Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-12 / 64. szám

1961. augusztus 12. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL n Vosztok-2 sikeres útja a világ érdeklődésének középpontjában A a élet alkonyán Ha az olvasók közül bár­ki ellátogatna megyénk te­rületén a Ludányhalásziban működő szociális otthonba, megtekintené az otthon éle­tét, bizitos elégedetten távoz­na. Az otthonban 310 embert gondoznak. Az otthon gondo­zói mindent megtesznek azért, hogy ezek az emberek valóban otthon érezzék ma­gukat. Ma már korszerű konyha, mosókonyha segíti a dolgozók munkáját, s könnyebbé teszi a gondozást. Az otthon dol­gozói Bódi Jánosné vezető és Márton Károly gondnok vezetésével fáradtságot nem ismerve dolgoznak az ittlévő gondozottakért. Érthető, hogy a lelkiismeretes munka nyo­mán az egyes osztályok pél­dás rendje, az itt lévők elé­gedettsége azt az érzést kel­ti, mintha szanatóriumban lennének a gondozottak. De vajon csak a dolgozók ilyen lelkesek? Nem. Hiszen az az ember, aki egy életen át megszokta a munkát és most egy figyelmességgel át­itatott környezetben azt lát­ja, hogy minden érte van, elfelejti korát és nem tud ellenállni a munkának. Hu- gyecz Pál, Magyar Istvánná, Takács Margit, Ádám Mi­hály és még többen regge­lenként rendszeresen jelent­keznek munkára. Ha a gondozottak egypár órára bekapcsolódnak is az otthon munkájába, azért eb­ben a korban mégiscsak már a pihenésnek kell előtérbe kerülnie. Ez így is van.. Ál­landó könyvtár áll a rendel­kezésükre, hétfajta folyóirat­IBUSZ külövonat indul augusz­tus 20-án Mezőkövesdre. Részvé­teli díj fürdőjeggyel 34,30 Ft. IBUSZ—TIT egynapos autóbusz különjáratok augusztus 20-án Ga- Iyatető-Kékes—Mátraháza— Párád­ra. Részvételi díj 59.- Ft ebéd­del 79.- Ft. Augusztus 27-én Eger —Lillafüred—Miskolc-Tapolcára. Részvételi díj: 110.20 Ft, ebéddel 130.20 Ft. Augusztus 27-én. Bükk- szék-Parádfürdőre. Részvételi díj: 52.- Ft, ebéddel 72.- Ft. Jelent­kezések Indulás előtti csütörtö­kön délig. (404, Eladó sürgősen Balassagyarma- I ton egyszer három és egyszer két szobás, mellékhelyiségekből álló ház olcsón. Ugyanott 3 db cefrés kád cc. 3000 literig. Ér­deklődni lehet Bgy. Révész Gá­bor u. 15. Hétházi. (401) Felhívás! A Nagyoroszi Vegyes­ipari KTSZ felhívja a lakosság figyelmét, hogy családi ház építését, ter­vezését kulcsátadásig vállalja. Tervezési költ­ség díjtalan. (370) Figyelem! Az IBUSZ október 22-i NDK különvonatára számos üzemi dolgozó jelentkezett. A nagy ér­deklődésre való tekin­tettel augusztus 17-ig bezárólag lehetőség nyílik még a jelentke­zésre. (406) ból, különböző napilapokból tájékozódhatnak a világ ese­ményeiről. Minden héten egy alkalommal filmvetítést ren­deznek számukra. A gondozottak, látják, ér­zik, hogy államunk, az ott­hon vezetősége és a dolgozók mindent megtesznek nyugodt pihenésük és szórakozásuk érdekében. Épp ezért úgy nyilatkoztak, hogy mindent azért nem várhatnak az ál­lamtól és a vezetőségtől. Te­levíziót saját költségükből Szombat délután volt. A kányási bánya fővágatán egyenletesen zúgott a Diesel mozdony, továbbította a szén­nel rakott csilléket. Az akna­torony egyenletes bugása is a megszokott képhez tarto­zott. Minden rendben ment. A III-os siklói frontfejté­sen a bányászok egyik része a kaparóberendezést szerelte át, mások a fabiztosításon, a kalitkázáson