Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-12 / 55. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Julius 12. A kívülálló gyakran irigy­kedve néz az orvosra, a jó fi­zetésű, autón járó embert lát­ja benne, s nem gondol arra, hogy mint minden szakmá­nak, ennek is megvannak a nehézségei, gondjai. Ma már elmondhatjuk, hogy orvosa­ink többsége munkájával az embert, az életet szolgálja. Ez a törekvés jutott 'kifeje­zésre a Szakszervezetek Nóg- rád megyei Tanácsa, a Nóg- rád megyei Tanács Egészség­ügyi Osztálya és a Közegész­ségügyi és Járványügyi Ál­lomás szervezésében pénte­ken megrendezett ,,A bőr foglalkozási ártalmai” című orvos-műszaki amkétan. Megnyitót Szojka Irén, az SZMT titkára mondott. Vá­zolta a főbb problémákat, s kérte a résztvevőket, hogy hozzászólásaikkal, javaslataik­kal nyújtsanak segítséget ezek megoldásához. Eziután került sor az első előadásra, melyet dr. Károlyi István, az országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazga­tó helyettese tartott „A bőr foglalkozási . megbetegedése, különös tekintettel a bőrgeny- nyesedésre” címmel. Előadásában kitért arra, hogy az egész országban a táppénzek nyolc százalékát börmegbetegedések foglalják le, ennek ellenére Nógrád megyéből egyetlen ilyen vo­natkozású bejelentést nem tettek. Nincs talán? Akkor nem lenne értelme ennek az értekezletnek. A következő előadó dr Csil­lag József, a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt főmérnöke volt. Hangsúlyozta, hogy a pártnak- és kormánynak egyik legfőbb irányelve: a dolgozók egészségének védel­me. Nagy örömmel üdvözölte ezt az ankétet, mert helyes beszélni ezekről a megbetege­désekről orvosi és üzemi té­ren egyaránt. Különösen vo­natkozik ez a Szénbányászati Trösztre, ahol 15 000 fizikai dolgozó van, s emellett csak egy üzemi főorvosi állással rendelkeznek. A harmadik előadást dr Homoki László SZTK főorvos tartotta „A bőrbetegségek népgazdasági kihatásai Nóg­rád megyében" címmel. Be­vezetőben arról beszélt, hogy a Szakszervezetek Társadalom- biztosítási Központjához be­érkező betegállományra vo­natkozó betegségcsoportok és a szakrendelések adatai kö­zött jelentős szerepet foglal el a börmegbetegedések miatt a termelésből kiesett napok száma. A foglalkozási bőr­megbetegedések száma indo­kolja, hogy különösen nagy küzdelmet folytassunk ellene. Mivel népbetegségről van szó, leküzdése társadalmi fel­adat. Nagyon fontos a techni­kai vezetés, az üzemi orvos, a szakszervezet, az egészség- ügyi szervek aktív együttmű­ködése. A gazdasági vezetés sokszor hajlamos arra, hogy az üzemi tisztálkodás komp­lex problémáját leredukálja TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL SALGÓTARJÁN SZÉPÍTÉSÉÉRT Egyre jobban fejlődik az emberek felelősségérzete, egyre többen fognak össze, hogy szebbé tegyék városun­kat. Július 1-ig Salgótarján­ban 1420 fő mintegy 8055 óra társadalmi munkát végzett. Az elvégzett munka értéke meghaladja a 42 800 forintot. A társadalmi mun­kából, főleg a parkosításból igen szépen kivették részü­ket a háziasszonyok és az if­júság is. A parkosítás folya­mán tavasszal összesen mint­egy 35 ezer tő árvácskát, ne­felejcset és törökszegfűt ül­tettek ki. különféle vótíőikenőcsök alkal­mazására, melyek savas- és lúgos hatása ártalmas a bőr­re. Meg kell értetni velük, hogy nem mindegy az ő ré­szükre séta, hány százaléka esik ki a dolgozóknak bőr­megbetegedések következté­ben, mert ez a termelés csök­kenéséhez vezet. A gyógyítás munkáját ösz- sze kell kapcsolni a megelő­zés munkájával, amit elsősor­ban a dolgozók