Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-12 / 64. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1961. augusztus 12. Mit csinálnak, mire készülnek? Helyzetkép három művelődési intézményből Üzemi munkásnők, termelőszövetkezeti parasztasszonyok szocialista címért küzdő brigádban Rövidesen újra megkezdődik az oktatási év, az új művelődési szezon, benépesülnek a művelődési otthonok, vidám zaj veri fel a szakköri helyiségeket, vagy zeneszó száll a próbatermekből. A művelődési otthonokban már megtervezték, vagy éppen most dolgoznak az őszi és téli időszak tennivalóin. A nyári időszak alatt is folyt a munka, de elsősorban a szórakoztatás töltötte be a művelődési intézmények feladatát. Nem volt eseménytelen a nyár, s ez az utolsó, az augusztusi hónap sem lesz az. A Salgótarjáni Bányász Művelődési otthonban nagy terveket forgatnak a fejükben a művelődés vezetői. A tervek valóraváltása érdekében már ebben a hónapban hozzáfogtak a nagy munka előkészítéséhez. A művelődési otthon énekkara nagy izgalommal készül a Bartók Béla Nemzetközi Kórushangversenyre. ahová augusztus 19- én érkeznek meg Debrecenbe. Az ifjúsági zenekarok már megkezdték próbáikat, míg a fúvószenekar a koráb- b- hangversenyek után rövid szabadságon vesz részt. Nagy a készülődés a színjátszók között is. Szeptemberben szeretnék bemutatni Kállai István: Kötéltánc-át. A modellező kör tagjai az augusztus 27-i országos versenyre készítik repülőgépeiketA ZIM Sal&rótarjáni Gyáregységének művelődési munkásai is ig-ekeztek megfelelni a várakozásnak a nyár folyamán. Itt már kevésbé sikerült. Érezhető azonban a szezon kezdetének közeledése, mert megélénkült a munka. A kultúrcsoport augusztus 20- ra készül és most tervezik, hogy milyen műsorral lépnek fel a gyár dolgozói előtt. A színjátszóknak nem sikerült betanulni Óta Safra- nek: Makrancos házasok című háromfelvonásos vígjátékát, mert közülük többen üdülni utaztak. A bemutatót szeptemberre tervezik. A művelődési otthon vezetősége a hónap első felében a legjobb művelődési munkásokat, budapesti tanulmányi kirándulásra viszi. Azt is tervezik, hogy egy-két alkalommal meglátogatják a gyár által patronált termelőszövetkezeteket is, ahol rövid műsort mutatnak be. Már készítik az őszi és téli terveket is, ahol nagy szerepet kap elsősorban az ismeretterjesztő munka és a színjátszók tevékenysége. A Salgótarjáni Acélárugyár művelődési házában sem olyan a forgalom a nyári időszakban, mint a szezonban. Legtöbben látogatják a mozit és a játéktermeket. A fotószakkör szépen működik, az énekkar és a táncosok szabadságukat élvezik. Új bábszinpad készül, hogy az új szezonban a gyermekeket jobb körülmények között fogadhassák. Ebben a hónapban két érdekes rendezvényre készülnek. Tizenhetedikén román barátsági estet, 23-án nagy tánczenei műsort rendeznek ..Tánczene 1961” címmel. Készülnek augusztus 19- re is, amikor a művelődési házban rendezett ünnepségen műsort adnak a dolgozóknak. Az új művelődési szezonban az ismeretterjesztő munkát tekintik legfontosabb feladatuknak és eddig az erre vonatkozó terveket már nagyobb részt elkészítették. Vendégeket vártak a napokban a dorogházi Május 1. Tsz kertészbrigádjánák tagjai. A Salgótarjáni Üveggyár hengermérő készítő és szállítási szocialista brigádjának asszonyait hívták ismerkedésre, barát- kozásra, tapasztalatcserére. A kertészbrigád asszonyai nagy szorgalommal készültek az idősebb nővér fogadására. Volt mit megmutatni, elmondani a munkásasszonyoknak. Mit is csinál e szorgalmas kertészeti brigád? Tavasszal látott munkához együtt a 20 asszony és leány azzal a céllal, hogy megszerzik a szocialista brigád megtisztelő címet. Vállalásukban a legfontosabb tennivalókra irányították a fiDöbbenetes erejű nyugatnémet filmdráma A nagy körhinta alap- ját ássák a búcsúban, amikor a földből kifordul egy rozsdamarta katonasisak, egy géppisztoly és: egy katona csontjai. A döbbent arcokon végigsuhan az emlékezés, de a gödör körül, amelyből visszaintett a háború, zajlik az élet. — Pár csont meg egy ócska rozsdás sisak... — jegyzi meg egy vidám kislány fity- málódva. Egy asszony, egy anya szivét összeszorítja a fájdalom, hiszen ő tudja csak, emlékszik, hogy ez a pár csont, valamikor az ő fia volt. Wolfgang Staudte filmje „A búcsú” egy család tragédiáján keresztül mutatja be a háború embertelenségét. A pergő filmkockák visszavezetik a nézőt a háború utolsó óráihoz. Az utolsó órák őrületének felidézésekor felvetődik az emberben a kérdés, miért ilyen gyenge, elesett az ember, miért lehet meggyalázni, megtaposni a becsületet, a nemest és a jót. A film azonban választ ad s ebben a válaszban az is benne van, hogy győzni kell az igazságnak, s ez a rettenetes állapot csak ideig-óráig tart. A Hölchertek és tébolyodott, gőgös cinkosai hatalma megtörik az emberek néma ellenállásán, s nincs az az erő, amely megmásítaná a fejlődés törvényét, megváltoztatná. az események menetét. Robert Mertensnek el kellett buknia, mert nem bírta elviselni apja gyávaságát, az emberi aljasságot. Hiába ismerte fel a háború esztelen- ségét. nem jutott el addig, hogy tegyen is ez ellen valamit. O az életért lázadt, vágyai nem jutottak túl saját jólétének elképzelésén. S amikor úgy látta, hogy fejére szálkád a világ, s pusztulnia kell körülötte mindennek, inkább a halált választotta, mert féltette tehetetlen szüleit, hozzátartozóit... Robert Mertens tipikus alakja a megfertőzött náci fiatalságnak. Lelkivilágát tönkretette az a pokoli ideológia, amely a gőgös minde- nekfölöttiséget hintette el a fogékony gyerek lelkekben, s akkor. amikor bebizonyosodott az ideológia által megteremtett rendszer tarthatatlansága, a gyengék elbuktak, a kaméleon-emberek uralkodnak... A „bolond idők” azon- ban elmúltak, s a Hölcherteknek újra van hadseregük és ismét vannak „eszméik”. Ezek az emberek újra ott állnak a forgó körhinta körül, s kényesen vigyáznak arra, hogy a becsületet csorba ne érje, mert a múlt emlékei szépeik, — ha az ilyen bábok szemszögéből nézzük. Ez a döbbenetes erejű nyugatnémet filmdráma kiáltó vád az újabb háborúra áhítozó Hölchertek ellen. Egyesíti a film a kiváló rendezést, a kitűnő színészi alakítást, az érdekes és feszült történetet. Pádár András gyeimet, ezt szerződéskötésükben hangsúlyozzák is: minden brigádtag a háztájiból egy tvúkot ad a közösbe, hogv megteremtsék a tsz baromfiállományát. A kertészet termelési tervét 10 százalékkal túlteljesítik, szakmai és általános