fáradoztak. Orosz Józssef szupataki, Kiss László tari vájárok az utolsó kalitka átépítésén dolgoztak. Még fél óra, s a frontfejté­sen ismét megindulnak a gé­peik, szállítják tovább a ki­termelt szenet . . . Délután fél hétkor az utol­só sort rakták a kalitkára Orosz Józsefek. Semmi nesz, semmi jel arra, hogy rette­netes veszély fenyegeti a két ember életet, amikor óriási zaj, reccsenés - s a két vá­járt hatalmas mennyiségű fő- tehomok takarta maga alá. A fronton Kiss László jajkiál­tása zúgott végig: — Segítség! . . . — Testvérek . . . mentse tek meg ... ne hagyjatok itt pusztulni, — hallatszott Orosz József tompa hangja a homok alól. Orosz Józsefet teljesen el­temette a homok. Kiss Lász­ló feje még kilátszott a ho­mok alól. A jajkiálltás, a könyörgés • • • vásároltak. Az akcióba majd­nem mindenki bekapcsoló­dott. Az otthon kulturális munkáját, az ott rendezett ün­nepélyeket a helyi KISZ és úttörőszervezet műsorai is színesítik. A kívülről olyan egyszerű­nek tűnő élet nem is olyan egyszerű és nem is olyan egyhangú, mint sokan gon­dolnák. Ezért köszönet és el­ismerés jár az ptthon vala­mennyi lelkes dolgozójának. Szenográdi Ferenc végigfutott a fejtésen. Az üres teret teljesen betemette a homok. A két bányász fö­lött toronymagas üreg tá­tongott. Az emberek nem tudták mire vélni mi tör­tént ... De máris rohantak a helyszínre. Ronyecz István frontmester, Wihl Alajos ak­nász a perc töredéke alatt futott az omláshoz. És meg­indult a gigászi küzdelem a két ember életéért. A telefonon leadott vész­jelzés hangyabolyjá változtat­ta a külszínt is. A bányave­zető, a bányamester, a főak­nász parancsszava hallattszott az iroda folyosóin . . . S míg a külszínen a men­tőket, az orvost értesítették, a föld alatt megállás nélkül folyt a küzdelem a két élet megmentéséért. — Levegőt Orosznak, — volt Ronyecz István parancs­szava. — Óvatosan emberek . . . gyorsan, gyorsan, Kisst sike­rül megmenteni, — volt Wihl Alajos véleménye. — Hévért azonnal! — hang­zott az utasítás, s egyszerre többen ugrottak a parancsot teljesíteni. Pillanatok teltek csak el, s a hévér segítségével nyom­ták helyére a frontgerendát, az tartsa legalább a nyomást. Mire a bánya vezetői megér­keztek, a bányászok eredmé­nyesen folytatták a küzdel­A Tolmácsi Erdőkémia munkájáról A napokban termelési ta­nácskozást tartottunk üze­münkben a Tolmácsi Erdő­kémiában. Első féléves ered­ményünk igen szép, hiszen a termelési tervet 124 száza­lékra teljesítettük. Ez kö­szönhető annak is, hogy az év elején kísérletképpen üzembe helyeztünk egy fa- előszáritót. Ennek nyomán a napi faszén termelés 65 má­zsáról 95-100 mázsára emel­kedett. Ez maga után vonta a többi termékünk — ecetsav, oldószer, kátrány — terme­lésének növekedését is. Szó esett arról is, hogy a féléves munkánknak néhány Dicséretet érdemlő fiatalok Folyó hó 2-án vittem haza javításból kikerült rádiómait a Balassagyarmati Elektro­mos Karbantartó Vállalattól. A vállalat a lakásomtól jól távol, körülbelül egy kilomé­ternyire van. Nehezen cipel­tem, mivel 62 éves vagyok, erős cukorbeteg és a rádió is nagyméretű, nehéz készü­lék. Álig mentem, két fiatalem­ber, Nagy György és Koplá- nyi József magyamándori lakosok ajánlkoztak, szívesen segítenek, mivel látják, hogy nehezen viszem. Tudom, nem nagy dolog, apró-cseprő jelenség mind­össze, de nem tudom meg­állni szó nélkül. Az öregek megbecsülését, a munka sze- retetét látom én ebben, és ezúton is szeretném mégegy­Emberfeletti küzdelem az életért... szépséghibája van. így pél­dául nem teljesítettük a ter­vet, az étkezési ecetsavból. Nem büszkélkedhetünk azzal sem, hogy megnövekedett a balesetek száma. Nagy gon­dot okoz, hogy még nem ol­dódott meg üzemünk zavar­talan vízellátása. Pedig a hűtővíz nagyban befolyásolja a termékek előállításának költségét. Üzemünk dolgozói arra tettek Ígéretet, hogy a máso­dik félévben kiküszöbölik a hibákat. Kajzinger János Tolmács szer megköszönni szives se­gítésüket. Jekkel József, munkásőr Balassagyarmat CIKKÜNK NYOMÁN Lesz ruhatár a salgótarjáni állomáson Lapunk május 27-1 számában Lesz-e ruhatár? címmel szóvá tettük, hogy a salgótarjáni vasút­állomáson nincs megfelelő helyi­ség az utazók poggyászainak el­helyezésére. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti fő­osztályának illetékesei most arról értesítették szerkesztőségünket, hogy a ruhatár létesítésére a megfelelő intézkedéseket megtet­ték és a IV. negyedévben sor kerül a kivitelezésre is. German Tyitov, a második szovjet űrhajós pénteken a délelőtti órákban a moszkvai egyetem épületében sajtóér­tekezleten válaszolt a szov­jet és külföldi újságírók kér­déseire. German Sztyepanovics Tyi­tov őrnagy űrhajós pilóta, a Szovjetunió hőse, pénteken délelőtt sajtóértekezleten tá­jékoztatta a szovjet és kül­földi sajtó képviselőit Moszk­vában 25 órás földkörüli út­járól. • Valamennyi osztrák lap to­vábbra is nagy teret szentel a Vosztok—2 űrrepülésének. A lapok szó szerint közük a Pravda és az Izvesztyija in­terjúját Tyitovval. Az Abendzeitung Tyitov lel­kes moszkvai üdvözléséről ad hírt. A bécsi Kronenzeitung fel­tűnően ironikus hangú kom­mentárjában gúny tárgyáva teszi az amerikaiakat, akik minden egyes szovjet űrkuta­tási sikerre egymásnak ellent­mondó, zavaros kommentárok­kal reagálnak, újabb dollár- milliókat szórnak az amerikai űrrepülők óriási űrtartalmú zsebeibe és közben kénytele­nek lenyelni a kapujukba lőtt újabb és újabb világűr-gólo­kat. Bár az amerikai államfér­fiak — írja a jobboldali Salz­burger Nachrichten washing­toni tudósítója —, elismerték a második szovjet űrrepülés sikerét, a nyílt bókok mögött felfedezhető mélységes elkese­redettségük, látván, hogy az űr meghódításáért folyó ver­senyben a Szovjetunió egyik sikert a másik után aratja. Nem leplezhető ugyanis, hogy a szovjet űrrepülésekhez ké­pest csak „békaugrásoknak'’ tekinthetők az amerikai pró­bálkozások — különösen az ázsiai, afrikai és dél-amerikai néptömegek szemében, nem is beszélve Gagarin kitörőén lel­kes angliai fogadtatásáról, amely Washingtonnak nagyon rosszul esett. * Az atom- és hidrogénfegy­verek betiltásáért küzdő 7. nemzetközi értekezlet szer­dán délután ismét ülést tar­tott. Alleyn újzélandi költő felszólalásában hangisúlyozta, a hatodik értekezlet megtar­tása óta az agresszív impe­rialista erők jelentős veresé­get szenvedtek Kubában, La- oszban és más helyeken. Az afro-ázsiai szolidaritási ta­nács állandó titkárságának képviselője beszédében meg­bélyegezte a franciák szaha- rai kísérleti robbantásait, a Bizerta elleni hitszegő ag­ressziót és állást foglalt a szovjet leszerelési javaslatok mellett. Kaoru Jasui, az atom- és hidrogénfegyverek ellen Az Izvesztyija