Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-23 / 67. szám
4 NÓGRÁDI NEPÜJSÁG 1961. augusztus 23. Salgótarjánba érkezik a világhírű Braziliana együttes Augusztus 30-án megkezdi salgótarjáni fellépését a Magyarországon tartózkodó világhírű Braziliana revű együttes. A nagy érdeklődés kielégítésére már napokkal előbb tanácskoztak Salgótarján közönségszervezői a jegyek megfelelő elosztása, a közönség szervezése érdekében. A nagyüzemekben, hivatalokban működő közönségszervezőkön kívül a művelődési otthon jegypénztára is árusít már 24- től jegyeket, de az együttes érkezése után a Braziliana pénztáránál is lehet jegyet igényelni. Az együttes műsorában világhírű művészek lépnek fel, bemutatják az Amazon vidéki dalokat, a halászok életét, a kávéültetvények világát és számos sajátosan brazil énekés táncszámot. TERMELŐSZÖVETKEZETI NÖBIZOTTSÄG ALAKULT PASZTON A termelőszövetkezetben dolgozó több száz asszony ügyeinek, problémáinak intézése a munka jobb megszervezése követelte meg, hogy Pásztón két nőbizottság működjön a falusi nőtanács mellett a termelőszövetkezet asz- szonyainak és külön érdekvédelmi szerve legyen, elősegítve szakmai, politikai és kulturális fejlődésüket. Város és községfejlesztési 'feladatok NÓGRÁDI EMBEREK őst, hogy lényegében befejeződött a cséplés, a termelőszövetkezetek és tanácsok számára igen sürgető feladattá vált, hogy a falu szocialista képe is megfelelőképpen kialakuljon, hogy külsőleg is tükrözhesse az év elején végbement nagy társadalmi átalakulást. A tanácsok számára fontossá válik, hogy a tsz-ek belső gazdasági, politikai problémájának segítése mellett megfelelően figyelmet szenteljenek a község fejlesztésére, is. A szocialista átszervezés után gyorsulnia kell annak a folyamatnak, amely a falu külső képében is mutatja a változást. Megyei viszonylatban mintegy 35 millió forint értékű létesítmény befejezésére, illetve építésére készültek el a tervek az év elején. Sajnos azonban még csak 11 millió forint értékű munkát végeztek el a községekben. A hátralevő idő már kevés arra, hogy a tervet 100 százalékosan megvalósítsák. De a becslések szerint, ha minden erőt okosan és jól megszerveznek a megyei, járási és községi tanácsi vezetők, a . községfejlesztési munkák meggyorsítására, akkor mintegy 80—85 százalékban edkészülhetinek a tervezett létesítmények. Vannak bizonyos problémák NEM NAGY ÜGY, DE . . . ki nem tud arabusul, az ne írjon arabusul. Ám, ha mégis kénytelen, akkor legalább vegye elő az idegen szavak szótárát, vagy a lexikont. Először volt az „Alacart” az „ : . . a la carte” helyett. A salgótarjáni Nemzeti éttermének ablakában hirdette a kékszínű kartonlap, hogy — a konyhai átalakítások miatt — a helyiségben csak előfizetéses menüt szolgálnak fel, étlapról szabadon választott menüt (helyesen írva: menu a la carte) ezen idő alatt a Kulacs-ban szolgálnak fel. örvendetes, hogy az illetékes vállalat feltételez bizonyos minimális idegen nyelvtudást a várható helybeli, vidéki és a mind gyakrabban előforduló külföldi vendégeiről. De ha már feltételezzük a közhasználatú idegen szavak ismeretét, számolnunk kell azzal is, hogy az azt értők ismerik a nyelvtani szabályokat is. A városi rang, a megye- székhely, a növekvő idegenforgalom kötelez. Bosszantó az, hogy a helytelen plakát- szövooekről kell akaratlanul is konzekvenciákat levonni vendégeinknek. Föltételezem, hogy joggal, avagy jogtalanul nevetnek rajtunk. A helytelenül szerkesztett pjakátszö- veg jogtalanul torzítja a város kulturális képét. A hiányosságokat többek előtt szóvá tettem, remélve, hogy ilyen otromba hibákat legközelebb nem követnek el De ha már lúd, legyen kövér. Augusztus 11-re „EXKU- ZIV” ruhabemutatót (Exkluzív helyett) hirdetett sok másik plakát, énekesnővel és a mondat közepén nagy H- betűs halászlével . . . Az „exkluzív” szó — a Szikra kiadásában megjelent idegen szavak szótára szerint — annyit jelent, mint kizáró, elzárkózó, zártkörű. Nem vitatkozom most a szó értelmén, mert föltételezem, hogy átvitt értelemben olyasmire gondolhattak, hogy az ott bemutatott ruhák nem sorozat- gyártásúak, kevés készült belőlük, tehát bizonyos fokig exkluzívak, még ha sántít is kissé a hasonlat. Egy „1” betű elhagyása azonban nevetségessé tett bennünket. Ugyanezen hirdetmény másait volt szerencsém tanulmányozni a város legkülönbözőbb részein. Leszámítva az idegen szavak helytelen leírását, ezen idő alatt a helyes magyar írás valamikor nagy művelői is foroghattak a sírjukban. Hiányzó pontok, kettőspontok, vesszők, hibásan írt vezetéknév (Lukinich helyett Luikinich) indokolatlan ^ nagybetű, hiányzó kötőjelek, tíz, tizenöt helyesírási hiba mindegyiken. Képzelhető, hogy augusztus U-én, a „Salgó” előtt parkírozó külföldi rendszámú kocsi utasai is mennyit törhették a fejüket a palóc dialektusban leírt csodabogáron. Van egy javaslatom.: az ezután megjelenő plakátokon legtöbb helyesírási hibát felfedezők között sorsolják ki a szerzőt. Habonyi Zoltán a társadalmi munkák felhasználásánál. Salgótarjánban például csak a vásártéri parkosításra mintegy 120 ember vállalkozott. Munkájukat mégsem tudja a tanács hasznosítani, mivel a parkosítás terve még nem készült el. De van ilyen probléma másutt is. Még nincs kellőképpen összehangolva a társadalmi munka a tervosztállyal, a tervek igen sókszor később készülnek el, mint ahogyan azt a társadalmi munka-felajánlások szükségessé tennék. Van egy olyan probléma is, hogy a községfejlesztési alapból készülő létesítményekhez a társadalmi hozzájárulás csökkenőben van. Ez komoly veszély, hiszen éppen a község érdekében tervbe vett létesítmények tennék szükségessé a közvetlen érdekeltek, a lakosság segítő és munkát meggyorsító tevékenységét. E probléma megszüntetése érdekében szükségessé válik, hogy a tanácstagok — különösen a megyei és a járási tanácstagok — választókörzetükben a községfejlesztési tervek végrehajtását ellenőrizzék. Külön ellenőrizzék annak társadalmi munkával történő elősegítését is. A tanácsoknak jobban kellene támaszkodniok a népfrontra, a társadalmi hozzájárulás fokozása, biztosítása érdekében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a népfront igen hatékonyan. tud segíteni a forintban történő hozzájárulás mellett a munkával való segítés megszervezésében is. Ha a tanácstagok csakugyan hatékonyabban ellenőrzik a terv végrehajtását, konkrétabbá, folyamatosabbá, állandó jellegűvé válna az ellenőrzés fontos munkája. Még nincs meg mindenütt, vagy nem jut él mindenhová egy-egy létesítmény típusterve. Ennek hiánya esetén jó ha a tanácsok igénybe veszik a társadalmi munkában történő tervkészítést, úgy, hogy a felettes tanács végrehajtó bizottságának engedélyét is megszerezzék e fontos munkához. Vannak olyan problémák is — és különösen kirívó ez Salgótarján város esetében, hogy egy-egy létesítmény — például a város három különböző pontján egy-egy üzletház — már elkészült, de egy-két simítás hiányzik, és ezért a létesítményt nem tudják átadni. Az ilyen eset a lakosságot fokozottabban bántja, hiszen a létesítményben jelentős mértékben önként felajánlott munkája fekszik. A hátralevő időben igen fontos feladat felmérni, hogy hol, milyen létesítmények befejezése szükséges, illetve valósítható meg. A községfejlesztéssel ne csak a községfejlesztési csoportok foglalkozzanak, hanem a tanácsok is tartsák igen fontos feladatuknak a munkák elvégzését. A cséplés éá az őszi betakarítás közötti időt úgy kell kihasználni, hogy az ősz folyamán ne maradjon betervezett feladat megoldatlanul. A községi tanácsok tárgyaljanak a termelőszövetkezet vezetőségével olyan értelemben is, hogy a betervezett feladatok megvalósításához a termelőszövetkezet is segítsen társadalmi munkát szervezni. Természetesen már most 'gondolkodjanak a községi tanácsok a következő évi községfejlesztési tervek készítésén. A tervek összeállításánál elsősorban arra gondoljanak, melyek azok a létesítmények, tervbe vett javítások, amelyek a termelőszövetkezetek termelését közvetlenül is elősegítik. A feladatok megszervezését és végrehajtását éppen ezért a tsz-ek vezetőségeivel közösen készítsék el. Figyelembe kell venni természetesen a lakosság — különösen kulturális jellegű — igényeinek kielégítését. Nagyobb mértékben tervezzék a tanácsok kulturházak felszerelésének beszerzését, lehetőleg mindenütt legyen rádió, televízió, a lakosság művelődési igényeinek kielégítésére-és nagyobb összegeket irányozzanak elő a könyvállomány növelésére, különösen mezőgazdasági szakkönyvek beszerzésére. Igen fontos, hogy ahol ' még nincs meg, irányozzanak elő hiteleket a községrendezési tervek elkészítésére, így minden év községfejlesztési tervét kellőképpen tudják beilleszteni a távlati községrendezési tervekbe. Ujlaky M A MUNKA GYÜMÖLCSE ORVOSI ANKÉT RÉTSÁGON A Hazafias Népfront Rétsági Járási Bizottsága szervezésében orvosi ankét lesz augusztus végén Rétságon. Az ankétra mintegy 30 orvost, egészségügyi dolgozót, ápolónőt és védőnőt hívnak meg 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ BARNA TIBOR: Tóth Árpád vonójával Barna nyári alkonyat Lassan kékes estbe nő. Meglegyinti arcomat Szellővel, mi lengve jő. S míg szívembe szór szelíd, Alkonyesti gondokat, Pára nő és eltelít Fáradt lábú lombokat. — — Száll felém az éteren Halk, kerengő, lágy zene, Dúsan-búsan álmatag, Tűnt nyaraknak szelleme. S míg a csöndes esti dal Szívem tükrén ellebeg, Ütrakélnek s telkemen Eltűnnek a fellegek. AZ ÜZENET H alkszuvú, csendes természetű segédvezetőm, Tóni — azon a napon, ha lehet még csendesebb volt, még jobban összehúzta magát a mellettem lévő ülésen, — mint amilyen általában lenni szokott. Csepelre menet, már a Soroksári úton jártunk, amikor megszólalt. — Aztán; ha ezt a pár ládát leadtuk a napközinél, elszaladhatnánk hozzám. Ott lakom a gyár mellett. Feldobálnánk azt a pár vacakot és elvinnénk anyámhoz. Egy rekamier, egy láda, meghát a ruháim. Nem sok az egész. A többit ptthagyom a lakással együtt — az asszonynak. Boldoguljon vele, ahogy tud. — Hát mégis váltok? . . .- kérdeztem. — Mégis ... — válaszolta. — Jobb lesz úgy? — Jobb ... — mondta olyan határozottan és keményen, hogy ezzel máris elvágta számra tolakodó következő kérdés elől az utat. Csepelig nem is szóltunk többet. En a motor szép egyenletes járását hallgattam és az utat néztem, ő oldalt fordulva mereven nézett ki az ablakon, messze a bolgár földeken túl. Hogy hová? Azt nem tudom. Talán a boldog házassághoz vezető utat kereste ? A csepeli napközi elé akkor értünk, amikor a gyerekekkel délutáni sétára indultn la n rr rClr Még jóformán meg sem álltam, amikor már látom, hogy egy nyolc év körüli szöszi kislány egy hat év körüli kisfiút rángatva maga mögött, kipirult, szinte örömtől sugárzó arccal szaladt a kocsi felé. — Kezitcsókolom bácsi . . . a TEFU-nál tetszik dolgozni? — Igen . . . Miért? . . . — kérdeztem, miközben leállítottam a motort. — Apukám is ott van. Tetszik ismerni? — Ha megmondod a nevét . . . talán. — Laki Jánosnak hívják. Ő is soffőr. — Nem, nem ismerem. Ámbár lehet. Sokan vagyunk ám mi . . . nem ismerhetek én sem mindenkit ... — okosítottam a kis szöszit. — Kár ... — mondta erre. — Miért kár? — kérdeztem. — Merthogy én vagyok a Laki Zsuzsika, ez meg itt — a mellette álló, az autót bámuló kisfiúra mutatott — a Laki öcsike, a testvérem. — Igazán? Nagyon örülök, hogy megismertelek benneteket. — Pedig de jó lett volna, ha tefszett volna ismerni apukát — folytatta lehangolt, monoton hangon a' kislány. — Jó lett volna? ... — kérdeztem újra. — Jó bizony, mert akkor üzentem volna apukának. — Át is adtam volna az 'il‘y'07) Ptoi r1ohn+ ón penlr IsócCi este megyek be a garázsba és addigra apukád talán már haza is megy és akkor elmondhatod neki személyesen, amit velem üzenni akartál. — Á . . . azt nem lehet, mert mi különváltan élünk... — Ja . . . vagy úgy . . . - hökkentem meg. — Igen . . . bizony. Apuka Budán lakik valahol és mi nem beszélünk vele soha. Pedig . . . pedig. — Pedig? — Pedig olyan jó lenne üzenni, hogy jöjjön el, mert akkor mi is sétálhatunk vele, mint a többi gyerekek, akiknek van igazi apukájuk és, és venne nekünk fagyit is . . . — Meg cukit . . . fűzte hozzá sűrűn bólogatva a kisfiú. — Na persze — helyeseltem én is. — Meg aztán elvihetne a Mici-Mackóhoz, meg a Vidám Parkba, az óriáskerékhez, meg . . . meg sok helyre, meg az lenne a legjobb, ha szombaton, meg vasárnap este jönng, mert akkor anyuka elmegy a vőlegényéhez és olyankor mi egyedül vagyunk az öcsivel és akkor meg is nézhetné a bizonyítványomat is, mert tiszta jeles vagyok. — Én is ... — tette hozzá a kisfiú, felcsillanó, büszke tekintettel. — Igen, az öcsi is — bizonygatta a . kislány. — Es én __ — kezdte m dadogva, — miért merít el apukátok? — Tetszik tudni azért — itt lehalkította a hangját és kémlelőleg körülnézett, — mert azt mondták, hogy apu sokat ivott, pedig nem is igaz, mert a szomszéd néni is mondta, hogy apu csak azért ivott, mert anyu, amikor apu sokat vidéken volt, akkor jobban szerette a szomszéd bácsit, mint aput. Ezt az öcsi is tudja ám! — tette még hozzá. N em tudtam, nem mertem több kérdést feltenni, csak álltam és néztem az előttem álló két kis csöppséget. Mellettem állt Tóni is. ő is hallgatott. Ügy éreztem — azokban á percekben, — mintha megállt volna az idő és mintha az erősen tűző nap még erősebb, még szemet, agyat, szivet birizgálóbban sütött volna. — Mi most megyünk és ... — Átadom az üzenetet... — nyögtem ki végül. — Igen? Át tetszik adni? — csillant fel a kislány és kisfiú szeme miközben arcukra az örömnek valami kifejéz- hetetlen vonása ült .. . — Jaj de jó lesz, és... és akkor tessék szives méa azt is megmondani apukának . . . apucikának, hogy augusztus másodikán is jöjjön el jó korán és vigyen el bennünket beiratkozni az iskolába. — Aztán miért jó az, ha ő irat be benneteket? — tettem fel a világ legbutább kérdését. — Hát . . . hát — kezdte a kislány — hát csak ... — nyögte ki végül olyan határozottan okosan. érthetően. hogy ebből a magyarázatból csak a legbutább felnőtt nem érti azt. ami a napnál is világosabb. — Ezt is megmondom . . . — jelentettem ki én is határozottan. — Jaj de jó lesz. Köszönjük . . . köszönjük . . . kezit- csókolom — kiabálták a gyerekek, miközben egy lábon ugrálva, szaladtak a többiek után. Tónira néztem. Ő nem nézett rám. Buzgón törülgette napszemüvegét, majd feltéve azt, elment, hogy felcsukja a közben kiürült kocsi hátulját. A napszemüveget én is elővettem és feltettem, mert olyan erővel sütött a nap, hogy szinte belefájdult az ember szeme. Szinte könnyes lett. — Na, most merre menjünk? — tettem fel a kérdést Tóninak. — A garázsba ... — mondta. — Nem a lakásodra? — Nem! . . . majd máskor ... Ma már késő van — válaszolta durván. — Késő? — tettem fel a kérdést, mint aki nem jól hall. — Késő . . . vagy korán... mi*' tudom én! Hagyjál békén! Békén hagytam. Nem veszekedtem vele, nem kértem ki a szokatlanul erős hangot, pedig . . . pedig, V agy lehet, hogy neki volt igaza? Lehet. Nem tudom,. Különben is olyan furcsák és kiismerhetetlenek az emberek. Az üzenetet azonban még aznap este átadtam. Demeter József
