Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)
1961-07-26 / 59. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. július 26. ItlT S1ÄNT A TRAKTORIST A ? Harmincöt órával a határidő előtt helyezték üzembe az Acélárugyár Martin-kemencéjét A DT—54-es, a súlyos lánctalpas fáradhatatlanul járja a tarlót a héhal- mi határban. Szánt. A zsíros, jó föld engedelmesen nyílik mély barázdákra az eke nyomán, Nagy Gyula, a traktorista hátra-hátrapil- lant. Úgy nézi, ellenőrzi a géppel való szövetséges a munkáját: rendben van-e minden? Ö és a gép kora reggel óta húzzák már a léniaegyenes barázdasorokat, s most az alkonyodó délutánon jókora terület van mögöttük. Ciga- rettányi időre ha megpihen, aztán tovább, mert éjfél előtt végezni szeretne azzal a 20 holddal, amit magának szabott. — Két éve vagyok traktoros — az Erdőkürti Gépállomás dolgozója. Amikor iskolára mentem, akkor még nem volt termelőszövetkezet a faluban, Kálión — mert odavaló vagyok — így határoztam magam a traktorosságra. Eleinte vontatóval jártam. azzal is kerestem szépen: 2000—2500 forintot, majd kombájnra kerültem segédvezetőnek. De igazán jól a lánctalpason érzem magam, bár az idén is volt dolgom kombájnnal, 8 vagon gabonát arattam le, mint kisegítő. — Tudja-e, mihez végez most talajelőkészítést? — Igen, mondták a tsz- beliek. Ezen a területen például. 30 holdon borsót vet a Május 1. Tsz, hát ezért is sietnem kell az előkészítéssel. A friss zöldárut már kora ősszel piacra akarja vinni a szövetkezet. De kerül ide másodvetésként egyéb is. Tíz holdon uborka terem, 30 holdon pedig répa lesz, magfogásra, és pillangós növény. A rról beszél még, hogy nagyon szereti ezt a mesterséget, de van is értelme az igyekezetnek, mert íme, ezen a napon lesz vágj’ 250 forint a kereset. Igaz, megszolgálja keményen, s jó, ha éjfélre ágyba kerül. De akkor kell fogni a forintot, amikor kínálkozik. Most pedig jó alkalom van rá. szükség van a traktoristára a nyári szántás szakában, télen majd lesz idő kipihenni a fáradalmakat. — Mennyi a havi átlag, ha egyetlen napon 250 forintot is keresni tud? — erről faggatom tovább. — Azt ne higyje azért, hogy mindennap ilyen jól megy nekem. De igazán nem pa- naszkodhatom. Négyezer körül keresek mindig, van, amikor felette is. Az utóbbi hónapokban a gyenge gázellátás és a megrongálódott belső falazatok miatt egyre emelkedtek az átlagos adagidők, fokozatosan romlott a folyókonyacél minősége is a Salgótarjáni Acélárugyár Martin-üzemében. A régi Martin-kemence egy-egy adagideje túlhaladta az öt órát, a selejtes öntvény aránya a múlt egészévi 1,59-ről 2,02 százalékra emelkedett ez év második negyedében, A Martin-kemence nagyjavítását augusztus 6-a és 20-a közti időre tervezték, amikor az egész gyár leáll a kétévenként szokásos nagyjavításra. Az évenként hatezer tonna acélt olvasztó kemence azonban majdnem egy hónappal előbb felmondta a szolgálatot. A kemence teteje ■ugyanis július 14-én beszakadt, s az augusztusra ütemezett javításokat azonnal meg kellett kezdeni. A Martin-kemence átépítésére és korszerűtésére a régebben szokásos 280—300 óra helyett 256 órát biztosítottak, mert az egyébként is gyengén teljesítő kemencétől a mezőgazdasági gépgyárak alkatrészhiánya sürgette a munkát. Kiss László, Gyur- kó László, Bocsi István és kőművestársaik már a bontás megkezdésekor kijelentették, hogy a megadott javítási időnél 1 nappal előbb adják át felfűtésre a kemencét. A nagyszerűen szervezett és szakszerűen irányított átépítést azonban az ígért szombat este helyett, már szombat reggelre befejezték, s összesen harmincöt órával a határidő előtt helyezték üzembe a Salgótarjáni Acélárugyár Martin-kemencéjét. Az átépítéskor több módosítást is eszközöltek a kemencén. A felső boltozatot például magnezit-téelából építették ki az eddig alkalmazott szilika-tégla helyett. Az ózdi tapasztalatok alapján már az elmúlt hetekben megkezdték a pakura póttüzelés kísérleteit a salgótarjáni martinászoík, amelynek eredményeként egyik napról a másikra csökkent az adagidő. A pakura póttüzelés üzemszerű alkalmazása miatt is több változtatást eszközöltek az átépítés idején. Az Acélárugyár Martin üzemében rekordidőnek számító kemenceátépítés után szombat reggel már begyújtották a kemencét, amelyet vasárnap délben adagoltak először. Az első cs.apolásból mezőgazdasági gépalkatrészeket öntöttek formákba a salgótarjáni martinászok. Traktoros szántóverseny a rétsági járásban Furcsa és szokatlan verseny résztvevőinek szurkoló csoportokat láthattunk a rétsági határban vasárnap délelőtt. Itt rendezték a megyében immár második járási színtű traktoros szántóversenyt. A Tolmácsi Gépállomás négy, a Borsosberé- nyi Állami Gazdaság két, a berkenyéi Petőfi, a tereskei Kossuth és a nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pedig 1—1 traktorral nevezett be a versenybe. A minden résztvevőnek kimért és táblával megjelölt parcellák végén megyei és járási hivatalos emberek, kíváncsi érdeklődők csoportjai figyelték izgatottan az ekék után felhasított földet. A délben lezárult, csaknem két és félórás versenyben a minőségi és gyorsasági munkát is figyelembe véve első lett Topolcsik Ferenc a Tolmácsi Gépállomásról, második pedig Kuruczki János, ugyancsak tolmácsi traktoros. Nagy lendülettel kezdték el a szövetkezeti házak építését Nagy a nyüzsgés napok- óta Salgótarjánban a béke- telepi nemrégen kimért házhelyek parcelláin. A szövetkezeti lakások építésének első munkálataihoz kezdtek hozzá a lelkes és boldog fiatal tulajdonosok. Ássák a házak alapját, másutt már a kővel dolgoznak. Teherautókon, dömpereken szállítják a Somoskőújfaluról és Gyön- gyössolymosról való príma építő-követ. Mlég ebben a hónapban kint lesz minden kő és sóderanyag, sőt már hozzákezdenek a falazáshoz szükséges salak szállításához is. Mégiscsak valóra válik tehát a fiatalok merésznek tűnő terve, hogy az összefogással, a városi tanács és különböző szervek, az üzemek támogatásával készülő családi ikerházak kulcsainak jórészét még ebben az évben átadják. Csinos összeg, az bizonyos, ugyan mire költi ezt a szép pénzt Nagy Gyula? S mintha csak gondolataimban olvasna, kérdés nélkül kapom a választ: — Van a pénznek helye mindig. Feleségem, kislányom, fiam van. A lány nyolc, a fiú 5 esztendős, kell a ruha, az asszony sem _ járhat akárhogy. Meg aztán ... Pillanatra elhallgat, érzem, hogy a meg aztán mögött rejtőzhet a legdédelgetettebb szándék. — Meg aztán? ... — ... A ház sem olyan már, amilyen kellene . . Vertfalú, kicsi ház... Másik kell a helyébe. Nagyobb... Egészséges, világos. Amilyen már soknak van a faluban. A követ, téglát, salakot már megvettem. Építkezni akarok. — Hát az a mostani 15— 16 órás műszak mellett kicsit nehéz lesz... — Most talán igen... De majdcsak jut idő arra is ... Elvégre nem lakhat akármilyen viskóban egy jópénzű traktorista ... Még megszólna a falu! (barna) Nagy kiterjedésű és gazdag bentonitmezőre fúrtak a százéves jubileumára készülő Salgó-bányában A bentonit a szénpillérek fejtése nyomán azonnal bányászható A nógrádi hegységekben, főleg a szénmezők feküjében már évtizedekkel ezelőtt bentonit jelenlétére bukkantak. Az első feljegyzések fehér homok, vagy fehér homokkő néven említik ezt az igen értékes ásványt. Bartkó Lajos,a Nógrádi Szénbányászati Tröszt egykori főgeológusa azonban már részletes feljegyzéseket is készített a jelentősebbnek vélt bentonit- mezőkről. Az ő perspektivikus útmutatásai alapján végezték most két esztendeje Nagylóc község határában is a kísérleti fúrásokat, amelyek eredményeképpen Nagylóc határában nagykiterjedésű bentonit- mezőt találtak. A zagyvapál- falvi mélyfúrók a kiváló geológus számításai szerint jártak el, s az első fúrólyuk már 125 méter mélyen elérte a bentonitmezőt. A 150— 150 méterrel távolabb telepített második és harmadik fúrólyuk is ugyanazon a mélységen érte el a bentonit- mező felső rétegét. A vegyi elemzés .során kiderült, hogy a kutatófúrásokkal észlelt 240 centiméter vastag és nagy kiterjedésű bentonit- mező igen jó minőségű. A Nagylóc határában feltérképezett bentonitmezőnél is jelentősebbnek ígérkezik a nógrádi szénbányászkodás századik évfordulója ünnepségeire készülő Salgó-bánya lejtősaknájában és környékén észlelt bentonitmező jelenléte. A százéves bánya széltében-hosszában észlelhető hófehér bentonitra a bánya főmérnöke, Farkas Béla figyelt fel már a múlt év közepén. Legutóbb a Medvesilejtősakna egyik szénpilA NORMÁK FELÜLVIZSGÁLÁSÁNAK TANULSÁGAI V. Nagy tartalékok a helyiiparban is Az elmúlt három év alatt kormányunk igen komoly összegeket fordított a helyiiparban is a termelőeszközök korszerűsítésére és fejlesztésére, amely nagymértékben megteremtette a termelékenység emelésének és az egyes nehéz fizikai munkát igénylő műveletek gépesítésének előfeltételeit. Ezek a beruházások előírták számunkra az éveken keresztül történt mulasztások pótlását — a teljesítményalapok felülvizsgálását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1960. szeptember 13-án hozott határozata, valamint az illetékes szakminisztériumok és szakszervezetek útmutatása alapján a helyiiparban is vizsgálat tárgyává tettük a teljesítményszázalékok alakulását, illetve rendezését. E határozatok és irányelvek világosan kimondták, hogy az elsődleges teendő nem a normák mechanikus rendezése, hanem az alkalmazott üzemi és munkaszervezési módszerek felülvizsgálásával kapcsolatos feladatok feltárása és megszüntetése azoknak a munkaidőveszteségeknek, melyek egyrészt a munka- és üzemszervezés fogyatékosságaiból, másrészt a dolgozók hibáiból származnak. Ez a munka nem ment gördülékenyen. Igen komoly feladatok elé állította a helyiipari vállalatok vezetőit, mivel nem rendelkeztek — e munka területén — kellő gyakorlattal, illetve ilyen jellegű munkák elvégzésére jól képzett szakemberekkel. A munka kezdetén volt baj a szemlélettel is. Egyesek csak többletmunkát, mások fizetéscsökkentést láttak a teljesítményalapok felülvizsgálásában. Voltak vállalatok, amelyek nem teremtették meg az e munkához szükséges tömegbázist, a feladat elvégzését a munkaügyi előadóra bízták, mert csupán munkaügyi feladatnak tekintették. Ezeket a problémákat, illetve helytelen nézeteket a párt- és szakszervezetek segítségével időben sikerült felszámolni. Munkánk nem volt hiábavaló. Komoly erőfeszítések révén a helyiipari vállalatoknál is sikerült a teljesítményalapok felülvizsgálásával kapcsolatos munkák nagyobb részét — kapacitásfelmérés, gyártástechnológia kidolgozása, munkaidőveszteség — határidőre befejezni. Valamennyi vállalatnál július 1- vel bevezetést nyertek az ú] teljesítménykövetelmények. Az azóta eltelt idő rövidsége miatt tényszámokra épülő elemzés — amely rámutatna a végzett munka fogyatékosságaira — ma még nem adható. Az előzetes számítások alapján a könnyűipari vállalatoknál az új teljesítménykövetelmény körülbelül 10—18 százalékkal, míg az élelmiszeripari vállalatoknál 10—13 százalékkal fog növekedni. Ezek a teljesítményszázalékok — megítélésem szerint — még növelhetők, ha a vállalatok vezetői intenzívebben foglalkoznak az üzemszervezési munkával. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalatnál a ledolgozandó órák 2,1 százaléka az a veszteségidő, amely a munkások hibájából adódik és 22,8 százaléka, amely szervezési és műszaki hibából eredt. E téren hasonló a helyzet a többi helyiipari vállalatnál is. A fenti számokon érdemes elgondolkozni, s egyben szolgáljon figyelmeztetőül is a helyiipar vezetői számára, hogy a szervező munka nem lebecsülendő, munkánk nagyon fontos része. A teljesítmények növekedésére igen kedvező hatást gyakorolt az időbérben és teljesítménybérben dolgozók arányának helyes irányban történt megváltoztatása. Ha viszonyítási alapként vesszük az 1960. év harmadik negyedévét, azt láthatjuk, hogy páldául a könnyűipari vállalatoknál a bázisidőben az összmunkások 76 százaléka dolgozott teljesítménybérben, az új teljesítménykövetelmények bevezetése után ez a szám körülbelül 10 százalékkal növekedett. A fejlődést tekintve, ennél sokkal kedvezőbb a helyzet a műszaki normában foglalkoztatott munkások arányszámának növekedésénél. Addig, míg a bázisidőszakban a könnyűipari munkások közül 70 fő dolgozott normában, vagyis az összmunkások 8 százaléka, ma ez a szám 414 főre növekedett, százalékban kifejezve az összmunkások 54 százaléka. Ha a fent említett szempontok figyelembevételével vizsgáljuk az élelmiszeripari vállalatokat, ott is hasonló eredményekkel találkozunk. Az új teljesítménykövetelményeket — egyhónapos tapasztalat alapján a helyiipar összességét figyelembe véve a dolgozók 100 százalék körül teljesítik. Ez azt bizonyítja — egyes vállalatoktól eltekintve —, hogy a helyiipar vezetői a munkáknál kellő körültekintéssel jártak el. A vállalatok politikai és gazdasági vezetői megértették, hogy a normafelülvizs- gálási munka fő célja a munka termelékenységét gátló okok elhárítása, nem pedig a dolgozók keresetcsökkentése. Ezt igazolja az is, többek között, hogy a teljesítménykövetelmények rendezéséből kifolyólag az ez évre előirányzott átlagbér egyetlen vállalatnál sem lett csökkentve. Az igazsághoz tartozik, és nyíltan kell róla beszélni, hogy gyorsabb előrehaladásunk érdekében minden dolgozónak fegyelmezettebb, odaadóbb munkát kell végeznie. A vállalatok vezetői pedig a munkások teljesítési lehetőségeit a legteljesebb mértékben segítsék gazdasági és műszaki intézkedésekkel, hogy a magasabb termelékenység necsak munkaintenzitással, hanem széleskörű gépesítéssel, a nehéz fizikai munkák csökkentésével emelkedjen. összegezve megállapíthatjuk, hogy a halyiipari vállalatok többsébe a teljesítményalapok felülvizsgálásával kapcsolatos munkákat helyesen hajtotta végre. E téren elismerésre méltó munkát végzett a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat, a Bánya- és Építőanyagipari Vállalat és a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat. Korántsem mondhatjuk el azonban, hogy most már nálunk minden rendben van, jól szervezett, korszerű termelés folyik. Ezek a munkák még csak kezdő lépések voltak ahhoz, hogy további finomítással vállalatainknál az eddiginél lényegesen jobb, szervezettebb termelést valósítsunk meg. A teljesítménykövetelmények, felülvizsgálása nem lehet kampányfeladat, állandó figyelmet és vizsgálatot igényel. Ebből következik, hogy ez a munka vállalatainknál sem fejeződött be július hó 1-vel. Továbbra is fokozni, illetve javítani kell az üzemszervező munkát, meg kell teremteni a folyamatos gyártás előfeltételeit, fel kell számolni a termelést gátló szűk keresztmetszeteket. Továbbá gondoskodni kell a szabad kapacitás lekötéséről, szigorúan ellenőrizni kell a gyártástechnológiai utasítások betartását és továbbra is kutatni kell a munkaidőveszteség okait, valamint intézkedéseket szükséges tenni azok megszüntetésére. A lehetőségek figyelembevételével ki kell vonni a termelésből az elavult, rossz hatásfokkal dolgozó gépeket és a termelékenyebb gépeket több műszakban kell üzemeltetni. A kihasználatlanul heverő gépeket a hasznosítás érdekében át kell csoportosítani más vállalathoz. Szükséges még az is, hogy tovább javítsuk az időbérben és teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozók eddig már kialakított arányát. Ezek a feladatok továbbra is következetes és körültekintő munkát igényelnek a vállalatok politikai és gazdasági vezetőitől. E munkák továbbviteléhez segítséget kíván nyújtani a megyei tanács iDari osztálya azon keresztül, hogy a közeljövőben az osztály, a szakszervezet és a vállalat legjobb műszaki dolgozóiból több munkacsoportot hoz létre, amelyek a vállalatoknál megvizsgálják a jelentkező gondokat és megadják az útmutatást e gondok felszámolására. Kun Lajos, a megyei tanács ipari osztályújának vezetője. lerének feltárása közben, vetőn áthaladva a bento- níimező kellős közepében találta magát az egyik szenelő csapat. Ekkor tett javaslatot a főmérnök a nagykiterjedésűnek és gazdagnak ígérkező bentonitmező kitermelésére. Farkas főmérnöknek a bentonit kitermelésére tett javaslata különösen figyelemre méltó, mert ezt, a népgazdaság számára igen fontos ásványt egy teljesen feltárt, szállítóvágatokkal és berendezésekkel ellátott és üzemben levő bányából lehetne kitermelni, a feltárással, építéssel és gépesítéssel k csolatos legkisebb népgazdasági beruházás nélkül. A külszíni vasútvonalak nagy része is azonnal alkalmazható. Az ország egyetlen bentonit- bányájából, az istenmezejei bányából máris felkeresték a salgói betonitleleteket. Az istenmezejei ásványbányából hozott mintákkal összehasonlítva, külsőre tisztább, fehérebb a salgói bentonit az istenmezeieinél. Természetesen a minőséget illetően a veevi elmezés adja meg majd a salgói bentonit értékét. A napokban már mintegy negyven kiló bentonitot küldtek el Salgó-bányáról vegyi elemzésre a kibúvások és szénmezők feküjében különböző helyeken talált értékes ásványból. A most százéves bányában a jó minőségű barnaszéntelepek már kifogyóban vannak, s néhány év múlva felmerül a bánya bezárásának esélye. A bentonit esetleges kitermelése újabb hosszú évtizedekre megoldaná ebben a bányaüzemben is a bányászkodás jövőjét. A bentonit ugyanis bel- és külföldi piacon egyaránt igen keresett ásvány. Az öntödékben, mint a formázóhomok kötőanyaga, igen értékes és nélkülözhetetlen. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban is több tonnát használnak belőle naponta. Olajkutak fúrása és más kutatófúrások alkalmával is nélkülözhetetlen iszaptisztítóanyag a bentonit. Egyre nagyobb a lehető- séer a baráti országokba való exportszállítás terén is. A nógrádi szén tizenhat forintos mázsánkénti árával szemben a bentonit minden száz kilogrammonként száz— százhúsz forintot fizetnek ma is kohászati üzemeink, illetve öntödéink. Ebből következik, hogy a bentonitki- termeléssel az eddigieknél sokkal figyelemreméltóbb helyet tölthet be esetleg Salgóbánya népgazdaságunk és a baráti országok egyre fejlődő kohászatát illetően. Nagy Ferenc