csütörtök esti kiadása közölte a szov­jet kormány augusztus 9-én kelt jegyzékét az Egyesült Államok kormányához az atomfegyverkísérletek meg­szüntetése tárgyában. A jegy­zék válasz az Egyesült Álla­mok kormányának július 15-i jegyzékére. Jegyzékében a szovjet kor­mány ismét kijelenti, hogy az atomfegyver-kísérletek megszüntetése és az általá­nos, teljes leszerelés kölcsö­nös összefüggő problémájá­nak megoldása az a biztos és reális út, amely mindenfajta atomfegyverkísérlet örök időkre való megszüntetésé­hez vezet. Az Egyesült Államok kor­mánya — hangzik a szovjet jegyzék — megmarad régi álláspontján és nem tanúsít készséget abban az irányban, hogy kölcsönösen elfogadha­tó alapon meg lehessen ol­dani az atomfegyver-kísérle­tek megszüntetésének kérdé­sét. Az Egyesült Államok fő Fegyveres eilenforradalmá- rok arra akarták kényszerí­teni az Aerovias nevű kubai légiforgalmi társaság egyik repülőgépének pilótáját, hogy a gépet letérítse erede­ti útirányából. A repülőgép fedélzetén harc keletkezett. A banditák golyói három embert meggyilkoltak és ha­tot megsebesítettek. A má­sodpilóta egy cukornádültet­vényen kényszerleszállást haj­tott végre. A helyszínre siető rendőrök az ellenforradal­márokat ártalmatlanná tet­ték. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik szerdán egy algériai származású francia arra kényszerítette egy CD— 8 mintájú, hetvenkét utast szállító amerikai lökhajtá- sos repülőgép pilótáját, hogy Mexiko Cityből Guatemalá­ba vezető menetrendszerű küzdő japán országos tanács vezetője felszólalásában üd­vözölte a Vosztok—2 felbo­csátását és sikeres földreté- rését, majd kifejezte remé­nyét, hogy e nagyszerű dia­dal hozzájárul a leszerelés megvalósításához. erőfeszítései arra irányulnak, hogy lényegében törvényesít­se a kísérleteket és olyan nemzetközi ellenőrző szervet teremtsen, amely engedelmes eszköz lenne a nyugati ha­talmak kezében és a nyugati hatalmak vezérkarai felhasz­nálhassák ezt a szervet a számukra szükséges felderí­tési adatok gyűjtéséhez. A szovjet kormány megái- Lapítja^ hogy ez az amerikai álláspont lehetetlenné teszi az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló egyez­mény megkötését és kijelen­ti, hogy ezért a helyzetért az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányát terheli a felelősség. A Szovjetunió — hangsú­lyozza a jegyzék — „kész akármelyik pillanatban alá­írni a nyugati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrzésre vo­natkozó bármely javaslatát, ha a nyugati hatalmak elfo­gadják az általános és teljes leszerelésről szóló szerző­dést”. útjáról eltérve, Havannában szálljon le. A gépen utazott a kolumbiai külügyminiszter, Turbay Ayala is. A havannai repülőtéren a kubai hatóságok lefegyverez­ték és őrizetbe vették a tá­madót, majd biztosították a gép útjának folytatását. A repülőtérre ellátogatott Fidel Castro miniszterelnök is és barátságos beszélgetést foly­tatott a kolumbiai külügymi­niszterrel. Guevara, a kubai gazdasági miniszter Punta del Esté-ben kijelentette: „Ez gyanús rablás volt. Ezek­ben az esetekben provoká­ció is fennállhat”. A miniszter szavait iga­zolni látszik az a tény, hogy a repülőgép havannai le­szállásának hírére egy sor amerikai szenátor és képvi­selő harcias nyilatkozatokat tett a kubai kormány ellen. Szovjet jegyzék az USA -hoz Újabb provokációk Kuba ellen met két társuk életéért. Minden perc órának szá­mított. Kiss László élete már biztos volt, a homok alól pe­dig monoton, elfúló hang hallatszott. — Ne hagyjatok itt dögöl­ni testvérek . . . mentsétek meg az életem . . . élni aka­rok . . . élni akarok ... — könyörgött Orosz. Egy óra telt már el. Ke­serves, izgalmas 60 perc, amikor Kiss Lászlót sike­rült kimenteni a homok alól . . . A külszíni telefon állandó­an csengett. A kórház orvo­sai — akik beöltözve, műtét­re azonnal készen állva vár­tak — érdeklődtek a két bá­nyász sorsa felől. A mentők orvosa is leszállt a föld mé­lyébe . . . — Csákánnyal nem lehet — így Mrázik János, bányave­zető. — Könnyen megsérthet­jük . . . Csak a föld alól jövő hang után kereshették Orosz Jó­zsefet. Csákánnyal nem lehet. De sürgős, levegőt kell Orosz­nak biztosítani. És mire ké­pes a bányászbecsület. Ba­logh Imre brigádvezető he­lyettes és Gál Sándor vájár tíz körömmel látott a homok eltávolításához. Izzadtak az emberek. A le­vegő mind fojtóbb lett. Ki­száradtak az edzett bányá­szok torkai. A munkát nehe­zíti, hogy szűk a hely. De megállás nincs. — Testvérek mentsetek meg . . . élni akarok . . . Gált és Baloghot ezek a szavak újult erőre biztatták. Fél óra telt el és feltűnt Orosz József elgyötört arca. Legalább már levegőt kap ... Centiről centire haladtak előre. A fej után már a törzs is szabad lett, de fejét még mindég kő nyomta. — Csak óvatosan elvtár­sak! — biztatja a már kime­rült embereket Mrázik János — Most már sikerül ... Nincs idő pihenni, minden perc drága. S amikor már úgy érezték minden rendben van, váratlan fordulat követ­kezett be: újabb omlás, Orosz Józsefet ismét eltakarta a homok. A mentők közül Ba­logh Imre is a homok alá került . . . Mindent elölről kellett kezdeni. A két ember újból 10 körmével kaparta a homokot. — Mentsetek meg ... — volt az egyre jobban elfúló hang. A bányászok emberfe­letti küzdelmet vívtak mun­katársuk megmentéséért. Este 10 óra volt. Megérkez­tek a váltószak emberei. Tóth gergi Lászlóik is segítettek már. A telefon megállás nélkül csengett. — Mi újság — érdeklődnek a kórházból. — Mi van Orosszal — kér­dezték a váltószak emberei. Lent pedig megállás nél­kül folyt a küzdelem. Az emberek megfeszített idegek­kel dolgoztak. Gál Sándorék a tíz körmükkel, Mrázikék deszkákat, tárnokát építet­tek . . . Elmúlt már fél 11 óra is, amikor Orosz József ismét levegőhöz jutott. Ez csak fo­kozta a mentők akaratát: — Ne félj, megmentünk ... tartsd magad . . . még egy kicsit, most vigyázz! — biz­tatták munkatársukat a bá­nyászok . . . A közel hat órás emberfe­letti küzdelem meghozta a gyümölcsét. Éjfél előtt né­hány perccel Orosz József kikerült az omlás alól . . . A mentők teljesen kime­rülve, de a boldogságtól su­gárzó arccal nézték a föld alól kikerült munkatársukat. A külszínen minden csendes volt. A kiszálló bányászok nem mozdultak helyükről: Orosz Józsefet várták. A per­cek töredéke alatt futott vé­gig a hír — bányán és kül­színen. — Sikerült! — s a bányá­szok megkönnyebbült moso­lyában benne volt az elisme­rés, amelyet a mentők iránt tanúsítottak . . . * Orosz József és Kiss Lász­ló gyors orvosi beavatkozás után túljutott a nehezén. Rö­videsen visszatérhetnek csa­ládjuk, dolgozó társaik köré­be . . . SOMOGYVÁ Rí LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom