Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)
1961-09-06 / 72. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! jsag AZ MSZMP NÖGRAü MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 72. SZÄM Ara 60 FILLÉR 1961. SZEPTEMBER 6. Kádár elvtártt felszólalása as ünnepi nagygyűlésen Harmincezer ember a salgótarjáni bányásznapon Czottner elvtárs mondott ünnepi beszédet ár napokkal előtte megkezdődött az ünnepség. Bányászok, vasasok, üvegesek és építők egyaránt munkával és emlékezéssel köszöntötték a XI. Magyar Bányásznapot. Szombaton, szeptember 2-án, a százéves nógrádi bányászkodás jegyében megtartott bányásznap előestéjén, szerte a szénmedencében, röpgyűléseket tartottak. Megemlékeztek a hős tatabányai bányászokról, akiknek több mint negyven évvel ezelőtti nagyszerű megmozdulása tiszteletére mondották ki a bányásznap megtartását minden év szeptemberének első vasárnapján. Szombaton kitüntetéseket és jutalmakat osztottak a szénmedencében. Este 7 órakor a nógrádi bányászok küldöttsége megkoszorúzta a szovjet hősök salgótarjáni emlékművét, majd örömtüzek gyúltak a várost környező hegyek tetején. Vasárnap reggel zenés ébresztő hangjaira kezdtek gyülekezni Salgótarján és a környező bányászfalvak dolgozói. Több mint 20 ezer ember várta feszült figyelemmel a nagygyűlés kezdetét a kollégium kertjében. Szűnni nem akaró taps jelezte, amikor néhány perccel tíz óra előtt a megyei pártbizottság, a megyei tanács és más szervek vezetőinek, a bányászok küldötteinek kíséretében megérkezett Kádár János elv- társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kedves, meghitt jelenetek játszódtak le: a bányászok szeretettel köszöntötték Kádár elvtársat, és a párt első titkára nagy érdeklődéssel hallgatta a bányászok életéről és munkájáról szóló beszámolókat. Ezután elfoglalta helyét a nagygyűlés elnöksége. Kádár János elvtárs az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Czottner Sándor elvtárs nehézipari miniszter, megyénk országgyűlési képviselője, Sándor József elvtárs a Központi Bizottság osztályvezetője, Pothornik József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati' Tröszt igazgatója, Jakab Sándor elvtárs a megyei pártbizottság első titkára, a megye párt-, állami es társadalmi szerveinek vezetői, a szénmedence dolgozói. Kedves külföldi vendégeket is köszöntött a vasárnapi nagygyűlés: Sztar- cev eltársat, a szovjet nagykövetség tanácsosát, valamint a baráti Csehszlovákiából érkezeti bányászküldöttséget. Az ünnepi nagygyűlést Pothornik József elvtárs nyitotta meg.' Beszédében méltatta azokat a harcokat, amelyeket győzelmesen vívtak meg a nógrádi bányászok a Horthy-fasizmussal szemben. Szólott az elmúlt 16 év nagyszerű széncsatáiról, majd u nógrádi szénbányászkodás következő feladatairól. Ezután átadta a szót Czottner Sándor nehézipari miniszternek, az ünnepi gyűlés szónokának. Czottner elvtárs után a harmincezer főnyi tömeg lelkes tapsától kísérve tartotta meg felszólalását Kádár János elvtárs. A nagygyűlést követően gazdag Sportes kultúrműsor szórakoztatta a XL Magyar Bányásznap salgótarjáni résztvevőit, a ba- nyásznapi vásár hívogatta a Salgótarjánba érkezett embereket Pothornik József elvtárs zárszavával élve Valamennyien azzal az elhatározással indultak haza, hogy a.z év hátralévő részében további nagyszerű győzelmeket érnek el az újabb széncsatákban. Ezt f ogadták meg azok az acélárugyári, üveggyári, mezőgazdasági és más dolgozók is, akik e napon a nagygyűlésen való részvételükkel is köszöntötték bányászainkat. a xi. bányásznapon A mi népünk minden nehézséget legyőz, ha nyíltan, egyenesen beszélünk, megmondjuk, hogy mit kell tenni Kádár János elvtárs beszéde Salgótarjánban Tisztelt Elvtársak! Kedves elvtársnők! Tisztelt Nagygyűlés! Szívből köszöntőm Salgótarján város dolgozóit, a bányamedence munkásait, parasztjait, értelmiségi dolgozóit. Örülök, hogy alkalmam van önökkel, régi ismerőse^ immel ismét találkozni. Az elmúlt napokban kedves és magas vendégeink érkeztek a román .elvtársak személyében. Eljött hozzánk: Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, á Román Munkáspárt vezetője, Gheorghe Maurer elvtárs, a Román Népköztársaság miniszterelnöke és más vezető román elvtársak. Mi ezt a látogatást nagyra értékeljük, tanácskozásaink barátiak és hasznosak, s úgy gondoljuk, hogy látogatásuk során a magyar és a román nép testvéri egysége, az egész szocialista tábor egysége tovább erősödik. Dej elvtárs megkért arra, hogy adjam át önöknek, a medence bányászainak és minden magyar bányásznak szívből jövő elvtársi üdvözletüket és jókívánságaikat. Elvtársak! A mai nap a bányásznap a dolgozó emberek, a munka ünnepe. Én magam is, az összes más hivatásban dolgozók képviseletében, pártunk Központi Bizottsága és Népköztársaságunk kormánya nevében szívből köszöntök ezen a napon valamennyi magyar bányászt és külön azokat az embereket, akik példamutató és kiváló munkájúikért magas kitüntetést és jutalmat kaptak. Szívből gratulálok, jó egészséget és sok további sikert kívánok mindannyiuk- nak. Érvényesítsük a jó közmondást: többet ésszel, mint erővel Ami a munkát illeti, ehhez ember és helytállás kell. Ismerjük a számokat, amelyekből kitűnik, hogy ebben a medencében a felszabadulás előtt sok évi átlagban évi egymillió tonna szenet bányásztak. A felszabadulás óta eltelt idő évi átlagában pedig kereken mondva 2,5 millió tonna szenet termeltek. Ez az eredmény maga egyedül bizonyítja, hogy az országnak és a népnek mit jelent a munkáshatalom és a szocialista rendszer, amely az élet minden területén hatalmas fejlődést hoz. Természetesen ehhez szükség volt arra is, hogy minden egyes bányász többet termeljen. Nagyon komoly, dicséretes eredmény az, hogy amíg régebben egy műszak alatt egy bányász hatmázsa szenet termelt, most egy műszak alatt egy bányász több mint egy tonna szenet termel. Meg kell mondanom azt is, hogy lehetőségeinkhez mérten a technikát Is törekszünk fejleszteni. Nagyon örülünk annak, hogy a rakodás gépesítése magas arányt ért el: körülbelül 28 százalék, a szállítást pedig mintegy 58 százalékban gépesítették. Mi elvtársaim, akiket sorsunk közügyekért felelős posztra állított, még ' több munkát kérünk mindig. De meg kell mondanom, hogy nem egyszerűen az izmok nagyobb megfeszítésére gondolok, hanem arra, hogy a bányászmunkában dolgozó emberek — értve az egyszerű bányászt, a műszaki vezetőt, az adminisztratív vezetőt, a vállalati vezetőket — úgy fogják fel a több szénre vonatkozó igényt, hogy ne csak az izmukat, hanem az eszüket, agyukat is kicsit használják jobban és próbáljunk több szenet termelni annak a jó közmondásnak alapján, hogy többet ésszel mint erővel. A nógrádi iparmedence gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkezik t Nemcsak a bányaiparban dolgoznak, vannak még a világon más nehéz szakmák is. Munka mindenütt folyik. Nekem személyesen a nógrádi medence, maga Salgótarján városa nemcsak azért kedves, mert itt szenet termelnek — ez is nagyon fontos —, hanem azért, mert megítélésem szerint itt réges- régen mély és erős gyökere van a magyar forradalmi munkásmozgalomnak, annak az erőnek, amely végső fokon diadalra jutatja a munkáshatalmat és fel fogja építeni a szocialista társadalmat. Itt már szó esett arról, hogy szinte közismert: a salgótarjáni dolgozók, a medence dolgozói zömében bányászok. De nemcsak a bányászok, más ipari munkások is, a falun dolgozó emberek legjobbjai is helyt álltak 1919- ben a Tanácsköztársaságért. Horthy fasiszta terrorjával szemben. S én még ejtenék egypár szót arról is, hogyan álltak helyt 1945 és 1948 között, amikor a hatalomért folyt a harc a különböző politikai pártok között, munkáspártok és polgári pártok között. Nagyszerű dolog volt, hogy ilyen nagy vidéki város, mint Salgótarján több mint 90 százalékban, maga a salgótarjáni járás több mint 70 százalékban, a megye több mint 45 százalékban — sok párt versenyében — abban a nehéz időszakban a kommunista párt mögött sorakozott fel, s ezzel is kifejezésre juttatta azt az akaratát, hogy legyen ebben az országban proletárdiktatúra és épüljön fel a munka társadalma, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom. A százéves múlthoz ez is hozzátartozik. Ésszel dolgozni és harcolni azért, hogy a munka eredménye ne a ki- zsákmányolóké, a bányabáróké, a német haditőkéé, hanem a dolgozó magyar népé legyen — ez már nagy dolog. Ennek a medencének az élenjáró munkásai zömükben számszerűen bányászok. De az ipari munkások, értelmiségiek is itt, a felszabadulás előtt helytálltak. Ez nem volt másképp az 1945. és 1947-es évek között, az ellen- forradalommal szembeni harcban sem. Amikor a mi rendünket, a munkáshatalom törvényes rendjét kellett az országban helyreállítani és a termelést megindítani, az ország bányamedencéi közül a nógrádi medence volt az első, amely igen rövid idő alatt utolérte az ellenforradalom előtti termelést, majd túl is szárnyalta azt. Ezért a magyar munkásnép köszönettel tartozik, hálás ezért és sokáig fog erre emlékezni. Én is csak elismeréssel tudok szólni erről. Az 1956-os zűrzavarban sem felejtettem el, hogy ezzel a néppel, ha egyenesen beszélünk, megmondjuk, mit kell tenni, mi a nehézség, mindent el lehet, érni, tűzben-víz- ben, a mi nemzeti színű és vörös zászlónk alatt. Az a nép, amely száz éve fejti a bányát és amely nyolc évtizede harcol a vörös zászló alatt: az maga a nógrádi nép. (Folytatása a 2. oldalon.) A
