Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-09 / 63. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 9, A Dunai Cement és M észmű fiatal építői között Délelőtt 10 óra van. Rek- kenő hőség. Vácra, a KISZ itteni, Rózsa Ferencről elnevezett építőtáborába. érkeztünk, hogy lássuk azt a' csaknem másfélszáz Nógrád megyei középiskolás fiút, akik még négyszáz budapesti diáktársukkal együtt két hétig dolgoznak itt a Dunai Cement és Mészmű építkezésénél. Látni akartuk őket, beszélgetni kívántunk velük. A salgótarjáni gépipari és köz- gazdasági technikumok, a balassagyarmati két gimnázium, a nagybátonyi tizenhét- osztályos általános iskola, a pásztói gimnázium és a szé- csényi mezőgazdasági technikum növendékeire büszke lehet az iskola, tanulmányaik otthona. Érdemes lenne felsorolni valamennyiök nevét, hogy sokan megismerjék őket: szocialista hazánk egyik monumentális *ipari létesítményének önkéntes, lelkes építőit. A táborban kihajtott szélű, tiszta és nagyon rendes, de néptelen sátor város fogad először, csupán a parancsnoki épület előtt látni mozgást. Az iroda helyiségében 3-4 alkalmi írnok — szintén diákok — a nyilvántartást, szerszám és egyéb felszerelés igénylését készíti a következő napokra. Vida István. a táborvezető helyettese — negyedéves bölcsésztanhallgató — tájékoztat bennünket. Elmondja, hogy a Nógrád megyei fiúk zömében földmunkát végeznek és eddigi teljesítményük kielégítő, legnagyobb munkájuk a nóg- rádverőcei vízkivezetőmű vezetékei részére szükséges 1,50 méter mély, 1 méter széles árok ásása, amelyből több kilométert kell itt a nyáron elkészíteni. Ide megyünk először. A szécsényi mezőgazdász- jelöltek 10 tagú brigádja öthetes mezőgazdasági kötelező gyakorlat után jött ide Vácra. Arra a kérdésre, hogy nem lesz-e sok egy nyáron ennyi munka, a mindig mosolygó, Galgahévízről való Rásonyi Laci válaszol: „a mi brigádunk minden egyes tagja letette az Ifjúság a szocializmusért mozgalom próbáit s azt hisszük, ez lesz' a ráadás.” Az iskola KISZ titkára, Fehér János is köztük van, s nagyon boldog, hogy elmondhatja társairól, menynyire összetartanak itt is, távol az otthontól a fiúk. Egy sátorban laknak, együtt dolgoznak és együtt olvassák a táborba járó újságokat. „Nem árt a kizárólag szakmai munkából ez a kis ki- kapcsolódás. különben a kukoricakapáláshoz képest ez üdülésnek számít” teszi hozzá. Rásonyi Laci még utánunk kiállt, hogy ,:mondják meg a stécének, jobban játszanak, mint az TVÍTK ellen”. Megmondtuk. A gépiparistákkal együtt dolgozik két tanáruk is: Fzabó Aladár és Stumf András A derékig meztelenre . vetkőzött izmos diákok között észre sem venni, hogy nekik a katedra megszokott, A szécsényi mezőgazdasági technikum diákjai „harcias üdvözletüket” küldik az otthoniaknak, szülőknek, tanárjaiknak — meg a lányismerösöknek. Szeretnének sok levelet kapni Vácra s nem együtt ülnek a padban, szurkoló tanítványaikkal. Dicséretre méltó az iskola részéről, hogy megyénkből a legtöbb diákokat küldték Vácra és nem hagyták őket itt sem nevelők nélkül. Ezért is van az talán, hogy bárkit kérdezünk meg, a gépiparistákat említi példának mindenki. Az árokásással éppen egy kisebb szőlőterület szomszédságában dolgoznak, másnap már a szőlőtőkék között suhan a csákány. Az aprótermetű Kozma Béla letörli arcáról a verítéket, aztán sóhajtja csak: „kár, hogy nem érik a szőlő”. Aradi József az idén érettségizett és most határtalanul boldog: a napokban kapta a hírt, hogy felvették a műszaki egyetem gépészmérnöki szakára. Soós Endre azzal dicselcszik, hogy reggelire három porció kávét ivott meg s a munka ellenére i? úay érzi. erősödött már. Elmondják nevetve, hogy némelyik fiú sok felesleges ruhaneműt hozott magával s ugyanúgy viszi, majd haza. Mert itt munkaruhát, bakancsot, sapkát kapnak, a sajátjukra csak akkor van szükség, ha kimenőre mennek — jutalomból. — Jövőre már tudjuk, mennyit hozzunk — mondja Horváth Tibi. — Hát te jövőre már érettségizel, mégis eljössz idei — kérdem. — De mennyire, még fel nem épül a Cementmű, mindig, amikor lehet. Szeretném, ha tíz év múlva is azt mondhatnám: „ebben az én munkám is benne van." Fent a bánya alatt az odavezető út szélén ássák az árkot a balassagyarmati iskolák diákjai. Nehéz, köves talaj ez, itt már szikrázik néha a csákány. Mégis dicséri őket Fekete József bácsi, a csapatvezető, szigorú, de igazságos „atyjuk”. Molnár Feri éppen vízért volt két társával, s nevetve mondja: „nem baj, holnap már sört iszunk, fiúk”. Három naponként értékelik a teljesítményt a műszakiak és az első három brigád tagjai jutalomból egy- egy korsó sört kapnak. Ezért folyik most a versengés. Ok maguk is számolják a teljesítményt mindennap s szerintük még eddig állandóan 100 százalék felett voltak. És valóban, amikor pár nappal később telefonon érdeklődtem a táborvezetőtől, úgy tájékoztatott, hogy az első három nap munkája alapján 16 középiskola közül, amiben a pestiek is benne vannak, a Szántó Kovács János balassagyarmati gimnázium diákjai a negyedik helyezést érték el. Oroszi Jóskának még forró a leves, de „most már nyugodtan kanalazgathatom, a mai műszaknak vége” — mondja „A kollégiumban is megszoktuk a korai felkelést, ebben a melegben úgysem tudnánk aludni”, nyugtat meg Horváth Tibor Az ebéd. KüIqji kell beszélni arról az ellátásról, amit az üzem konyháján kapnak eztek a fiúk. Ha jól emlékszem, Kármán Pista és a kis Toldi fiú magyarázták étkezés közben, hogy kiszámították mennyi kalóriát jelent az az eleség, amit naponta kapnak, s több jött ki, mint ami a bányászoknak van előírva. Némelyik a kulacsában a munkahelyre is kávét visz, ebédnél is vacsoránál is mindennap bőségesen kapnak húst és főzeléket, aki akar, repetázhat. Napirendjük egyébként a következő. Háromnegyed ötkor ébresztő van, hét óráig mosakodás, zászlófelvonás, reggeli. Héttől délután egy óráig 6 órán keresztül dolgoznak, utána ebéd, délután pihenés, sport, olvasás, kultúrprogram, esetleg strandolás. Este hétkor vacsora, zászlólevonás, film, vagy tábortűz és féltízkor takarodó. Éjszakai őrségre is a diákokat osztják be, ami külön élményt jelent a Duna partján húzódó, lombok alatt pihenő táborban. A táborban jártunk, amikor először egy bulgáriai delegáció tagjaival, majd egy amerikai filmvállalat munkatársaival akadtunk össze. Az utóbbiak még miután filmre vették a munkát végző, étkező, sátrak között hancúrozó fiúkat, hangjukat, a távolról visszhangzó indulót: „Vörös zászló leng, lengeti a szél”, meg a kérdésekre adott válasz hangjait is szalagon rögzítették — akkor is csodálkozva tekintgettek, hogy valóban most mindezt az anyagot összecsomagolhat ják-e s vihetik-e távoli hazájukba, bemutatni, hogyan épít egy felszabadult ország fiatalsága. Bolgár elvtársainkkal együtt mosolyogtuk meg ezt a „szabad sajtót és szabad hírt” propagáló kis csoportot, amelynek tagjai itt most valóban szembe nézhettek a szabadsággal. Az építőtábor tagjai nem panaszkodhatnak az ilyen és hasonló élmények hiánya miatt. Első napjukon a névadó tábortűzön Réti László, Rózsa Ferenc egykori munkatársa látogatta meg őket és beszélt nekik az illegális harcokról. Partizánéiul ény éket elevenített fel IVJlihalik János a Húsipari Kutatóintézet igazgatója egy másik alkalommal. Meglátogatta a tábort a KISZ központja fiatal '.művészeinek stúdiójából egy csoport. Ök szórakoztató, énekés zeneszámokkal szereztek kellemes estét a fiúknak. A múlt szombaton az Újpesti Dózsa férfi és női tornászai 3 órás, kápráztató bemutatót rendeztek a lelkesen tapsoló nézőknek. Ugyancsak ezen a napon egy lengyel bűvész csodálatos trükk- iein derülhettek fiaink. Minden sátor lakóinak külön jár újság. Az SZKP nyilvánosságra hozott programtervezetén napokig vitáztak és elsősorban úgy, mint legbiztosabb részesei az abban megrajzolt nagyszerű jövőnek. Vasárnap, amikor a rádió bemondta a Tyitov őrnagy űrrepüléséről szóló jelentést, a gépiparisták „hajrá Gagarin, hajrá Tyitov” kiáltásokkal üdvözölték a nagyszerű vállalkozást és percek alatt megszületett a Tyitov brigád is. Igen, a fiatalok, a mi diákjaink korunk káprázatos technikai vívmányait, e sikerek ifjú hőseit tekintik példaképnek. S ha egyre nagyobb meglepetéseket produkál a rohanó léptű tudomány, úgy érzik, ők is részesei, alkotó munkájuk rév ón előmozdítói a sikereknek. Belőlük, a DCM és más szocialista nagyüzemek építőiből lesznek a bátor szívű hősök, akik szorgalmukkal és hitükkel ámulatba ejtik a világot, amely mindegyre úgy fejlődik, hogy az ember sok évezred után végre tényleg emberül élhessen a Földön. A párolgó ételt mosolygó arcú „konyhanénik” rakják az asztalra „Éppen csúzliba való kavicsokat bontunk ki a földből”, mondják nevetve a Szántó Kovács János gimnázium feketére sült diákjai----------------4»^%»----------------• • Üzenet haza Hárman-négyen ülnek az árok partján, dömperre várnak, amely a kiásott földet elszállítja, hogy a további munkához hely legyen. Káimori Istvánnal, Vágó Lajossal és Harsányi Ottóval beszélgetünk. — Jó itt minden, a munkát is bírjuk, csak... — Csak szeretném, ha meglátogatnának a tanárjaink — vág közbe az egyik. Meg is ígérte Lajo-, bácsi, hogy eljön — ahá, ezek a Balassi Bálint Gimnázum diákjai, gondolom. — Hát miért hiányoznak annyira a tanárok? — teszem fel a kérdést. — Hogy látnák, itt is kiteszünk magunkért — válaszolják. — Tessék megmondani Szemerédi tanár úrnak is, meg Barkó tanár úrnak is, hogy várjuk őket — teszik hozzá. íme, ezt a kedves kérést így továbbítjuk most. Kis ember a nagy furikkal Gaál Gábor zömök, izmos fiú, a' földdel megrakott fu- rikot tolja, amikor megszó- lítiuk, „nem nehéz-e?” Többen is nevetve szólnak visz- sza, hogy „ő a brigádvezető, neki most irányító munkát kell végezni, különben oda a becsület”. Ő is nevet és a.zt mondja, hogy felváltva furikolnak, csak mivel ő negyedikes létére , a kisebb ter- metűek közül való, ilyen címmel „tisztelték meg”. De ő nem bánja, mert amig a többi ás meg lapátol, addig ő pihenhet. „Különben ezt otthon is csináltam már”. Kármán Pista szeretné, ha — Meg a lapát jobban felezd a turnust is meglátogatná törné a tenyerét mint a fu- Grosics Gyula, mint az elő- rik — jegyzi meg a vanyarci zöt Benyó Béla.. Tanár és volt tanítványa. Szabó Aladár párban dolgozik az idén érettségizett Aradi Józseffel s kettőjük közül itt néha a tanár kap leckét Kié lesz q televíziós készülék? A két hét leteltével összesítik majd az iskolák közötti verseny eredményeit. A három első helyezett televíziót, magnetofon^ és sportfelszerelést kap. Az értékelésnél a végzett munka mellett figyelembe veszik a fiúk magatartását, a tábori rendhez való alkalmazkodásukat és az öntevékeny kultúrmunkát is. Esténként ugyanis saját szórakoztatásra műsort állítanak össze és ebben paródiák, versek, ének-, zene- és tánc-számok szerepelnek. A gépiparisták fenik a fogukat, hogy az első három között lesznek. Az eddigiek alapján jogos ez a bizakodás. Még akkor is, ha most a „szakmától eltérő” 'munkát végeznek. TÁBORI ÉLET