felvilágosítá­sával érhetünk el. Rá kell nevelni őket arra, hogy a munkavédelmi előírásokat el­sősorban értük hozták, s be nem tartásukkal maguknak, az üzemnek, s nem utolsó sorban a népgazdaságnak is kárt okoznak. Megyénk területén — bár vannak még hiányosságok, elsősorban a bőrgyógyászati szakorvos kevés — megálla­pítható, hogy az üzemorvosi hálózat kiépítése óta üzem- egészségügyünk az egyéni és műszaki védelem terén olyan hatalmasat fejlődött, hogy a dolgozók egészségesebb és biztonságosabb munkakörül­mények között végezhetik ter­melési feladataikat, mint ko­rábban a felszabadulás előtt. V ' Éppen a leg- $nagyobb munkák idc- % jen jött vissza a zsámbéki elnökkép­ző iskoláról Katulin István a cserhátsu- rányi Szabadság Ter­melőszövetkezet el­nöke. Az egyéves tá­voliét eléggé kizök­kentette a munká­ból, ezért megérke­zése után az első napokban csak tájé­kozódott hol, hogyan mennek a munkák? Az egyéves iskola el­végzése után mar más szemmel nézi a közös dolgait. Mind­azok a dolgok, ame­lyek egy évvel ez­előtt még számára érthetetlennek tűn­tek, most nyitott könyvként állnak előtte. A csendes, megfontoltszavú, mo­solygós elnök szere­tettel beszél •a zsám­béki iskoláról. — Mégcsak két éve vagyok termelő­szövetkezeti gazda. Hét és fél holddal léptem a közösbe. Az első évben mint rak­táros dolgoztam, s bekerültem azonnal a vezetőségbe. Sok­szor, ahogy hallgat­tam a vezetőségi ülé­seken gazdatársaim szavait, én a kis­paraszti gazdálkodás világához szokott ember úgy éreztem, mintha nem is ma­gyarul beszélnének. Hiába, sok száz hold gondja másként je­lentkezik, mint azé a néhány holdé. A továbbiakban a cserhátsurányi elnök arról beszél, hogy amikor a falu ter­melőszövetkezeti köz­ség lett, őt válasz­Tudásban gazdagabban A tsz építkezések meggyorsításáért A Cserháti Állami Erdőgaz­daság dolgozói büszkén jelen­tették a hapcikban, hogy a tsz építkezésekhez szük­séges faanyagokat a terv­ben előírt határidő előtt három hónappal, június 30-ig leszállították a meg­rendelési helyekre. Nem kis dolog ez, hiszen az idén már háromszor olyan mennyiségre volt szükség, mint az előző évben. Ráadá­sul nemcsak a mi megyénk­be, hanem Pest és Szolnok megyébe is küldtek közel száz sertésfiaztatóhoz, csibene­velőhöz, süldőszálláshoz, nö­vendékmarha istállóhoz való épületfa garnitúrát. Mert — ahogy Lovászi igazgató és Bállá áruforgal­mi vezető elmondja — a termelőszövetkezetek megerősítését politikai feladatnak tekintették dolgozók és vezetők egy­aránt. Ezért azt vállalták, már az őszi kitermelési munka kez­detén, hogy meggyorsítják a munkát. A tavaszi, hosszú ideig tartó esőzés miatt ko­moly nehézségeik voltak, ám szinte éjjel-nappali munkával, erdészek, mérnökök aktív közreműködésével sikerült 'ki­tűzött céljukat elérniök. Már most hozzákezdhet­nek a jövő évi feladatok elkészítéséhez. Jövőre ugyan­is 600—700 garnitúra épület- faanyagra várható igény, ami kétszerese az idei mennyiség­nek. A pontos és jól szerve­zett munkához az is szükséges, hogy kapják meg a megrendeléseket a tsz beruházási irodától. Másrészt fontos, hogy a sür­getett szállítások után a tsz- ek-ben valóban hozzá is fog­janak az építkezéshez. Ugyanis a június közepén végzett vizsgálat azt bizonyí tóttá, hogy egyes helyeken a hónapokkal előbb átadott’ épületfához hozzá sem nyúl­tak még. Patvarcon a Lenin Termelőszövetkezetben még nem kezdték el a juhhodály és süldőszállás építését, Hu- gyagon az építkezés színhelye nincs kitűzve a 25# férő­helyes süldőszálláshoz és így a sertéseket összezsú- foltan tartják. tották elnöknek. Most már nem né­hány száz hold, ha­nem 1714 hold föld tartozik a szövet­kezethez. Erre az időre így emlékezik vissza az elnök. — Először azt sem tudtam, mit kell ten­ni. Bár vezetőségi tag voltam ezelöü, de mégsem tudtam, hogyan induljak. Ha nincs itt Koczur Samu a mezőgazdá­szunk, el sem mer­tem volna vállalni az elnökséget. De így mellettem állt egy nagyüzemi gyakor­lottal rendelkező szakember és közös erővel sikeresen bir­kóztunk meg az előttünk álló nehéz­ségekkel. Több mint fél éve elnökösköd- tem így, amikor vég­re szeptember 1-én Zsámbékra kerültem. A szövetkezet veze­tése egy évig a mezőgazdász kezébe került. Én nyugod­tan tanultam, mert tudtam, itthon rend­ben mennek a dol­gok. A ZSAMBEKI is­koláról és az ott ta­nultakról nagy el­ismeréssel nyilatko­zik Katulin István. Szerinte nem volt hiábavaló idő az ott eltöltött egy eszten­dő. — Eleinte nehezen ment a tanulás. Az első hetekben rög­tön rájöttünk, hogi) nagyon ránkfér ez az iskola. Lesz mit ta­nulnunk. S nem megy olyan könnyen már idős fejjel a kü­lönböző tudományok elsajátítása. Sokszor úgy éreztem, meg sem bírunk birkózni az előttünk álló felada­tokkal. Nehéz volt az ideológia, a szak­tárgyak. Először meg kellett tanulni be­szélni, megérteni a sok idegen szót. Egy­két hónap után ez is ment, szélesedett a látókör és kezd­tem érteni olyan dol­gokat, amelyek az­előtt érthetetlenek voltak számomra. — Mégis melyik tantárgyat szerette a legjobban? — Engem legin­kább az állattenyész­tés vonzott. De na­gyon tetszett a nö­vénytermelés és az üzemszervezés is. Fáradtságot nem is­merve szorgalmasan tanultam, amelynek eredményeként egé­szen szép bizonyít­vánnyal dicsekedhe- tem. Nyolc tantár­gyunk volt, meg a gyakorlati foglalko­zás és a vizsgán 6 ötöst, 3 négyest kap­tam. Nagyon örülök, hogy ilyen jól meg­álltam a helyemet ezen az egyéves is­kolán. A továbbiakban Katulin elvtárs ar­ról beszélt, hogy most már a gyakor­latban szeretné al­kalmazni mindazt, amelyet ott az is­kolában elméletben olyan jól megtanult. Tudja, nem lesz könnyű dolga. Még­sem fél, mert határ­talanul bízik az em­berekben. Az iskolán megtanulta, hogy a legnehezebb feladat megoldásához is, csak emberek kelle­nek. S érteni kell az emberek nyelvén. Katulin István pe­dig ismeri a helyi sa­játosságokat, szere­tik a szövetkezet gaz­dái, szívesen hall­gatnak szavára. A legtöbbjükkel dol­gozott ő már közö­sem régebben is. Csak hát akkor nem a saját boldogulásuk érdekében. Most már más a helyzet. Itt minden a cserhátsurányiak boldogulása érdeké­ben történik. Az övé­ké az egyre szeb­ben fejlődő állat- tenyésztés, növény- termesztés haszna, ők a falu új arcu­latának formálói. Mi­lyen jó hallgatni az elnök magabiztos szavait. — 90 holdon be­fejeztük az őszi ár­pa aratását, de vág­juk már a búzát is. Aratunk, csépelünk, magunknak takarí­tunk be. Csodálkoz­na e szavak halla­tán a néhány évvel ezelőtti Katulin Ist­ván. Pedig semmi csoda nincs a dolog­ban, ezt nagyon jól tudja az iskolát si­keresen elvégzett el­nök is. Ez az élet rendje. A szocializ­mus építése meg­teremti a maga ve­zérkarát. Ehhez a vezérkarhoz tartozik Katulin István is. (kata) Hasonlóképpen gondot okoz, hogy a még diszpozíció hiá­nyában át nem adott 10 gar­nitúra épületfa az utak mel­lett lopás veszélyének is ki van téve. Ésszerű követelmény, hogy a megfeszített erővel végzett termelés ne lássák felesleges­nek, hiábavalónak: mind a beruházási szervek, mind a tsz-ek tényleg hasznosítsák az erdészeti dolgozók szorgal­ma folytán nyert időelőnyt. Csak így lesz a jövőben igazi mozgósító ereje a