Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-02 / 70-71. szám

f üfWAßkÖmls Hosszú az út, amelyet Egyre szervezettebbé vált a végigjártak azok a hősök, harc a jobb élet és munka­akik örök emlékké lettek, lehetőségekért és az egész mert felemelték szavukat a országot átszövő sztrájkmoz- nyomor, az elnyomatás el- galom később itt is a poli- len, mártírok lettek a műn- tikai célok eléréséért folyt, kásember szabadságáért. Hű- Magasba röppent a május ségcsek az emlékek és ki- elsejék vörös zászlója. Az sértők. Mennyi kin, szén,ve- első május elseje megünnep- dés kísérte e vidéken is a lése után négy évvel már gombamódra szaporodó bá- így írt a salgótarjániakról a nyatelepek verejtékező két- Népszava: kézi munkását, a századfor- „Munkásaink elhatározták, dűlőn egyre erősödő kapita- hogy május elsejét munka­iizmusban. Ahogy növeke- szüneteléssel és este a „Pan- dett azonban a fekete gyé- nónia” szállodában tánces- mánt rabszolgáinak tömege, téllyel fogják megünnepelni, úgy vált az életösztöntől ^ szolgabíró az ünnepélyt egyre izmosodó tudattá a nem engedte, de mi mégis védekezés, a bányák könyör- szépen megünnepeltük.” télén urai iránt. / Már 1868-ban sztrájkoltak A bányászok megértették, a salgótarjáni szénmedencé- hogy szervezkedniök kell, ben és ezt követően szinte mert ez az életet jelenti. Ér­övenként hallattak maguk- ről szó a Friss Újság 1903. ról a vidék nyomorultjai, augusztus 22-i cikke. Áll a harc „Salgótarján. Az igazgatóság a kolóniákban a villany világítást kikapcsolta és így este teljes sötétség van nemcsak a lakások* ban, hanem az utcákon is. A salgótarjáni kerületben van a rimamurányi társulathoz tar­tozó Salgó-bányatelep, ahol az általános bérmozgalomtól függet­lenül tört ki a munkabeszüntetés. Okot erre az igazgatóságnak azon intézkedése adott, hogy elrendelte a külszíni munkásoknál a 10 órai munkaidőt.” BányásszoR ! ElvtársaR! Vigy ászai i Árulás készül! A peyerista árulók, Fodor—Ocskovszkyval szövetkezve cl akarnak árulni benneteket! Tárgyalni akarnak a nevetekben! Megint a döntőbíráskodási maszlaggal jönnek! Úgy tesznek, mint a farizeusok! De a munkások pénzét, a bá­nyászok pénzét nem a ti harcotok támogatására költik! Lefo­gatták a magatok közül választott vezetőiteket! Nem hívják fel az összmunkásságot a támogatástokraí És mégis ők akar­nak tárgyalni a nevetekben! El akarnak árulni! Az eddig hozott áldozataitokat hiába­valókká akarják tenni! Ne engedjétek! Verjétek ki soraitokból az áruló Peyereket, Fodorokat és Ocskovszkyakat! Csak a saját magatok közül választott vezetőkben bízza­tok! Saját tárgyalóbizottságtokat engedjétek csak tárgyalni! Éljen a győzelemígjario^arcj Szabadra az elfQCjotialfclcal! Ide a 15 százalékot! Orvosolni a helyi sérelmeket! Rendesni a sxaRmánybéreRei ! Ki a csendőrökkel a tele­pekről! A TARJANI MEDENCE AKNAKÖZI BIZOTTSÁGA. Felhívás a bányászokhoz, 1929-ből. A növekvő terrorral szem- salgótarjáni bányász és bi 'en a KMP harcolt, de a nyászasszony éhségfelvonulá, ztrájkmozgalmak gyengül- í926. áprilisában, ek. Ennek ellenere is van- r ,ak jelentős megmozdulások. Népszava így emlékezik e L legjelentősebb nyolcezer ről. Salgótarján és környéke bányászainak ezrei akartak Budapestre vonulni „A bányamunkások nem egyedül, feleségeikkel és gyermekeik­kel indultak útra. A tömegben számos asszony karján csecsemő- ;y érmeké vei együtt menetelt. A Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének salgótar- áni titkárságán dolgozó Csóka Vendel szakszervezeti és Deutscher Sároly párttitkár elvtársak a legnagyobb megdöbbenéssel értesül- ek a történtekről. Noha tudták, mi van készülőben, mégsem rondolták, hogy ez máris bekövetkezik. Azonban még' idejük lem volt tanácskozni a tennivalókról, amikor értesültek róla, hogy lalgótarján és a környékbeli Somlyó, Forgácsfalva, Kazár, Iizserfa és a többi telepek bányamunkássága a Munkás- tthon megkerülésével zárt sorokban szintén elvonult, mégpedig Sagyvapálfalva irányában, hogy a már úton lévő munkássághoz csatlakozva, ő is Budapest felé vonuljon. Ezalatt Etes, Baglyasalja és ezek környékén lévő telepek 'ölvonuló munkásait ötven főnyi csendőrség feltartóztatta. A csend- írség ugyanis már hetekkel ezelőtt értesült erről a készülődésről. \ paracsnokság nagy erőt vont össze. A csendőrök gyorsított me- letben követték a munkásokat, dűlőútakon, futólépésben halad- ;ak előre, hogy a fölvonulő tömeg elé érjenek. Amikor ez meg- ■örtént, az úton elhelyezkedve, fölszólították a munkásokat:- Alijának meg: Nem szabad tovább menniük, mindenki for- luljon vissza! . . . Általános fölzúdulás volt a válasz a csendőrség felszólítására.- Nem megyünk vissza, inkább itt pusztulunk. . . Senkit sem bántunk, munkát és kenyeret akarunk kérni. Ekkor már több mint 8000 főre szaporodott a tömeg. A téren rögtönzött gyűlést tartottak. A salgótarjáni munkásságnak tragikus erejű megmozdulást tudtul akarja adni, hogy a salgótarjáni és környékbeli munkás­ság immár éhhalállal küzd. Salgótarján és környéke bányamunkásságának 1926. április 27-ér tartott nyilvános gyűlése elhatározta, hogy tizenkéttagú küldöttsé­get választ azzal, hogy ez Budapesten, az illetékes minisztérium sál eljárjon. A tömeg nagy fölzúdulással fogadta a határozati javaslatot Hangos felkiáltások zúdultak föl:- Elég volt a küldöttségjárásból. Nem megyünk haza. Buda »estre megyünk! Lőjenek le, ha nem tetszik!... Inkább itt pusz­tuljunk el, mint az éhségtől. Csak hosszú rábeszélés után sikerült ezt a tömeget is rábím arra, hogy térjen vissza otthonába.” gatóság. a hatóságok és a júniusában a keresetek re- szociáldemokrata pártvezető- vízióját a 4,50 pengős leg- eégek ellen. alacsonyabb vájárkeresetet kérte a salgótarjáni bánya- A harc nem állt meg, és igazgatóságtól. Egyre nőtt a a sztrájkok a gazdasági vál- dolgozók ellenállása, s 1940. ság csökkenése ellenére is októberében és novemberében tömegesen játszódtak le. Ek- a szénbányában sztrájk tört kor már az egyre erősödő ki. Cél: a béremelés és a magyar fasizmus is fojto- jobb élelmiszerellátás A gáttá a mérhetetlen nyomor- mozgalom Salgótarjánból in­ban élő munkásokat. A harc dúlt el és csakhamar kitér- még mindig nem jutott el jedt más bányavidékekre is. a politikai okok egyértelmű Érthető volt, de álljon itt követeléséig. A Frigyes lej- bizonyító példaként egy tősaknai összmunkássáp 1939. csendőri jelentés. Cstndőri jelentés a szorospataki bányatelep egészségügyi viszonyairól „A Nagybátony-ujlaki Egyesült Iparművek R. T. Nagybátony községhez tartozó szorospataki bányatelepén 150 bányászcsalád lakik. A bányatelepen orvosi rendelő van, de orvos nincs. A bá­nyatelepre Mátraverebély községből jár ki az OTI-orvos hetenként egyszer. Ha a bányában szerencsetlenség történik, akkor távbe­szélőn hívják ki az orvost, aki 4-5 óra múlva érhet a helyszínre. A bányászok, vagy családtagjaik megbetegedése esetén napokig kell várakozniok az orvosra, mert az rendszerint csak a szokásos heti hivatalos látogatásai alkalmával keresi fel a betegeket. A bányatelepen semmiféle szállítóeszköz nincs, így a beteget or­voshoz szállítani nem lehet. A szorospataki bányatelepen a bányászok részére sem mosdó, sem fürdő, sem öltöző nem áll rendelkezésre. A bányavállalatnak Nagybátonyban van ugyan fürdője, de az a telephez és a bányá­hoz 8 kilométerre van. Ezt az utat a bányászok — különösen a téli időben - a munkahelyről való kijövet után nem tudják megtenni. A salgótarjáni bányászok gyűlése „Ott voltak úgyszólván az összes bányászok, több mint G000 ember. A társulat kérelmére, amely sztrájktól tart, Balassagyarmat­ról 30 csendőr érkezett a községbe. Weltner Jakab tartott beszé­det. élesen kikelve a bányatársulat és a gyárosok ellen, s ki­jelentette, hogy az iparhatóságnál feljelentést fognak ezek ellen intézni, egyrészt azért, mert 13-14 éves leányokat naponta 12— 16 óra hosszat dolgoztatnak, másrészt azért, mert a munkások nagy részét nem készpénzzel hanem élelmiszerrel fizetik ki, s van munkás, aki 3-4 év óta nem látott pénzt. Utána Teszársz Károly beszélt, s indítványára megalakították a vas- és fémmunkás egy­letet, amelybe rögtön több száz munkás lépett be tagul . . .” Salgótarján szervezett bányászai és vasmunkásai megalakítják a kommunista pártszervezetet Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyar- országi Pártjához. 1918. december 26-án három igen fontos érte­kezlet zajlott le Salgótarjánban, amelyeken Kun és Szaton elv- társak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunká­sok és a bányászok összbizalmi-testülete ülést tartott, amelyen a többség kimondotta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyar- országi Pártjához. Este 6 órakor a vas- és fémmunkások és bányászok szerve­zetei taggyűlést tartottak. A taggyűlés többsége kimondotta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A tag­gyűlés után a két szakma összbizalmi-testülete újra ülést tartott, amelyen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőséget megválasztották. Érthető volt a tett, a ha­ladás felismerése, amely to­vább zajlott, mert néhány nappal később a salgótarjáni bányászok... de beszéljen a korabeli dokumentum. Kovács göndör, János baglyasi bányász, akit egy sztrájk idején, 1917-ben a csend­őrök agyonvertek. A Népszava a salgótarjáni bányászok szocializáló mozgalmáról . . Üjév napján a salgótarjáni bányászok nagygyűlést tar­tottak, amelyen megjelentek a kommunisták is, és szenvedélyes vita folyt a mérsékelt szocialista és kommunista bányászok között. Másnap a bányászok nem álltak munkába, hanem gyűléseket és tüntetéseket rendeztek. Pénteken azután súlyos természetű zen­dülés ütött ki a városban ... A bányászok birtokukba kerítették a bányákat és az igazgatósági épületeket, valamint a postát, táv­írót és a vasutat is. A bányákat a maguk tulajdonának jelentet­ték ki, és a régi igazgatóságot elmozdítva, új igazgatóságot állí­tottak a bányák élére . . . A kormány, tudomást szerezvén az eseményekről, nyomban intézkedett, hogy megfelelő karh atalom menjen Salgótarjánba. Fes- tetich hadügyminiszter szombaton délután egy matrózkülönítményt különvonaton Salgótarjánba irányított, ezenkívül Hatvanból egy gyalogos különítményt, négy gépfegyverrel.” Népszava, 1919. január 5. Zavargások Salgótarjánban. A bányászok a felsorolt hiányok elosztását már több ízben kér­ték a bánya igzgatóságától, de orvost nem kaptak, kérelmüket a bánya igazgatósága figyelembe sem veszi. Emiatt a bányászok ál­landóan zúgolódnak. Ezt a jelentésemet felterjesztem a m. kir. Belügyminiszter Ur­nák (Vl-b, és vn. osztály), a m. kir. Honvédelmi Miniszter Urnák (l a. osztály) és a m. kir. Csendőrség Felügyelőjének. Szives tu­domásul megküldöm a m. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke 2/D. osztályának. 1940. december 30. Szaporodtak a csendőri je­lentések, a megtorló intézke­dések. Az ellenállás életre- hívta a kommunista pártsej­teket, és a bányászok min­den eszközt megragadtak, hogy most már a szabadság érdekében akadályozzák a termelést. A háború utolsó hónapjaiban, a felszabadulás előtti órákban zajlott le Ka- rancslejtősön bányászaink egyik legjelentősebb sztrájk­ja. így ír erről a Szabad Nógrád 1948. november 18-i száma: „A történelem véres nap­jai — Karancslejtös, Gusz- táv-táró, 1944. novemberé­ben. 1944-et írtunk. A magyar történelem leggyászosabb, leggyalázatosabb és legvére­sebb napjait élte... És eb­ben az elvadult világban megtalálták a karancslejtősi bányászok azt az utat, amelyre mindenkinek rá kellett volna találni... Ki­adták a parancsot, hogy aki csak járni tud, az fogjon ásót, csákányt és menjen lövészárkot ásni. Gusztáv- tárón is így volt... — Mi nem megyünk sehová és a tőkés rendszernek már egy csákányütést sem dolgozunk — hangzott a határozott vá­lasz 280 bányász szájából. A nagy elkeseredés és a fék­telen gyűlölet adta aztán azt a gondolatot, hogy lemennek a bányába és ott várják meg a Vörös Hadsereget... — A tárnába egy németet, egy fasisztát sem engedünk be — ez volt a közös meg­állapodás ... Mozgósították az egész környék katonasá­gát és csendőrségét. 26-án hajnalban német SS-ek és Ráday alezredes.” magyar tábori csendőrök lep­ték el a bánya bejáratát. Gusztáv-akna fasiszta gyű­rűben volt... Közben a né­met parancsnokság egy kö­vetet kért a bányászoktól. Ennek megígérték, hogyha kijönnek, semmi bántódásuk sem lesz... /Íz ígéret csak csalétek volt. Nem engedték őket haza. — Irány a lak­tanya, át az alagúton ... Ek­kor történt a fasizmustól megszokott leggyalázatosabb mm ..mmm...* i...iti.....- mm Tó th Miklós fiatal bányász, akit az SS-ek és a nyilasok 1944 novemberében a ka­rancslejtősi bányánál kivégez­tek. merénylet. Páles Imrét, Laczkó Mátyást és egy is­meretlen katonát ott a hely­színen kivégeztek ... Bent a laktanyában aztán kezdődött a vallatás. Itt újabb kivég­zésekre került sor. Cselényi József, Tóth Miklós, Lukács Sándor és egy ismeretlen ka­tona vére öntözte a közelgő felszabadulás útját. A dicső Tanácsköztársaság elbukott, s a fehér terror még vadabb elnyomással súj­totta a népet. A dolgozók rendkívül súlyos anyagi hely­zete azonban csakhamar cse­lekvésre ösztönözte a mun­kásosztályt. Különösen ke­gyetlen volt a bányászok gúzsbakötése és kizsákmá­nyolása. A bányaterületeket egészen 1921-ig katonai fel­ügyelet alatt tartották, mi­vel a bányamunkásságot te­kintették a kommunizmus ál­tal legjobban „megfertőzött” munkásrétegnek. Az emigrá­cióban azonban megindult a KMP újjászervezése. A ma­gyar proletariátus ellenállása 1921—22-ben fokozódott. Azok a megtorló és kizsákmányoló intézkedések váltották ki ezt, amilyenről a Bányamun­kás 1924. május 22-i cikke ír. Az 1920-as évek végén, a világgazdasági válság köze­ledtével azonban nőtt a munkásosztály ellenállása. A sztrájmozgalmak újra erő­södtek. A munkásság küz­delmeiben kimagasló szerepe \:olt a bányamunkások har­cainak. Különösen nagy je­lentőségű volt a salgótarjáni szénmedence bányászainak sztrájkja 1929. őszén. A sztrájk november 2-án kez­dődött, a szociáldemokrata pártvezetőség és a bányász­szakszervezet vezetősége el­lenére. Ezen a napon 1200 salgótarjáni bányász hagyta abba a munkát, a következő napokban pedig sztrájkba léptek Baglyasalja és Zagy­vapálfalva munkásai is. A salgótarjáni bányászok négy hétig küzdöttek a bányaigaz­Ahogyan a művész látta az 1944-es karancslejtősi ellenállást. Néhány nap múlva magas- bányászok kezében megfe- ba szükkentek az aknák or- szült a csákány, s ömlött a mán a vörös zászlók, az öt- szén, az új élet szabad em- ágú csillagok, s a meggyötört herének. kásmozgalom baloldali cso­portjai megerősödtek, s a sal- : gótarjáni bányászok is él- ■ jutottak a forradalmi rob­banásig. Növekedett azonban a harci elszántság, s a bérkö­vetelő mozgalmak során az Októberi Szocialista Forrada­lom hatására a magyar mun-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom