Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-28 / 51. szám

1961. június 28. KOSRADI NÉPÚJSÁG 7 Óvjuk meg, hiszen a miénk Az elmúlt héten műszaki­lag átadták Salgótarjánban az új éttermet és zenés cuk­rászdát. A berendezés már a helyén van, csupán a gé­pek bekötése folyik még. Azonban e napokban ezt a munkát is elvégzik, s így rövidesen már minden ké­szen áll a megnyitásra. A modern stílusban épült, korszerűen felszerelt, s az ízléses bútorokkal berende­zett étkező- és szórakozóhely tovább gazdagítja a város é\etét, kultúránkat. Egészen biztos kedvelt helye lesz ez nagyon sok embernek, hiszen a kultúrált környezet nagy vonzást gyakorol és kielégíti a nagyobb igényeket is. Ha mindehhez párosulnak az ínyencmesterség remekei, a jobbnál-jobb, ízletes ételek, elvitathatatlan lesz az étte­rem becsülete. Talán udva­riasabb, előzékenyebb lesz a felszolgálás is, ami szintén nem méltánytalan- S lehetne még sorolni a kívánságokat, az igényes vendégek követel­ményeit, amelyeket az új vendéglátó-kombináttal szem­ben állítanak. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy míg az igényes követelményeket so- rolgatják, sokan elfeledkez­nek arról, hogy e követelmé­nyeknek feltételei is vannak. Akadnak még olyanok, akik fanyalogva néznek körül egy új helyen, mert nem kagyló­fotel várja szürke porhüve­lyüket, s aztán a fehér asz­talterítőbe törlik zsíros ke­züket. Micsoda kontraszt! Sok százezernyi értéket bíznak ismét az emberekre. S mennyire kellemes lesz még egy félév múlva, vagy egy év múlva is beülni a modern étterembe, ha a fái nem lesz összerugdosva, ép­ségben várnak a székek, az asztalok és senki sem veszé­lyezteti leküzdhetetlen „ra­gadós” hajlamával a saját maga és mások kényelmét. Elnézést kell kérnem ezekért a szavakért, mert hiszem, hogy az ilyenek egyre keve­sebben lesznek, s mind töb­ben azok, akikre nem illik e jellemzés. Remélhetőleg mindenki kötelességének tartja majd a berendezés megóvását, azt a közös tulajdont, amelyet ott talál másnap és a tizedik napon is — ahogyan hagyta, s amennyire vigyázott rá —, hogy jókedvűen, ízléses kö­rülmények között fogyaszt­hassa el az ebédjét, vagy a szokásos feketét. Kell erre még figyelmeztetni is? Oly idegen az alakuló új életformától a nemtörődöm­ség, a hanyag viselkedés, mint a szeretettől a gyűlö­let. S úgy gondolom, az em­berek lelkivilágát otthoni magatartásukat is türözi a társadalmi megnyilvánulás, a közösségben való viselkedés és viszont; hiszen kölcsönö­sen hatnak egymásra. Né­hány nap múlva, már az új helyen lehet étkezni, szóra­kozni. És úgy hallottam, gaz­dag lesz a választék is. A társadalmi gondoskodás te­hát újra testet ölt; ebben az intézményben, amit majd sokan élvezhetnek. Érthető és jogos, ha a társadalom várja, egymástól várjuk mindennek a megbecsülését, féltő szeretetét, megóvását. — pádár — Évi 20 000 négyzetméter redőny ÜJ TERMÉK SZÉCSÉNYBEN A Szécsényi Vegyesipari Vállalatnál új munkát kezde­nek el, új termék gyártását indítják meg augusztus hó­nap folyamán. A vállalat ve­zetői azt Ígérték, hogy már augusztus elsején beindítják a redőnygyártásit, azonban az előzetes munkák haladása még nem biztos, hogy lehető­vé teszi az elsejei indulásit. A redőnygyártó kombinált- gép már megérkezett a válla­lathoz, s folyik a beállítása. Az Egri TÜZÉP Vállalat a gyártás beindításával egy- időben három évre leköti a vállalat termékeit, s egyben biztosítja e termékekhez szükséges alapanyagot is. A szécsényiek évente 20 ezer négyzetméter redőnyt gyártanak, ami megfelel évi 5 millió forintos termelési értéknek. A vállalatnál mint­egy 50—55 munkást foglal­koztat az új termék gyártása. Washingtonban összeült a Nyugat-Berlin ügyével foglalkozó tanácskozó bizottság Washington (MTI) Hétfőn délután ismét össze­ült a Nyugat-Berlin ügyével foglalkozó úgynevezett tanács­adó bizottság. Ennek tagjai: Kohler amerikai külügyi ál­lamtitkár, valamint a wash- igntoni angol