szocialista mezőgazdaság megerősítésé­ért folyó munkaversenynek a fakitermelő munkásak között. Kedden elnökségi ülést tar­tott a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága. Az ülésen a megyei bizottság mellett működő különböző akcióbizottságok munkájáról hangzott el beszámoló. Mivel a párt Központi Bi­zottsága határozatban ki­mondta, hogy a népfront­bizottságoknál meg kell szüntetni az állandó jellegű és más szervekkel azonos jelleggel működő bizottságo­kat, s helyette akcióbizottsá­gokat kell szervezni egy-egy célfeladat megoldása érdte­kében, a megyei titkárság legfontosabb célok megvaló­sítása érdekében különböző akcióbizottságokat hozott lét­re. A beszámoló megállapí­totta, hogy az akcióbizott­ságok lelkesen, odaadóan végzik munkájukat. Az elmúlt időben munkájuk nagyban elősegítette a köz­ségfejlesztési tervek meg­valósulását, a lakosság kom­munális igényelnek kielégí­tését, s mindazon célkitűzé­seket, amelyek a szocializ­mus építésének előrehaladá­sát segítették elő. Növeljük tovább az akcióbizottságok hatékonyságát ÜLÉSEZETT A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI BIZOTTSÁGA Utolsó előadást Haán György, a Zagyvapálfalvi Üveggyár főmérnöke tartotta. Beszélt a baleseti források okairól és az azokból eredő kiesésekről. Megállapította, hogy üzemük­ben a feltételek biztosítottak, így a bőr- és szilikózis meg­betegedések száma csekély. Az előadásokat élénk vita követte. Szó volt arról, hogy egészségügyi beruházások ne készüljenek úgy, hogy az egészségügyi szakszolgálat ne tudjon róla. Egy másik fel­szólaló arról beszélt, hogy nehéz megítélni a fertőzések minőségét: foglalkozásból eredők-e, vagy nem? Felszólalt az an keton Bar- tos István, az SZTK igazga­tóhelyettese is. Elmondta, hogy a felvetett kérdéseket tervszerűen meg kell és meg lehet oldani. Szocialista or­szágiunk építéséhez egészsé­ges elmberek kellenek, ezt kell biztosítani, mert a ter­melés szorosan összefügg a balesetvédelemmel. Megállapíthatjuk, hogy ez az orvos-műszaki ankét hasz­nos volt, az alapvető problé­mákat sikerült megbeszélni, s hasonló összejövetelek a jövőben is szükségesek. Küzdjünk a foglalkozási bőrmegbetegedések ellen Orvos-műszaki ankét Salgótarjánban A NORMÁK FELÜL VIZSGÁLATÁNAK TANULSÁGAI. (II.) Az intézkedések gazdasági kihatásai A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak felhívása, valamint a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium Kollégiumának, a szak- szervezet Központi Vezetősé­gének rendelete alapjában megszabta azokat a feladato­kat, amelyek a normahelyzet rendbehozásával kapcsolatban a vállalatokra hárultak. E határozatok a normák felülvizsgálatával kapcsolat­ban olyan irányelveket tar­talmaztak, amelyek az elvég­zett munkát merőben meg­különböztették a sablonos normarendezéstől. Az alkal­mazott gyártási technológiák, a szervezési és egyéb hiá­nyosságok vizsgálata, munka­napfényképezések, munkata­nulmányok folytatása, majd ezekután a hiányosságok fel­tárása és azok pozitív kihasz­nálása adtak olyan értelmet a normafelülvizsgálatnak, amely — mondhatjuk — a dolgozók és műszakiak részé­ről egyaránt megértésre és támogatásra talált. Ezek az új irányelvek — a normák állandó karbantartásával kap­csolatban — lényegében elő­írják azt, amit a fejlődés maga is megkövetel: lépést tartani a legkorszerűbb tech­nológiával, mindig szervezet­tebben, gazdaságosabban ter­melni. Csupán üres megállapítások lennének ezek, ha nem néz­nénk meg a valóság tükrében a normafelülvizsgálat ered­ményeit. Jóllehet, még úgy­szólván napjainkban fejeződ­tek be a felülvizsgálatok, mégis állnak rendelkezésünk­re adatok, amelyek az ered­ményeket tükrözik. Tárgyila­gosan meg kell állapítani, hogy az egyéb intézkedések is befolyással voltak a gaz­dasági mutatók alakulására, mégis az adott időszakban, különösen a normák kiigazí­tása volt a döntő tényező. Ha a normarendezés előtti állapotot 100-nak vesszük, úgy a felülvizsgálati munkák befejezése után az 1 munkás­ra eső termelési érték 102,2 százalék, az 1 munkaórára eső termelési érték 101,89 százalék, az 1 munkás 1 napra eső termelési érték 102,2 százalék, a 100 forintra eső termelési érték 100,97 szá­zalék, az összes termelés tonnában 110,17 százalék, az 1 munkásra eső kereset fo­rintban 101,23 százalék. Ezek a lényeges gazdasági mutatók a befolyásolt idő­szakban mind emelkedő ten­denciát mutatnak, igazolásul annak, hogy ez a munka a jövőben nem lesz és nem le­het kampányszerű, hanem folyamatos, állandó, hűen követve a fejlődés ütemét. Ez egyetértéssel találkozik minden téren, hiszen a nép­gazdaság érdekeinek kielé­gítése méliett, már első fo­kon is a dolgozók jövedel­mének emelkedésével is járt. A további szervezési és egyéb munkák hasonló eredménnyel járnak. Figyelmet kell fordítani azonban egy lényeges, a jövőben nagy súllyal bíró munkára: az időbéres mun­kahelyeknek a lehetőség szerint darabbérre való át­dolgozására, illetve a meg­levő bérezési formáknak szintén lehetőség szerint fej­lettebb, magasabb fokú for­mára való átdolgozására. Nem lenne helyes, sem a népgazdaság, sem első fokon a dolgozók szempontjából, hogy amíg az egyenes darab­béres munkaterületek min­den hiányosságát szervezési, vagy műszaki — igyekszünk feltárni, azokat kihasználni, ugyanakkor hasonló terüle­tek — darabbérezhető terü­letek — továbbra is időbér­ben maradnak, magukon viselve ennek a bérezési formának minden közismert hibáit. Gazdasági fejlődésünk kö­vetelőén írja elő, hogy min­den munkaterület — külö­nösen az időbéres — felül­vizsgálat alá kerüljön és a lehetőség szerint egyenes darabbérbe, vagy fejlettebb fokú bérezési formába tegyük át, szolgálva ezzel a nép­gazdaság érdekein kívül, többek között az igazságo­sabb bérezés elvét is: egyen­lő munkáért egyenlő bért. Vállalatunk fizikai dolgo­zóinak létszáma a következő módon alakult az időbérek és teljesítménybért illetően: normarendezés előtt összlét- szám 3466 fő, normarende­zés előtt teljesítménybérben 1813 fő, normarendezés után összlétszám 3370 fő, norma­rendezés után teljesítmény­bérben 2050 fő. A normafelülvizsgálattal egyidőben több időbéres munkaterületen vezettünk be egyenes darabbért. A meglévő egyenes darabbéres munkaterületek normáinak minőségi javítása a követ­kező adatokból tűnik ki: Normarendezés előtt: Műszaki norma 35,4 száza­lék, statisztikai norma 61,3 százalék, becsült norma 3,3 százalék. Normarendezés után: Műszaki norma 41,8 szá­zalék, statisztikai norma 51,8 százalék, becsült norma 6,4 százalék. összevonva eddigi megál­lapításainkat, leszögezhetjük, hogy vállalatunk munkaügyi főosztálya és a normairoda azon a helyes utón halad, amelyet az elöljáróban em­lített felsőbb szerveink meg­jelöltek. A jövőre nézve — rende­let is szabályozza — össze­állítottuk egy éves részletes ütemtervünket a további feladatok elvégzésére. Ezek­nek a munkálatoknak sikere érdekében a munkaügyi fő­osztály, valamint az üzemi szervek munkájának jobb összehangolására, a kollekti­vebb munka kialakítására törekszünk, bízva abban, hogy a várt eredmény ezek birtokában nem marad el. Szőcs Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom