Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1961-08-02 / 61. szám
Ifa. __PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓ GRÁDI ■ ¥¥¥»¥ »»»*»¥¥»¥-¥¥■■¥»■¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥Népújság AZ MSZMP NÚGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1961. AUGUSZTUS 2. „A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése...“ (Az SZKP új programjának tervezetéből) í ► ***************************** *************************************v 2 A szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni A TASZSZ kivonatos ismertetője a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezetéről Moszkva (TASZSZ), július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plénum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója Bevezetés A programtervezet bevezetése elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom középpontja a XX. sz. elején Oroszországba tevődött át. Oroszország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin vezette bolsevik párt irányításával e mozgalom élcsapatává vált. A tervezet ezzel összefüggésben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd I. rész A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja elé terjesztik széleskörű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a tervezet tartalmi összefoglalóját. pedig a burzsoá-rendszer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért. Megvalósult, ugyancsak valóravált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít minden embert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájától, a háború szörnyűségeitől, s a földön békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép számára. Az emberiség világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a mo- nopólkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalom számára. A tervezet ezután taglalja az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista—leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepéről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szereidével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság. a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, s még korábban a Mongol Népköz- társaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembe állították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917. októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom-politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demokrácia a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az Imperializmus meggyengül, az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak benne az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialista társadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az országnak a kapitalista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforraszt] a, hanem elválasztja egymástól a népeket az Imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá-nacionalista irányzatokat s végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az októberi forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának második szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmust hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanakkor a nemzőitek kimerülésére, a népek elnyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, mely a kapitalizmus „megmentőjének” szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatosan leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmileg elavult rendszerével. A tervezet első részének következő fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megköny- nyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és a jobboldali opportunista eljárását, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a buzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visz- szattükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista pánt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkás- osztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását, a dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revi- zionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezeit kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A voR gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A kolo- nializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, a esnék keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kclonializmus fő oszlopa az Egyestelt Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. Tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei—politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméleteket”, amelyek a burzsoá-rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista, világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államiközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok, alá- és fölérendeltségen alapuló régi imperialista módszerét, a nemzetközi kapcsolatok új, szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön- rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverénitása tiszteletbentar- tásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a (Folytatás 2. oldalon.)