és francia nagy­követ. A tanácskozásra meg­hívták az NSZK washingtoni nagykövetét is. A rriegbeszélések tárgya a válasz megszövegezése arra az emlékiratra, amelyet Hrus­csov Bécsben a berlini kér­désre vonatkozóan Kennedy- nek átnyújtott. Bizonyos amerikai körök folytatják a hisztériakeltést Berlin kérdésében. Engle ka­liforniai demokrata párti sze­nátor kijelentette, hogy nö­velni kell a nyugat-berlini amerikai csapatok létszámát és így kell megfelelő választ adni Hruscsovnak. Frank Smith mississippi állambeli demokrata párti képviselő azt mondotta, hogy a nyugat­berlini amerikai haderő gyen­A FIÚ APJA NYOMDOKAIBA LÉP A napokban jelent meg Bryan Edgar Wallace, a vi­lághírű detektívregényíró leg­idősebb fiának első detektív- regénye. Wallace már a há­ború előtt megpróbálkozott színdarabírással, de soha­sem volt sikere. Mint mon­dotta, az írást csupán pasz- szióból űzi, mert édesapja hagyatéka kényelmes megél­hetést biztosít neki. ----------------­Színes dokument-umfilm készül egy operaművész életéről Növekvő árucsereforgalom Angliával Néhány nappal ezelőtt Var­sóban befejeződtek a len­gyel—angol kereskedelmi tár­gyalások. A tárgyalások eredményeképpen hároméves kereskedelmi megállapodást írtak alá. A megállapodás értelmében a két ország köl­csönös árucsereforgalma az előző megállapodáshoz viszo­nyítva körülbelül 15 száza­lékkal emelkedik. -Lengyel- ország fokozza az Angliába irányuló élelmiszerek, to­vábbá iparcikkek exportját. Anglia ezzel szemben gépe­ket, beruházási felszerelése­ket és berendezéseket, vegy­szereket, műszálat és egyéb nyersanyagokat szállít Len­gyelországnak. A két ország között megkötött kereskedel­mi megállapodás azt mutat­ja, hogy a kölcsönösen szál­lított áruk terjedelme állan­dóan emelkedik. 1960-ban a két ország árucsereforgalma 750 millió deviza zloty kö­rül mozgott, s, 1959-hez vi­szonyítva 58 millió deviza zlotyval emelkedett. Anglia évek óta a Lengyel Népköz- társaság egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere: több mint 130 ország között a ne­gyedik, a kapitalista orszá­gok közül pedig az első he­lyen áll. Kínában előkészületek foly­nak arra, hogy színes doku­mentumfilmet készítsenek Csou Hsin-fang híres pekin­gi operaművész életéről és színpadi munkásságáról. Méj Lan-fang mellett Csou Hsin- fang a második legnépsze­rűbb klasszikus operaművész Kínában. Csou Hsin-fang je­lenleg a pekingi opera-intézet igazgatója. Sanghájban és Kína más nagyvárosaiban több tehetséges fiatal opera­művészt választottak ki, hogy Csou Hsin-fang tanítványai­ként megőrizzék a veterán­művész híres játékstílusát az utókor számára. gítése vagy a pozíció fel­adása nagy csapást mérne az egész amerikai külpolitikára. A harcias hangok ellenére még nincs döntés az ameri­kai kormány részéről a nyu­gat-berlini problémával kap­csolatban. Kennedy elnök hétfőn fogadta Adsaubejt és Rarlamovot Washington (MTI) Kennedy elnök hétfőn dél­előtt fogadta Adzsubejt, az Iz­vesztyija főszerkesztőjét és Harlamovot, a szovjet külügy­minisztérium sajtóosztályának vezetőjét. A két vendég fél­óra hosszat tartózkodott az elnök hivatalában. Salinger, a Fehér Ház sajtó­titkára kijelentette: a megbe­szélésen Kennedy elnök fel­vetett néhány olyan problé­mát, amelyről azt reméli, hogy Adzsubej tolmácsolni fogja Hruscsov miniszterel­nöknek. Mint ismeretes, Adzsubej és Harlamov az NBC amerikai televíziós társaság meghívá­sára szombaton este külpoli­tikai vitát folytatott a televí­zióban Sálingénél, a Fehér Ház sajtótitkárával és Salis- buryvel, a New York Times munkatársával. Jelentések a kuwaiti helyzetről Bagdad, (MTI). Mint ismeretes, Kasszem, iraki miniszterelnök vasár­napi sajtóértekezletén — nyu­gati hírügynökségek közlése szerint — bejelentette Irak igényét az iraki Basra tar­tomány egykori részére, Ku- waitra, amely több mint tél­évszázados angol védnökség után a múlt hétfőn vált füg­getlenné. A bagdadi rádió hétfőn több jelentést közölt arról, hogy az iraki hadsereg ma­gasrangú tisztjei — élükön az ország katonai kormány­zójával — teljes támogatá­sukról biztosították Kasszem miniszterelnököt. A bagdadi rádió egyik adásában han­goztatta, miután előbb Irak szabadult fel az imperialista uralom alól, csak most lehet­séges, hogy valóra váljon ÜJ MÓDSZER AZ ÉDESVÍZ TENGERI SZÁLLÍTÁSÁRA A Perseus görög hajózási vállalat új kísérleti módszer­rel szállít édesvizet az Égei- tenger szigeteire. A szigete­ken ugyanis igen nagy az ivóvízhiány. Az eddigi tar­tályhajók helyett most gu­miból készült hatalmas zsá­kokkal kísérleteznek, ame­lyekben 550 tonnányi vizet lehet mindössze 150 lóerős motorral vontatóhajókhoz kötve a kívánt helyre szállí­tani. Kuwait lakossága régi álmá­nak teljesülése, a visszatérés az arab anyaországhoz. A csehszlovák és a kubai televízió együttműködése A. Hradecky, a Csehszlo­vák Televízió igazgatója és L. Peresz a Kubai Televízió igazgatója június 6-án Prá­gában megállapodást kötöt­tek a két ország televíziós központjainak együttműködé­séről. A Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és Kuba televíziós központjai kölcsö­nösen kicserélik televíziós filmjeiket, híradóikat és egyéb anyagaikat. Sor kerül a televízió munkatársainak cseréjére is. A csehszlovák nézők a kubai televízió mun­kájával azon filmek révén ismerkedtek meg, amelyek, a kubai népnek az ellenforra­dalmárok felett aratott győ­zelméről számoltak be. Ez év végén a csehszlovák tele­vízió egy, operatőrt és egy rendezőt küld ki Kubába, akik a kubai dolgozók életé­ről készítenek filmet. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Egy évforduló margójára I^XXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXX'XXX'» A SZERZŐDÉSES SERTÉSHIZLMM A TSZ TAGOK ÉS EGYÉNI ÁLLATTARTÓK BIZTOS J Ö VED ELME Júhfanr/ózefzodááta& ÁLLATFORCALMI VÁLLALATTAL gUJKWXXXXXXXXWXWXXXxVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXV.V^Vi^'-XXV» Érdekes lett volna bepil­lantani a banketten jelen­levő franciák gondolataiba, amikor „Herr Lübke” a Né­met Szövetségi Köztársaság elnöke a francia kormány magas vendégeként az Elysée palotában nem kevés arcát­lansággal arról szónokolt, hogy a németek és franciák közös kötelessége harcolni a Szovjetunió, a „kommunista agresszió’’ ellen. Valószínű, hogy sokan közülük a 20 évvel ezelőtti nyári napra emlékeztek, amikor Lübke úr elődeinek és jelenlegi „mun­katársainak” parancsszavára megindult a hatalmas hadi­gépezet, hogy a meggyalázott és megkínozott Franciaország után a szocializmus országára is kiterjessze gonosz hatal­mát. Húsz évvel ezelőtt a párizsi rádió a Szovjetunió elleni német—francia sors­közösségről szónokolt. A rab­szolgasorsba süllyesztett franciák azonban nem hall­gatták az elnyomók rikácso­lását, hanem tekintetüket Moszkva felé irányították. 1961 júniusában a párizsi rá­dió ismét német szavakat közvetített a „német—francia sorsközösségről”. Az igazi francia hazafiban pedig lehe­tetlen, hogy ez ne ébresztette volna fel 1941. júniusának ke­serű és tanulságos emlékeit. ÜNNEPSÉG A KREMLBEN A Kremlben valóban ben­sőségesen, a komor évfordu­lóhoz illő módon emlékeztek meg a 20 év előtti esemé­nyekről, amelyek mérhetet­len szenvedést zúdítottak az egész szovjet népre, de ame­lyek végülis a támadók tel­jes megsemmisülésével vég­ződtek. Az évforduló kitűnő alkalmat szolgáltatott arra is, hogy a szovjet kormány kifejtse álláspontját mind­azokról a kérdésekről, ame­lyek 16 esztendővel a máso­dik világháború befejezése után parancsoló szükséges­ségként jelentkeznek. Ezek között első helyen szerepel a német kérdés. A moszkvai ünnepségen Nyikita Hruscsov szovjet miniszter- elnök ismételten hangsúlyoz­ta a szovjet kormány állás- foglalását: sürgősen meg kell kötni a békeszerződést mind­két Németországgal, mert le­hetetlen, hogy 16 évvel a háború után hivatalosan még mindig nem teremtették meg a békét Európában. Kifejezte, hogy a Szovjetunió szüksé­gesnek tartja a nyugat-berlini probléma rendezését, mert e kérdés megoldatlansága ve­szélyes konfliktus előidézője lehet. Végül hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió még eb­ben az esztendőben megköti a békeszerződést a Német Demokratikus köztársasággal, ha a nyugati hatalmak a Szovjetunióval együtt nem hajlandók ezt megtenni mindkét német állammal. A nyugati hatalmak a Szovjetuniónak e kérdésben való álláspontját nem . fogad­ják el, azt fenyegetésnek, ul­timátumnak nevezik. Külö­nösen forrófejűekké válnak a nyugati politikusok és még inkább tábornokaik, amikor a Nyugat-Berlinre vonatkozó szovjet javaslatokról van szó és nemegyszer hangzanak el felelős vezetők szájából olyan nyilatkozatok,’ amelyek „Nyu­gat-Berlin szabadsága min­den áron való megvédését” hangsúlyozzák. De hát veszélyezteti valaki vagy valami Nyugat-Berlih „szabadságát”? A Szovjet­unió azt javasolja, hogy Nyu­gat-Berlin legyen szabad vá­ros, ahonnan minden katonai erőt kivonnak, s amelynek függetlenségét az ENSZ sza­vatolja. Nyugat-Berlin la­kosságának szabadságát tehát semmi sem veszélyezteti. És ezt a nyugati hatalmak is nagyon jól tudják. Másfajta szabadságot éreznek. Kétség­telen ugyanis, hogy Nyugat- Berlin szabad várossá téte­lével megszűnik a szabad kémkedésnek, a felforgatás szabad szervezésének, a re- vansista provokációk szabad előkészítésének lehetősége. Miközben tehát a nyugati vezetők szemforgatóan a nyugat-berliniek szabadságá­ról szónokolnak, ezt a más­fajta szabadságot szeretnék továbbra is biztosítani ma­guknak. MIÉRT FÉLNEK AZ NDK- VAL KÖTENDŐ BÉKESZERZŐDÉSTŐL? Élesen reagálnak nyuga­ton az NDK-val kötendő bé­keszerződés gondolatára is. Jogtalan, egyoldalú lépésnek nevezik. Érdemes azonban emlékeztetni rá, hogy ami­kor tíz esztendővel ezelőtt az amerikaiak a Szovjetunió ki­rekesztésével megkötötték a békeszerződést Japánnal, egyetlen nyugati vezető poli­tikus sem hangoztatta, hogy ez egyoldalú, jogtalan lépés volt. Azzal semmiképpen sem vádolhatják a Szovjetuniót, hogy a békeszerződés meg­kötésével a nyugati hatal­makat kész helyzet elé akar­ja állítani. A szovjet kor­mány évek óta a legkülön­bözőbb javaslatokat terjesz­tette volt szövetségesei elé, nyugaton azonban mindegyik­re határozott „nem” volt a válasz. Az NDK-val kötendő béke- szerződés azonban nemcsak „elvont” jogi szempontból idegesíti a nyugati politiku­sokat, hanem azért is, mert óhatatlanul felvet a nyugat szempontjából kényes kérdé­seket. Nyilvánvaló, hogy a békeszerződés megkötése után a Szovjetunió az NDK- nak adja át mindazokat a jogokat, amelyekkel addig mint győztes hatalom rendel­kezett. Ez pedig azt a ne­héz kérdést veti fel a nyu­gati hatalmaknak, ha el akarnak jutni Nyugat-Berlin- be — amely az NDK terü­letén fekszik —, tárgyalá­sokat kell kezdeniük azzal az NDK-val, amelyről fenn­állása óta azt állítják, hogy nem létezik. íme a tények bizonyítják, hogy egy való­ságtól elrugaszkodott, irreális politika milyen válságokhoz vezet. Nyugaton több mint egy évtizeddel ezelőtt olyan német politikát határoztak el, amelynek egyfelől az volt a célja, hogy a militaris­ták uralmát kiterjesszék egész Németországra (vagyis bekebelezzék az NDK-t), más­felől pedig ennek megvaló­sulásáig fenntartsák a rend­ellenes nyugat-berlini hely­zetet, mint egy újabb válság kirobbantásának lehetséges gócpontját. A történelem azonban túlhaladta a nyugati stratégák által kidoleozott terveket és ma már égető szükségességként vetődik fel a német kérdésnek és ezen belül a nyugat-berlini prob­lémának a realitások alapján történő rendezése. A fasiszta támadás 20. év­fordulóján tartott moszkvai emlékünnepségen a szovjet kormány ismét felvetette a német kérdés békés rende­zésének szükségességét. Az őszinte, józan és ugyanakkor határozott szavak talán ma már reálisabb gondolátokat ébresztenek Nyugaton is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom