Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-19 / 66. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 19. Nagy társadalmi ügyünk a műszaki fejlesztés Kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság Kibővített ülést tartott csütörtökön Sal­gótarjánban a megyei pártbizottság. A ta­nácskozáson a pártbizottság tagjai mellett számos meghívott gazdasági, műszaki, moz­galmi vezető is részt vett. Ott volt és fel­szólalt Borka Attila elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökhelyettese, Pothornik József elv­társ, a Központi Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. A megyei pártbizottság ülése megvitatta a műszaki fejlesztés egyes kérdéseit a me­gye iparában. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság erről szóló beszámolóját Bemard Rezső elvtárs, a pártbizottság osztály- vezetője ismertette. műszaki fejlesztés általános és iparágankénti főiránya A beszámoló bevezetőül foglalkozott a megye ipará­nak a műszaki fejlesztési érintő kérdésével. Megállapí­totta, hogy 1956. óta nagyará­nyú rekonstrukciók valósul­nak meg megyénkben. Ez el­sősorban ott került napirend­re, ahol kirajzolódott a ter­melési perspektíva. Ahol pe­dig kialakultak a profilok, ott a rekonstrukció megva­lósításával a legnagyobb üte­mű a műszaki fejlesztés is. Ezeken a helyeken a terme­lékenység emelésének forrá­sát is ez képezi. A műszaki fejlesztés leg­főbb kérdései között szerepel a főirány kitűzése, általában és konkrétan iparáganként. A műszaki színvonal emelé­sének legfontosabb területei, amelyek valamennyi iparág­ra vonatkoznak: a nehéz- és munkaigényes munkák gépesítése; a technológia színvonalának emelésével a fajlagos anyagielhasznáias csoKken- tése, az energiahordozók egyre kedvezőbb hasznosí­tása, a technológiai ciklus lerövidítése; a gyártmány- fejlesztés során csökkenteni az anyagratorditast, javí­tani a termékek minőségét, növelni a választékot; a munkaszervezés színvonalá­nak emelése, hatékony gyártási rendszerek kiala­kítása, a gépek és beren­dezések kapacitásának le­hető legteljesebb kihaszná­lása, a káderek szakkép­zettségének növelése. Az általános feladatokon belül a szénbányászatban a termelés növelése, a nehéz fizikai munka gépesítésének fokozása, és ezekkel együtt a termelés gazdaságosságának javítása kerül az előtérbe. Ez szükségessé teszi, hogy a külszínről a bányába befelé folyjon a műszaki fejlesztés, rekonstruálni kell a külszíni munkálatokat is. Másodszor megköveteli, hogy a korszerű vágatbiztosítás az összes nyi­tott vágatoknak 55—60 szá­zaléka legyen a második öt­éves terv végérií Ezen belül jelentős mértékben növelni kell az acéltámos frontfejtés részarányát. Jelentősen emel­ni kell a gépi rakodást: a második ötéves terv végéig, mintegy 40 százalékra kell emelni. A jövesztés gépesí­tésénél, különösen a vékony széntelepeken a széngyalu további fejlesztését szüksé­ges szorgalmazni az eddigi tapasztalatok alapján. Fontos feladat a bányabeli szállító­gépek, szivattyúk, szellőztető berendezések teljes automa­tizálása. távirányítású mű­ködtetése. Az elmúlt évben a távirányítás bevezetésével közel másfélmillió forintot takarított meg szénbányásza­tunk. Más iparágakban is az előrehaladást elsősorban a gépesítés, á technológia fej­lesztése jelenti. A gépi munka elterjedését mutatja, hogy a gyárakban, bányák­ban csökken a kézi idő mennyisége, azonban a vál­lalatok gépparkia nagyrészt elavult. Van, ahol 56,6 száza­léka több mint húsz éve mű­ködik. Különösen vonatkozik ez a Salgótarjáni Acéláru­gyár kovácsoló, hengermű és csavargyár gvárrészlegére. A legalacsonyabb a technikai kultúra, a Tűzhelygyárban. Bár az utqbbi két év alatt 22 új gépet helyeztek üzem­be, a helyzet mégsem ja­vult, mert nem az elavult, korszerűtlen gépeket cserél­ték ki, hanem az új gépe­ket a kapacitás bővítésére használták fel. Ez a jelenség mihden olyan vállalatnál ta­pasztalható, ahol nem átfo­gó rekonstrukció keretében történik a technikai színvo­nal emelése. A gépesítés fo­kának emelkedése szükségesi- sé teszi az egyre nagyobb mértékben felhasznált villa­mosenergiával való rendsze­res takarékosságot. A modern, termelékeny gépek megjelenése felhív­ja a figyelmet arra is, hogy többet kell foglal­kozni a gépek kapacitá­sának lehető legteljesebb kihasználásával. Ezt. már a gépesítés tervezé­sekor meg kell kezdeni. A tervezésnél arra ügyelni kell, hogy az új technika megfelel­jen a világszínvonalnak. Jelentős lépéseket tettünk a gépesítés legmagasabb fo­ka, a fél és teljes automatizá­lás felé, annak ellenére, hogy ez még nem képezi a fejlesz­tés széles körét. A jövőt ille­tően többet kell foglalkozni az automatizálás előfeltételei­nek, a műszerezettségnek és az automatikának a kérdésével, valamint a megfelelő szakká­derek képzésével. Fejlett technológiát és munkaszervezést A gyártási technológiában elért számottevő eredmény jelentőségét aláhúzza, hogy a vállalatok saját erejükből, beruházások nélkül is bizto­síthatják a fejlődést. Ilyenek például az öntödékben a héj­formázás, a hengerműben a húzási és hengerlési sebesség növelése, kovácsolás helyett sajtolás alkalmazása. Törek­vés van arra is, hogy kémiai módszerekkel, az anyagok jobb előkészítésével jobb hatásfo­kot érjenek el az anyag és energia felhasználásában, a termékek minőségének javí­tásában. Az üvegiparban a termelés színvonalát emeli majd a pakuratüzelés beveze­tése, a gyorshúzás és gyors­olvasztás megvalósítása. A kőbányában a nemeszuzalék gyártása, a cserépkályha iparban a kéziformázásról az öntésre való áttérés jelenti a technolóaiai fejlesztés irá­nyát. A munka és üzemszervezés is fontos része a műszaki fejlesztésnek. Ehhez szüksé­ges, hogy a munkanormák megálla­pítását összekapcsolják a technikai, technológiai színvonal emelésével, il­letve az elért színvonal legteljesebb kihasználá­sával. Olyan munkanormákat kell kidolgozni, amelyek a veze­tés eszközévé, műszaki-gazda­sági tényezővé válnak. A normák felülvizsgálásának máris kézzelfogható eredmé­nyei mutatkoznak a termelé­kenység emelkedésében. Azonban ezt az emelkedést vállalati szinten sok esetben lerontja a helytelen létszám- gazdálkodás. További fontos feladatnak kell tartani a mű­szaki munkanormák körének szélesítését, amelyhez szük­séges biztosítani a kapacitás felmértét, a gyártmányok összidó szükségletének kimu­tatását, szélesíteni kell a teljesítménybérezési formá­kat, a technológiai előírások kidolgozását, a dolgozókkal való ismertetését rendszeres­sé kell tenni. A gazdaságosság elemzése kerüljön mindjobban előtérbe A műszaki fejlesztés, a re­konstrukció eddigi tapasztala­taiból szükséges levonni a megfelelő következtetéseket. Mindenekelőtt azt, hogy érvényre kell juttatni a komplex-fejlesztést. Va­gyis a termelés fejleszté­sével együtt a szállítás, a raktározás, a szolgálta­tó üzemek fejlődését is szükséges biztosítani. A Salgótarjáni Acélárugyár, Üveggyár, a szénbányászat példája igazolja, hogy az alapvető termelési folyamatok gépesítése mellett a mellék­műveletek. a segéd és kiszol­gáló munkák mechanizálása sem maradhat el. A szocializmusban a mű­szaki fejlesztés hajtóereje a társadalom jólétének növelé­se. Ez nemcsak az egészség­re ártalmas munka gépesí­tését jelenti, hanem elsőren­dű fontosságú, hogy a műsza­ki fejlesztés, az önköltség, a ráfordítások csökkentését is eredményezze, minél kisebb beruházással minél nagyobb gazdasági eredményt érjünk el. A gazdasági hatékonysá­got vizsgálva megállapíthat­juk, hogy a beruházások nem mindig hozzák meg a kívánt' eredményt, nem érik el a legmagasabb hatékony­ságot, megtérülési idejük el­húzódik. A Zagyvapálfalvi Üvr”"-'árban például sem az önköltség, sem a termelé­kenység és a létszámgazdál­kodás nem alakult a fejlesz­tésben meghatározott prog­ram szerint. Más vállalatok­nál is az a tapasztalat, hogy a produktív munkaalkalom megteremtése hiányában egészségtelenül emelkedik a kevésbé termelékeny munka­helyek létszáma, itt-ott ka­pun belüli munkanélküliség tapasztalható. E kérdéssel függ össze a műszaki fejlesztésnek a tár­sadalomra, a munkásra való hatása. Nálunk nem törvény- szerű — mint a kapitaliz­musban — hogy a műszaki fejlesztés során felszabaduló munkaerő ideiglenesen is munkanélkülivé váljon. A beruházások, az üzembővítés, az új ipartelepítés, a terme­lés növelése kedvezően hat a foglalkoztatottságra. A ter­melőkapacitás joob kihaszná­lása, a két, illetve a három műszak bevezetése szintén további munkaerőt igényel. A munkahelyek növelésének, il­letve. új munkahelyek meg­teremtésének módszere a munkaidő csökkentése is. En­nek azonban - követelménye, hogy a munka termelékeny­sége elérje a régi szintet, mint ahogy a csökkentett mpnkaidővel dolgozók kere­sete is változatlan. A műszaki fejlesztés ha­tásaként a munkaerőszük­séglet szerkezete is meg­változik, mind vállalati, mind társadalmi méretek­ben. Szükségessé teszi az iparban dolgozók általános és szak­mai képzettségének gyors emelését, valamint azt is, hogy a mérnökök állományá­nak összetétele a szükségle­teknek megfelelően változzon, legyen a vállalatoknál épí­tészmérnök, tervező, kohó- és elektromérnök is. Mind job­ban előtérbe kerül a .külön­böző munkafeladatok egyesí­tésének követelménye, ezzel együtt a többoldalúan kép­zett szakmunkások munkába állítása. A műszaki fejlesztés gazda­sági hatékonyságát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a fej­lődést többé-ikevésbé hűen tükröző mutatók nem fejlőd­nek állandóan és egyenlete­sen. Az egy termékegység elő­állítására fordított mun­kaóra általában csökkenő irányzatot mutatott az utóbbi években. Vannak azonban olyan vál­lalatok, mint a Zagyvapál­falvi Üveggyár és a Rom- hányi Cserépkályhagyár, ahol meghaladja az utóbbi évek legmagasabb szintjét is. A vállalatok nagy része nem tudja megismételni a fajla­gos anyagfelhasználásban el­ért 1958 évi kimagasló ered­ményt. Több gyárban az elő­állított termékekhez több anyagot használtak fel, mint korábban. Legyen társadalmi ügy a műszaki fejlesztés A műszaki színvonal eme­lése, a fejlesztés irányának meghatározása és a céltuda­tos végrehajtás csak a töme­geket mozgató tervek birto­kában valósítható meg. Va­lamennyi gazdasági vezető, a munkások sokaságának egyet­értése, a párt- és tömegszer­vezetek irányító és segítő munkája szükséges ahhoz, hogy a műszaki fejlesztés társadalmi üggvé váljon. A gazdaságvezetés gyakorlatá­ban nagyobb szerepet kell kapnia a műszaki fejlesztés­nek. A pártszervezeteknek az aktív, kezdeményező és szer­vező tevékenységet, a gazda­sági kérdések tanulmányozá­sát és megoldását kell mun­kájuk előterébe állítaniok. Továbbra is feladat a mű­száki fejlesztés széles appará­tusának létrehozása, megfele­lő távlati tervek kidolgozása, amelyek a legfejlettebb eljá­rásokon alapulnak. Általában szükséges a kísérleti és ku­tatási, a műszaki-gazdasági mutatók, a házi szabványosí­tás és tipizálás tervének ki­dolgozása. A vállalatok fokozódó ön­állósága pedig több kez­deményezést, aktivitást igényel. Mindenekelőtt azt, hogy levonják a mű­szaki fejlesztés közgazda- sági következményeit. Szükséges a műszaki fejlesz­tés anyagi ösztönzésének fi­nomítása is, hogy ezzel a le­hetőséggel is segítsük a tech­nikai fejlődést. Gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők növekvő felelőssége A beszámoló feletti vitá­ban J3 elvtárs szólalt fel. A többi között felszólalt Ma- ruzs Elemér elvtárs, az EMÁSZ Salgótarjáni Üzlet- igazgatóságának vezetője, aki az ipar és a lakosság jobb energiaellátásának feladatai­val foglalkozott. Dr. Csillag József, a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt főmérnöke el­mondotta ; hogy szénmeden­cénkben fejleszteni kell a korszerű biztosítás arányát, hogy a normarendezés jó ha­tása már most tapasztalható. Szalay János elvtárs, a Vas- ötvözetgyár főmérnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a komplex műszaki fejlesztés­be szervesen beletartozik a munkavédelem is, a vezetők­nek e fontos kérdésre nagy gondot kell fordítaniok. A to­vábbiakban arról szólott, hogy a műszaki fejlesztés so­rán mindig a legkorsze­rűbb eljárásokat, megol­dásokat kell alkalmazni és ezért fontos, hogy jobb kapcsolat alakuljon ki az ipari vállalatok és a tudományos kutató inté­zetek között. Kazinczi László elvtárs, Kos- suth-díjas kazári vájár szó­vá tette, hogy a bányák egyre több korszerűbb gépet kapnak, de a szállítás, az osztályozás a régi, . elavult módszerekkel történik. Szőcs Gyula elvtárs, a Sal­gótarjáni Acélárugyár főmér­nöke számos hasznos tapasz­talatot ismertetett. Elmondot­ta, hogy a műszaki fejlesztés érdekében egy közeli és egy távlati tervezés folyik gyá­rukban. A főbb mutatók is­meretében már most meg­kezdték az 1962. évi termelé­si és fejlesztési tevékenység terveinek elkészítését. A jö­vőt illetően az Acélárugyárra olyan fontos feladat vár, mint a hengerlés és dróthúzás mintatechnológiájának kidol­gozása, amely nemzetközi és hazai tapasztalatok elterjesz­tésére ad alkalmat. Ismertet­te azokat az intézkedéseket, amelyeket a gyárban a szak­mai képzettség színvonalá­nak emelése érdekében tet­tek. A most induló oktatási évben például 120 dolgozó kezdi meg a nyolcadik álta­lános iskola elvégzését két párhuzamos osztályban. Hu­szonkettőn egyetemen, szá­zan pedig technikumban sze­reznek magasabb képzettsé­get. Novak József elvtárs, a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár igazgatóis hangsúlyozta a műszaki kísérletek fontossá­gát, fellépett az olyan néze­tek ellen, hogy egyes veze­tők nem szívesen foglalkoz­nak ezzel a kérdéssel, mert átmenetileg anyagi erőket köt le a vállalatnál. A jövő szem­pontjából pedig elengedhetet­len, hogy ezek a kísérletek megfelelő támogatást kap­janak. Szoó Béla efvtárs, a Salgótarjáni Járási Pártbi­zottság első titkára felszóla­lásában arról beszélt, hogy a pártbizottságok és párt- szervezetek egyre többet és hatékonyabban foglal­koznak a műszaki fejlesz­tés kérdéseivel. Nemcsak napirendre tűzik az egyes feladatokat, hanem szorosabbá is vált a kapcso­lat a pártszervezetek és a műszakiak között. Bátor kezdeményezéseket bizonyítja az élüzemek egész sora, amelyeket javaslatára külön köszöntött a pártbi­zottság ülése. Ezekben a si­kerekben benne van már a műszaki fejlesztésben eddig elért eredmény is. — Az ipari termelés perspek­tívája és a műszaki fejlesz­tés szoros összefüggésben vannak — mondotta. , — Ez pedig megköveteli,, hogy minden esetben a legjobb technikát, a leghaladóbb technológiát alkalmazzák a rekonstrukció során. Ezzel függ össze, hogy a mű­szaki fejlesztésnek a szénbá­nyászatban továbbra is első­rendű feladatkéht kell szem- előtt tartani a szén fűtőérté­kének javítását, egyes gyá­rakban a termékek készre- gyártásának biztosítása a fel. adat, amely a foglalkoztatott­ság szempontjából is jelen­tős. A műszaki-szervezési in­tézkedésekkel kapcsolatban elmondotta, hogy azoknak alapvetően a termelékenység emelkedésére kell irányul-ni- ok. Minden ipari vállalat el­sőrendű kötelessége a terme­lékenységi tervek teljesítése. De ezt nem szabad a létszám- emelés útján megoldani, mint ahogyan azt néhány gyárban tették. A normák felülvizsgá­lása azt mutatja, hogy a veszteségidők csökkentésé­ben most már egyre nagyobb feladat hárul a műszaki ve­zetőkre. Ennek érdekében szükséges következetesen hasznosítani azokat a javas­latokat, amelyek a munka- szervezési hónap idején fel­színre kerültek. A pártszer­vezetek is tegyenek intézke­déseket ennek érdekében és határozottan dolgozzanak a j óbb munkakörülmények megteremtésének elősegítésén. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy beruházá­sok nélkül is van lehető­ség a műszaki fejlesztés­re, számos adottság és forrás áll a vállalatok ve­zetőinek rendelkezésére. Végül arról szólott, hogy megfelelő légkör biztosításá­val, a perspektivikus szemlé­let megteremtésével biztosí­tani kell: minél több kezde­ményezés lásson napvilágot megvénkben, amelyeknek az ország is hasznát veszi. Ezután Bemard Rezső elv­társ foglalta össze a vitát, majd a pártbizottság megfe­lelő határozatokat hozott a műszaki fejlesztés további feladataival kapcsolatban. A pártbizottság határozata mindenek előtt utal arra, hogy a termelési perspektíva körülhatárolása minden iparvállalatnál alapja és feltétele a műszaki fej­lesztésnek. A népgazdaság egyre fokozó­dó igényeket támaszt a szén- bányászattal szeiTtben. Ahhoz, hogy a nógrádi szénmedence a maitól több szenet adjon, koncentrálni kell a beruhá­zásokat, biztosítani kell a szénben gazdag terület komplex fejlesztését. ,E1 kell érni, hogy a fejlesztés a kül­színről irányuljon a bányába, növelni kell az osztályozok és a szállítás kapacitását. A gyáriparban a készregyár- tás kiszélesítése, a ímedence öntőiparának perspektivikus fejlesztése, új gyártmányok bevezetése, az egyes vállala­tok között a kooperáció lehe­tőségeinek feltárása, a gépek kihasználása áll a műszaki fejlesztés középpontjában. A műszaki fejlesztés, a rekonstrukciók terve­zése és megvalósítása során a komplex fej­lesztés irányelvét kell érvényre juttatni. Az alaptermeléssel együtt kell fejlődnie a szállításnak, a szolgáltatásnak is. Üzembő­vítéssel, ipartelepítéssel, többműszakos termeléssel biz­tosítsák a foglalkoztatottsá­got. A műszaki fejlesztés minden esetben terjedjen ki a munkavédelmi feladatok megoldására is. Fokozni kell a műszaki fejlesztés, rekonstrukciós be­ruházások gazdasági haté­konyságát. Nagyobb gondot kell fordítani azoknak a szakembereknek a ki nevelé­sére, akik megfelelő közgaz­dasági szemlélet birtokában hajtják végre ezeket a felada­tokat. Nagyobb szerepet kell biztosítani a párt, tömeg­szervezeti és gazdasági vezetés gyakorlatában a műszaki fejlesztésnek, annak, hogy a műszaki fejlesztés társadalmi üggyé váljon. Ezzel kapcsolatban is szá­mos feladatot jelöl meg a gazdasági mozgalmi vezetők számára a megyei pártbizott­ság határozata. j Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára felszólalásában hang­súlyozta, hogy a műszaki fejlesztés alapvető útja ná­lunk a rekonstrukció. Ez ne­hezebben járható, de olcsóbb és hasznosabb, mintha, csak új beruházások útján olda­nánk meg a technikai előre­haladást. .Szólott, arról, hogy az , első félévben az ipari vállalatok eredményesen dolgoztak. Ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom