Nógrádi Népújság, 1961. július (17. évfolyam, 52-60. szám)

1961-07-01 / 52. szám

2 NÓGRÁDI NÍPÜJSAG 1961. július 1, Népfront titkárok értekezlete Ma a megye járási és váro­si népfront titkárai értekezle­tet tartanak a megyei tanács népfront helyiségében. Mai ülésükön a párt szö­vetségi politikájáról tartanak vitát, valamint arról tanács­koznak, hogyan segítsék a továbbiakban a termelőszö­vetkezeitek megszilárdítását a népfrontbizottságok. Ezt követően arról is ta­nácskoznak, hogyan segítsék elő az emberek mozgósítását az időszerű munkák elvégzé­sére. Nemzetiségi találkozó Rétságon Rétságon július 10-én nem­zetiségi találkozót rendeznek. A találkozón a környék idegen ajkú lakói a népek közötti barátság ápolásáról egymás életéről és problémá­járól beszélgetnek majd. * 1 2 Megvitatják majd a nemze­tiségi találkozó résztvevői a mezőgazdasági munkákban való részvételüket is. A ter­vek szerint nívós kultúrmű­sorral szórakoztatják egymást a nemzetiségiek. Közgazdasági kislexikon II műszaki fejlesztés tervezése A műszaki fejlesztés tervezése a népgazdasági tervekben az iparág fejlesztése érdekében kijelölt intézkedésekre és mód­szerekre támaszkodik, felhasz­nálja az időközben felfedezett és alkalmazott új technológiai eljárásokat, újabb, fejlettebb munkaszervezési módszereket, figyelembe veszi az élenjárók, újítók javaslatait. A műszaki fejlesztési terv két részből áll: 1. Műszaki és szervezési in­tézkedések terve (rövidítve: műszintterv) összefoglalja a fej­lesztés érdekében szükséges fontosabb intézkedéseket. 2. A speciális fejlesztési ter­vek, amelyek az ipar, az ipar­ág, vagy a vállalat jelentősebb kiemelt fejlesztési feladatait tar­talmazzák. A műszintterv ben szereplő in­tézkedések két csoportba sorol­hatók : a) Feladatköri intézkedések: ide tartoznak azok a feladatok, amelyeket a vállalat felsőbb szervei, valamint a vállalat ve­zetése ír elő a termelés fej­lesztése érdekében, valamint azok az intézkedések, amelyek a tudományos és kutatóintéze­tek, üzemi kísérletek eredmé­nyeinek bevezetését és az adott vállalatnál való meghonosodá­sát célozzák. b) A dolgozók javaslataiból eredő, vagyis olyan intézkedé­sek, amelyeket a vállalat dol­gozói, újítói indítványoztak a gyártmányok szerkezetének, az alkalmazott technológiának, munkaszervezésnek, valamint az ügyvitelnek megjavítására. A műszinttervet három sza­kaszban készítik, abból a cél­ból, h így a gyár minden rész­lege -xöszt vehessen a terv ösz- szeállításóban és hogy a sok-> féle javallatot a gyár megol­dandó feladataira összpontosít­hassák. Első rósz u feladatterv elké­szítése. A műszintterv kidolgo­zását minden jállalatnál a fő­mérnök vezeti. A munkát vál­lalatonként szervezett úgyneve­zett ,,műszintterv- bizottság” irá­nyítja. A bizottság, amely ösz- szetételénél fogva az üzem min­den részének véleményét kép­viseli, kijelöli az elvégzendő főbb feladatokat és a minimá­lis megtakarítás méltókét. Az így meghatározott adatokat úgynevezett feladattervben rög­zítik. A feladatterv tartalmazza tehát azokat a műszaki és szer­vezési témákat, amelyeknek ki­dolgozását a vállalati terv telje­sítése érdekében a vezetés szük­ségesnek tart, s különösképpen felhívja a figyelmet az üzemen belüli veszteségforrások feltárá­sára, illetve kiküszöbölésére. A tervkészítés második része a dolgozók javaslatainak össze­gyűjtése. A bizottság feladat­terve a műszintterv készítésé­nek kiinduló pontja. A feladat­tervet a dolgozókkal ismertetni kell, hogy minél több használ­ható javaslat érkezzék a dolgo­zóktól. A javaslatokat a mű- szintterv-bizottság felülvizsgálja abból a szempontból, hogy megvalósíhatók és hatékonyak-e. Kiemelik közülük a valóban jelentős, az egész gyár mun­káját előmozdító javaslatokat. Az elfogadott intézkedések megvalósítását a vállalat igaz­gatója rendeli el, mint kötelező tervfeladatot. A tervkészítés harmadik ré­sze a műszintterv összeállítása. Az üzemekből, műhelyekből ér­kező javaslatokat megfelelő módon csoportosítani kell, hogy végrehajtásukat ellenőrizhessük, hatásukat pedig áttekinthető rendszerbe foglalhassuk. A javaslatokat általában a következő — témakör szerint - csoportosítják: A konstrukció, a gyártási technológia javítása, a gépesí­téssel, esetleg az automatizálás­sal kapcsolatos feladatok, gépek és berendezések kihasználásá­nak fokozása, anyag meg takarí­tás, importanyagok pótlása, munkaidőmegtakarítás, minő­ségi ellenőrzés javítása, a dol­gozók egészségvédelmét és az üzemi balesetek elhárítását szolgáló intézkedések. MUNKAALKALOM A SALGÓTARJÁNI ASSZONYOKNAK A salgótarjáni Uj Élet Termelőszövetkezet vezetősé­ge ezúton közli a salgótarjáni lányokkal és asszonyokkal, hogy a nyári időszakban szá­mos leányt és asszonyt tud­nak idénymunkára alkalmaz­ni. A dolgozni, vágyó asszo­nyok és leányok bővebb fel­világosításért a termelőszö­vetkezet vezetőségéhez, vagy a városi tanács mezőgazda- sági osztályához forduljanak. SIKERES KÖRZETI NÉPFRONTBIZOTTSÁGI ÜLÉS VOLT ÉRSEKVADKERTEN A napokban Érsekvadker- ten tanácskoztak Ipolyszög, Dejtár, Patak és a helyi nép­frontbizottság tagjai. A körzeti népfrontbizott­sági ülésen megbeszélték a népfrontbizottság testületi tevékenységét, és különösen sokat vitatkoztak az időszerű termelőszövetkezeti munkák megszervezéséről. A helyi tömegszervezetek mozgósító munkája következ­tében másnap 200 asszony kezdett munkához, kapálni a kukoricát a falu határában. TAPASZTALATCSERE A NÖVÉNYÁPOLÁSRÓL Vasárnap baráti találkozón vettek részt négy község asz- szonyai Mátraverebélyen. Sámsonháza, Luciáivá, Nagybátony és Márkháza termelőszövetkezeti asszo­nyai Mátraverebély nagyüze­mi gazdaságába látogattak el. Az asszonyok megtekin­tették a termelőszövetkezet állatállományát, a földeket, majd hosszasan beszélgettek a növényápolási munkák megszervezéséről. A tapasztalatcsere találko­zón hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek a négy község ter­melőszövetkezeti asszonyai. Ilyen a ml falunk A megkopott, fával toldott kőlépcsőn, amelyen most idejött hozzám, valamikor Prónay báró léptei visszhang­zottak. Emlékszem még, hisz itt volt cseléd az apám, itt cselédeskedtem magam is. S innen keltem útra nap-nap után. hogy leszáll jak a föld alá, a bányába, huszonhárom esztendeig. Volt időm megis­merni a faluban mindenkit Most meg, hogy tanácselnök­nek választottak, nincs is más dolgom, mint egyre kö­zelebb kerülni az emberek­hez, megismerni őket, segí­teni nekik, hogy ebben a formálódó, új világban mi­előbb megtalálják valameny- nyien a helyüket. Nézzen csak szét a faluban, mennyire megváltozott, meg­szépült. Prónay báró ugyan­csak csodálkozna, ha látná, mire képesek az emberek, akik valamikor csak meg­gyűrt kalappal, alázatos arc­cal állhatták meg előtte. Ahol az út Etes felé vezet, egész utcasort talál az újon­nan épült házakból. Ma már egészen természetes dolog nálunk, hogy a Dénes Jáno­sok, a hajdani cselédek, benn a faluban építenek házat, vagy vásárolnak lakást, mert kicsinek, SZŰKNEK BIZONYUL A REGI. Villanyunk van, csaknem minden házban rádió szól, s két ház tetejéről karcsú televízióantenna szökken a magasba. S bizonyosan látta azt a sok építőanyagot is az iskola udvarán. Sok a gye­rek, bővítjük az iskolát. De ahogy számolgattuk, a köz­ségfejlesztési hozzájárulás ke­vésnek bizonyulna az építke­zéshez. A szülők vállalták, hogy pótolják a hiányzó összeget. Egyetlen család sem akadt olyan, aki 300 forint­nál kevesebbet adott volna. Milyen nagy megújhodás­nak kellett jönnie, hogy el­jussunk a cselédlakástól az egészséges napfényes szo­bákig, a petróleumlámpától a villanyig, s odáig, hogy a tízesztendős gyermek ma azt mondja az anyjának: — Édesanyám, van magá­nak másik ruhája is. Miért megy így a boltba? Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy én már dol­gozni mentem, amikor az első rendes ruhát vettem magamra. -Én nem figyelmez­tethettem az édesanyámat. Másképpen élnek, másképpen gondolkodnak az emberek ma már. S így van ez jól. Két esztendeje aztán ki­került a határba a tábla: termelőszövetkezeti község. S az emberek az enyém mel­lett most egy új fogalommal ismerkednek: a miénkkel. Mert a formálódó újat nem­csak az jelzi, hogy gomba­módra nőnek ki a földből a hatalmas nagyüzemi épüle­tek, hogy már a közösben töltött első esztendőben 16 mázsás átlagtermést értek el a szövetkezeti gazdák az addig szokásos 7—8 mázsa árpa helyett. Itt van például a termelő- szövetkezet elnöke, Győri Já­nos. Ismerem, hiszen itt gazdálkodott a faluban. TAPASZTALT, HOZZÁÉRTŐ GAZDA, becsületes embfer. Azért is esett rá a választás annak­idején. S ez a 19 holdas Győri János itt, a termelő- szövetkezetben, — hg nehe­zen is — egyre inkább szét­tépi maga körül azokat a kötelékeket, amelyek még ahhoz a megrögzött, régi éle­téhez fűzik. Igaz, még sokszor elkapatja magát, bizalmatlan az emberekhez, de a szövet­kezeti gazdák megelégedésé­re irányítja a közösséget. Felvételét kérte a pártba, s mi ezek után is segítjük őt, hogy mielőbb megszabadul­jon azoktól az emberi gyen­geségektől, amelyek most még sok esetben akadályoz­zák őt, hogy hozzáértése, ké­pessége teljes egészében ki- bontakozhassék. A termelőszövetkezetben nyert igazán értelmet az asszonyok egyenjogúsága is. /'V/WV'V/WW Látogatás a Salgótarjáni Tűzhelygyárban II. Jobb ma egy veréb,,,? Itt van, hogy mást ne em­lítsek, Dénes Sándomé (Gá­bor) esete. Férje a bányában dolgozik. Megbecsült, hozzá­értő munkás. Nem is mon­dok sokat azzal, hogy egy- egy hónapban megkeresi a három-háromezerötszáz fo­rintot. Családjuk nincs, ebből a pénzből ketten vígan meg­élnének. De Dénesnét már ez az élet nem elégíti ki. TOVÁBB LAT AZ EGYÉNI, önző Érdekeknél. Brigádvezető a termelőszö­vetkezetben. S ha kell han­goskodik, sokszor még hara­gosokat is szerez magának, azért, mert a munkának, amelybe belekezdett a bri­gád, mennie kell. Az ő bri­gádjában dolgozik a felesé­gem is, s így sokat mesél róla. Hangoskodnak, civa­kodnak is olykor-olykor, de munkájukban nem találnak kivetnivalót. Egyre többen vagyunk az­tán olyanok is, akik látjuk, csak úgy kaphatunk többet a közösségtől, ha többet adunk mi is. Esténként nem szé­gyellünk beülni az iskolapa­dokba, hogy pótoljuk az el­maradt hetedik, nyolcadik osztályokat, amelynek elvég­zésére annak idején nem volt mód. Tanulunk. Termelőszö­vetkezeti vezetők, szövetke­zeti tagok, bányászok, idősek és fiatalok együtt. Godó Já­nos olyan nagyszerű ered­ményt ért el, hogy az dicsé­retére válna annak is, aki­nek csak egy kötelessége van: tanulni. Az iskolaigazgató foglalkozik velünk. Mióta gépkocsit vásárolt, nem sür­geti az idő, mert Szécsény- ből jár ide Ságújfaluba. S bizony megesett a vizsgák előtt, hogy az este már mé­lyen belenyúlt az éjszakába, amikor becsuktuk a köny­vet. Mint már említettem, ta­nulnak a fiatalok is. Ök már okosabban, ésszerűbben