Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-19 / 66. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 19. Billentsük helyre a helyiipar mérlegét Határozott intézkedések, őszinte szó, jó eredmények Tapasztalatok a Kovácsológyárban Megyénk helyüpara az első félévben nem teljesítette minden tekintetben a ráháruló feladatokat. Igazságtalanok lennénk azonban, ha csupán ez a szigorúnak tűnő megállapítás állna véleményünk középpontjában. Hiszen az élelmiszeripar, az építőipari tevékenységgel foglalkozó vállalatok túlteljesítették termelési tervüket, azonban a könnyűipar elmaradt. Míg az élelmiszeriparban 106,3 százalékra, az építőipari vállalatoknál 106 százalékra teljesítették a tervet, addig a könnyűipar csak 95,8 százalékra teljesítette első félévi előirányzatát. Az árutermelési tervet a helyiipar szövetkezeti szektora is túlteljesítette, viszont lemaradt a szolgáltatások előirányzatában. Nehéz lenne egy rövid cikk keretében mindenre kiterjedő elemzést adni e felemás tervteljesítés okairól, — de feltétlenül megéri a jövőben a részletkérdések feldolgozására fordított idő. — A helyiipar egészét tekintve azonban szükséges beszélni a legfontosabb problémákról. A könnyűiparban eredménytelenség ellenére is történt előrelépés a megyei pártbizottság helyiiparral kapcsolatos határozata óta. Azonban azt is szükséges hangsúlyozni, hogy ez az előrehaladás nem volt következetes. Ezt a kevésbé jó eredmények bizonyítják. Az élelmiszeriparban végrehajtott centralizálási munka, a vezetés színvonalának? erősítése, a kezdeti nehézségek után meghozta a maga gyümölcsét. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az első félévben az élelmiszeripar húzta ki a kátyúból a helyiipart — ha ezt lehet így mondani. Ha csupán a számokat tekintjük nyugodtan kijelenthetjük ezt. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a könnyűipar lemaradása — főként a központi árualapra termelő vállalatoknál, — adóssággal terheli a megye iparát. Szükséges, hogy azonnal felvetődjön az adósság törlesztésének a gondolata is, hiszen a kiesett 4.2 százalék termelési érték realizálására számítanak a jövőben. A könnyűiparban elmaradt vállalatok volumene érdekes módon eltérően emelkedett az átlagos felfutási ütemtől. A legsúlyosabb a lemaradás a Kézműipari Vállalatnál, ahol nem sikerült megteremteni a hatalmas felfutási ütemnek megfelelő alapfeltételeket. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a vállalat rosszul bontotta fel a tervét, de az is, hogy egy időben kívánt végrehajtani több erőt és felkészültséget igénylő feladatokat. A Bútorgyártó Vállalat anyaggond iái — amivel részben indokolják tervlemaradásukat — a vállalatvezetés hibájából adódnak. hiszen a rossz anyagnorma állandó zavarokat okozott a termelésben. A mutatókat vizsgálva megint csak arra a megállapításra kell döbbennünk, — amint erre már a párthatározat is figyelmeztetett, — hogy még mindig rossz a tervezési munka egyes vállalatoknál. A vállalatok zöme például globális számadatokkal jelentkezett az évet megelőző tervtárgyaláson, s a részletkérdéseket, vagy egyáltalán, vagy nem munkálták ki megfelelően. így persze az egész munkában a véletlen- szerűség játszik nagyobb szerepet, s a vállalatok vezetőit a pillanatnyi helyzetek kényszerítik és nem fordítva. Vajon mi az oka annak, hogy a Bútorgyártó Vállalat 93,5 százalékra teljesítette termelési előirányzatát, a munkás béralapot viszont 93.8 százalékban használta fel? Ez a Balassagyarmati Vasipari és Javító Vállalatnál 91,7 százalékkal szemben 96,5 százalék, a Kézműipari Vállalatnál 83,2 százalékkal szemben 95,8 százalék a bérfelhasználás. Ezek a számiok amellett, hogy a helytelen bérgazdálkodást mutatják, rávilágítanak a helyiípar egyéb problémáira is. E felemás tervteljesítésben például szépen kirajzolódik a termelékenység teljesítése is — 102,3 százalék — azonban ez az eredmény arányaiban nem felel meg pártunk iránymutatásának. Jkz arány tekintetében még mindig a létszám dominál. Ez azt mutatja, hogy sok kívánnivaló van a helyiipar műszaki színvonalával, a munkaszervezéssel, az újító munkával szemben. Még mindig nincs a helyiiparnak megfelelő, alapos, távlati műszaki, fejlesztési terve, amely irányt szabna a lehetőségek megteremtéséhez és azok kiaknázásához. A helyiipar tartalékai a tervszerűbb munkára ■ való törekvés, a szigorú belső ellenőrzés kialakítása, a vállalatok közti megfelelő kapcsolatok gondos kimunkálása, valamint a helyiipar három szektora között fennálló kapcsolat megszilárdítása folyamatos, felfelé ívelő eredményes munkát jelent. Azonban több kérdésben még dűlőre kell jutni, ha a munkát célszerűen akarjuk végezni. Szükséges megoldani a vállalatok perspektivális . fejlődését, a helyi hulladékanyagok alapos felkutatását, vizsgálják meg és alakítsák ki az építőipari részlegek megfelelő árpolitikáját, s végre a feladatok ismételgetésén túlmenően tegyünk is már több konkrét intézkedést a szolgáltatások érdekében. A helyiipar sajátos tevéy kenvséeet folytat, s talán ebből is adódik több felemás jelenség. Azonban miért nem lehet megszüntetni ezeket a jelenségeket? Terveket már készítettek az illetékesek — az már más kérdés, s ez a súlyosabb, hogy jók-e ezek a tervek. A jelentkező eredménytelenségekért minden, a helyiiparban tevékenykedő vezető felelős. Ha csupán a beruházásokat, a különféle alapokkal való gazdálkodást nézzük, már kifogásolhatjuk a vállalatok sokat emlegetett öntevékenységének hiányát. Lehetne sorolni a problémák sokaságát, azonban nem ez a lényeg. Négy és fél hónap áll előttünk, s még elegendő idő van arra, hogy ha most megkezdjük, józan mérlegelés alapján, megfontolt intézkedések segítségével minden tekintetben a javunkra fordíthatjuk a mérleget. S ebben épp úgy szerepe van az irányító szerveknek, mint a vállalati párt, gazdasági és tömegszervek vezetőinek, illetve a munkásoknak. Újra hangsúlyozni kell, hogy a megyei pártbizottság határozata érthetően megmutatta mit kell tenni a helyiiparban. Az eredmények azon mlúlnak, hogy a vállalatok dolgozói miként teszik magukévá a célkitűzéseket, s a vezetők hogyan segítik ezt. Mindehhez pedig az szükséges, hogy a helyiipar irányító szervei még tervszerűbben és alaposabban érvényesítsék irányító munkájukat. — Pádár András — DARABONKÉNT, MÉRÉS nélkül Áruljak A KÉTKILOGRAMMOS KENYERET 1 A lakosság ellátásának megjavítása, valamint a kenyér minőségének megóvása, a szállítás és bolti árusítás meggyorsítása érdekében augusztus 15-től bevezették a kétkilogrammos kenyér darabárus kezelését. A Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer — Háztartási — és Vegyi Főigazgatósága és az Élelmezésügyi Minisztérium Sütő- és Tésztaipari Igazgatósága együttes utasítása alapján a rendelkezés négy napja megyénk területén is életbe lépett. jíz iáéi oanyasznapon ünnepük a nógrádi bányászkodás üzemszerű megkezdésének századik évfordulóját. Az évfordulóra készülve a salgói bányászok kezdeményezésére jubileumi munkaverseny indult a nógrádi szénmedencében. A tizennégy- ezernyi nógrádi bányász május eleje óta tartó munkaversenyében a tröszt egésze mintegy hatmilliós megtakarítást ért el eddig a kitermelt szén termelési költségeinek csökkentésében, s általában jobb minőségű szenet is adnak a bányaüzemek a tervezettnél, ami a régi kapitalista bányászkodás maradékát termelő nógrádi bányaüzemek munkáját illetően figyelemre méltó eredménynek számít. A munkában, a termelésben elért sikerek mellett, egyre több szó esik iparmedencénkben a százéves nógrádi bányászkodás múltjáról, jelenéről. Ezzel kapcsolatban részletes monográfia, a százéves bányászat történetét bemutató tanulmány készül az ünnepségeket előkészítő operatív bizottság irányítása mellett, néhány történelmi adatát azonban az ünnepségek előestéjén az olvasók rendelkezésére bocsátjuk. A mai szénmedence első bányaüzemei Salßö- és Rónabánya környékén nyíltak. Moósbrugger Jeromos bécsi tőkés Wéber Alajos bányamérnöknek adott megbízása nyomán 1848-ban már 142 000 métermázsa szenet termeltetett Prónai Albert zagyvái birtokán. A Zagyván és az Megyénk minden üzemében — ahol felülvizsgálták és kiigazították az elavult normákat — szép fejlődést eredményezett ez a munka, így történt ez a Salgótarjáni Acélárugyár Kovácsoló gyárrészlegénél is, ahol jánuár 1- től folyamatosan hajtották végre a régi normák felülvizsgálását. A feladatokat, bonyolította az, hogy a csavargyártó részleg csak 1960 utolsó felében kapcsolódott be a termelésbe és pontosan a kezdeti nehézségek miatt az üzemrész gyenge eredményei befolyásolták a gyárrészleg teljesítményének alakulását. Az eddigi számítások és eredmények szerint a Kovácsoló gyárrészlegben növekedett a termelékenység a norma felülvizsgálási feladatok végrehajtásával. Ezt igazolja az a 8,8 százalék többlet is, amely a múlit évhez képest jelentkezik. Az idei első féléves termelékenységi tervét 105,5 százalékra teljesítette a Kovácsoló gyárrészleg. Persze időközben, az év elején növekedtek a tervfeladatok, s így a két szám közti elentmondás látszólagos. A termelékenység növekedése mellett biztatóan tovább emelkedett a termelés is. Erre talán legjobb példa a csavargyári üzemrész, ahol a korábbi, mondhatnánk rossz eredmények után júniusban például már 32,5 tonnával többet termeltek. Ez az üzemrész az utóbbi néhány hónapban folyamatosan és rendszeresen teljesíti, illetve túlteljesíti termelési tervét. Ha a -várrészleget általában vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy idei első féléves mennyiségi tervét 0,7 százalékkal. 56,5 tonnával, forint tervét 103,1 százalékkal, 3,286 ezer forinttal teljesítette túl. A folyamatos normafelülvizsgálás időszaka alatt több olyan műszaki és munkaszervezési intézkedést hajtottak végre, amelyek a megnövekeInászó-pusztai Mária-tárná- ban tíz év múlva már 250 000 mázsára emelkedett a termelés. Ennek ellenére is ez a bányászkodás hosszú időn át csak helyi jelentőséggel bírt, noha a kitermelt szén jelentős részét fuvarozták már el szekéren a tiszai hajó-ki kötőkbe, Szolnokra és Poroszlóra. A kitűnő minőségű Sal- gó környéki barnaszénre később figyel fel a Dunagöz- hajózási Társaság, amely csakhamar az első nógrádi szénbányák legnagyobb fogyasztója lesz. Ezután egyre szaporodnak a Salgó és Rónakörnyéki szénkibúvásokra telepített bányák, az akkori időknek megfelelően növekedett a termelés is. Ebben az időben Salgótarján még egészen jelentéktelen és a forgalomból is kieső falucska csupán. Lakosainak száma 1857-ben a kilenc- százötvenet sem éri el. Fejlődése útját később nyitotta meg a ,környékbeli barna- szénbányászkodás kiszélesítése, aminek következtében három évtized alatt hazánk első bányászvárosává nőtte magát. A kapitalista ipar és a bányászkodás szülési fájdalmai azonban a nógrádi medencét sem hagyták érintetlenül. 1859-ben a Pécs környéki és a Dorog—tokodi kőszénbánya érdekeltségek kiszorítják a salgói bányákat az Első Császári-Királyi Szabad Dunai Gözhajózási Társaság szénellátói sorából, s az ekkor már legnagyobb fogyasztójává lett hajótársaság elvesztésével alá- hanyatlott, sőt egy időre meg dett eredményeket elősegítették. Például a fejszefok sajtolását kiterjesztették a külföldre készülő munkadarabokra is. Ezáltal egyszerűsítették az eddig nagy kézügyességet kívánó munkaműveletet. Gépesítették az egy kilogrammos hasítófejsze kézzel végzett egyengető műveletét. Ott, ahol az anyagmozgatás sok időt vett el, átszervezték azt, illetve részben gépesítették. A hegesztőknél végrehajtott munkaszervezési változtatás nyomán 12 ekefej helyett 14-et készítenek el. A csiszolóknál és a darabotoknál is a munkaidő gazdaságosabb kihasználásával növelték a teljesítményeket. Az említett változások csupán kis részét képezik az intézkedések sorának. A munka- szervezés és a műszaki fejlesztés azonban nem zárult le a norma felülvizsgálási időszak befejezésével, mert itt is, mint mindenütt, folyamatosan tovább végzik ezt a munkát, s ezzel egyidőben Szeptember 3-án ünneplik szénmedencénk dolgozói is imímár tizenegyedszer a magyar bányásznapot. Kettős ünnep lesz ez a nap Nógrád- ban, mert a XI. Magyar Bányásznap ünnepségei egybeesnek a nógrádi bányászkodás megindulásának 100. évforduló j ával. Szeptember 3-án egész dolgozó népünk szeretettel emlékezik meg a győztes szén- csaták hőseiről, a föld kincseit felszínre küldő bányászokról. Dolgozó népünk mindég nagyra becsülte bányászaink derekas munkáját. Megnyilvánult ez eddig is a kitüntetések odaítélésében, az anyagi megbecsülésben. Szénmedencénkben is már több bányász részesült az egyik legmagasabb kormánykitüntetésben, a Kossuth-díjban, is szűnt a nógrádi bányászkodás. Két évvel később, 1861-ben indult meg végülis üzemszerűen és nagyobb méretekben a nógrádi szén kitermelése a Salgó és Róna környéki bányákban, amikor Bréllich János bányamérnök kezdeményezésére megalakult a Szent István Kőszénbánya RT, amely célul tűzte az itteni barnaszéntelepek nagyobb méretű kiaknázását és a szén elszállításához legszükségesebb vasútvonalak, mindenekelőtt a Salgótarján és Pest közötti vasútvonal megépítését. Ettől kezdve — habár az egyre sűrűbben jelentkező gazdasági válságok időnként vissza is vetették a nógrádi bányászat fejlődését — a Salgótarján környéki szénbányák hamarosan az ország legjelentősebb barnaszén bázisává lesznek. Az üzemszerű termelés megkezdését követő hatodik esztendőben, 1867 májusában már napi négyezer mázsa szén továbbításával kezdte meg forgalmát a mai Budapest—Salgótarján közötti vasút is. A bányászkodás fejlődése és a kezdetben igen olcsón ajánlott szén megindította a salgótarjáni iparmedence mai arculatának, gyárainak, ipari üzemeinek kialakulását is. 1868-ban alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánya RT, amely hamarosan kiterjesztette gazdasági hatalmát a mai egész nógrádi szénmedencére, sőt a századfordulóra Esztergom, Baranya és Tolna megye egyes szén jogaira is. állandóan figyelemmel kísérik és kiigazítják a fejlődésnek megfelelően a normákat. Szükséges még néhány szót szólni e munka végrehajtásának mikéntjéről is. Kezdetben néhányan aggodalmaskodtak is a feladatok láttán, s akadtak olyanok — műszaki vezetők között, — akik nem bíztak a sikerben. A párt és a szakszervezet azonban őszintén a munkásokhoz fordult, e kérdésben is. Ennek a módszernek a helyességét az eredmények mellett az a vélemény igazolja, amelyet a munkások hangoztatnak: „Ilyen normafelülvizsgálás még nem volt.” Nyilván ebben nagy szerepet játszott a feladatok őszinte és érthető feltárása, a munkások véleményére való apellálás, de nem utolsó sorban az, hogy a dolgozók keresete nem csökkent, — néhány jelentéktelen esettől eltekintve, de itt is csak időleges ez — sőt állandó növekedést mutat. A Salgótarjáni Acélárugyár újítóműhelyében Fazekas József, Ampli Árpád újításának kivitelezésén dolgozik. Az újítás a kovácsológyári termékek egy részének az eddiginél gyorsabb és korszerűbb lakkozását teszi lehetővé. Adalékok a 100. évfordulóhoz----------------4^ 39 millió forint hűségjutalom a szénmedence dolgozóinak többen más állami kitüntetések birtokosai. A bányásznapon azok a bányászok, akik egész éven át becsülettel álltak helyt a munkában, akik szorgalmukkal, magatartásukkal segítették a termelési, tervek túlteljesítését, az önköltség csökkentését, a minőség javítását, hűségjutalomban is részesülnek. A XI. bányásznapon szénmedencénk dolgozói közül 17- en a Munkaérdemérem, 15-en a Szocialista Munkáért Érdemérem, 40-en a Kiváló Bányász, 16-an pedig a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesülnek. Kiosztanak ezen a napon 39 millió forintot hűségjutalom címén is, egy millió forinttal többet, mint az elmúlt esztendőben. 1869-ben a gömöri ércekből termelt nyersvas finomítására, mint a vasfinomításhoz szükséges és olcsó széntelepre alapították a mai Salgótarjáni Acélárugyár elődjét a Vasfinomító Társulatot. Kedvező volt itt a gyáralapítás azért is, mert Salgótarjánban végződött akkor a budapesti vasútvonal. Ezt- követően az Üveggyár, majd a Tűzhelygyár, később az Erőmű, a zagyvapálfalvi üzemek és a Vasötvözetgyár üzembehelyezései követték egymást. A szénmedence és a bányászatra települt ipar fejlődésével nőtte magát naggyá a salgótarjáni munkásmozgalom is, amely később a Kommunista Párt agyonüldözött sejtjei nagyszerű irányításával a magyar munkásmozgalom leggazclagabb és dicső lapjait jegyezte a nógrádi szénbányászkodás egy évszázados történetébe. Újabb csapatok indulnak versenybe a címért A nagybátonvi Katalin bányában az első félév során három brigád versenyzett a szocialista címért. Matula József és Babicska József fejtési brigádjai sikeresen elnyerték a címet és oklevelet is első félévi eredményeik alanton. Példátokra most úiabb három csapat határozta el, hogy versenyt indít a cím elnveréséért. Mind a három csapat elő'újáson dolgozik és azt vállalták, hogy terven felül további szénva- Ryont tárnak fel a megnövekedett termelési terv biztosítása érdekébe-"
