Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-08 / 54. szám

1961. július 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL amerikai légiprovokációk szovjet hajók ellen Legyen egészséges a lifkei egészségház Illetékesek válaszolnak a „Kire tartozik? Az illetékes lépjen közbe“ című cikkre cikk írója, a jelenlegi ta­nácselnök, közölte, hogy a lo­vsakat máshol elhelyezni nem tudja. A fentiek figyelembe vételével határozatban köte­leztem a Litkei Állami Er­dészet vezetőjét, Virág Gyula Egy rendelet — és ahogyan értelmezik Érdekes levelet küldött szerkesztőségünkhöz Mező Sándor, lapunk régi levele­zője. írja, hogy az italboltok­ban és zenés szórakozó he­lyeken rendelet tiltja a 16 éven aluliak kiszolgálását. „Ezen rendeletet oly szigo­rúan kezdik betartani, hogy vasárnap, amikor a kislá­nyom cigarettáért küldtem az italboltba, csak hosszas kö­nyörgésre szolgálták ki, s fi­gyelmeztették, hogy máskor ne menjen az üzletbe, mert nem lehet 16 éven alulit ki­szolgálni. A Nógrádi Népújság 1961. máj. 24-i számában „Egy ta­nácstag levele a szerkesztő­séghez” címmel cikk jelent meg arról, hogy a litkei Egészségház udvarán az er­dészet istállója és trágya­dombja helyezkedik el. A Sajtófigyelő felhívása nyo­mán az újságcikket az Egész­ségügyi Minisztérium javas­latára kivizsgáltuk, s meg­állapítottuk, hogy a közöltek a valóságnak megfeleltek. A litkei egészségház udvarán levő istállóhelyiségekbe a já­rási tanács szervei 1952. augusztus 15-én határozatilag a Litkei Állami Erdészet tíz pár lovát telepítették be, ideiglenes jelleggel. A lo­vak azóta is ott vannak. Az istállóépület elhanyagolt, pisz­kos. A trágyát az udvaron tárolják. Az Egészségház ud­vara 4—4,5 méter széles, így a kezeletlen trágya az ud­varon szétszóródik és az épü­letet használhatatlanná te­szi. Megjegyzem, hogy a Nóg­rádi Népújságban megjelent Tekintettel arra, hogy a cikk­ben megjelentekhez hasonló ese­tek tömkelegé jelentkezik az utóbbi időben, Humányi Jánosné- nak adott válaszommal egyidőben tájékoztatást szeretnénk adni mindazon bérlőknek, akik a vá­ros területén a különböző bá­nyai, acélárugyári, vagy egyéb településeken laknak. Az Építésügyi Minisztérium 52/ 1960. E. M. számú utasítás alap­ján elrendelte, hogy az állami tulajdonban álló ingatlanokat a tanácsi házkezelőségi szervek ke­zelésébe kell adni. Ennek meg­felelően a Salgótarjáni Ingatlan­kezelő Vállalat vezetősége szemé­lyesen és írásban kereste meg még az i960, évben, a rendelet megjelenése után az illetékes In­gatlankezelő szerveket, Illetve vállalatokat, hogy a kezeléseik­ben lévő lakótelepüléseket és egyéb ingatlanokat a rendeletnek megfelelően juttassák a Salgótar­jáni Ingatlankezelő Vállalat keze­lésébe. Nem vállalatunkon mú­lott, hogy a rendeletet a mai Ilyen körülmények között adódik olyan eset, mint amit Humányi Já nos.no panaszlevelében felho­zott. A Salgótarjáni Ingatlanke­zelő Vállalat minden érdekelt la­kót megnyugtathat abból a szem­pontból, hogyha valamelyik épü­let a vállalat kezelésébe kerül, arról a vállalat a lakókat érte­síti és kezelésbevétele után az in­gatlan rendbehozásáról és állag- megóvásáról folyamatosan és tervszerűen gondoskodni fog. Almási Zoltán Az ipolyvecei Dózsa György úttörőcsapat tagjai már több alkalommal részt vettek a helyi Alkotmány Tsz föld­jein különböző munkálatok­ban. Áz úttörők rendszere­sen, szívesen segítenek a tsz-nak, élvezik a munkát, s tudják is, hogy az ő részvéte­lük is elősegíti a minél gaz­litkei lakost, hogy ' a trá­gyát az udvarból azonnal szállíttassa el, és az udvart, az istállót tartsa tisztán és trágyamentesen. Dr. Krajesovics Pál igazgató Ez szerintem a rendelet túlságosan merev felfogása, hiszen az én 9 éves lányom attól még nem válik alkoho­listává, hogy édesapjának va­sárnapi ebéd utánra cigaret­tát, vagy akár egy üveg sört hazavisz." Gyűjtsük a népi kultúra hagyományait VÁLASZ A CIKKRE A Nógrádi Népújság június 17-i számában a követke­ző cikket olvastam: „Gyűjt­sük a népi kultúra hagyomá­nyait.” Ezzel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyel­műiket, hogy én is rendelke­zésükre állök népviseleti ru­hákkal. Nem tudom, milyenre len­ne szükség, de azt hiszem, nálam megtalálják a kedvük­re valót, mivel bő választék van népviseleti ruhákból. Kérem a szerkesztőséget, hogy értesítsenek, milyenre és mennyire lenne szükség. Mi ezúton hívjuk fel a gyűjtéssel foglalkozó szak­emberek figyelmét, keressék fel Kovács P. Ernőné kazári olvasónkat. dagabb termést, a termelő- szövetkezet további erősödé­sét — írja Mituik Ferenc ol­vasónk. Mellékelten küldött két fényképet is közlésre. Sajnos a képek .közlésre nem alkalmasak, de 'szorgalmas munkájuk után megérdemlik, hogy külön köszöntsük az ipolyvecei úttörőket. Moszkva: Amint a Trud című szovjet lap arról beszámol, a szovjet kormány határozott tiltakozá­sai dacára is tovább folyta­tódnak a szovjet kereskedel­mi hajók ellen nyílt tenge­ren végrehajtott amerikai lé­giprovokációk. A tengerha­józási minisztérium közlemé­nye szerint az elmúlt hat hónap alatt az amerikai légikalózok több mint 300 alkalom­NEW YORK Abdel Aziz Husszein, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésére érkezett kuwaiti kül­döttség vezetője csütörtökön közölte: hazája mindaddig nem kéri a területén állo­másozó angol csapatok vissza­vonását, amíg az ENSZ-től biztosítékot nem kap arra, hogy felveszik a világszer­vezet tagjainak sorába. Husszein közölte még, a kuwaiti uralkodó ragaszkodik hozzá, hogy Irak vonja visz- sza a sejkségre vonatkozó igényét is. A továbbiakban jelezte, Fidel Castro Kuba négyéves tervéről Fidel Castro kubai minisz­terelnök legutóbbi rádióbeszé­dében nyilatkozott hazája gazdasági helyzetéről. Az ADN újabb részleteket közölt a beszédből, amelyben Fidel Castro kifejtette Kuba négyéves tervének célkitűzé­seit. A négyéves terv 1962. január 1-én kezdődik meg. Ebben az időszakban egymil- liárd pesót ruháznak be. Az előirányzott összegből hajógyárat, félmillió tonna kapacitású acélművel, autó- és traktorgyárat, valamint villamossági művet építenek, ezenfelül támogatják a nik­kel és kobalt-termelést is. Fejlesztik még a papír, ce­ment, műtrágya, rádió és te­levízió ipart is. (MTI). mai repültek a szovjet hajók fölé, katonai repülőgépek zuhanó- repüléseket hajtottak végre, kis magasságban hosszú ide­ig köröztek a szovjet hajók fölött, veszélyeztették a hajó­zás biztonságát. Az amerikai légierőn kí­vül a haditengerészet egysé­gei is számos provokációt hajtottak végre szovjet hajók ellen. A provokációkra több­ször a légierő és az őrhajók hogy hazája nem hajlandó közvetítőül elfogadni az Arab Ligát sem, amíg Kuwait nern válik a . Liga tagállamává. (MTI). Mi, Ceredtótújfalun a Bú­zakalász Termelőszövetkezet­ben már esztendők óta úgy irányítjuk gazdálkodásunkat, hogy egyre növeljük áruter­melésünket. Igen jelentős szerepet játszik árutermelési tervünk teljesítésében a bur­gonyatermesztés. A termelő­szövetkezeti gazdák igen meg­szerették ezt a növényt. Az alakulás óta szinte minden esztendőben foglalkozunk ve­le, mert még sosem csapott be bennünket. Mindig meg­hozta azt az eredményt, amire számítottunk. Az elmúlt esz­tendőben például 560 ezer fo­rint jövedelmünk volt a bur­gonyából. Az idén már ennél nagyobb eredményre számítunk, Meg is adtunk a tavasszal a föld­nek mindent, amist csak kí­vánt. S most a növényápolá­si munkákat is úgy végez­tük, hogy az feltétlenül a magasabb hozamokat ered­ményezze. Ötször fogasoltuk a burgonyát, egyszer pedig töltögettük. Természetesen minden folyamatot géppel végeztünk. Nemcsak azért, hogy a szövetkezeti gazdák együttműködésével került sor. Különösen Kuba partjai közelében gyakoriak az ilyen provokációik. Amint a lap megállapítja, csaknem vala­mennyi Kubába tartó szov­jet hajó felett megjelennek az amerikai repülőgépek. Amint a lap közli, a Szovjetunió partmenti vizeitől 40—50 mérföldes távolságban rendszeres őrszolgálatot tartanak fenn az amerikai repülő­gépek a Japán, az Ohotszki és a Bering tenger térségében, valamint a Csendes-óceán vizein. Az amerikai repülő­gépek még a Vlagyivosztok és a Kamcsatka félszigeten levő Petropavlovszk között rendszeres járatot lebonyolító személyhajók felett is re­püléseket hajtanak végre. (MTI) munkáját könnyvtsük ezzel. Lényegesen alacsonyabbra szorítjuk így a megtermesz­tett burgonya költségeit is. A terméseredmény nagysze­rűnek mutatkozik. N emcsak mi, szövetkezeti gazdák né­zegetjük gyönyörködve a jól- fejlett növényállományt. Nemrégiben a Magtermeltetó Vállalat és a Növényvédő Ál­lomás szakemberei jártak ná­lunk. Egyöntetű volt az ő véleményük is: a burgonya- termés dicséretére válik a termelőszövetkezetnek. Pedig a termésátlagokkal eddig sem vallottunk szé­gyent. Volt olyan esztendő, hogy egy holdról 132 mázsa burgonyát takarítottunk be. Az idén is beneveztünk a 100 mázsás burgonyatermesztési mozgalomba, s reméljük most sem vallunk szégyent. A terv szerint 800 ezer forint jövedelemre számítunk a burgonyatermés értékesítésé- séből. S a jelek azt mutatják, nem csalódunk számításaink­ban. Molnár Pál termelőszövetkezeti elnök Úttörők a termelőszövetkezetben---------------------------------------­Ku wait uralkodója nem hívatja vissza az angol csapatokat---------------------------------------­Száz m ázsa burgonyát várunk holdanként napig sem tudtuk végrehajtani. V\\\\\\\\\\\\\\\\\v\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ Sok prlobéma van még az ér­tékesítésre kijelölt ingatlanokkal, mert ezeknek a megvásárlása nem megy folyamatosan és olyan gyorsan, mint ahogy azt várták. Ugyanis mindazon bányai ingat­lanokra, amelyek értékesítésre lettek kijelölve, annak eldönté- séig, hogy elkelnek-e, vagy ál­lami tulajdonban maradnak, csak a legszükségesebb állagmegóvási, tatarozási munkákat igényelhet­nek. Ennek tudatában a jelen­legi kezelő szervek ezekre az épü­letekre nem sok gondot fordí­tottak. A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat csak azokat az épülete­ket hajlandó kezelésbe venni majd, amelyek véglegesen ál­lami tulajdonban maradnak és ezt VB határozat is jóváhagyja. meghiúsult kísérlet EGY FÜRDŐKÁDBAN Az angliai Dover környé­kén két fiatal főiskolai hall­gató kísérletet tett, hogy egy horganylemezből készült, ol­dalmotorral ellátott fürdő­kádban átszelje a csatornát. Alig értek azonban 14 mér- földnyire az angol partoktól, amikor az egyre erősbödő 6zél visszatérésre késztette őket. . Elgondolásuk szerint hat óra alatt kellett volna megtenniük az utat. KEVÉS GENFI SZÜLETÉSŰ ÉL GENFBEN A genfiek reménytelen ki­sebbségbe kerültek Genfben. A város 176 411 főnyi lakosa közül mindössze 51 365 a genfi születésű; 84 206-an a többi kantonokból jöttek, 40 840-en pedig külföldiek. Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan messze és igaz is volt. Él a Bör­zsöny keletről hirtelen emel­kedő lábánál, hol a Drégely­vár elvénült fala őrzi a hő­sök emlékét, az alatt a köz­ségben a katolikus egyház rezi­denciáján, ott él egy szentéletű férfiú. Ott él már több, mint egy évtizede, elzárkózva a világ zajától. Életét annak adta, hogy örökkön dicső éneket zengjen az egek urá­hoz. A szentéletű férfiú neve Téglás József, amit cselekszik napi két órában, az a kántorkodás. önmaga választotta útját, minden kényszerhatás nél­kül, mert ifjú volt még ugyan de megvilágosodott előtte földöntúli fénnyel, hogy ezt az utat válassza, ez gazdag­ságot, munkától való békes­séget, mégis jő jövedelmet nyújt. Sokat forgatta e szent­életű férfiú agyában, hogy miként valósítsa meg e nagy­szerű mondást: „Segíts ma­gadon, az isten is megsegít”. És megvalósította. Indult e szent férfiú 1949. sok vihartól zúgó évében, a nálánál is szentebb, Mind­szenti védelmében. Mert ke­gyet kellett ám nyernie, hogy a még szentebb férfiú figyelmét magára vonja. Igaz, hogy M. K.-nak, a ma már felnőtt sorba lépett ifjúnak még ma is borsó­zik a háta, no de hát csak megbocsátható, hogy vala­kit oly nagy elhatározás fűt, hogy a szentéletű emberek sorába lép. Méltányolhatják, ha áldozatot mutat be. Mert M. K. még büszke is lehet egyszer, hogy ő volt az az áldozat. Barátunk akkor még amo­lyan egyszerű halandó mó­don élt. Tanítóskodott, szür­kén, észrevételenül. Az volt aztán az igazi, amikor be­következett az egyházi isko­lák védelmében folytatott harc. Itt aztán megmutatta, hogy tulajdonképpen mire is képes. Reggel volt, mérgesen járta a szél a börzsönyi er­dőt. Le-lecsapott a várdomb­ról a falura és megzörgette az iskola ablakát. A gyere­kek fogvacogva ültek a pad- ban. De nem a hidegtől, ha­nem Téglás tekintetétől. — Tehát miért nem jöttél a hittanra? — megállt M. K. előtt, aki összehúzta a nyakát. — Beteg voltam — rebegte a gyerek. — Hazudsz! — tele volt a terem hangjával. A gye­rekek olyannak tűntek mel­lette, mint az óriások or­szágának a legparányibb ré­szei. — Aki hazudik, meg kell halnia. — A gyerekek csak nézik őt. Nem értik az egészet. „Hazugság és halál! Mi ez?” — Te hazudtál, meg­halsz ... Búcsúzz! — mutat a gyerekre. A teremben csend van, moccanás sem hallatszik. Még lélegzet sincs, csak a tekintetek tágulnak és apró kezek markolják a padot. — Búcsúzz! — Bocsásson meg — re­meg a gyerek. — Búcsúzz! A gyerek, mintha már nem is élne, nincs fény a szemében és búcsúzik. Kü- lön-külön a barátaitól. A rémület vad táncot jár az iskolában. A tanító kezében kötél és viszi a gyereket egy másik szobába, ahol átdobja a kötelet egy szögön és a gyerek nyakába köti. — Imádkozz! A gyerek imádkozik. — Hazudsz még? — meg­villan a tejcintete, mikor kérdezi a gyerekét. — Soha! — nyöszörög a megrémült gyerek, és érzi, hogy lassan feszül a nyakán á kötél. És ekkor szabadon engedi. Soha nem tudták volna meg, akiknek meg kellett volna tudni, ha az éjszaka lidérce nem riasztja fel a gyereket. Hiszen megtiltotta neki. Ö volt az, Téglás József, a ma szentéletű kántor, akit ké­sőbb ugyan eltanácsoltak az iskolától és meghúzódott az orgona árnyékában. Hosszú ujjai azóta is fürgén futkos­nak a billentyűkön és bódu­latba ringatják a tisztaszán­dékú, egyszerű embereket. Több mint egy évtized múlott már azóta, de a pa­lackba zárt szellem most is­mét kiszabadult. Legutóbb az emberek ájta- tosságát zavarta meg parázs i'iszálykodással. Ima helyett vita kergetődzött a templomi hajókban. Veszekedett a mi­séző pap és a kóruson lévő kántor. Az történt, hogy a pap pásztorlevelet olvasott fel híveinek és szóvátette, hogy a kántora napi két­órás elfoglaltságáért 3 ezer forintot vesz fel. Lehetséges, hogy ez a jószándékú pap nem tudta, mit jelent Tég­lásnál, hogy „segíts maga­don, az isten is megsegít Mindenesetre bátran el­mondta. — A kántor úr többet el­tulajdonít ... — eddig jutott, amikor a kórusról vissza­harsogott a felelet: — Megdolgozom én azért! — és folytatódott tovább a vita hosszan, szenvedélye­sen. A hívők, kapkodták a fe­jüket hol az oltár, hol a kántor felé. Hallgatták a két derék férfiú szópárhar­cát. A tizes misén megint meg­ismétlődött, de akkor a kán­tor, mármint Téglás, le­csapta az orgona fedelét és elrobogott a templomból. Nem történt különösebb baj, mert a hívők a kántor nél­kül is tudták a misét és vá- laszolgattak a szorgalmasan kérdezgető papnak. Nem is volt rossz, egészen szépen hangzott. Hogy miért történt mind­ez? Mert csordultig telt a pap pohara. Napjaink törté­netébe torkollik az egész. A faluban már termelőszövet­kezeti módon dolgoznak és így is gondolkoznak. Az em­berek nem fordulnak olyan sűrűn á parókiára. De a parókia jövedelmét így is biztosítani akarják. Meg is határozták az egyháztestület­ben, hogyan kérik a javakat a jövőben. Mert hát csak igéből a pap sem élhet, mint ahogy nem élhet a kántor sem, ha mégoly szentéletű is. És elvégre is azért szent­életű, hogy jól és könnyen éljen. Bölcsen el is rendezték, aki misére akar járni, fizes­sen. Meghatározták, hogy mit fizet az egyszobás, mit a kétszobás. A bevételnek 60 százaléka a papé, vala­mint a parókiáé, a többi a kántort és a harangozót il­leti. És itt kezdődött a baj. Mert Téglás nem azért vá­lasztotta a vezeklést, hogy rosszul is járjon. Az meg egyenesen jól jött a szá­mára, hogy náluk eléggé el­öregedett az egyház feje. Téglás maga ment a pár­bért begyűjteni. Már az 1962. évet is szedte, ahol tudta. Igen ám, de mint az egyházfő feltételezi, elfelej­tette leadni. Aztán ehhez még hozzájön a temetés, a kicifrázott ének, az esküvő es a szentéletű férfiú egé­szen jól járt. De ki az a bolond, aki hagyja a magáét. Leapadt a papikassza és ekkor, hogy mentse, ami menthető, szó­lalt meg a körlevélen ke­resztül az egyház feje. Ezt vette rossznéven Téglás, eb­ből kerekedett a templomi vihar. Azóta is állást keres szentéletű emberünk. Aki­nek szüksége van ilyen mély elhivatottságú férfiúra, ke­resse öt fel. Megtalálják Drégelypalánkon, hol az el­vénült várfalak őrzik a dicső múlt emlékét és a ha­ragos szél helyett már nap­fény ragyogja be a dolgos emberek életét. B. Gy. r()ihai a izetitélylmt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom