Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-02 / 61. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 2. Balotonszobadifól — Hévízig G épkocsink, vígan szeli az országutat. Hosszú kilométereket hagytunk magunk után. Az érdeklődés, a kíváncsiság öröme tölt el bennünket. Alert ki ne lenne kiváncsi arra: hogyan élnek, hogyan pihennek megyénk dolgozói, azok. akiket az szerencse ért: a magyar tenger partján tölthetik szabadságukat, pihenhetik ki fáradalmaikat. igen. ez itt már a Balaton. Karcsú testű vitorlások, a lágy víz ringatta kis csónakok, a mély hangot adó duda jelzi: itt vagyunk a magyar tenger partján. Az felkészülve kezdhessék az új tanévet. S míg beszélgetünk, meg- elevene ík a társalgó. Nagy- lód, rimóci, zagyvapálfalvi, nem utolsósorban salgótarjáni gyermekek vesznek körül bennünket, mint a most érkezeit „hazaiakat”. Mondják az élményeket, csak győzzük hallgatni. És érdekes. Senkinek sincs honvágya, mindenki szívesen maradna itt nagyon- nagyon sokáig. A gye/ekek mesélik: Alérei Jutka örömében már reggel 5 órakor táncolt ez ágy kellős közepén, hogy ismét ide. Balaton- szabadiba került üdülni. Mert másba karoló szerelmespárok, vagy egyedül, gondolataiba elmerülő vendég. A sétányok, parkok tömve emberekkel. Ki innen, ki fmnan, az ország egyik, vagy másik végéről jött is. A Bányász Üdülő hűs fogadójában olvassuk a névsort: Zsidai Árpád bányagépgyári gyalus, Havasi Tibor ugyancsak onnan, esztergályos, Farkas Béla főmérnök, aztan a többiek. Idős és fiatal bányászok, szenet fejtő és gépeket kezelő vájárok. Illefalvi Iván, a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár lakatosa, most üdül ötödször és még mindig Siófokon. Illefalví Iván, Zsidai Árpád, Havasi Tibor vígan lubickol a Balaton vizében. Otthont a siófoki üdü'.ő biztosít számukra. — Szeretek idejárni — mondja. — Itt már megismertem mindent, sok az ismerősöm. Mégis további ismeretségeket akarok kötni. Az embereken, az új ismerősökön keresztül az egész országot ismerem meg. A dunántúli embernek más a gondja, felfogása, mint a borsodinak, vagy fordítva. S ha ezeket megismerem, jó dolognak tartom. — És ezeken kívül? — teszi fel önmagának a kérdést. Pihenünk, mert pihenés a fürdés, a csónakázás, a szórakozás. Nem kell arra gondolni, hogy másnap hív a kötelesség, a munkapad mellé kell állni. * országúti táblák egymásután jelzik, hogy újabb községek, üdülőtelepek maradtak mögöttünk. Első állomásunk Ba- latonszabadi. Egy ráoia figyelmeztet: a Salgótarjáni Acélárugyár gyermeküdülője. Az üdülő parkja, játszótere most csendes. Az épületből semmi nesz. csupán a szorgoskodó szakácsok mozgása árulja el, itt élet van. S míg a ragyogó tisztaságú előszobán, az éttermen áthaladunk, nem a régi emlékek. hanem a ma él az emberben. ugye milyen jó itt lenni kedves a é ár gyá i gyerekek? Jövőre ismét találkozunk itt, a Balaton hűs vize mellett. c.z árnyékot adó hatalmas fák alatt... * S iófok. Már az üdülőtelep előtt is nagy a sürgésforgás. Az út egyik szélén sátortábor, a másikon pihenő kirándulók hívják magukra a figyelmet Maga Siófok zajos, forgalmas. Autó autó hátán. Sétálgató emberek, egyH osszú az út Siófoktól Keszthelyig. Utunk következő állomásán nógrádi bá- nyászgyermekekkel találkozunk. Ez az üdülő a Nógrádi Szénbányászati Tröszt tulajdona. 1954-ben kezdődött el az üdültetés, s azóta minden szezonban 350 gyermek és 120 felnőtt pihen ebben ez egykori kastélyban. A romos épület átalakítása több mint 1.5 millió forintba került. Evenként nem kevesebb, mint 500 ezer forintot biztosítanak az üzemeltetésére. Mennyi gyermek, mennyi felnőtt töltött már el itt felejthetetlen, gondtalan két hetet. — Most is 51 lány és 50 fiú üdül itt Szabadiban — mondja Verbóczki István, az üdülő vezetője, pedagógus. Minden napnak megvan a maga érdekessége, olyan amely a gyermek pihenését, szórakozását, játszi kedvét elégíti ki. Bár szigorú a napirendünk, de betartása nem nehéz. Mert a rend — különösen itt — nagyon is fontos. A reggeli ébresztő, a torna csakúgy hozzátartozik gyermekeink életéhez, mint a kirándulás, fürdés, társasjáték, televízió, vagy filmvetítés. A gyár gondoskodott arról, hogy gyermekeink nyugodtan pihenjék ki a tanulmányi idők fáradalmait, s jól A gyógyulásra várók közül sokan utaztak Bükkszékre is. A kányási bányászok egy csoportja a víz után már a ..csendes pihenésre” szorítkozott, csendes „ulti” csatát vívnak a medence szélén A zöldlombú strand térségét betölti a mikrofon hangja: — Kérjük a Nógrád megyei üdülő vendégeket, szíveskedjenek a stúdió helyiségéhez fáradni. A hívás eredményére várunk, az egyetlen lehetőségleségével tölt itt két pihentető, gyógyító hete e a nak kívüle is népe- szambán a megyébe»’ ;• i sv; g turnusban, eak er e gyen, aki rájuk bukkan az üdülők szétszórtságába A fürdő sétányán végre újabb ismerős nr- elet leszünk fel. Solymosi Rudolf váfcb szólítja őket, a következő állomás Csehszlovákia lesz. S most már mintha tarjániak rendeznének találkozót, egymásután bukkanom v. elő. Pethes Imre, a Tűzhelygyár anyagraktárosa ugyancsak feleségével van itt, közös iparkodással sorakoztatják aztán — persze egészen hiányosan — az üdülő társakat. Az acélárugyári üdülőben van többek között Feekenbejger Gyula könyvtáros. Imre János főportás, Tóth Antal öntő, Lajvár Lajos kőműves. A Tóparti üdülő kényelmét élvezte Kristóf Pál a megyei pártbizottság gépkocsi vezetője, s az üdülés örömei mellett szakmai tapasztalatok gyűjtése volt egyik nyári cél!a Jegesi Antalnak, a salgótarjáni Vendéglátó Vállalat igazgatójának, Schubert Nándornak és Német Ká- ro'y-’ak, a Nemzeti, illetve a Salgó étterem vezetőjének. — A víz csodálatos, a pihenési lehetőség tökéletes — mondják egyöntetűen. — Csak az a kár — sajnálkoznak —■, hogy a gyógyító fürdő nem nálunk van. Megyénkből igen sokan keresik fel Hajdúszoboszló gyógyító vizét is. Elsősorban a bányászok ta'álnak itt gyógyulást reumás bántalmaikra. Sok nógrádi o g zó szín e törzsvendég Hajdúszoboszlón, évről évre v ss ,.té erre a szép üdülőhelyre Napozók a hajdúszobosziói strandon re, hogy a sokezres embererdőből kitűnjék néhány »üz- merős arc, s megmutat! zék a riporter előtt. if/ Az Alföld ilyenkor tikká?, tóan és szélsőségesen fc » tud lenni. Az ég búrája aj t mintha fedett kondérban i - rolódna az ember, a hajd - sági nyár mégis olyan mágneses erő, hogy messze tájig nagy vonzásra képes. Az elegáns külföld és a magyar „felső tízezer” után ma már itt keresnek üdülést, reumatikus bántalmakra gyógyulást a Nógrád megyei dolgozók is nagy zömmel. Az első, aki a felhívásra otthagyja a jótékony vizet. Pilinyi István, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályának vezetője. Fesalgótarjáni állom:', sfőnök helyettes és felesége élvezi az akácos árnyékát. Igen jól érzik magukat itt, de a szobosziói aranynapok végeíelé közelednek, a nyári terv tölgy láttuk megvalósulni a Balaton mellett c pihenésre hozott törvényeket, intézkedéseket ... így élnek ok. munkások és értelmiségiek, ak’lc kéthetes szabadságukat a’ ár a Bala o i partján, akár a Dunakanyarban, a Mátrában, vagy a Mecsekben töltik. Pihennek és szórakoznak. Alkotmányunk ezért is biztosította a pihenéshez való jogot. Azért, hogy — De, ha már így áll a dolog hogy bányászaink két- százegynéhány kilométer utat sem sajnálnak ezért a vízért — vélekedik Pilinyi István, a tröszt osztályvezetője —1 gondoskodnunk kellene róla, hogy a dorogi és borsodi bányászok üdülője mellett megépítenék a nógrádi bányászok önálló üdülőjét is. Hiába, a szobosziói nyár okos gondolatokat érlel... a munkában elfáradt emberek találják meg az üdülés lehetőségét, amely valamikor csak a kiváltságosoké volt... Üdülnek a felnőttek, bányászok és műszaki dolgozók, lakatosok és mérnökök, üdülnek az úttörő pajtások, a mátranovákiak, kistere- nyeiek. pásztóiak meg a többiek. Es ez így van rendjén. Kívánjuk: a pihenés gyümölcsözzék a munkában, mindennapi ténykedésükben... — Én sohase mennék haza, ha anyuék is itt lennének, no meg a testvéreim is itt lehetnének — így Tekeres Zsuzsa, ez a nagyszerű kis- terenyei lány. Olyan jó itt lenni. Itt lehet fürödni, játszani, enni amennyit csak jólesik. Van egy kislány, most is öt kilót hízott két hét alatt. Ő lesz a verseny győztese — a nevét viszont nem árulja el, benne is él már a „nőiesség”. És nyissuk fel az árulkodó emlékkönyvet. Felnőttek, akik előteremtik az üdülés feltételeit, gyermekek, akik élvezik a javakat, írják e sorokat. Nevelők — mint Balga József Zagyva- pálfalváról mond köszönetét azért, hogy e rájuk bízott gyermekek második otthonra találtak a keszthelyi üdülőben — mondanak hálát, mert tudják, hogy tanulni vágyó fiatalságunk a balatoni pihenés után újult erővel kezdi meg tanulását az elkövetkezendő tanévben. • Hévízen többen azok vannak, akik a gyógyulást keresik, hogy holnap újra csatasorba álljanak. A bányász üdülő teraszán több nógrádi ül. Kovács Emil feleségével Kazárról. Precsek Guszti bácsi fiával, Szabó bagi Lajos lőmester, Bozsik saver Vilmos főaknász, Tolnai Antal vájár feleségével Mátranovákról. meg a többiek azért jöttek, hogy gyógyuljanak a hévízi fürdő vizében. A kérdésre a válasz nem is lehet más csak az: „Köszönjük ... nagyszerű itt... igazán szép ... felejthetetlen napok ... kevés a két hét. .stb. így beszél Kovács Emil, Hockberger István, meg a többi is. Ezek a gyermekek Kisterenyéről, Mátranovákról, Nagybá- tobyuói c más banyatelepülósekről jöttek Keszíheivre. Milyen jó is a Balaton vize Hévíz-: s el.kel lérnek haza a beutaltak. Kovács Emilek azt tjük: hány nap van még hátra A GYÓGYÍTÓ víz PARTIAM