oszt­hatják be idejüket, életüket. Szívesen szórakoznak, s mi mindent megteszünk azért, hogy munkájuk után kelle­mesen, vidáman tölthessék szabad idejüket. De hallotta volna csak azon a tavaszi tanácsülésen őket, amikor a kapásnöyények megmunká­lásáról volt szó. A termelő- szövetkezet elnöke vonako­dott területet adni a fiata­loknak, amelyen ők dolgoz­zák meg a kukoricát egészen a betakarításig. — Mi segíteni akarunk a termelőszövetkezetnek — ér­velt a KISZ-titkár. — RÉSZT VESZÜNK a 30 MÁZSÁS KUKORICATERMESZTESI MOZGALOMBAN. Tudunk mi dolgozni, csak bízzanak bennünk. Számítunk a fiatalokra most, az aratás idején is, hiszen szükség van minden dolgos kézre. Meg aztán a fiatalok nem egyszer bebizo­nyították már, hogy ők sem tétlen szemlélői azoknak az eseményeknek, amelyek most történnek itt a faluban. így mutatta be Ságújfalut Dénes Sándor, a községi ta­nács elnöke, amikor nem­régiben találkoztunk. Vincze Istvánné ELŐAD ASSOROZATOT INDÍTANAK A HELYIIPARI VEZETŐK TOVÁBBKÉPZÉSÉRE Július első hetében indul a megyei tanács ipari osz­tálya irányításával a helyi­ipari vállalatvezetők és az osztály dolgozói részére a „Szocialista iparvállalatok gazdálkodása” című előadás- sorozat. Ez az előadássorozat előreláthatólag egy évig tart, s a hetenként egyszer sorra- kerülő előadásokon a válla­latvezetés közgazdasági problémáiról hallanak is­mertetést a hallgatók. Az ipari osztályon már korábban összeállították az előadássorozat tematikáját, mely szerint kizárólag a he- lyiiparral kapcsolatos, sajátos előadásokra kerül sor. Az előadássorozaton közel 80-an vesznek részt a helyiiparból. P edig, amiről Alexiné beszél, az legalább ilyen érdekes. Alexiné há­rom éve végzett Pesten, az­óta itt dolgozik. Csendes, szerény, mosolygós fiatal- asszony. — Bevezettük a fényes nik- kelezést — mondja. — Nyu­gatnémet fényesnikkel ada­lékkal. Nikkelezés után az alkatrészt nem kell csiszolni és korrózióállóbb is, mint amit anélkül nikkelezünk. Még savval is maratjuk, ezt is állja. Csak hát — sóhajt — % német adalék drága is, nincs is. A második negyed­évre igazolták a megrende­lésünket, de látja itt a ne­gyedév vége, mégsem érke­zett meg. Most magunk kí­sérletezünk. Elém tesz néhány tűzhely- alkatrészt. Az egyiket a né­met adalékkal niHkelezték. Tükörfényes. Aztán néhány régi módszerrel nikkelezett alkatrészt. Matt, szürke felü­let. Ezt még csiszolni, polí­rozni kell. A csiszolás le­szedi a nikkelréteg felét, he­lyenként az egészet, mégsem lesz olyan szép, mint emez, ráadásul egy idő után csak kikezdi a rozsda. Mutat né­hány alkatrészt: saját kísér­leteinek első eredménye. Szép, fehérfényű, már nem is csiszolták, de a német nikkel tömény, tükörfényes csillogásától elmarad. — Hát — mondom —, már : is szép eredmény. ‘ ‘Jj esik. De mi nem ilyent aka- hanem egész fényeset jelenti ki határozottan, hát... — s hangja le­tesz egy kis tehetetlen kézmodulatot. — Tudja eh­hez a kísérlethez néhány szerves anyag is kell. De anyagot csak a vállalati köz­pont útján kaphatunk. A mi anyagbeszerzőnk teljesen rá­juk van utalva. Ott Pesten meg úgy látszik nem sokat törődnek ezekkel a dolgok­kal. Kellene például szacha­rin. Van talán két hónapja is, hogy beadtuk az igény­lést, a Pénzügyőrség enge­délye kell hozzá. Nem in­tézték el. A patikába járunk szacharint vásárolni... Volt. hogy szulfonsavas nátriumot kértünk, szulfint küldtek. — Lehet — mondom — úgy gondolták: ó, vagy i, nem érdekes. — A kémia olyan tudo­mány, hogy bizony egy i betű is számit — mosolyog. — De nemcsak a fényes­nikkel kísérlethez nem tu­dunk anyagot kapni. Másfél éve nem tudok hozzájutni 5 kiló Araldit műgyantához. Szilonitot gyárt a Fűzfői Nitrogén Művek. Propagálja is, mégsem kapok, hogy ki­próbálhatnám a formázógé­pek műanyagbevonását. Pe­dig ez is olcsóbb és jobb el­járás a formázógépek olaj­égetésénél, és nem baleset- veszélyes. De nincs Szilonit. Van, de még sincs. Miért? Czázezrek, elvesztegetett milliók röpködnek a levegőben. Mert itt van ez a fényesnikkel-kísérlet is. Ha sikerül, súlyos devizát taka­ríthatnánk meg. Ráadásul meg lehetne szüntetni a ?si- szolóüzemet: munkaerő, ener­giamegtakarítás, egészségte­len is ez a munka; és mind­ezen felül a gyártott áru szebb és tartósabb lenne. Miért nem támogatják hát teljes erővel? Lesz mit kér­dezni a vállalat vezetőitől! A következő napon az ön­töde üzemvezetőjét kerestem, vajon neki mi a véleménye a féktuskó-ügyben. Mondták, hogy a termelési osztályon van. Ott is volt, s még jól is jártam, mert együtt volt a termelési osztályvezető, a műszaki osztály vezetője, az öntöde vezetője. Gyerünk csak azokkal a féktuskók- kal! Hát igen! Helyhiány, ka­pacitáshiány, technikai be­rendezés hiánya, balesetvédel­mi berendezés sincs. Az ed­digi kísérletek jók voltak arra, hogy bebizonyítsuk: le­het és érdemes gyártani. De olyan vállalathoz kéne vin­ni, ahol erre be vannak ren­dezkedve. Azok viszont el­utasítják. A mi gyárunk meg erre nem alkalmas. A Vas- kohászati Igazgatóság nem gazdája ennek a kérdésnek. Nem kilincselniök kellene, hanem kijelölni az erre fel­készült vállalatot. De így persze, hogy nem vállalja el senki. Tiszta sor. Itt akár be is fejezhetnénk a beszélgetést, de közben a termelési osz­tályvezető röptében kiszá­mítja, mit is jelentene pénz­ben ez a két-háromszáz va­gon megtakarított féktuskó. Kiderül, hogy vagy 30 mil­liót. Felcsillan a szemük. Egy 60 milliós öntöde két év alatt amortizálódna csak féktus- kókból! Hej, ha azt a pénzt ideadnák! Nem kéne sufni­ban önteni —, mert az egyik öntödét csak így becézik, hisz kokszraktár volt vala­mikor. N os — őszintén megmon­dom —, azóta engem nem hagy nyugton ez a 30 millió. Mikor délben újra találkoztunk Dianovszki elv­társsal, elsorolt jó néhány újítást, technológiai változ­tatást, új gyártmányt, ame­lyeket a műszaki fejlesztési terv keretében megvalósítot­tak, vagy megvalósításuk fo­lyamatban van. Valamennyi emeli a gyártás műszaki színvonalát. Nem egy közü­lük évente 100 ezer forin­ton felüli megtakarítást hoz­na a konyhára. Néhány kö­zülük nehéz, egészségtelen fizikai munka megszünteté­sét teszi lehetővé. A műszaki fejlesztésnek ilyen vonatko­zásai különösen örvendete­sek számunkra. Aztán meg­kérdeztem Dianovszki elvtár­sat: összesen mennyi megta­karítást várnak a műszaki fejlesztéstől? — A műszaki fejlesztésből származó várható megtakarí­tás ebben az évben körül­belül 3 millió 300 ezer fo­rint lesz — hangzott a vá lasz. Hát ez az! Nagyon nagy pénz ez a 3,2 millió. Tük­rözi a gyár műszaki és újító gárdájának lelkes munkáját. Azt meg éppen kellemes tud­ni, hogy ez a gárda zömé­ben fiatalemberekből áll. Felnőtt tehát, és növőben van az a generáció, amelyre vártunk, amely az idősebbek nyomába lép, sőt lépett im­már, hogy minden gátlástól, régi tehertételtől mentesen, felvértezve a legkorszerűbb tudománnyal, a szocialista cé­lok* arculatára formálja •<va­runkat., S harcol ez a gárda minden fillér, minden forint megtakarításért, amelyből íme 3 millió lesz egy évben. De mi lesz ezzel a 30 mil­lióval? Ezért ki harcol, ki fog harcolni? Elmegyünk mel­lette? Behunyjuk a szemün­ket? Veszni hagyjuk? (Folytatjuk.) Csizmadia Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom