Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-02 / 61. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 2. Felújítással, nagyjavítással korsxerűsődnek ipari üsemeinh A rekonstrukciós munka eredményei megyénkben Megyénk több ipari vállalatánál ezekben a hetekben a rekonstrukció, a felújítás során jelentős műszaki fejlesz­tést hajtanak végre a termelés korszerűsítése, a ter­melékenység növelése érdekében. Rövidesen befejeződik a nógrádkövesdi 50 milliós rekonstrukció A Nógrádkövesdi Kőbánya több éve folyó rekontsruk- ciója azt a célt szolgálja, hogy valamennyi munkafo­lyamatot — a fejtést}, a fel­szedést, a törést, a szállítást, a rakodást — teljes egészé­ben gépesítsék. Két évvel ez­előtt fejeződött be a vállalat egyik üzemrészének, a ber- celi bányának mintegy 9,5 millió forinttal végrehajtott rekonstrukciója. Azóta a bá­nyaüzem termelése mintegy 4 millió forint évi értékkel növekedett. Ugyanakkor csök­kent a létszám. Tegnap, augusztus 1-én újabb jelentős állomásához érkezett el a Nógrádkövesdi Kőbánya gépesítése. A szandai bányaüzemet a nógrádkövesdi osztályozó- val összekötő 4,5 kilomé­teres drótkötélpályát le­állították, hogy azt telje­sen újjáépítsék. A mintegy 40 éves szállító­pályát többségében házilag ké­szített vasvázas tartóoszlopok váltják majd fel és újabb, a megnövekedett követelmé­nyeknek megfelelő csilléket és drótkötelet helyeznek majd üzembe. Ezzel párhuzamosan már kiszállították a hely­színre azokat a gépi beren­dezéseket, amelyeket a beru­házás során kaptak. Készül­nek az új épületek is. A szandai bányaüzem mintegy 40 millió forintos fejlesztése során közel háromszorosára emelkedik majd a termelési érték és eléri az évi 20 mil­lió forintot. A kötélpálya át­építése után október 1-én már megindul a próbaüzemeltetés is, hogy ez a nagyarányú be­ruházás minél előbb vissza­fizessen a népgazdaságnak. Az egész Nógrádkövesdi Kő­bányára fordított közel 50 millió forintos beruházás nyomán a ter­melési érték emelkedése megközelíti majd a 60 százalékot és véget vet a kőbányászko- dás eddig szokásos, kézzel végzett munkájának.­I ntézkedési terv a felújításra az Üveggyárban, kéthetes nagyjavítás az Acélárugyárban A múlt hónap első felében fejezték be a Salgótarjáni Üveggyár összes termelési ér­tékének 35 százalékát bizto­sító IV-es kemence egyhóna­pos nagyjavítását. A felújítás során számos új műszaki intézkedést hajtottak végre. Többek között lerövidítették a berakónyílást, hogy javítsák az üveg olvadásának, ezzel minőségének feltételeit. Úgy­nevezett porfogó függönyöket is elhelyeztek, amelyek meg­növelik a kemence üzemide­jét. Sűrített levegő befúvásá- val biztosítják az üveg derí­tését. Ezzel az eljárással meg­forgatják a folyékony üveget, és így jobbá teszik megmun- kálhatóságát. A IV-es kemence felújítá­sánál végzett fejlesztés ed­digi tapasztalata alapján az elmúlt héten fejezték be a Vll-es kádkemence átépítését is. Az eredeti tervhez viszo­nyítva három nappal koráb­ban megindított kádkemen­cén további változtatásokat hajtottak végre. Hasonlóan hajtják végre a VI-osi számú kádkemence felújítását a ne­gyedik negyedévben. Az eddig szerzett tapasz­talatok alapján most már műszaki intézkedési ter­vet dolgoznak ki az egyes kemencék felújítására, amelyek magukban foglalják azokat a kedvező tapasztala­tokat, amelyeket az eddig végrehajtott átépítéseknél sze­reztek. A gazdasági számí­tások szerint ezek az intéz­kedések hozzájárulnak majd a termelés, a termelékenység növeléséhez, az üveg minősé­gének javulásához. Ugyancsak nagyjavításra ke­rül sor augusztus 6-a és 20-a között a Salgótarjáni Acél­árugyárban is. Ebben az idő­szakban a gyár több mint ezer kisebb és nagyobb gépét vizs­gálják felül, a szakmunkások mellett mintegy 600 segéd­munkás dolgozik majd azon, hogy az eddig elkészített ter­vek alapján biztosítsák to­vábbi két esztendőre a munka­gépek zavartalan üzemelteté­sét, számos más berendezés felújítását. Az első félévi munkát értékelte a megyei Népi Ellenőrző Bizottság JAVULÁS VAN SZERVEZETI TÉREN A KOLLEKTIV VEZETÉSBEN ÉS A FELTÁRT HIÁNYOSSÁGOK MEGSZÜNTETÉSÉBEN A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság csütörtöki ülésén értékelték a NEB 1961 első félévi munkáját. Meg­állapították, hogy a bizott­ságok munkája az elmúlt évi beszámoló óta lényegesen sokat fejlődött, nagymérték­ben javult társadalmi jellege és a kollektív vezetés is. Az 1961. első félévi munkát jellemezte, hogy átölelte mind az ipar, mind a mezőgazda­ság legfontosabb területeit, és a lakosságot közvetlenül érin­tő problémákat egyaránt. Az iparban mindenekelőtt azt vizgálták meg, hogy a párt szeptember 20-i határozatát hogyan valósították meg az egyes üzemek. így többek kö­zött a bér- és norma helyze­tét- a gépek kapacitásának kihasználását, a mezőgazda­ságban pedig a tsz vezetés megszilárdítását. De ellenőrizték a lakosság áruellátásának biztosítá­sát, a közélelmezés hely­zetét, valamint a köztisz­tasággal és a városrende­zési tervekkel kapcsola­tos feladatokat is. Általában elmondható, hogy i bizottságok által megvizs gált szervek helyesen foglal­tak állást az összes megálla­pításokkal kapcsolatban és egy sor intézkedést tettek a biányoságok megszüntetése érdekében. Különösen pozití­van értékelhető a nagybáto- nyi tanács végrehajtó bizott­ságának, valamint a bányavá­rosi pártszervezetnek a hoz­záállása, ahol nagyon sokat tettek a lakóterület szebbé tétele, csinosítása érdekében. A félévi munka sike­res befejezéséhez nagymér­tékben hozzájárult az is, hogy a NEB szervezeti életében lényeges javulás állt be. A szakcsoportok, valamint a munkabizottságok helyes te­vékenységén kívül a népi el­lenőrök jó munkája is siker­re vezetett. Megállapította a tanácskozás azt is, hogy egyre kevesebb azon üzemek vezetőinek a száma, akik kevésbé értették meg a társadalmi ellenőrzés fontosságát. Az első félév munkájában ez igen lényeges eredményekre vezetett. A vizsgálatok hatékonyságához hozzájárul a munkabizottsá­gok eredményes foglalkozta­tása. Igen jó volt az egyes 131 vagon kenyérgabona a rétsági járásból Közgazdasági kislexikon A vásárlóalap és az árualap egyes kérdései II. A lakosság vásárlóalapjának és árualapjának tervezése amellett, hogy fontos eszköze a termékek elosztásának, a népgazdaság kész­pénzes áru és fizetési forgalmá­nak a tervszerűségét is szol­gálja. A vásárlóalapot megkap­juk, ha a lakosság összes pénz­bevételeiből levonjuk a szolgál­tatások és a különböző adók és egyéb kötelezettségek befizetésére fordított összeget, valamint a lakosság készpénzkészleteit növelő pénzmennyiséget (takarékbetét­könyv, OTP takarék stb.). Az árualapot a tervezésben ön­állóan állapítják meg. Amíg a vásárlóalap összeállítása a pénz­ügyi tervezés körébe tartozik, ad­dig az árualapé a lakosság áru­ellátásának a tervezésébe. Az áru­alap megállapítása ugyanúgy a népgazdasági terv adatain nyug­szik, mint a vásárlóalapé. Az áru­alap számbavételénél a következő tervek jöhetnek számításba: a) Az ipari termékek felhasz­nálásának tervei. Az iparcikk-áru­alaphoz a legnagyobb hozzájáru­lást a fogyasztási termékeket gyártó iparágak adják. A külön­féle iparilag feldolgozott élelmi­szerek és ruházati termékek mel­lett a lakosság vegyesiparcikk ke­resletének kielégítésére alkalmas termékek alkotják az iparcikk árualapot. Ez utóbbiak közt olyan termékek is vannak, amelyek a lakosság beruházásainak megvaló­sításához szükségesek, mint pél­dául az építőanyagok és egyéb gépészeti tárgyak, másrészt a la­kosság a termelésben elhasznált termelőeszközök pótlására alkal­mas mezőgazdasági szeráru és kisgépek. b) A mezőgazdasági termékek felhasználásának tervei. Itt azok a mezőgazdasági termékek számí­tanak az árualaphoz, amelyek ipari feldolgozás nélkül közvetle­nül elfogyaszthatók. Az ipari és a mezőgazdasági termékek árualapjában is külön választandók egymástól egyrészt a szocialista szektor, másrészt a lakosság által előállított termé­kek. Az előbbiek központosított árualapot, az utóbbiak a szabad­piaci árualapot alkotják. A köz­pontosított árualap fedezete az ál­lami és a szövetkezeti szocialista kereskedelmnek és a kereskede­lem árukészlete növelésének. A vásárlóalap és az árualap ter­vezése a szó tulajdonképpeni ér­telmében akkor kezdődik, amikor az egyeztetésre kerül a sor. Ek­kor konkretizálódnak azok a fel­tételek, amelyek betartása nélkül az összhang nem biztosítható, ek­kor derülhet csak ki, hogy az egyéb tervekben milyen változta­tásokra van szükség. Milyen te­rületen végzik el az egyezte­tést? 1. A vásárlóalap és az árualap mennyiségi egyeztetése. Itt meny- nyiségileg megvizsgálják a szerve­zett fedezetű vásárlóalapot és egyeztetik a kereskedelmi kész­letnövekedéssel csökkentett köz­pontosított árualappal. 2. Megvizsgálják és egyeztetik a vásárlóalap elköltési szerkeze­tét és az árualap összetételét. Például megvizsgálják az élelmi­szerek, iparcikekk, ezen belül a ruházati cikkek stb. termelésé­nek alakulását és forgalmát. 3. A vásárlóalap és az árualap területi egyeztetése történik meg. A lakosság árukeresletének kielé­gítésére lakóhelyükön, vagy a közeli városokban megfelelő áru­alapot kell biztosítani. Nálunk a vásárlóalapot nem közigazgatási egységek szerint tervezik. A terméseredményekben és a felvásárlás számaiban is megmutatkozik, hogy a rét­sági járás falvaiban az elmúlt évben bekövetkezett a döntő változás. Tavaly a járásban összesen 26 vagon kenyérgabonát vásá­roltak fel szabadon, az idén már az üzemtervekben 100 vagonnal terveztek állami ér­tékesítésre. A járás sok ter­melőszövetkezete terven felül is vállalta még, hogy kenyér- gabonát ad el az állam ré­szére, összesen 31 vagonnal. Most tehát csak a terven felül értékesített mennyi­ség több lesz, mint amennyit tavaly az egész járásban felvásároltak. Néhány tsz jelentős meny- nyiséggel járult hozzá a terv túlteljesítéséhez. Sokan még többet kötöttek le terven felül, mint amennyit a terv­ben eredetileg előirányoztak. A nőtincsi tsz a tervezett 250 mázsán felül még 400-at ad, a nézsai a korábbi 300 má­zsás szerződést toldotta meg 400-zal. A romhányi szövet­kezet 600 mázsára szerződött, de terveiben csak 200 szere­pel. A diósjenői tsz öt, a te­reskei három vagonnal szer­ződött többet a tervezettnél. Fontos feladatok az SzMT nőbizottság II. féléves tervében Női szocialista brigádok tapasztalatcseréje, szakmai to­vábbképzés felülvizsgálata, szociális otthonok patronálása Az SZMT nőbizottság a napokban dolgozta ki 1961 második félévi munkatervét. A munkatervben számos fon­tos feladat megvalósítása sze­repel. így például augusztusban női szocialista brigádok ta­pasztalatcseréjét, kiváló dol­gozó nők tanácskozását ren­dezik meg. Felülvizsgálják az egyes munkalyeken dolgozó nők egészségügyi körülmé­nyeit. A továbbiakban meg­rendezik az üzemi nőfelelő­sök tapasztalatcseréjét, felül­vizsgálják a dolgozó nők szak­mai továbbképzésének ered­ményeit és a pótolni való hiá­nyosságokat. Az ősszel a tanév meg­indulásakor a Szülői Munka- közösségek újjáalakításakor nagyobb tömegben kívánja bevonni a nőbizottság az üze­mi dolgozó nőket. A nagyobb üzemekben apák ankét j át szerveznek, amelyeken a csa­ládon belül az anyák sze­repéről és megbecsüléséről, valamint az alkoholizmussal kapcsolatos problémákról vi­tatkoznak majd. vizsgálatok előtt és után megtartott ankétok hatása és növelte az eredményeket a népi ellenőrök helyes, rendszeres tájékoztatása is. Értékelték az általános is­kolai napközi otthonokkal kap­csolatos vizsgálatokat is. Ez­zel kapcsolatban a művelő­désügyi osztály helyesen foglalt állást, illetésekből összehívott értékezleten vitat­ta meg a tennivalókat a fenn­álló hiányosságok megszünte­tésére vonatkozóan, ezt körle­vélben továbbította az egyes iskolák igazgatóinak. A termelőszövetkezetekben történő vizsgálatok során azt állapították, meg, hogy a fel­ügyeleti szervek nem törőd­nek az ellenőrző bizottságok­kal. Hiba, hogy a járási taná­csok sem vonták be az általuk tartott ellenőrzé­sekbe a tsz-ek ellenőrző bizottságait, s nem tájékoztatták őket az ellenőrzés során tapasztalt dolgokról sem. Sőt sok he­lyen a tsz vezetősége is csak a szükséges rosszat látja az ellenőrző bizottságokban. Helyes volt az, hogy a köz­érdekű bejelentéseket — a lehetőségekhez képest — minden esetben népi ellen­őrök vizsgálták ki. A beje­lentések általában a közigaz­gatási szervek alkalmazottjai által elkövetett szabálytalan­ságokra, a rendeletek figyel­men kívül hagyására, az ügyek bürokratikus intézésé­re vonatkoztak, — amelyek visszaélésre adtak lehetősé­get. s így több esetben a dol­gozók, esetenként pedig a közigazgatási szervek meg­károsítására vezettek. A NEB ülése leszögezte, hogv a vizsgálatok során megállapított hiányosságok megszüntetésére a szükséges intézkedéseket, javaslatokat megtették, az illetékes szer­vek a hiányosságokat kijaví­tották, és a szükséges felelős- ségrevonást, kártérítést meg­követelték a hibát elkö­vetőktől. A NEB ülés a jelentést el­fogadta és célul tűzte ki a második félévre, hoev felül­vizsgálják a termelékenység emelését gátló körülménye­ket és akadályokat, valamint a lakosság szolgáltatási igé­nyeinek kielégítését, és to­vább javítják az ilyenirányú tevékenységet. A gyönyörű fekvésű, erdő­ölelte lnászón már napok óta, hetek óta izgatottan ké­szülődtek az emberek meg­hatottsággal és szeretettel a nagy találkozóra, Inászó szü­lötteinek baráti összejövete­lére. Mindezt pedig a nóg­rádi bányászkodás századik évfordulóját ünneplő jubile­um nyitányaként rendezték meg. A csupazöld erdőben nagy átalakításokat végeztek a kiszesek. Szép táncteret egyengettek, vörös salakkal díszítették, asztalokat, pado­kat raktak körbe-körbe, saj­nos azonban hosszantartó esőszerenáddal csúfolta meg őket az idő. A meghívók szerte mentek az országban, jöttek Inászó szülöttei Bu­dapestről, Tatáról, Salgótar­jánból, Pálfalváról és János- aknáról és ki tudná sorolni még honnét. Dacolva a há­borgó idővel, esernyővel és köpenyekkel felfegyverkezve két döcögő villamost töltöt­tek meg nagy lelkesedéssel. A terep sokat változott azóta, hogy elmentek innét szerte az országba, a most már meglett korú vendégek. Megfogyatkoztak a házak és gyarapodtak is eggyel-más- sal, bolttal, iskolával, kul- túrházzal. Itt, a félig kész kultúrházban rögtönözték a kedves összejövetelt. Fala még festetten, ablaka puco- latlan. de a kedves találkozó minden résztvevője úgy érez­te magát, mintha gyönyörűen berendezve várta volna őket. A tágas, nagy teremben Ősz hajú fiatalok találkozója lnászón csupa őszhajú „fiatalokból” verbuválódott zenekar húzta a hangulat-csinálót. Meg­kérdeztem már csak kíván­csiságból is és elhűlve hal­lottam: 54 éves a legfiata­labb zenész ember. És ők fiatalos ügyességgel összeszo­kott harmóniával játszottak, szinte szünet nélkül, dúdolva és énekelve az örökszép ma­gyarnótákat és incselkedve a mai kor friss ütemű táncda­laival. Az asztaloknál zsongott, zsibongott a beszélgetés. Négy nemzedék ült itt egy­mással szemben, apák és fiúk, nagyapák és unokák, vendéggé változott hjajdani inászóiak és a vendéglátó melegszívű telepiek. Az em­lékezés időt megszüntető lég­körében gyermekké váltak újra az őszhajú bányász nyugdíjasok, tanítók, mér­nökök, technikusok és e- gyütt szedték gondolatban a kis madarakat meleg fész­kükből, együtt rúgták a rongyfocit a pályán és köz­ben unokáik színes játszó­tereire gondoltak: a mese­szép babákra, villamosra, bőrlabdára, a megváltozott mai gyermekkor ezernyi cso­dálatos játékára. Megható pillanat, amikor két kiszes gyöngéden beve­zeti a mai Inászó legöregebb emberét, az ünneplőbe öltö­zött 83 éves Jeszenszki Lajos bácsit. A kis öreg botjára támaszkodva elérzékenyülve köszönti az ünneplőket. A visszaemlékezés ujjongó sza­vai hangzanak fel újra és újra, az emberek a robotos hétköznapok, a kegyetlen hajcsárok sosem felejthető emlékképeire gondolnak, az asszonyok az élelmezés, a háztartás nehéz napjait ele­venítik fel. Amikor annyi fizetést sem hozott haza a családfő, amelyből az egész havi legszükségesebbre, liszt­re, zsírra, szalonnára futotta volna, nem is beszélve a tengernyi hitelről. Rácz István, a hajdani művezető, élénk fantáziával rajzolja vissza a régmúltat, a bányát, az irodát, háza­kat és az úri lakások he­lyét. Szemüvege homályossá válik, magas homlokán szin­te simulnak a ráncok. A jó- kedélyű Csetneki János nyugdíjas vasesztergályos most is megnevetteti az egész társaságot, harsogó bemon­dásaival. Szabó István moz­donyvezető, a kis gőzös haj­dani irányítója, magába mé- lyedve ül az asztalnál. A 61 éves Veszelka István, a te­lep nyugdíjas mindenese varábzsujjaival síró melódiá­kat, kacagó dalamokat szó­laltat meg öreg, hűséges baj­társán, a cimbalmon. Idős Turiczki János, a pi­rosarcú, mosolygós szemű 71 éves vöröskatona, a nagy forradalom harcaira emlé­kezik vissza. A fiatalok, ki­szesek és úttörők, csendes áhítattal figyelik beszédét. Közben kézröl-kézre jár két nagy képeslap, az egyik Esz­tergomba megy a megvakult tanítónak, aki nem tudott el­jönni, de emlékezésül egy lapot kért a jelenlévők alá­írásával. A másik lap is az egyik távollevő számára örö­kíti meg a találkozót. A zenekar húzza a fris­set, és hallgatót,egyre nő a táncoló párok száma. Rop­ják a csárdást az öreg há­zaspárok, közéjük vegyülnek az öreg nénikkel táncoló le­gények, a nyugdíjas bácsi­kat megforgató fiatal lá­nyok és asszonyok. Csodával határos a 68 éves Pécskői Mihály frissesége, aki fá­radhatatlanul bokázott, pol- kázott, keringőzött. A négy nemzedék megkapóan szép találkozóján késő estig hal­latszott a vigasság és az emlékezés. Tóth Zoli bácsi, a találkozó egyik lelkes szer­vezője, örömkönnyel a sze­mében intett búcsút az er- d őölelte házaknak. Jó han­gulatban ünnepelt az inászói születésüekkel a két éve ide­került pedagógus és Barta főmérnök is, a tröszt képvi­selője, aki inkognitóban ma­radt az egybegyűltek előtt és édes öcsémnek szólítva koc­cintotta össze poharát a nyugdíjas bányászokkal, vá­járokkal, tanítókkal, özve­gyekkel, a nagy találkozó számos résztvevőjével. ÚJLAKI MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom