pedig máris szépen állnak: az egyszerű vájárnak öt pár cipő és ugyanannyi öltöny ruhája van a szekrényben. Ez is csak azt igazolja, hogy nagyot változott. tizenöt év alatt Kocsisék élete, megélhetése. Hat éve már, hogy Kocsis néni nagymamává lépett elő. A kis unoka. Gyöngyike, náluk nevelődik, a szülők dolgoznak, és* így segítenek rajtuk az öregek. Innét megy is- knláha is maid. a kislány. Az ő életének megszépítése ugyancsak benne szerepel a nagymama programjában. így ezzel együtt teljes a kép, amit erről a bányászfeleségről el szerettem volna mondani. • UJLAKY MÁRIA jól eltartjuk magunkat, hanem a takarékba is jut.” Meng Ju—ting, egy másik bányász elmondja, hogy kondás volt a földesúr birtokán, sikerült azonban elmenekülnie és elszegődnie a szénbányába. De egy napi keresete nem ért többet 1 kiló korpánál. Ottmaradt felesége és anyja kénytelenek voltak koldulni. Anyja éhen halt. Hogy mi történt feleségével, azt sohasem tudta meg. A felszabadulás uj életet jelentett számára. Ismét megházasodott és most 3 gyermek apja. Van lakása és megtalálta húgát, akit eladtak egy gazdag föld- birtokosnak és aki most együtt lfllíik Í17 r, A bányásznap! utasforgalom lebonyolítására számos különvonatot és autóbusz! helyeznek forgalomba. Különvonat indul Mátranovákról vasárnap reggel 8 órakor, Nagy- bátonyból 8,53-kor, Kistere- nyéről 9,05-kor, Somoskőújfaluból pedig 9 órakor. Emellett közlekednek — megerősített szerelvénnyel — a menetrend szerinti vonatok is. Salgótarjánból visszafele 14,05-kor indul különvonal Mátranovákra, 13,32-koi Nagybátomyba, 15,47-kor Kis- terenyére. Az Autóközlekedési Vállalat több mint félszáz kocsit helyez üzembe. A Pász- tóról háromnegyed 8-kor induló vonathoz mintegy 15 kocsi szállítja majd az utasokat a járás különböző községeiből. Harmincöt kocsi a bámai, a szécsénvi. a Ka- rancs-völgyi községeket és más településeket érintve jut majd el Salgótarjánba. A visszautazásról is megfelelően gondoskodtak. A községekben egvébként mindenütt ismertetik a vonatok és autóbuszok indulási idejét. A vájár felesége
