Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-05 / 53. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 5. Á falusi kulturális fejlődése a rétsági A falusi kulturális munká­ban az új gazdasági helyzet­ből eredően, a falu életében beállott változásokból, három alapvető feladat jelentkezik: 1. A tsz-tagság széles töme­gei, szakmai, általános mű­veltség és világszemléleti szempontból tanuljanak, szak­mai és politikai képzettségük emelkedjen. 2. A falusi la­kosság igényeinek, a kultu­rális élet, a tanulás, a szó­rakozás útján való kielégítése. 3. A termelőszövetkezetek lét­rejöttével és megerősödésé­vel egyre inkább szilárdul és szélesedik a falusi kul­turális életnek az anyagi és szervezeti bázisa. Ennek a helyes, egységes felhasználá­sát kell biztosítani. E há­rom feladat végrehajtását biztosítja a falusi kulturális munka pártirányítása, állami szerveink tevékenysége. A múlt évben a végre­hajtó bizottság ennek meg­felelően szabta meg a fel­adatokat. Ez eredményezte, hogy az előző évhez viszo­nyítva a pártoktatásban részt vett hallgatók száma 288 fő­vel emelkedett. A szervezett pártoktatásban részt vett párttagságunk 70 százaléka. Ifjúságunk is szép számmal vett részt a KISZ által szer­vezett oktatásban. Állami, ideológiai továbbképzésben részt vett a pedagógusok 69 százaléka. A dolgozók okta­tása terén is van javulás. Dolgozók iskolája tanfolyam működött Nógrád községben 39 fővel, Rétságon 38 fővel, Borsosberényben 13 fővel. Ezenkívül Tereskén, Rom- hányban is működött ilyen tanfolyam. A lakosság igénye a köny­vek iránt is fokozódik. Pél­dául 1959-ben 105 213 forint. 1960-ban 115114. az utóbbi ünnepi könyvhét alkalmával 8565 forint értékben vásá­roltak járásunk dolgozói köny­vet. A romhányi FMSZ 2909 forint értékben adott el köny­vet. Ismeretterjesztő munka te­rén, társadalom és természet- tudományból 1959-ben 170 elő­adás, 6403 résztvevővel, 1900- ban 191 előadás 9718 fővel. Ezenkívül különböző szak­körök és tanfolyamok is mű­ködtek járásunkban. Járásunkban a mozik láto­gatottsága is emelkedő ten­denciát mutat. 1958-ban 119 077, 1959-ben 143 593, 1960- ban már 148 677-re emelke­dett. A faluszínház előadásai is látogatottabbak, telt házak tanúskodnak erről, ezenkívül nagy számban emelkedik nap­ról napra a rádió és tele­vízió előfizetőinek száma is. Alapvető járásunk dolgo­zóinak figyelme, segítőkész­sége melyet KULTURÁLIS ÉLETÜNK anyagi bázisának, erősödésé­nek érdekében tett, fokozódó mértékben segítik a falusi kulturális élet kibontakozá­sát. ~ Az 1961. évi költségvetés­ben tanácsaink előirányoztak 266 600 forintot. Ezen összeg felhasználása mutatja a tö­rekvést a kulturális munka érdekében. Például Borsos­berényben a művelődési ott­hon bővítésére százezer fo­rintot. könyvvásárlásra 3 ezer forintot. Diósjenő könyvvásár­lásra 3 ezer. Kétbodony a művelődési otthon bekeríté­sére 11 ezer forintot. Rom­hány művelődési otthon épí­tésére, anyagbeszerzésre és könyvvásárlásra 70 ezer fo­rintot, Szendehely művelődési otthon bekerítésére, könyv- vásárlásra 21 ezer forintot és Tereskén könyvvásárlásra 3 ezer forintot irányoztak elő. Tsz-eink is mindjobban be­kapcsolódnak a társadalmi munka segítésébe. Ez irány­ban tevékenykednek állami és mozgalmi szerveink is. Javult a. párt és áz állami szerveknek a kulturális mun­ka irányító tevékenysége. A pártszervezetek mind gyak­rabban tűzik vezetőségi ülés­re, taggyűlésre, a kulturális munka feladatait, ahol a párt művelődési politikájának egv- egy ágát tárgyalják meg. Ja­vul községeinkben a művelő­dési bizottságok tevékenysé­ge. A tanácsok és a szak- szervezetek az utóbbi időben fokozottabb mértékben kez­denek foglalkozni a népmű­velési munka feladataival. A párt művelődési politi­kájának megvalósítása terén, a jelentkező eredmények mel­lett vannak problémák és hiányosságok, amelyek gátol­ják a falusi kulturális élet fellendülését. Nem a lehető­ségekhez mérten spgítik a falu szocialista átalakítását, az emberek tudatának for­málását, gondolatmenetük irá­nyítását, az új felé. Hatéko­nyabban kellene segíteni a termelőmunkát, az ebből eredő feladatok megvalósítá­sát. Mik a fő hiányosságok? Nem terjesztettük még ‘ki a falusi kultúrmunka hatókörét, a termelőszövetkezeti paraszt­ság, a lakosság egészére. Ma még a termelőszövetkezeti parasztság nagy tömege, kí­vül esik A KULTURÁLIS MUNKA HATÖKÖRÉN és különösen a termelőszö­vetkezetben dolgozó asszo­nyokra, a hatása gyengébb az átlagnál. Nem kielégítő a könyvolvasottság kiszélesí­tése érdekében végzett könyv­propaganda sem. Ennek ér­dekében többet tehetnének a tanácsok és az FMSZ-ek is. Ismeretterjesztő munkánk a kulturális munka egészé­ben nem a megillető helyet kapja. Mint ahogy előfordul a sportnál, csak a labdarú­gás kerül előtérbe, a kulturális munka is leszűkül a mű- kedvelésre. Miből erednek nehézsé­geink? Elsősorban az elemző, előre átgondolt vezetést még nem tudtuk megvalósítani. Nem sikerült A FALUSI ÉRTELMISÉG EGÉSZÉT bevonni a kulturális munka végzésébe. A kulturális mun­ka anyagi bázisának kedvező alakulását is bizonyos ön- célúságok gátolják. Nem tud­tuk elérni, hogy különböző szervek (tsz, fmsz, üzem, Ág, ÁMG) költségvetésében sze­replő pénzeszközök, a köz­ség kulturális életében, a meghatározott célnak meg­felelően egységesen legyenek felhasználva, illetve egysége­sen fejlesszék a község kul­turális tevékenységét, életét. Ennek hatása nagymérték­ben gátolja a falu kulturális, anyagi , bázisának egészséges növekedését. Leszögezhetjük, hogy a tsz-ek megszilárdításának szerves, és nélkülözhetetlen része, a fa­lusi kulturális munka meg­javítása és fellendítése. A Központi Bizottság Titkár­sága, 1961. IV. 25-i határo­zata kimondja: „A termelő- szövetkezetek politikai és gaz­dasági megszilárdítása, a fia­talok falun maradásának elő­segítése, a falusi kulturmun- ka gyorsabb fejlődését igényli. Megköveteli a termelőszö­vetkezeti parasztok között világnézeti és kulturális ne- velömunka erőteljesebb foko­zását, szükségessé teszi ál­talános és szakmai műveltsé­gük gyors növelését.” Az 1961-es június 22-i pártbizott­sági ülés e határozatnak a szellemében jelölte meg a fel­adatokat. Ez évben a felnőttoktatást tovább kell szélesíteni. A 7— 8 osztály elvégzése mellett, a mg. és az ipari techniku­mokba is kell beiskolázni tsz- tagokat és ipari munkásokat. Az „Ezüstkalászos” tanfo­lyamok helyett, a szaktan- folyamokat kell előtérbe he­lyezni. ahol ennek feltétele megvan. Nagyobb községe­inkben az ismeretterjesztés viszonylag magasabb formá­ját, a tsz akadémiátjavasol­juk beindítani. Szövetkezeti esték c. előadássorozatot in­dítunk. melynél szemléltető eszközöket is használunk és filmet is vetítünk. Feladat, á falusi kultúrhá- zak tevékenységének kiter­jesztése. Szeretettel köszöntjiik a német fiatalokat munka járásban SZÉLESEBB RÉTEGEK BEVONÁSA, hatáskörükbe. Ez azt jelenti, hogy érdekesebb és vonzóbb programot kell kidolgozni, biztosítani különböző réte­gek számára (olvasó-mozga­lom, kulturális szemlék, szak­körök, klub-foglalkozások biz­tosítása). Érvényt kell sze­rezni annak az elvnek, hogy a tsz-ek, üzemek, fmsz-ek stb kulturális célra előirány­zott eszközeit egységesen, ösz- szehangoltan használjuk fel. A felhasználás formáját, mód­ját a járási művelődési bizott­ság vizsgálni fogja. Nem hozzák meg a kívánt eredményt, az olyan irányú törekvések, mint amilyen Tol­mácson, vagy Borsosberény­ben van. nem törekednek arra, hogy az egész község kulturális életét erősítsék, az anyagi eszközök egységes fel- használása útján. Javítani kell a kultúrotthon tevékenységét Bánkon, Alsópetényben és Legánden is. javítani kell a falusi kul­túrmunka állami- és szak­mai irányítását. Ebből adó­dik a feladat, hogy javítani kell, a járási és községi mű­velődési bizottság munkájá­nak tartalmát is. Előre kell lépni abból a helyzetből, hogy a művelődési bizottságok, csak reprezentatív és közönség- szervező feladatokat oldjanak meg. A feladat az, hogy ösz- szetételiikből eredően segít­sék a falusi kultúrmunka eredményességét, annak fel­lendítését. Pártszervezetek javuló irá­nyító, ellenőrző, segítő mun­kája biztosítja, hogy ez év­ben a községek, a helyi sa­játosságoknak megfelelő prog­ramot dolgoznak ki. A prog­ram megvalósításába a falusi értelmiség egészét von­ják be a pártszervezetek. Ez a sokoldalú, összefüggő tevé­kenység, céltudatosabban fogja segíteni a termelőszö­vetkezetek gazdasági, poli­tikai, szervezeti megszilárdí­tását, a termelőszövetkezeti parasztok szocialista tudatos­ságának erősödését, az egysé­ges paraszti osztály kialakí­tását. , Lánszki Pál az MSZMP rétsági járási párt- bizottság agit.-prop. oszt. vezetője Továbbképzésen vesznek részt a megye védőnői Kedden egyhetes védőnőkép- ző tanfolyam indult a megye védőnői részére. A tanfolya­mon mintegy 65 védőnő vesz részt, részben bentlakásos, részben bejárás formában. A tanfolyamon a szakmai továbbképzés keretében külö­nösen sok előadást hallanak a résztvevők gyermekgyógyá­szati témáról, valamint anya­védelemről. De előadást hal­lanak a védőnők a tüdőgon­dozásról és a különféle be­tegségek megelőzésével kap­csolatos tudnivalókról is. A tanfolyam időtartama alatt politikai tövábbkénzésen is részt vesznek a megye védő­női. Az előadásokat a megyei tanács nagytermében tartják. Az érdekesebb témákról egészségűnél filmeket is vetí­tenek a résztvevőknek. Es­ténként kollektív városnézé- zésen és mozilátogatáson mélyítik el egymással baráti kapcsolataikat a védőnők. A mezogazdasAg GYORSÜTEMÜ GÉPESÍTÉSE Az elmúlt tíz évben a cseh szlovák mezőgazdasági ter­melés terjedelme több mint 20 százalékkal emelkedett, s közben a háború előttihez viszonyítva megközelítőleg 50 százalékkal csökkent a mezőgazdasági dolgozók szá­ma. A csehszlovák mezőgaz­daság a nagyfokú gépesítés ellenére keptelen kielégíteni a' lakosság élelmiszerszükség­leteit. Ahhoz, hogy Csehszlo­vákia lényegesen csökkentse, sőt megszüntesse a mezőgaz- tlasási termékek behozatálát, tovább kell emelni a mező- gazdasági termelést. Az elő­irányzat szerint az ország mezőgazdasági termelésének színvonala 1970-ben eléri az ipari termelés színvonalát. Ez csakis korszerű nagyüzemi mezőgazdálkodás révén va­lósítható meg. Az elkövetkező öt évben a csehszlovák mezőgazdaság több mint 110 000 traktort, 10 000 tehergépkocsit, 153 000 pótkocsit, 27 000 silókom­bájnt és csaknem 11 000 ga­bonakombájnt és egyébb gé­peket kap. Vendégfogadásra készülőd­nek a salgótarjáni úttörők. Járják a várost, úgy próbál­ják nézni, mintha két éve nem látták volna, s büsz­kén Simogatják végig sze­mükkel az új létesítménye­ket. „Mikor itt voltak még ez sem volt, ezt is meg kell mutatni”. Az úttörőzenekar tagjai a szokottnál is gyak­rabban keresik fel az úttörő­házat, s izgatottan kérde­zősködnek: Mi hír van ró­luk? S ha két „zenész” ta­lálkozik, összemosolyognak: Tehát július 10-én. Kedves ismerősök látogat­nak el hozzánk az NDK-ból, az Eisleben-felbrai ifjúsági énekkar tagjai. Régi barátság szálai fűzik őket az úttörő- ház zenekarának tagjaihoz. Hogyan is kezdődött? Magyar úttörők nyaraltak a Keleti-tenger partján. Ve­zetőjük, Juhász Béla elvtárs hamar összebarátkozott a tá­borparancsnokkal. A tábor­parancsnok zenekedvelő em­ber volt, „civilben” zeneta­nár, hamar ráterelődött hál a szó a muzsikára. A tábor- parancsnok az énekkarról be­szélt, Juhász elvtárs a zene­karról. Jó lenne hallani őket, merült fel bennük a gondo­lat. 1957-et írtak akkor. S 1958-ban boldogan bú­csúzott a pályaudvaron az úttörözenekar. Eislebenbe in­dultak az énnekkar meghívá­Július 1-én a fővárosban, a Semmelweis teremben dr. Doleschál Frigyes egészség­ügyminiszter adta át a kivá­ló és érdemes orvos és gyógyszerészi kitüntetéseket az arra érdemeseknek. Megyénkből dr Guzay Emil nőitincsi körzeti orvost, a rétsági járás helyettes fő­orvosát kiváló, dr Mezei Sán­dort, a salgótarjáni Megyei Kórház belgyógyász főorvosát, érdemes orvosi kitüntető jel­vénnyel és oklevéllel jutal­mazták. Dr Puy József szécsényi gyógyszertárvezető érdemes gyógyszerészi kitün­tetést kapott. sára. Muzsikáltak, ismerked­tek az NDK városaival, a német emberekkel, s közben, szinte észrevétlenül erősödött a barátság. Hazainduláskor már így búcsúztak: Viszont­látásra jövőre, nálunk. 1959 újra az állomáson ta­lálta az úttörőket. De most nem utaztak, az eislebeni fiatalokat várták. Újabb fe­lejthetetlen napok teltek el, s búcsúzáskor még jobban fájt a válás. Azóta sűrűn jöt- tek-mentek a levelek, tavaly újra a magyar pajtások vol­tak kint. Most pedig izgatottan szám­lálják a napokat. Július 10-én erkeznek barátaik, akik két hetet töltenek majd nálunki A zenei programot már össze­állították. Július 12-én az acélárugyári színpadon ad közös hangversenyt az ének­kar és a zenekar, 13-án a József Attila kultúrotthonbun, 15-én Nagybátonyban lép­nek fel a német fiatalok. A politikusok a német béke­szerződésről vitatkoznak. Nyu­gat nem akarja megkötni, muzsika helyett szívesebben hallgatná fegyverek zaját. S mi szeretettel köszöntünk benneteket német fiatalok, akik közös hangversenyeiteken a zene nemzetközi nyelvén hirdetitek: Mi muzsikát aka­runk, békés, nyugodt, alkotó harmóniát. Egész megyénk nevében szeretettel köszöntjük kitün­tetett orvosainkat. EMLÉKBÉLYEG AZ 1000 ÉVES HALLE TISZTELETÉ­RE Halle város 1000 éves fenn­állása tiszteletére az NDK postaigazgatósága június 7-én két darab különbélyeget bo­csátott ki. Az egyik bélyegen haliéi munkások és Giebi- chenstein vár képe, a másikon a várost jelképező öt torony és egy hallei tudós arcképe látható.--------------------------------------­Eg észségügyi dolgozókai- tünfeH-ek ki * Látogatás a Salgótarjáni Tűzhelygyárban III. Jobb ma egy veréb,,.? B eszélgetünk a főmér­nökkel. Szintén az új generáció tagja, igen jóképes- ségű kohász. Említem neki Kovács és Daku esetét. Igen, elutasította, most is elutasí­taná, A technikusok köteles­sége az, hogy javítsák a tech­nológiát. Aztán ravasz kod­nak is. Az úgynevezett fürt­öntést nem úgy adták be, mint új technológiát, hanem beadták egy alkatrész önté­sével kapcsolatban. Aztán egy másik alkatrésznél megint beadták ugyanezt a techno­lógiát. Ez pedig nem megy. Kéziformázást gépre tettek, ez igaz, de ezt sem ők ta­lálták ki. Korábban ezekre az alkatrészekre egyszerűen nem volt gépi kapacitás. Most, hogy felszabadult, könnyű volt újítani. — Anyagiasak — mondja a főmérnök — Kovács is, Daku is. Megkérdeztem én Dakutól is: Miért jár a gyár­ba, a fizetését felvenni, vagy a feladatát ellátni. Megmond­tam mindkettőjüknek: egy kapitalista már rég kirúgott volna benneteket, ha nem fej­lesztettétek volna neki állan­dóan a technológiát. Vitatkozunk. Nekem — mondom — mégsem egészen tiszta ez a dolog, hiszen a munkaszervezési hónap alatt ezek az emberek tényleg na­gyon sok okos javaslatot te­hettek, ha csak úgy a javát kiválogatva, negyvenet újítás­nak véltek. S tényleg di­csérték őket, hogy a leg­több javaslatot ők tették, biz­tatták őket. A főmérnök csak a fejét ingatja, nem és nem. Álláspontja változatlan. Én mégis úgy érzem, a vitát nem döntöttük el ott. Mert hisz az rendben van, hogy a technológusok köte­lessége a technológia fejlesz­tése. Ezért alkalmazták őket. Az is rendben van, hogy ezt egy kapitalista is megköve­telné tőlük, ha volna még ná­lunk ilyen, sőt valószínűleg még sokkal szigorúbb eszkö­zökkel, mint mi. Dehát az is igaz, hogy a kapitalista is megjutalmazta azokat a szak­embereket, akik hasznot haj­tottak neki. Mi miért ne te­hetnék meg ezt? Kétszeres okunk is van rá: nem va­gyunk kapitalisták, akikre in­kább jellemző a szűkkeblű- ség, azonkívül két munkás­ból lett technológussal van dolgunk, akik nemcsak a sa­ját kedvükért lettek techno­lógusok, hanem a mi ked­vünkért is, a társadalom ked­véért is. És ha valóban sok értékes javaslatot tettek, ezt valamilyen módon nem ár­tana megjutalmazni. Mond­juk például jobb prémium­kategóriába sorolással. Ha va­laki a javaslataiért jutalmat remél, ez még nem biztos, hogy káros anyagiasság. És nem sokkal károsabb az, ha valaki kiábrándulva, tényleg csak akkor tesz javaslatot, ha pénzre van kilátás ? .. Ha pe­dig valóban komoly oka van a vezetőknek feltételezni Da- kuról és, Kovácsról az anyagi­asságot és a demagógiát — ilyen jelzőt is hallottam ró­luk —, akkor viszont le kell velük ülni, megbeszélni min­den problémát és esetleg félreértést. egemlitem a féktuskó ügyét is. — Ja — mondja a főmér­nök — ez a Parakfalvi lova — és nevet. — Igen — felelek — de mi­lyen jó ló! — Az igaz — tekint rám most már mosoly nélkül, ko-. molyán a főmérnök — nagyon jó ló. — És a gyártás, a gyártás­sal mi lesz, semmi remény? Hevesen gesztikulál. — A MÁV 10 tonna le- öntését kérte. Ha elvállalom, ránknyomják az egészet, anél­kül, hogy egyetlen fillért ad­nának fejlesztésre. Ez súlyos felelőtlenség lenne részünk­ről .., — Es a jelenlegi berende­zéssel — próbálkozom — sem­miképpen sem menne ? — Gyerünk — és szinte von maga után —, gyerünk megmutatom ezt a „berende­zést”. Az öntöde mögött valami fészerféle van, ódamegyünk. Itt pihen egy süvegcukorfor- májú üst, két keréken, rúd- fogantyúval, ezzel húzzák az üstöt. Oldalt egy kerék, amelynek a segítségével bil­lentik az üstöt. Egyik végére cilindenformájú edényt le­het illeszteni, ebben van a magnézium. Ha megbillentik az üstöt, a vas ráfolyik a magnéziumra, kezdődik a mo­difikáció. — No — án az üst mellé a főmérnök —, ebbe az üst­be fér vagy kétszáz kiló vas. Akkor a Praki megfogja a rudat, és kihúzza az udvarra. Van neki valami lemezpajzs, amögé bebújik, és félkézzel kinyúlva csavargatja a kere­ket. Mikor a vas elérte a magnéziumot, ezen a csövön feltör vagy három-négyméter magas lángoszlop, meg gőz, fröcsköl a vas. — És lefedni — kockázta­tom meg —, lefedni nem le­het? Van zárt üst is. Hogy ne fröcsköljön. Nevet. — Ugyanezt mondta Prak­falvi is. Azt mondtam neki„ Prakikám előbb írd meg a végrendeletedet, s abba azt is írd bele, hogy te akartad lefedni, mert meguntad az életedet. Hát, abban a pilla­natban szétdobná a feszült­ség az egészet! A zárt üst, amit direkt így készítenek el, az más, az nincs is teli vas­sal, és az üst falazata is olyan, hogy kibírja a nagy nyomást. De ez... — és le­gyint, — Történjen valami baleset, égjen halálra egy munkás, mehetek a börtönbe. Szó sem lehet róla! Kénytelen vagyok igazat adni neki. Ahogy elmagya­rázta. hogy dolgozott itt Prakfalvi vegyészmérnök, el­borzadok, és kezdem csodálni ezt a kutatót, aki képes volt erre a hősiességre. S azt is tudom, nem sokan csinálnák utána, egy kísérlet kedvéért. S így, ilyen körülmények kö­zött, tényleg nem lehet vál­lalni a tömeggyártást. De az az évi 30 millió forint! Va­lamilyen megoldásnak tnégis- csak kell lenni! Már vissza­felé megyünk az irodába, mi­kor megkérdezem: — Sok beruházás kellene hozzá? — Nem — feleli elgondol­kozva —, mondjuk 10■—15

Next

/
Oldalképek
Tartalom