műveltségük növelése érdekében szaktanfolyamot végeznek, és befejezik az általános iskola VII-VIII. osztályát. A brigád minden tagja vállalta, hogy legalább 140 munkaegységet teljesít. Mindezen vállalások teljesítésének ösztönzésére párosversenybe léptek a nógrádi tsz kertészeti brigádjának asszonyaival. A nógrádi asszonyok eddigi eredményeit még nem ismerik, de a saját vállalásukat komolyain veszik. íme a példa. Az asszonyok 24 kh-n termelnek zöldféléket, paprikát, paradicsomot, borsót és egyebet. A kertészeti brigád asszonyainak szorgalmas munkáját dicséri, hogy az első félév terveit mindenből túlteljesítették, s 12 569 forint többlettel segítették a tsz jövedelmének növekedését. Ehhez járul hozzá az is, hogy a brigádban egyre több az olyan asszony, aki már elérte a vállalt 140 munkaegységet. A muinkásasszonyok nagy érdeklődéssel figyelték fiatalabb nővéreik munkájának eredményeit, hiszen a tágas határ mindezt bizonyította. S amikor a beszélgetés a bőségesen megterített asztal mellett folytatódott, már úgy beszéltek egymás munkájának fontosságáról, mintha régi ismerősök volnának. S a tanulság levonása is iközös volt: a nőknek a termelő munkában való részvétele nemcsak az üzemekben fontos, hanem a termelőszövetkezetekben is. De fontos az is, hogy az üzemi és tsz asszonyok megismerjék egymás munkáját, problémáját. Ebben tette az első lépést a Salgótarjáni Üveggyár nőbizottsága, küldöttsége, amikor viszontlátogatásra hívta meg a kertészeti brigád tagjait. KRECSMÁRI LÁSZLÓ: Csépléskor — délidőben Szökehajú, dundi kazlak között nyelvét lógatva liheg a meleg, Asztagárnyék puha fűpokrócán ebédel a fáradt cséplősereg... Amíg csendben, jó étvággyal esznek, János bácsi meg újságot olvas hangosan, mert csak itt fogja a hely — két éve lesz ősszel, hogy nyugdíjas. Érdekelnek mindenkit a hírek, — megszokták már — s így tán jobb a falat, de amikor a mozgóbüfé megjön — az öreg biz csak egyedül marad. Habzik a sör, jéghideg a málna, a kocsit már fürgén körülállják — sugárnyála elcseppen a Napnak... s irigykedve nyalja meg a száját... Aztán ismét kezdődik a munka. Dagadt szemek peregnek a zsákba és a cséplő csellóhangú dobján felbúg a nyár édes szerenádja. ID. SZABÓ ISTVÁN a Kossuth-díjas, kiváló szobrászművész jelenlegi tematikájának miértjét magyarázza elöljáróban: — Tudott dolog, hogy a nógrádi medence szénbányászatának ebben az esztendőben ünnepeljük százesztendős fordulóját. Én eddigi munkásságom során is mindig szívesen foglalkoztam a bányászélet eseményeinek, jelenségeinek megmintázásával, hol a múlt nyomorúságos életét elmondva egy-egy alakomban, hol a jelen verőfényeit mutatva meg, de az idén különleges szeretettel fordulok ezekhez a témákhoz. Itt van például az egyik: „Bányászasszony. beteg gyerekkel" .. ■ Azt a nehéz időt akarom, elmondani benne, azt a sorsot, amire lassan már csak a velem korabeliek emlékezhetnek, amikor se orvos, se patika, se pénz nem volt a gyógyuláshoz. S most itt van mindjárt az ellenpólus — vezet egy másik készülő művéhez. „Boldog bányászasszony, gyerekkel" — ez lesz a mondanivaló. öblös, tágas az idős mester benczúrfalvai műterme, mégiscsak óvatosan mozog- ha* benne az ember, nehogy kár1 tegyen a készülő darabokban,. olyan hatalmas a zsúfoltság. A terem közepét közeledő tárlatra s értékes munkáikkal tükrözői lesznek a nógrádi bányászélet változatos, megkapó eseményeinek. CZINKE FERENC zagyvarónai műtermében vastagon dagadó mappát rak elém a Derkovits-díjas művész Úgy gondolja, szóljanak talán ezek helyette az alkotókedv intenzitásáról. Tollrajzokat, filcrajzokat forgatok egymás után, monotípiákban), guache-okban, rézkarcokban gyönyörködöm), szinte valamennyit a bányavilág, bányaélet ihlette, fogalmaztatta képpé. Színes és műfajilag is széles skálájú anyag gyűlt itt egybe, amelyben az ember és a gép alkotó nagysága dominál. — Ezt az anyagot, s az ezután készülőket a bányásznapi kiállításra rendezgetem most, — fűzi magyarázatát a szemlélődéshez. Nagyon sokat szeretnék nyújtani, mert a válogatás vándorkiállítás keretében a megye bányászközségeibe is eljut Salgótarján után. A fokozott igényességre az a nagy bizalom és kitüntetés is kötelez, amely számomra a Derkovits-díjjal jutott. Most, hogy megfelelő anyagi függetlenségem van, úgy érzem, hogy az előző évekhez viszonyítva szakmai, rajzi biztonságom is erősödött, érettebben és kompozícióban zártabban, összefogot- tabban dolgozom. A lényegre törekvéssel kifejezési eszköCzinke Ferenc, Derko vi ts- díj as: vizvaiaszioi szeiiusziaiyozu zeám sallangmentesebbek lettek. Tessék, próbáljunk csak hasonlítgatni régebbi és friss darabokat. A művész önkontrollja valóban nem csal, különösen szembetűnő a szerkesztési fejlődés azon a tusrajzán, amelyet a hetekben vásárolt meg a Művelődésügyi Minisztérium, s amelynek reprodukcióját közüljük. — A bányásznapi kiállításon túlmenően — térül vissza a nyilvánosság előtti szereplésre — a megyei képzőművészek őszi tárlata szintén a 100 éves bányászat jegyében formálódik. Én bízom benne, hogy művésztársaimmal méltó módon járulhatunk hozzá az évforduló jelentőségének hangsúlyozásához. Barna Tibor „A BŰCSŰ“ A véső és ecset eszközeivel... TARLAT ELŐTTI LÁTOGATÁS ID. SZABÓ ISTVÄN SZOBRÁSZ- ÉS CZINKE FERENC FESTÖMÜTERMÉBEN a látogatót. Itt egy kis vájártanuló kedves figurája — a mából —, amott széllelbélelt ruhájú, csont-bőr bányász gyújt cigarettára. Ez megint a múlt. És sorolhatnánk még jónéhányat a készülőkből, azokból, amelyekkel a mester a százesztendős jubileumon azok előtt kíván tisztelegni, akik gazdag témakörének legállandóbb forrásai. Amikor búcsúzunk, ezzel válik el: — Bizonyos vagyok, hogy képzőművész társaim hasonló szorgalommal készülnek a két nőalak, életnagyságot meghaladó agyagmása uralja. Az egyik vanyarci menyecskét ábrázol sajátos népviseletben, gyerekkel, a másik szintén gyermeket boldogan magasba emelő fiatal nő. De. amerre fordulunk, lépten- nyomon új benyomás lepi meg Dolgoznak-e képzőművészeink? Milyen új szobrászati és képi alkotások vannak készülőben az alkotó műtermekben? — ezek a kérdések foglalkoztattak a napokban, s indítottak arra, hogy műterem lesre induljak két más-más anyaggal formáló művészünkhöz: a Kossuth-díjas szobrász ?<f. Szabó Istvánhoz és a Derkovits- díjas festő Czinke Ferenchez, s választ kérjek a kérdésekre. Arra elsősorban: milyen új műveiket láthatjuk majd a Nógrád megyei képzőművészek őszi tárlata, vagy egyéb tárlatok keretében?
