Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-23 / 67. szám
1961. augusztus 23. nógrádi népújság 7 Augusztus 23. a román nép legnagyobb ünnepe A román nép ez év augusztus 23-án ünnepli hazája fel- szabadulásának 17. évfordulóját. Ez a nap a román nép legnagyobb nemzeti ünnepe. 1944. augusztus 23-a Románia történelmének sorsdöntő eseménye volt, amely gyökeres változást hozott. Véget ért a fasiszta zsarnokság, összeomlott a kizsákmányolás, a kegyetlen elnyomás tőíkési-föl- desúri rendszere, megszűnt az ország politikai és gazdasági kiszolgáltatottsága az imperialista hatalmaknak. Az 1944 augusztusi fegyveres népi felkelés nagy lendületet adott a tömegek harcának, mivel a népi forradalom kezdetét jelentette. A felszabadulás óta eltelt éveket megfeszített harc és munka jellemezte. A városok és falvak dolgozóinak közös akaratával létrejött a népi demokratikus rendszer, megvalósult a földreform és a legfontosabb termelőeszközök államosítása, a dolgozók széleskörű demokratikus szabadságjogokat .kaptak, s az ösiz- szes nemzetiségekhez tartozó dolgozók teljes jogegyenlőséget nyertek, a monarchiát megdöntötték és kikiáltották a Román Népköztársaságot. A munkásosztály a dolgozó parasztsággal szoros szövetségben kezébe vette a teljes államhatalmat, s ez lehetővé tette, hogy a román nép megkezdje a szocialista társadalmi rend felépítését. A román nép, élén a munkásosztállyal, a Román Munkáspárt vezetésével következetesen és megingathatatlanul alkalmazta, a szocialista iparosítás lenini politikáját, s ennek eredményeként gyökeresen megváltoztatta az ország arculatát: kimagasló A romániai lakosság legnagyobb része a népgazdaság szocialista szektorában dolgozik. 1950-ben a foglalkoztatott lakosságnak 26 százaléka dolgozott a népgazdaság szocialista szektorában, 1959- ben 81,3 százaléka, vagyis háromszor annyi, ’mint 1950- ben. Az iparban a részarány az 1950 évi 81 százalékról 1959-ben 92,9 százalékra emelkedett, a mezőgazdaságban 4,6 százalékról 75,4 száeredményeket ért el a gazdasági és kulturális élet fejlesztésében, a tömegek jólétének emelésében. A szocialista iparosítás alapján sikerült biztosítani a termelőerők ésszerű elosztását az ország egész területén, ami lehetővé teszi a természeti kincsek és erőforrások tökéletesebb hasznosítását. A múltban gazdaságilag elmaradott vidékeken — Bacau és Suceava tartományokban, a Maros-Magyar Autonóm Tartományban, Dobrudzsában, Olténiában — hatalmas ipari komplexumok épültek. A népgazdaság és elsősorban a szocialista ipar erőteljes fejlődése biztosította a nemzeti jövedelem gyors növekedését. így a nemzeti jövedelem 1960-ban 162 százalékkal túlszárnyalta az 1950 évit. Legnagyobb része — több mint 57 százaléka — az iparban, az építkezési és szállítási szektorban foglalkoztatott dolgozók munkájának gyümölcse. A párt tevékenységének legfőbb célja a dolgozók jólétének biztosítása. A gazdasági élet fejlődésének eredményeként gyarapodott az ország vagyona, s ez lehetővé tette, hogy a párt intézkedéseket hozzon a dolgozók jövedelmének növelésére, az életszínvonal emelésére. Megnőtt a munkások, mérnökök, technikusok, tanítók és tanárok, a gazdasági szakemberek, tudományos kutatók, orvosok és általában az összes dolgozó rétegek fizetése. Intézményessé vált az állami családi segély, jelentősen csökkent a jövedelemadó. Növekedtek a nyugdíjak is, s a nyugdíjak összege zalókra (most, 1961-ben a mezőgazdasági lakosságnak még nagyobb része tartozik a szocialista szektorhoz) a kereskedelemben és a közétkeztetésben pedig 81,7 százalékról 99,4-re. Ez a néhány összefoglaló számadat szemlélteti a román társadalomban végbement társadalmi átalakulást, mélyreható strukturális változást, ahol megszüntették a kizsákmányolást, nincsenek többé gyárosok, földbirtokosok, kulákok. csaknem hatszorta magasabb volt az 1950 évinél. Az árak jelentős mértékben csökkentek. Mindezen intézkedések eredményeként 1960-ban a reálbérek 47 százalékkal voltak magasabbak az 1955 évinél. A romániai dolgozók élet- színvonalának növekedéséhez az is hozzájárul, hogy az állam különféle eszközökkel — ingyenesein, vagy kedvezményesen — elősegíti a szociális, kulturális igények kielégítését. A népi demokratikus állam 1960-ban négyszerié annyit fordított szociáliskulturális célokra, mint 1950- ben, s ezek a kiadások az ország költségvetésének egynegyedét jelentették. A párt és a népi demokratikus állam állandó feladatának tekinti a nép egészségvédelmét. Az 1938-as esztendőben 1895 lakosra jutott egy orvos, ma viszont 780 lakosra jut égy. Tavaly csaknem 600 ezer személy töltötte szabadságát, vagy gyógykezeltette magát az üdülő- és fürdőhelyeken. A jobb életkörülmények, a jobb táplálkozás és jobb orvosi ellátás, a (könnyebb munkafeltételek következtében az általános halálozási arányszám az 1938 évinek a felériéi is kevesebbre, a gyermekhalandóság pedig csaknem az egyharmadára csökkent. Az átlagos életkor, amely 1930—1931 között 42 év volt, 1956-ban már 65 évre emelkedett.. A népi demokratikus rendszer megteremtette mindazokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a dolgozók összességének (tanulását; tudományos alapokon átszervezték és kifejlesztették az általános iskolai oktatást, valamint a szakmai, műszaki és a főiskolai oktatást. Az írás- tudatlanság véglegesen megszűnt. Az általános iskolák tanulóinak száma az 1959/60- as tanévben 2 millió 300 ezerre emelkedett, az 1938/39-es tanév 1 millió 600 ezer tanulójával szemben, a főiskolai hallgatók száma pedig majdnem háromszorosára növekedett. Hatalmas mértékben fellendült a nép szolgálatába állított kultúra, művészet, és tudomány. Az állam a lehető legkedvezőbb alkotói feltételekhez juttatja a tudományos kutatókat, írókat és művészeket. Egyre nagyobb méreteket ölt a népművelés és tudományos ismeretterjesztés. A marxizmus—leninizmus műveinek széleskörű terjesztése a tömegek .között, a marxista—leninista propaganda rendkívül jelentős szerepet töltött be és tölt be a kultúrforradalom kibontakozásában. A Román Munkáspárt 1960 júniusában megtartott III. Kongresszusa mérleget vont a Román Népköztársaságnak az elmúlt történelmi időszakban felmutatott hatalmas vívmányairól, s . megállapította, hogy a Román Népköztársaságban felépült a szocializmus gazdasági alapja: győzött a szocializmus. Románia új fejlődési szakaszba lépett, a szocialista építés befejezésének szakaszába. Felszabadulásának 17. évfordulóján a román nép büszkén tekint vissza azokra a (történelmi jelentőségű vívmányaira, melyeket a párt vezetésével teremtett meg ebben az időszakban. Munkájának gyümölcsei nagy örömmel töltik el. Ä Román Munkáspárt III. Kongresszusának határozatai, a szocialista építés befejezésének és a kommunizmushoz való fokozatos átmenetnek nagyszerű távlatai arra lelkesítik a román népet, hogy minden erejét e célok szolgálatába állítsa, s ezzel hozzájáruljon á szocialista világrend győzelméhez a tőkés rendszerrel folytatott békés versenyben, elősegítse a béke erőinek diadalát. A Brasovi (Brassó) golyóscsapágygyár modern osztályozó részlege (itt történik a golyóscsapágyak utolsó ellenőrzése). A szocialista termelési viszonyok fejlődése Romániában Berlini napló tFDANCIA, m f^SZÉKTÓ iSZEKTÓBÁ; fíhfeyiADtmimmiaií? <£ £ ^ ... .............. /V :-AMERtKA!iSZEKTOR:\ S3 íN'YUGAT-BERLI ni Az NDK Minisztertanácsának védelmi intézkedése a szocialista tábor országainak, különösképpen pedig a Német Demokratikus Köztársaság biztonságának megóvására irányul. Az imperialista hatalmak az NDK szívében, a Német Szövetségi Köztársaság határaitól 160 kilométerre — tehát légvonalban Budapest-Szeged közötti távolságra — fekvő Nyugat-Berlint frontvárossá alakították át. A 481 négyzetkilométernyi területű1, és ke-, reken 2,3 millió lakosú Nyugat-Berlinben, amely hosszú éveken át az embercsempészés centruma volt, mintegy 11 ezer főnyi amerikai, brit és francia megszálló csapat állomásozik, valamint több mint félszáz kém és diverzáns központ működik. Az új intézkedések a Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köz- társasággal összekötő közlekedési útvonalak használatára vonatkozó korábbi rendelkezéseket nem érintik. Nyugat-Berlm lakosai tehát minden akadály nélkül eljuthatnak a Német Szövetségi Köz196L AUGUSZTUS 13. Ugyanolyan csendes, eseménytelen nyári vasárnapnak ígérkezett, mint az előző hétvége volt. A második világháború következtében megosztott Berlin szocialista szektorában és a város nyugati részében egyaránt arra készültek az emberek, hogy pihenéssel, szórakozással, vagy éppen kirándulással töltsék el a vasárnapot, amikor megszólalt otthonukban a rádió és bejelentette, hogy a nyugat-németországi és a nyugatberlini revansiszta és militarista erők ellenséges tevékenységének megakadályozására az NDK határain — beleértve Nagy-Berlin nyugati övezetének határát is — olyan ellenőrzést létesit, amilyen minden szdverén állam határain fennáll. Vagyis lezárja a berlini övezethatárt mindazok előtt, akik a szabad közlekedést arra használták fel, hogy politikailag és gazdaságilag aláássák a szocializmus útján járó Német' Demokratikus Köztársaság társadalmi rendjét. E bejelentés általában váratlanul érte és természetesen meglepte az embereket. Csakhamar a kíváncsiak tömegei álldogáltak a híres Brandenburgi Kapu mindkét oldalán, hogy szemtanúi legyenek az új intézkedés gyakorlati megvalósításának. S amikor fegyelmezett menetben felvonultak a zónahatárra és elfoglalták kijelölt őrhelyüket az NDK nemzeti néphadseregének, rendőrségének és munkásőrségének alakulatai, a kíváncsiak nagy része lelkesen tapsolj vagy helyeslőén bólogatott, mások vállat vontak, ismét mások viszont a fogukat csikorgatták. 1961. AUGUSZTUS 14. HÉTFŐ Adenauer nyugatnémet kancellár, aki úgylátszik különösen kényelmetlennek találta az NDK váratlan intézkedését, hétfőn beszédet mondott egy választási gyűlésen. Azzal fenyegetőzött, hogy válaszul az NDK intézkedésére kereskedelmi zárlat alá helyezik az egész szocialista világrendszert és felülvizsgálják a két Németország között fennálló kereskedelmi egyezményt. A nyugati hatalmak — hangoztatta magabiztosan az agg kancellár — egyetértenek abban, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítani Kelet-Németor- szág ellen, amelyeket az meg is fog érezni. Szövetségeseinkkel együtt — tette hozzá fenyegető hangon — megtesszük a szükséges ellenintézkedéseket. S miközben Adenauer és szociáldemokrata másodhegedűse, Willy Brandt nyugatberlini polgármester hisztérikus hangon követelte a „drasztikus ellenrendszabályokat”, mit csináltak a nyugati szövetségesek? Londonban, Párizsban nyaraltak, csak Washingtonban mutattak némi érdeklődést. Kennedy elnök egyórás megbeszélést tartott moszkvai nagykövetével, aki a beszélgetést „igen érdekesnek” mondotta, de azokról a bizonyos „ellenrendsza- bályokról” hallgatott. Ezúttal — s nyilvánvalóan nem a szokatlan kánikula miatt — a NATO állandó tanácsa is feltűnően lagymatagon reagált a dologra, megelégedvén egy szokványos üléssel, minden határozat nélkül. AUGUSZTUS 15, KEDD Kedden a nyugatnémet (kormány Adenauer kancellár elnökletével rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a tervezett ..ellenintézkedéseket”. A rendikívüli ülés .kellő aláfestéseként a nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok első oldalon, öles betűkkel hozták Brandt főpolgármester követelését: „A nyugati hatalmaknak eselekedniök kell. nem szabad megelégedniök tiltakozó jegyzékekkel!” Eközben előkerül Couve de Mur- ville francia külügyminiszter is, aki „súlyosnak” ítélte meg a berlini helyzetet és újabb nehézségeket jósolt a nyugati hatálmak részére. A Reuter hírügynökség ugyanezen a napon két figyelemre társaság területére. méltó hírt közölt. Az egyik szerint Berlin, demokratikus részében teljes a rend, az emberek nyugodtak és megszokott munkájukat végzik, a másik hír viszont arról számol be, hogy Macmillan angol miniszterelnök Észak- Angliába utazott — vadászni. Az Adenauer által beharangozott azonnali „ellen- rendszabályoknak” egyelőre se híre. se hamva. Ellenben az NE’K minisztertanácsa nyilatkozatban válaszol arra a fenyegetésre, hogy Nyugat- Németország megszakítja kereskedelmi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel — mutat rá az NDK nyilatkozata — a nyugatnémet kormány megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy árukat szállítson az NDK közlekedési útvonalain, vagyis csapást mérne magára Nyugat-Berlinre is. A svájci rádió bemondója így foglalja össze a nap eseményeit: a tárgyalások Bonn és a nyugati szövetségesek között élénken folytatódnak ugyan, de nem valószínű, hogy a legközvetlenebb jövőben látványos döntéseket eredményezzenek. ' Az Egyesült Államok nem kíván olyan intézkedéseket hozni, amelyeket később már lehetetlen lenne visszavonni. Ezért az amerikai fővárosban a jelszó: óvatosság, megfontoltság, nyugalom. . . . Mire Adenauerék még nyugtalanabbak lettek. AUGUSZTUS 16, SZERDA Adenauer kancellár találkozott Szmirnov szovjet nagykövettel és Ígéretet tett neki, kormánya semmi olyasmit nem tesz, ami ártana a szovjet—nyugatnémet kapcsolatoknak, avagy rosszabbá tenné a nemzetközi * légkört... Brandt főpolgármester _ viszont már csak, „politikai akciókat” követel a nyugati hatalmaktól azon a félresikerült provokációs gyűlésen, amelynek nyugat-berlini részvevői már a szövetségesek ellen is tüntetnek. A nyugati városparancsnokok átadják „tiltakozó” levelüket a Szovjetunió képviselőjének. Adenauer és Brandt legnagyobb fájdalmára a levél nem helyez kilátásba semminemű nyugati megtorlást. S a nyugatnémet lapok. amelyek még két nappal korábban „kemény visszavágást” követeltek, most náár sokkal sze- lidebb húrokat pengetnek, mentegetik a tétlen szövetségeseket, mondván, hogy „a nyugatnak nem szabad idő előtt ellőnie puskaporát.” Londonban, Párizsban és ■Washingtonban előtérbe kerül az a nézet, hogy semmi értelme „ellenrendszabályokat” hozni, hiszen az NDK intézkedései nem sértik Nyugat-Berlin és a hozzá vezető közlekedési útvonalak szabadságát. Vagyis nem forog fenn a nyugati hatalmak jogai megsértésének esete sem. Mindezek fényében egy tanácsot tudnak adni Adenauemek: miután alaposan elsiette a dolgot, fuvasson takaródét és maga is vonuljon vissza. S mire a lenyugvó nap sugarai utolszor csillannak meg az övezethatáron őrködő NDK katona fegyverének acélján, egy nyugatnémet lap így kesereg a .„berlini válság” négy napjának nyugati reakcióién: „Kennedy elnök hallgat, Macmillan szalonkára vadászik, Adenauer pedig Willy Brandtot szidalmazza”.
