Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-13 / 74. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 13. TANÁCSOK A KÖNYVTÁRAKÉRT Tapasztalatok a balassagyarmati járás könyvtári munkájából A kultúrforradalom során egyre nagyobb és je­lentősebb feladatok hárulnak tanácsainkra. Az emberek nevelése nemcsak az iskolák, hanem az egész társadalom feladata. Tanácsaink megér­tik, hogy tanult, szakmailag jól képzett, rendszeresen ol­vasó emberekkel könnyebb a munka; de elsősorban a szo­cializmus építése sürgeti a dolgozók politikai, szakmai és általános műveltségének ál­landó emelését. Az utóbbi években ezért az ügyért so­kat fáradoztak tanácsaink. A népművelés egyik alap­vető ága a könyvtári munka. Ezen a területen — a múlt­hoz viszonyítva — szép ered­mények születtek megyénk­ben, különösen a balassagyar­mati járásban. Melyek ezek az eredmények? Vizsgáljuk őket sorjában, kezdve a já­rás székhelyén. A járási könyvtár épületét kívül tata­rozták, belül újjáépítették a könyvtár céljának, feladatá­nak megfelelően, felszerelését nagyrészt újjal cserélték ki. Még az ősz folyamán meg­nyitják az olvasótermet, ugyanakkor alkalmassá te­szik mesedélutánok és film­vetítések tartására a gyerme­kek számára is. Az olvasóte­rem használatát ennek meg­felelően szabályozzák. A be­rendezés és felszerelés anya­gi fedezetét a járási tanács biztosította, ezenfelül körül­belül 3000 kötet könyv vásár­lását tette lehetővé. A könyv­mennyiség nagy részét a falusi könyvtárak kapták meg. A városi tanács a helyi köl­csönzés jobb, korszerűbb ki­elégítése céljából előrelátható­lag mintegy 20—25 ezer fo­rint értékű anyagi támoga­tást ad a járási könyvtárnak. Nem közömbös az sem, hogy a könyvtár személyi állomá­nya is jelentősen megerősö­dött. Jó könyvállomány, ké­nyelmes, szép berendezés, kultúrált környezet várja a felnőtt olvasókat, diákokat és a gyermekeket. A könyvtáro­sok tanácsain kívül kétféle katalógus segíti az olvasókat, hogy a sokféle könyv között jól tájékozódhassanak. A fejlődés üteme a köz- •r* ségekben is egészsé­ges, nem marad el a járási könyvtár mögött. Falusi ta­nácsaink jelentős anyagi ál­dozatot hoztak, — különösen azokban a falvakban, ahol művelődési házakat építeni még nem tudtak, — a klub­könyvtárak létesítésére. Egy- egy könyvtár felszerelése 25— 30 ezer forint értékű. Azt a helyes célt tűzték ki maguk elé, hogy szabad választású kölcsönzést folytatnak a könyvtárakban, mert így az olvasók közelebb kerülnek a könyvtár egész állományához. A klubkönyvtárakban két- három alkalommal lesz köl­csönzés, illetőleg helyben ol­vasás hetenként. A többi idő helyes és célszerű felhaszná­lását a klubszabályzat bizto­sítja. Ekkor kerül sor pél­dául a szakköri tevékenység, a különböző időszakos tanfo­lyamok, összejövetelek lebo­nyolítására. A közelmúltban a Tatabányai Megyei Könyv­tár dolgozói is ellátogattak tapasztalatcsere céljából a többi között Dejtárra és Dré- gelypalánkra is. Megkérdez­tük a dejtári tanács elnökét és titkárát, hogy nem tart­ják-e drágának a klub fel­szerelését? A felelet így hangzott: „Mi nem akarunk egy munkából kettőt csinál ni, mert úgyis bőven akad ... Az a drága, ami olcsó. Azt akarjuk, hogy a falu minden dolgozója otthonosan érezze magát, de a szép, új felszere­lés egyben kötelezzen min­denkit a tisztességes, kultú­rált viselkedésre.” Ügy gon­doljuk, hogy a válasszal egyet érthetünk. A felszere lesi tárgyak beszerzésénél nein feledkeztek meg a jó könyvekről sem. Különösen a nagyüzemi mezőgazdaságról szóló könyvek beszerzésére fordítanak gondot, de nem hanyagolják el a politikai ismeretterjesztő, az új ma­gyar és külföldi szépirodalmi műveket sem, a gyermekek számára pedig igyekeznek minél több meséskönyvet be­szerezni. Tanácsaink igen nagy anyagi áldozatokat hoztak a klubosítás megvalósításáért: hatszázezer forintra tehető a klubosításra fordított ösz- szeg. Ezt részben a költség­vetésből, részben községfej­lesztési alapból, részben tár­sadalmi munkával teremtet­ték elő. Az anyagiak előte­remtésében résztvettek a Nép­front Bizottságok, a járási földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek is. így a klubok szakmai felszerelése mellé rádiót, televíziót, kü­lönféle társasjátékokat vásá­rolnak a felsorolt szervek. Az anyagiak mellett jelentős az a tény, hogy nem eléged­tek meg a pénz előteremtésé­vel, hanem azonnal hozzálát­tak a kulturális munka szín­vonalának megjavításához az­által, hogy elkészítették a klubok működési szabályza­tát. Jelenleg az egyes szak­foglalkozások tematikáján dolgoznak a járás népműve­lési dolgozói. A z elmondottaknál is fontosabbnak tartjuk a járási párt és tanács szer­vek céltudatosságát, ahogy a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezése után nyomban hoz­záfogtak az eddigi eredmé­nyek ilyeténképpen való meg­erősítéséhez is. Alapos bi­zonyítéka ez annak, hogy a balassagyarmati elvtársak he­lyesen, jól szolgálják a párt művelődési irányelveit. Meg­említjük azt a példamutatást is, amelyet a helyi párt- és tanácsszervek tanúsítanak. A járási párt VB. munkatársai nemcsak hivatalos minőség­ben, de olvasóként is láto­gatják a járási könyvtárt. A járási tanács elnöke, a hiva­talvezetés minden embere tagja a járási könyvtárnak, a művelődésügyi osztály dol­gozóival együtt. Kiszállásaik során mindig van idejük arra, hogy a könyvtárak munkáját ellenőrizzék és se­gítsék. Ugyanígy gondolkod­nak és tesznek a pénzügyi dolgozók is. Örömmel hallot­tuk a járási tanács VB. titká­rától, hogy szeretne más me­gyékbe is ellátogatni ilyen­irányú tapasztalatok szerzése céljából. Az a véleményünk, hogy a klubosítás nagy mun­kája 1962 tavaszára a járás területén befejezhető. M. J. Műszaki tájékoztató szolgálat a Megyei Könyvtárban A Megyei Könyvtár épüle­tében működő Ifjúsági Könyvtár szeptember elején új, korszerűen felszerelt he­lyiségbe költözött a vásár­térre. Ez lehetővé tette, hogy meginduljon a Megyei Könyvtárban a műszaki tájé­koztató szolgálat, amely az közép műszaki ká­tájékoztatja a meg­alsó és dereket jelent műszaki irodalomról, biztosítja a szakirodalmat a munkásakadémiák és TIT ismertterjesztő előadások­hoz. A műszaki tájékoztató szolgálat közvetlen levele­zés útján hívja fel olvasói figyelmét a szakfolyóiratok­ban megjelenő időszerű cikkekre. Qtihilenmi mííiúnra készül az egjjfaxeji ^ßalöe £>qijjütteí Az ősszel ünnepli fennál­lásának egyéves évforduló­ját a Balassagyarmati Palóc Együttes. Jubileumi műsorában új számokat is bemutat a kivá­ló együttes. így például já­téktánccal, orosz tánccal, né­met polkával és nagy mű­vészi igénnyel betanult Toll­fosztó című népi táncjáték­kal lép fel az együttes. A műsorszámokat Almási Ferencné, szocialista kultú­ráért érdeméremmel kitün­tetett táncoktató tanítja be. Hol a seprű, Skomámasszony?| Szokatlan hiánycikk mi­att panaszkodnak mosta- j nában egyre többet, — és j | egyre többen a háziasszo- < nyok. Eltűnt a seprű a) háztartási boltokból. Hallja az ember a pa- ] naszt, el is mosolyodik a ( \ dolgon, hogy ugyan, mi J ■ mindenen el tudnak so- | pánkodni ezek az asszo- j nyok, de azután megva- ; karja a fejebúbját, mert i várjunk csak egy pilla- 1 natra... Csakugyan hi- ( ánycikk lenne ez a nél- ' külözhetetlen háztartási j jószág? S most már puszta ki- j váncsiságból nyomába sze-1 gődöm a seprű-keresők­nek. Kérem a seprűt a háztartási üzletben; — fü- \ let mutatnak. A vegyesáruk j (boltjában: — nincs. Csak-í 1 ugyan, a legelképesztőbb ; l helyeken sincs. Még azok a kurtanyelű seprűcskékí is kimúltak a köztudat­ból, amelyekkel a bútorok szövetét szokták volt bol- < l dogabb napokban rendben-j tartani az asszonyok. Bejártam a megyét ] már a seprű után, — be- ] ! vallom haszontalan fára­dozás volt. A kitartó ke- J resgélők hiába is kérdez-< 1 getik egymást, hogy hol a j ' seprő, komámasszony? — Jj mert a boltosok csak any- < , nyit mondanak, hogy ke-J i vés a cirok. Igenám, de akkor most már mivel j I száműzzük a szemetet? A kérdés valóban jogos) : a válaszadás feladata, j —ha nem tévedek, — a j Kiskereskedelmi Vállalatra j vár, mert hovatovább az ] a helyzet, hogy ahány ház, J [annyi seprűcsutak, a leg-j i divatosabb nóta pedig az, [ I hogy sepertem eleget, se-) perjen már más is. Én mindenesetre, amíg ( az illetékesek válaszát vá- J i rom, már találtam egy t áthidaló megoldást a sep- J \rűhiány ideiglenes meg- J oldására: megállapodom a j Takarító Vállalattal. Hogyan...? Hogy mivel1 | takarítson a vállalat...? J Hát főjjön az ő feje, ne \ ; az enyém... (b. t.) KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL Radics István: kislány Csehszlovák művelődési szakemberek Nógrád megyében Az elmúlt hét végén ked­ves vendégeket köszöntöttek megyénk művelődési szak­emberei. Ellátogatott Nóg­rád megyébe magyarországi tanulmányútja során Koubek Milan, a Prágai Művelődés- ügyi Minisztérium és Kas jak Milan, a Bratislavai Oktatási Minisztérium munkatársa. A Salgótarjánba érkezett ven­dégeket Bugán József, a me­gyei Népművelési Tanács­adó vezetője köszöntötte. Je­len voltak a fogadáson a A Garabonciástól a Vándordiákig A Déryné Színház Lehár-bemutatójáról A Kukuskától a Mosoly or­szágán át a siker csúcsait járva, nagy utat kellett meg­tennie az egykori katonakar­mesternek, Lehár Ferencnek, míg a hosszú sorrendben végső színpadi művéig, a Ga­rabonciásig eljutott. Ez a minden csendülésében roman­tikus, érzelmes bécsi stílusú komponistánk, aki élete során diadalt diadalra halmozott, utolsó életművével, a negyve­nes évek elején bemutatott Garabonciással a szülőföldhöz való megható szellemi visz- szafordulásában mintha csak magyarsága mellett akart volna hitet tenni — a maga módján. Daljátékkal állított emléket az 1848-as szabadság- harc ügyének. Ez a tény még nem jelen­tene számunkra különösebbet, hiszen magyar, pontosabban magyaros motívum Lehár előző műveiben is jelentke­zett, a Garabonciás zenei kompozíciója azonban szinte teljes egészében a magyaros dallamvilág melódiáiból szövi anyagát. Kétségtelen dolog, hogy az idős mester művén már sok tekintetben a fáradt­ság jelei mutatkoznak, halvá­nyabbak a melódiák színei, s hogy mégis eleget tegyen va­lami kedves-öreges hazafiúi érzésből fakadó törlesztési vágyásnak, — önmagától kér kölcsön a Garabonciáshoz a Cigányszerelem című operett­jéből. Az 1943-ban bemutatott darab most jelentős zenei vál­toztatásokkal Vándordiák névvel úgy került színre az Állami Déryné Színház elő­adásában, hogy Rékai Miklós összeállításában az eddig is­meretlen dallam-hagyaték alapján a régi számok helyét új Lehár-művek töltik ki. Bágyadtabb, ősziesebb sugár­zású már ez a zene, mint az előző alkotó korszakoké volt, de még mindig bódító, külö­nösen a hangszerelés pom­pája. Lehár Ferenc operettjeinek szövegkönyve sohasem mon­dott túlságosan sokat szá­munkra. A nagyszerű zenének mindig mélyen alatta maradt a történetek mondandója, soha nem érte el, de meg sem közelítette a francia, az offenbachi operettek maró szatírikusságát, csúfondáros- ságát, amelyek csaknem min­den esetben az uralkodó tár­sadalmi rendet tették nevet­ségessé a műfaj lehetőségei között. A bécsi, a Lehár-ope- rett alapeleme mindig a lí- raiság és a romantika volt, s a Vándordiák szövegkönyve is inkább felszíni nemzeti ér­zelmek jól bevált eszközökkel való borzolgatása. Innoczent Vince Ernő, a szövegkönyv írója ugyan meglehetős mér­téktartásra törekszik ezen a téren, a buktatókat azonban nem sikerül minden esetben elkerülnie. így nyer aztán ideológiailag bizonyos mér­tékben hamis megfogalmazást a darab problematikája, a magyar szabadságharc s a magyar nemesi réteg vezérlő hivatásának hangsúlyozottsá- gával így nyer némely helyen magyarkodó, irredenta zön- géket, ha nem bánunk csínján a szavakkal. A két­ségtelen jószándék mellett nem egészen kívánatos re­zonanciákat hordoz magával az ilyen megfogalmazású nemzeti öntudat, éppen ezért ugyancsak alapos rendezői és színészi átgondolás dolga, hogy kellő mértéktartással mit és milyen mértékben tegyünk hangsúlyossá, hol és mennyi az elég, hogy azt mondjuk, ami a lényeg. Meg kell állapítanunk, hogy ennek a feladatának mind a rendezői, mind a színészi munka nagyrészt ele­get tett, s helyesen láttatta meg a darab eszmeiségét. Néhány részdologban azonban még mindig sallangmente- sebbé lehetne tenni az elő­adást. A második felvonás toborzójelenete például, érzé­sünk szerint, avultan teátrá- lis, mint ahogy egyszerűsí­tésre vár bizonyos mértékig a harmadik felvonás fináléjá­nak tablóképe. Értelmi meg­támasztást kíván a második felvonásban Karolin és a diák, valamint Karolin és Kolb Ferdinánd császári fu­tár párjelenete is. A tempó valamelyes fokozása sem ár­tana az előadásnak, mert a ritmusváltásokkal mintha egy kissé bátortalanul bánna a rendező. Az előadási együttes külön­ben nagyon becsületes, jó munkát végzett. A darab cím­szerepében Mester István ka- maszos könnyedségével meg­nyerő, ám az érzelmi tolmá­csolásban egy kissé felüle­ten mozog. Cseh Viktória bakfis-kedvessége, Sárika alakjában a líraisággal adós marad egy kicsit. Madarász László formálását nagy szí­nészi biztonság jellemzi mindvégig, de ez a feladat nem egészen Madarász egyé­niségéhez szabott. Kamilly Judit Karolin asszonya min­den tekintetben rokonszenves, választékosán színes. Kolb Ferdiánd császári futár figu­ráját Hetés György sok egyéni ízzel, kitűnő eszközök­kel állította színpadra. Mulat­ságos volt Szántó Margit Barcsa nénije, Hollósi Pál Ist­ván bácsija, Mayer Éva tűz­rőlpattant Katija, valamint Sándor István öreg kocsmá- rosa és Harangozó Iván Jós­kája is, igaz ugyan, hogy a népi alakok parodisztikus megjelenítésével nem mindig tudunk egyetérteni. Mindent egybevetve: kelle­mes, szórakoztató előadást kaptunk a szuhai premieren, kár, hogy a színpad az utóbbi időben feltűnően szegényes a Déryné Színháztól eddig megszokotthoz képest. Lehár harmóniái Orbán Leó ve­zénylésével a kis zenekarral is szépen szólnak, Csongrádi Mária rendező minden tekin­tetben jól egységbe fogott elő­adást produkált. Megyei Tanács VB Művelő­désügyi Osztályának munka­társai. A vendégek salgótar­jáni látogatásuk során meg­tekintették a Bányász Mű­velődési Házban a Száz éves a nógrádi bányászkodás, az üvegipari, valamint Czinke és Szabó képzőművészek ki­állításait. Tanulmányozták Nógrád megyei látogatásuk során a Népművelési Tanácsadó munkáját. Nagy elismerés­sel nyilatkozta^ a bábjátékok előkészítéséről, valamint az ismeretterjesztő előadásokhoz biztosított szemléltető esz­közökről. KÉT KÖRZETI ISKOLA A PÁSZTÓI JÁRÁSBAN Az idei tanévben két is­kolában történt meg a kör­zetesítés a pásztói járásban. Jobbágyiban a körzeti is­kolába a szarvasgedei fel­ső osztályosok járnak majd, Palotásra pedig a kisbágyo- ni gyerekeket szállítják autó­busszal. A körzeti iskolák vidékről bejáró felső osztályos tanu­lóit az első nap virágcsok­rokkal köszöntötték a hely­beli úttörők és baráti segít­séget Ígértek nekik tanul­mányi munkájukhoz. CIGÁNYTELEPEKEN ANYÁK ISKOLÁJÁT SZERVEZNEK A SZÉCSÉNYI JÁRÁSBAN A szécsényi járás vöröske­resztes szervezetei a köz­egészségügyi feladatok is­mertetését a cigánytelepeken is meg kívánják valósítani. A tervek szerint a cigány szülők részére anyák iskolá­ját indítanak, hogy az egész­ségügyi követelményeknek megfelelően nevelhessék gyermekeiket ezeken a vi­szonylag elmaradott területe­ken is. A vöröskeresztes szerveze­tek elnökségi üléseikre meg­hívják a község párttitkárát, tanácselnökét és tsz elnökét is, hogy az egészségügyi fel- világosító munkát minden igény kielégítésével tudják elvégezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom