Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-19 / 57. szám

1961. július 19. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Meglátogattam. napjaink egyik legnépszerűbb építke- zését, a Nemzetközi Kőolaj- vezeték Építő Vállalatot. Ez a hivatalos neve anndk a hatalmas munkának, amely­nek célja, hogy acélerekkel kösse össze Kujbisevet Mo- züllel. Uzsgoroddal, Tupával, Bratislavával és Kápolnás- nyékkel. A közvélemény gyorsan új elnevezést talált: a Barátság olajvezetéke! Milyen találó a név. A népi demokratikus országok együttműködésének egyik nagyon impozáns jele ez a sokszáz kilométer hosszú olajvezeték. Mi a célja? Eddig a kuj- bisevi területről, az egyik legnagyobb olajtermelő vi­dékről tengelyen, illetve tankhajókkal szállították az olajat. A kőolajvezeték meg­építésével megszűnnek ezek a gondok és a szállítás költ­sége mintegy egyötödére csökken. Nem túlzás azt állítani, hogy a vezetéképítés ma­gyarországi szakaszának első állomása valóban olyan, mint a harctéri főhadiszál­lás. Az Ipoly pariján, Hont község és Drégelypalánk kö­zött — hogy egészen ponto­sak legyünk — Hont, Dré­gelypalánk, Tesma (Csehszlo­vákia) körzetében a 127-es háromszögelési pontnál — földmunkálógépek, nehéz­traktorok, hegesztőaparátok Épül a Barátság olajvezetéke egész arzenálja sorakozik. Az építkezés főparancs­noka — ráillik ez a név —, hiszen katonás pontosság és keménység kell ehhez a munkához — Vaskó László főépítésvezető. Róla elmond­ható, hogy nincs <Magyaror­szágnak olyan megyéje, ahol ne épített volna olaj-, gáz-, vagy gőzvezetéket. Huszon­két éve jegyezte el magát a földalatti vezetéképítkezés munkájával, ö' mutatja be nekünk is ezt az új gyerme­ket, a Barátság olajvezeté­ket, amely egyszersmind a leghosszabb magyarországi távvezeték lesz. — A kőolajvezeték 122 kilométer hosszú. Honinál lép be az országba és Ká- polnásnyékről átemelőállo­más vezeti az olajat a fino­mítókba. Csak akkor mér­hetjük le, mennyire gazda­ságos ez az ország számára, ha számításba vesszük, mennyi vasúti szerelvényt, tankhajót és vontatókapaci­tást szabadítunk fel. — Hallátlan sok technikai nehézséggel kell megbirkóz­niuk az építőknek. Csak néhányat említek a sok kö­zül. Amíg a vezeték Honttól Kápolnásnyékig elér, mint­egy 40—50 vasúti töltést és műutat keresztez. Ez régeb­ben azt jelentette volna, hogy a vasúti töltést és a műutat árkokkal kell átszelni, hogy lefektethessék a csöveket. Az építők olyan gépet alkal­maznak, amelynek segítségé­vel hidraulikus úton a szó legszorosabb értelmében át­fúrják a töltést. így teljesen zavartalan az utakon a köz­lekedés és a töltések bizton­sága is olyan, mintha sem­mi sem történt volna. A legérdekesebb — s ta­lán a legnehezebb — fel­adatnak látszik a folyóvizek, s különösen a Duna medré­nek keresztezése. A vezeték Soroksárnál szeli át a Du­nát. Hogyan? — Kotrógépekkel árkot vájunk a Duna medrében, ebbe nehéz vontató trakto­rokkal behúzzuk a csöveket, utána ismét ráterítjük a meder kavicsát, majd olyan súlyt rakunk rá, amely meggátolja, hogy horgonnyal, vagy egyéb kemény tárggyal esetleg megsértsék a vezeté­ket. Törekszünk a tökéletes biztonságra, azért egymás mellett rövid távolságra két vezetéket fektetünk a Du­nán át. Ha az egyik esetleg hibás lesz. a másikon zavar­talanul szállíthatják az ola­jat. Egy sereg speciális felada­tot kell megoldaniuk az építőknek. Kiszámították, hogy a hegesztőknek mint­egy 36 kilométer hosszú he­gesztő varratot kell elkészí­teniük, amíg Kápolnásnyékig érnek a vezetékkel. Es meny­nyire precíz munkát igényel ez. Ha a legcsekélyebb hőmér­sékleti ingadozást nem ve­szik figyelembe, könnyen el­törik a cső a varrat men­tén. S amint meggyőződtünk róla, sokszor bizony térdig érő vízben, iszapos, zsombé- kos talajon kell dolgozniuk a hegesztőknek. Nem irigy- lésreméltó például Hunvúgner G'yula gépkezelő sem. Ö az egyik árokásó gép vezetője, mondhatnánk csigalassúság­gal halad Kápolnásnyék felé. A sebessége 12 óra alatt 700 méter. Igaz, ez 160 centi mély árkot jelent, amiben jó ágyat talál az olajvezeték csöve. Jelenleg az építkezés első szakaszánál tartanak. Na­ponta egy kilométert halad­nak előre. A jövő év má­jus elsejére készen áll a ve­zeték teljes hossza. A terv szerint ekkor, a munkásszolidaritás ünnepén adják át rendeltetésének a Barátság olajvezetéket. P. F. Az újítóműhely a géppark korszerűsítése érdekében egy új 280-as MZE típusú esztergapadot kapott. Előreláthatólag még más szerszámgépeket is kap az üzem * A technikumok hallgatói most végzik egy hónapos kötelező szakmai gyakorlatukat az Acélárugyárban. A lucfalvai Szatmári Zoltán technikümi tanuló az esztergagéppel is­merkedik A SZEPTEMBERI INDULÁSÉRT Határidőre készülnek el részleges munkái A Salgótarjáni Acéláru­gyárban szerzett értesülések szerint az új hideghenger mű építkezés munkája je­lenleg a határidők szerinti ütemezés alapján folyik. A gépcsarnokban a Quarto, a 20 hengeres gépek be­szerelését már elvégezték, az olajpincében már csak néhány méter csővezeték vár beépítésre. Jelenleg villamosszerelés és műszerezés folyik ezen a részlegen. A külföldi szere­lők úgy ütemezik munkáju­kat, hogy a villamosszerelé­sekkel és a műszerezéssel egyszerre készüljenek el. Néhány napja elkészült a körolló alapozása is, így rö­videsen megkezdődhet itt is a gépek beszerelése. A hideg- hengermű szerelői hozzáfog­tak a szürkviz-rendszer csövezési munkáihoz is. A rendszer kiépítéséhez 3 kilométer csővezetéket építenek be. Ez a szerelés is a határidő szerint elő­írt ütemben történik. Mint már arról hírt ad­tunk, egyre gyorsabb ütem­ben érkeznek a belföldi gé­pek is, valamint a kisegítő berendezések az építkezésre. Sztálinvárosból is megindult a folyamatos szállítás. Meg­érkezett már az áthúzó pá­coló két gépegysége, amelyet rövidesen követnek az újabb szállítmányok. A sztálinvárosiak válla­lása alapján augusztus végére megérkeznek az összes beszerelésre kerülő gépek és segédberendezé­sek. A transzformátorháznál már folynak a kábelhúzási munkálatok. A kábelhúzási munkákat párhuzamosan végzik a gépek bekötésével. Egy-egy kábelrész behúzása Képek a Sa'gót-arjáni Acélárugyárból Az új hideghengerműcsarnok egy része, középen a nagytel­jesítményű Qartó hengerlő berendezés gépii láthatók után lekötik a végeket és csatlakoztatják az egyes gé­pekre. A gépcsarnok déli szárnyánál például 33 kilo­méter kábelvezetéket építe­nek be. Ebből a mennyiség­ből néhány nap óta folyó kábelszerelési munkák so­rán két kilométer vezetéket már beépítettek. Az áthúzó pácolónál további 9 kilomé­ter kábelvezetéket helyeznek el. Rövid időre gondot oko­zott az építőknek az egyes hurokgödör fennakadása. A betonból előkészített kör- alakú héj — amelyet felül­ről terheltek, — a nehéz talajviszonyok között 12,5 méteren megállt. Néhány napig úgy mutatkozott, hogy az építők nem tudják bizto­sítani a betonhéj további süllyesztését. Azonban új módszert dolgoztak ki a hu- rckgödör süllyesztésére. Az új módszer szerint a köralakú héj körül ki­emelik a földet, majd alulról felfelé való beto­nozással folytatják a to­vábbi munkát. A tájékoztató alapján el­mondhatjuk, hogy az új hi­deghengermű építési és sze­relési munkálatai jó ütem­ben haladnak, s ha az e munkában érdekelt vállala­tok továbbra is igyekeznek betartani az építési, szállí­tási és szerelési határidőket és lelkiismeretesen végzik el munkájukat, késedelem nélkül megvalósíthatják a szeptemberre tervezett indu­lást. A jelszó valósággá válik S egítsük, erősítsük a szocialista útra tért nagyüzemi mezőgaz­daságot, — a jelszó már a kora tavasszal általánossá vált üzemeinkben, bányáink­ban. A munkások százai és ezrei a gondoskodásnak, a tapasztaltabb testvér aggódó együttérzésének számtalan megnyilatkozásával tartalmat adtak ennek az időszerű és nagyon fontos jelszónak. Bi­zony, sokszor még falusi dol­gozóink is idegenkedéssel fo­gadták, beavatkozásnak, vagy önállóságuk csorbításának tekintették a munkások osz­tálykötelességből fakadó tá­mogatását. Ilyesmit elsősor­ban akkor lehetett tapasztalni, amikor még nem sokasodtak meg falun a _ mezőgazdasági munkák, nem történt meg a terveken alapuló pontos munkaszervezés és a tsz-ek tagjai közül sem tudtak min­denkinek elfoglaltságot bizto­sítani. A politikai felvilágo­sító munkában, -a pártélet egészséges kibontakoztatásá­ban nyújtott elvtársi segítség sem talált mindenütt rokon- szén vre. Falusi dolgozó parasztsá­gunk egyre inkább látja azonban hogy gyors fejlő­dése, gazdasági és politikai izmosodása elsősorban a munkásosztály önzetlen tá­mogatásával valósítható meg. Ezért ma már igényli is és köszönettel, elismeréssel ve­szi ezt a támogatást. A falu nem kielégítő munkaerőviszo­nyai, a kedvező időjárás miatt megtorlódott mezőgaz­dasági munkák elvégzésénél bizony sok tíz- és százezer forint hasznot jelent az üzemi munkások, bányászok, sőt hivatali dolgozók eseten­kénti, vagy rendszeres segít­sége. Ezeknek különösen megnő az értékük, ha figye­lembe vesszük, hogy saját feladataik elvégzése mellett, munkaidő után, vagy egye­nesen ilyen célra igényelt fizetett szabadságuk idejét feláldozva fognak kaszát, vagy kapát kezükbe az ipari dolgozók. A legtöbb helyen ennek megfelelően is értéke­lik, becsülik meg a munkás- osztály által a mezőgazdaság­nak nyújtott segítséget. lj uKtattak hozzám egy Helyiipari tanfolyam indult a helyes vállalatgazdálkodás érdekében A helyes vállalati gazdál­kodás, valamint az egyöntetű ügykezelés kialakítása céljá­ból a megyei tanács ipari osztálya „A szocialista válla­lat gazdálkodása” címen tan­folyamot indított a helyiipari vállalatok vezető beosztású dolgozói, valamint a párt- és szákszervezeti vezetők részé­re. Érdekes, bár nem újszerű ez a tanfolyam, s nagyon sok segítséget nyújt a helyes vál­lalatgazdálkodás kialakítása szempontjából. Eddig egy elő­adásra került sor a tanfolya­mon. A tanfolyamot beszámo­lási rendszerre építették fel, amely szerint az előadáson el­hangzottakat a következő fog­lalkozáson visszakérdezik, il­letve megbeszélik a részt­vevőkkel. Az első előadáson megbe­szélték a helyiipari vállalatok tervezésével kapcsolatos ten­nivalókat. Mindezek mellett azonban azt is el kell mon­dani, hogy a vállalatvezetők egy része nem tanúsít a tan­folyam fontosságának megfe­lelő érdeklődést az anyag iránt. A tanfolyam hatékony­sága érdekében az ipari osz­tály minden segítséget megad a résztvevőknek, de szigorú felelősségrevonást is gyakorol az elmaradókkal szemben. levelet a tűzhelygyári pártbizottságról, amely híven tükrözi a testvéri, elv­társi együttműködés helyes útját. Ebbe a gyárba több százan járnak dolgozni a kö­zel* községekből s az embe­rek, — akár vannak közvet­len hozzátartozóik a tsz-ben, akár nincsenek — a falu be­csületéért is, meg az emlí­tett jelszó gyakorlati meg­valósításáért érzett felelőssé­gük miatt is szinte versengve kapcsolódtak be már a ta­vaszi mezőgazdasági munkák­ba. A levelet Nógrádmegyer- ből írta Elek Dezső elvtárs, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Felsorol 25 tűzhely­gyári dolgozót, nőket, férfi- kat, idősebbeket és fiatalo­kat, akiknek hozzájárulásával már a kapálás, a szálastakar­mány aratása és begyűjtése óta mostanáig fennakadás nél­kül képesek voltak program szerint intézni dolgaikat. „Termelőszövetkezetünk nevében kérjük az elvtár­sakat, hogy a felsorolt dolgozókat részesítsék di­cséretben, mivel a többi üzemek dolgozóival szem­ben a tűzhelygyári elvtár­sak vették ki részüket leg­jobban a munkából. Es kérjük, hogy mint eddig a továbbiakban is segítsék termelőszövetkezetünket a munkák mielőbbi elvégzé­sében.” Balogh János, a vasöntő pártmegbizatásként végzi a szervező munkát Be- sze Imre homokelőkészítővel együtt. Jelenleg az aratási munkában segítenek, de szán­dékukban van az is, hogy a csépléshez külön brigádot szerveznek. De jönnek a levelek a többi tsz-ektől is. Magyargécről, Ka- rancsal járói, Marakodi pusz­táról. s nemcsak a tűzhely­gyárba hanem a többi ipari üzemekbe: az üveggyárakba, az acélárugyárba, a bánya­üzemekhez, hivatalokhoz. A pártszervezetek és pártbizott­ságok irattárában az utolsó két hónap alatt nagyon meg­szaporodott az ilyen fajta le­velek száma. S a levelek mon­danivalójában ott lüktet egy­re erőteljesebben a testvéri kézfogás egymásnak elköte­lező eszmei tartalma, a jel­szó életté, termékeny életté válása. fi s ha figyelembe vesz- szük, hogy a kapálás­nál, aratásnál, cséplés- nél, a betakarítási munkák­nál nyújtott segítség gazda­sági hasznán túl a nagyüzemi módszerekre áttérő mezőgaz­daság munkaszervezési, terv- készítési és komoly politi­kai tapasztalatokat vehet át az üzemi dolgozóktól, ért­hetővé válik, hogy a kez­deti idegenkedés mindinkább elolvad, helyette a segítés szükségszerűsége kerül elő­térbe. Amelyik tsz-ben a napi munka felmérésén és jóleső elkönyvelésén túl már ezt is figyelembe veszik, rit­kulnak a problémák, köny- hyebb a távlatok áttekintése, a gazdasági munka irányítása. Éppen ezért jó, ha hangsú­lyozzuk: falusi dolgozóink be­csüljék meg a munkásosz­tály fiainak áldozatkész se­gítségét, ápolják a most ki­alakult kapcsolatokat a jövő­ben is. A megbecsülés jusson kifejezésre abban is, hogy sa­ját munkájukat szorgalmasan elvégzik, nem a külső segít­ségre kalkulálnak elsősorban, de az elvtársi támogatásból megfelelő erkölcsi következ- teteseket vonnak le. Vonako­dás nélkül, a harmonikus együttműködés természetes ki­fejezéseként igyekeznek a fejlődés adta lehetőségekhez képest viszonozni munkásaink, a város dolgozóinak segítését azzal is, hogy erőik össze­fogásával életképes gazdasá­got teremtenek maguknak. Azzal is, hogy termékeik bő­ségével biztosítják a nem mezőgazdasággal foglalkozók ellátását. Az együttműködés így teremti meg a közös út valóságos eredményeit, a gyors, minden oldalú fejlődés lehetőségét. Kondorosi János — Filmvetítéssel egybekö­tött balesetelhárítási oktatás volt kedden délután 5 óra­kor a Sütőipari Vállalat dol­gozói részére Salgótarjánban. — Fásítják, parkosítják és körülkerítik a kétbodonyi művelődési otthont az idei községfejlesztési alapból. A bodonyi tanács az otthon csi­nosítására a költségvetési ke­retből is jelentős összeget áfdoz. — Újítási ankétot rendez­tek július 18-án délelőtt Sal­gótarjánban a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete Tröszt­bizottsága és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igaz­gatósága Az újítótanácsko­záson a mozgalom első fél­évi eredményeit vitatták meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom