Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-17 / 48. szám

4 nösradi népüjsas 1961. június 17. AZ IFJÚSÁGÉ A SZÓ NYOLC A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL A tanév vége nemcsak örömöket, hanem gondokat, tér­Nyilatkozik az illetékes... MILYEN EREDMÉNNYEL ZÁRULT BALASSAGYARMATON A POLITECHNIKAI OKTATÁS? Az 1960/61-es tanév végéhez érkeztünk. Néhány hónap­ra bezárultak az oktatási intézmények kapui, megkezdődött a nyári szünidő. Munkatársunk ez alkalommal néhány idő­szerű kérdéssel fordult dr. Korom Géza, balassagyarmati városi tanulmányi felügyelőhöz, a politechnikai oktatás ed­digi eredményével és a továbbtanulás iránti érdeklődés mérvével kapcsolatosan. mal kell majd tanulnom, — mondja szerényen. Új technikusok Ötszáznál több ipari tanuló szakvizsgázik megyénkben Palotási László ahol kitanulja az üvegcsiszo­ló szakmát. Palatási Lacinak a villany- szerelő szakma tetszik. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lesz. Valamennyi most végző nyolcadikos, akiket megkér­deztünk nagy határozottság­gal vázolják fel terveiket, el­határozásaikat. Az ő számuk­ra már teljesen természetes, hogy azok meg is valósulnak. Zavllla Erzsébet Lezajlottak a ké­pesítő vizsgák a Salgótarjáni Gép­ipari Technikum­ban is. 106 diák kap technikusi | oklevelet az idén. Képünkön: Sán­dor Katalin IV. A osztályos tanuló matematika téte­lén gondolkodik. Fekéos Anna ápolónő sze­retne lenni. Hogy miért? Édesanyja hosszab ideig be­tegeskedett és ennek során megismerte, megszerette ezt a nemes hivatást. Vass Gyuri határozottan mondja: — Elektroműszerész leszek... Ha elvégzem a gimnáziumot szeretnék nagyüzembe kerül­ni, ahol a munkám mellett tói és az ország más részé­ben dolgozzon. Tóth Zoli a Nagybárkány melletti Bede­pusztáról jö<tt iskolát végez­ni Nagybátonyba. Már otthon ismerkedett a mezőgazdasági munkával és megszerette azt. — Az érettségi után mező- gazdasági szakiskolát szeret­nék végezni, — ismerteti el­határozását. — Nagyon szere­tem a mezőgazdaságot... De nemcsak terveznek 1 ezek az első gimnazisták, ha­nem valamennyien szólnak arról is, hogy céljaik elérésé­hez a még hátralévő három Történet' egy tanítónőről A fiatal szakkáderképzés- nek, a jó szakmunkás után­pótlásnak megyénkben is vannak már kialakult hagyó-' mányai. A nyár elejei úgyne­vezett mestervizsgák a legsi­keresebb mesterművek szo­kásos kiállításainak megszer­vezése, és természetesen a szokásos országos versenyben való népes részvétel is. Az idén például éppen Salgótar­jánban rendezték meg a MŰM tizenhét ipari tanuló intézetének országos verse­nyét, amelyen az intézetek legjobbnak minősített har­madéves tanulói mérték ösz- sze szakmai tudásukat. Iparunk és mezőgazdasá­gunk jövő szakembereinek a száma is évről-évre nő, s ez helyesen tükrözi a fejlődés távlati igényeit, és ezeknek az igényeknek tervszerű ki­elégítésére való felkészülést is. Az ipari tanulók szak­vizsgái máris megkezdődtek megyénkben. A két évvel ez­előtti alig háromszázzal szemben, most 531 fiatal ad szá­mot a megye állami és helyiiparában eltöltött 3 éven át szerzett tanul­mányi eredményeiről. A balassagyarmati iparita- nuló-iskola főként a tanácsi és helyiipar szakmunkás- utánpótlását biztosítja. Ennek hatáskörében 197 harmad­éves tanuló tesz szakvizsgát, akik legnagyobb része a la­kosság közvetlen szolgálatát ellátó helyiiparba kerül. Az állami ipar jövő szak­embereit a Munkaügyi Mi­nisztérium salgótarjáni tan­intézetében és a város gyá­rainak üzemeiben vizsgáztat­ják. Salgótarjánban 221 fia­tal ipari tanuló szakvizsgá­zik. Legnépesebbek a gépla­Még embert nem. hallottam ilyen egyszerű szavakba fog­lalt szeretettel beszélni hiva­tásáról, mint a minap Kérinét. Kéri Elemérné tanítónő Rét- sápon, az elsős gyerekek sze­retett nevelője. Azon a na­pon kerestem fel, amikor ép­pen véget ért a vizsga és a tanítónő virágillatos laká­sában elárvultán heverészett. Már az első nap hiányzott neki a csiripelő gyerekhang, már a kiérdemelt, hosszú va­káció első délutánján vágya­kozott az iskola után. Letompított, szelíd hangon mesélt erről a csodaszép hi­vatásról. Először számokban fejezte ki gondolatait, meg­tudom tőle, hogy tizenkilenc éve tanít, ebből tizenkét esz­tendőn át csak elsősökkel fog­lalkozott. összesen talán 500 —520 gyereknek tanította meg az ábécét, az első szavak le­írását és a számtan művé­szetét. — Olyan hosszú idő óta tanítok elsősöket, mégsem válik egyhangúvá. Minden évben furcsa érzéssel válók meg tőlük. Ez a mostani olyan osztály, amellyel na­gyon jó volt foglalkozni. Első eset a praxisomban, amikor kértem, hadd vigyem egészen ötödikig az osztályt. Talán azért, mert alkalmam volt otthon is megismerni a gye­rekeket? Talán kíváncsiság­ból, hogy láthassam, mint fejlődnek tovább? Nem kap­tam rá kielégítő választ, majd csak beiratkozás után dönt az igazgatóm. Akkor meg, ha meglátom az új elsősöket, lehetséges, megint odahúz a szívem. Aztán csakúgy magától, fűtve a kötelességérzettől, tananyag gondjait fejtegeti. — Sok mindent remélek ettől az esztendőtől. A tan­anyag csökkentését, meg azt is, hogy a meglevő anyag jobb lesz, a gyerekek lelki világához közelebb állóbb. Szerintem az ő kis minden­napi életükből kellene felé­píteni a számtananyagot. Én így is tanítok, a könyvet olyankor' veszem elő, amikor alkalmazni is tudom. A kez­dő pedagógusnak itt külö­nösen nehéz a dolga, míg át nem éli éppúgy, mint én a gyerek lelkivilágát. Elhallgat, s a beálló , szü­netben eszembe jut az, amit róla hallottam. Egy éve jött ide Rétságra. Mikor jelentke­zett az igazgatónál és meg­tudta, hogy hatvanegyes lét­számmal viszi az első osz­tályt, hüledezve elámult. És aztán a hivatásszeretet hő­siességével tiltakozik. Pedagó­gus lelkiismerettel, makacsul kiáll igaza mellett: első­ben ilyet nem lehet csinálni. — Volt olyan gyerekem, a kis Varga például, aki ott­hon hat testvér társaságá­ban semmit sem tudott ta­nulni. Itt készült velem az iskolában a másnapra. Mi­lyen rengeteg volt a túlórám, a sok-sok korrepetálás, kü­lön foglalkozás minden gye­rekkel. Együtt örültem min­dig velük, ha jó lett az ered­mény. Aztán veszi sorra mind, a kedves osztály valamennyi tagját. Szeretettel időzik a vass György tanév emlékeinél. így bú­csúztunk el tőle az emlékek eleven fényében, amikor ö gondolatban újra a gyerekek­kel találkozott. Fekécs Anna levelező úton elvégezhetem majd az egyetemet is... Szép, nagy terv és nagy fe­lelősséget is mutat. Hasonlóan Bozó Gizella is, aki bár bá­nyászszülők gyermeke, az­Bozó Gizella évben, az érettségiig, sok-sok munka vár rájuk, nagy szor­galommal kell meghódítaniok a tudás várát... Ujlaky Mária agronómus szakma iránt vá­gyódik. Még az sem tartja vissza, ha ez a munkakör azt kívánja majd meg, hogy elszakadjon szűkebb hazájá­Tóth Zoltán vezést is jelent. Tanárok és 'tanulók nagy felelősséggel be­szélgetnek arról, hogy a végzősök hová kerülnek, az élet mely területén folytatják munkájukat. így van ez a nagy­bá tonyi tizenkét osztályos iskoláiban is. A szünet kezdetét jelentő csengetéskor a nyolcadik osz­tályba kopogtattunk be. Az általános iskola elvégzése kü­lönös válaszút elé állítja a diákokat. Hallgassuk csak meg ki mi akar lenni. Vörös Zsuzsa Csinos, huncutmosolyú lány Vörös Zsuzsa. Úgy hatá­rozott, hogy tanulmányait eb­ben az iskolában a gimná­ziumban folytatja. Jelesrendű tanuló, de azért önkritikusan bevallja, hogy az orosz nyelv­ből még javítani kell. Leto­— Milyen eredményeket hozott a most zárult tan­év a tanulók gyakorlati életre való nevelése szem­pontjából? — A kezdeti eredmények mindenképpen biztatóak. Köz­tudomású, hogy most már két gimnázium működik vá­rosunkban. Al üzemi jellegű gyakorlati oktatás közös, aránylag jól felszerelt mű­ii helyben folyt, de csak fa­munkák végzésére korlátozó­dott. A tanműhely a fokozó­dó i|énybevétellel párhuza­mosan sajnos egyre inkább szűknek bizonyult, bővítésére megtettük már a kezdő lépé­seket. A város üzemei sajnos szűk keresztmetszetűek. A Nőgrád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat, a Bú­torgyártó Vállalat és a Szabó KTSZ egyaránt csupán 15—20 tanulót tudott fogadni a Ba­lassi gimnázium növendékei közül. A kezdeményezés min­denesetre termékeny talajra talált, ősztől kezdve már a Tejipari Vállalat és a 33. sz. AKÖV is foglalkoztat gim­náziumi tanulókat. A Kőbá­nyai Porcelángyár helyi tele­pe és a Salgótarjáni Kézmű­ipari Vállalat itteni részlege ugyancsak vállalt egy-egy osztályt. — Hány tanuló búcsú­zott az idén az általános iskola padjaiból, s közü­lük hányán szándékoznak továbbtanulni? — A város területén funk­cionáló három általános is­kolát összesen 185 tanuló hagyta el végleg. Közülük 146 jelentkezett továbbtanulásra, felvételt nyert 105 fiatal. A nem jelentkezett és a felvé­telre nem került diákok szá­ma tehát kereken 80. Ebből munkaviszonyt létesít 24, „háztartásbeli” marad 16, a többi pedig továbbképző is­kolába kerül, azzal, hogy jö­vőre ismét benyújtja majd a továbbtanulás iránti ké­relmét. — Milyen érdeklődés mutatkozott a technikumi tanulmányok folytatása iránt, ki tudták-e elégíte­ni az összes igényeket? — Az érdeklődés mérsé­kelt irányzatú volt, ennek el­lenére sem nyílott mód min­den igény kielégítésére, ösz- szesen 37 fő. jelentkezett a különböző technikumokba. 16-an nyertek eddig felvételt. Akik elutasításban részesül­tek, jórészt gimnáziumba iratkoztak be — Milyen lehetőségek kínálkoznak azok számára, akik általános iskolai végzettséggel a mezőgaz­daságot választják élethi­vatásul? — A lehetőségek szinte korlátlanok. Ezzel számosán élnek is, illetve fognak él­ni. Akik például a termelő- szövetkezetbe mennek tanu­lónak 3 évre, teljes ellátást, havi 400 forintot, évenként 30 napi szabadságot kapnak, s állami költségen minden évben egyszer egy hónapos téli tanfolyamot is végezhet­nek. A három év elteltével traktorvezetői, gépészi, vagy ipari segédi oklevelet nyer­nek, s ezenkívül megkapják a mezőgazdasági segédmun­kás képesítést is. Ezt követő­en kérhetik felvételüket bár­melyik technikumba — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Korom Géza tanulmányi fel­ügyelő. tos, a villanyszerelő, a kohász és esztergályos szakvizsgák. Pénteken délelőtt a Salgótar­jáni Üveggyárban az üvegcsi­szolás és festés leendő mes­terei vizsgáztak sikeresen Most vizsgázik a 113 nagybá- tonyi vájártanuló is. Az idén mintegy harminc szakmában ötszázharmincegy ipari tanu­ló szakvizsgázik Nógrád me­gyében. Letovai Zoltán vai Zoli minden vágya, hogy fogtechnikus legyen. Ezért ő is itt tanul tovább, ebben az iskolában akar érettségizni. — Tudom, hogy még job­ban, még nagyobb szorgalam­Zavilla Erzsébetet a szép üvegtárgyak vonzzák. Jövő­jét illetően tehát már hatá­rozott is: a Salgótarjáni Üveggyárba megy dolgozni, Benyitottunk egy másik osztályba is, az első gimná­ziumba. Az osztály most végző diákjai már egy év óta ta­nácskoznak a pályaválasztás nagy gond járói az osztályfő­nökkel. Az osztály több mint kétharmada úgy határozott, hogy az érettségi után még szakmát is tanulna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom